Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772596#post772596][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 00:22[/b][/url]

Gypsy nehéz éjszakán van túl, így igazából én is. Nem igazán aludtam, kint ültem mellette a boxban, bekentem a lábát a nagyanyám receptje alapján kevert balzsammal és hagytam, hogy a fejét az ölembe téve aludjon. Talán az ijedelem nagyobb volt a baj, legalábbis, ebben reménykedtem, ahogy a  kezem a ló pofájára siklott és pár, másoknak nem érthető szót suttogtam neki.
Aztán eljött a hajnal, Admiral magától felállt, én pedig vettem a fáradtságot, hogy hasonlóan téve elinduljak a dolgomra, felöltözni. Előtte Grünwald lelkére kötöttem, hogy le ne vegye a szemét a lovamról, minden más várhat.
Talán ezért voltam kicsit szigorúbb Hattievel, mint muszáj lett volna, de nem tettem szóvá a lovam esetét, csak rágyújtottam egy cigarettára.
- Is-is. Egy új ló nem ártana, főleg verseny-célokra, de amúgy szeretem az atmoszférát. A fiatal tehetségeket. A jó whiskyt - Talán ennyiben tudnám összegezi egy jó aukció ismérveit. Általában hoztam magammal mást is, több szem többet lát alapon, aki figyelte a lovak mozgását, temperamentumát. Ma csak Wallacet hoztam. - Mi történt a ruhatáraddal?
Kissé ki is ült a kérdő hangsúly a vonásaimra is. Körbepillantva mértem fel a terepet.
- Milyen lovak is lesznek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772723#post772723][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 18:57[/b][/url]

- Is-is. Mármint, befektetés miatt mindenképpen kellene most már egy telivér, de azt nem most akarom venni és nem innét, megvan rá a magam helye - vontam fel  a szemöldökömet kissé, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mert kellett az a pillanatnyi hatásszünet. Az idő, míg végiggondolod a pillanatot, közvetlenül az előtt, hogy lassan kifújnád a levegőt és lehiggadnál végleg és teljesen. - Nem szeretnéd.
Nő. Túl nő ehhez, arról nem is beszélve, hogy nem iszik. Bonnie más véglet volt egy időben, előle csak elpakoltam az italokat, hogy neked ennyi elég volt, többet nem kapsz. Hattie magától legalább nem kezdett el inni.
- Nincs baj, csak furcsa téged ilyenben látni - böktem felé az állammal, főleg a ruhára, mert hát ezen kívül minden rendben volt vele. Ellenben szerinte én nem voltam - Wallace, én az idő nagy részében Bremzay vagyok. Csinálom a dolgom, hogy a családomnak ne kelljen. Eugén... vidámabb, de az üzleti világban nem él túl.
Ezt tapasztalatból tudtam, ott voltam ennek az egész szarnak a közepében, mikor összeomlottam idegileg, azt pedig még egyszer nem szerettem volna átélni. Sem a magánéletem, sem a karrierem nem alkalmas erre.
- Az arabok szeszélyesek... De szépek, csak a temperamentummal kell bírni. A nóniusz még sajátnak... hát - megvakargattam a tarkómat, majd szívtam egy mélyebbet a cigiből, mielőtt felnéztem Hattiere, de csak pár pillanatra. - Nem, nem vagyok jól. De nem ez a lényeg. A lovak miatt jöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772739#post772739][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 20:06[/b][/url]

- Sajátot vállalni nagy felelősség, amit érdemes... átgondolni - ízlelgettem a szót pár pillanatig, mielőtt kimondtam volna. Mert az érzelmi kötődést jelent, ami nem minden esetben pozitív. Főleg nem olyanban, ahol nem ártana objektívnak és függetlennek lenni. Admirallal már vagy hét éve együtt dolgoztunk, múltam volt vele, az a kibaszott ló az életem. Nem tudna kevésbé érdekelni az üzlet jelen pillanatban.
- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne azzal, ahogy kinézel - állapítottam meg, lassan kifújva a füstöt. Nem értem a nőket, néha még a legszebbeknek is megfordul az az abszurd gondolat a fejében, hogy "Ronda vagyok". Mi a faszom probléma van az agyukkal?
- Fura mi? Nem értem a problémádat - közöltem halálos nyugalommal, még csak rá sem nézve, mert így könnyebb volt. Edlerrel is ez volt anno a gond, hogy olyan rohadtul kotnyeles volt és egy idő után akarva-akaratlanul, de nem akartam neki többet hazudni. Most kezdem magam kissé hasonlóan érezni és még egy kicsit sem vagyok rá büszke, vagy nyugtat meg. Nem.
- Az oktatólovak jók, de abból is csak az idősebbek, a fiatalabbakat bele kell szoktatni, arra nincs időnk. - Többesszámban, nekem nem kell, hogy Bonnie hónapokig futtasson egy lovat, meg dolgozzon vele, mire képes megállapítani, hogy hajlamos lesz-e majd iskolalónak. A visszakérdést ignorálom, csak elnyomom a cigarettám maradványait, majd a szemem megforgatva torpantam meg, nagyot sóhajtva.
- Nem vagyok beteg... Nem tudok róla, hogy lenne betegségem - korrigáltam magam, mert egyik nem zárja ki a másikat, helyette inkább megfeszítettem az állkapcsom pár pillanatra, mielőtt ellazítottam volna. - Nehéz éjszakám volt. Ez minden. Mehetünk, vagy mindenképp megvárjuk, míg a családod jön ki érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772755#post772755][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 20:48[/b][/url]

A legtöbb interjúra élből azt mondom, hogy nem, ki van zárva és lehetőleg most azonnal felejtsenek el engem. Nem feltétlenül azért, mert misztifikálni akartam a Bremzay nevet, pedig sokan erre fogták, még csak nem is azért, mert annyira elfoglalt lennék, egyszerűen nem tudom tolerálni a fasz embereket az idióta kérdésekkel.
Így egy kicsit afféle üdítő változatosság volt, mikor nem mint magánszemélyt kerestek fel, vagy üzletembert, vagy lovast, egyszerűen a kaszinó kapcsán. Így kivételesen nem mondtam nemet.
Korán érkeztem. Soha nem szoktam késni, mert minél többet késik az ember, annál kevésbé hiteles és annál tovább kell maradnia, ehhez pedig még minimális kedvem sem volt. Így a megbeszélt kávézó kerthelyiségébe ültem le, viszonylag napos délutánunk volt. De ha nem lett volna, akkor is itt ülnénk, mert feltétlenül el kellett szívjak egy cigarettát. El is foglaltam a helyemet a lefoglalt asztalnál, majd a kezeim az ölemben összefűzve vártam, hogy ideérjen a firkász nő. Nagyon remélem, hogy nem csak az időmet vesztegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772780#post772780][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 21:52[/b][/url]

 
Felelet helyett csak bólintottam. Egyszerű képlet, ha nem első látásra szerelem és kapcsolat a lóval, megvenni is teljesen fölösleges. Inkább csak hallgatásba burkolóztam, míg Wallace nagy magyarázkodása kezdett. Összefontam a kezeim a mellkasom előtt.
- Nem, nincs. Ha akarsz? Úgy tűnik, most eléggé akartál - biccentettem oldalra a fejem pár pillanatra, de aztán csak visszahoztam egyenesbe, minden további kommentár nélkül. Miért akarsz, Wallace? Már, engem, nem felöltözni, az elég egyértelmű.
- Az egy hét sok, ott még nem tartok - intettem le, de kriminális éjszakám volt és ha nincs javulás, a következőek is azok lesznek. Gypsy az életem központi figurája volt, nem akartam, hogy valaha akár egy szőre szála is meggörbüljön és mégis itt voltunk.
- Sok embernek egy centet nem adnék, nem hogy a pénzem jelentős részét! Ugyan... - horkantam fel, mert egy lónál sokmindent figyelembe kellett venni, mielőtt pénzt adsz ki rá, közben meg ismertem olyat, aki úgy vett már meg mént, hogy meg sem nézte a családfáját, a jármódját, a fogait. Ez nem így működik, sem tenyészetnél, sem sportlovaknál.
- Nem is kell mindent megmagyaráznom, azt hiszem - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé őket, miközben újabb szál után nyúltam. Túlságosan is magas volt a pulzusom és szétvetett az ideg, nem hiányzott ez most. - Ugye tudják, hogy nem kell szárnyam legyen ahhoz, hogy meglovagoljanak?
Még a szemöldököm is felcsúszott magasra, rezzenéstelen arccal, de igyekeztem minél kevesebb zajt csapni, nem szerettem az extra közönséget, pláne, ha az ilyen családi dolog volt.
Rántottam egyet a vállamon, majd meggyújtottam a cigarettámat, miközben ránéztem.
- Attól, hogy nem jövök el, Admiral nem kezdi el terhelni a lábát, viszont a szavam is hitelét veszti, és a kibaszott aukcióra sem jutok el, ez nem ilyen egyszerű, Harriet - daráltam le viszonylag gyorsan, aztán csak a homlokom masszírozva vettem mély levegőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772849#post772849][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.13. 01:13[/b][/url]

- Általában? Mi okoz álmatlan éjszakákat? - érdeklődtem egyszerűen, minden különösebb kommentár nélkül. Nem szoktam személyes infókban kotorászni, de. De. Vannak olyan emberek, akikkel kivételt teszek. Nem sok, szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kiktől kérdezek a kötelezőn túl. Pechjére, Wallace ebben a kis számban benne van.
- Ebben jobban igazad van, mint hinnéd - világítottam rá a problémára, hogy hiába fiatal, attól még erre most nagyon ráérzett, én is sokszor így viszonyulok az emberekhez, pedig tudom, hogy nem így kellene. Ez nem változtat a tényen, hogy így tettem és fogom is tenni valószínűleg, míg koporsóba nem raknak, ami azért belátható távon belül fog történni.
- Tudom - korrigáltam magamat, mielőtt még bárki azt hiszi, hogy nem vagyok elég határozott férfi, mert de. Nincsenek gondjaim a döntésekkel, csak van, amit egyszerűbb így tálalni. A tekintetem kereste, én meg a legjobb tudásom szerint igyekeztem elkerülni azt, egy darabig kifejezetten sikeresen.
- Valóban? Tapasztalt nő vagy - mértem végig, ahogy egyre közelebb lépdelt hozzám, talán egy pillanatra meg is volt a késztetés, hogy kihátráljak, de végül nem tettem meg. A szabad kezemmel a halántékom masszíroztam, mikor a nő az arcomra tette a kezét, nekem meg kiült az értetlenség a vonásaimra. Kicsit talán le is szegtem az állam, az arcába bámulva, aztán felszusszantam. - Reggel még minden rendben volt, aztán tegnapelőtt estére, mikor behoztuk a karámból, sántított. Tegnap reggelre nem terhelte és ez nem igen látszik javulni. Félek, Hattie.
Könnyebben volt kint a számon a vallomás, mint azt szerettem volna, le is dobtam a félig elszívott szálat, a kezem az övére téve, a tekintetét keresve. Miért vagy még itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774433#post774433][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.22. 16:01[/b][/url]

Van abban valami, amit mond. Már, nem a sok baromságban, amit összehord, azon elég hamar átlátok, elég egyértelmű, hogy ezekből melyik zavarja komolyan. Nem az afrikai éhezés. Az még engem sem érdekel, pedig szoktam jótékonyságra fordítani összegeket. De az, hogy szinte bármi okozhat álmatlan éjszakákat, látok realitást.
Fogalmam sincs, hogy jutott eddig a társalgás. Persze, amúgy is volt egy stílusom, egyesekkel nagyon bántó, másokkal túl törődő, vagy éppen csak pofátlan, legalábbis a visszajelzések ezt mutatják. Hattievel sem terveztem eljutni megint arra a pontra, hogy fel kell világoljam, ugyanolyan jól bírom a lovaglást, mint Kearney, ha nem jobban. És itt vagyunk mégis.
- És mégsem hozol sosem, hiába tökéletes. Szégyen - néztem rá sokatmondón, de nem gondoltam komolyan. Nem férnék bele az öltönybe, az mégis kinek lett van jó? Mindenkinek egyszerűbb, ha fel tudom venni ezt a szart és nem eszek inzulin bombákat. Kívül egy friss negyvenest idézek, a tüdőm meg egy laza hatvanas szénbányászat.
Így harmincöt alatt ez nagy szó.
Aztán csak kint volt, az egész, hiába nem akartam róla beszélni, valahogy kiprovokálta, én meg csak a kezére fogtam, talán nem is annyira óvatosan, mint terveztem eredetileg. Bassza meg.
Mély levegőket véve döntöttem a fejem Hattie vállának, talán kicsit görcsösebben is tartva magam, mint amúgy szoktam. A kezét elengedve a derekára fogtam, közelebb húzva. Elhajolva végül ismét a szemébe néztem, mielőtt a szabad kezem a tarkójára csúszott volna, hogy határozottan tartva megcsókoljam. Nem voltam büszke rá, kétségbeesetten és akaratosan simult a szám az övéhez, mielőtt levegő után kapva elhajoltam volna.
- Versenylovak, igen. Jó ötlet - meredtem a földre pár pillanatig, mielőtt elengedtem volna. Mit művelek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774490#post774490][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.22. 19:56[/b][/url]

Gyűlölöm, mikor megváratnak. Azt is, mikor valaki késik, így elég gyakran néztem az órámra, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy én érkeztem korán. Sokkal szívesebben lettem volna valahol máshol, mégis, néha nem árt, ha az ember elvállal egy-egy interjút. Legyen bármennyire is megterhelő az elképzelés.
A pincért egy könnyed intéssel zavartam el, ennek még nincs itt az ideje. Pár pillanatig meredtem a nőre, anélkül, hogy realizáltam volna, hogy ő nem csak merő véletlenségből tévedt pont ehhez az asztalhoz. Szent szar.
Enyhén felcsúszott a szemöldököm, nem pont erre számítottam. Elég hamar vissza is rendeztem a vonásaimat, majd a torkom megköszörülve vettem át a cigarettám a bal kezembe és felemelkedtem kissé. Ülve csak hülyegyerekek fognak kezet.
- Bremzay Eugén - viszonoztam a kézfogást, határozottan, de még talán nem fájdalmasan. Nem hinném, hogy csak azért mert valaki nő, úgy kéne kezelni, mintha porcelán lenne.
- Csak tessék - intettem aztán az asztal másik fele felé, kicsit talán derűsebben is, de semmi esetre sem mosolyogva. Az üzlet nem az, ahol az ember csak úgy riheg-röhög.
Bólintottam a kijelentésre, végül is így történt, nem állítom, hogy szívesen, mert egyáltalán nem szívesen történt. Ez inkább afféle kényszer, nem a nővel van gond, magával a média tényével.
- Nos, valakinek ezt is kell. Miről is szeretne pontosan beszélni, Zaina? Ugye hívhatom így? - kicsit meg is köszörültem a torkom, mélyet szívva a cigarettámból. Felé is toltam higgadt mozdulattal az itallapot. Én már tudtam, mit akarok kérni, íyg szükségem nem volt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774502#post774502][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.22. 20:49[/b][/url]

- Meglátjuk még - bólintottam, de nem különösebben fogott meg ez az egész tojáshab kérdés. Nem vagyok nagy sütemény-függő, sőt, édeset is ritkán eszem. Meg úgy, ha őszinték akarunk lenni, amúgy sem estem túlzásokba a táplálkozással, legyen szó bárminemű szilárd étellel. - Nem mindegy.
Már az, hogy még, vagy már, egyik sem feltétlen kedvező. Nekem sokszor mindkettő egyszerre, túl sok és túl kevés az életem ahhoz, hogy tudjak aludni, mostanság megint egyre többször, ez pedig az őrületbe kerget. Tényleg, nem bírom ezt az egészet.
Nem akartam ráborítani az egészet, de ha nem is akartam bevallani - sem magamnak, sem neki -, kellett, hogy most itt legyen mellettem. Szóval szinte gondolkodás nélkül csúszott a kezem az övére, majd onnét a derekára, ahogy a homlokom a vállának döntöttem. Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy ki lát meg, egyszerűen csak érezni akartam, hogy minden rendben lesz. Túl nagy kérés?
Nem is gondoltam át az egészet, csak megtörtént az a csók, talán ha vissza tudnék lépni pár másodpercet az időben, nem teszem meg. Vagy. Aztán a nő utánam hajolt kissé, én meg a tarkójáról elhúzva a kezem végigsimítottam az ajkán.
- Nem - ráztam meg a fejem csendesen, zsebre vágva a kezeimet. Azt hiszem lélekben nem is voltam itt, bármennyire szerettem volna csak felérni a hírnévhez és leszarom seggfejként venni pár lovat. Nem kellett volna itt lennem.
A kijelentésére viszont csak megingattam a fejemet, még odahajolva nyomtam egy csókot a szájára, mielőtt a hang irányába fordultam volna. Ismertem már, kivételesen nem is olyan emberről volt szó, akitől ódzkodtam volna, így megfordulva erőltettem magamra valamivel derűsebb ábrázatot. Fájdalmas volt.
- Móni! - talán kicsit még el is mosolyodtam, széttárt karokkal, mielőtt sután megöleltem volna a nőt. Nem egy versenyen volt már ott, az esetek nagy részében rám fogadott, mindig az elsők közt gratulált. - Vagy ezer éve, eh?
Inkább újabb cigaretta után nyúltam, Hattie felé pillantva. Mi is olyan kínos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=776577#post776577][b]Bremzay A. Eugén - 2019.10.02. 21:11[/b][/url]

Elég könnyedén ledobta magát, én meg csak figyeltem a nőt, ahogy kényelmesen helyezkedik. Nem teljesen értettem, mire fel a nagy igazgatódás, meg az elkényelmeskedés. Kissé szokatlan volt, hogy azt kérte tegezzem, a szakmabeliek általában nem akartak ennyire közvetlenek lenni. Hát... jó.
- Persze, nem látom akadályát - intettem le, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mielőtt még lehamuztam volna a kis fém tálcán. Ezért szerettem a kerthelyiségeket, meg azért, mert olyan sok lehetőség volt rá, hogy felkelhess és elsétálj magyarázat nélkül.
- Igen, ezt mintha említette volna. Ha nem így lenne, most nem ülnénk itt - közöltem higgadtan, talán nem is túl hangosan, de teljesen őszinte voltam. Elegem volt az olyan firkászokból, akik az én magánéletemen akartak csámcsogni. Mintha bármi közük lett volna hozzá! Figyeltem, ahogy visszacsukta az itallapot, majd hátradőltem, elkényelmesedve kicsit, de a tartásom továbbra is megmaradt.
- A félreértések elkerülése végett: a kaszinó nem az én fejemből pattant ki, mint ötlet. Engem már konkrét tervekkel keresett meg Ms Santos, mint befektetőt. Természetesen azért, mert tudja, hogy elég komoly kapcsolatom van a szerencsejátékkal. Szeretem a jó befektetéseket- még bólintottam is, miközben elnyomtam a cigarettámat. Közben megjött a pincérnő, én pedig rendeltem magamnak egy feketeteát. - Erre a válaszra számított?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=778580#post778580][b]Bremzay A. Eugén - 2019.10.20. 14:03[/b][/url]

- Soha, semmire, azt hittem, ez már feltűnt - néztem rá rezzenéstelen arccal. Tudtam, hogy nincsen igazam, mert igenis tudtam normális és lelkes is lenne. Teljesen más kérdéskör, hogy nem akartam. Most főleg nem, amikor semmi keresnivalóm nem volt itt, Admiral mellett kellett volna lennem.
Nem tudom, hogy kötöttem ki annyira közel hozzá, csak azt, hogy nem akartam, hogy elengedjen. Kicsit úgy tűnt, minden szar és mindegy, hogy én most mit fogok tenni, az nem változtat majd azon a helyzeten, amiben én most vagyok. Arthur azt mondta, kell a lónak a pihenés, nem vagyok a hasznára azzal, ha ott állok a boksz ajtóban egész nap, menjek csak a dolgomra. Attól még csak fizikailag voltam itt, lelkileg... Hát.
- Azt hittem ez egyértelmű, Harriet - ingattam meg a fejemet felsóhajtva, majd az ismerős üdvözlésére siettem. Mert hát, nem két napja találkoztunk először, az a minimum, hogy ma sem viselkedek úgy, mint egy idióta.
- Helyetted is, de nekem jól áll - nevettem el magamat, majd elengedtem, mert hát, azért mégsem kéne nagy jelenetet rendezni. Aztán kicsit levert a víz asszem, mikor Hattie közölte hogy "anyu".
- Nocsak... Valahogy ezt egyikőtök sem említette. Kearney jól van, otthon - rántottam egyet a vállamon. Annyira nem nagy cucc ez, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781689#post781689][b]Bremzay A. Eugén - 2019.11.24. 17:54[/b][/url]

Wallace-szal a kapcsolatom mindig nagyon fura volt, már az első naptól, de nem tudom, hogy miért, mert az elején tényleg pusztán üzleti szempontból tekintettem az ismeretségünkre. Csak hát ő nem bír magával, a flört valahogy csak belecsúszott az egészbe, utána pedig már nem volt visszalépés belőle. Másfelől ezen már mentem át, akkor kettőnk érdekében hatalmas nagy zakó lett a vége ennek az egésznek, abban nem vagyok biztos, hogy szeretném még egyszer átélni.
- Miattad? Mert megígértem? - néztem rá teljesen érzelemmentes arccal, szerintem egyértelmű volt, hogy ha nem róla, vagy Bonnieról lenne szó, most nem lennék itt, sőt, hátra sem néztem volna, úgy maradok bent a ló boxában. De róla volt szó. Mona mint egy üstökös becsapódott, én pedig csak körbeörültem a magam lovas módján. Van egy külön attitűdöm, amit velük szemben mutatok csak ki.
- Hogy az anyád, Mona, meg hogy a lányod Wallace - mutattam egyikről a másikra, majd összefontam a mellkasomon a kezemet, várakozón nézve. Jobb szeretem, mikor tudom melyik szál és hova fut, mit köt össze mivel. Ő erről valahogy mégsem szólt.
- Nem. Úgy tűnik nem - néztem talán merőben új perspektívával a mellettem álló lányra. Azt hiszem, most már biztosan mondhatjuk, hogy öregszem. Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
- Mit kell rajta elmesélni? - kérdeztem teljes értetlenséggel, mert számomra ennek tényleg semmi logikai alapja nem volt, szerintem semmi nem szorult magyarázatra, azon kívül, hogy miért kéne a ló hiányát megmagyarázni. Nincs itt, nem kell mindenhova cipelni, neki is nyugodtabb így.
- Nem? Miért, milyenek szoktak itt lenni? - kérdeztem, majd a sportolovaknál rátámaszkodtam a karám szélére. Elég hamar magamhoz is intettem az ügyeletes csávót. - Azt a szürke kancát körbe tudná valaki vezetni? Érdekel a jármódja. Be van már törve?
Wallacera is néztem, érdeklődő fejjel, ő mit gondol a lóról, amelyikre rámutattam. Temperamentum alapján szimpatikus volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781691#post781691][b]Bremzay A. Eugén - 2019.11.24. 18:08[/b][/url]

Vannak olyan napjaim, mikor segítőkészebb vagyok és van, amikor kevésbé, ma még szerencséje volt Halthynak, mert ez egy olyan nap volt, ahol nem akartam senkivel úgy explicit kibaszni, még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjuk a magázódást. Pedig mennyivel szórakoztatóbbak az újságírók, mikor senyvednek nagy lelkesedéssel  a magázódás tengerében.
Láttam az arcán a meglepettséget, de nem voltam hajlandó hasonlóan annak lenni, mert valahogy számítottam rá, hogy nem ezt a választ várja. Sokan azt mondják, hogy hatásvadász és számító vagyok. Igazuk van.
- És a testvére, Christiano talán. Hozzá még csak látásból volt szerencsém - emeltem meg a kezem, eltárva a tenyerem, majd visszaejtettem a kezem az asztallapra, illetve bólintottam egyet. Mert így volt, én csak pénzt és ötletet adtam, a megvalósítás, a munka oroszlánrésze nem az én érdemem. Én csak az engedélyeket sürgettem meg kicsit.
- Úgy tudom, hogy azért, mert bár nem a turizmus fő célpontja a falu, elég sok a fiatal, akiknek nem árt a kikapcsolódás. Szigorúan a nagykorúaknak. Illetve, ki tudja, talán még fel is lehet virágoztatni a helyet - vontam egyet a vállamon, nekem ez alapján tűnt logikusnak, más alapján biztos, hogy egy felkapottabb helyet választottam volna magamnak. - Lettek volna, de pont ez benne a szép. Kinek lett volna jó, ha mondjuk egy nagyobb város sokadik ilyen jellegű szórakozóhelye a Fortuna? Így pont annyira különleges, mint amennyire megérdemli azt. Érthető, nem?
Egy egészen derűs pillantást vetettem a nőre, talán még egy félmosoly félét is megejtettem, de nem volt több pár pillanatnál, aztán a friss kávémba kortyoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=786093#post786093][b]Bremzay A. Eugén - 2019.12.27. 13:05[/b][/url]

Nem értem az emberek manapság mit csinálnak ekkora ügyet abból, ha valaki betartja a szavát. Szerintem ez lenne az alap, normális hozzáállás egy normális emberi társadalomban. De ugye, nem mindenki lehet olyan, mint én, vagy gondolhatja azt. Az furcsa is lenne.
- Ez mondjuk tény, valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ismerhetitek egymást. - Hiba volt. Soha többet nem becsülöm alá a női fondorlatot, nem mintha okom lenne rá, szerintem minden nőnek megvan ez a fondorlatos gondolkodása, mint ennek a kettőnek. Vagy egyszerűen csak a hármunk közül egyiknek sem merült fel a fejében, hogy itt valami összeköttetés lehet. - Képek? Most már érdekel...
Mert eddig ugyan nem gondoltam rá, de most már érdekelt, hogy Mona milyen képeket akar megmutatni nekem. De nem mentem bele teljesen, csak a nő után siettem, mert minél hamarabb végzünk itt, annál előbb mehetünk haza Admiralhoz. Nem szeretem egyedül hagyni ilyenkor.
- Akkor most miért jöttél? - kérdeztem teljesen értetlenül, mert számomra nem volt logikus, hogy ha Kearney mindig jön, akkor most miért nem hozta. Azaz,volt egy halvány sejtésem, hogy azért, mert velem jött és nem hiszem, hogy marad, de ezen túl? Nem volt érthető érvelés a számomra.
- Az ilyesmi nem foglalkoztat, nem szeretem az ilyet - ráztam meg a kezemet feltartva, hogy nem foglalkozom olyanokkal, akik csak felbasznak. Mert hogy a lókupecek többnyire ezt teszik.
- Szlalomban, ha lehet. Díjlónak szánom - bólintottam egy nagyobbat, hogy nyomatékosítsam, majd Wallacere néztem. - Nem? Akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=786919#post786919][b]Bremzay A. Eugén - 2019.12.30. 20:27[/b][/url]

Vannak az embernek olyan napjai, mikor ténylegesen akar segítőkész és produktív lenni, míg másokon nem. Nekem ez utóbbiból lényegesen több volt, mint egy átlag embernek, de az emberek nagy része nem szokta felróni, mert fél tőlem, vagy csak egyszerűen a bőrét mentené, nem tudom.
Rá is bólintottam, hogy én csak a nevem adom hozzá, a felelősségek nagy része nem engem testál, hála az égnek, nem tudom, hogy kinek van hozzá elég ideje, hogy még egy kaszinóért is feleljen.
A nőn látszott, hogy szorong, rendesen izgul az interjú miatt, nem tudom, ezt mennyire tekinthetjük professzionális viselkedésnek, de nem akartam az arcába vágni, helyette csak a kávémba kortyoltam elgondolkozva.
- Őszintén? Nem. Nincs benne annyi pénzem, hogy azt a vállalat tényleg megszenvedje. Anno, még évekkel ezelőtt mikor a tőzsdén buktunk több, mint 60 milliót, arra azt mondom, akkor még durva bukás volt. A média is felkapta. Ez? Aprópénz. - Nagyképűnek hangzik, az arcomon is talán ez látszik, de teljes komolysággal állíthatom, hogy jelen pillanatban, ha a Fortuna hirtelen le is égne, még akkor is úgy állnék anyagilag, hogy csak vonnék egyet a vállamon.
- Inkább megérzésnek mondanám. Eleonore egy karizmatikus nő, elég meggyőző tud lenni, ha akar. Ő felvázolt nekem egy elképzelést, én pedig úgy éreztem, ebből még lehet valami. A lovaim, a versenyzőim is így választom a Bremzay ambassador programba, ez afféle hóbort. Talán rizikós is - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé. Aztán megfogtam a cigaretta tárcám, meg a gyufámat és a száma biggyesztettem az épp égő szálat. - Képzeld el, hogy van egy rohadtnagy rakás pénzed. És egyre csak gyűlik. Valamit muszáj vele kezdeni... akad egy lehetőség, hogy egy részét felteszed, azzal a sansszal, hogy van mindet elbukod, vagy a sokszorosa jön vissza. Ez a rész akkora, hogy önmagában a vállalat nem kezdene vele semmit, viszont egy másiknak jól jönne. Nem lépnéd meg?
A mondandóm alatt modelleztem, hogy is alakul a tőke, előbb egybe toltam a tárcát, meg a dobozt, időnként elmozdítottam a skatulyát, végül kitoltam, így majdnem kétszer akkora helyet foglalt.