28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. március 6. 15:05 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Szemét vagyok-e? Alighanem. Érdekel? Nem különösebben, ezért is lehet, hogy most nagy nyugalommal terítem egy szék támlájára a zakóm, majd lassan feltűrve az ingujjam intek a felszolgáló lánynak, akit még ismerek is, hogy szeretnék kérni egy kávét meg egy üveg vizet, aztán leülve néztem körbe, majd az órámra pillantottam. Miért is?
A hét azon napja és ideje van, mikor az egyetemen hirtelen vagy pocsék minden, vagy ott nem jártak bizonyos diákok és ide térnek be. Így már nem is olyan feltűnő, ellenben én igen konkrét céllal érkeztem. Bogolyfalván találtak egy okmányt, aminek a tulaját kicsit jobban megvizsgálva érdekes felfedezést tettem. Várnom kellett, talán többet is, mint gondoltam, de a megbeszélt idő rohamosan közeledett én pedig elkényelmesedve fogyasztottam a kávém hol a betérőkre nézve, hol a kiszolgálókra és az újságra, ami betűrve félig a csésze fedésében volt a kezem ügyében. Már átjárta a tekintetem a lapokat párszor, semmi eget rengető, ellenben a mai elképzeléseimmel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lassan fordult át az órám mutatója a megbeszéltről, pontosan négyszer hagyta le, így öt percnél már kicsit aggodalmasan és összevont szemöldökkel emeltem fel a fejem, hátha csak nekem teljesen egyértelmű, hogy magamat keresem. Szándékosan nem hagytam meg nevet, de úgy gondoltam felismer egy minisztériumtól jött alakot. Nem azt mondom, hogy lepukkantak az egyetemisták, csak azt, hogy ezen a napszakban, ha valakit meglátsz ilyen szerelésben, nem ezt a helyet választja.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. március 6. 17:41 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Hogy számítottam-e rá, hogy elhagyom az irataim egy részét és elő sem kerül? Lássuk be, ez egy konstans veszély az életemben, vesztettem már el értékesebb dolgokat is, pár papír nem visel meg. De hogy kapok egy üzenetet, hogy megtalálták a személyim meg a diákom? Na, ez kérlek, váratlan fordulat.
Szóval ma felöltözök időben, hogy elinduljak és átvegyem, a Nappaliban. Furcsa hely egy ilyen cseréhez, de kivagyok én, hogy ítélkezzek?
Az már más kérdés, hogy sikerült megint elkavarodnom, mert a nénik belezavartak az egyik sarkon, merre is kell mennem. Így lefordulok jobbra, mikor balra kellene mennem. És k.rvára fogalmam sincs róla, hogy merre is haladok, de legalább csak pár perc késéssel esek be a helyre. Még elég kevesen vannak, nem tömött a helyiség, miközben én a nyakam nyújtogatva próbálok kiszúrni valakit a Minisztériumtól. Elég hamar meg is van, itt ez a szexi ember, az öltönyében és ücsörög ott, láthatóan feszülten. Veszek is egy mély levegőt, mielőtt oda sétálnék.
- Jó napot... Öm... Maga van a minisztériumtól, ugye? - kérdezem, miközben a kezem nyújtom neki. - Guinevere Yazel.
Közvetlenül utána ki is húzom a széket, nem túl nőiesen és leülök. Kicsit figyelek is, hogy most akkor mi lesz?
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. március 6. 18:58 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


A kávém egész ihatóra hűlt, túl is estem a csésze felén, mire megszólított a lány. Az arca elég jól felismerhető volt az iratokról is, de más képhez képest is nagyon egyértelmű volt, így halványan el is mosolyodtam, ahogy biccentettem, igazolva a feltevését.
- Igen, elhoztam az iratokat, anélkül mégiscsak nehéz egy idegen országban - jegyeztem meg teljesen csevegően, ahogy lassan előhúztam az egyik zsebemből egy borítékot. Véletlenül a rosszat, de mit sem törődve toltam elé a képeket tartalmazót. - Remélem mind ide is tartozik - mosolyodtam el a szék támlájának dőlve végül és két harapással eltüntettem a kis süteményt, ami az italomhoz járt. Furcsa volt ezzel a sötét hajjal határozottan, nem mintha ismerném, de minden lefestett és mutatott valójában sokkal... élénkebbnek és színesebbnek hatott. Nem értettem sokszor az öcsémet, sok dologban futottunk néha egy vágányon, nők terén is, de az elmúlt éve sok minden volt, csak meredektől eltérő nem. Ha a hülyeségnek van hasznossági függvénye, ő a kockázatok terén megütött egy erős konvexitást mutatót. Barát a dologgal.
- Iszol valamit, Frankie? - kérdeztem meg egész konkrétan, ahogy a kezeimmel lassan az asztallapra támaszkodva figyeltem őt. Nyilván most illene bemutatkoznom is. Többnyire szoktam is, de egy kis hatásszünet senkinek nem fog ártani. Nyilván nem szoktam fiatal lányokra a frászt hozni szabadidőmben. Mi az a szabadidő? Megvártam inkább, hogy az öcsémtől szerzett képek előhívott formáival összefusson a borítékban, és csak ennek esetén... Esetleg.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. március 6. 20:21 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali

A pasi nem is olyan vészes, mint amilyennek elsőre tűnik, rám pillantva megenyhül és mosolyogva biccent. Természetesen azonnal visszamosolygok, nő vagyok, ha szép, akkor szép.
- Igen, meglehetősen. Főleg, hogy a vizsgáim nagy részekor elvileg majd igazolnom kell magamat, ami így meglehetősen... kellemetlen. - Arról nem beszélve, hogy a bárok nagy részében is elkérik a személyim, pedig szerintem annyira nincsen kislányos arcom. De ezt nem kezdem el taglalni a férfinak. Átnyújt egy borítékot, amit hálás arccal át is veszek, csak azért, hogy letegyem az asztalra egész addig, míg le nem ülök a székre. Nem túl nőiesen, az egyik lábamat a karfára dobva.
Ő nem mondja el a nevét, de nem bántam, tartsa meg a titkait, Mr. Bond... csak egy egész kicsit lefagyok, mikor kimondja a nevem. Frankie. Még a Frances sem hangzott el a számból, így a torkom megköszörülve nyitom ki a borítékot. Ezek nem az irataim. Nagyon nem. Az első egy kissé bemosódott, eegy szál takaróban fekvő, kék hajcsomó volt, a másodikat szinte már be se tudom azonosítani, hacsak nem... oh. Oh.
- Ezek honnan vannak? - érdeklődöm felpillantva, nem igazán mutatva semmit az átmeneti megrökönyödésemből. - Egy gin-tonik jó lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. március 7. 18:08 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Megértően bólintottam párat a kávém maradékát is elfogyasztva, mert hát ezért jöttem, nem? Nem. Más kérdés, hogy valóban részben ez a munkám is, segíteni, ha nem is pont így és nem is ez a menete. Szia Gabe. Bár gyorsan távoztam a hivatalból, pontosan tudom mi hangozhatott el, amire én már nem figyeltem. Dolgom volt, majd megérti, gyanítom úgyis pár napon belül kifordul a rejtekéből az Igor dolog, és lesznek kérdések. Akkor majd mindennel egyszerre ráérek elszámolni.
- Oh, elnézést, eltévesztettem - mosolyogtam kedélyesen, mint aki tényleg szétszórt el is húzva előle a képeket és a borítékot magam felé, majd a mögém terített zakó másik oldalába nyúltam és előhúztam a belső zsebből a tényleges iratait tartalmazót és át is adtam. Nyilván sosem tévedek - aki mást mond hazudik, csak olyat kérdezünk meg, aki számít erről. Érdekelt a reakciója, de ha volt is, igen okosan állt a dologhoz, mondjuk úgy egész szimpatikus is lett ettől.
- Szilvi - szóltam a pincérnő után, aki mintha a csillagokat kapta volna tipegett felénk, de én csak egy plusz rendelést intéztem a nőre mutatva és megismételve a kérését, én pedig kértem még egy jeges teát odaadva neki az üres csészém. Aztán ő elment én meg újra a lányra néztem. - Mitzinger Bence vagyok, én is örülök a megismerkedésnek, kedves Szivárványhányás-tulaj - nevettem el magam, hogy aztán a képeket betömködve a borítékba az asztalon támaszkodva összefűzzem az ujjaim. Neki fogalma sincs róla mibe sétált, az öcsémnek meg a tényről, hogy többet tudok, mint szeretné. Most már biztosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. március 23. 03:55 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Szép ez az ember, főleg mikor mosolyog és bólogat, olyan benzin a tűzre, ha egy egész kicsit jobban is elgondolkozol... úgy bármin. Tetszik is, de nem kalandozom el, mert nem ezért vagyok itt. Hacsak nincs bent a száma a borítékban az irataim mellett. Akkor megfontolom, természetesen.
- Az... én vagyok a képek egy részén. Nem igazán díjazom, hogy csak így visszazsebeli - közlöm még mindig higgadtan, bár tény, hogy voltak kint a világban rólam rosszabb képek is. Ez még belefér a keretbe, teljesen, de akkor minek is mutatta meg? Oh, persze. Mert szétszórt.
Így inkább csak megköszörülöm a torkom, a lábam a karfán ingatva kicsit, a kezem pedig azon nyugtatva. Figyelem kissé feszülten, ahogy enyeleg a pincérnővel, nálunk nem rendelnek ilyen modorosan. Fel is sóhajtok a órámra pillantva, ami már vagy két éve nem jár, de jelzés értékkel rendelkezik.
Aztán végre kinyögi a nevét, én meg gondolkozom pár másodpercig, de a hányás dologból előbb megvan, honnét ismerős, mint a névből.
- A zenész, orosz maffia a szívhatatlan füvescigivel. Testvérek? - kérdezem, oldalra biccentve kicsit a fejemet, még hunyorítva is, mert hát, tényleg volt benne valami, ha nagyobb távlatokban gondolkozom, tán előbb leesik, honnan ismerős. - Mindenkinek ilyen lelkesen meséli, hogyan hánytam a dobos cipőjébe? Ha tudom, hogy ilyen nagy alakítás lesz, tán még gyakorlom előbb.
De tetszik a nevetése, így nem kelek fel az asztaltól, csak elveszem a pincérnőtől az italomat és bele is kortyolok várakozás nélkül, elég rendesen.
- Akkor kezdjük előröl. Miért is vagyunk itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. április 17. 00:40 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


- Nem tudtam, hogy szerzői jogok védik - ó, pillanat. Pontosan tudom, hogy nem védi semmi, sőt. Még azért is én tudnék bárkinek ügyet tenni a nyakába, hogy vissza akarja kérni. Nyilván ez nem fog megtörténni, de én büszke lehetek magamra és a még szélesebb mosolyommal adhatom át a megfelelő borítékot. Majd ezek után elégedetten megvárom, hogy ellenőrizze meg a pincérnő vegye végre a tempót. Én nem érek rá egész nap, gondoltam az egy italnyi idő elég lesz nekem a lényegi részekre, de kezdem úgy érezni, elnézést kell majd kérnem a hivatalban a késésért.
- Fogalmam sincs honnan veszed, hogy a testvérem - néztem rá teljes tanácstalansággal eltárva a kezeim. Sajnos elég jobban ránk nézni itt  nevünk, meg a tények, hogy magasan jó a friss levegő, de egy próbát megárt. Közben a lány kihozta a rendelést, én az italt a nő felé toltam, majd megigazítva a zakót magam mögött még egyszer, utoljára a zsebembe nyúltam egy CD-ért. Hagyományos, na.
- Igor jobban tenné, ha nem élne ilyen sok szaron, de nem vagyok az apja - pedig nem ártana neki egy, akire hallgat, vagy legalább meg tudja nevelni. - Mondjuk úgy, ezt az egész országnak sikerült elregélnie, milyen mély nyomot hagytál benne - jegyeztem meg talán kicsit ironikusan is, hogy aztán egy mosollyal csúsztassam felé a műanyag tokot, benne azzal, amivel készültem. Én a helyedben meghallgatnám. Van angol fordítás a szövegekhez.
Mondjuk bevégezettnek félig az itt létem, de igazság szerint kíváncsi is voltam, így mikor a szépem támlájának dőltem végig is néztem a lányon, mondanám, hogy meg vagyok lepve, de kicsit sem, az öcsém igen érdekes figura.
- Én visszahoztam az irataid, és közben megnéztem magamnak, kitől kattant el az öcsém - tártam el a kezeim az italomért nyúlva.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. április 23. 13:47 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali


- Mert nem is, attól még érezhetem magam fosul - világítok rá a tényre, hogy igenis jogomban áll szarul érezni magam, ha éppen olyan kedvem van. Most az van, ha tehetném, csak bezsebelném a képeim és ki is sétálnék az ajtón, de nem így áll a helyzet, szeretném tudni, hogy ki is pontosan mit akar tőlem, ha már pont ő jött a minisztériumtól. Nem kevertem magam nemzetközi politikai problémákba, így azt hiszem, nem erről van szó.
- Megérzés? Hasonlítanak a vonásaitok, meg ő is ilyen... alacsony alkat - jegyzem meg fanyar mosollyal, én nem vagyok magas darab, de ez is tud nagyon praktikus lenni. Nehéz sem vagyok, sokszor ajánlják fel, hogy nyakba vesznek fesztiválon, ez sem kiváltsága a nagy nőknek.
- Én is jobban járnék, mégsem szól rám senki - tárom el a karjaim tanácstalanul, de aztán csak felnevetek kicsit. Nem érdekel annyira ez az egész, hogy tényleg komolyan vegyem magam és leálljak az alkohollal, vagy a fűvel, mert jóval több pozitív hatása volt az életemre eddig mindkettőnek, mint negatív. Ha nem vesszük a spontán hajvágásaim, mikor sikerült lehányni. Azt annyira nem éltem. - Pardon?
Ezt viszont nem élem, nem értem, mégis mi a szarról beszél, kinek mesélt és mit. A szemöldököm is felszalad, kicsit előre dőlve, összefűzve az ujjaim az ölemben.
- Ki fogok akadni? - teszem fel az egyszerű kérdést, közelebb húzva magamhoz a tokot, miközben áttanulmányozom a számok listáját a tok hátulján, majd a képet, ahol meg kell hagyni, szép az ember. - Mármint... ennyire egyértelmű, kiről szól?
Mert gondolom nem egyszerű a helyzet, ha képes volt ennyiből, meg pár fényképfoszlányból ténylegesen felismerni.
- Elkattant? Ezt úgy mondod, mintha megbolondult volna. Nem vagyok véla, nincsenek ilyen "adottságaim".
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. április 23. 13:48
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 13. 21:53 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Mondták már. Lehetne a válaszom, de csak egy félmosollyal nyugtázom az érvelést. Nem is igazán fontos ki vagyok, az inkább, mit hoztam és itt nem az iratain volt a hangsúly. Nyilván ha erről tudna az öcsém, holnap lehet egy távoltartási végzéssel kéne kelnem, de ugye az azzal járna, hogy napirendet kell megadnom meg helyeket, tudná hol vagyok, mert oda nem mehet. Többet érek magammal. Van akinél ez megoldható volt azért. Én itt nem kísérletezem, neki ez egy papír lenne, betekerné újabb cigire őt ismerve.
- Édes lány vagy pedig, elkélne egy apai kéz föléd - dőltem hátra a széken még csak arra se véve a fáradtságot, hogy bármit megmagyarázzak a kijelentésemen, vagy éppen ne tegyem. Egyszerű volt és nagyszerű, mint a jelenlétem, miután előszedtem a dalokat és felé nem böktem. Volt benne angol nyelvű, de szerintem nehéz lenne eltéveszteni a dolgot. Ehhez még egy google translate is elég. Félreértés ne essék, nem akarom én lehúzni, de van pár szám,a miben egyszerű, mint egy faék az, miről, kinek, mit akar elmondani. Igen, amúgy én már hallgattam őket, nem f.sz vagyok, csak nem mindenben támogatom.
- Ez egy fél éve lestúdiózott albumuk, a kettes és tízes szám kivételével gyakorlatilag mindet küldöm szívélyes ajánlattal - néztem a listára egy pillanatra. Nem mintha tényleg mindenben lett volna alapja ennek, de abban, amiben szenved se hiszem, hogy a cigis dobozát hagyta vagy a kedvenc öngyújtóját Hollandiában. Inkább az önérzetét. Bár lehet az sosem volt. Az esze meg egészen biztos így járt.
- Nem tudom, hogy bírod a rajongást. Mondjuk én sem tudtam, hogy neki meg a másik oldal. DE azt mondta ez csak SzESzéLy és nEMtaRtsoKáiG - imitáltam a dolgot, hogy végül az italommal is végezve könyököljek az asztalra.
- Rá mégis hatással voltál, bár fura ízlése van, ne vedd magadra, ő se tudná megmondani mit él szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. május 14. 09:22 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali


Kicsit félre is nyelem a  gintonikom, ez a megjegyzés kicsit úgy elememben talál. Rövid köhicselés után inkább leteszem a poharat, megtörlöm a szám a pulóverem ujjával, nem törődve a rajta ragadó rúzsfoltokkal.
- Hát ebben egyet értünk - grimaszolok, mert tény, hogy édes vagyok, ahogy az is, hogy nem ártana, ha valaki figyelne rám. A családomnak már más dolga volt, messze voltam, ez nem volt egy opció. Más kérdés, nem is vágytam rá, hogy a nyakamra nőjenek.
Aztán előkerült a lemez, én pedig összepréselem az ajkaim egy pillanatra, miközben ránézek a listára. Érdekes címek, kezd érdekelni, hogy mi olyan egyértelmű ebben, hogy nekem ezt hallanom kell. Más kérdés, hogy szép hangja van, biztosan élhető a zenéjük is.
- Hát ez... érdekes. Szóval úgy körülbelül egy egész album? Mély benyomást gyakoroltam - biccentek elismerően, majd ismét a pohárba iszok, mielőtt még meg akarnám magamat ölni. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire megborulna tőlem valaki. Az ujja végigcsúszik párszor körben a pohár peremén, majd az arcát figyelem, fürkészve.
- Én sem tudom. Nem szoktak értem rajongani - dőlök hátra elgondolkozva, miközben felcsúszik a szemöldököm az ironikus hangsúly hallatán. - Ez mi volt?
Azt hiszem, az már elég korán leesett, hogy nem tudja, mit él, nem is ismer jóformán, az embert egy gondolat ihlette meg, ami nagyon könnyen lehet, hogy nem én voltam. Ez nem csak vele esik meg, az emberek nagy része ilyen, aki hisz abban, hogy első látásra szerelem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem tudná. Ezt kéred vissza? - kérdezem, a lemezt megemelve tokostól, mielőtt még a táskámba csúsztatnám.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 22. 16:42 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


- Kuc-kuc - vigyorodom el elég szélesen, hogy aztán mielőtt megszólalna nevessem is el magam. Ennyire nem volt szándékos, talán, mindaz amit mondtam. De láthatóan még így is erősebben ragadtam meg a lényeget, mint várta volna. Mindig így van, nem azt várják, amit kapnak, ez pedig megdöbbentő, sokszor elég kellemetlen is. - Ebben nem kételkedem.
A saját szavaimban egyébként sem szoktam, de úgy tűnt nem is a tagadok, még lehet fajta lány. Szimpatikus is lehetne, de nem azért voltam ma itt, hogy kisilabizáljam mi is a fogékony rész ezen a nőn. Ezen más a családban átesett, nekem nagyon úgy tűnt ezt az albumot nézve, ami idő közben előkerült az egyik belső zsebemből, ha a képek vissza is csúsztak. Azt még vissza kell juttatnom a helyükre, de majd anyámmal elrendezem ezt. Neki van kulcsa Igorhoz, így nem kell megint betörőt játszanom, nem túl időspóroló tevékenység.
- Körülbelül. Elég mélyet és tartalmasat - bólintottam párat, ahogy becsukva a lemez tokját elé toltam kettőnk közül. ez már az övé, azt kezd az infókkal, amit akar, bár ha okos lány, nem hagyja ki ezt a kört és kíváncsi arra, mi is az a mély nyom, ami láthatóan eléggé az öcsémben maradt. A színes hányásnyomokon túl.
- Mindenki életében eljön ez egyszer, meg kell tanulni értékelni és a megfelelő módon reagálni - közöltem már szinte kedvesen, ahogy vidáman a kiürült italom nyomát fürkésztem, mielőtt visszagomboltam volna  a letűrt ingem ujját. Az én utam ennyi volt ma, legalábbis eredendően így gondoltam.
- Egy megállapítás az öcsém szavahihetőségéről irányomba. Mondjuk úgy nem vagyok a kedvenc beszélgetőpartnere, de ezért nem hibáztatom. Kölcsönösen alátettünk egymásnak éppen eleget - vontam vállat, nem mintha ez rá vagy másra tartozna. elemelkedtem a székből majd a tárcám elővéve a közeli kiszolgálórészhez léptem, kifizettem az italokat majd visszatérve visszavettem a zakóm.
- Az a tiéd, azt teszel vele, amit szeretnél. Ajándék, az irataidra pedig vigyázhatnál jobban, nem mindig juttatják vissza, a visszaélésekből pedig komoly ügyeid lehetnek idegen országba - jó tanács kéretlenül. Mint tőlem mindig. Az utolsó gombom is a helyére került, majd még rámosolyogtam a fiatal nőre, mielőtt az asztalra támaszkodva az öltönyöm a mellkasomhoz szorítva oda nem hajoltam hozzá.
- Hagytam egy képet a tokban, ha kivennéd a szöveget - azzal felegyenesedve intettem az egyik ismerősömnek és elindultam a dolgomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 119
Írta: 2019. május 23. 17:17 | Link

Bence

Nem volt tervben megfulladni, de aztán az úriember úgy döntött, hogy szép nap ez a halalra, ha ma sem, akkor mikor? Majdnem sikerült is átsegíteni engem a túlvilágra, de aztán összekaptam magam és csak meredtem rá, ahogy nevetett a szenvedésemen.
Elő is került az ominózus lemez, mint aminek muszáj volt, ott landolt kettőnk között az asztalon, én pedig magam elé húztam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem magamnak. Érdekes számcímekkel rendelkezett, nem is értettem elsorey mit akar ezzel.
- Hát... Majd meglátjuk, nekem ez mennyire jön át - vonom meg a vállam lazán, mint aki mindjárt szétesik itt a helyszínen. Pedig a gyomrom éppen összeugrott egy mérettel kisebbre, mintha muszáj lett volna.
- Majd... Igyekszem - szívom be mélyen a levegőt, igyekezve nem túlstresszelni a dolgot, mennyire is lehet furcsa családja Igornak, ha a tesója csak gondol egyet és megjelenik itt, mintha muszáj lenne. És még csak nem is tartja furcsának.
- Azt hiszem, ez amolyan tesódolog - vonom meg a vállam, Nisa szerintem értem sincs oda és ez még csak meg sem hat, ha olyanom van, rezzenéstelen arccal küldöm el melegebb éghajlatra, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte velem. Magával. Az élettel.
A megróvásra kicsit le is sunyom a fejem, bólintva pár aprót és az ajkamba harapok. Kicsit szégyellem magam miatta, hogy miattam kellett mászkálnia, még ha nem is emiatt szólt rám.
A mosolyra viszont ösztönösen a sajátommal felelek.
- Köszönök... Mindent - gondolok bele alaposabban, majd bólintok párat, nézve még utána pár pillanatig, mielőtt kinyúznám a fotót a helyéről. Szélesen el is mosolyodom a vigyor, a pózolás, a boldogság láttán. Nem kell megfordítva dátum után keressek, pontosan ismerem a helyszínt és az időt. Ahogy a két vigyorgó  idiótát is. Sosem láttam még magam ennyire boldognak fotón, mint ott és akkor, a szőkére lógva. A tekintetem még Bencét keresi, de ő már eltűnt a színről, mintha itt sem járt volna. Én is igyekszem hasonlóan tenni.

// Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek