28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 00:55 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő

Ha bárki azt mondja nekem, hogy az egyetem egész izgalmas lesz gyógyítás szakon, tuti kiröhögöm. De itt vagyok, vége az óráimnak és egészen élveztem őket. Visszakocogok a koliba, csak hogy kicsit összekapjam magam. Újraszínezem a hajam, mert ha valamikor, most ki kéne nézni valahogy. Tavaly rohadtul vicces volt, az aktuális kalandom a Supperclubba vitt. Mármint, komolyan Amsterdam? Egy étterem, ahol ágyban eszel? Good job.
De idén semmi kedvem nem volt felszedni valakit csak azért, hogy ne kelljen egyedül tartani, így még végigsimítok a babarózsaszín tincseimen, majd besuvasztok egy rakás pénzt a táskámba és indulok is a dolgomra. Azt mondják, hogy a Szabadkikötő egy jó hely arra, hogy kikapcsolj. Nekem pedig éppen erre van szükségem, így a rózsás martensem felrángatva kilépek az ajtón és miután bezárom azt, vissza sem nézek.
Talán vannak olyanok, akik nem szívesen mászkálnak egyedül, pláne sötétedés felé, de én nem az a fajta lány vagyok. Én egész egyszerűen leszarom, egész addig a pontig, míg a helyre nem érek. És őszintén? Nem tudom eldönteni, hogy ez a legtrébb hely, ahol valaha jártam, vagy egyből szerelembe estem. Talán egy egész kicsit mindkettő. Megigazítom a méregdrága, fordító kütyüként szolgáló karperecet a kezemen, majd a pulthoz sétálok.
- Két gint kérek, tonikkal - közlöm magabiztosan, fel is mutatva két ujjam, hogy véletlen se tévessze el a mennyiséget. Nem ugyanaz, mint otthon, ott megkérdeznék, milyet is. Én pedig azt válaszolnám, görögdinnyéset, de az a kesernyés valami is jó lesz. Just life.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. február 8. 00:56 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Tudom-e milyen nap van ma? Kérdezi a csaj, ahogy a kabátom felrántva elindulok kifelé a dobosommal együtt Csinosból. Elvigyorodom, majd egy fél vállrántással közlöm, hogy csütörtök. Látom szinte a csalódottságot, de ahogy voltam, úgy már nincs a helyemen semmi, mire az italával visszaér a csapostól. Remekül értek hozzá, hogy egy este alatt több helyen törjek össze valakit, mint illene. Azt hiszem most kéne kezdeni magam szarul érezni, de őszintén, még csak a nevét sem kérdeztem meg és nem is bánom. Kapott egy közös képet, pár mosolyt meg két italt. Mára elég volt a Máltai Szeretetszolgálat által is megirigyelhető szívemből. Gondolod te, fiam.
A tér felé sétálva kénytelen voltam hangos röhögésben kitörni, mikor Ivánt leszólította egy csávó van-e tüze, majd olyan finoman karolta át a vállát, mintha muszáj lenne. Ő mindig kifogja, van valami mágnese ezekre a csávókra. Szóval egy intéssel siettem előre és a Fő utcán végiglépdelve, ahogy sikeresen elhagytam a színházat majd egy-egy helyet a messziről is jól ismert helyre fordultam és be is léptem. A pulthoz sétálva könyököltem fel és kezeltem le a kiszolgálóval, hogy aztán egyből soroljam, mi is lenne az estindítónk, ha beérnek.
- Két almáspite lesz, egy hosszúlépés, két... - és megakadtam, ahogy nézelődni kezdve oldalra megláttam. Azt hiszem a szám is a mondandóm közepén maradt nyitva, éreztem, ahogy Csabi néz a pult mögül, mi van velem, én meg csak beszűkültem, vágjátok mikor minden olyan, mint egy lassított felvétel, tök homályos azon túl, amit nézel. Meggörbítette a csaj a teremet, de rendesen, mert arra eszméltem csak, hogy valaki a hátamra vágott egy isteneset. - B-szd meg... nem, a kettő az jéger lesz, és egy jeges szivárványt a lánynak - intek fejemmel oldalra még a vigyort is magamon felejtve.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 00:58 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Hogy van-e bajom a Valentin nappal? Mint ünnep? Nem hiszem, egészen szórakoztató, de csak akkor, ha olyan társasággal vagy helyen tartod, ami nem csupa vidám, idegesítő párocskából áll. Sóval biztosan nem valami rózsaszín nyáltenger helyet keresek ma.
Az utcák hangulata kevésbé nyugtató és barátságos, mint otthon, de nem érdekel. Valamiben meg kell halni, hm? Én köszönöm, nem tervezek megöregedni, mert mégis hogy néznek ki a színes hajú öreg nénik? Tuti én lennék az első, aki ezt is működőképessé teszi, de nem kísérletezünk, ha nem muszáj. Inkább még lecsekkolom, hogy a zsebemben ott pihen-e a tárcám, meg a cigisdobozom. Azok nélkül butaság lenne tenni egy lépést is.
Kissé fanyar mosollyal gondolok bele, hogy az itteni gin és tonik mennyivel lesz majd szarabb, mint az, amit otthon szoktam inni, de aztán nem sokkal később leteszik elém a két poharat, én pedig átcsúsztatom a bankjegyet, majd odébb pöccintem a plusz szívószálat.
- Kösz, ez nem kell - rázom meg a fejem, majd legondolkozva kezdem kortyolgatni az italom. A pultos pedig nem sokkal később elém csúsztat egy meglehetősen színes, nagy poharas jégkását. Egyből felszalad a szemöldököm, majd a csávóra nézek. - Én nem rendeltem ilyet.
Azzal egy látványos mozdulattal bök a bőrkabátos srác felé, én pedig megint úgy érzem magam, mint akinek az arcán egy hatalmas kérdőjel van. Vagy inkább az arca helyén. Úgy teljes egészében egy nagy kérdőjelnek érzem magam, mi a f.sz? Mintha rémlene valahonnan az arca, így csak ledöntöm az egyik gin-tonikom, majd szépen átsétálok hozzá és a poharaim lepakolva dőlök a pultnak.
- Deja vum van. Találkoztunk már? - kérdezem, mielőtt a jeges löttyre pillantanék megint, majd megvillantok egy féloldalas mosolyt. - Egyelőre fontolgatom, bele merjek-e inni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. február 8. 01:00 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Még mindig röhögve pillantottam a karórámra, majd magam mögött hagyva a haverom folytattam a már betervezettek szerinti utam. Nem különösebben ingatott meg az idő, a hétközbennek számító nap, még csak az sem, amin mindenki a piros meg rózsaszín színnel pörög. Ha jól csinálod az életed, minden napod lehet ilyen. Bár van egy pont, amikor már csak monoton tolod, ezt ismerem, és nincs ezen mit ünnepelni, csak mondom.
- Mindjárt megjelenik, jobb esetben egyedül - közöltem a közbevágó érdeklődőnek, hogy Ivánt hol is hagytam el, ha már tudtával közösen ígérkeztünk el ide, aztán nem ez szakított félbe a rendelésbe, de annyira, hogy totál kiesett vagy két perc teljesen, még ennek a fogyatékosnak is volt ideje hátba b-szni úgy rendesen, érezzem, szeretetből van. Meg ne röhögjek többet. Pedig fogok, mindketten tudjuk. - Ez itt az enyém, ezt vidd - böktem oldalra a fejemmel a félretolt italokra, az egyik jégert lehúzva pedig csak a fejem csóválva vigyorogtam magam elé, még meg nem éreztem, hogy néznek. És a hang. Túl ismerős. Ezer közül is, tudom, mert kibaszottul hazudnék, ha azt mondanám, nem pörög ezen az agyam minden alkalommal, mikor beülök próbálni, mikor állok a színpadon, mikor utána a buliban ránézek valakire.
- Remélem igen - közöltem oldalra fordulva és félig könyökölve nézve rajta végig. Nem, nem a ruhája, az alakja, vagy hasonló alapvető szarságok érdekeltek. Inkább tudatosítani akartam, hogy a belém égett képet nem csak keverem... bármivel, bárkivel. Közben egy szívószálért nyúlva beletoltam az édes cuccba és szívva egy nagyobbat ízlelgettem, mielőtt oldalra billentett fejjel biggyesztettem le az ajkam. - Elkeserítő ez a bizalmatlanság. Vagy csapda, és én leszek mindjárt beginázva? Szólj, még lemondom előtte a programom.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 01:01 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő

Szoktam italokat kapni, ebben a résében nem sok meglepő van. A tényben, hogy nem vagyok itt öt perce sem és szerintem magamhoz képest még a ruha is egész sok rajtam, így viszont bonyolódik az ügy. Pláne, hogy a mellékelt ábra szerint a srác sem egy Frankenstein, aki meglepett a szivárványos pohárkával. Elég hamar össze is kapom magam, hogy az ügy végére járjak, de ahhoz nem árt némi folyékony önbizalom, így az egyik gin elég gyorsan le is csúszik.
- Reméled vagy tudod? - kérdezek vissza összeráncolt homlokkal. Az én memóriámra nem hagyatkozunk, vannak képek, amik alapján mintha már hallottam volna a hangját, találkoztunk volna, de amilyen pontos... akár álom is lehet, legalább annyi eséllyel, mint amennyivel emlék. Végigmér, mire a poharaim letéve teszek egy kis fordulatot, mintha a kifutón lennék, de aztán csak elnevetem magam. Rossz vagyok ebben. Inkább végignézem, ahogy lecsekkolja a italom, hogy bizonyítsa, hogy nincs benne semmi olyan.
- Vagy a bizalom, vagy a vesém, utóbbit nem tudom csak úgy visszanöveszteni - nevetek, majd elhúzom előle a poharam és a szívószállal szintén belekortyolok. A nagyi most azt mondaná ez undorító és nem használunk ilyet közösen senkivel.
- A francba, ennyire átlátszó vagyok?! Ki kell találnom egy új módszert - horkanok fel, mielőtt még elismerő hümmögéssel ismét a jégkásába kortyolnék. Nem vagyok türelmes és kivárós alkat, egyszer ez fog a sírba rakni, az már k.rva élet. - De te mindenkinek ennyire készséges áldozata vagy? Mondták már, hogy ez nem egészséges?
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. február 8. 01:01 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Ismertek már, vagy csak szerették rám hagyni a dolgokat, magamtól szaladjak a tavasznak, ha arról van szó. Képletesen is, meg egyébként, így el is vitték Ivánék a poharakat én meg lehúzva a jégert könyököltem fel, mert YOLO, minek a holnap. Egészen fel is nevettem a visszakérdésén, de csak hümmögtem egy kört.
- Kicsit mindkettő, tudhatom, ha te nem, az elég lelombozó lenne - mondtam, hogy aztán ne is tököljek sokat és a szívószálat az innivalóba tolva egy adag dinnyés-kókuszos sziruppal vodkát szívjak fel. Nem mondom, hogy szar, de azért ezt meghagyom az édesebb élményt tolóknak. A gyógynövényes tereppel még elvagyok, de inkább a füstös vonz. Meg más is, leginkább. Ezért is felejtettem a tekintetem a színes haj tulaján, és még csak nem is zavart a pörgése, de a veséjét illető vicce se.
- Ha már szervek, egy májra előbb lenne szerintem szükségem. De elvagyok - támasztottam ki a fejem a kezemmel, még egész oldalra is billentve a tenyerembe. - Ha gondolod becsukom a szemem a következő jéger előtt - jegyeztem meg totálisan ignorálva a nekem köszönőket, még a szervezőt is, aki megpróbált rákérdezni, ma is kiállunk-e, mert van felszerelés. Csak a szabad kezemmel intettem, hogy majd később beszéljünk.
- Nem akárkinek, maradjunk abban. Fanny? Franc? Frankie? Az F betűben biztos vagyok, azt minden mellre elég fixen kanyarítom - böktem felé, mintegy hintet, honnan is kéne előássa, ki vagyok én. Nem, igazából ezen kívül is remek lenne, ha egy vigyorból már tényleg vágná a fél világ, de még az országban adott, egyelőre kis lépésekben haladjunk. Igaz? Közben megjött a jégerem, amire rámutattam és ezzel a lendülettel el is kezdtem dúdolni, bár nem voltam hangos, amihez értek, az használni is szokott.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 8. 01:02 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


- Lelombozó? - a hangom kicsit tán feljebb is csúszik. Elkezdem fejben összelegózni, honnan is ismerhetem, de nem tudom elcsípni az emlékképet pontosan, hogy honnét is ismerős. Szóval csak hagyom, hogy kiperegjen az ujjaim közül, mint a Keukenhof földje. Inkább az arcát figyelem, ahogy az italba kortyol, látszik is, hogy ez annyira nem az esete. Mással ellentétben.
- A májammal nem sokra mész, tök tropa - nevetem el magam, hangosan, őszintén, lepillantva, miközben a kezem a hasamra csúszik egy pillanatra. Aztán csak összepréselem az ajkaim és rántok egyet a vállamon. - Hm... nagylelkű ajánlat, de nem tudom, hova raktam a ginás tasakot. Elég népszerű vagy itt, hm?
Mert nem kerülte el a figyelmem, hogy elég sokan megnézik, meg van, aki le is akarja szólítani, csak aztán nem kap reakciót, így tovább evickél ennek a fura helynek az aurájában elmerülve. Mintha nem is lenne annyira fontos.
Kicsit megütközöm a dolgon, nem tudom, miről beszél, aztán valahogy sikerül összeraknom, hol is írattam legutóbb alá magam. Az egy nagyon cifra négy nap volt.
- Frankie. Frances - pontosítom magam, bólintva apróbbakat, magam elé húzva a jégkását és egy elég nagyot kortyolok belőle. Ő pedig halkan elkezd dúdolgatni, nekem pedig végre megvan, hogy honnan is a deja vu. - Tavaly felléptetek a Best Kept Secreten, ugye?
Mert ha nem ez, akkor fogalmam sincs és jobb is, ha iszok inkább még egy pohár valami, csak hogy ne is érdekeljen, honnan is ismerjük egymást. Vagy legalábbis, találkoztunk már.
- Elég jó a memóriád, én a seggem is csak azért nem hagyom ott sehol, mert hozzám van nőve.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. február 19. 23:53 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Pontosan ezt mondtam - bólogattam is, ahogy a színes és kicsit sem kedvemre való italt visszatéve a pultra felé toltam. Nekem erre már nem volt szükségem, a magam igaza már pipa volt. Igazából szokatlanul feszengtem, legalábbis ahogy az ujjaim néha önálló életre kelve kopogtattak a pulton, vagy ahogy a hajamba túrtam nem volt egy jellegzetesen állandó mozdulatom, sőt. A nő mögött éppen megtalálta a tekintetem az egyik helyi zenészt, akinek biccentettem is, bár elég furán méregetett engem. Ennél gyorsabbnak és határozottabbnak ismernek, ha akarok valamit. De itt én sem tudtam, mit is.
- Azt jelzi, hogy tudsz élni. Lehet kicsit jobban, mint szükséges, de tudsz, és ez a lényeg - vigyorogtam rá, ahogy elmutogattam lassan Csabinak, hogy jó lenne, ha szerválna nekem még legalább két italt, mert kiszáradok, mint a kib-szott sivatag, és a tekintetemmel ezt elég hatásosan is sikerült lekommunikálni, mert percekbe került csak. - Jobb esetben nem a májad mellé, nem tenne jót neki - csúszott le a tekintetem az oldala vonalán a hastájékára, kellően elég eszem volt, hogy tudjam hol kell annak lennie, még ha ezt nem is nézték ki. - Népszerű, de az elég, sosem elég. Az még nem név, ha előre köszönnek egy országban, ha már egy egész kontinensen, az valami - voltak álmaim, meglátszik. Szerintem mindenkinek vannak, ettől még nem lettem több vagy kevesebb másnál, de a beleölt munkám már egészen más tészta. Arra büszke voltam, most viszont percek óta hadoválok, semmi épkézlábra nem jutottam, le is csúszik még egy jéger gyorsan. A csaj is, akivel közöltem, hogy ne most, és arrébb intettem. Na őt például lövésem sincs honnan kéne tudom kicsoda. Meg hol ugrált és hányszor.
- Frankie - ismételtem meg, az ajkam lassan húzódott féloldalas vigyorra. - Igor, vagy Beni, mi szimpatikusabb.
Általában előre megérdeklődöm mit könnyebb sikítani a megfelelő decibellel. Nem, nem csak a koncertjeimen, de most inkább csak meghagytam a választást, mert érdekelt. Társítottam embereket a döntés alapján dolgokhoz.
- Fel, valaki meg egy igazán formás területre kapott aláírást, még éppen azelőtt, hogy a dobosunk cipőjébe hányt - nevettem el magam, ahogy lassan kihúztam a cigarettám dobozát, majd egy házisodort szálat belőle. - Szerencse, hogy ez igaz a csinos többi részedre is, kérsz? - nyújtottam felé a dobozt, majd jelezve, hogy akkor kibattyogok a teraszra el is indultam a tüzem keresve a zsebemben. Ehhez kell egy cigi, vagy kettő.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. február 20. 01:55 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Felém tolja az italt, amit aztán el is húzok. Nem hiszem, hogy lenne szüksége Ginára, azért, hogy kirángasson innen, nem kicsi ember és nem is különösebben népszerűtlen. Szóval elég nagyot iszok a slushieból, szerintem elég gyorsan be is fog ütni, de nem bánom. Akkor ezt az estét is megúsztam olcsón.
- Nem akarom tudni, akkor a tiéd mit mesélne - nevetek fel, hangosan, harsányan, talán kicsit jobban is, mint illik, de nem mondom, hogy nem érzem a hazai ízek hatását.
A tekintetem nekem is lecsúszik, követi jóformán az övét és feljebb húzom a croptopot, hogy kb épp csak nem villantom ki a melltartóm. Leginkább azért, mert nincs rajtam.
- Nem tudom, látsz kis tatyit? Én nem. Lehet elhagytam. B.szki. - Egy pillanatra tényleg idegesnek tettetem magam, de aztán csak felnevetek, kinyújtva kicsit a nyelvem. - Ambiciózus vagy, hah? Én örülök, ha szerda reggel a tükörbe nézve tudom a sajátom. Ha a húgomét is, az már valami.  
És nem parodizálok, ez így van, ez az életem, amitől talán mások viszolyognának, engem pedig kielégít. Mint most a látvány, ha másért nem, már az ingyen piáért és ezért a kilátásért megérte lejönni.
- A Beni szimpatikusabb, kevésbé orosz maffiás - közlöm, mielőtt ismét a szivárványos valamibe kortyolnék, elérve egy újabb réteget, ami talán kókuszos, vagy valami hasonló, de az biztos, hogy még egy halk nyögés is kicsúszik. - Ez jó cucc.
Lassan helyére kattan a kép, sikerül összeraknom, hogy igen, úgy rángattak ki a vízből, hogy ha ennyire tetszik a zene, uram fia másszak már ki a f.szom pancsiból és menjünk oda táncolni. Aztán a társaságom valahogy elmaradt, még a koncert vége előtt, mert én közöltem, hogy csss, cssss, nekem kell egy ital, meg egy aláírás.
- Miiiiiiiiiiii? B.szki, bocs - nevetem el magam, a kezembe temetve az arcom egy pillanatra, mielőtt még felmarkoltam volna a poharamat, utána kocogva. Rühellem a magas pasikat. - Kösz, nem, van sajátom, minőségiben utazom.
Azzal felé nyújtom az apától kapott Zippot, miközben egy türkizkék szálat biggyesztek az ajkaim közé. Van valami megkapó ebben az emberben, azt el kell ismernem.
- Legfeljebb egy slukkot.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. február 21. 19:37 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én sem, és ha lehetek őszinte, nagy hálával tartozom érte, hogy se a belső, se  a külső tartozékaim nem rendelkeznek jó memóriával és történetmesélő készséggel. Azt mondják az orvosok egy csontot is remekül szóra tudnak bírni, az én dolgaimmal azért csak ne beszélgessen már senki. Ha megdöglöttem, legalább békében maradhassak már, pörgök és használhatnak is eleget itt, életemben. Amúgy meg kérdezzen engem... nem mondom hogy felajánlom magam a nekromancia szakosoknak, ha megdöglöttem, de kezdek ezen irányra ráfeküdni.
Nevetett én meg vele, de olyan boldogan és jólesően, véletlenül sem játszottam rá, tényleg szórakoztatott a némileg szarkazmusba csúszó megjegyzéseivel, a látásmódjával. akkor is, ha nem állok itt két perce. - Erős keddek lehetnek, én a csütörtököket jobban bírom, utána vasárnap jön általában - közöltem vigyorogva, mert ha nekünk fellépésünk volt, akkor az így ment általában, főleg ha másnapra nem volt leszervezve senki és semmi, általában maradtunk és kihasználtuk a helyek adta adottságokat. Azért egy backstageből nézni koncertet olyan bandával, akire gyerekként még csak pillogtál, hogy de jó lenne csak hallani őket élőben, most meg két pacsival egyenrangúan sétálnak melletted.... az nem mindegy.
- Csak tudom mit akarok, és teszek érte, hogy meglegyen - közöltem elég egyszerűen levezetve a képletet. Mondjuk úgy a családunkra igen jellemző volt ez a felfogás, csak még én tudtam, ha arról volt szó csomagolni valamibe, addig a bátyám takarózott érvekkel, és ott volt az apánk, aki nyers volt. Minden érv vagy csomagolás mellőzésével.
- Sh, virágszál, még a végén meg kell öljelek - emeltem csittegve a mutatóujjam az ajkaira, hogy aztán elvéve nevessek fel. Nem különösebben voltam orosz. Se a hangom, se a tetteim, sem én magam, az más, ki és minek veszi a nevem. Eleve a vezetéknevünk is inkább valami szovjetek által megirigyelhető megnevezésnek mondanám, más kérdés. Közben előkerült a cigim és bár elutasította, úgy tűnt csak azt, ezt megmosolyogva féloldalasan gyújtottam meg a saját szálam, ahogy egy gyújtót elemeltem az egyik asztalról, majd a terasz egyik székébe le is dobtam magam.
- Ne sajnáld, én szétadtam. Ilyen színátmenetet festeni sem lehet - közöltem elismerően, hogy aztán befelé tekintsek Ivánt keresve. - Bár lehet más elfogadná az elnézéskérést, de én a helyedben elengedném a dolgot. Mit csinálsz az Isten háta mögött kettővel?
Nyilván való volt a szavai hangsúlyából, a helyismeretéből és abból, én honnan is ismerem, hogy nem üdül és nem ide született. Aztán egész érdeklődve emelkedett meg a szemöldököm és a füstöt mélyről kiengedve felé tartottam a szálat. - Csak óvatosan, karcol.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 1. 01:29 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Kicsit el is nevetem magam, mert elég sok hetem ilyen gyorsan véget tud érni. Ismerem az érzést, volt, hogy egy fél fesztiválszezon kimaradt. Csak úgy foltokban van meg a mai napig, de a mesék alapján asszem jobb ez így, I was in some real shit.
- Nem hangzik rosszul - helyeslek, jó is az úgy, főleg, ha másoktól azt hallod vissza, hogy tényleg jól érezted magad. Nekem az ilyen jó hétvégékre ment rá az előző egyetemi tanulmányom. Nem mintha a mermisztika annyira a szívemhez közel állt volna, a sellők nem az eseteim és nem áll jól az sem, mikor ráncosra ázom.
- Helyes, legalább vannak terveid. - Nem úgy mint nekem. Én csak elvagyok itt, mint hal a vízben, míg valami közbe nem jön. Lehet tudni kéne, hogy mit csinálnék szívesen, ha egyszer végzek az egyetemmel, de ahhoz lehet rendesen neki kéne állni és nem csak szórakozni a környéken. Egyelőre ez jobban leköt.
- Nah, élem a fojtogatást, de nem ennyire durván - húzom el kicsit a szám, ahogy lecsitteg. Azt hiszem, hogy most a nagyanyám forog a sírjában, ő nem ilyen gyerekeket nevelt! Hogy lehet valaki ennyire vulgáris és nyers? Nem illik ez egy hölgyhöz. Milyen kár, hogy itt nincs egy sem. Inkább követem az erkélyre és hozzá hasonlóan én is leülök, kicsit felé fordítva a széket, mert mekkora parasztság lenne már nem figyelni. Inkább
- Ez ritka szarul hangzik, lehet jobb, hogy nem emlékszem rá - nevetek egy pillanatra a kezeimbe temetve az arcomat, de aztán csak vigyorogva meggyújtom a türkizes szálat, miután kicsit körbepörkölöm. - Ez kérlek egy k.rva jó kérdés, napok óta ezen gondolkozom. Egyetemre járok. Az előző helyről kidobtak, a húgom pedig világot akart látni és ezt nézte ki. Szóval itt vagyok.
Elég gyorsan és könnyeden vázolom fel a helyzetet, miközben a bakancsba bújtatott lábaim a karfára pakolom, félig-meddig eltespedve. Kicsit bizalmatlanul is nézek rá, ahogy közli, hogy a cigarettája karcol. Grimaszolok.
- Azt hiszem, mindent láttam már, nem lepsz meg - közlöm, mielőtt még felé nyújtanám cserébe a sajátom és elvenném a szálat. Kicsit levegőzök, mielőtt még beleszívnék, de meg kell hagyni, tényleg nem egy átlagos darab. Elsőre a köhögés is kikívánkozik, de sikerül leküzdeni. Grimaszolok. - Nem az én világom, de értem, miért szívod. És te mit csinálsz itt?
Inkább ismét a szivárványos italba kortyolok, ami elég vészesen fogy.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. március 1. 01:29
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. március 1. 12:33 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Mit látok sok emberen? Szégyent. Nem szó szerint, inkább csak dobják magukról az érzést, a megbánást, az önítéletet és mindazt a sok szart, amivel realizálták, hogy eltérnek a normáltól. Sosem értettem. Engem boldoggá tett, mikor ez nem jött, mikor csak felébredtem négy várossal odébb, vigyorogtam egyet, megnéztem a fekete haj tulaját az egyik oldalamon... majd a másikra néztem és rágyújtottam. Nem különösebben voltam sosem a Mi Atyánk és társai elszórója. Nem volt miért.
- Iránymutatóak, terveknek erős lenne mondani. Ahhoz nem vagyok elég... pontos - gondolkodtam el közben, de nem találtam a jó szót hozzá. A jéger se segített a felfedezésben, de legalább pont annyira melegített belülről, amennyire éppen szükségem volt. Még intettem pár betérő ismerősnek, de alig fél szemmel, ha rájuk néztem, nem különösebben kötöttek le, egészen csőlátással hallgattam a lányt, de aztán a válaszán csak hangosan felnevettem még a pultra is csapva, nem túl erősen azért, mielőtt itt megbélyegeznek rongálással.
- Ha egyszer érdekelne mégis, csak keress meg - kacsintottam egyet, még éppen az új italom és a cigim előkotrása előtt. Nem különösebben zavartattam itt magam, ismerem a helyet, mint a tenyerem, tudom mit lehet és mit nem, meddig mehetek el és mit engedhetek meg magamnak, még ha szeretem is a határt feszegetni, ettől még bírom az ittenieket, nem szívesen vágatom magam ki a helyről. Szóval a cigivel is kivonultunk és le is dobtam magam egy székbe, hogy aztán csak rá figyeljek. Talán kicsit meredve is, mint mikor figyeled a helyet, keresed a részleteit, ismerni akarod, amit látsz. Pedig nem teljesen új, mégis az.
- Érdekes nézetei vannak a húgodnak - hamuztam a tálba kicsit kétkedően is nézve, talán a fél szemöldököm fel is szaladt. Ha világot akarsz látni elmész a kib-szott Amerikába, valami trópusi vagy extrém hideg helyre. Nem benyomorodsz Európa feketegödrébe tanulni. - Ezt még én se láttam reggelig, de - vontam meg a vállam nevetve, majd felé is nyújtottam. Én szóltam. Igazából volt egy kesernyés, talán áfonyás mellékíze, amit azt hiszem a belekerült vízipipadohány tett, ettől még egész tűrhető volt. Nem lett olyan erős, mint szokott, de megkaparta az ember torkát, ha elidőzött vele. Még kettő-három ma, és a hangom beáll a fesztiválszezon végire.
- Itt élek - néztem rá teljes döbbenettel, hogy nem látszik? - Just kiddin', de itt születtem, hazajöttem kicsit, meg stúdióztunk és akkor már ki is kell kapcsolódni. Egyébként meg tanítok, és van itt pár diákom.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. március 4. 02:00 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Nem csak ő nem volt elég... összeszedett, hogy tervezzen. Legutóbb egy randit terveztem szerdára, hétfőn a felesége ágyában felejtettem magam, míg a nő konferencián volt, majd kedd éjszaka elmentem bulizni és pénteken Izlandon keltem. Meredek hét volt. Inkább nem is emlegetem, csak kicsit elfojtom a kitörni készülő mosolyt és ledöntöm a tonikos cucc maradékát, hogy legalább ne két pohárral kelljen mászkálnom. Jó ez így.
Elneveti magát, a tenyere a pultra csapódik, hangosan, élénken, már-már színesen - vagy az nem is a gesztus miatt? - én meg rosszalló tekintettel vizslatom.
- Nem vicceltem - közlöm és még azzal sem igazán fárasztom magam, hogy elszakítsam a tekintetem a kezétől, mielőtt még kacéran elmosolyodom. Nem sokkal később már sietek is utána, hogy el ne tűnjön nekem, mert aztán itt maradok egyedül megint és nézegethetek. Kinek lesz az jó?
Elég hamar el is kényelmesedem, nagyokat szívva a cigarettámból, a tekintetem viszont szinte végig rajta tartva. Nisa ki is akadna, semmi shady nincs a csávóban, ahogy elsőre ránézel.
- Tudom, szabados nevelés. Közös vonás - grimaszolok, mert hát, nekem is lehetne próbálkozni mindennel kicsiben, de akkor valószínűleg nem  azért dobnak ki, mert a nős tanárommal kapnak rajta az előadóban. De ugye akkor most nem vagyok itt és szívok mélyet a guberált cigijéből. Elég hamar vissza is nyújtom. - Az utóíz jó, de az élményt tartsd meg. Máskor majd inkább odahajolok, ha az ajkaid íze érdekel.
Mert a füst mellett ott volt az a jégeres aroma is, éreztem én.
- Tanár vagy? Hmmmm... - szinte már kihívóan vigyorodom el, a tekintetem látványosan végigfuttatva rajta, el is időzve itt-ott, talán kicsit lejjebb is csúszva a székben, de a fél lábam továbbra is a karfán pihentetve. Még két korty az italomból és üres is a pohár. - Azt szeretem.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. május 1. 13:06 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Nem? - kérdeztem vissza széles vigyort tartva továbbra is, ahogy már közel sem viccnek értékelve méregettem őt, leginkább a haján és a szájánál időztem el még mielőtt a szembe néztem volna újra. Kellett az a jéger, meg ki tudja még mi kéne, azért dobtam egy intést, hogy kifelé menet igényelnék legalább egy rövid kört még, de ez már futólag esett csak meg mert a cigim meg a tüzem után kotortam a nő felé lesve maradt vagy jött-e. De jött, de még hogy. Egy kicsit fel is nevettem magamban mielőtt ledobva magam a nadrágom szárán feljebb rántottam egy részt.
- Az sosem baj, ha meg a családban még rokonlélek is van, pláne - vontam vállat lazán, ahogy mélyet szívtam és természetesen megint elfelejtettem lehamuzni, így az prímán végigszánkázott a nadrágomon, majd véget ért a földön, mintha jobb dolga se lenne. Aztán felnézve rá hallgattam a hangját. Van az a pillanat, mikor ismerős, közben meg mégsem. Tudod ki, de sosem hallottad, mégis nosztalgikus hallani. Éreztem ahogy a hideg végigfut a gerincem mentén, majd széles vigyorral könyököltem az asztalra közelebb hajolva, a füstöt kettőnk közé fújva, majd ahogy az elillant végighúztam a csikket tartó kezem élét az arcán. Édes. Aztán csak visszadőltem, én is szívesen érzem magam meg minden de mondjuk úgy, van, mai nem csak az egóm tudja simogatni.
- Tanár vagyok, igen - bólintottam is a visszakérdésen, majd elbillentve a fejem néztem rá, mi ez a nagy gondolkodás. Nem nézik ki sokan, ettől még van ilyen szakmám is. Sok van, ez mondjuk tuti valami családi szarunk lesz, anyánknak is voltak, apánknak is, Bence sem fukarkodik. A nővérem egyedi eset, de azt engedjük is el.
- Meg nem mondtam volna - forgattam meg a szemeim, bár komolyan gondoltam, még ha hülyéskedve is hangzott el, majd felnevetve hátradöntöttem a fejem. Képtelenség, és mégis itt van. - Még egy kör? Addig elcsicsereghetné a Sellő, hogy a húgán kívül mit él itt. Gondolom nem takarít az egyetemen.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 2. 00:27 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


- Kinkekkel sosem. Milyen csúnya csúfolódás lenne az, én meg kedves és elfogadó lány vagyok! - horkanok fel hangosan, össze is fonva a kezeim a mellkasomon, de aztán csak a kezére kalandozik a tekintetem, szinte érzem, ahogy az ujjai a torkom köré kulcsolódnak. Más kérdés, hogy nem tudom, ez most fantázia, vagy inkább emlékkép. Nem tudom, melyiket akarom jobban.
Kicsit fel is nevet, gondolom, hogy rajtam, de nem zavartatom magam, csak letelepedek, figyelve rá, mint a szentírásra.
- Hát, jófej családom van. Apám zenész, sosem tartott minket rövid pórázon, szerinte inkább most éljünk, mint ötven felett.
Az asztalra könyököl és kicsit még közelebb is hajol, kettőnk közé fújva egy nagy füstfelhőt, mire szélesen elvigyorodom, egy részét be is lélegezve. Ezt asszem passzívan sem szívnám sokat, megvan a maga ereje és feelingje. A keze a bőrömhöz ér és kicsit úgy is érzem magam, mint akibe áramot vezettek, szinte felforr a bőröm az érintése nyomán. Inkább én is hátradőlök.
Asszem erre mondják, hogy felfalod a tekinteteddel, ahogy végigmérem, lassan, alaposan, mielőtt még az arcára terelem a barnáim. Oldalra billenti a fejét, mint egy kölyökkutya.
- Nevetsztnevetsz, pedig... Csípem az okos férfiakat, az előző egyetememen is... volt pár közeli ismerősöm - csücsörítek pár pillanatig elgondolkozva, de aztán felnevetek kicsit. Leteszem az üres poharamat, majd újabbat slukkolok. - Akár kettő is, nem sietek. Nem, nem takarítok, egyetemre járok. Gyógyítói szakon. De ez a becenév vicces, az utolsó évembe jártam Mermisztikán, mikor... búcsút vettünk egymástól az egyetemmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. május 2. 20:08 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Kedvelem a kedves és elfogadó lányokat - erősítettem meg még kicsit játszva is az isten adta hangszíneimmel egészen halkabbra is véve a figurát, hogy végül csak kiinduljunk. Szeretem a helyet, de azért nem vagyok ekkora fasz, hogy odabent gyújtsak rá. Nem, nem akadályoznak holmi szabályok, egyszerűen szorult belém némi akarat arra, hogy kivonszoljam a seggem. Meg itt nincs hely. Nincs levegő. Le akarok ülni.
Elégedetten bólogatok magam elé az infókra. Szerettem volna mindig ilyen családot, amiben valahogy közelebb pendülök a testvéreimmel, a szüleim nem választanak kedvenceket, ahol nyíltak és nem követelnek. De azt hiszem mára már egyikre sincs szükségem, lettem az, aki.
- Milyen igaza is van. Az én öregemmel azért nem egy hamar találna közös szót, de van valami ebben - hamuztam le még billegtetve is gondolkodóan a fejem. Nem különösebben hittem, hogy ne élném a csúcséveim, vagy azt, hogy majd ötvenévesen még lenne bármi a bakancslistámon. Elég jól állok vele már most is. - Máskor...
A szó elismétlése inkább volt tőlem már ígéret, mint tőle ajánlat, ettől még valahogy más volt, mint a szokásos hülyítő szarságok, amik kiesnek rajtam és még csak utánuk sem gondolok.
- Nem veted meg az erőt magad előtt, nincs is ezzel baj - mennyi ilyen van. De komolyan, a legtöbb nő még nem próbálja ezt a fajta... kapcsolatelvet, fogalma sincs róla, mire van szüksége. Kétlem hogy a tizenötéves trógerekre a térről, akik egy koncertet se bírnak végig asztmaroham nélkül. - Ez csodás - vigyorodtam el, majd a kifelé igyekvő igen keze után nyúltam, és megkértem legyen már kedves nekem.... nekünk rendelni még inni, én meg előszedtem még egy szálat az idő közben eltűnt helyett. Tuti elszívták a galambok.
- Gyógyító? Mi lesz a specialitása, doktornő? - kérdeztem pimaszul még egészen nevetgélve is, ahogy rágyújtottam újra, majd egy tüdőbeteget megszégyenítő köhögés után fogtam fel a többit. - Ez tudat alatti megérzőképesség nálam.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 5. 12:01 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Már csak a hangszinből és az arcából meg tudnám mondani, mennyire szereti a kedves és elfogadó lányokat, de nem teszem. Nincs kedvem nagyon piszkálódni, inkább csak utána lépek, elgondolkozott pillantással figyelve, ahogy kisiet dohányozni.
- Megesik, apám meglehetősen... szabadelvű. - Akár azt is mondhatnám nemes egyszerűséggel, hogy zenész, de nem teszem. Nem tudom, mennyire működik ez a metafora, ha az illető maga is részese az iparnak, gondolom sokkal inkább kevésbé, mint mikor egy külsőssel beszéled ezt meg. - Máskor...?
Egészen kezd érdekelni, ő mit tenne máskor, bár, nem vennék rá különösebb mérget, hogy látom még az életben, de egy próbát mindenképpen megért.    
- Szeretem a határozott és férfias férfiakat, szerintem sincs ezzel baj. Csodás? - Ezzel a jelzővel viszont nem illetném, bármennyire is érzem helyénvalónak a dolgaim. Kicsit le is akadok, de aztán figyelem, ahogyan a pincérnővel csacsog, még egyet szívva a szívhatatlan cigijéből. Nagy volt a kísértés.    
És ez az ember pimasz, jaj, de pimasz, szinte az arcomra van írva, hogy odáig vagyok, ahogy felnevetek kicsit. Ez persze nem változtat a tényen, hogy komolyan beszéltem.
- Az átkok, rontások kezelése érdekel leginkább. Talán még a mérgek, de ez utóbbiak... hát - megrántom a vállamat, majd felé nyújtom a cigarettát, esetleg kér-e belőle. Még van jó pár slukknyi, erre ő meg akar fulladni, így kissé aggódva pillantok rá. - Mindenben ennyire jó vagy? A légzésen kívül, az ember azt hinné, ha énekelsz, legalább az megy.
Szemétnek hangzik, de ha rám meg a ragyogó mosolyomra néz, talán leesik neki, hogy csak piszkálódom. Aztán jön is a nőci, hozza az italokat, le is veszem a sajátom a tálcájáról, majd inkább Igorét is, miközben ő elmélyülten keresi a szemkontaktust.
- Csibém. Te itt dolgozol. Meghoztad az italokat. Nincs dolgod? Huss - legyezgetek a nőnek, hogy menjen már a dolgára, majd megforgatom a szemeim és inkább a frissen szerzett italomba kortyolok, ahogyan a nő sértetten elsiet.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. május 22. 14:53 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


A szabadelvű szülők rész nem igazán volt az asztalom, anyánk mindig támogató volt és mikor nem veszekedtek, akkor éppen ott állt mögöttünk, teljesen mindegy volt, hogy mit akarunk csinálni. Sport? Tedd. Zene? Csodálatos leszel. Nem gondolta ezt mondjuk az apám így, az ö életében és korosztályában még mindig forog a kérdés, hogy: és van rendes munkám is? Ez az életem és a munkám. A visszakérdésére eszmélek csak fel, mire elmosolyodva hagyom is annyiban. Halogatom az életet is néha, de mindig jövedelmező, mikor elérek valamiben a mosthoz.
- Mindenkinek van egy zsánere, jobb előbb megtudni, mint késve eszmélni, hogy leélted az életed valami ZS-kategóriás prüntyőke mellett - szívtam bele a cigarettámba, hogy rá nézzek, de el is nevettem magam. Valahogy nem tudtam elképzelni, ha valakit egy fesztivál, vagy koncert szét is kap, akkor sem fordul vele a világ ennyit. Nem láttam magam előtt olyanokkal, akikből most is párosával sétálnak el előttünk a Fő utcán.
- Hát? Egyik se hangzik egyszerűnek, nem mintha közöm lenne hozzájuk - tárom el a kezem. Sosem másztam olyanba, ami tudtam, hogy nem az én tudásomhoz vagy szakmámhoz mért. Ezt a f.sza kis tulajdonságot meghagytam Bencének. Ő előszeretettel b.szott ki emberekkel helyettem is. Megingattam a fejem, volt saját szálam a nyújtásra, majd vigyorogva meredtem rá. Merész. - Sokszor mondták már, hogy életösztönöm az nincs, de ezen kívül... tesztelj le, tündérke.
És milyen komolyan gondoltam ezt, még a kacsintás is ott volt pont az előtt, hogy az idillbe gyalogolt volna a kiscsaj. De mielőtt bármit tehettem volna már ki volt téve a körből én meg csak összefűztem az ujjaim magamon ahogy igyekeztem nem hangosan röhögni az asztallapot nézve. Milyen édes egy nő.
- Nincsenek hozzászokva, hogy valaki meg meri jegyezni nekik, hogy dolgozhatnának - néztem a pincércsaj után, majd elhúztam az italom magam elé.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. május 22. 16:38 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Egyszerűen nem bírom ki, kitör belőlem a nevetés, ahogy meredek rá nagy szemekkel, már épp megszólalnék, majd megint elnevetem magam, mert akármilyen luxi is a fordítógépem, egyszerűen nem boldogul.
- Mi az hogy "prüntyőke"? - nézek rá nevetve. Még meg is pöckölgetem kicsit a karkötőt, de egyszerűen semmi, inkább csak megcsóválom a fejemet. Inkább követem a pillantását aaz utca felé, de nem leszek tőle okosabb, csak megingatom a fejem kicsit.
- Nem is azok, de ettől még érdekel a dolog, szeretek segíteni másokon. Mikor épp magamnál vagyok - szívok újabbat a cigarettámból, mert nem mindig lehetek ügyes nagylány, aki csak elboldogul az élettel, mintha muszáj lenne. Néha lehetek én is kicsit életképtelen. Kicsit sokat. A szemöldököm felvonva vigyorodom el, az asztalon dobolva csendesen. - Mit próbáljak ki elsőre, mit javasolsz?
Még egy kihívó mosolyt is magamra öltök, miközben őt figyelem, de a pincérlányka besétál az idillbe és nem is nagyon akar onnan kikeveredni, ami engem meglehetősen irritál, ezt pedig szóvá is teszem neki. Asszem nem örül neki, de nem tud érdekelni, nem azért fizetik, hogy az orosz maffia aurájában ácsorogva csöppentse a nyálát a ginembe.
- Jobb lesz, ha megszokja, nem viselem jól, mikor valaki útban van. Idióta - horkanok fel, mielőtt még a poharam az övéhez érinteném. - Nos, akkor igyunk arra, hogy most talán emlékszem rád legközelebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. június 10. 14:07 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Párdon - emeltem fel a mutatóujjam, hogy nevetve nézzek körbe, és amint kiszúrtam az xs-es lógós felsőjű, magát deszkásnak aposztrofáló "fiút" a nőket szégyenítő derékszélességgel felé is böktem. Nem azt mondom, hogy tipikus, és azt sem, hogy csak ez lenne a ZS-kategória, de elég bizonyos lenne azt kijelenteni, hogy ez egy prüntyőke. A férfi jelzőtől messzi, a fiút meg nem jelenteném ki, ki tudja ő minek vallja magát. Tőlem aztán mindenki abban él, amiben akar. Volt egyszer egy csávó a koncertünkön, aki közölte, hogy ő amúgy földönkívüli. Tisztelet, bro. - Valami ilyen. Vagy olyan.
Tudtam volna még szemléltetni, de ezt egyelőre elnapoltam, semmi humorom, se időm erről beszélgetni. Ez most másról szól.
- Biztos vagyok benne, én is szeretem a munkám - vontam vállat, és még csak nem is kamuztam. Meg nem is feltétlen a zenekarra gondoltam. Azt is, de én jól megvagyok a zenével négy fal között a kölykökkel. A jövőt is el kell indítani, mielőtt még oda jutunk, ahol most sokan tartanak. - Fogós kérdés. Lenyűgöznöm kell téged vagy csak megmutatni, hogy én vagyok a helyi szuperhős?
Nem vagyok, ettől még lehetek, ezen nem múlik. Voltam már "rendőr" is meg "katona" - innen is köszi Bence, a cuccaidért -, mikor éppen ilyen irányultságú nőt akartam felszedni, de az nyilván addig tartott még az egyenruha. Nem is terveztem többre. A pincérlánykának sem tudnék többet mondani a félmosolynál és a ténynél, hogy ha így folytatja a borravalótól elköszönhet, mert fixen nem neki fizetek. Van néhány csaj, aki nagyon creep, ő inkább reménytelennek tűnt és nem is bírtam ki, hogy ne vigyorogjak a zajló eseményeken, de csak hamuzgattam csendesen.
- Útban? Nem hinném, hogy több lenne holmi buckánál egy vonalon - emeltem vissza a tekintetem rá a befelé igyekvő csajsziról. - Szavadon foglak, Hableány, vigyázz magadra - koccintottam a poharam az övéhez, hogy aztán végig is nézzek újra a nőn még ivott. Az állam vakarva nevettem hangtalanul kifelé a járókelők irányába. Olyan abszurd, már én is kételkedem, nem-e szívtam magam túl. Intettem Iván felé, hogy ha már annyira éli éppen a társalgást, rám figyeljen, aztán a zsebére böktem, mire véve a lapot kiküldte a következő körrel a listát.
- Én adok rá sanszot, csak - mert nem vagyok én lelketlen, meg számító se, ugyan. Mikor idekerült a papír is felé toltam. Vendéglista, mert úgyis most kaptuk meg mi is javításra. - Én ott leszek, a neveden múlik, te is így teszel-e.
Készségesen tollat is adtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 139
Írta: 2019. június 10. 22:00 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő



- Hát ez borzasztóan néz ki - szakad fel belőlem a nevetés őszintén, ahogy a kisfiúra bök, aki éppen tekereg valami olyan zene ritmusára, amit rajta kívül senki nem hall. Vagy lát. Ízlések és anyag kérdése a dolog, én mondjuk egyik módon sem érzékeltem a ritmust. Egyértelműen nem az én világom a prüntyőke, akár hogy is próbálom elképzelni a dolgot.
- Ebben valahogy nem kételkedtem. - Nem úgy néz ki, mint aki életunt, vagy kiégett, pedig mind a kettő elő szokott fordulni, mikor az ember túl sok időt öl olyanba, amit még csak nem is szeret csinálni. Az ismerőseim között sok ilyet találtam már, általában mélyen is voltak az önsajnálatban ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. - Attól függ, az elismerésem szeretnéd, vagy valami többet?
Nem szeretem kerülgetni a dolgokat, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mire is vágyott. Az esetek nagy többségében ez nem egy vállon veregetés, nem ez az emberi természet alapja. Kellemetlen, nem? Nem, ha a helyén tudod kezelni a dolgokat.
A pincérlány kivesz az észből, szívem szerint még meg is rángatnám, de az nem lenne túl kifinomult, meg fel is kellene kelni, sőt, még az italom is lehet, hogy kilöttyenne, ennyit pedig nem ér meg az a fruska, így elengedem a dolgot, meglehetősen gyorsan.
- Szavamon? Miben? - kérdezem széles vigyorral, miközben végighúzom a kezem a torkomon lassan, majd az államon, összezárva a levegőben az ujjaim, mint aki éppen ráfogott az elhangzottakra. - Nem adtam el neked a lelkem.
Azt hiszem, ez talán kicsit elhamarkodott kijelentés is, mert nevetget itt maga elé, mielőtt még valami ismerősének mutogatna, amit nem tudok hová tenni. Természetesen csak addig, míg meg nem jelenik a kis papírosa, amit elém is tol, én meg felnézek rá, kissé habozva, de elvéve a tollat.
- Nagyon remélem, hogy ez egy átlagos papír és nem valami trükk, hogy eladj egy osztrák bordélyba - nézek rá sokatmondóan, mielőtt a teljes nevemet a papírra vésném, szép, olvasható betűkkel, hogy meglegyen a boldogsága. Utána vissza is toltam, mielőtt magam alá húztam volna a térdemet. - Előre szólok, hogy a szerveimből nem profitálsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 47
Írta: 2019. június 12. 15:36 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én is ezt mondtam, kicsit más szavakkal. Figyeltem, ahogy nevetve nézi az imént mutatott képződményt, és nem tudtam nem mosolyogni a reakcióján, aztán csak a hamutálra vezettem a szemeim és pár pöccintés után el is nyomtam a csikkemet, ennek is annyi, mint a csaj terveinek volt az előző helyen és a pincérének lesz itt.
- Remélem senki - mert az régen rossz lenne, azért fizetnek, mert azon kívül, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, még élvezem is és ez látszik. Ha nem így lenne, biztos találnának mást. Egy zenekar is, egy intézmény is. Van, ami nem pótolható több tudással vagy tapasztalattal. - Mindent.
Elég egyszerű ember vagyok a magam módján, egy-egy szóban meg tudom határozni magam. Mindig, mindent, mindenhol. Nem célok, inkább vágyak voltak a vezérlőim mindig. Ez vitt és juttatott oda, ahol most is vagyok és szerintem járna a vállveregetés, amit most hagyjunk meg képletesen, ellenben a jégerrel, amit még letoltam némi köhintéssel követve, ahogy nem akartam a pincércsaj jelenetét kommentálni.
- Hogy emlékezni fogsz - remélhetőleg mindketten így leszünk, mert az én memóriámon is lenne mit csiszolni, főleg nevek terén, de azt hiszem hősiesen tudom kipótolni, mikor valami nagyon nem megy. Ez lehet az egyik szuperképességem. De ilyen gyűjtő vagyok és azért akad még több is, egy ki-mit tud nyerne rajtam, elég sokat is. - Még.
Sokan ígérték meg, hogy megfoghatatlanok és alkura képtelenek, másnap reggel az üres apartmanban ébredve újragondolták. Azt is, hogy mennyire könnyen lehet őket meggyőzni bármiről, mert bizony sokszor még csak trükk sem kell. Elég ha csak önmagad vagy, és már másnap van és túlestél a legrövidebb éjszakádon, de te azért megpróbáltad.
- Náluk ez nem ennyire nyílt, hogy legyen hova - jegeztem meg vigyorogva, hogy aztán ingassam a fejem rosszallóan. - Vertelek én már át? - nem mintha lett volna alkalom vagy lehetőség ezt kitapasztalni, de teljesen úgy kezeltem, mintha létező érv lenne. Elhúztam végül a papírt és felállva a zsebembe gyűrtem. Elővettem a tárcám és az asztal közepére a hamutartó alá toltam a cekket. - Másodikán találkozunk, Hableány - böktem a zsebemben lévő papírra, majd ahogy jöttem, úgy el is indultam a pulthoz, előbb Ivánt felkapni valami rusnya vörös karmaiból kimentve és közöltem, hogy mennék. Még intettem a Sellőnek, aztán lassan a forgatagba vesztem a dobosunkkal.


//Thx, Mermaid//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek