Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Ez a szünet valami mesés. Már kissé beljebb vagyok, kezdem túltenni magam a sokkon, hogy Lily, az unokatestvérem itt hagyta a sulit, és semmi infóm nem volt arról, hogy miért. Maradt hát a találgatás. Vajon köze volt a Levita-torony összedőlésének ehhez? Passz.
Anyáék mindenesetre megnyugtattak azzal, hogy nem sokáig leszek egyedül, ugyanis jövőre már Donát és Csilla is Bogolyfalvára jönnek. A nyár eddig szuperül telik: megdicsértek otthon a jó eredményeimért. A repüléstantól nem voltak elragadtatva, hogy évet kell ismételnem, kérdezték is, hogy mi történt, és hát itt jött képbe a Csanád-sztori. Meglepett, hogy simán elengedtek vele, és a Pécshez közeli birtokukra nyaralni, de feltétlenül kiemelték, hogy apának a szakácsversenyét meg kell néznünk majd a Balatonon, mert neki semmi sem számít – még az eseteges győzelem se – a lurkói nélkül.
Csani örült a dolognak, ugyanis csak akkor mert bejönni az ajtónkon, amikor már az ablakunkon hallotta, hogy minden oké, jöhet, apa nem készül puskával agyonlőni, ahogy az apalegendák szokták. Még csak kertben elásni se akarta.
Szóval, így kötöttem ki Pécsen, és most egyedül próbáltam meg elnavigálni magam a Marcipánmúzeumig. Ma kierősködtem Csanitól, hogy térkép alapján tök egyedül is menni fog ez. Azért van ez a nagy szám, hogy kérdezzek, ha valami nem stimmel.
Márpedig most szükségem is volt erre, úgyhogy egy arra járót megkérdeztem kínomban. Nem akartam felsülni szívszerelmem előtt, hogy tájékozódni se tudok.
– Elnézést, meg tudná mondani, hogy merre van a Marcipánmúzeum? – érdeklődtem barátságosan egy hölgytől, aki viszonylag kedvesnek látszott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734481#post734481][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.19. 19:57[/b][/url]

Ez a szünet valami mesés. Már kissé beljebb vagyok, kezdem túltenni magam a sokkon, hogy Lily, az unokatestvérem itt hagyta a sulit, és semmi infóm nem volt arról, hogy miért. Maradt hát a találgatás. Vajon köze volt a Levita-torony összedőlésének ehhez? Passz.
Anyáék mindenesetre megnyugtattak azzal, hogy nem sokáig leszek egyedül, ugyanis jövőre már Donát és Csilla is Bogolyfalvára jönnek. A nyár eddig szuperül telik: megdicsértek otthon a jó eredményeimért. A repüléstantól nem voltak elragadtatva, hogy évet kell ismételnem, kérdezték is, hogy mi történt, és hát itt jött képbe a Csanád-sztori. Meglepett, hogy simán elengedtek vele, és a Pécshez közeli birtokukra nyaralni, de feltétlenül kiemelték, hogy apának a szakácsversenyét meg kell néznünk majd a Balatonon, mert neki semmi sem számít – még az eseteges győzelem se – a lurkói nélkül.
Csani örült a dolognak, ugyanis csak akkor mert bejönni az ajtónkon, amikor már az ablakunkon hallotta, hogy minden oké, jöhet, apa nem készül puskával agyonlőni, ahogy az apalegendák szokták. Még csak kertben elásni se akarta.
Szóval, így kötöttem ki Pécsen, és most egyedül próbáltam meg elnavigálni magam a Marcipánmúzeumig. Ma kierősködtem Csanitól, hogy térkép alapján tök egyedül is menni fog ez. Azért van ez a nagy szám, hogy kérdezzek, ha valami nem stimmel.
Márpedig most szükségem is volt erre, úgyhogy egy arra járót megkérdeztem kínomban. Nem akartam felsülni szívszerelmem előtt, hogy tájékozódni se tudok.
– Elnézést, meg tudná mondani, hogy merre van a Marcipánmúzeum? – érdeklődtem barátságosan egy hölgytől, aki viszonylag kedvesnek látszott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734931#post734931][b]Maja Bojarska - 2018.09.24. 23:44[/b][/url]

Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle.
Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom.
- Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.