A bágáázs

Tök jó ez a nap, tehát ideje ünnepelni. A dolgozatok kijavítja, minden óra letudva, szabadsááág! Igen, én kérem szépen kiabálni is szoktam, lélekben még mindig egy 16 éves kamasz vagyok. Ez van, nincs mit tenni, legalább jól megértem magam a diákokkal, persze csak azzal aki megérdemli. Elfogyott a sütemény, úgyhogy  irány a konyha. Még maradt pár szem csokoládé azt még elmajszolom, megigazítom a nyakkendőmet és próbálom megtalálni a szemüvegemet. Ez már kicsit időigényesebb mert kissé rendetlen természetemből adódóan mindig mindent órákig kell keresnem. Az asztalomat már teljesen felforgattam, a szekrényajtót is kinyitottam már, szerencsére van ott egy tükör így sikerült felfedeznem hogy a szemüveg mindvégig rajtam volt... Még jó hogy rajtam kívül ezt senki sem látta. Na jó, kulcs a zsebembe és mehetünk is.
A szokásos útvonal helyett most inkább kerülőt teszek, jó idő van és kellemesen telik ez a séta. A freskók folyosója felé veszem az irányt, ők legalább annyira szórakozottak mint én. Amint látom már egy kisebb csoport gyűlt itt össze, természetesen nekem is tudni kell miről van szó mert senki sem tűnik valami vidámnak és ez bizony baj.
- Napot! Mi a probléma? - Kiva felé kacsintok, bizonyára nyakoncsípte a bandát valami turpisságon. Érződik a szag a levegőben, valaki kihúzta a gyufát és ráadásul meg is gyújtotta, ejnye.
- Gyerekek, gyerekek... ha már rosszalkodni akartok legalább ne hagyjatok nyomokat, mert így csak nekünk adtok munkát! - tény és való, mintha nem lenne elég dolgunk azon kívül is hogy büntetéseket osztogassunk az újoncoknak meg a nem újoncoknak is.
- Nem maradt más választás... indul a második műszak. Nos, mit javasol kollegina? - Kivától is várok némi választ, végül is ez javarészt az ő melója, de persze én is segítek, legalább legyen már közös a móka.

A róvottak

Ez egyre érdekesebb. Kiva szépen teljesít, ez a kérdés még engem is meglepett. Próbálom leplezni hogy éppen egy hatalmas nevetést fojtottam vissza. Ukrán cigi, nem is rossz ötlet. Oké, álljunk itt meg mielőtt túlságosan elmerülök a gondolataimban. Látszik az ijedtség az arcokon, bár semmi ok az aggodalomra, én is voltam fiatal. Ha viszont annyira cigizni akar valaki nem értem miért az iskola közepén gyújt rá... Van aki szeret kitűnni a tömegből.
A két ártatlan próbál elmenekülni, őket nem is kívánom tovább kínozni, csupán rosszkor voltak rossz helyen.
- Rufus, Samaová kisasszony majd elkísér a szobádhoz. Inkább menj mielőtt még összeragadtok itt nekem. - Értem én a félelmet meg a meglepettséget, de azért mégis...
- Az úrfi viszont marad. - Vele még nem végeztünk. - Ő volt a bűnös, van még néhány meglepetésem a számára. Most jön az igazi izgalom, kaland és vallomás. Szórakozzunk már egy kicsit ha már itt ez a remek alkalom.
- Sajnos ez az információ nem teljesen egész. Csak néhány prefektus dohányzik, ők is csak a nagykorú társaiknak adhatnak miután azok igazolták magukat személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel, esetleg vezetői engedéllyel. - A dohánytermékek forgalmazását kiskorúak számára a törvény is bünteti, így erre mi is fokozottan odafigyelünk. Itt is káosz lenne ha nem lennének törvények és egy házirend akihez mindenki igazodik.
- Amint látom a zárjeggyel minden rendben van, viszont kétlem hogy az életkoroddal is hasonló a helyzet. - Messziről látszik hogy még zöldfülű az illető, valószínűleg még az első évfolyamot tapossa, s erre máris a dohányzással foglalkozik. Ejnye...
- Faraday kisasszony majd felveszi a vallomásodat, melyben számot adsz arról ki hozta forgalomba az ominózus dohányterméket és te honnan jutottál hozzá. - Én is előveszem a jegyzetfüzetemet, majd felírom a legfontosabb adatokat.
- A szabálysértést leszámítva még figyelmetlen is vagy. Meg sem kínáltál bennünket, az egészet csak magadnak akartad, zsugori módon elbújtál és azt akartad hogy te csak élvezhesd a káros szenvedélyek örömeit. - Sosem szerettem a zsugori embereket... Ő bezzeg nagyban füstöl, mi pedig csak nézzük, háh. Ez nem így működik, itt kérem szépen mindneki megossza azt amije van.
- Éppen ezért most megtanulod hogy mindenki megossza azt amije van! Kérek egy esszét jövő hétre amelyben kifejted az osztozkodás örömét és a tiszta szív varázsának megváltó erejét. Legyen legalább egy diák akivel megosztasz valamit, lehetőleg nem egyik káros szenvedélyedet. Legalább mások maradjanak ártatlanok. - Azt hiszem ez egy korrekt megoldás, nem is túl igazságtalan, de legalább nem ússza meg szárazon hiába a házam egyik diákja. Velük sem lehetek elfogult.
- Az esszé határideje 2013. 07. 26. 23:59. A megadott hossz 150-200 szó. Ellenben kénytelen leszel velünk osztozkodni... A prefekta pedig felveszi a vallomásodat, örülhetsz hogy megúsztad ennyivel, mert anno meg is lincseltek valakit ha mindent csak magának akart.