Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=719051#post719051][b]Návay L. Viktor - 2018.04.01. 15:58[/b][/url]

Az alapelképzelés az volt, hogy valami jó kis csillagászati témákat tárgyaló könyvet keresek apának vagy ha azt nem találok, hát holmi mérnöki kérdéseket taglaló kötet is megteszi éppenséggel, úgyis szereti az ilyen kuriózumokat és lássuk be, ebben a boltban több is akad belőlük. Azonban, tekintve, hogy itt a rendezési elv nem egyezik a könyvtárakban használatban lévőkkel, a keresgélés több időt és energiát vesz igénybe, habár a sikerélmény is éppen akkora, amikor az ember igazi ritkaságra akad. Találtam már itt olyan könyveket, hogy csak ámultam és bámultam, ezért is gondoltam, hogy majd ügyesen itt kezdem a körutat, remélve, hogy nem is kell majd tovább mennem másik boltok után vadászni, hiszen Őszike néni boltja valódi kincsesbánya könyvmolyoknak. Már csak ezért is mászkálpk fel-alá a polcok között órák óta egyre csak halmozva kupacba a könyveket, amelyekről úgy vélem, muszáj megszereznem, hiszen nem csak ékes díszei lesznek egy polcnak, de elolvasni is majdhogynem kötelezőnek érzem őket. Az említett kupacot egyébként pakolgatom odébb meg odébb, ahogy haladok, meglehetősen óvatlanul néha egészen útban hagyva másoknak, egyszerűen csak lerakva ahol jólesik, amint megpillantpk valamit az egyik polcon. Ezúttal sincs ez másképp, huszadszori költöztetésre, csak úgy leteszem a polcok között vezető nem túl széles ösvény közepére a lassan már két tucatnyi olvasnivalót számláló tornyot, hogy kinyújtózva az egyik legfelső sort vegyem célba. Mintha csillagokat láttam volna az egyik könyv gerincére írva. Lázasan keresem is a sötétkék kötetet, de talán csak képzeltem, hirtelen ugyanis nem találom. Minden sötétkék kötetet végignézek, kétszer is, mire csalódottan konstatálom, hogy á, ez csak holmi romantikus regény, semmi köze az égitestekhez. Lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy ennek túlságosan könnyen bedőltem, és inkább leveszek a polcról egy nem túl vastag kötetet, amely azonnal hangosan nyávog fel, ahogy kinyitom. Hogyan tartsunk macskát. Na pont erre lett volna szükségem pár éve, most azonban már egész jól kiismerem magát a témában, úgyhogy meg is próbálom visszatuszkolni a többi kötet közé. Hacsak... talán Flóra örülne neki. Nem mintha tudna olvasni, de imád mindent, ami színes, hangos, érdekes. Megy ez is a kupac tetejére.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=720071#post720071][b]Návay L. Viktor - 2018.04.09. 21:07[/b][/url]

Imádok vásárolni. Na persze nem vagyok boltkóros, egyszerűen csak időről időre kedvem támad végigbogarászni az összes boltot és a fél internetet azzal a hátsó szándékkal, hogy ha találok valami igazán szépet és érdekeset, akkor majd örömet okozzak vele valamelyik kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek. Egyszerűen imádom a tökéletes ajándékokat megvásárolni. Hogy aztán néha az az ajándék éppen nekem okoz igazán örömet, mindenki másból csak érdekesebbnél érdekesebb reakciókat vált ki, mint a pink öltöny, a fordítókütyüként funkcionáló szivárványszínben pompázó nyelvpiercing, egy-egy különleges ékszerdarab vagy éppen ezúttal könyvritkaság, az már csak részletkérdés. Önmagamat is szeretem és ez valahol így is van helyén szerintem. Kitartóan halmozom is egymásra a könyveket, amelynek azért legalább kétharmada jó eséllyel valaki mást fog boldogítani majd előbb vagy utóbb, csak arra nem gondolpk ebben a pillanatban, hogy talán másoknak is hagyni kellene a választékból, na és persze a fizetésemet sem ártana úgy osztani, hogy majd egyébre is jusson. A cellulóz annyira mégsem finom, hiába támasztja alá ezt a véleményt számtalan hörcsög és házi egér példának okáért. Ha a macskáim nem kapják meg a kedvenc kajájukat, abból biztos, hogy macskapokalipszis lesz. Legalábbis Őrnagyból bármit kinézek, még ha a másik két doromboló négylábúból nem is. Már éppen megkaparintok egy újabb kötetet, de aztán egyelőre csak szorongatom, ahelyett, hogy a kupac tetejére helyezném. Megforgatom, alaposan megnézem, aztán egy sóhaj kíséretében visszateszem a polcra. Sajnos ez a kirendelt aurori fizetés nem is olyan magas, mint szeretném, még ha nem is panaszkodhatok, csak hát veszélyességi pótlék például mégsem jár vele. Ugyan. Bogolyfalvára minek is. Itt legfeljebb olyan komoly bűntényeket deríthetek fel, hogy egy macska szórakozásból hidegvérrel meggyilkolt egy kanárit vagy hörcsögöt. A levegőbe emelem a kupacot, aztán útnak indulok, hogy keressek valami magasabb pontot a padlónál, mondjuk egy asztalt vagy üres polcot, ahová az egészet szépen leteszem és gondosan átválogatom, mi is az, amit tényleg szeretnék hazavinni és nem csak azért vettem le a polcról, mert elkapott a vásárlás heve. Már csak egy aprócska probléma van: nem igazán látok ki a kupac mögül a magam száznyolcvan és még további nyolc centije ellenére sem (bár valljuk meg, erre rásegít az is, hogy vállamig érő hajából néhány tincs notórius módon hullik az arcomba, hiába igazítom hátra újra és újra), így talán nem is csoda, hogy csak akkor veszem észre, hogy nem csak én vagyok itt - bármennyire könnyű is elfeledkezni minden és mindenki másról ebben a varázslatos kis boltban -, amikor akadályba ütközöm.
- Hoppá - szólalok meg kikukkantva a kupac mögül, amikor váratlanul megakad. Még jó, hogy nem rohantam, az kellemetlenebb találkozás lenne ezzel a könyvmennyiséggel. - Esetleg lenyúltam valamit, amit már sikerült kiszemelni? Azt hiszem, átválogatom amúgy is kicsit, ennyire nincs szükségem, szóval ha netán igen, csak tessék - közlöm, aztán végül az egyik félreesőbb ponton a padlóra engedem le a tornyot, hogy a földre telepedve, mint valami túlságosan magasra nőtt kamasz, aki nem tudja, hogy is hajtogassa a tagjait, hogy minél kisebb térre legyen szüksége, helyet is foglaljak mellette és elkezdjem egyenként átnézni a köteteket. Elsőként a macskás kerül a kezembe, és bár az imént már tapasztaltam, mire képes a kötet, most is kinyitom, az pedig újra felnyávog. Na ez biztosan marad. Már a gondolat is mosolyt csal az arcomra, mennyire fogja ezt szeretni Flóra és hamarosan születésnapja lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=720677#post720677][b]Návay L. Viktor - 2018.04.16. 00:12[/b][/url]

- Ó, köszönöm - válaszolok nagyon is hálásan, amikor valaki megszán és kapok egy kis útbaigazítást. Nem szeretnék senkinek és semminek nekigyalogolni egy ekkora könyvkupaccal, ami meglehetősen komoly kihívás, tekintve, hogy nem látok ki a feltornyozott kötetek sokasága mögül. Balra fordulok, ha már arra terelnek, majd lepakolok, biztonságba helyezve a levadászott példányokat és még azt is felajánlom, hogy válogasson csak, ha valamit kinézett volna esetleg. Mindet úgysem fogom hazavinni.  
- Nem, dehogy, csak ha egyszer belejövök a kincsvadászatba, nehezemre esik abbahagyni - vallom be. Végigpillantva a tornyon csendben meg is állapítom magamnak, hogy talán ideje lenne elkezdeni határokat szabni e tekintetben. Legközelebb mondjuk csak három kötet jöhet szóba, több egy se. Vagy négy. Egyelőre azonban ezt a fogadalmat elnapolom következő alkalomra, addig úgyis lesz elég időm alaposan átgondolni. Most azzal is beérem, ha nem viszem haza az összes könyvet, csak egy tucatnyit kettő helyett. Ez is alapos válogatást és mérlegelést igényel, úgyhogy kénytelen vagyok minden kötetet megnézni közelebbről, például a macskásat is, habár meglehet, hogy ez esetben egyszerűen csak élvezem már a gondolatot is, mennyire fogja ezt szeretni a macskáimat szívesen gyámbászó - a kedvenceim nem feltétlen viseltetnek kölcsönös mértékű rajongással a tett iránt - keresztlányom.
- Nem tudom, de én tudok - jelentem ki egy kurta vállvonás közepette, majd nagylelkűen átnyújtom a kötetet, nézze csak meg, ha érdekli. - Lassan én leszek a helyi macskás bácsi, bár ez nem vet rám túl jó fényt így kimondva. Igazából csak három van, az még nem is olyan sok, és csak félig macskásodtam el az évek alatt - magyarázom, igyekezve menteni a reputációm, amit lehet, hogy egyetlen mondattal sikerült lenulláznom. - Különben Viktor vagyok, a kirendelt bogolyfalvi auror, csak ha messzire el akarna kerülni vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=724257#post724257][b]Návay L. Viktor - 2018.05.28. 23:33[/b][/url]

- Nos, kénytelen vagyok bevallani, hogy én nem vagyok az elektronika meg úgy egyáltalán a technika elkötelezett rajongója. Nem tartom ördögtől valónak ugyan, de megvagyok nélküle is, ha módom van rá - válaszolom a szokásos őszinteségemmel, amely általában több ellenséget eredményez, mint barátot, főként ha nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy esetleg finomabban fogalmazzak. Ami a kijelentést illeti, igaz ugyan, hogy van egy laptopom, de a legkevésbé sem tartom érdekesnek, legfeljebb esetenként hasznosnak, de ez már pusztán egyéni preferencia kérdése. Amúgy is túlságosan Kins kütyük iránti rajongására emlékeztet mostanság, leginkább talán ezért nem veszem elő, erről viszont már inkább Zójával kellene beszélgetnem, mint egy ismeretlen könyvmollyal. Kurtán felnevetek aztán a megállapítását hallva.
- Hát az már biztos. Ilyen kétes hírnévre azért a legkevésbé sem vágyom - válaszolom még mindig a nevetésből hátramaradt vigyorral az arcomon, beletúrva ujjaimmal a hajamba, majd megvakargatva a tarkómat. Nem hoz ugyan zavarba a téma, de mégsem pereg le rólam csak úgy a kérdés, tudva, hogy most éppen egyszerre akarok is valamit, nem is, ami betölti az űrt, ami éppen bennem tátong. Persze ehhez egyik lehetőség sem vezet, ahogy az általam választott út is csak időszakos figyelemelterelés, egyáltalán nem végleges megoldás, sőt még csak nem is megoldás.
- Csak nem egy maine coon? - kérdezem, ha már az egyik kedvenc témámnál tartunk. Tíz éve még csak meg sem fordult volna a fejemben, hogy egyáltalán lesz macskám, aztán Őrnaggyal elindult a lavina, és most háromnál tartok. Ez pedig még nem jelenti, hogy nem lesz több is. Szeretem őket, akkor is, ha néha egyértelműen azt hiszik, legalábbis Őrnagy biztosan, hogy ő az én gazdám, és nem fordítva. Figyelem közben azért, hogyan lapozza át a könyvet, majd hogyan veszi rá dorombolásra is végigsimítva a gerincén. Hát ettől én is dorombolnék, khm. Azt hiszem, ki is ül az arcomra némi enyhe pír a gondolattól, de amilyen gyér itt a világítás, csak nem feltűnő. Megdörzsölöm az orrnyergemet, közben arra koncentrálva, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Import? Honnan? - kérdezek vissza ösztönösen, kíváncsian. Amióta használom ezt a fordító bűbájjal ellátott varázstárgyként funkcionáló piercinget, kissé nehezebb megállapítanom, ki is az, aki külföldi (na persze nem minden esetben, de angol egyike azon nyelveknek, amelyet felismer a ketyere, aztán meg van még a német és a horvát is) és ki az, akinek a magyar az anyanyelve.
- És egyébként is hogy kerül éppen ebbe a poros szegletébe a világnak egy ilyen jóvágású dilidoki? Csak nem holmi önkéntes száműzetés? Vagy nem annyira volt ez választás kérdése? - érdeklődöm tovább az egyik polcnak támaszkodva egyelőre, kissé elfeledkezve arról, hogy a könyveket szerettem volna átválogatni, mi is az, amire tényleg szükségem van.