36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 1. 15:58 | Link



Az alapelképzelés az volt, hogy valami jó kis csillagászati témákat tárgyaló könyvet keresek apának vagy ha azt nem találok, hát holmi mérnöki kérdéseket taglaló kötet is megteszi éppenséggel, úgyis szereti az ilyen kuriózumokat és lássuk be, ebben a boltban több is akad belőlük. Azonban, tekintve, hogy itt a rendezési elv nem egyezik a könyvtárakban használatban lévőkkel, a keresgélés több időt és energiát vesz igénybe, habár a sikerélmény is éppen akkora, amikor az ember igazi ritkaságra akad. Találtam már itt olyan könyveket, hogy csak ámultam és bámultam, ezért is gondoltam, hogy majd ügyesen itt kezdem a körutat, remélve, hogy nem is kell majd tovább mennem másik boltok után vadászni, hiszen Őszike néni boltja valódi kincsesbánya könyvmolyoknak. Már csak ezért is mászkálpk fel-alá a polcok között órák óta egyre csak halmozva kupacba a könyveket, amelyekről úgy vélem, muszáj megszereznem, hiszen nem csak ékes díszei lesznek egy polcnak, de elolvasni is majdhogynem kötelezőnek érzem őket. Az említett kupacot egyébként pakolgatom odébb meg odébb, ahogy haladok, meglehetősen óvatlanul néha egészen útban hagyva másoknak, egyszerűen csak lerakva ahol jólesik, amint megpillantpk valamit az egyik polcon. Ezúttal sincs ez másképp, huszadszori költöztetésre, csak úgy leteszem a polcok között vezető nem túl széles ösvény közepére a lassan már két tucatnyi olvasnivalót számláló tornyot, hogy kinyújtózva az egyik legfelső sort vegyem célba. Mintha csillagokat láttam volna az egyik könyv gerincére írva. Lázasan keresem is a sötétkék kötetet, de talán csak képzeltem, hirtelen ugyanis nem találom. Minden sötétkék kötetet végignézek, kétszer is, mire csalódottan konstatálom, hogy á, ez csak holmi romantikus regény, semmi köze az égitestekhez. Lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy ennek túlságosan könnyen bedőltem, és inkább leveszek a polcról egy nem túl vastag kötetet, amely azonnal hangosan nyávog fel, ahogy kinyitom. Hogyan tartsunk macskát. Na pont erre lett volna szükségem pár éve, most azonban már egész jól kiismerem magát a témában, úgyhogy meg is próbálom visszatuszkolni a többi kötet közé. Hacsak... talán Flóra örülne neki. Nem mintha tudna olvasni, de imád mindent, ami színes, hangos, érdekes. Megy ez is a kupac tetejére.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2018. április 15. 23:10
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 8. 01:01 | Link

Viktor

Nem szoktam könyveket vásárolni - mióta könyvtárakat lehet tárolni digitálisan, kitartok amellett, hogy csak elektronikus formában gyűjtögessek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy papírt használjak, hiába más az élmény, oda a tapintás és a jellegzetes illat...
Ez persze nem akadályoz abban, hogy órákat töltsek egy-egy könyvtárban vagy könyvkereskedésben, hogy megcsodáljam azokat a köteteket, amiket nem százával ontanak magukból óriás nyomdagépek. Imádom az antik kiadásokat, a kézzel kötött régiségeket, a tussal készült vagy fametszetes illusztrációkat. Most is ezeknek a gyarló kis élvezeteknek szeretnék hódolni, mert kiszúrtam, hogy van a faluban egy bolt és már hosszú napok óta szemezek vele. Elővigyázatosságból nem hoztam magammal pénzt (egyébként jézusom, a kontinens érméi tök furák), csupán a kedvenc ketyerémet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor feljegyezhessem, esetleg lefényképezhessem.
Az ajtófélfánál megszokásból fejet hajtok, hogy beférjek. Azonnal érzem, hogy szinte másik világban járok, mindent átitat a mágia - nem árt óvatosnak lenni, mert ez a bolt annyira élő, hogy szinte lélegzik. Megeresztek egy köszönést annak ellenére, hogy nem látom a tulajt vagy az eladót, s szoktatom a szemem egy kicsit a félhomályhoz, mielőtt találomra elindulnék az egyik polcsor felé. Lassan, lehetőleg nesztelenül lépkedek, szemeim isszák a látványt. Az ujjamat végighúzom a puha, meleg érintésű fán, ahogy a címeket böngészem, meg-megtorpanva és levéve egy-egy érdekesebb küllemű könyvet. Aztán hirtelen nyávogást hallok és reflexből hátrahajolok, hogy a szomszéd folyosót is belássam, a hang forrása után kutatva.
Cica nincs, bábeli könyvtorony annál inkább. Úgy maradok, enyhén tanácstalan arccal számolva a felhalmozott olvasnivalót. Mire kellhet ez mind?
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 9. 21:07 | Link



Imádok vásárolni. Na persze nem vagyok boltkóros, egyszerűen csak időről időre kedvem támad végigbogarászni az összes boltot és a fél internetet azzal a hátsó szándékkal, hogy ha találok valami igazán szépet és érdekeset, akkor majd örömet okozzak vele valamelyik kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek. Egyszerűen imádom a tökéletes ajándékokat megvásárolni. Hogy aztán néha az az ajándék éppen nekem okoz igazán örömet, mindenki másból csak érdekesebbnél érdekesebb reakciókat vált ki, mint a pink öltöny, a fordítókütyüként funkcionáló szivárványszínben pompázó nyelvpiercing, egy-egy különleges ékszerdarab vagy éppen ezúttal könyvritkaság, az már csak részletkérdés. Önmagamat is szeretem és ez valahol így is van helyén szerintem. Kitartóan halmozom is egymásra a könyveket, amelynek azért legalább kétharmada jó eséllyel valaki mást fog boldogítani majd előbb vagy utóbb, csak arra nem gondolpk ebben a pillanatban, hogy talán másoknak is hagyni kellene a választékból, na és persze a fizetésemet sem ártana úgy osztani, hogy majd egyébre is jusson. A cellulóz annyira mégsem finom, hiába támasztja alá ezt a véleményt számtalan hörcsög és házi egér példának okáért. Ha a macskáim nem kapják meg a kedvenc kajájukat, abból biztos, hogy macskapokalipszis lesz. Legalábbis Őrnagyból bármit kinézek, még ha a másik két doromboló négylábúból nem is. Már éppen megkaparintok egy újabb kötetet, de aztán egyelőre csak szorongatom, ahelyett, hogy a kupac tetejére helyezném. Megforgatom, alaposan megnézem, aztán egy sóhaj kíséretében visszateszem a polcra. Sajnos ez a kirendelt aurori fizetés nem is olyan magas, mint szeretném, még ha nem is panaszkodhatok, csak hát veszélyességi pótlék például mégsem jár vele. Ugyan. Bogolyfalvára minek is. Itt legfeljebb olyan komoly bűntényeket deríthetek fel, hogy egy macska szórakozásból hidegvérrel meggyilkolt egy kanárit vagy hörcsögöt. A levegőbe emelem a kupacot, aztán útnak indulok, hogy keressek valami magasabb pontot a padlónál, mondjuk egy asztalt vagy üres polcot, ahová az egészet szépen leteszem és gondosan átválogatom, mi is az, amit tényleg szeretnék hazavinni és nem csak azért vettem le a polcról, mert elkapott a vásárlás heve. Már csak egy aprócska probléma van: nem igazán látok ki a kupac mögül a magam száznyolcvan és még további nyolc centije ellenére sem (bár valljuk meg, erre rásegít az is, hogy vállamig érő hajából néhány tincs notórius módon hullik az arcomba, hiába igazítom hátra újra és újra), így talán nem is csoda, hogy csak akkor veszem észre, hogy nem csak én vagyok itt - bármennyire könnyű is elfeledkezni minden és mindenki másról ebben a varázslatos kis boltban -, amikor akadályba ütközöm.
- Hoppá - szólalok meg kikukkantva a kupac mögül, amikor váratlanul megakad. Még jó, hogy nem rohantam, az kellemetlenebb találkozás lenne ezzel a könyvmennyiséggel. - Esetleg lenyúltam valamit, amit már sikerült kiszemelni? Azt hiszem, átválogatom amúgy is kicsit, ennyire nincs szükségem, szóval ha netán igen, csak tessék - közlöm, aztán végül az egyik félreesőbb ponton a padlóra engedem le a tornyot, hogy a földre telepedve, mint valami túlságosan magasra nőtt kamasz, aki nem tudja, hogy is hajtogassa a tagjait, hogy minél kisebb térre legyen szüksége, helyet is foglaljak mellette és elkezdjem egyenként átnézni a köteteket. Elsőként a macskás kerül a kezembe, és bár az imént már tapasztaltam, mire képes a kötet, most is kinyitom, az pedig újra felnyávog. Na ez biztosan marad. Már a gondolat is mosolyt csal az arcomra, mennyire fogja ezt szeretni Flóra és hamarosan születésnapja lesz.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2018. április 15. 23:40
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 13. 23:28 | Link

Viktor

A könyvkupacnak gazdája is van, s bár elsőre úgy tippeltem, a könyvmoly hölgy, sokkal inkább korombeli férfinak tűnik. Ami első pillantásra vonzza a tekintetem, az hosszú vörös haja, amit hanyag, hercis mozdulattal vet hátra időnként. I know the feeling, bro. Nincs túl sok időm tanulmányozni, mert lehajol, hogy a kincseivel együtt áttelepüljön valahova, viszont hiába magas, a legkevésbé sem lát ki a halom mögül, úgyhogy gyorsan közbeavatkozom, mielőtt vesztébe rohanna.*
- Careful, to the left,-terelem egészen óvatosan egy lépéssel balra, hogy elkerülje az ütközést a puffal, ami egyébként kedélyesen araszol, az egyik napsütötte foltot követve a padlón. A laborban mindig akadt egy-két elvadult tárgy, szóval rutinosan kiszúrom az ilyeneket, tisztelet a kivételnek.
- Nah. Nem állt szándékomban vásárolni, csak bámészkodom. Valami nagy kiárusítás van?-*ez a legjobb tippem arra, miért hordott össze a srác furkász módjára ennyi könyvet. Persze vagyok annyira pofátlanul kíváncsi, hogy futólag elolvassak pár címet, meglepően vegyes felhozatallal szembesülve, ami csak tovább csigázza érdeklődésemet. Ő közben a zsákmányát válogatja, ügyet sem vetve rám.
- Aaa! Az!-*hirtelenjében nem tudom kinyögni, úgyhogy csak kinyújtott karral a nyávogó könyvre mutatok.*- Azt hallottam és aszittem, betévedt egy cica. Vagy a tulajé. Vagy ő a tulaj.-*A varázsvilágban az ember sosem lehet elég bizonytalan. Izgatottan kisöpröm arcomból a szemembe lógó kusza, kócos tincseket - afféle megszokott, öntudatlan mozdulat ez, mert bár van bennem egy egészen pici csalódottság, hogy nem egy pompás macskaszabásúé a hely, a könyv kárpótol érte.*
- Vajon tud dorombolni is?-*hajolok le, térdemre támaszkodva.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 16. 00:12 | Link



- Ó, köszönöm - válaszolok nagyon is hálásan, amikor valaki megszán és kapok egy kis útbaigazítást. Nem szeretnék senkinek és semminek nekigyalogolni egy ekkora könyvkupaccal, ami meglehetősen komoly kihívás, tekintve, hogy nem látok ki a feltornyozott kötetek sokasága mögül. Balra fordulok, ha már arra terelnek, majd lepakolok, biztonságba helyezve a levadászott példányokat és még azt is felajánlom, hogy válogasson csak, ha valamit kinézett volna esetleg. Mindet úgysem fogom hazavinni.  
- Nem, dehogy, csak ha egyszer belejövök a kincsvadászatba, nehezemre esik abbahagyni - vallom be. Végigpillantva a tornyon csendben meg is állapítom magamnak, hogy talán ideje lenne elkezdeni határokat szabni e tekintetben. Legközelebb mondjuk csak három kötet jöhet szóba, több egy se. Vagy négy. Egyelőre azonban ezt a fogadalmat elnapolom következő alkalomra, addig úgyis lesz elég időm alaposan átgondolni. Most azzal is beérem, ha nem viszem haza az összes könyvet, csak egy tucatnyit kettő helyett. Ez is alapos válogatást és mérlegelést igényel, úgyhogy kénytelen vagyok minden kötetet megnézni közelebbről, például a macskásat is, habár meglehet, hogy ez esetben egyszerűen csak élvezem már a gondolatot is, mennyire fogja ezt szeretni a macskáimat szívesen gyámbászó - a kedvenceim nem feltétlen viseltetnek kölcsönös mértékű rajongással a tett iránt - keresztlányom.
- Nem tudom, de én tudok - jelentem ki egy kurta vállvonás közepette, majd nagylelkűen átnyújtom a kötetet, nézze csak meg, ha érdekli. - Lassan én leszek a helyi macskás bácsi, bár ez nem vet rám túl jó fényt így kimondva. Igazából csak három van, az még nem is olyan sok, és csak félig macskásodtam el az évek alatt - magyarázom, igyekezve menteni a reputációm, amit lehet, hogy egyetlen mondattal sikerült lenulláznom. - Különben Viktor vagyok, a kirendelt bogolyfalvi auror, csak ha messzire el akarna kerülni vagy valami.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 29. 13:13 | Link

Viktor

- Óigen. Nem véletlenül veszek csak e-könyveket. A világ összes varázslata sem tud elég helyet biztosítani,-*bólogatok megértően, és tegyük hozzá, hogy a költözéskor leírhatatlanul boldog voltam, hogy kizárólag a leges-legkedvesebb vagy -értékesebb darabokat őrzöm a polcon.
Úgy tűnik, akaratlan is sikerült közös témát találni.
- Menő. És ugyan, a helyi cukrosbácsi sokkal, de sokkal rosszabb. Vagy a mutogatós,-*vigyorgok rá, mert ha valakinek egy-két-sok macskával több van az általánosan egészségesnek véltnél, az közel sem annyira aggasztó számomra, mint rengeteg más lehetőség. Bár tény, láttam már olyan reakciókat is, mintha az említett állat nem házi kedvenc, hanem ragályos betegség lett volna...*
- Amúgy tényleg nehéz megállni egy macskánál. Nálam az lehet a dolog kulcsa, hogy az enyém magában kitesz hármat,-*elmélkedem hangosan, míg a kezembe nyomott kötetet felütöm. Átlapozva leginkább az illusztrációkat élvezem, elvégre kétlem, hogy ennyi év után tudna valóban újat mondani. Freud egy saját, különálló kis kutatási projektet kapott, mielőtt hozzám került volna.
A szüleim biztosítani akarták a túlélését.*
- Let's try one more thing...*mormolom, összecsukva a lapokat és úgy fordítva, hogy a gerinc nézzen felém, amin finoman, lassan végighúzom a kezem. És láss csodát, a könyv kis tétovázást leszámítva élénk dorombolásba kezd, majdnem törleszkedve. Felderülve visszaadom a könyvet, kimerítve lehetőségeit (legalábbis azt már nem vágyom tudni, szokott-e szőrgolyókat felköhögni).
- Riley, az import dilidoki. Ha el akarnál kerülni, természetesen,-*kissé kifigurázom a stílusát, kezet nyújtva, mert nyilván tetézzük fizikai kontaktussal az elrettentő szöveget. *
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 23:33 | Link



- Nos, kénytelen vagyok bevallani, hogy én nem vagyok az elektronika meg úgy egyáltalán a technika elkötelezett rajongója. Nem tartom ördögtől valónak ugyan, de megvagyok nélküle is, ha módom van rá - válaszolom a szokásos őszinteségemmel, amely általában több ellenséget eredményez, mint barátot, főként ha nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy esetleg finomabban fogalmazzak. Ami a kijelentést illeti, igaz ugyan, hogy van egy laptopom, de a legkevésbé sem tartom érdekesnek, legfeljebb esetenként hasznosnak, de ez már pusztán egyéni preferencia kérdése. Amúgy is túlságosan Kins kütyük iránti rajongására emlékeztet mostanság, leginkább talán ezért nem veszem elő, erről viszont már inkább Zójával kellene beszélgetnem, mint egy ismeretlen könyvmollyal. Kurtán felnevetek aztán a megállapítását hallva.
- Hát az már biztos. Ilyen kétes hírnévre azért a legkevésbé sem vágyom - válaszolom még mindig a nevetésből hátramaradt vigyorral az arcomon, beletúrva ujjaimmal a hajamba, majd megvakargatva a tarkómat. Nem hoz ugyan zavarba a téma, de mégsem pereg le rólam csak úgy a kérdés, tudva, hogy most éppen egyszerre akarok is valamit, nem is, ami betölti az űrt, ami éppen bennem tátong. Persze ehhez egyik lehetőség sem vezet, ahogy az általam választott út is csak időszakos figyelemelterelés, egyáltalán nem végleges megoldás, sőt még csak nem is megoldás.
- Csak nem egy maine coon? - kérdezem, ha már az egyik kedvenc témámnál tartunk. Tíz éve még csak meg sem fordult volna a fejemben, hogy egyáltalán lesz macskám, aztán Őrnaggyal elindult a lavina, és most háromnál tartok. Ez pedig még nem jelenti, hogy nem lesz több is. Szeretem őket, akkor is, ha néha egyértelműen azt hiszik, legalábbis Őrnagy biztosan, hogy ő az én gazdám, és nem fordítva. Figyelem közben azért, hogyan lapozza át a könyvet, majd hogyan veszi rá dorombolásra is végigsimítva a gerincén. Hát ettől én is dorombolnék, khm. Azt hiszem, ki is ül az arcomra némi enyhe pír a gondolattól, de amilyen gyér itt a világítás, csak nem feltűnő. Megdörzsölöm az orrnyergemet, közben arra koncentrálva, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Import? Honnan? - kérdezek vissza ösztönösen, kíváncsian. Amióta használom ezt a fordító bűbájjal ellátott varázstárgyként funkcionáló piercinget, kissé nehezebb megállapítanom, ki is az, aki külföldi (na persze nem minden esetben, de angol egyike azon nyelveknek, amelyet felismer a ketyere, aztán meg van még a német és a horvát is) és ki az, akinek a magyar az anyanyelve.
- És egyébként is hogy kerül éppen ebbe a poros szegletébe a világnak egy ilyen jóvágású dilidoki? Csak nem holmi önkéntes száműzetés? Vagy nem annyira volt ez választás kérdése? - érdeklődöm tovább az egyik polcnak támaszkodva egyelőre, kissé elfeledkezve arról, hogy a könyveket szerettem volna átválogatni, mi is az, amire tényleg szükségem van.  
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. június 19. 01:52 | Link

Viktor

- Én szeretem Ezzel nőttem fel és nemcsak elengedhetetlen munkaeszköz, de kicsit a mentőövem is. És persze létfontosságú, hogy megörökíthessem a macskámat,-*forgatom a szemem, leginkább a saját lehetetlen rajongásomat véleményezve. Az egyenesség mindig üdítő, ha nem használják ürügyként a durvaságra, úgyhogy arcizmom sem rezzen a -másnak talán indokolatlanul- közvetlen tónusra. Szimpatikus vörös, tartásom is érdeklődő nyitottságot tükröz felé. Ha vevő a hülye poénjaimra és szereti a macskákat, akkor szívesen múlatom vele időmet. Nem diák, s ha helybéli is, még nem érték el a rólam terjedő pletykák.*
- De-de. Illetve gyanítom, hogy van benne egy egész kevés murmánc is, de...minden gazdi különlegesnek érzi a maga bestiáját,-*tárom szét karjaim enyhén, teret adva egy adag egészséges szkepticizmusnak.
A pír elkerüli figyelmem, feszültsége viszont nem - ösztönösen reagálok az ilyenre, s ahogy most is, már azelőtt arcát, mozdulatait fürkészi tekintetem, hogy tudatosítanám, mit is keresek. Közben könnyedén, mintha mi se történne, tovább fűzöm szavaimat; berögződés, hogy figyelmem ne rontson a feszengésen, amíg ki nem találom, hogyan oldjam fel.*
- Salemi vagyok. Közhely, mi?-*nevetek kurtán, mert keresve se találhattam volna jobb szülővárost.*- Apart from that, my heritage is general white europian nonsense,-*folytatom, mert ez a külső megtévesztő kissé. Nincs a felmenőim közt semmi érdekes (hacsak valaki félre nem lépett), különböző évszázadok bevándorló óvilági nemzeteinek mozaikja.
Jóvágású. A helyére kattan minden.
Flörtölnek velem - érzek némi bizonytalanságot, talán nem is teljesen szándékos, de kétségtelenül ott van a zöld szempár pillantásában, egész testtartásában. Egy kicsit belém feledkeztek, azt hiszem. Hm.
Hmmm.
- Is-is. Igazából régóta halogattam már az utazást, a váltást. A munkám hozott ide, de cseppet sem bánom. Megvan a varázsa ennek a helynek,-*intek fejemmel, a kastélyra, a falura és környékére értve. A szavaiból arra következtetek -vagy nevezzük inkább megérzésnek- ő viszont kényszerből "porosodik" itt, ami esetleg kapcsolódhat ahhoz, hogy kerülik. Nem mintha ez elriasztana, a kisugárzása és tekintete nem nyugtalanítanak. Ellenben a szempillái is vörösek, állapítom meg, már-már gyermeki kíváncsisággal tanulmányozva vonásait, arra ügyelve, hogy ne legyek tolakodó.*
- És, mivel lehet errefelé múlatni az időt, olvasáson és doromboláson kívül?-*féloldalas mosollyal évődöm, teret hagyva neki.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza