Anna

 Megunva mindennapjaimat úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és picit kiszakadok a kastély falaiból. Őszintén szólva nem is értem, hogy bírom ilyen sokáig a semmit tevést, és miért csak most jelenik meg az igény, hogy kikapcsolódjak. Az elmúlt időben eléggé meghíztam és ez zavar. Nem azért, mert bárki megszól érte, vagy mert ez akárkit is zavarna. Szerintem nem is veszik észre az emberek, de én igen. Már nem elég a kevés édesség, és a mozgás is nehezebb. Mozgás alatt a lépcsőzést kell érteni. Egyre inkább kifáraszt. Na, nem mintha befásult öregember lennék, csak vérszegényen élem mindennapjaimat. Ezen a helyzeten még csak az eszem sem segít ki. Sosem az érdekel, amiről éppen tanulunk. Ezek nem a leglevitásabb tulajdonságaim, pedig azok is akadnak jócskán; csak mostanában szeretek kitekinteni a kastélyon túli világra és azzal foglalkozni ami ténylegesen odakint vár.
 Szerencsém, hogy Alex a szobatársam, mert ővele sosem lehet unatkozni. Mindig új színt visz az ember életébe, és megkímél a felesleges problémáktól amit az együttélés egyébként okoz. Inkább én idegesítem néha, azzal, hogy szétdobálom a cuccaimat. Persze így is rengeteget fejlődtem. Szegény kerekesszékével nem tudna úgy közlekedni, ahogyan szeretne, ha mindig elállná az útját egy zokni, vagy póló. Ha mást nem is tanultam volna, rendszerezést azt biztosan.
 Nem tudom mit akarok pontosan, általában csak megyek amerre érzem. Valószínűleg az agyamon elhatalmasodott az oxigén hiány és levegőért könyörögve vezet engem az erdőbe. Olyan úton haladok, amin eddig nem. Ez a szakasz merőben más, mint az eddigiek, több a nagy fa és nehéz a lombok között átlátni. Egy tisztás szerűhöz érek, aminek közepében egy erős-szerkezetű fa áll, ráépített helyiséggel. Mindig talál újat az ember a környéken. Elindulok megvizsgálni az építményt. Megbizonyosodom róla, hogy a feljáró stabil és mászni kezdek. Ismét megérzem azt a plusz öt kilót, ami rám ragadt az ünnepek alatt, de elterelem ezeket a gondolatokat és felérek a tetejére. Szép innen a kilátás. Most már az imént említett lombok fölött nézek végig a környéken és tetszik amit látok. Szép tavaszi idő van. Éppen csak annyira hideg, hogy a levegőt még frissítőbbé tegye. Egészen teljes a kép idefenn.

Anna

 Még egy picit mélázok a táj szépségében, amikor vödörcsörgést hallok, közvetlen utána pedig egy lány mentegetőzését. Beszédéből az derül ki, hogy azt hiszi itt lakom, én pedig próbálom tudtára adni, hogy nincs semmi gond. Közeledni próbálok és már nyitom a számat, hogy megmagyarázzam a helyzetet, mikor hátralép és én nagyon megijedek.
 -Várj! Gyere! - itt már a karjánál fogom és finoman arrébb húzom. - Ne haragudj, de nem bírom nézni ahogy a bejáratnál állsz. Elég tériszonyos vagyok tudod és ha másokat látok a magasban félelem és veszélyérzés nélkül nagyon bepánikolok és késztetést érzek, hogy megmentsem őket; magamat meg egy szívrohamtól. - Nem mintha a lány esni készült volna, de velem ilyenkor forog a világ és nem igazán érzékelem a teret a valóságban. A lényeg, hogy már ő is beljebb került és nekiláthatok elmagyarázni, hogy akármennyire is volna jó, én is a kastélylakókhoz tartozok.
 Lehet nem kellett volna felvennem a szarvasmintás pulcsimat... Ebben tényleg elképzelhető, hogy erdőlakó vagyok... Még ilyet!
 -Én is csak ide tévedtem, nem zavarsz! - épp ellenkezőleg. Nem tudnék sokat időzni itt a panoráma minden szépségétől függetlenül sem egyedül. Valószínűleg tízperc múlva visszatérnék a kastélyba, vissza a kékekhez. A lány biztosan más házból való, vagy falulakó. Én többnyire csak levitásokkal beszélek, főleg az elmúlt időben. Jót tesz nekem, ha kicsit ismerkedem másokkal is! Határozottan rám fér.
 -Tolland Clotan vagyok. Sokan próbáltak már becézni, szerintem a Toll a legjobb eredmény eddig, bár én a Tollandot szeretem. Persze hívj ahogy gondolod - mosolygok. Felvidít az erdei környezet. Szeretek közel kerülni a természethez. Nagyon megnyugtató.
 -Levitás harmadéves. Te is a Bagolykőben tanulsz?
 Az Eridonról tudom, hogy oda a bátrak járni, nem nekem való ház. A Navine is egy mozgalmas, kreatív banda. A Rellonban szeretnek még tanulni de oda rossz élmények fűznek. Volt egy kellemetlen találkozásom egy... Vérszomjas lánnyal. Nem tudnám megmagyarázni, de ezt a szót érzem legtalálóbbnak rá. Szó, mi szó jó helyre osztottak be.
 -Hazautazol a tanítási szünetben? - teszem fel a következő kérdést, miközben még nem tudhatom biztosan, hogy Bagolyköves-e. Akárhol is tanul... Ilyenkor mindenhol szünet van.

Anna, aki nem Pancsa

 Nevetése engem is megnevettetett. Őszinteségével és azzal, hogy nem ő volt az első aki jót derült a nevemen és annak variációin. Sosem értettem szüleimet hogy jött össze a Tolland meg a Clotan, mikor külön is nagyon fura név mindkettő. Lehet csak fellapoztak egy könyvet és az első talált nevet adták nekem. Bár... Talán anya nem hagyott volna ilyesmit. Mi van, ha a tudta nélkül történt? Lehetetlen képzelgéseimen csak még inkább derülök.
 Meglepetésemre Anna járatos a levitások között. Legalább is tud róluk. Én pedig az ő házukról kevésbé. Kicsit úgy érzem le vagyok maradva szociálisan. Gyakrabban fogok kiruccanni!
 -Hogyne! - válaszolom vidáman - mindkettőjüket jól ismerem, Alexről nem is beszélve. Egy szobában lakunk. Azerothnak hívják. - nem tudom megoszthatok-e ilyen titkos információkat külső személyekkel, de azért én megteszem. Biztosan nem mondja el senkinek. Megkérni nem akarom. Mégis csak, milyen ostobán hatna, ha megkérném hogy tartsa titokban a szobánk nevét? Szó-szót követ. Beszélek arról miként élünk együtt és hogy egészen rendszerető ember lett belőlem itt létem alatt. Miközben beszélünk úgy látom, hogy partnerem figyelmesen hallgatja amit mondok, ami egy pillanatra zavarba is hoz. Szeretem, hogyha érdeklődnek aziránt amit mondok, de többnyire nem szoktam olyat mondani amire sokan figyelnének. Elég magamnak való vagyok, és ritkán szólalok meg. Most is csak a lány figyelmes tekintete juttatta eszembe, hogy egészen sokat beszélek. Hiába. A friss levegő beindította az agyamat. Még befejezem a gondolatot, aztán hagyom, hogy ő is szóhoz jusson. Ő sem akar hazamenni.
 -Karácsonykor már hazautaztam. Nem akarok többet hazajárni. Nem vagyunk túl jól a szüleimmel. Olyan varázslók, akik megfogadták, hogy nem varázsolnak, mert az veszélyes és mert jobban vonzza őket a mugli élet. Nem csak amolyan fanatikus módon, hanem még én is kételkedem benne néha, hogy bármilyen varázslásra képesek lennének. Pont ezért nem is gondolom, hogy törődnének velem. Hagyták, hogy varázsló legyek, min a bátyámnak is, de levették rólam a kezüket. Én meg ilyen emberekhez nem akarok visszamenni. - többször megfogalmazódott már ez bennem, de most tényleg egészen beszédes kedvem kerekedett. Egyre arra gyanakszom, hogy nem a friss levegő meg a tavasz-illatok teszik ezt velem. Lehet a holdállás. Vagy valami átok.
 

Anna

 Érdekesnek tűnik számomra, hogy a lány nem kérvényezte még, hogy elhagyhassa a gólyalakot. Én sosem éreztem magamat a miénkben jól. Az első perctől az volt a vágyam, hogy szobát kaphassak, még ha osztoznom is kell valakivel, mert nagyon-nagyon fontos nekem, hogy otthon érezhessem magam. A szüleim mellett nem volt beteljesült a boldogság, így mindig is vártam valami sajátra, ami pont olyan, mint ahogy én képzelem. Alex mellett ez megvalósítható. Szerintem mindkettőnknek otthona a szobánk.
 Anna indulatosan válaszolt a szüleimmel kapcsolatban. Kissé haragudtam magamra, amiért mosolyogtam ezen, ugyanakkor teljesen jogosnak éreztem.
 - Tudod, te most azt mondtad ki, amit én nem mondhatok. Szerintem sem helyes az ilyesfajta gyereknevelés, de nem akarok ítélkező lenni. Ki tudja? Lehet nekik sem könnyű velem, amiért én meg szeretnék varázsolni. Ellentmondok a nagy vágyaiknak és nem igazodom hozzájuk, ahogyan ők sem az enyémekhez. Lehet én sem lennék jobb szülő. - Dehogy lennék! Mellettem biztosan elszabadulna a pokol. És egyébként is, még nagyon-nagyon éretlen vagyok. Mit olvasnék a lurkóimnak? Tankönyvet? Hogy tanítanám meg őket, hogy hősök legyenek, mikor még a seprűt sem mertem használni. Teljesen valótlannak tűnik, hogy jól, de még akár rosszul is gyereket nevelnék, ki van zárva.
 - Köszönöm, hogy kimondtad helyettem. Azt hiszem tényleg nem normális ez úgy ahogy van. Remélem a negyedik év után munkát vállalhatok és saját házat bérelhetek a faluban. Szeretek itt lenni, csak mindig önálló szerettem volna lenni. - sosem szoktam erről beszélni. Mindig levitásokkal beszélgetek, akiket nagyon szeretek és nem akarom hangoztatni, hogy elakarom őket hagyni. Nem is lenne igaz, mert szeretem a társaságukat. Milyen egy remete típus vagyok én! Sokszor szembesíteném magamat, hogy ez így nem jó...
 - A te szüleid mivel foglalkoznak? - miután az enyéimről már beszéltünk egy keveset én is tudni szeretném, hogy a különleges lányt milyen emberek nevelték. Reakciójából ítélve, ő talán többször is használhatott varázslatot. Milyen jó neki!
 Különleges lány alatt a külsejét értem. Szép zöld szemei vannak és erőteljes vörös haja.Megkérdezném tőle ez-e az eredeti színe, de fene tudja... A lányok kényesek tudnak lenni a külsőségekre és nem akarom megsérteni egy ilyen ártatlan kérdéssel. Ami biztos, az az hogy nagyon jól áll neki. Nem is értem, hogy nem láttam még a kastélyban. Biztosan kitűnik a többi lány közül.