Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797723#post797723][b]Lóránt Bence - 2020.03.09. 15:19[/b][/url]

Ezt még úgyse próbáltam. Ugye belefojtani magam a kis tóba már igen, a kezemmel együtt szétverni a testem, szintén zenész. A jobb kezem azóta is be van kötve, nem vagyok hajlandó, csak mugli módszerekkel gyógyulni. Rájöttem, hogy szeretem ha fáj. Oké, nem jöttem rá, de kell egy kapaszkodó, hogy emlékezzek a dolgokra, és hogy még jobban depresszív lehessek. Hülye vagyok? Nem vitás! Az, hogy keresnék enyhülést? minek!? Inkább kitalálok még több ökörséget, hátha majd valami bekattan, vagy valaki kikattint. A bal kezemben egy kisebb hűtőládát hozok, tele sörökkel. Igazából mindenfélével, a Benzsay-ban vettem, mindet, ami a kezem ügyébe került. Nem kérdezősködtek, csak kérték a pénzt, meg a személyimet. Mondjuk ahhoz vágtam egy pofát, mert már egy öreg mágust sem ismernek fel? Jó, most lettem húsz nemrég, de akkor is, felháborító. Most pedig már a stég felé igyekszem, lazán egyensúlyozva a cuccal, amit vettem. Arra gondoltam, hogy belógatom a lábam a vízbe és addig iszok, amíg be nem ájulok, vagy amíg el nem fogynak a sörök. Jó terv búfelejtésre, nem igaz? Sosem voltam nagy ivó, a srácokkal néha hétvégén lecsúszott egy két üveg vagy pohár ez az, de annyira nem jártam el, hogy Mata Hari legyek, vagy úgy kelljen hazavinni. Mindent el kell kezdeni egyszer. Szeretem a tavat, megnyugtató a látványa, a napokban többször is voltam erre szidni Máriát. Mármint magamban persze, nem vagyok olyan paraszt, meg gyerekes, hogy odamenjek hozzá. Nem is mernék, mert lehet, hogy feladnám ezt a gyűlölködést és akkor már tényleg mi értelme lenne az életemnek? Addig legalább elvagyok vele, amíg nem lesz jobb. De nagyon remélem, hogy hamarabb lesz jobb, mint gondolom, mert ha nem, akkor cudar világ jön. Egyébként a menhelyen is voltam pár napot, a kis cukiságok megnyugtattak, lehet, hogy magamhoz veszek majd egyet. A levitás kérelmemre egyelőre még nem jött válasz, de nagyon izgulok, hogy felejtsék el, ne az jöjjön, hogy akkor holnaptól bizony Lóránt Bence ott a helyed. Az nem tenne jót most nekem.
Szóval a stég. Kibukkanva a fák mögül látom, hogy a Hold milyen szépen csillog a vízen - sidenote: ezt is ilyenkor kell felfedeznem, nem igaz? -, de egy alak van a végén és... táncol? Valamit mozog, ebben biztos vagyok, de hangtalanul el van merülve a gondolataiba, vagy fülhallgatója van, és arra rázza a fenekét. Mármint a zenére. Persze lány, hogy ne legyek annyira szerencsés, de ma valamennyivel jobb kedvem van, mint szokott. Szóval, ha nem ad rá okot, nem leszek morcos vele. Nem öltöztem én sem túl, de leányzón kevesebb ruha van, mint azt én gondoltam, hogy milyen hideg van. Ezek szerint tévedtem. Reccsenő pallón lévő lépteimre biztos fel fog figyelni... ha igen, ha nem, mindjárt mellé érek. A stég vége-közepére teszem le a hűtőládát, kettőnk közé, attól függetlenül, hogy én valószínűleg a másik sarokban leszek, mint ahol ő lesz.
- Helló, leülhetek? Nem akarlak zavarni az izédben... amit csinálsz abban - hát, nem mondom, hogy a legkedvesebb hangnemet sikerült megütnöm, de azért annyira nem lehet fájó, mint, ahogy mostanában szoktam. Felnyitom a ládát és kiveszek belőle egy sört, a sötétben úgysem látszik, hogy milyen. Legyen meglepetés.
- Kérsz? - felé nyújtom az első üveget, az utóbbi 12 napban a legkedvesebb kérdésem volt bárkihez, szóval meg lehet becsülni. Amíg válaszol és magához veszi a sört vagy nem, lerúgom a cipőmet, lerángatom a zoknimat és kiülök a stég szélére.
- Ssssz - kígyóhangutánzó verseny első helyezett, ahogy a lábam belógatom, egészen hűvös a víz, de mégis... jól esik. Lehűti az idegeimet. A lányra pillantok és ha felém néz, talán meglátja benne azt, hogy ide ülhetne a közelbe. Beszélgetnék. Amúgy meg sem néztem magamnak igazán, de olyasmi korú lehet, mint én, ahogy a Holdfény átvillant az arcán. Mindegy is, csak dumálni akarok, mert egyedül érzem magam. Nagyon egyedül. Ha még nincs nálam sör, most magamhoz veszek egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797750#post797750][b]Lóránt Bence - 2020.03.09. 20:35[/b][/url]

Nem terveztem semmit, csak tényleg egy kis iszogatást ökör módon, azaz magamban. De ez sem fog összejönni - kezdem azt hinni, hogy összefogtak valakik ellenem, mert akárhányszor elindulok, hogy egyedül legyek... valaki mindig van ott - csak most nem annyira zavar. Nem mondom, hogy nem, de nem annyira, mint máskor. A Hold-sütötte leányzó - a felső testének sziluettje és a hosszú haja elég árulkodó - érdekes táncba kezd, még egy pillanatra mosolyt is csal a meggyötört arcomra. A pillanat varázsa elmúlik, ahogy a lépteimet meghallja, illetve a lépteim által okozott reccsenést - összerezzenve hagyja abba az érdekes előadást. Pedig még elnéztem volna, esküszöm megálltam volna egy tíz perce is akár. De nem lehet mindenben szerencsés, olyan sok mindenben mostanában nem is vagyok, viszont van sör és a köszönés után megkínálom őt, amit el is fogad. Ráadásul nem is akar elküldeni, vagyis arra külön nem reagál, azaz én ezt most igennek veszem, ami a maradásom illeti.
- Igazad lehet - nézek fel rá egy pillanatra, nemtörődöm arccal és folytatom a lábbelim és zoknim levételét. Végül rájövök, hogy nem lenne jó, ha a közelében lennének ezek, így kiteszem a stég szélére őket, nem mintha lenne szaguk, de azért jobb a békesség és az udvariasság. Talán a lányka normális stílusa miatt vagyok udvarias, végre valaki nem azzal kezdni, hogy mi bajom van. Közben bontok magamnak is egy sört és a megállapítása után én is iszok egyet. Az enyém kissé kesernyésebb, mint vártam, de egyáltalán nem rossz, jól esik. A lábam ugyan belóg, de kezd vagy érzékelhetetlenre fagyni, vagy átveszem a víz hőfokát. - Örülök, hogy ízlik - jegyzem meg, mert milyen béna lenne, ha valami rossz ízűt kapott volna egyből, én meg kínálgatom. - Sokfélét vettem, majd jegyezd meg melyik ízlett, és akkor a rosszakat legközelebb kihagyom - nézek rá, a lányra, aki felém mosolyog. Érdekes, lehet így is? De mivel lányból van, nem hagyja csendben az estét és beszélni kezd hozzám. Megköszönném, de nem vagyok olyan állapotba, mint régebben. Akkor már biztos lelkesen ecsetelnék valamit neki és Holdfénytáncot járnánk két perc múlva. Na, most csak kap némi szomorúságot és egy félszeg, bátortalan mosolyt.
- Jó név, hiszen úgy kezdődik, mint az enyém - kihagyok egy pillanatot, majd folytatom. - Bence és igen, láthattál ott. Jövőre leszek ötödéves, ha minden jól megy - vagy öngyilkos, de az megint más dolog. Most nem akarok Máriával foglalkozni, ő egy egész jó fej lánynak tűnik. Nyilván Babettről beszélek. - És miért jöttél a stégre ilyen későn? Nem félsz a prefiktől? Esetleg falulakó vagy? - kíváncsiskodok most már én is, miközben újabb kortyokat tűntetek el az üvegből. A lábammal kicsi játszani kezdek a vízen, szeretem a hűvös érintését. - Ne érts félre, örülök, hogy itt vagy és nem leszel beárulva sem - ez a mosoly már nem sikerül elég természetesre, úgyhogy inkább az üveg mögé rejtem a végét. Nagyot szívok a levegőből, élvezem a természet hangjait. Bárcsak korábban is kijöttem volna ide, a négy év alatt egyszer sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797830#post797830][b]Lóránt Bence - 2020.03.10. 10:56[/b][/url]

Ó, szóval ismer, remek. Legalábbis a nevemet, persze Mária drága biztosan sokat áradozott rólam, vagy Karola, vagy éppen Márkó. Jó, ő biztos nem, mivel néha azt sem értem, hjogy én mit kérdezek tőle, és arra miért nem válaszol úgy, ahogy én képzelem. Mindegy, Márk nekem fura, szóval... Kicsit beszűkülünk a mondandónkkal, én nem annyira vagyok beszédes, ő meg nem akar, vagy tudja franc, szerintem ő is csak egy kis magányra vágyott, amikor ide jött. Kicsit zavar is, hogy megzavarhattam, de az ajándék ital remélhetőleg megnyhíti majd. Végül mégis én kérdezek, és kicsit megsajnálom, hogy magyarázkodni kezd. nekem ugyan nem kell megfelelni, nem vagyok prefi, sem árulkodós.
- Ó, szülinap! Kinek volt? - pillantok fel rá érdeklődően, még ha valójában nem is annyira érdekel, de a belémnevelt udvariasságtól úgy tűnik nem tudok megszabadulni. A kesernyés íz megint felidézi a keserűs csókot, azt hiszem váltanom kell, még ha egyébként jó is lenne alapvetően. Gyorsan kiiszom a végét nagyjából, felé emelem az üveget "nincs mit" jelzésként arra, hogy nem árulom el, és az utolsó cseppet is eltüntetem belőle. Kinyúlok egy újabb üvegért, megnézem a címkét, valamilyen barna sör lesz. A pálcám előhúzom és kipattintom vele egy halk Alohomorával a kupakját. Sokan nem tudják, hogy ez is zár, és az Alohomora erre is jó. Akupak lerepül a pálcámat pedig letszem a stégre, halkan elindul egy irányba, de csak párat forog és megáll. Kérédésre követem a mutatott irányt és a Hold tényleg szépre festi az estét, és fénye beragyogja a környéket. A válasz viszont nehezebben érkezik, jónéhány másodpercnek el kell tellnie, mire valami épkézlábat összkaparok úgy, hogy ne sírjam el magam előtte is.
- Úgy döntött, hogy - megállok egy picit, Babett szemibe nézve, arcomon megremeg egy izom, és biztosan megint szomorkásabb arcot vághatok, de már nem érdekel, hogy ki mit mond rá. - ...ne folytassuk tovább - tárom szét egy picit a kezeimet, még egy kicsit vállat is vonok, de csak nézema törökülésben lévő lánykát, akire most rázúdul az, hogy engem biztosan sajnálni kell. Alapvető reakció, fordított esetben én biztosan így tennék. Dehát nem vagyunk egyformák. - Szóval lejöttem egy picit felejteni, vagy ilyesmi. De nem bánom, hogy van társaságom most már, szóval mielőtt megkérdeznéd... Maradj, kérlek - elmosolyodom, kicsit szomorkásra sikerül, de hát ez van, most minek hazudjak neki is és magamnak is? - A Hold viszont tényleg gyöyörű és képzeld, épp azon gondolkodtam, hogy kár, hogy nem jöttem ki ide a négy év alatt. Pedig ez jó kis hely - nézem a Holdat, simogatom a talpammal a vizet, majd visszaengedem a lábamat. - Ja, és ha kérsz még, ne fogd vissza magad, főleg ma ne. Ha már ilyen jeles ünnep van - elmosolyodok halvánnak, majd visszahúzpom a lábaim. - Nem volt valami jó ötlet, mégsem - kuncogok fel, majd iszom a következő kortyot. Ez most elég édes, furán is hat az előző után. Érzem, hogy az alkohol kezd hatni, de nem nagyon csinál még semmit, csak a hullámok nem úgy mozognak minden esetben, ahogy megszoktam. Semmi komoly még, de tudom, hogy nem kel sok és feloldódjak teljesen. Remélem valami jobb formámat mutatom és nem üldözöm el kéretlen-újdonsült társaságom. A kéretlent cseréljük le váratlanra, az jobban fedi a valóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797842#post797842][b]Lóránt Bence - 2020.03.10. 14:26[/b][/url]

- Ó, hát akkor Boldog Születésnapot! - mégis sikerül kisajtolnom egy egészen kedves és biztató mosolyt, és őszinte is lett, meg is lepődök rajta belül. Odanyújtom az üveg nyakát és ha ő is szeretné koccintunk az egészségére, de az első üveg viszonylag gyorsan elfogy. Jól esik nagyon, nem gondoltam volna, hogy ilyen környezetben is ki tud teljesedni az ivászat, vagy a búfelejtés. Remélem tényleg egy kicsit bekábít és akkor jobban tudok figyelni a születésnaposra. Újabb apró vigyor szökik fel a szám szélére, amikor tetszik aneki, hogy bvarázslattal nyitom az üveget fel. Hát igen, volt egyszer egy olyan nap, hogy mindenféle zárat, vagy zárszerkezetet, vagy annak látszót próbálgattam alohomorával. Meglepő mik jöttek ki. Például amikor a dunsztosüvegről lerobban a tetetje... nos, az nem túl jó megoldás, de hasznos és működőképes. Pedig azt vártam, hogy letekeredik, de a bűbáj nem szarozik sokat, a legegyszerűbb módot választja.
- Majd próbáld ki te is - kacsintok, aztán elmerülök a gondolataimban. Mindketten lecsendesedünk egy rövid időre, de ha már összehozott minket a jósors, ismerkedjünk tovább. Szeretem a természetességet, és ez a lány pont ilyen, allűrök nélkül. Vagy csak meg van hatódva a mai napjától, vagy nem tudom. De most már legalább értem a táncot, így visszagondolva elég muris és jó ötlet.
- Nehéz volt? Nekem most valamiért simább volt, mert legalább másra koncenrtálhattam. De tényleg ilyen fényes fákjaként sosem muzsikáltam még - imádom, ahogy mászni kezd, remélem nem hatotta meg az első sör ennyire, mert akkor nem fog kapni harmadikat.
- Ha én mondom - mosolygok rá, miközben még arra is megkér, hogy bontsam ki neki. Hát legyen. A pálcám a kezembe veszem ismét és rámutatok az eltávolitandó kupakra. - Alohomo....ööhhkm - a büffentés természetes és szégyenletes gyorsasággal csap ki belőlem, előjelzés nélkül. Úgy levrösösdök egy pilnata alatt,amilyengyorsan a szám elé kapom a kezem. Ránézek egyre kerekedő szemekkel, az ajkaim pedig széles mosolyra húzódnak, majd nem bírom tovább és elnevetem magam. - Ne haragudj, ez rohadt ciki - szégyenteljesen vigyorgok, hogy bocsásson meg, ne tartson egy bunkó állatnak. Nagy levegőt veszek és kinyitom végre neki a sört. - Alohomora - behunyva szemem sóhajtok egy újabbat, de mosolyogok megint, picit a pír is visszahúzódik az arcomról, ahogy végre sikerül a mutatvány.
- Igen erre van tervezve a hely, úgy érzem. Gondolkodni, de csak éjjel, amikor minden ilyen csendes - bólogatok, és kezdek feloldódni. Nem nagyon jut eszembe most éppen Masa sem, sőt, mint látszik nem zavar,hogy nem Máriázom. Amúgy sincs sok értelme, de mindegy. - Amúgy ismered Danát? Dana Strawberryt, a Navinéből. Egy csomószor megszegtük már a szabályokat... egyszer kékre festettük a Navinéseket, mert aki bement úszni a medencéjükbe, egy hétig kék lett a bájítalétól, amit beleöntöttünk. Voltak akik úgy kviddicseztek a meccsen - nevetek végre kicsit felszabadultabban. Jó, hogy feljön az emlék, végre kicsit oldódok. - De nem mondtam semmit és te sem tudsz róla. Egyébként is már elévült - vigyorgok felé, és nem mondom tovább, pedig lenne még mit elmondani. Gondolom nem hitte rólam, hogy ilyenekben is benne vagyok, de szerintem Dana bárkit képes rávenni a dolgokra. Jó, mondjuk a legutóbbi kviddicspályás muriságunk, annyira nem esett jól, ott egy kicsit besértődtem, mint "baráti státuszban lévő személy". Azóta nem jutott eszembe ez, de jókat nevettem rajta. Baráti STÁTUSZ. Behalok ennek a csajnak. És ő a legjobb barátom, mi lenne ha csak sima barát lenne!?
- Igen, kénytelen voltam - kuncogok, majd elkezdek közelebb araszolni hozzá. - Nem baj ha közelebb jövök? Nem hallak jól - folytatom a nevetgélést, fel is emelem a fejem az ég felé, ahogy beugrik valami erről. - Például ez a tó is hal-lak, érted? - felnevetek a rossz szóviccen, majd megingatom a fejem és iszom egyet. Aztán még röhhentek párat mosolyogva, és visszonyom a lába a vízbe. - Most már csakazért is - vponok vállat, és kuncogni kezdek, majd azonnal olyan pofát vágok, amiből lehet tudni: hideg a víz megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797907#post797907][b]Lóránt Bence - 2020.03.10. 22:27[/b][/url]

Hölgyeim és Uraim! Az Alohomora mestere bemutatkozott! Persze, miért ne most? Miért nem csak úgy és miért nincs előjele? Új ismerettség, hát szépen bemutatkoztál Bence. Kár, hogy a világomról nem tudok és még én is röhögök ezen, de szerencsére ő is, így nem annyira égő. Jót mosolygok és vihorászok az egészen, úgy tűnik nem bírom jobban a sört, mint eddig és csak a jókedvem fokozódik tőle. Hát ez egy rohadt jó ötlet volt, és még csak most kezdtünk bele. Azért remélem nem szédülünk bele a végén a vízbe józanításként. Már végig is fut rajtam a hideg, ahogy elgondolom, de egyébként csak visszamosolygok rá és próbálom ütni a témákat, amíg meleg. Danát ismeri, ez szuper, hát ha még úgy ismerné, mint én. Meg lenne lepődve milyen energia van benne.
- Igen, igen ő az! Ha nagyon unatkoznál keresd meg, és mire felocsúdsz olyan helyzetbe rángat bele, amit nem akartál, viszont irtó izgi, vagy vicces - rázom meg a fejem, egy másik emlékre a Bibircsókos Banyásra gondolva. Az, hogy feladtuk postán Vegasba, életünk legnagyobb tette volt, pár hét pletykák nélkül és károgó banya nélkül. Milyen rég volt, te jó Merlin, de milyen jó volt! És nem kaptak el minket, az volt a legjobb benne.
- Ó, a söreskü nagyon erős, vigyázz - nevetek továbbra is vele, hát nem jó fej ez a lány is? Csak aztán meg ne bánjam megint, hogy jó fejnek tartok valakit, aki végül kidob, mint egy koszos zsebkendőt. Ahh, minek kell nekem mindig visszagondolnom erre? Inkább iszom! Így is teszek és megkérdezem, hogy nem lenne baj, ha közelebb húzódnék hozzá. Azt kihagytam, hogy a ládához is tulajdonképpen, de nem ez a fő cél, csak jó fej Babett és én meg ilyen vagyok. Nem szeretem a távolságot, ez meg is látszik az elmúlt 12 nap eseményit figyelembe véve. De látom, hogy frusztrált emiatt, és miközben visszateszem a lábaimat egy gyenge szóviccet tolok be, amire azért felnevet és szemet forgat. Ez az! Kár, hogy kérdez is, amire az én arcomról úgy fagy le a mosoly, ahogy a vízben a lábam, amikor az előbb betettem. A szívem meghasad egy pillanatra, de az alkohol szépen lassan befoltozza. Egy kicsit - tényleg nem többet 4-5 másodpercnél - elhallgatok, majd a komor arcvonásaimat rendezem.
- Hát ha tőle is, már többet nem fogok. Szakított velem - most jövök rá, hogy kellett ez a 12 nap és másfél sör, hogy ne sírva ordítva gondoljak a szakításra. De amúgy, ahogy eszembe juttatta Babett kicsit nagyon megállt bennem az ütő, mégis, valahogy most más az egész. Lehet, hogy holnap megint szar lesz, de nem tudok Babettre haragudni, hogy Mária - na megint - nem terjeszti és ő ezt nem tudja. - Többek között ezért jöttem ki, egy kicsit felejteni. Vagy inkább nagyon? - szomorkás mosollyal nézek fel rá, nincs harag a szememben és ha lenne sem őrá irányulna. Hátradőlök én is, megtámaszkodom a könyökömön, és nézem hol a vizet, hol őt, miközben Zipphzar Mária Stella keserű csókját érzem az ajkamon. Erre inni kell, hogy elmossa az emléket.
- Na, de a hal-lak már saját - vigyorodom el nem is olyan nehezen már, mint gondoltam. Ekkor, nagyjából egy méterre előttünk, egy nagyobb hal ugrik ki a vízből és csobban vissza, beterítve minket. Azonnal kihúzom a lábamat és riadtan nézek Babettra. - Láttad? Valószínűleg neki sem tetszett - hangosan nevetni röhögni kezdek, még a könnyem is folyik, a vízen visszhangzik a nevetésem. Persze a feszültség, ami őmiatta - na vajon ki lehet? - kijön belőlem, az is sírva fakaszt, de jól leplezi most a nevetésem. Kitörlöm a könnyeket a szemeimből, és Babettre nézek. - Azért ez most meglepett - közlöm vele a tényeket, ami gondolom nem volt nem feltűnő. Most megnézem magamnak, hogy ő mennyit kapott a vízből, és majd megpróbálom kiengesztelni a rossz szóvicc miatti vízkár miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=797925#post797925][b]Lóránt Bence - 2020.03.11. 11:30[/b][/url]

Danáról bármennyit tudnék mesélni, mert az a lány egy olyan csoda, hogy... hát nem tudom ki okozta a balhét a Naviban, de le merném fogadni, hogy köze van hozzá. Valójában csalódott lennék, ha nem lenne benne valamennyire a keze, mert tőle kitelik, hogy kicsit túltolja a hülyeséget. Jó, ez már kicsit túlzás is, hogy nem lehet varázsolni, de... ha ő volt, minden tiszteletem az övé lesz, főleg, ha nem rúgják ki. Közben Babett lelkesen előadja, hogy milyen hülyeség lenne úgy odamennie Danához, hogy nem ismeri. Felnyerítek - jáj, mi van velem? - az ilyen találkozásra, és miközben a sörösüveggel felé mutogatok, azért hagyok egy kis kétséget benne.
- Meglepődnél, de játszana veled - kuncogok immár halkabban és visszahúzom a kezem egy kortynyira, mielőtt el kell oszlatnom valamit benne. - És nem vagy se unalmas, se mag... ööö... azt nem tudom - állok meg egy pillantra. - De most itt vagyok, úgyhogy az sem - emelem koccintásra ismét az üveget, egészen vidor képet vágva, na meg sugárzom, hogy mennyire jól érzem magam, hogy ő itt van éppen. De tényleg, nem tudom mi lett volna, ha egyedül rostokolok itt, meg iszogatok, hát ilyen vidám biztos nem lennék. Elképzelhető, hgy Babettel ezentúl rendszeresen ide fogok jönni sörözgetni, miközben bemutatom majd neki a barátaimat. Ijj, de jó kis ötlet! Csak el ne felejtsem, hihihi!
Ez a mai este bár a víz mellett van, nem gondoltam, hogy lesznek benne hullámhegyek és hullámvölgyek. Ami azt illetti a hullámhegyekről nem is gondolkodtam, ez mind Babu - te jó Merlin, már becézgetem, de nem bánom - érdeme. Meg a söré, de hiszem, hogy ő teszi ki a nagyobb százalékot. Csak kár, hogy említette azt a boszit, aki miatt most itt vagyok. Bocsáss meg világ és főleg te Babett, hogy ezt jelenleg nem tudom nem kimutatni, szóval eléggé elkámpicsorít és visszazuhanok a valóságba. De legalább magasabbról és nem olyan mélyre, az már valami! Persze elnézést kér, ahogy illik, de mégis látom, hogy szégyenkezik emiatt.
- Nem tudhattad, én meg nem nagyon akartam ezzel elrontani az estét. Szóval nincs harag ám, Babett, komolyan - akaratlanul is elmosolyodom, és felé fordulok testtel is, már amennyire a vízbe lógatott lábam engedi. A helyzetet a szóviccem hatására érkező - én ebben hiszek! - hal oldja fel, aki beterít minket, én pedig azonnal kifejezem egyetértésem azzal, hogy rossz vicc a Hal-lak. Pedig ez már olyan rossz, hogy jó, na mindegy. Ránézek a csuromvizessé vált lányra és a nevetésem csak fokozza, lehet, hogy többet kapott, mint én, a látványból ítélve.
- Háhááá, ez jól elkapott, pedig te a hallal voltál - kacagok, miközben ő még kicsit dühöng, majd látja, hogy jobb az egészen nevetni és megteszi a kedvemért, vagy mindkettőnkéért. Közben veszem észre, hogy elindul a sörösüveg a víz felé, ami hiányzik a kezéből. Már azon gondolkodom, hogy hogyan érjem el, mikor bemutat halnak indulattal megspékelve. Persze tudom, hogy nem igazi düh, csak az alkalom szüli, de megint nevetni kezdek. - Most jól megmondtad neki! - fogom a hasam és végre nem azért fáj, mert történt ami történt, hanem a nevetéstől, miközben ő ledobja a kabátját. - Kiindulva az alohomáróból, nem biztos, hogy szentnéd, hogy végrehajtsam - válaszolok úgy, ahogy sikerül, de akkor meglátom, hogy a sörösüveg vészesen közelít már a stég széle felé. Beindulnak a kviddicses ösztönök és keverednek a hülyeséggel, amit az elfogyasztott ital okoz, úgyhogy nagy lendülettel megindulok, hogy megmentsem a talán üres sörösüveget. A probléma ott kezdődik, hogy a jobb lábam ahogy felemelem, a cipőm eleje szépen beleakad Babett cipőfüzőjének "nyuszifülébe" és mindketten felbukunk benne, mivel kihúzom a lábát hacsak nem csinál valamit. Viszont nem tévesztem el a célt és ahogy zuhanok háttal, kinyújtom a kezem a fejem fölé és a mutató és középső ujjammal elkapom az üveg nyakát, attól függetlenül, hogy Babett rám, vagy másfelé esik. Kicsit beverem a fejem és megütöm a hátam is, fájdalmas fintor reppen az arcomra azonnal, de korrigálom gyorsan egy nevetéssel. - Megvan Babett, sikerült - nevetek, majd megmutatom neki amennyire csak tudom a mentésem tárgyát és reménykedem benne, hogy volt értelme legalább kicsit fáradoznom. Az megint más kérdés, hogy a saját üvegemet nem érzem a kezemben és fogalmam sincs, hogy mikor tűnt el belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799256#post799256][b]Lóránt Bence - 2020.03.19. 10:15[/b][/url]

Egyre jobb ez az egész, nem gondoltam volna, hogy jó lehet ebben az állapotomban egy idegennel, főleg egy lánnyal beszélgetni. De mégis, ahogy beszélgetünk és fogynak a finom és kevésbé finom sörök, kezd kimenni belőlem a feszültség. Talán nem fog az összes, de sokkal kevésbé vagyok már befeszülve és ezért Babett is bőven felelős. „Jó, hogy itt vagy.” Megmelengeti a szívem egy pillanatra ez a mondat, mert korábban is hallottam már ezt, és tudom, hogy most talán Babett az egyetlen, aki jelen pillanatban ezt szívből mondja. Furcsán pendülve koccan a két üveg, mosolyogva húzom meg. Aztán a pillanat picit elromlik Máriára való gondolás közben, de tudom, hogy semmi rosszindulat nincs Babuban, egyszerűen csak nem tudta, hogy a „sztár-álompár” mégis szakított. Nem véletlenül vagyok itt, messzi az iskolától, hogy amikor kitudódott már, és persze vagy sajnáltak, vagy hitetlenkedve kérdezgettek. Nos, ez az, amire igazán nincs szükségem, inkább így, hogy valaki nem tudta, de nem firtatja, hanem sajnálja és… ennyi. Ez pont elég, ebben benn van minden, amit kapni szeretnék, egy apró sajnálat értem, nem pedig a kapcsolat miatt. Mondjuk lehet, hogy ez már a sör miatt is van, de szerintem ez nagyon igaz, így gyorsan meg is erősítem benne, hogy nincs baj, hogy így sikerült megtudnia. A hal, az az átkozott, viszont újra mosolyra késztet és vízzel permetez minket. Én főleg az alsó részemre kapok belőle, őt viszont úgy néz ki nem kímélte. Ez persze azonnal felállásra kényszerít minket, a guruló sörösüveg pedig cselekedetre engem. Nos, ezt nevezik a hal utólagos bosszújának, de háháááá, meg van az üveg és Babett is, legalábbis ő rajtam landol. A szemeit követem, szinte összekapcsolódunk, de én még mindig mosolygok. A pillanat elmúlik, én eddig érzem, hogy a füleim melegedni kezdenek, az arcomon finom lángrózsa gyúl. Hát jó, azt hiszem, hogy ez természetes dolog, amikor egy csinos lány rám esik. Nem igazán volt még ilyen és akkor is érzem, ahogy rajtam volt, a testének „lenyomata” halványan dereng még érzetként rajtam. Szép lassan el is tűnik, mire Babett már kérdez is. Ekkor kezdek csak el felállni, rázkódva a nevetéstől, elég zavartan, de mégis túllendülve ezen a dolgon. Visszaállok az eredeti állapotra, még az elesés előttire, mégis valami mosoly bujkál az agyamban ezzel kapcsolatban, de el kell hessegetnem. Én most itt szenvedek és kész! Barátkozom, sörözöm és búfelejtek! Akkor is, ha Babett cuki és remélem, még találkozunk. Úgy tűnik, hogy mostanában egészen cuki, vagy „Kayla” lányokkal veszem körül magam.
- Most miért? Lehet ez volt a legdrágább, Babu! – nevetek fel újra, észre sem véve, hogy becézgetem, de olyan hangsúllyal, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ami azt illeti, elég könnyű volt összehangolódnunk. Odanyújtja a kabátját, én pedig automatikusan veszem el tőle, egy nagyot sóhajtva.
- Oké, de előbb – levetem a kabátom, ami szerintem nem ázott át, és odanyújtom neki. – Vedd fel ezt légyszi, végül is én okoztam – vigyorgok, és pillantásom egy újabb sörre téved. Tudom, hogy most nem szabad innom, mégis, már nagyon szomjas vagyok. Letérdelek Babett mellé, és kiterítem magam elé a kabátját. – Biztos? – nézek rá még egyszer egy megerősítésért, és próbálom a vigyoromat komollyá varázsolni. – Lepereksz – sütöm el a bűbájt, ami apró fejfájást és a kabát felreppenését okozza, de most résen vagyok és elkapom. Elhúzva a számat nézek a lányra, de összeszedem magam. – Leszerex! – újabb elhibázott mozzanat, de most már röhögve nézem a kis lyukat a kabáton, és erősen magamhoz ölelem azt, majd Babett felé fordulok. – Kérlek ne, ezt még meg lehet menteni, de kérlek nee többet – mondom mosolyogva, majd kitörölve a szememből a nevetésem könnyeit. – Addig odaadom a kabátom, hogy ne fázz. De most innom kell még, ugye kérsz? – veszek két sört és előhalászom a nyitót is most már, nem merek varázsolni egyelőre. Odaülök mellé, iszom pár kortyot a kinyitásuk után, majd lefekszek a stégre és bámulom a csillagokat.
- Szerinted most, hogy felnőtt vagy, változik valami? – gőzöm sincs, ezt miért kérdezem. Én már felnőtt vagyok két éve elvileg, de semmi pozitívumát nem érzékelem ennek. – Többet lehet sörözni? – nevetgélek egy kicsit, majd újabb kérdéssel bombázom. – Ismered a csillagokat? Én elég béna vagyok bennünk – pillantok felé, és érzem, hogy már nem pirulok. Nem tudom mikor tűnt el, de most jó itt lenni Babettel, aki nem ismer és mindenféle előítélet nélkül kérdezhet és kérdezhetek. Remélem, nem fázik meg azért, basszus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799314#post799314][b]Lóránt Bence - 2020.03.19. 15:10[/b][/url]

- Oké, egy-egy a becézésben – nevetek vele, és megrázom a fejem. Tényleg ez a legfontosabb most, hogy hogyan nevezzük a másikat? És tudod mi baj? Tényleg ez! Azért ez egy szint már nálam, komolyan. De azért a kabátomat megkapja, és egy csendesebb „szivi”-t is mellé. Mielőtt nagyon nekifeküdnék a varázslásnak, még nézem, ahogy a csapzott haját rendszerezi, felemás sikerrel. Mármint nekem aztán amúgy is jó volt, de tudom, hogy egy lánynál fontos, hogy lásson is a hajától, meg mondjuk, hogy ne fázzon jelen pillanatban tőle. De aztán nekikészülök, megkapom a zöld lámpát… de minek? Nem megy, komolyan, két sörtől már nem tudok varázsolni egy alap leperexet? Vagy csak azért nem, mert Mária elhagyott, vagy éppen Babuval jól elvagyunk? Hmm, talán erre tényleg lehet használni ezt a szóösszetételt.
- Oké! Szerintem is! És ha még egyszer azt mondom, hogy oké, szólj rám… hmm… oké? – felkacagok megint és máris kifekszek mellé… illetve egy sör után, amit Babett is kér. Mosollyal az arcomon bámulok felfelé, mert akárhogy is, de veszett jól érzem magam már. Ráadásul úgy, hogy a szívem egyszerre szorít és hevesebben dobog. Az utóbbi a lány közelségére, de fogalmam sincs miért. Mármint csinos, meg jó fej, de akkor ennyi erővel az összes lány, aki csinos és jó fej… mindegy. Egyáltalán nem kellene ilyeneken gondolkodnom, mert tudom, hogy most veszélyes. Nem akarom sem Babut, sem mást, hogy Masapótló legyen, amikor szenvedek. Később más, de amíg nem evickélek ebből ki, addig vigyáznom kell, hogy ki iránt miket érzek. Oké – hehe, nem tud rám szólni -, most ez új helyzet, de figyelnem kell rá, hogy ne hozzam zavarba, vagy én ne jöjjek abba. Hogy miért? Biztos így van kitalálva és ennek meg kell felelni, igaz?! Nálam sokkal okosabb emberek mondták. Amúgy meg mi a fészkes crupürülékért lamellázok ezen, hogy lőne seggbe egy durrfarkú! Inkább beszélek, abból még baj úgysem lett. Nos, a csillagok két nagy ismerője heverészik egymás mellett immár. Ebből aztán nagy megfejtések várhatók!
- Ó, hát a majdnem az sokkal jobb, mint a nem, vagy mi - vonok vállat, amiből aztán biztos sokat lát. Érzem a visszafogott parfümillatot, ami belőle szökik felém néha, amikor felőle fúj a szél… de néha sörszagot is hoz, fura elegye ez neki. A szemeim követik a kezét, de nekem arra nagyon sok csillag kezd lenni, ezért egy párszor ki-be csukom a szemeimet, de egy féllel minden csillag kezd megnőni, vagy éppen egymás mellett lenni, pedig nem kellene neki. Végül aztán „célzok”, azaz hunyorgok és mindenki a helyére kerül.
- Az ott? - mutatok én is arra, amelyiket mutathatja, mert én meg a nagy göncölt ismerem. Az más kérdés, hogy lehet, hogy nem is ugyanazt mutatjuk, szóval kicsit mocorogni kezdek. Közel megyek hozzá, mondhatni ütközésig, a hátam mögé teszem az alkarjaimat és felkönyökölök, majd fejjel benézek az ő feje felől. Hát az tuti, hogy nem ugyanaz, amire én mutattam, de vannak még érdekes kérdéseim. Lenézek egy félmosollyal az arcára – de bazi közel vagyunk, Merlinre -, majd vissza az égre. Végül visszamászok a helyemre, de nem megyek messzebb.
- Akkor amit te mutatsz - nézek megint felfelé, majd folytatom – az, amelyiknek a hátsó izéjéből, kirágott egyet valami vakond, látod Babu, amelyik felett, meg ilyen sárkányszemű csillag van. A sárkányszem mellett meg egy sajttorta, az? – nézek felé röhögve, kissé eszelősen, majd vissza a csillagképekre. Amúgy kábé megtaláltam amit mutathatott, az olyan Nagygöncöl alakú, és van benne egy fényes csillag az Esthajnalcsillag, asszem.
- Na várj – így nevetgélésen viccesebb komolyabbnak lennem. – Nem bírom elmondani – tör ki belőlem megint, és felülök, rázkódva a nevetésben és kitörölöm az újabb örömkönnyeket. Nagyok és hangosan sóhajtozom, hogy lenyugodjak, és sikerül is nagy nehezen. Ennek örömére iszom még pár korty sört, majd látványosan messzebb teszem magamtól.
- Szóval – fekszem vissza mellé, immár csak mosolyogva – A Nagygöbröc rendesen van, a kisizé meg fejjel lefelé. Látod, ott a Nagy – elkapom a kezét és arra mutatok, ahol a Nagygöncöl van, szépen magányos világítva ránk. Tuti, hogy benne röhögnek, akiket nem látunk, de nem érdekel. – Ha a hátsó részét felméred háromszor, akkor elvileg a Kisgöndörhöz jutsz, konkrétan az Esthajtakcsillathoz, ami a rúdjának az eleje, ennyi – vigyorgok rá, majd szép lassan leengedem a kezét és a sajátomat támasztékként a fejem mögé teszem. Nézd már milyen okos vagyok mégis!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799329#post799329][b]Lóránt Bence - 2020.03.19. 16:53[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi hozta az áttörést, de egyre kevesebbszer jut eszembe ő. Valahogy nagyon más most ez az egész, és ahelyett, hogy már rég kómába feküdnék a sok sörtől, talán öntudatlanul is, de vigyázok, hogy ez ne történjen meg. Babett bármit is művel, nagyon jól teszi, hogy csinálja, még az is lehet, hogy semmit nem tesz, hanem egyszerűen ő ilyen. Akár Dia, akit sokan „lekurváznak”, pedig szerintem az egyik legcukibb és legnormálisabb lány a BK-n. De most komolyan, oké, az erkölcsöknél nem állt sorba túl sokáig, vagy előtte zártak be, de amúgy halál laza és mindent tud értékelni. Talán Babett is ilyen, nyilván nem az erkölcsösséget hasonlítgatom, hanem az ítélkezést, ami nála sincs. Szóval talán ez lehet az, hogy fetrengve röhögünk, félig vizesen a stégen és ha még nem lenne elég a sör, kibabrálunk magunkkal is. Na, meg a hal is, de azt hagyjuk. Soha többé nem eszek halat szerdáig! Nem zavar a közelsége, sőt, olyan kellemes, ahogy hozzáérek, tényleg régóta ismerhetjük egymást, csak azt nem értem, hogy akkor néha miért pirulok ebbe bele. Danánál nagyon ritka az ilyen helyzet, hogy félreérthető, majd abba belegondolok, és akkor elpirulunk mindketten és röhögünk. De mindegy is, most az a lényeg, hogy hol van a Kisgöncöl!
- Nem? – fordulok felé már-már kétségbeesetten, mintha azt mondta volna, ha ezt a választ nem tudod, örökkön örökké égni fogsz a pokol bugyraiban, ahogy a muglik tartják. Aztán fordul a kocka, meg a kézfejeink egymáson, és ahogy hozzám ér, megborzongok, de tartom magam. Lopva pillantok a leányzó szemeibe, és amikor felém néz, máris engedelmeskedem, és azt nézem inkább, amit mutat. Eddig is ilyen nevetős szemei voltak? A meleg tenyere melegséget idéz meg bennem, és remélem, nem sokáig mutogat már. Ez a pillanat is véget ér és már látom, hogy hova mutatott. Megtaláltam a Kisgöncölt, jééééj! De aztán mégsem? De az, Babett, nézd már meg jól! Na, jó, útbaigazítom, amíg iszogat itt nekem. Ahelyett, hogy figyelne, nem igaz, lófarkas leányzó! Összeszedvén magam belekezdek az egészbe és szerintem elég jól elmondom. A kis sörfuvallat, ami amúgy beterít, kissé belezavar az előadásomba, de egészen jól végig bírom mondani, aztán a szokásos: röhögünk egymáson és saját magunkon.
- Nem haragszom, te szurcsókcéltábla, de hogy fognak így beengedni? Lehet, úsznom kéne egy kicsit… mármint reggel, nyugi! – nem szeretné, ha azt hinné, hogy ilyen állapotban nekimennék a víznek, hiszen ennek semmi előzménye nem lenne. Ja, a sörösüveg, mindegy. – Hülyeséget, de tényleg, hidd el. A Nagygönszöl izéjét háromszor bigyózod és odérsz Hajnalra, az meg nagyon világít! Majd olvass utána – mondom nevetve, és keresni kezdek egy zsepit, hogy nagyjából letörölgessem a sört magamról. Jó, nem egy nagy mennyiség azért, és a felháborodásom is érezhetően egy kicsit sem komoly, szóval nem sokáig keresem a zsepit, főleg, hogy Babettnál van a kabátzsebemben. Azt legszebb csaja aztán felpattan és megindul a… arra, nem tudom miért, előzmény nélkül teszi. Viszont már ő sincs a helyzet magaslatán, szóval megbillen, én pedig szintén felpattanok, mert látom, hogy „ebbű baj lesz”. Hát a felpattanásom erős jóindulattal nevezhető csak koordinált cselekedetnek, de sikerül elkapnom Babettet és magam felé húznom, hátha meg tudja tartani magát. Ennek eredményeképpen, mivel jó erőben vagyok, és a 10-es skálán behatárolt 2-es visszafogásból 8-as erősségű lesz, szó szerint magamhoz rántom, és mindketten a földre zuhanunk. Ma már másodjára van rajtam akaratán kívül. Erre mondják, hogy vonzó jelenség valaki, hihihi. Azon kívül, hogy vigyorgok, és a szemeit fürkészem, nem tudok megszólalni, csak behunyom a szemeim és ingatom a fejem.
- Szerintem nem kéne reggelig elmozdulnunk, akkor már nem lehet baj - mondom csukott szemekkel nem sokkal ezután, majd elengedem a kezét, ami most a mellkasomhoz van szorítva. Igaz a másikat nem veszem le a hátáról, azzal tartottam magamon, nehogy megsérüljön. Azt hiszem. – Hova siettél? Nem engedem meg, hogy előttem fürcsizz! – végül kinyitom a szemeim és nevetni kezdek a szép szemeit nézegetve. Baszki Bence, nem vagy normális, tuti, hogy érzi, hogy a szívem mindenfelé csapkodja a bordának hívott ketrecét, nem tudom, hogy miért itt és miért most, de beharapom az ajkamat, mert annyira adja a magát a helyzet megint. Nem fogom kihasználni akkor sem, amíg van némi maradék józan eszem. A lány melegít most mindenhol: a testem, a szívem és a lelkem. De jó egy kicsit önfeledtnek lenni és mindene nevetni, félreérthető szituációkba kerülni és ez az egész… megnyugtat és elvarázsol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799530#post799530][b]Lóránt Bence - 2020.03.20. 17:43[/b][/url]

Tényleg vicces, ami ma velünk történik. Ha még egyszer rám esik, elkezdek bejárni jóslástanra is, megígérem! Nem hiszem, hogy ez háromszor megtörténhet, de tulajdonképpen mindkétszer az én hibám volt, gondolom. Az elsőnél nem biztos, hogy én voltam… ott egyértelműen a hal volt a hibás, a másodiknál meg a sör. Tehát, ha jól meggondolom, tiszta a lelkiismeretem abban, hogy állandóan leteper ez a lány, aki már 18 éves lett. Mondani szeretne valamit, de látom, hogy olyan zavarban van, mint egy rádióadás, amikor sisteregve keresik a muglik, hogy megtalálják azt az egy pontot, ahol bejön.  Aztán látom, hogy ő is megtalálja azt a pontot, amit én, ezért behunyom a szemem, mert nekem egyszerűen nem szabad megcsókolnom, most senkit, bármennyire erre van késztetésem. De tényleg, két hete sincs még, hogy szakítottak velem, ennyit jelentett volna? Vagy csak dacból akarom megmutatni, hogy én is jó lehetek másnak? Ez őszintén nagyon gázul hangzott. Nem, nem akarok senkit sem megcsókolni, aki engem nem szeretne. Most Babett megszeretne engem? Én meg szeretném őt? Nagyon úgy érzem, hogy meg kellene, mert lehet, hogy sosem lesz ilyen alkalmam – ami azt illeti, sosem volt előtte sem -, hogy belemenjek egy ilyenbe. Ez vétek lenne? Még gyászolnom kéne azt, ami sosem lesz többet vele? A gondolataim ködbe burkolóznak, és nem engednek tovább gondolni annál, hogy egy lány fekszik rajtam, egy kedves, jó humorú, éppen felnőtt lány. Talán nem kéne ennyit gondolkodnom, sokkal tovább haladnék bármiben. De én ilyen gondolkodós vagyok, akkor is, amikor nem tudok. A pillanat elmúlik, Babett mellém ül, én pedig megint gondolkodhatok, hogy vajon egy barom vagyok-e, hogy kihagytam ezt a ziccert, vagy normális, hogy nem használtam ki? Ahhoz tudnom kellene, hogy ez jelen pillanatban kihasználásnak számított volna-e, de ehhez tudnom kellene, hogy Babett mit érezhetett. Mivel nagyon zavarban volt, nagyjából bármit… Felhorkanok a végül kibökött magyarázatba és én is a szemébe nézek. Felkönyökölök, úgy nézem, ahogy a szemembe mondja: a sálat, hogy megtörölközzek. Nem bírom tovább, felkacagok, közben mellé ülök, hasonló pózban
- Te nagyon kedves lány vagy, hallod-e – ingatom a fejem, ahogy belegondolok, hogy bele akart esni a tóba egy sál miatt. Miattam. Ez viszont elgondolkodtat, ahogy bámulom őt és közelítek hozzá, elveszve az égszín szempárban. Ekkor veszem észre magam, és ha nem mozdult el eddig, érzem a belőle kiáramló levegőt, ahogy majdnem barázdákat húz az arcomba. Nem tehetem! Ajkaim az övéit veszik fel egy pillanatra mégis, pedig ellen akartam állni, de nem tudtam… már nem is akartam. Óvatosan fonódtam össze vele mégis, a szemeim azonnal lehunytak, amint találkoznak ajkaink. A sör kikapcsolta bennem minden gátlásom, csak élvezni akartam a holdfényt, a vizet, a Babett-pillanatot. De végül észbe kapok, és lassan elhúzódok tőle, de csak az ajkaimmal. Csak bámulom őt és várom az ítéletet. Most itt hagy, felpofoz, kikéri magának, megijed. A csók pedig égő pecsétként lángol az ajkaimon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799826#post799826][b]Lóránt Bence - 2020.03.22. 14:43[/b][/url]

Nem tudom, hogy hogyan jutottunk el idáig, de ha bármikor vissza fogok emlékezni erre az estére majd öreg koromban, biztosan nem az lesz bennem, hogy éppen szakítottam vele és rossz kedvem volt. Nem, az egész mai este szürreálisan indult: kezemben egy láda sörrel megyek a stég felé, ahol egy lány táncol a Holdnak?! Aztán beszélgettünk, egy szemtelen hal lefröcskölt, megmentem az üveget, rám zuhan ő, majd később még egyszer, mert az alkohol nem csak a gátlásokat oldja fel, hanem a koordinációs képességeket is. Ahogy nézem őt, látom a zavarát, mégsem húzódik el, érzem, hogy ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. Most miért barátkoznánk, amikor mindketten elmélkedni jöttünk, és ő is tudja, hogy én miért vagyok itt, mégis vigaszt nyújt azzal, hogy nem nyújt vigaszt. Na, ezt fejtsd meg Merlin! Látom, ahogy próbálkozik, nyílnak a szép ajkai, megjelenik a nyelve, amivel szétnéz, és végül mégsem mond semmit. Ekkor látom, hogy a Holdfény megcsillan a haja szálain, és nem érdekel az sem, ha csak a tudatom játszik velem. Ez a lány egy bájos barát legalább, aki azzal, hogy mellettem van, és nem faggat, sokkal többet ad, mintha beszéltetne. Végül nem bírok várni, nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon, elvesszen, és megcsókolom. Csak óvatosan, finoman, kérlelve őt, hogy ne bántódjon meg, mert ilyen eszetlen vagyok, akiből a sör ezt hozta ki. Pedig valójában tudom, hogy nem így van, meg akartam csókolni, mert a mai estével nagyon sokat adott nekem, hogy segítse a szívem gyógyulását. A sör legalább segített, hogy ne legyenek kétségeim, hogy legyek bátor, és ha Babettnek ez nem jön be, talán érzi majd, hogy nem ki akarom őt használni, csak meg akarom köszönni neki. Legalábbis ebben a pillanatban, minden vágyam az, hogy jól érezze ő is magát, hogy elmúljanak a kételyei azzal kapcsolatban, amit rólam gondol. Az érintése az arcomon azonnal elpirít, szinte belefeküdnék, ha a fejem kétfelé tudna szakadni. A csókja kesernyés a sörtől, de mégis őrült száguldásba hajszolja a szívemet. Hagyom egy kicsit mindkettőnket elmerülni az érzésbe, és a keserű érzet teljesen más váltja fel, egy sokkal vadabb érzés, mégis kínzó nehézséggel szakítom el az ajkaimat az övéről. Szinte odaragad hozzá, ahogy lepattan róla, én pedig zavarodottan vigyorgok és bámulom a kékjeit, miközben ő az ajkaihoz éri, mintha nem hinné el, hogy mit csináltunk. Lesütöm a szemeimet egy pillanatra, majd rá nézek. Most nem tudom, hogy bűnösnek, vagy feldobottnak kéne lennem, inkább valami kavalkád az egész. A szívemben még mindig ott van Mária szelleme, aki fojtogatóan, vádlón most rám mutogat. De hiszen már szabad vagyok, nem? Én nem csalom meg őt, vagy igen? A legnagyobb baj, hogy még mindig fáj, és még mindig nem tudok neki megbocsájtani. Holott lehet, hogy ez egy új valami kezdete? Vagy csak a pillanat varázsa? És miért akarom még egyszer megcsókolni? A szél hirtelen támad fel és megborzongok, a vizes részeken pedig a hideg is bekopog, hogy hé, meg fogsz fázni, te barom. Sóhajtok végül egyet anélkül, hogy levenném a szemeimet az övéről.
- Azt hiszem mennünk kéne, meg fogunk fázni – mondom szelíd mosollyal a képemen, a kis nevetőgödreim, most elmélyülnek. Lassan felállok és elmegyek kissé botorkálva a sörökért. Valahogy összepakolok, felveszem Babett sálját is, és visszamegyek hozzá. Kicsit állok még előtte, majd letérdelek elé. Aztán hirtelen megcsókolom, a bal arcát cirógatom az ujjbegyeimmel. A csókom még mindig óvatos, keresgélő, a homlokomat a fejéhez döntöm, és suttogni kezdek.
- Boldog Születésnapott Babu! És köszönöm, hogy itt voltál nekem. Volna… - elakadok egy pillanatra, elhúzom a fejem egy picit és lesütöm a szemeimet, miközben egy kósza tincset simítok ki a szemei elől, amit éppen akkor táncoltat oda szél. De összeszedem magam és folytatom. - …volna kedved máskor is találkozni velem? – kérdezem mosolyogva, ami biztos nem látszik ilyen közelről. Bármi is válasz, én már nem tudok megszólalni most. A szívem éppen ketté akar szakadni, és legszívesebben most csak ölelném ezt a lányt. Fogalmam sincs mi lesz holnap, de ezt a mai éjjelt nem fogom elfelejteni akkor sem, ha Babett már többé látni sem akarna. Még egyszer végigsimítok az arcán, közben óvatosan a kezébe adom a sálját, majd feltápászkodom. Jó, hogy ott van a hűtőláda, mert így nem esek el.
- Ez érdekes lesz a suliig – kacagok halkan, majd még egyszer Babettre nézek. A szemeim üzenik neki a hálát, és az egész érzést, amit ma okozott, hogy megértette velem, hogy lehet, nem csak Mária van a világon, akinek megnyílhatok. És ez rádöbbentett arra, hogy a szerelemre vigyázni kell, csalfa egy dolog, még akkor is, ha most Babettet nézve a szívem még mindig ki akar ugrani a helyéről.
- Hazakísérhetlek? – kérdezem, mert ekkor eszembe jut, hogy Babett nem véletlenül esett el. Ha belemegy, akkor szótlanul eltámogatom oda, ahol lakik, és a kastélyba térek aludni. Ha nem, akkor egyenesen a Bagolykő hívogató otthonába megyek.