Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak azért, mert az őseid valamikor a múltban megunták a vándorlást, megálltak ezen a helyen, letelepedtek, és közösséget hoztak létre, majd aktívan segítettek a falu kiépülésében, amikor kitalálták, hogy ez a hely legyen egy mágusfalu, az nem azt jelenti, hogy te is olyan vagy, mint ők, és buzogva indulsz el hajnali fél háromkor, ráadásul tanítási napon, hogy feldíszítsd a környéket. De hát mi, hithű Radetzky-k már csak ilyen kis buzgómócsingok vagyunk.
Éjjel negyed kettőkor ébresztő, fél óra összekészülés, a harmincadik percben megkezdődött az eligazítás - nevetsz tudom, de így volt -, felosztották az utcákat közöttünk, csoportbontás, és indulás kettő tizenötkor. Eléggé megviselt, mit ne mondjak, pedig tudtam, hogy eljön ez a hajnal is, de legalább Médit kaptam, szóval annyi esélyem van, hogy legalább jól érezzem magam, még akkor is, ha pont a Boglyas teret húztuk, ami azért nem olyan egyszerű, mint az utcák.
- Tavaly is, idén is. Szerintem kellene egy új hagyomány, ami azt jelentené, hogy az édesanyád többet nem húzhat, mert ha jövőre is ő marad otthon a tizenkét éven aluliakkal, akkor az már bunda.
Jegyzem meg neki fáradtságtól rekedt hangon, miközben a gömbdíszeket pakolászom nagysági sorrendben, művészien, egy egyezményes jelet alkotva belőlük a hóba - középső ujjad, tudod te - amit csak akkor láthat valaki, ha éppen egy tetőről készül leugrani. Szóval úgy tippelem, senki.
Apa és anya a hivatalt díszítik, az ugye külön biznisz. Benjamin a Macskabagoly, Balázs a Tündérmanót, mag a feleségeik a Holdfény utcát húzták, és éreztem én, hogy Médivel szerencsém van, de be foglya húzni a teret. Annyira éreztem.
- Hol a csúcsdísz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miközben én egy csodálatos középső ujját mutató kezet csinálok a hóba  díszekből, addig ő angyalkázik a hóban, apám pedig valószínűleg a mindent látó szemével minket vizslat, és panaszkodik anyának, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk a feladatra, és mekkora csalódás ez neki. Pedig aztán egy szót se szólhat, úgy mentem a minisztériumi gyakorlatra, mintha más vágyam se lett volna, és bólintó kiskutyaként a politikára is, az, hogy fizetek magamnak egy második szakot meg igazából senkire se tartozik. Egy ember tudja, a hóangyalka, és úgy vélem, hogy Balázs sejti, hogy van valami, csak még nem tudja, hogy mi. Mert ő ilyen magyarázat-kreátor, tehát amikor megkérdeztem egy sárkányos ügyben a véleményét, elkezdett nagyon gyanakodni. Nagyon nagyon.
- Tiszta hó lett a hajad.
Mosolyodom el - igen, képesség, bárkinek megy, kivéve apát -, mikor a szaladó törpére nézek. Ha az embernek csak unokahúgai vannak, akkor bizony megesik az, hogy az ember érzékenyebbé válik. De csak velük, és most Médi az én legértékesebb és legérzékenyebb pontom is. Felé fordulva előhalászom a felrúnázott telefonomat a zsebemből, és felé fordulva, átnyújtom neki.
- Csinálj már egy képet utána a díszekről. Azt hiszem, minden a helyére került. Tudod a kódot.
Mert, hogy a szülinapja, nem akartam valami hozzám nem kapcsolódót beállítani, teljesen felesleges lett volna, úgyis elfelejtem, viszont Médi születésnapjára nagyon kevesen gondolnak nálam, pedig elég jó kulcs.
- Álljon célba katona! Kilövésre felkészülni! Öt, négy, három, kettő, egy.
Mielőtt megtenném, ajkaimmal megérintem a hársfa pálcát, az első pillanattól ez egy hagyomány nálam, nagyon kötődöm hozzá, jobban, mint az életemhez, szóval elég ironikus lesz, ha egy nap őt védelmezve halok meg. Közben persze, megkezdem a lebegtetést, hogy elhelyezze a csúcsdíszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudok vitatkozni vele, valóban szépen csillog a hó amíg vízzé nem válik, és meg nem fázik. De tudjuk, hogy az nem fog megtörténni, mert én annál jóval előbb megszárítom őt, még csak ellenkezni sem lesz ideje. Nem mintha otthon akarna maradni, még zöldfülű, ilyenkor még minden izgalmas.
- Feltétlenül.
Nem mintha érdekelné, vagy nem mintha érdekelne, hogy érdekli, még karácsonyt is ezzel a képpel fogok kívánni minden kedves ismerősömnek. Mert korán van még ahhoz, hogy én lelkes legyek. Viszont neki, Médinek engedelmesen mosolygok, hogy örüljön, van egy csomó közös képünk is, és néha azon gondolkozom, hogy mennyivel másabb az az arc, aki a képekről néz vissza. Mennyire nem én vagyok. Vagy, pont, hogy az volna tán a valóság? Bármi lehetséges. Magam sem gondolok bele, hogy melyik lehet az igazság.
- Szép. Ha egy fiú nem tetszik neki, mondd, hogy szép, és hidd el, lelohad a lelkesedése.
Mert a fiúk nem szépek szeretnek lenni, hanem megragadóak, olyanok, akik szívesen lesznek egy nő gondolatának központjában, mert nem tudják tagadni vonzalmukat. De nem azért, mert szépek, ez olyan kiábrándító kijelentés. De gyerek még, nem tudhatja, viszont ma is megérte felkelnie, mert elmondhattam ezt neki.
- Na gyere le, dobáljuk fel őket gyorsan.
Merthogy ezek a gömbök olyanok, hogy csak jól kell dobnod őket, ahogy közel érnek a fához, felakasztják magukat. Médi pedig lejön, ha szeretne, ha nem, mivel én lebegtettem fel, rajtam múlik a dolog. Ahogy leér elmosolyodom, de nem nyúlok a telefonért, mert tudom, hogy én fogok inkább dolgozni, ő meg fotókat csinál.
- Tudsz titkot tartani?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Fél hónp alatt gyakorlatilag papuccsá avanzsálódtam, ugyanis, mint jó kis vőlegénye a mellettem lépkedő Krikszkraksz Payne-nek, úgy sétálok be idén már a második iskolai rendezvényre, mint a kisangyal. Bezzeg Berci, na ő most biztos bulizik, önfeledten és valószínűleg mostanra már mocsok részegen, míg én mit művelek? Természetesen szinte idült nyugalommal kerülgetem a tobzódó embertömeget a fénylő lelkek udvarán. Komolyan mondom te nő, sírba teszel engem, és valószínűleg még élvezed is.
- Csókolj meg egy rellonost. Kíváncsi vagyok, egy Levita-Navine párkapcsolatban hogyan jutsz arra a döntésre, hogy ez egy járható út.
Ahol ugye eridonos van, simán meggyőzi a másikat is, hogy ez egy jó dolog, meg amúgy is a szerelemhez kell, ahol meg rellonos az egyik fél, ott ugye nincsen probléma. Mégis, mi van akkor, ha szegény kék-sárga kapcsolat ezt nem tudja megoldani? Akkor nekik elszáll a szerencséjük?
- Ah, nézd, fogadalomtétel. Ha jól fogalmazol, békává változtathatsz, úgyis bejön neked a csókolgatásuk.
Ilyen az, amikor a mocskos kis titkodat elmondod valakinek, és azt hiszed, hogy nem fogja visszamondani neked a megfelelő időben. Vagy másnak. Jó, én maximum Bertalannak tenném, és azért még csak az elején járunk, például még be se mertem mutatni neki. Mert azért az, hogy a mi csodálatos kapcsolatunkba még egy nő betrappoljon, ráadásul egy hosszú lejáratú szerződéssel, nem lehet csak egy átlagos délutánon benyögni, aztán odadobni a nőt, hogy nézzed. Elég volt nekem a Krise lány, aki meg még csak udvarias sem volt, csak közölte, hogy ilyen az élet. Januártól meg teljesen itt lesz. Hát na ne szórakozzunk egymással, ez nem így működik. Ha egy jól működő kapcsolatba jön egy harmadik, azt szépen kell bevezetni, és nem pofátlankodhat csak úgy be. Viccen kívül, imádom Alinát, de valljuk be, Edith azért nem olyan, mint ő.
Elkezdtem volna félteni? Hah, hogy mik vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Összességében kijelenthetjük, hogy a levitás megölné a bulit.
Mondjuk ebbe nem is gondoltam bele, de valóban úgy lenne, ahogy mondaná, és egy levita-navine páros élné tovább a mindennapjait, nem foglalkozva vele, hogy szerencsétlenek lehetnek. Talán ők csinálják jól. Viszont mivel rellonost kell megcsókolni éjfélkor, és ő hívott el, ez azt jelenti, hogy készül a csókra. Szóval amióta csak mondta, készülök azzal, hogy tökéletes legyen, mert bár be nem vallanám, de izgulós típus vagyok. Főleg, ha valakinek élményt akarok szerezni. Nem sok ilyen ember van, a családom, Berci és most ő. Baj lesz ebből te fekete szemű nőszemély.
- Ohhó Payne! Vissza is? Az legalább két csók. Elég nagy igényeid vannak neked hallod-e!
Nézek rá úgy, mintha tényleg valami lehetetlent kérne, de persze nem az. Ha egyszer már csókolóztunk, a többi nyilván jön magától. Minden vele töltött órában jeget török, és jeget tör, és talán nem is olyan rossz ez a kis előre elhatározás. Persze ezt másnak még nem mondanám, Bertalannak azt se mondtam meg, hogy vőlegény lettem. Majd tényleg egy xboxozós délutánban benyomom neki, hogy ez van. Persze előbb még időt akarok tölteni Edith-tel. Megerősíteni. Fel kell készülnie arra, ami ott várja.
Ahogy a cetlikhez lép, követem, mint egy jó kiskutya, én is veszek egyet, habár szintén fogalmam sincs, hogy mégis mit írhatnék rá. Mit kérhetnék? Most minden olyan rendben van, és furcsa, de még azt sem akarom ráírni, hogy ő ne legyen. Élvezem. Közelebb lépve, hogy megijedjen és/vagy zavarba jöjjön megint, egész közel hajolok hozzá, szándékosan úgy, hogy ajkaimmal a füléhez érjek, meleg leheletem mellé bújó hanggal suttogok a fülébe.
- Hogy jó szerető legyek.
Szemét vagyok? Tudom, de innen van még tovább, haját elsimítva előbb nyakára, majd a vállára is nyomok egy csókot, végül, mintha mi sem történt volna, ellépek és ledobom magam a szökőkút szélére, és kiélvezem az arcára kiült érzelmeket.
- Vagy azt a születésnapodon kell, és most megígérni kell valamit? Ah, pedig azt reméltem, hogy kérhetem, hogy az új vasember játék tavasszal jó legyen. Mit szeretnél, mit fogadjak meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Van az úgy, hogy az embernek kicsit le kell állnia a csínyekkel, és van az, amikor csak nem a faluban kell megtennie azokat, mert az apja figyelő szeme ugye mindent lát, és jaj mi van akkor, ha egy jó üzlet tönkremegy, csak mert a fiú kicsit csínyt tett.
Régen, amikor még Botond élt, minden sokkal könnyebb volt, elvesztem, mint a legkisebb, hiszen ő éppen elég nagy botrányokat csinált, kezdve a rezervátumi munkával, folytatva Izabelle-lel, és sajnos befejezve a halálával. Mellette tudtam igazán érvényesülni, hozzá álltam a legközelebb, olyanok voltunk, mintha egy ember lennénk, szétszakítva. Talán ezért is húzok annyira Médihez, mert vele van az a plusz, látom benne a bátyámat, látom azt, aki ő volt egykor. Persze még nem olyan, és lány, de legalább valamit itt hagyott nekem.
Szóval a csíny, az nem vész el, csak átalakul, és most, amikor mindenki órán van, és jegyzetel, én a gyengélkedőn fekve kezdem a napot. Mert fáj a hasam. - Ellenőrizd, hogy nem így van. - Aztán aludtam egy kört, mert azért az egész hasfájáshoz korábban kellett kelnem, aztán amikor már az alvás is unalmassá vált, és életem szerelme sem látogatott meg - hát mi lesz így velünk, Edith?! -, úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem ennek a csodás és csendes kastélynak, és csinálok valami csodálatosat. Például a tanáraimat szólítom meg, hogy mennyire szeretem őket.
Olyannal, hogy átöltözés, nem nagyon vesződtem, mert ha elkapnak, a gyógyszerekre fogom az egészet. Simán, rákenem a gyengélkedő személyzetére, hogy túltolták a főzetet, és azért csináltam ezt. Hogy mit is? A tanári ajtajára, és falára, az árnyékban gondosan megbújva, kis üzeneteket pingálok. Kis négysorosok, de szeretem őket. Ilyen a:

Mondom, hogy nem valami jó alkotások, biztos a gyógyszer teszi, mondom én, hogy túltolták bennem a dolgot. Nyomom is a következőt közben, ezt már nagyobba, a falra,mert tudom, hogy a prof is szereti, ha kiemelkedik:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szóval megtörtént. Elkészült. Annyira büszke vagyok rá, hogy azt elmondani nem tudom, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a spórolt pénzem egy tetemes részét kellett elköltenem rá. De már az is haladás, hogy nem elszórásnak nevezem. Egyedi. Én rajzoltam, és igazgattam, mígnem tökéletessé nem vált. A gyűrű. Nem klasszikus, nem hatalmas, nem feltűnő. Hogy miért? Mert éppen elég ijesztő a helyzetünk, még ha nem is mondjuk ki, nem kell még azzal is tetézni, hogy egy ólomsúlyú gyűrűt cipel. Arra ott van Mrs. Brightmore. A húga inkább olyat kap, mivel együtt tud élni. Edith nem az, aki mutogatni akarja, és ezért is csináltam ilyenre. Arany is, csillog is, mégis benne van a nyugalom. Szívem szerint most odaadnám neki, ha nem lehet, tökéletes helyszínt kell hozzá találnom.
- Hm?
De csak mert egyedül vagyok gondolom azt, hogy ez az "uram" nekem szólt. Embeeeer, húsz éves vagyok! Szóval a gyűrűt, amit eddig néztem, a kék díszdobozban belecsúsztatom a jobb oldali zsebembe, és visszafordulok a görnyedő felé. Na, pont nem én vagyok az embere. Ahogy visszalépek hozzá, már mellettem lépked a róka patrónusom is. Nyilván segítség kell.
- Mid fáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Amikor válaszol, a patrónusra nézek, és könnyedén intek egyet a fejemmel.
- Szólj Willnek.
Ő pedig indul is, hogy az imént hallottakat a férfinak is továbbítsa, ahogy persze el is indul a susmus a felénk közeledő öregasszonyok csapatában. Ó, hogy ez mennyire remek! Hát nem? Nem. Mert persze, ilyenkor három opció van, ha rólam van szó. Egy: Ő okozta? Kettő: Olyan, mint az apja. Három: Elfordul-e tőle? Ah, imádom, ha szörnyetegnek vagyok beállítva, de tényleg.
- Nem tudom, hogy célszerű-e felkelned.
Bizonytalanul nézek rá, mert tényleg nem tudom, hogy ez helyes-e, inkább én guggolok le mellé, és nézem őt. Hát eléggé fájhat neki, mert jó szarul néz ki.
- Figyelj, én nem vágom az orvosi cuccokat, se mindjárt jön a segítség. Gyakran van ilyen?
Közben velem szinkronban persze Manci néni ecseteli az esetet Bözsi néninek, olyan hangosan, hogy én is halljam, felhánytorgatva még azt is, hogy szegény bátyám, hát nem meghalt sz is. Ó igen, szeretek itt lakni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Igazából nekem nem sok okom van itt lenni, én csak jöttem. Seprűn kóboroltam magányosan, és azt mondták, hogy jöjjek, hát jöttem. Mert rosszalkodni mindig jó, és legalább így nem unatkozom otthon. Vagy éppen azon morfondírozok, hogy mivel lephetem meg az én édes mindenségemet. Vékony kötélen táncol Edith, az a nagy helyzet, mert amikor ez az egész eljegyzési kiderült, úgy terveztem, hogy eltántorítom magamtól a nőt, legyen bármilyen is. Mit nőt, kislányt! Aztán most meg nézzenek oda, eljutottunk oda, hogy szívesen töltök vele időt, képes elrángatni ilyen barom bálokra, meg fogadalmat íratni velem. Hát mi van itt?
Szóval összekavarodtam a néppel, és jöttem velük, viszont, ha apám ezt megtudja, nagyon ki fog nyírni. Ebben is biztos vagyok. Mert úgyis meg fogja tudni, mert az apám. Olyan, mint Orwell 1984 című művében a nagy testvér. Egyszerűen mindent lát. Mindent. Komolyan, szerintem azt is meg tudná mondani, hogy szerda és csütörtök összehasonlításában hányszor vettem levegőt. Talán nem kellett volna eljönnöm? Talán, de most már itt vagyok, jól beazonosíthatóan, lebegek a kis Nimbus2000-resen. Hogy lehetne jobb seprűm? Minden bizonnyal igen, de ez a bátyámé volt, szóval teljesen természetes, hogy ezt használom. Gyakorlatilag egy önbeteljesítő jóslat vagyok.
- Túl nagy lendülettel kezded, és a végére ezért csapódik le korán. Megmutatom.
Kapok ki egy tojást, és jól megcélozva az ablakot, ami a fiú által kinézett mellett van, az előbbi mondandóm gyakorlati szemléltetése végett indítom el a kis tojást, hogy pár pillanattal később valóban be is csapódjon. Ha válogatott nem is lehetek, de legalább valamire használni tudom a tehetségemet. Tojással megdobálni egy minisztériumi épületet. Hm. Meséltem már, hogy apukám a minisztérium egyik vezető tisztségét betöltő embere, akiről azt suttogják, hogy még a következő miniszter is lehet? Nos tudom, a saját sírom ásom, és még nevetek is hozzá. Istenem, már érzem is a tekintetét. Lehet, hogy ma itt van? Hát akkor már úgyis olyan mindegy. Így hát persze még egy tojás repül az épület felé.
- Amúgy, ki is lett a polgármester?
Mert azt tudom, hogy már nem Wittner, de, hogy ki az új. Hát én azt nem tudom. Mert Wittnerre szavaztam. Bár azt hiszem, nem rá kellett volna, vagy mi. Nem tudom, apám valamit magyarázott, én meg néztem ki a fejemből. Kedvelem Wittnert, szerintem menő, hogy elvette az évfolyamtársam, de ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem. Egy fiú nem szép. Egy fiú lehet jóképű, meg sármos, meg férfiasan karakteres, de semmi esetre sem szép. Az olyan lányos fogalom.
Persze, dicséretes, hogy egyenes lett az orrom, még úgy is, hogy már vagy négyszer volt eltörve, meg, hogy a fülem sem áll el, mert azzal valóban nehéz bármit is kezdeni, de attól még nem szeretném, ha Médike ott állna Manci néni meg Bözsi néni mellett, és arról cseverészne, hogy én szép vagyok. Mondanám, hogy ha így indítok, sosem lesz barátnőm, de várjuk ki a végét, én szinteket vagyok képes megugrani ebben a témában.
- Kétezer-tizenkilenc, december. Az évtized utolsó első gömbdobása.
Fordulok vigyorogva a kamera felé, mert tudom, hogy ez sokat jelent neki, és igazából nekem is. Jó visszanézni ezeket a pillanatokat olyankor, mikor a csendes magány iránti igény nő. Nem mondom ki, sőt ha kérdeznék se felelnék semmit, de ilyen alkalmakkor sokszor a Botonddal közös képeinket nézem, mert bár csak pár év volt kettőnk közös kalandja, mégis, olyan, mintha most is velem lenne. Mintha az lenne a küldetésem, hogy örökké emlékezzek és emlékeztessek rá. Hogy mások se felejtsék el.
- Van egy lány.
Kezdem, és itt csendben is maradok, mert tudom, hogy alig várta, hogy ezt a mondatot kimondjam, így ha szeretné most kiélni magát, akkor nyugodtan megteheti, és csendben figyelem, és várom a ponotot, amikor folytathatom.
- Akit nem ismerek.
Elvigyorodom, mert tudom, hogy nem erre a folytatásra gondolt, és sajnálom, én most túlságosan élvezem ezt a helyzetet. És igen, most jön a bomba:
- De feleségül kell vennem.
Elpillantok apáék felé, jelezve, hogy nem az én ötletem volt, hanem bizony az ott díszítő férfié, aki olyan természetességgel közölte ezt vele, mint anya, amikor elszalaszt kenyérért.
- Szóval, hat nap múlva megismerem. Leszel a lelki támaszom? Tudod, ha nagyon gázos lenne. Így is az, de félek, rosszabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Mit kezdjek veled? Túl kedves vagy.
Húzom el a számat, de persze egy pillanattal később már mosoly húzódik a számon. Én ugyebár, mint rellonos, kötelezően gonosz kell, hogy legyek, bár igazából, ezt sosem definiálták nekem pontosan, hogy mit is jelent. Mármint, hogy miként kellene gonosznak lennem, de a rám aggatott mintát ugye bólogatva helyeslem. Nem hiszem persze, hogy a csínyek, amiket elkövetek, és a gondolatmeneteim eléggé lefednék a “gonosz” fogalmát, de igazándiból nem is nagyon túráztatom magam ezen.
- Egy-egy. Szóval az egy-egy az nem kettő, de ha kettőt adok és kettőt adsz az kettő? Remélem a gyerekeink az én matematikai képességeimet öröklik majd.
Szerintem egy adott és egy kapott csók az kettő, szerinte meg egy. És ha valaki csak ad, de nem kap azt el lehet felejteni? Vagy az egy fél? És két két lehet egy egész akkor is, ha különböző embereknél van? Vagy ha mondjuk mind a kettőt ő adja, de nullát kap, akkor az tulajdonképpen csak két fél? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennem, de valahogy úgy érzem, inkább jobb csendben maradni, mert nem akarom, hogy faképnél hagyjon. Ha már egyszer idáig eljöttünk, mert eljöttünk, és én tisztelem benne, hogy volt olyan bátor, hogy elhívott, akkor már szeretném, ha élvezné is. Hogy mi a franc van velem, azt meg úgy inkább senki ne kérdezze, de élvezem a lány társaságát. Igazán, őszintén, élvezem. Szóval ilyen az, amikor valami hiányzik az életünkből és megkapjuk egy váratlan módon? Pedig semmi kedvem nem volt kötődni, se hozzá, se máshoz, de az utóbbi pár napban még csak eszembe se jutott, hogy bármelyik lánynak füttyentsek. Mintha valami kezdene tényleg elromlani bennem.
Tudom, hogy utál, amikor zavarba hozom, de tetszik, hogy megtörténik, és bár nekem ez könnyen megy, hiszen van tapasztalatom, valamiért azt érzem, hogy neki egyáltalán nincs. Nem tudom, hogy szerencsés-e, amiért pont én vagyok az, akivel lesz, mert hát már most is tapasztal pár dolgot, de talán mégis. Vannak olyan srácok, akiket eddig ignoráltam, de most furcsa mód felmérgesít és riaszt a gondolat, hogy egy Edith típusú lány közelében legyenek, hogy hozzá érjenek, hogy… lehunyom egy pillanatra a szemem, mert nem szabad belegondolnom, különben felkelve megkeresném, és nagy valószínűség szerint, gondolkodás nélkül megütném őket. Azt nem merem mondani, hogy megverném, mert valószínűleg alul maradnék. Van olyan helyzet, ahol nem segít a tény, hogy Radetzky Andor az apám.  
- Félsz, hogy mit kellene leírnod a papírra?
Kérdezem vigyorogva, felpillantva rá, a kezemben lévő tollal a nadrágját piszkálgatva, majd csalódott morranással felpillantok rá.
- Ah, azt hittem, hogy ez is olyan, mint a párnák, tudod, átforgatható.
De nem. Viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy megcsípjem az anyagot, és kicsit közelebb húzzam magamhoz a nőt.
- Nem túl meleg, szóval szerint, ha le akarsz ülni, akkor az ölembe ülj.
Mondom neki úgy, mintha ez teljesen természetes lenne, és mintha nem is figyelnék, hogy mit mondok, mert olyan nagyon el lennék foglalva a fogadalommal. Pedig figyelek, és meg kell hogy mondjam, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt valaha is megunjam. Imádom őt zavarba hozni.
- Mondok hármat.
Pillantok fel rá végül határozottan és eltökélten. Egyetlen egy volt a fejemben, de mivel hármat szeretett volna, megadom neki a választási lehetőséget.
- Szólj, ha valamivel nem értesz egyet, szóval ne menj bele valamibe, mert én akarom, társak vagyunk. Ne félj tőlem, én ezt ugyanúgy tanulom, mint te. Egy részét legalábbis. És a harmadik, maradj önmagad.
Hogy melyiket választja, az rajta múlik, én megadtam neki a hármat, és kíváncsian figyelem, hogy ő miket okoskodott ki nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Benett

Talán tényleg abba kellene hagynom mára, mert egyszerűen valahogy nem jön az ihlet úgy, ahogy szeretném, de ugyanakkor meg bennem van, hogy ezért a két kis négysorosért meg kár volt az egész rákészülés. Mert valljuk be, hogy ez a teljesítmény még szerintem is olyan gyenge, hogy ha lebuknék, hogy én csináltam, apám azért szégyenkezne, mert csak ennyi van a fiában, és nem azért, amit alkottam. Pedig ha már csinálom, akkor csináljam jól, nem igaz? Annyi szépet és jót ki lehetne hozni, hogy csak na. Persze az egész alkalom fő művének Henrik bát tekinteném, de valahogy be kell melegítenem, mielőtt az ő nevét is a falra vetem, mert valljuk be, a kedvenc tanárom. Nem a kedvenc tantárgyam, mert nem, az nem lehet más, csak a sárkánytan, de mint tanár, határozottan Ambrózy nyer. Az államat megkocogtatva nézem a művet, majd végül túllendülve egy újabb alkotásba fogok, ez már kétszer négy sort is ki fog tenni, hiszen látom, amit látok, szóval csak másoknak is segítem, hogy lássák, amit én. Mert én ilyen kis kedves gyerek vagyok.

Egy sóhajjal, meg persze bűbájjal törlöm le a “Francesco”-t és írom fel újra, mert elsőre sikerül kihagynom belőle mind a két c-t, és hát milyen lenne már, ha azért is megbüntetnek, mert nem tudok egy nevet szépen, helyesen leírni. Hát nem? Tiszta égés lenne, ha kétszázszor, csak, hogy megjegyezzem, leíratnák velem a nevét. Még csak nem is házvezetőm, hogy ilyennel kellene tisztába lennem. Na, de nézzük is, hogyan legyen tovább.

Kínos, mert én is látom, és tudom, hogy a hátul egy ideje már megtorpant srác is látja, hogy ugyanazzal a szóval zárom, így hát most a reguláz szót törlöm vissza, és hátra se nézve, elgondolkozom, hogy mit is írhatnék helyette. Tutira nem tanár, mert ha az volna, már büntetne. Hm.
~ Adrian Black, ha büntetne… oké, ezt eltesszük későbbre.~
- Szerinted, milyen szóval kéne zárnom?
Kérdezem végül a mögöttem álló emberkét, hátha van valami szuper ötlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Babóca

- Nagyon szépen köszönöm.
Még meg is hajolok kicsit, bár fogalmam sincs, hogyan lehet valaki szépen jóképű, de engedjük most el ezt a kis pluszt. Mondjuk de, el tudom, de a szépen jóképűek szerintem azok a babaarcú fiúk, akiknél nagyon necces, hogy igazándiból a fiúkat vagy a lányokat szeretik-e, a csúnyán jóképűek meg mondjuk olyanok, mint Volkov, aki személy szerint nekem nem nagyon kiemelkedő látvány, de a lányokról mégis leolvad róla valamiért a bugyi. Mondjuk tény, hogy felnőttként én is valami hozzá hasonló akarnék lenni, ha már jóképűnek lettem titulálva. Szóval nem szépen, hanem olyan volkovosan jóképű. Tényleg, a kviddicses jelentkezést is meg kellene fontolni, ha már így eszembe jutott, mert nyilván azért annak még lenne egy sansz, hogy ha máshol nem is, akkor itt még játsszak. Csak nem vagyok elképzelhetetlen egy iskolai meccsen. De vajon érdemes-e sebeket feltépni? Ezért nem is adtam még be. Mert sosem lehetek eléggé biztos, ha erről a témáról van szó.
- Semmit sem tudok róla.
Válaszolom teljesen őszintén, majd itt el is hallgatok, mert valamit azért mégis, de az a valami nem sok. Pontosabban lehetne sok is, de igazság szerint ahhoz meg kéne erőltetnem magam, ahhoz pedig nincs elég affinitásom. Helyette inkább lefoglalom magam azzal, hogy megöleljem Médit, és egy nyugtató puszit nyomjak a feje tetejére. Csak vele vagyok ilyen. Köztünk olyan kötelék van, amiről tudom, hogy senki mással nem élhetem át, és nem is akarom átélni. Ő az én legkedvesebb rokonom. Ő tud mindent, a sárkánytant, hogy a kviddicsen gondolkozom a balesetem után, egyszerűen nincs olyan titok, amit vele ne osztanék meg.
- Remélem nem banya. Vagy ha igen, akkor nagyon öreg és nagy vagyont örökölök, amiből veszünk magunknak egy sárkányrezervátumot, rendben?
Valami vígaszságunk is legyen, ha már egyszer így alakult. Kicsit még ringatom, de nem állhatunk így egész nap, bármennyire is szeretnénk.
- Dobjuk fel a maradék díszeket, aztán igyunk egy forró kakaót. Most még nincs az életünkben a rút banya, használjuk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Babonáz!
Csettintek az ujjammal elégedetten, és szélesen elvigyorodva fel is vésem ezt a szót a reguláz helyére. Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülni fognak, amikor ezt meglátják, mert ha Bianchi tanár úrnak nem is esett még le a dolog, hát akkor most leeshet, hogy szegény Fisher tanárnő úgy bele van esve, mint vak thesztrál a szakadékba. Csúnya dolog ez a szerelem, azt mondják. Mondjuk én annyira nem ismerem az érzelmek ezen világát, ami szörnyen érdekes lehet, tekintve, hogy rendelkezem a készleteimben egy darab menyasszonnyal is, olyan rendes, gyűrűs példánnyal, akinek a középső nevét még csak leírni se tudom. Ez kérem karrier. Állítólag olyan, mint a kislányoknál az elvált barbie, jár hozzá minden ház, vagyon, kiskutya. Illetve nem is kutya, hanem olyan elemi mágus lény, akivel még össze kellene barátkoznom. Mondjuk Edith-tel sem ártana, egyelőre szörnyen jól szórakozom azon, hogy zavarba jön, ha hozzá érek.
- Unatkozom.
Adom meg az egyszerű választ, mert valóban ennyi történt. Nem volt kedvem órára menni, szóval azt tetettem, hogy beteg vagyok, elmentem a gyengélkedőre, és most itt vagyok, és festegetek. Teljesen tökéletes ez a mai nap is. Viszont gondolom, ha prefektus, meg akar büntetni, ha meg nem, akkor csak megtudni, hogy mégis ki vagyok. Mivel látványosan fiatalabb nálam - már a második x-et is betöltöttem, minő tragédia -, ezért kezdeményezek én, és odalépve hozzá, a kezem nyújtom felé.
- Radetzky Bercel.
A többit meg, ha prefektus, úgy tudja, ha meg nem, akkor meg legfeljebb megkérdezi. Már ha érdekli persze, hogy mégis melyik házból szalajtottak. Annyi Radetzky megfordult már ebben az iskolában, hogy még. Mondjuk a bátyáim jóval idősebbek nálam, szóval ha ő fiatalabb, nem nagyon kell tudnia, ha nem ismeri a háza történetét, mert persze minden bátyám letett valamit az asztalra, akár pozitív, akár negatív értelemben.
- Baromira éhes vagyok, van nálam muffin, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az nem úgy volt. Mondhatnám, de nem nagyon lenne igaz, így mikor a zúzott arccal sétálok végig a fő utczán, ahol természetesen ott van mindenki, de tényleg mindenki, értsd úgy, hogy Bözsi néni és Klári néni éppen a virágosnál álldogálnak, és a petúniákat nézegetik, Béla bácsi a cukorkaboltból jön ki, Manci néni az unokájával Annácskával robog a könyvesbolt felé, mindenki egyszerre fordul felém, mintha valami bazári majom lennék. Verekedtem, na. Abban a családban, ahol négy fiútestvér van, legyenek bármennyire is idősek, néha elszakad a józanság cérnája, és ez lesz a vége. Mondjuk a fene se gondolta volna, hogy az én jámbor lelkű Balázs bátyám képes ütni is, hát navinés volt, Merlin szerelmére! Mi lesz a következő, hogy Edithről is kiderül, hogy nem is egy kis szende lányka, hanem a házasságunk első napján egy sodrófát ver szét a hátamon?! Mi van veled világ?!
Persze, akkor, amikor úgy három órával ezelőtt az eset történt, nagyon röhögtem. Baromira fájt, de akkor csak a röhögés volt. Aztán persze jött apánk, mert miért ne éppen akkor ért volna haza, és mint olyan, egyből a nevelés oltárára lépő egyénné vált, én pedig, kezemben a papírral, mellyel megkéri a tulajt, legyen az bárhol és bárki, hogy fogadjon és ingyen dolgoztasson, mostantól egészen hat hónapon át, hogy megtanuljam, mindennek ára van. A pofám leszakad az öregtől, de nem merek vele ellenkedni, még az arcomat se mertem meggyógyítani, mert az mondta, hogy a következményeket vállalni kell, elvégre ezt most kiprovokáltam. Azt, hogy legyen menyasszonyom bezzeg jó üzletnek mondja, mert ha valamit, azt biztos, hogy nem kiprovokáltam.
Felnőttesen, az ecc-pecc-kimehetsz alkalmazásával kiválasztom végül, hogy a pizzériába megyek be, és mivel mindig csak rendelni szoktunk, kertelés nélkül lépek oda a pasashoz, aki éppen a pultban áll.
- Helló, a főnökkel szeretnék beszélni, elég sürgős lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Azt szeretem benne a legjobban - igen, tudom, nagyon durva azt mondani, hogy szeretek benne valamit, és nem csak kedvelek -, hogy ennyire őszinte reakciói vannak egy-egy megnyilatkozásomra, és még csak nem is tudja véka alá rejteni, hogy szörnyen zavarban van tőlem. Én pedig ezt nagyon élvezem. Tévedés ne essék, sosem lennék bántó, vagy olyan ember, aki alázza a másikat, mert anyám megtanított a nők tiszteletére, és pontosan tudom, hogy megölném ezt, aki rosszul bánik az unokahúgaimmal, így hát nekem sem áll szándékomban rosszul bánni senkivel, különösen vele nem, hiszen nem tett semmit, amivel kiérdemelné, sőt, van valami furcsa érzés is bennem. Egészen kedvelem. De még csak egy kicsi telt el, és még nem ismerem rendesen. Nem is mondok neki ilyen dolgokat. Egy valamit tudok csak, hogy ma éjjel szeretném megcsókolni, nem tolakodón, őszintén. Ezt viszont, hogy mióta elhívott, szinte zavarban elmélkedek ezen, most először élem át, és bár ő nem is tudja, de engem is pirulásig hajtott a kezdeményezésével.
- Nem teszek semmit, amit te nem akarsz.
Pillantok fel rá komolyan, mert ahogy megpöcköli az ujjaimat, védekezőn visszahúzom. Felnőtt, a mi világunkban, de gyerek még a lelkében, és ha velem kell leélnie az életét, azt szeretném, ha boldog lenne, ha nem egyezne bele mindenbe, amit én akarok, ha ő is egy velem egyenlő személy lenne, és ezt érezze is, és érvényesítse is az akaratát. Most is, mikor megpöcögtet, nem bántón, de érzem, hogy a határokat feszegetem, és fogalmam sincs, hogy hogyan lesz ebből csók. Talán nem ma kellene. A mondatot komolyan és komoly arccal mondom neki, a szemeimet a szemeiben tartva, próbálom éreztetni vele, hogy mi az, ami nem vicc, amit tényleg úgy is szánok, hogy kimondom, de nem akarom megijeszteni sem. Ez a helyzet, bár egész jól kezeljük, tudom, hogy mind a kettőnknek félelmetes, de én a lazasággal leplezem, és a vonásaim csak akkor engednek, és váltok át ismét bizonytalanba, amikor már megint a papírt nézem, és nem láthatja, ahogy elmélkedek. Talán nem is jó gondolta a csók. El kellene engednem? Talán. Filózva nézem a papírt, mintha nagyon gondolkoznék, és csak a mozdulata, hogy mellém helyezkedik ránt ki abból, hogy szigorúan a papírt nézzem.
- Ez az elemihez köthető? Nem leszel olyan könnyen beteg?
Én csak nagy vonalakban ismerem az elemi mágiát, sosem érdekelt annyira, hogy mélyen beleássam magam, bár azt hiszem, miatta muszáj lenne egy kicsit jobban odatennem magam, hogy ne kérdezzek meg minden apróságot, mert most kicsit bugyutánk érzem magam, mint aki semmit sem tud, és csak egy srác, aki rányomult a lányra ész nélkül.
- Jogos. Tetszik.
Erősítem meg a döntése helyességében, bár meg kell vallanom, egy másikat tippeltem volna. De szerencsére nem egy vetélkedőben vagyunk, hogy rossz válasz esetén megrázzon az áram, vagy leöntsenek egy vödör jeges vízzel. Bár persze, az egyet nem értés még vezethet válóokhoz, de ez azért egyetértés, csak máshogy. Azt hiszem. Lassan már olyan bonyolultan gondolkozom, mint egy nő. Komolyan mondom, téboly.
- Képes lennél eltiltani a barátimtól? Tök jó arcok.
Mondjuk annak meg oka van, hogy vele még nem dicsekedtem el, mert nem akartam még azt mondani, hogy a menyasszonyom. Még azt szeretném, ha lenne neki egy kis nyugi, és a társaságba majd úgy vezethetem be, hogy abba kétség se férjen.
- Ejj te.
Rázom meg a fejem játékosan, ahogy megkocogtatom a papírt, és végül, kicsit elfordulva, hogy ne lássa, mit írok fel a papírra, lejegyzem a választásomat, aztán, hogy ő, úgy én is felmutatom a papírt, melyen ez áll: "Fogadom, hogy nyíltan és őszintén beszélek Edith-tel, hogy az álmaink egymás álmaivá váljanak, ahogy életünk is eggyé válik. Bizalmasan." Kicsit összemixeltem a kettőt, a barátaimat nem féltem, és őt sem tőlük, csak azt tényleg egy másik lapon szeretném kezelni, és nem egy fogadalomba beleerőszakolni.
- Nos, kisasszony.
Összehajtva a papírt, ha készen áll, beledobom, hogy az övével együtt merüljön el. Egy kicsit még nézem, aztán szembe fordulva vele, felhúzódom a kút szélére, és egy kisebb A/6-os fekete bőrkötéses füzetet húzok elő a kabátom belső zsebéből, amit a bejelölt oldalon felnyitok, és felé fordítva átnyújtom neki. A gyűrű rajzolt verziója. Ahogy elindultam.
- Mit gondolsz róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pont a nászéjszakán? Eléggé furcsa lenne, ha ott lennél, nem?
Bár mondjuk lehet, hogy tényleg még mielőtt a lelkem teljesen összeomlik kell meglépni a szabaduláshoz vezető út első lépését, és ehhez egy arcba nyomott párna azt hiszem több, mint tökéletes. Hirtelen nagyon csábítóvá válik ennek az ötletnek az alkalmazása. Mosolyogva nézem őt, mert ott van benne Botond. Mindene olyan, a mozdulatai, a gondolatai, a mimikája. A bátyám igaz, élő emléke nem is én vagyok sokszor, hanem Médi, ő az, aki igazán megmutatja, hogy a testvérem úgy is, hogy nincs itt fizikailag, köztünk él még most is.
- Kell.
Nem szaporítom tovább a dolgot, mert mind a ketten tudjuk, hogy mennyire sok mindent jelentene nekünk, ha lenne egy, de tudom, valahol mélyen tudom, hogy anya szívét éppen azzal törnénk össze, ha lenne egy rezervátumunk. A sárkánykutatást sem tudja, a másodszakot a saját pénzemből fizetem, az összes felszerelést az iskolában egy haveromnál őrzöm, hogy még csak véletlenül se derüljön ki, mit is tanulok én. A nyári gyakorlatot pedig még nem is emlegettem, mert abban biztos vagyok, hogy arra nem lenne bocsánat, ha kiderülne, hogy egy rezervátumban töltöm a nyarat. Már ha addig nem derül ki, és törik el a gerincemet, amiért hülyeségeken gondolkozom.
- Mindent IS Babóca.  
Nem csak a habot, és nem csak a mályvacukrot, de a reszeléket is, a csokiszószt is, és mindent, amit csak lehet rá kérni. Vele képes lennék elmenni csokoládéországba, és ott agyonzabálni magam édességgel, hogy aztán vígan csorogjunk le a csokoládé patakon, mint két hatalmas gömbőc.
- Na, szép munkát végeztünk.
Állapítom meg elégedetten, ahogy látom, hogy a többiek is közelítenek felénk. Míg ők haza mennek, mi megszerezzük a kakaóinkat, és mindenki boldogan éli ezt a napot, bár ez az a nap, amikor előbb vagy utóbb, de minden Radetzky elszundít párszor fél percre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem felelek, nem kell tovább ragozni a dolgot, mind a ketten tudjuk, hogy komolyan mondtuk, amit mondtunk. Tudom, hogy valóban hálás, amiért én nem olyan vagyok, mint a rellonos fiúk keltette illúzió, és megvallom őszintén, féltem is, hogy majd csalódás leszek neki. De nem tudok vele másabb lenni, mint amilyen a felszín alatt vagyok. Másokkal többnyire semleges, de mégis, Edith-ben, a szemeiben van valami, ami miatt nem tudok más lenni. Mintha egy riadt, de makacs őzzel vívnék állandó párharcot, mikor a tekintetébe fúrom a magamét.
Nem vagyok szentimentális, távol álljon tőlem, de egyik éjjel a szemeivel álmodtam, és később, mikor már hajnalban ébren feküdtem a plafont bámulva, rajta gondolkoztam. Azon, hogy talán okkal éppen ő az, mintha jókor, jó helyen a jó ember lett volna. Mintha csak Botond irányította volna apát, hogy megismerjem milyen az, amikor társa van az embernek. Nem tudom még mindig, hogy akarom-e ezt, de azt igen, hogy vele sikerülne. Minden testvérem így választott párt, meglátta és rabul ejtette. Edith engem is rabul ejtett, vele más vagyok, vele másabb minden. Néhány napja sokszor fekszem ébren, és azon gondolkozom, hogy nem bánom. És azt, hogy nem akarom, hogy ő bánja. Egészen zavarba hoz akkor is, amikor nincs a közelemben, mintha csak erre született volna.
- Valóban.
Most, hogy így megnézem, tényleg a lábán ül, és ez helyzeti előnyt jelent neki a felfázással szemben. Azt hiszem, egy kicsit dekoncentrálttá váltam, vissza kell találnom magamhoz, mert a végén még totálisan hülyét csinálok magamból, és ez azt eredményezné, hogy azt mondaná az apjának, hogy bárkit, csak engem ne. Én pedig ezt nem akarom. Nem akarom őt mással látni, mert Edith az én megfejtésre váró rejtvényem. Féltékeny volnék? Ez a helyzet egyre nevetségesebb.
- Csodás páros vagyunk Krikszkraksz. Tényleg, taníts meg arra, hogyan kell kimondani a középső neved.
Nem mintha meg akarnám tanulni, vagyis de, de magamban akkor is Krikszkraksz marad, mert szerintem nincs ember, aki rontás nélkül le tudná írni. Viszont, ez is egy olyan dolog, amivel azt szeretném megmutatni, hogy érdeklődöm iránta, nem csak a nagy dolgok iránt, de az apróságok iránt is. Szeretnék mindent tudni róla, hogy mi rejlik a fekete szemek mögött, hogy ki ő. Minden részletét meg szeretném ismerni. Megrázom a fejem, mert nem hiszem, hogy rá kellett volna, nekem csak szebben tetszett úgy, de most már nem is ez a lényeg, hanem a véleménye arról, amit a kezében lát.
- Bravó Sherlock. Egy egy gyűrű.
Nagyon örülök neki, hogy felismerte, anyám biztos most büszkén, megkönnyezve ezt nézne minket, hiszen ezek szerint mégiscsak örököltem valamit a tehetségéből. Ő festőművész, aki unatkozott otthon a négy fia mellett, ezért alapított egy művészeti iskolát, és az első két gyerekében semmi, a harmadikban nyomokban, de a negyedikben, abban teljesen benne van az, amit ő is imád. A füzetet a kezében hagyom, és bár sok minden lapul benne, mégis, úgy érzem, ha bele is lapoz, idővel amúgy is megismerné a tartalmát, hiszen éppen most fogadtam meg.
- Igen.
Ezt is eltalálta. Az arcom nyugodt, a hangom is, halvány mosoly látható talán rajta, ahogy finoman érzem, hogy rávezeti magát a lényegre. Aztán jön a kérdés, és a mosolyom egy picit lejjebb lankad, majd azért újra megjelenik.
- Mert a menyasszonyom vagy, úgy illik, hogy gyűrűd is legyen.
Ez az egyszerű válasz, miközben kicsit közelebb csúszok, előrehajolva megnézem a mellette lévő jegyzeteket. Ilyen sötétben az apró macskakaparás valóban nem nagyon olvasható, így mindent magától mondott ki, én pedig ujjammal odabökök egy-egy részre, hogy érezze, mennyire jól leírta, amit jelképez.
- Mert ilyen vagy nekem Edith. Bonyolult, ám mégis letisztult, őszinte. Aki nem hivalkodó, mégis egészében kellemes. Ha pedig igazán a mélyére ásol, meglátod, hogy részleteiben gyönyörű. Igéző a szeme, a szája, ahogy elpirul. Meglepett, de tetszik.
Felpillantok rá, mert most, ahogy így görnyedek, megint én vagyok alacsonyabban, de látni akarom az arcát, és persze, van bennem egy kis biztonsági játékosság is, hogy csak akkor folytatom, ha megbizonyosodtam róla, hogy rendben vagyunk. Akkor, és csak helyezem rá mélykék bársonydobozt, benne a gyűrűvel, a kezében lévő füzetre.
- Csak kérlek, ne dobd bele a kútba, és ha lehet, te se ájulj bele. Nagyon ciki lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Értem.
Először csak ennyit mondok arra, ahogy ő könnyedén kiejti a nevet, majd megpróbálja elmagyarázni nekem, hogy hogyan kellene kiejteni. Kellene, mondom, mert attól még, hogy valamit jól hallasz, nem is biztos, hogy jól is ejted ki. Én például rengeteg dalszövegben énekelek mást, mint ami van. Mármint eleve “énekelek”, szóval innen sejthető, hogy milyen is az, és mindezt úgy teszem, hogy a születésemtől fogva angolul is beszélnek hozzám. Szóval nem minden ám a hallás. Mutatóujjamat felemelve jelzem neki, hogy készülök valamire, a nagy műre, mert bizony most az következik majd. Szóval.
- Íszcsel.
Vagy legalábbis valami ilyesmi lenne a dolog, ha jól értelmeztem, és talán nem is hangzik annyira rosszul első nekilendülésre, de biztos lehet benne, hogy másodikra megmarad a Krikszkraksz, hát nem fogok én itt szórakozáni. Amúgy se így mondtam volna ki, hanem úgy, hogy ikszel, mint amikor a kviddics fogadásnál ikszel a csapatra, akinek szurkol. Ha meg nevetni van kedve, most megteheti, mert tudom, hogy később majd elmegy a kedve a nevetéstől. Eléggé adta magát ez a mai este.
- Radetzky Edit? Nem hangzik rosszul.
Egész könnyen megy a kimondása, és nem csak rosszul nem hangzik, de szinte tetszik is, hogy ilyen könnyed és lágy, pedig aztán itt lenne a lehetősége a házassággal valami mást is felvenni, annyi kiváló név anyakönyvezhető manapság. Ott van a Denerisz példának okáért, elvégre a mi házasságunkkal megkap maga mellé egy sárkánybolond sárkányt. De ha ez a vonal nem jön be neki, akkor még mindig lehet Erdőcske, Kiwi, Mazsola vagy éppen Pötyi. Illetve, ha jól tudom, már Zene is. Radetzky Pötyi, remélem egy ilyen nevű feleséggel minimum miniszternek kell lennem a jövőben.
- Hogy anyukád ne érezze magát rosszul, mondhatnánk, hogy nálunk ez a hagyomány. Mindenki csak egy nevet visel.
Nem tudom, hogy ez mennyire tetszik neki, de mivel nem csak az ő apja, hanem az enyém is nyakig benne van ebben az őrületben, úgy korrekt, ha én is beleadok valamit. Vagyis, ha valami nem tetszik a családjának, akkor fogja nyugodtan rám, hogy én kérem, vagy én javasoltam nyomatékosan, hogy legyen így vagy úgy. Itt ülve, úgy érzem, hogy egy szövetség tagjává válok éppen, hogy talán a mellettünk elhaladók, akik még mindig értetlenkednek, hogy én meg ő hogyan jelenhetünk meg kéz a kézben újra és újra, megérthetik, hogy ezt igazán sosem érthetik meg, mert van valami, ami átjár minket, ha együtt vagyunk, mintha tényleg egy néma szövetség két tagja lennénk, akik ismerik a másik minden rezdülését, és éppen ezért pontosan értik is, hogy mire gondol a másik. Tudom, hogy sokan csodálkoznak azon, hogyan is nem vették észre ezt a kialakuló szövetséget, de hiszem, hogy ha most tekintenek ránk, akkor talán megértik, hogy ez jelen volt, csak olyan láthatatlanul, mint most is. Mi ketten pedig rohamtempóban haladunk a végzetünk felé, és furcsa az érzés, és furcsa a gondolat, hogy Edith mellett nem félek ettől. Nem tudom, hogy mi van benne, hogy mi van a tekintetében, de amikor csak ketten vagyunk, merek beszélni olyan dolgokról is, melyekről eddig még nem, vagy csak Médinek.
Mintha csak a gondolataim között lépkedne, olyan tökéletes pillanatban érintik meg ajkai a homlokomat, elmosolyodva hunyom le a szemeimet, érzem, ahogy zavaromban elpirulok, pedig nem is tudtam, hogy ilyen képességgel is rendelkezem. Nem hiszem, hogy az elmúlt tíz évben valaha is előfordult volna velem a zavarom kivetülése, most mégsem zavar, hogy látja, mit váltott ki azzal, hogy olyan finom törődéssel ért hozzám, ahogy talán anyán kívül senki. Mert nem akartam, hogy bárki is úgy érjen, hogy attól én zavarba jöjjek. Még mindig mosolygok, amikor a szememet kinyitom, és furcsa hiányérzetem támad attól, hogy elhúzódott. Úgy tűnik, valami elindult, valami, amit még nem tapasztaltam, és most nem tudom, hogy hányadán is állok a dologgal, de az biztos, hogy a zavarom is jól esik, és nem félek kimutatni. Nem tudom, hogy mit tesz velem ez a lány, de nagyon jól csinálja. Csendesen figyelem, ahogy a gyűrűt tanulmányozza, és már most örülök, hogy végül nem csak felkaptam egyet az ékszerboltban, hogy nekem mindegy, csak haladjunk, hanem tényleg időt fordítottam rá, hogy olyan legyen, amit szeretettel hordhat, ki tudja, talán élete végéig.
- A balra.
Ha jól tudom, de ebben nem vagyok biztos, ám még mielőtt bármit is tehetne elveszem a gyűrűt a tenyeréből, és szabad kezemet kinyújtva felé, kérem, hogy kezét a kezembe helyezze. Na ilyet se sűrűn terveztem csinálni, az is biztos, egészen izgulok, hogy mégis megtörténik. Azt tudom, hogy méret, annyi lánytestvére van, mint a nyüh, elég volt csak egyet kikapnom közülük - Arianat -, és már meg is volt, ami kellett. Finoman, hogy ne sértsem meg a bőrét sehol, húzom fel ujjára a gyűrűt, de nem engedem el a kezét azonnal, előbb végigsimítok az ujjain, ösztönös, magától jövő reakcióként, miközben a gyűrűt is kicsit a helyére igazítom.
- Tökéletes.
Állapítom meg és finoman visszahelyezem a füzetre a kezeit, és valahogy nincs kedvem még mindig elengedni, de nem tartom szorosan, hogy ha szeretné, ő elhúzhatja.
- A könyvben benne van minden titkom. Ha érdekel. Nem nagy dolgok, igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Könnyen ment.
Állapítom meg elégedetten, bár kételkedem benne, hogy tényleg ő az, mégis, az előző fickó is hasonlóan nyugodt volt, úgy tűnik őt sem zavarja különösebben mondjuk a szemem alatt húzódó monokli, ami mostanra már igencsak feldagadt. Igazi rosszfiús külsőt sugározva nekem. Edith még nem látott, de alig várom, hogy berobbanjak, akkor, amikor valamelyik barátnőjével, vagy a nővérével, Arianaval mászkál, hogy megjött a nagy igazi, lehet örvendeni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne nekem így.
- Munka kellene.
Térek rögtön a tárgyra, miközben apám tárgyilagos, írásban is fenyegető, de szerinte korrekt hangvételű levelét a pulton csúsztatom át a tulajnak, mintha éppen a maffia szeretné beszervezni a pizzériát a piszkos ügyletei miatt.
- De ingyen. Vagyis, nem kaphatok érte fizetést. Mivel ön új még itt, elmagyarázom.
Pedig nem szeretek beszélni, de nem feltétlenül biztos, hogy az apám által írt sorokkal kellene elrettentenem az egész családomtól. Alapvetően nem vagyunk rossz arcok, az anyám elég sokat lendít azon, hogy mindenki egy kicsit enyhültebb arccal nézzen ránk.
- Én egy Radetzky vagyok, apám szerint csak úgy tanulhatom meg a tetteim következményeit, ha olyat vesz el tőlem, ami fontos. A szabadságom a szabadidőm a legnagyobb fegyvere, Bunyóztm a testvéremmel, most le kell dolgoznom. Hat héten át.
Lehet, hogy ez “Radetzky vagyok” rész egy enyhe túlzás volt, és talán kicsit hatásvadász is, de hát gondoltam teszek egy próbakört, hátha így könnyebben érti a miérteket. A pletykák szerint a miniszter utódja lesz, és attól mentse meg Merlin a mi kicsiny országunkat.
- Seprűs futárnak alkalmas vagyok.
Teszem még hozzá, hogy éreztessem vele, nem mindegy, hogy minek szán, mert ha már ingyen melózok, akkor abban legyen valami jó is. Például az, hogy legalább seprűn vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Igen.
Nem is azért csinálom, mert megkértek rá. Persze ezt már nem mondom ki hangosabban, mert, ahogy elnézem a kölyköt, tart attól, hogy melyik ponton fogok rájönni, hogy ő egy kiskölyök és hagyom helybe csúnyán. Azt hiszem, szerencsés, hogy nem a rellonos talárom van rajtam, mert akkor már rég szörnyedt halt volna, és akkor aztán tuti biztos, hogy vagy ötven ember jött volna erre, akkor, amikor én a hullája fölé hajolok, és akkor mehetnék a börtönbe, csóró Edith meg ha szerencsés látogatóba, ha szerencsétlen, és az apja eláll az üzlettől, mely szerint én jó fogás vagyok neki, akkor meg a negyven évessel kell házasodnia, akit a nővérének kívántak először. Szóval, elképzelhető, hogy a rellont inkább meg sem említenem neki addig, amíg nem jön fel a téma, vagy egyáltalán.
- De.
Nem is értem, hogy merül fel benne a kérdés, hogy egy szabályellenes cselekedetért majd azt mondja az erre tévedő tanár, dolgozó vagy az igazgató, hogy “ejj, milyen szép munka ez Radetzky fiam, száz pont a rellonnak, és még további ötven, mert szépen alkalmztad a kínrímeket is”. Nem, valószínűleg ilyet egy tanárom sem mondana nekem. Ha egy erre járó tanár, dolgozó vagy akár maga az igazgató tetten érne most, akkor levonna vagy húsz pontot, elküldene büntetőmunkára, és megírná anyámnak, hogy szívből sajnálja, hogy egy tróger vagyok. Persze otthon meg aztán, hiába van anyának címezve a levél, apám simán kibontaná, látva, hogy innen jött, vagyis már csak rólam lehet szó, és mire hazaérnék, már képzeletben szíjat is hasított a hátamból, szóval az itteni büntetőmunka mellé még beszereznék egy több hetes intenzív bogolyfalvi büntetőmunkát, de olyat, amit nem élvezek. A kockázat igen magas, de valljuk be, látni a tanáraim arcát egy-egy versike után, bámulatos lenne. Abban biztos vagyok, hogy Izzy néni lazázna, szerintem ő a legkirályabb nő most a testületben, de a többiek biztos felháborodnának, pedig nem hazugság egyik sem, mert nekem senki ne mondja például, hogy a Bianchi-Fisher kettős nem úgy néz egymásra, hogy attól én jövök zavarba, vagy, hogy az igazgató-helyettes nem úgy kergeti a szép lányokat, mint fogó a cikeszt.
- Vagy, meg is nézhetjük a reakciójukat.
Vetem fel az opciót, miközben előveszem a dobozt, ami tele van közepes méretű muffinokkal. Köszönöm univerzum, hogy az édesanyám, ha nem festhet, akkor süt, méghozzá hihetetlenül jól. Az összes muffin csokiba van mártva, és mindegyikbe különböző gyümölcsök ragadtak. Azért ilyenkor jó még kicsinek lenni, mert nekem külön is csomagol, mintha az unokahúgaimmal egy szinten lennék.
- Amennyit csak akarsz.
Utalok arra, hogy nem kell szemérmeskednie, miközben én is kiveszek egyet, és a falnak támaszkodva nézem a művemet. Nem is lett rossz, szinte már remekmű, kár, hogy el fogják tüntetni, pedig mondhatnám azt is, hogy én így udvarolok.  
- Igen, a jövő minisztériumi csodaalkalmazottja, mert nélkülünk a minisztérium is megáll.
Mekkora kamus vagyok? Nagy. Eszem ágában sincs odamenni, és mivel a gyerek nem óckodik tőlem, pedig én egy rossz gyerek vagyok, így megengedem magamnak a következtetést, hogy őszinte iróniával mondhatom ki ezt a mondatot. Lehet félvér, vagy mugli származású, vagy máshonnan jött, azért nem tudja még, hogy micsoda egy isteni lény leszármazottja vagyok én. Mert hát apám, az aztán maga a minisztérium.
- Amúgy, pont azzal vagy a legkevésbé gyanús, hogy itt vagy. Mert miért is lennél a tetthely helyszínén, ha bűnös vagy, nemde Benett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Halvány mosolyra húzódik a szám széle, mert ezzel a mondatával nyugtázom, hogy valóban új, és fogalma sincs róla, hogy ki az én apám. Mennyire szerencsés ember. Ha igazak a kellemetlen sugdolózások, akkor idővel úgyis megtudja, a neve mögött meghúzódó hatalmat legalábbis, de attól nem kell félnie, hogy egy olyan ember, mint ő ide beteszi a lábát. Olyat ő nem csinál. Inkább szellem ő, a jelenlétét csak mi érezzük, akik egy házban lakunk vele.
- Áh, nem lennék jó benne, mert nem nagyon érdekel az üzlet. Ha üzletvezető lennék, felvenném magát, hogy vezesse az üzletet.
Akkor talán nem menne csődbe. Nálam úgyis az lenne, hogy a haver ingyen kajálhat, aztán a végén a bérleti díjból is kizabálnának. Szóval, ha lenne egy ilyen helyem, akkor tuti, hogy felvennék egy ilyen fickót, aki rendben tartja a dolgokat, meg valami simlis képűt, hogy érezzék a nyomást, és ne csaljanak amikor a könyvelést csinálják.
- Mi mással tenném?
Emelem meg a szemöldökeimet érdeklődően, mert az a nagy helyzet barátaim, hogy aki több időt tölt büntetésben, mint szabad levegőn, az bizony hozzászokik ahhoz, hogy a kétkezi munka teljesen természetes, de azért még mielőtt kimondaná, hogy mire gondol, leesik nekem is a tantusz.
- Ja, a pálca. Jobb szeretem érezni, hogy megdolgoztam az elért sikerekért. Ha az a hely kitakarítása, akkor az.
Tudtam, hogy úgyis félre fogja érteni, amikor elmondom neki, hogy ki vagyok, de nem hibáztatom érte, ezt nem hiszem, hogy jól át lehet adni. Mert ez ilyen, kellemetlen és érthetetlenül, a szándékkal ellentétes reakciókat kiváltó dolog.
- Szóval, megegyeztünk? Kezdhetek akár most is.
Hátha az még vonzóbb is neki, és engem akar erre a kiváló posztra. Mi is leszek én most? Higiénés szakmenedzser, ugye? Elég vagányul hangzik egy év minisztériumi kötelező seggnyalás után. Ej, ha az asszony ezt megtudja, érzem, hogy büszke lesz rám. Hát milyen jó kis férj-alapanyag vagyok én, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ez a hely tele van helyi menő csávókkal, amíg ők egymást méregetik, én inkább megbotránkoztatom a környéket.
Ennyi az egész, ebben tényleg nincs több. Egész életemben rossz gyerek voltam, aki seprűn kergetőzött Bogolyfalván, díjnyertes rózsát lopott az anyjának, és legutóbb egy középső ujját felmutató kezet formált a karácsonyi díszekből a falu főterén. Ja meg tojással dobálta meg a hivatal ablakát, mert miért ne. Semmi politikai hátsószándék nem volt bennem, csak mókás volt, ahogy a tojás szétrobbant az ablakon. Lehettem volna kviddics-legenda is, ha az a navinés kis cukkancsmókus nem tarolja el a bokám, vagy ha időben ellátnak. Így viszont maradtam a minisztérium kis csókos csicskája. Hogy ez se rossz? Hahahaha, de.
- Kellene, hogy érdekeljenek?
Nem tudom, lehet, hogy kellene, de valahogy mindig inkább a mókára és a megbotránkoztatásra koncentráltam. Három fiútestvér után születtem én, mint negyedik, nagy korkülönbséggel, de azért az idősebbek haverjaival bandázva. Tíz évesen tetoválásom lett, amiért anyám vert meg, nem is apám, de én nagyon büszke voltam rá. Meg arra is, hogy az én imádnivaló anyámat ennyire kihoztam a sodrából. Kipróbáltam a füvescigit, egy hétig beteg voltam utána, de akkor éppen jó volt, mert Bözsi néni házának tetején csináltuk, miközben hallgattuk a pletykákat a falubeliekről. Sosem voltam az a klasszik jó gyerek, és tudom, hogy soha nem is leszek. Ez ilyen.
- Anyám. Ez a mániája, hogy mindig legyen nálam étel, mert mi van, ha a manók nekiállnak sztrájkolni és akkor nem lesz mit ennem, és éhen halok. Hozzáteszem, a faluban lakunk, szóval képes leszek arra, hogy hazamenjek enni.
Anya csak túlaggódja ezt az egészet, mert mi a fene történhet, de komolyan? Azt mondják a manók, hogy na akkor nincs kaja, így jártatok. Első lépésként sereget tobozoznék, megrohamoznánk a konyhát, aztán kilopnánk a legjobb kajákat. Nem mindet, másnak is hagynánk, csak olyat, amit mi szeretünk enni. Aztán hazamennék és megvacsoráznék. Nem lenne egy nagy was ist das a művelet, de hát anyám, az anyám, nem tudok vele mit kezdeni. A süteménye meg valóban isteni, szóval nem baj, ha ad. Legalább ezt a havergyereket is meg tudom kínálni valamivel. Csak jól állok.
- Lazább? Mindenki azt hiszi, hogy csak mert apám az ki, majd lazább. Pont, hogy nem. Persze, vannak tanárok, akik itt jönnek, hogy jaj, hát Andor fia, mintha olyan nagy haverság lenne közöttük, csak mert vágják pám keresztnevét, és akkor már egyből mi is haverok lennénk, de nem, a legtöbben vagy ugyanúgy, vagy szigorúbban kezelnek, főleg mivel nyíltan renitensnek számítok.
- Höh. De. A nagybátyja.
És nem, nem tetszik, hogy egy kiskamasz szájából hallom Médi nevét, aki hímnemű. Na arról nem volt szó, hogy fiúkkal is barátkozik. De nem, még nem tervezem azt, hogy a rét melyik részére ásom el a hulláját. Még.
- Pontosan, de kanyarodjunk vissza az előbbi témára. Honnan ismered Médit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Majd még gyakorolom.
Azért hülyét nem csinálok magamból, hogy itt hatvanszor kimondjam a nevét, mígnem álmomban sem fogok tudni már mást csinálni, mint csak ismételgetem, hogy Iszcsel, Iszcsel, Iszcsel. Még a végén olyan lesz, mint Bloody Mary, háromszor kimondod, aztán megjelenik. Azért mindennek van határa kérem szépen, nem kell itt annyira túlzásba esni.
- Nálunk ez hagyomány. A sógornőim is mind Radetzky-k, tudod, így lesz erősebb a család, meg minden ilyesmi.
Én mondjuk ezzel annyira nem értek egyet, mármint maga a hagyomány szép, hogy mindenki felveszi a családnevünket, de ez kicsit kényszer is nem? És ha én kötőjelesen írnám inkább a nevem? Ha jól tudom az ő családjában olyan is van, aki nem is előre tette a férje nevét, hanem a kötőjel után, szóval náluk ez szabadabb, de nálunk eléggé rákötelezett módon működik. Ha tetszik, ha nem, Radetzky leszel.
- De ettől függetlenül sem zavarna, megtisztelő gondolat.
Mivel nem hiszem, hogy ismeri a családom ezen törekvését, hiszen rákérdezett, hogy bánnám-e, tudom, hogy komolyan felmerült benne a gondolat, és meg kell vallanom, nagyon tetszik, hogy így gondolkozik, mert ez is valami, amivel közelebb juthatunk egymáshoz. Tudom, hogy bármikor is történjen meg a házasságunk, legyen ez ma vagy két év múlva, nem lesz könnyű neki sem, hiszem minden egyes lépésünk számos új élethelyzetet teremthet, olyanokat, melyekre képtelenség felkészülni, hiszen mind a ketten most először vagyunk ilyen szituációban.
Elmosolyodom azon, hogy mennyire remeg a keze, hogy mennyire fél attól, amit ez az egész jelent. Én is félek, de próbálok erősnek mutatkozni. Ez olyan férfi dolog azt hiszem. Próbálod meggyőzni a nődet, hogy nincs akkora vész, közben meg dehogy nincs, viszont, mint férfi, egy pillanatra sem törsz meg, csak mentek előre, mert majd úgyis ott lesz a korábban említett szivárvány az út végén. Mondjuk tényleg inkább szivárvány legyen, és ne ő legyen Radetzky Szivárvány, mert lehet, hogy még engem is elkergetnek otthonról. Megmosolyogtat, ahogy egymáshoz érünk, ismerkedünk egymás bőrével, az övé finom, puha, az enyém érdesebb, mivel többnyire seprűn ülök, vagy, ha nem akarok bent lenni a házban, akkor fát aprítok. Olyankor senki sem akar a közelembe jönni, mert azt hiszik baj van. Hogy ideges vagyok, vagy valami rossz ért. Olyankor anya a kedvencemet csinálja és mindenki olyan kedves velem, pedig én csak egyszerűen kedvet kaptam ahhoz, hogy fát vágjak. De a világért se mondanám el, hogy nem a dühös kis tini lelkem szól ki ilyenkor segélykérően, mert valljuk be, minden ember szereti, ha kényeztetik.
- Minden.
Erősítem meg, mert valóban, ebben a füzetben van minden, ami fontos, nagy becsben tartom, még ha nem is tudtam elkerülni, hogy az idő vasfoga ne üljön meg rajta. De ez a legkevesebb, amíg biztonságban van, és úgy érzem, hogy most is jó helyen pihen, Edith kezei között.
- Ne aggódj, majd lesznek. Már látom is magam előtt.
Kiegyenesedek, kicsit megköszörülöm a torkom, és úgy csinálok a levegőben, mintha valóban írni kezdenék. A hangom kissé elvékonyítom, de nehezen válik rendesen lányossá, talán kicsit mókásan hat.
- Kedves naplóm, öt éve vagyok ennek a szerencsétlennek a felesége, és még mindig nem tudja, hogy a kedvenc színem a napsárga. Nem az okker, nem a narancs, komolyan, mit lehet olyan nehezen megjegyezni a napsárgán? Még a világ is súg neki, hiszen a nap fent van az égen. Csak fel kéne emelnie a fejét… mindegy, mosolyogtam rá azért, de holnap kicseréltetem ezt az undorító táskát valami szépre. El fogja hinni, hogy tőle kaptam. Ezért vagyok nő, hogy játszmázzak. Amúgy tud cuki is lenni, például, hogy nem felejtette el az évfordulónkat. Igaz, hogy egy hónapja volt, de ez már lényegtelen. Legalább ma jó gyereket hozott haza a bölcsiből. Se nem kínai, se nem néger, és nem is fiú. Megnyugtatóan fejlődik.
A végére azért nevetve elhúzódom, ha esetleg szeretne megütni, akkor ne legyen olyan könnyű dolga. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan alkalom közöttünk, amikor beveri majd a képem, és azt se mondhatom, hogy nem jogosan, hiszen kivívtam. Én valahogy mindig nyakig vagyok a bajban.
-   Szívesen.
Bólintok is hozzá egyet, miközben akaratlanul is meghallom, hogy már vannak, akik elkezdték a visszaszámlálást. Azért valamivel meg kellene dobni ezt az estét még nem?
- Hunyd le a szemed.
Javaslom, és ha megteszi, akkor óvatosan közelebb hajolok, és finoman, nem tolakodón, és teljes szándékossággal a szája szélére lehellek egy csókot, miközben az első tűzijáték a magasba emelkedik. Nem akarom, hogy kelletlen legyen az első, ráadásul a kiírás szerint egy rellonost kell megcsókolni, nem a rellonosnak kell megcsókolni. Viszont nem húzódom el, ha akarja, akkor folytathatjuk ezt, ha nem, akkor simán csak kívánhatunk egymásnak boldog új évet.