Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hát, ez is megvan. Eladtam a lelkem az ördögnek, vagy legalábbis egy évre tanításra kárhoztattam magam, de lehet, hogy az előbbivel jobban jártam volna. Mivel azonban a modern mágia sem képes rajtam segíteni, valamivel ki kell töltenem az időm, s mivel a kedvenc szórakozásaimról gyakorlatilag lemondhatok, akár új hobbi után is nézhetek. Ugyan, milyen nehéz lehet túlélni egy falka dilettáns, pálcával hadonászó tinédzsert?
P.s.: Karma, tudom, hogy ezt olvasod. A kérdés költői. Nem kihívás.
Van némi nosztalgia bennem, ahogy - igazgatói engedéllyel - a kastélyban lófrálok, pedig életemben először járok itt. A vizsgaidőszak végefelé szinte semmi mozgás nincs, alig pár emberre hozok frászt a folyosókon. Ide is, oda is benyitok, röviden felmérve a termeket, varázslatokat és állapotokat. Hát nem dobok hátast, mit ne mondjak. Az egyetlen pozitívum, hogy a fáklyákat lecserélték, de terrrmészetesen a lovagi páncél örök és elpusztíthatatlan, kötelező jellegű kellék.
Az egyik terem aztán végre felkelti az érdeklődésem - megbűvölt napszemüvegem lencséjén át jellegzetes manaszálakat látok csavarodni, úgyhogy rögtön ki is lövök az ajtó irányába. Lekönyöklöm a kilincset, hogy ne kelljen a zsebemből kihúzni a kezem, majd ugyanezzel a lendülettel besétálok. Kissé hirtelen a díszletváltás, de számítottam rá, hogy illúzió fogad majd, így inkább csak forogva tanulmányozgatom a varázslatokat, amik a helyiséget alakítják és álcázzák.*
- A jó k... anyád,-*dicsérem aztán meg a térdtájékon nekemrontó asztalt, végre feltolva homlokomra a teljesen indokolatlan sötétítőt. A világ hirtelen kitárul előttem. Mit keres ez a szúette sz*r a romok közepén? Meg ez a tetves kanapé, ami a következő lett volna, amin átesek. Nem sokon múlt, pedig ha a pamlagon elnyúló nagyfülű srác ölében kötök ki, csak a sokéves átlagot hoznám.*
- Nem a tiéd. Hacsak nem vagytok rokonok.-*Nyugtatom meg az ismeretlent, az asztal felé bökve állammal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ahhoz képest, hogy épp magára locsolt egy fél vödör forró italt - ami illata alapján vélhetően kakaó - van képe kóstolgatni. Azt hiszem, jobb, ha elkezdem ezt szokni, elvégre a serdülő korcsoport nem arról híres, hogy túlzottan elnéző és együttműködő lenne a felnőttekkel szemben. Azt persze nem tudom, mennyire tartanak majd öreg szivarnak...de nincs okom jóra számítani.
Akkor hát lássunk is neki.  
- Persze-persze, meg is feledkeztem róla,-*bólogatok, ennek ellenére laza mozdulattal ejtem vissza orromra a szemüveget, hogy a színezett lencse mögül kényelmesen szemügyre vehessem a srácot, ellehetetlenítve pillantásom követését.*- Mindig is fájlaltam, hogy nem denevérnek születtem. Kiváló képesség az echolokáció,-*cseverészek megszokott, Nagy-Britanniában rajtam ragadt és sokat csiszolgatott stílusomban. Tükörsíma és annyira lehet rajta fogást találni, mint egy olajozott angolnán. Miután kedvemre kielemeztem a körülötte örvénylő manaszálakat, "észreveszem" a nekem szegezett varázseszközt és "meglepetten" lekapom a napszemcsit.*
- Az ott a pálcád vagy...?-*közelebb trappolok (megtéve mind azt a két, legfeljebb három és fél lépést, amit az asztal megkerülése igényel), hogy alaposan megszemlélhessem a fenyegetést, jóóó közelről. Természetesen érdeklődésem kizárólag szakmai és minden figyelmem a pálcára összpontosul, ami lehetővé teszi, hogy maradéktalanul ignoráljam a közelségem kiváltotta ellenérzéseket.*
- 9 és 3/4 hüvelyk, könnyed, kellemesen rugalmas. Közepes gyantatartalmú rezonáns luc, sárkányszívizom-húr maggal. Szép darab,-*lelkesedem olyan visszafogottan, amennyire ezt hihetően lehet ebben a szituációban. Nem sietek felegyenesedni, mert engem nem feszélyez az egész (vicces is lenne, ha a saját tolakodásomtól jönnék zavarba), viszont kifejezetten jó móka mások reakcióját figyelni.
Mondjuk lehet, hogy meg fogom még ezt bánni. C'est la vie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ha az embert heti szinten öntik le valamivel, akkor egy idő után már nem veszi a fáradságot, hogy törődjön az ilyen bagatell apróságokkal.
A srác gyakorlatilag fénysebességgel pakolja el a nekem szegezett pálcát, evidensen sokkos állapotban meredve rám. Élvezem az ilyen pillanatokat, amikor hallgatóságom köpni-nyelni sem tud, bár ez igazán olcsó kis trükk számomra. Gyakorlatilag csak elemezni tudok. Amúgy nem szokásom szükségtelenül villogni a tudásommal, viszont ez a helyzet nagyon adta magát.*
- Igazán semmiség,-*bólogatok már-már merev komolysággal, mintha valóban rászolgált volna az elismerésre. A menő pálca persze nem garancia rá, hogy a hozzá tartozó varázsló/boszorka/fúriafűz is impresszív, de na, minden partihoz kellenek parasztok. Noha az, hogy sejti, nem igazán hétköznapi a tudásom, egész biztató jel. Még a végén előléptetem.
Hagyom, hogy meneküljön (bár ötletem sincs, mit hisz, hogy akkor majd itt és nyomban rámászom? vagy majd egészéves büntetőmunkára küldöm? Frics dedikált, bekeretezett gratulációt postázna nekem). Mérlegelem, eléggé traumatizáltam-e már ahhoz, hogy híremet keltse, mert nagyban megkönnyítené a munkámat, ha a diákok egymás közt építgetnék ki az engem övező legendakört és nem nekem kellene ezzel vesződnöm.
Á, még jár a szája. Akkor csüccs és csevej. Asszem, Alistair se ér még rá vagy egy óráig, szóval nincs hova sietnem. Legalább páholyból élvezhetem Csészike (rosszul palástolt) zavarát és lelkesen helyeselhetek.*
- Hogyne, csak természetes. Manaanalitikus vagyok.-*Meg ilyen rohadt rejtélyes. Kíváncsian várom, mit bogoz ki ebből és milyen kérdésekkel rukkol elő (nekem is lenne amúgy, például hogy Shakespear is szereti-e a kakaót?). A szemüvegemet a kabátom nyakába akasztom, hogy zsebre vághassam a kezem és a fotel karfáján végignyúlva a támlának dőlhessek nézelődni. Reaktív illúziók, nem is rossz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Zavar. Annyit látom másokon, hogy már simán hihetném azt, hogy az emberi arcnak ez az alapberendezkedése, mégse bírom elunni, hogy egymás után hozzam zavarba hallgatóimat. Főleg akkor vicces, amikor valaki annyira nem bírja eldönteni, mihez kezdjen velem, hogy minden ösztönös tiltakozása ellenére belemegy a játékba és úgy tesz, mintha nem érezné, hogy a felszínen hétköznapi csevejünkben semmi normális sincs. Pedig a figyelmesebbek mind tudják, hogy ingoványos talajra tévedtek, és lassan felőrlik őket a kétségek.
Jár nekem ennyi élvezet, úgy érzem.
- Dehogy, dehogy. Én ezt kötelességemnek tekintem,-*és valóban, ha szívathatom a helyi gyógyítótanoncokat, készséggel végigelemzem a pálcáikat, bár ha sokan jelentkeznek, akkor belépődíjat is fogok szedni. Komolyságom azt a benyomást kelti, hogy életbevágóan fontos feladatról beszélek, amin akár emberi életek is múlhatnak, miközben felelősségem teljes tudatában - avagy maradéktalan érdektelenséggel - pózolok a kanapé karfáján. A tartásom olyan méltóságteljes, mint egy antik szoboré (a fejem meg majdnem olyan hiányos, mint a Szfinxé), az öltözetem és a rajta gyöngyöző kakaócseppek azonban nagyban rontják az összhatást.
Aztán a srác végre észreveszi, hogy elúsztatta a könyvét. A tárgyat magát nem sajnálom, ütött-kopott, agyonolvasott darab, azonban pont ebből és a reakcióból érzem, hogy ez most nagyjából egy szeretett házikedvenc elvesztésével egyenértékű esemény. Amit pedig biztosra veszek, hogy nem szeretnék jelen lenni, ha újdonsült aeromágus ismerősöm úgy dönt, jogosan vagy jogtalanul engem hibáztat majd a kötet kimúlásáért.*
- Viszlát!-*intek még az ajtóból visszafordulva, mert ha valamit nagyon angolosan csinálok, az a távozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az ősz kapcsán szomorúan kell megállapítanom, hogy messze túl sok időt töltöttem Angliában ahhoz, hogy ne találjam a kontinentális klímát kellemetlenül hidegnek. Hiába is igyekszem szoktatni magam, egyelőre választhatok két réteg melegítő bűbáj és a téli kabátom közt, ha ki akarok mozdulni. Pedig ehh, a négy faltól is ráz a hideg. Mindegy. Majd átmegy. Addig is iparkodom sok időt tölteni tanulmányi intézményen kívül (nem azért vagyok házvezetőakármi, mert annyira rajonganék a kölykökért, csak remek barátaim vannak), de biztonságos területen belül...ami nagyjából az összes szórakozásomtól megfoszt.
Ebben a faluban alig van élet. Londonhoz vagyok szokva, nem ehhez a csendhez és kihaltsághoz, ami itt körülvesz. Utazni viszont nem sok esélyem van, hacsak be nem csajozok (vagy be nem palizok valakit). Szóval teázom. Van egy bazi termoszom, egy könyvem és hogy izgalmasabb legyen, a piactér egyik standjának tetejére raktam a bázisom, ahonnan anélkül figyelhetem az erre botorkálókat, hogy ők nekem jönnének. Igazából azzal se vesződöm, hogy illúzió mögé rejtsem magam, épp csak biztosítottam, hogy ne eshessek le, na meg raktam magam alá egy jó vastag takarót, hogy kényelmesen törökülhessek. Stephen King társaságában kortyolgatom hát az Earl Greyem (cukorral és tejszínnel, mert legalább ennyi dekadenciát akarok most), s ha épp nem a kis fém bögrét emelem a számhoz, a környéket pásztázva, akkor a pálcámmal játszom, ujjaim közt pörgetve-forgatva. Régi rossz szokás, de - kopogjam le - olyan még nem volt, hogy akaratlan elsült volna a kezemben. Amúgy nincs vele semmi célom, egyelőre csak tanulmányzom a helyieket, felmérem a terepet, reménykedve abban, hogy a megszerzett tudásra sosem lesz szükségem. Persze, egy másik részem gyakorlatilag térden állva könyörög valami történésért, ám józanon tudom, hogy kell nekem a balhé, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.
Ééééés mire elértem idáig gondolatban, a szemem megakad egy sötét figurán - nem mintha bajom lenne a gothokkal, de tőle egy pillanat alatt eltölt egy nagyon ismerős és nagyon kellemetlen érzés. Halk hümmögéssel beleiszom a teámba, a helyi pletykákat pörgetve végig fejemben és azon tűnődve, mennyire hihetek nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szakmai ártalom, de bárhova megyek is, mindig tájékozódom a helyi sötét lényekről és különlegességekről - egyrészt, mert nem szeretem a meglepetéseket, másrészt, esélyesen össze fogok futni velük. Minél szeszélyesebb-veszélyesebb, annál valószínűbb, hogy egymás útjába sodorjon minket a balsors. Murphy örök és az egyetlen kiszámítható dolog. Ha magam ellen fogadhatnék, már rég milliomos lennék.
Nem vesződöm a perifériás látással, a könyvből fel-felpillantva egyenest rá nézek. Most már a nevére is emlékszem. Fura egy szerzet, az elcsípettek alapján - mint egy Douglas Adams könyv - jobbára ártalmatlan, és vén, mint az országút. Ritka, hogy ennyi idő után is legyen benne, vagy ha más nem, felszínén egy vékony héjra elegendő emberség. Mármint, eleget láttam, hogy ne áltassam magam, reális elképzeléseim vannak arról, mi mindent tehetne, ha épp kedve tartaná. Pont ezért értékelem, hogy mindössze közepesen kríp módon figyel, mert kétség sem fér hozzá, hogy miközben az egyre üresebb piacon köröz, friss húsként kivívtam pillanatnyi érdeklődését. Nem illek ide. Tulajdonképpen nem illek én sehova, de ide aztán főleg nem.
Kortyolok, lapozok, megperdítem a pálcát az ujjaim közt, kiszolgáltatottságom teljes tudatában, mert persze a hoppanálást letiltották, mint triggert, hogy életben tartsanak...ami jelenleg kissé kontraproduktív. Nem újdonság persze, de ezt a fajta mérhetetlen erőkülönbséget sosem szerettem (mármint ki szeretné az érzést, hogy gyakorlatilag lábatlan pók módjára kapálózhat legfeljebb), mindössze megszoktam; nyilván sokat segített ebben, hogy az élet amúgy is imád szo...ívatni. B*szd, nem igaz, már gondolatban is cenzúrázom magam.
Lenézek és a lassú, szinte vontatott pislogástól olyan érzés tölt el, mint amikor macskával szemez az ember. A benyomáson az se segít, hogy a sötétben nem lehet kivenni a pupilláját, szóval van némi bagzócicaszem beütése a pillantásának. Ha sitcomban lennék (ami néha tök indokolt feltételezés részemről), most bántó hangossággal beleszürcsölnék a pohárkámba, lásd comic relief. *
- Segíthetek valamiben?-*Érdeklődöm olyan nyájasan, mintha én lennék a házigazda, a piac pedig az otthonom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Némán farkasszemet nézünk, mígnem ő elfordítja a fejét és tekintetét rólam. Nem mintha valójában elengedne, sajátos kisugárzása továbbra is kivehető számomra és kíváncsian elemezgetem az érzéseket, amiket felriaszt.  Leteszem a könyvet, hogy pofátlanul tenyerembe támaszthassam az állam, míg szenvtelenül bámulom. Hiányzik a vérszomja által csiholt félelem, bár munkál bennem a kiszolgáltatottság kényelmetlensége és a dac, az a csakazértse, ami lételemem. Jobban belegondolva olyan, mint egy fénykép, azokból a korokból, amikor még hitték, hogy a fotográfiák ellophatják a lelkedet. Itt áll előttem, tisztán és világosan kivehetőek vonalai, mégis megfoghatatlan.
Sokáig magam sem értettem, miért szeretném levakarni magam azt az átható pillantást, ami jellemző a hozzá hasonlókra. Pedig egyszerű a válasz, emberi gyarlóságom lázadt a tudat ellen, hogy valahol odaát, a sötétség túloldalán évszázadok szunnyadnak, amik árnyékában én csak egy gondolat vagyok, egy végtelenségig ismétlődő sorminta vonása. Hogy nem azért látnak át rajtam, mert annyira kifinomultak lennének az érzékeik, hanem mert az emberi jellem olyan unalmasan kiszámítható, korlátolt. Mindenki hisz a saját kivételességében - vagy legalábbis szeretne, amíg az élet előbb vagy utóbb nem szembesíti az ellenkezőjével. Hát...a jellemfejlődés mindenki előtt nyitva áll.
Arcizmom se rezzen arra, ahogy a csitrik elsétálnak mellettünk és letegezik, de kezem leeresztve ujjaimat összedörzsölve elmorzsolok egy képzeletbeli csipet valamit, mintha a hozzájuk tapadt kellemetlen érzéstől próbálnék megszabadulni. Miután hallótávolságon kívül érnek a diákok, s Adam még mindig nem mozdul, némi latolgatást követően engedek a bennem toporgó unalomnak.*
- Lenyűgöző a közvilágítás imperszonációja. Ragyogó!-*bólogatok elismerően, s hangomon nem érződik gúny, csak egyfajta kimért csodálat. Nem mindenki képes utcalámpát megszégyenítő tartással állni és tűnni ki a tömegből.*
- A világért se vegye tolakodásnak, de mondja, sokat gyakorolta?-*piszkálom mezítlábbal a tigrist, egy naiv brit kispolgár kíváncsiságával. Három lehetőség van: A, pórul járok B, elhúz innen és olvashatok tovább C, történik valami érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Annak ellenére, hogy egyáltalán nem naiv jóhiszeműség késztet a csevejre és adja számba a szavakat, egy részem óhatatlanul is túl jól szórakozik a reakcióján. Persze, tudom én, hogy mint indián kisgyerek a sínek között, az életemmel játszom, ám ettől nem élvezem kevésbé. Vagy vette a lapot, vagy...nos, kellemetlenül elnyújtott halálom lesz. Visszafogom magam, amikor a meghajlását kezem automatikusan nyuszitapssal jutalmazná, pótcselekvésként felhörpintve maradék teámat.  
- A született tehetségnek kevesebb idő kell a kibontakozáshoz,-*végtelenül őszintén és szerényen jegyzem meg ezt, mintha hangyányit zavarba is jönnék önnön felsőbbrendűségemtől. Nem mintha nem érteném az utalást, csak gyökérből vagyok, ahogy kedves barátaim hangoztatják. Amúgy kínos, mennyire belenyúlt, valóban a csúcson lettem dísszé - alighogy előléptettek, ki is iktatott a fejsérülésem.
Aha, angyal. Napersze. Max a fűzfán fütyülős, fémöntvényes...
Végül letelepszik a szomszédos stand tetejére, kényelmesen elhelyezkedve. Érdekes. Pördítek egyet a pálcámon, közelebbről is tanulmányozva kicsit az arcát, lényét. Mint a gyerekek, érzem a késztetést, hogy megböködjem valamivel, valódi-e, bár furcsamód olybá tűnik, megtartotta a lélegzést, mint régi rossz szokást.
Nem töröm meg a csendet, helyette kíváncsian módosítgatni kezdem a képet - apró részleteket cserélgetek, új darabokat csempészek bele, a hihetőség határain belül mozogva, várva, észreveszi-e. Ha elég sokáig hagyja, hogy játsszam, arra térhet magához, hogy a lába hirtelen olyan mély szakadék fölött lógáz, aminek nem látni az alját. Ketten ülünk a világ tetején, míg én a könyvemet olvasgatom, tökéletesen ártatlan fejjel.
Én ott se voltam, montha a cement.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az ember azt hihetné, most aztán vámpíromra akadtam, belekóstolok a saját orvosságomra és majd a hajam tépdesem attól, hogy hozzám hasonlóan semmitmondó vonásokkal szemléli kis, kétszemélyes előadásunkat. Mégis, inkább derűs kíváncsisággal tanulmányozom, ahogy telik-múlik az idő, frusztráció árnyéka nélkül, elvégre ahogy én csak egy újabb halandó vagyok számára, ő csupán egy újabb halhatatlan számomra. Egyikünk sem annyira eredeti, hogy ne találjunk a másikban ismerős vonásokat, márpedig az érzelmeket lassan felemésztő, szárazon pergő rozsdaréteg majd' minden fajtársa lényébe belemarja magát. Ettől függetlenül a British Library éjjeli könyvtárosait - ezeket az ódon kötetek szagát árasztó, pergamenek közt aszalódó drága lelkeket - éppúgy kedvelem, mint Lizi szeszélyes szóáradatait és csip-csup fellángolásait vagy a la Fayek családi ereklyeként őrizgetett dinoszauruszait.
Tetszik a pillanatnyi zavara-értetlensége, illetve az a lazaság, amivel - jelenleg - nyilvánvaló kétszínűségemet kezeli, ahogy szemügyre veszi "művemet". Sőt, szó szerint beleveti magát a felfedezésébe. Pompás. Anélkül, hogy megmoccannék, azonnal alakítom az illúziót, gondolkodást mellőzve asszociációra építek, mert nincs szükségem rá, hogy valóban elhitessem vele, ez a valóság. Szabadon játszhatok, így zuhanás helyett lassan, könnyedén hintázva kezd süllyedni a sötétségbe, akár egy tollpihe, s egy arra tévedő fuvallat még meg is perdíti tengelye körül. Kellemes ez a majdnem súlytalanság, bár hiába is kapálózik, irányítani nem tudja a sodródást. Addig is ráér nézelődni, hisz az ő szemeinek nem akadály a fénytelenség; a két oldalt magasodó sziklafalakból pedig város bontakozik ki, a hegy elevenjébe vájt épületek, oszlopok, párkányok és ablakok tömkelege. Elhagyatott, ősi és titokzatos labirintusa letűnt népeknek, aminek termeiben apró lidérclángok bújkálnak és fogócskáznak. Némelyik torony vagy kiugró karnyújtásnyira van, de ha hozzáérne, hogy megkapaszkodjon, mintha vizet próbálna merni s a kő köddé foszlik - völgy mélyén tanyázó felhővárossá változnak az árnyak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szeretek másokat megmozgatni, s ennek egyik legártatlanabb formája az, amikor céltalanul, saját kedvemre kreálok illúziót, a magam vagy környezetem szórakoztatására. A leggyakrabban apróságokat alkotok, olyasmit, ami felett akár el is siklik az ember tekintete, s azzal kérkedem, hogy tökéletesen illeszkednek a valóság keretei közé. Ritka, hogy ennyire nyíltan és egyértelműen nyújtom a képzelet szövetét. Figyelek, s nyugalmam nem hanyag elbizakodottság - mintha azt valaha is megengedhettem volna magamnak, heh - mozdulatlanságom a felajzott idegé.
Ő a művemet vizslatja, én őt elemzem, tekintetének cikázó útját, egyre szaporábbá váló rezzenéseit. Felzaklatja a látvány, vagy inkább valami, amire emlékezteti. Lenyűgöző, ahogy több évszázad rárakódott rétegei alól villannak elő az érzések szellemképei - nem először látom, de mindig azt juttatja eszembe, ahogy a szobrok arcán a fény esésétől függően más-más indulatot fedezni fel.
Meg sem lepődöm, hogy beletenyereltem valamibe, mostanra kikopott belőlem a késztetés, hogy bocsánatot kérjek miatta. Valahol lényegem, hogy puszta jelenlétem megbolygatja a dolgokat, mintha lenne a létezésemben valami természetellenes.
A suttogást épp' csak elkapom  - inkább értelmét fogom fel, semmint a szavakat, de nem reagálok azonnal, túlságosan leköt a látvány és a feszültség a levegőben. Meg kell ismételnie magát - kérését? kijelentését? - hogy mozduljak. Balom felcsapva legyintek párat, mintha elhessegetni próbálnám a felém szálló füstöt, míg a látomás eltűnik, akár leheletem párafelhője.*
- Hm?-*Félrebillentem fejem, egyetlen hangba sűrítve kérdéseim, mert minek pazaroljam időnket klisékre. Leginkább kíváncsi vagyok, a szemfogak megnyúlása nem kavar fel; ez nem éhség, de ha az is lenne, viszonylag olcsón adom a vérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mindketten ráérünk - bár hozzá mérten nekem lenne hova, az élet egyik számomra tartogatott nagy tanulsága pont az volt, hogy a dolgokat nem lehet siettetni. Amíg kitartanak bűbájaim, fázni se fogok, szóval elrakom a könyvem és a termoszom, kihasználva merengő perceit, s ahogy megnyugodni látszik, előre hajolva a térdemre támaszkodom.*
- Theoretically.-*A technikai részletekbe és feltételekbe inkább nem mennék bele, azonban elméletileg képes lennék rá. Sok a "ha" az egyenletben, ám kellő ismerettel és tapasztalattal rendelkezem (feltételezhetően) a kivitelezéshez. A felvetés viszont nagyon specifikus - vagy romantikus képzelgés, ami talán nem áll messze tőle, vagy fatális megtévesztés.
A folytatás ez utóbbit igazolja.
- Friss élmény,-*konstatálom, elsőre mellőzve az érzelmi színezetet, verbális biccentésként reakciójára. Érthető, könnyű megsaccolni a következményeket. Ezeknek gondolatától viszont akaratlanul is felidéződik bennem az a pár alkalom, amikor égési sérülésekkel gazdagodtam. Élénken él elmémben a nyers fájdalom, pedig közel sem kerültem életveszélybe.
- Nagy valószínűséggel,-*bólintok, mert ennyi idő után már nem tudom hogy leellenőrizni, viszont ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Occam borotvája. Okos húzás, elvégre a ház méretétől függően viszonylag kis hatóteret kell felhúzni, ráadásul a vizuális elemen túl mindössze az idegvégződések és a hőérzet blokkolására van szükség, ha az áldozat nem gyanakszik.*
- Én nem vagyok vadász,-*vonom meg finoman vállamat, nem érzéketlenségből, mindössze azt jelezve, hogy semmiféle érdekem sem fűződik ilyesmihez, élvezetem meg aztán pláne nem lelném benne. Persze, üres szavakként csenghet mindez. A tekintetét fürkészem, összevetve mindazon szempárokkal, amiket emlékeim közt őrzök, latolgatva. Láttam nála vérszomjasabb halandókat, ez vitathatatlan. Némán mérlegelek, akár a sakkmesterek - megfontolom a nyitásom.*
- Tudnál ellene védekezni,-*jelentem ki, fejem egy picit oldalra hajtva, ha nem is bizalmam, de nyitottságom jeleként.

Szó szót követ; lassú, bár cseppet sem vontatott beszélgetésünk viszont kezd túl hosszúra nyúlni. Felkászálódom hát, megadva nagyjábóli elérhetőségemet az éjlénynek. Ha kíváncsisága legyűri, úgyis megtalál, efelől semmi kétségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az ő rövid (vagy hosszú-)távú tervei között sem feltétlenül szerepelt ez a kiruccanás. Mármint, nemet soha, egy pillanatig sem mondott volna a lehetőségre, de ami keveset tudott a fivérekről, az bőven elég volt hozzá, hogy ismerje esélyeit. Mivel az ő képességei terepen a legértékesebbek, általában nem utólagos felmérésekre küldték, hanem használatban lévő épületekhez, aktív helyszínekre rendelték. A Selwyn-ház egyfajta ritka csemegének ígérkezett, másrészt még belé is szorult annyi tapintat, hogy közben a másik érzéseire figyeljen.
Nem szeretett volna pont itt, a gondosan levédett semmi közepén válni átok áldozatává a saját otromba szája miatt.
Napszemüvegje takarásában forgatja fejét, s pálcájával megjelöli a pontot, ahol a védőbűbájok kezdődtek, több rétegben. Ha más nem is, ezek tökéletes állapotúak - a mugliriasztó elég ócska, de effektív, a többi viszont… időbe telt volna átjutnia rajtuk, ha nem nyer belépést. Odabent burjánzó brit dzsungel fogadja, ami a mellkasát veri sok helyen. Érdektelen arccal hajtja félre a cserjéket, Sebby nyomában lépdelve a vadcsapáson, amit követnek.
- Hacsak nem titkos vágyad, hogy mögéd kelljen ülnöm, akkor nem. Semmi repülő cuccra nem ajánlatos felszállnom,-*felel, holott a mormogást egyáltalán nem neki szánták. Az egész visszakézből tett megjegyzés pusztán, elvégre útközben el is kezdi a felméréseket, figyelme java erre összpontosul. Így könnyebb lesz megtalálni a manaszálak csomópontjait vagy épp azokat a részeket, amiknél valamiért gyérebbek.*
- Nekem jó. Csak számolj vele, hogy ha akadnak még veszélyek, nem biztos, hogy a ház közvetlen közelében rejtették el őket,-*tolja fel orrán a Raybant egy pillanatra. A varázslatok rétegzése különleges odafigyelést kíván, márpedig ez a legvalószínűbb abban az esetben, ha valaminek sikerült megúsznia a minisztérium átfésülését.
- Apropó, hogy-hogy én? Nem mintha ne élvezném a veled töltött időt, de ugye megmondanád, ha vétettem valamit és épp a bátyád felé terelgetsz, hogy végezzen velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Meglepődnél, milyen szívósan élni akarnak az ilyen ósdi épületek,- jegyzi meg, s bár hangja lapos, alighanem tapasztalatból beszél. Ha az egész téglakupacnak nincs is öntudata esetleg, az évszázadok alatt felhalmozódó mana, érzelmek, a kiszórt varázslatok, kiömlött bájitalok, a benne élő mágusok jelenléte apránként képes életet lehelni jóformán bármibe. A falak elnyelik, a deszkák magukba isszák, beszivárog a résekbe és porként ül meg mindent.
- Ah,- visszaengedi a szemüvegét, s ahogy Sebastian körül kavarognak a manaszálak, figyelmesen nézi az arcát.* - Szóval nem mondtad el, hogy én jövök. És hagy találjam ki. Ő sem kérdezett rá,-*van egy apró, éles kis félmosoly a sötét lencsék alatt. Impasse. Nem mintha ellenére lenne, néha kiérzi, ha egyes embereket ajánlatosabb kerülnie, mert van bennük valami. Nevezhetné érzékenységnek, éleslátásnak vagy csak szimplán összeférhetetlen természetnek, de az biztos, hogy ha veszélyre edzett megérzése percegni kezd, akkor hallgat rá. Pedig egyébként csábító lenne megismerni - helyesebben, intellektuális boncolásnak vetni alá - a másik Selwynt is. Az apjuk sajnos túlságosan szigorú körülmények közt őrizték, hogy ilyesmivel próbálkozzon, pedig értékes alany lehetett volna.
- A legtöbbet maga a ház fogja elmondani. Viszont ha tudnál egy hozzávetőleges térképet szerkeszteni, a főbb aktivitási pontokkal, leegyszerűsítené a dolgom. Gondolom, egyszerűbb, ha írásban rögzítem, amit találok.-*Hessegeti el az arcából azt a felhőnyi bogarat, ami épp azon fáradozik, hogy a légutaiba repülhessen. Nem akar felesleges varázslatokat használni, mert megkavarhatja az itteni áramlatokat, szóval marad a csukott szájú morgás, amíg átverekszik magukat ezeken a bokrokon.
- Egyébként meg beszélj-kérdezz nyugodtan, nem zavar semmiben. Előre nem tudom, mi lehet hasznos,-*teszi aztán hozzá, amikor egy nyitottabb részre érnek. A gondolkodásuk sok tekintetben hasonló, most azonban az ő szakértelme fog dominálni. A változatosság gyönyörködtet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Quick wit, quick temper. Megszokta, sőt, valamilyen szinten pont ezért álltak még mindig kapcsolatban, egymást szórakoztatva és profitálva a másik jelenlétéből. Ha kicsivel több esze lenne, akkor most és itt nem hergelné; de voltaképp az, hogy ugyanúgy kezeli, mint bárhol máshol tenné, a helyzet élét hivatott elvenni. Sebastian emberből van, hiába berzenkedik tőle, hogy más, gyengébb, korlátoltabb emberekkel kerüljön egy kategóriába.
Hümmög valamit, ami köszönömnek tekinthető - és amihez nem kell kinyitnia a száját - aztán a nevetés hallatán egyik szemöldöke a napszemüvege fölé kúszik, magyarázatra várva. Aztán lustán vissza is süllyed a lencse mögé, mert haha, nagyon vicces.
- Csoda, hogy a helyi méhek még nem rohamozták meg az ingedet,- állapítja meg szenvtelen hangon, holott ilyen esetben aztán készíthetné a bájitalát, mert ezer százalék, hogy megcsípné valamelyik. Ezek a kis fullánkos dögök jutottak eddig a legközelebb ahhoz, hogy tényleg kinyírják, bár általában csak rohadt fájdalmasan feldagad tőlük, mint egy málnás marshmallow.  
- Ha volt némi kreativitásuk, transzfigurálták a holttesteket mondjuk almacsutkává és már semmi sem maradt belőlük,- gondolkodik hangosan. Akit el akartak tüntetni, azt meglehetősen könnyű maradéktalanul elintézni mágiával, bár…
- Mennyi volt igaz az öreg Selwyn kripliségéből?- kérdezi aztán, mert attól függően, mennyire korlátozta a varázslásban, még előfordulhat, hogy nem tudta végrehajtani a kézenfekvő dolgokat. Külső segítsége lehetett valamennyi, de pont azért kerülte el a lelepleződést olyan sokáig, mert majdnem mindent egymaga csinált, amit nem néztek ki belőle.
- Nem,- mondja, ami annyit jelent, hivatalosan sosem látta vagy járt a közelében a dokumentumoknak. Az ilyen feljegyzések piszkálása általában nem kívánt figyelmet von maga után, amire se neki, se Selwynéknek nincs szüksége, főleg nem abban a kontextustban, hogy megkérdőjelezik a minisztérium alaposságát. Hát ha még esetleg igazuk is lesz… - De pusztán az előzmények ismeretében szerintem találunk még dolgokat. Megérzés,- s a száraz szó mögött ott zörög a gyanú, hogy a listák, leírások kevésnek tűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A felmenőid arról híresek, hogy eszük mindig volt. Ne vegyél mérget rá, hogy minden esetben az volt a vérvonal, ami felkerült a fára,-*jegyzi meg, azzal a száraz szarkazmussal, amiből nehéz bármiféle érzelmet kihallani. Azt ő sem vitatja, hogy good ol’ Dad gyógyszere alighanem elgurult valamikor kora ifjúságában, ám ettől még évtizedekig precízen és taktikusan beilleszkedett, tett, alkotott… Ha egyes házak elég ostobák is hozzá, hogy kizárólag a vértisztaságot tartsák szemelőtt, ebben az esetben élt az alapos gyanúval, miszerint a tehetség tenyésztése előnyt élvezett a kirakat mögött.
- That’s some serious dedication to the act,-hümmög, tudomásul véve, hogy ezek szerint valószínűtlenek a félmegoldások. Még egy lehetőség átfut a fején, miszerint az öreg valóban elvágta magát a mágiájától és nemes egyszerűséggel újratanulta a másik kezével. Nem lett volna precedens nélküli, főleg, hogy a mozdulatokat akár már első büntetése alatt elkezdhette tanulni. Fascinating. Egy újabb érv amellett, hogy lesittelni nem érdemes senkit.
- Eh, kezd rád ragadni a pechem,- nyúl Sebby hóna alá támaszként, amíg a szőke kirángatja lábát a frissen keletkezett lyukból és megnézi a sebet. A töffögés alatt bölcsen hallgat, egy-két maradék virágszemetet pöckölve le az elmerülten mérgelődő öltözékéről - nem mintha félne tőle, csak most pont nincs szükség rá, hogy tovább hergelje. Helyette nagyjából megmutatja azt a vonalat, ahol a deszkák kis eséllyel korhadtak, amíg megkerülik a házat. Halkan füttyent, a lyuk méretét látva.
- Van egy tippem, melyik okozta ezt,- sőt, az elszenesedett széleket, kormot látva nem is tipp, inkább bizonyosság. Az időzítés és a képesség eléggé leszűkíti a lehetséges elkövetők listáját. - Látványos hanyagság,- porolja le a kezét, mert alapvető lenne, hogy a helyi időjárást figyelembe véve legalább egy szigetelő-bűbájt tesznek a deszkák fölé. Most már mindegy, majd a lyuk túlsó oldalán óvatosan kell mozogni.
- Haloványan valamit. Innen mentettek ki vagy itt csak behatoltak?- kérdezi, mert ha itt összetűzésre került sor, akár annak maradványai is lehetnek ezek. A mágikus lenyomatok akkor pontosak, ha nem írják felül őket más varázslatok, mágusok. Ami viszont jó hír, hogy bestiák jelenlétére utaló nyomot nem lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tetszene. Derékig érő, lángvörös haj, széles vállak, tökéletes segg. Pyromágus, szerintem előző életében sárkány volt,-nevet nem mond, de kellő érdeklődés esetén hajlandó elejteni a vöröske kedvenc bárjának címét. Ő sose lőne házi nyúlra, bármilyen guszta legyen is, szóval azon túl, hogy valszeg valamennyi kollégáját felismerné hátulról, minden más élvezetet meghagy másoknak. Helyette a szabadsága alatt elhagyatott, villának beillő házakban kockáztatja a bokatörést és/vagy csapdába sétálást.
- Well, a statikai vizsgálatok nyilván csak akkor fontosak, ha az ő fejükre omlik,-méregeti szemével a fal vastagságát, úgy tippelve, hogy a súly javát nem ez tartja. A teherbíró részek több anyagot igényelnek, bár megeshet mágia fogja őket össze.
- Ah, szóval akkor a rendes órabéremet kívánod fizetni? Én behajtom rajtad a veszélyességi pótlékot,-fordítja felé fejét, mert ezidáig jelenléte inkább volt tit-for-tat szívesség, mint valódi szolgálat. A hangjában egy egészen apró csipetnyi valami bújik meg, a behajtás tájékán, egyébként száraz, mint a kétszersült.
- Hmmmm...-*ez kihívásnak hangzott. Greg pedig azonnal ráharapott, letális átok nyomai után kutatva a kuszaságban. A standard rajtaütés közben használatos varázslatokból felismer néhányat, amint a fal mentén körbeoldalaz.- A plafonon vérátok landolt,-állapítja aztán meg, néhány perccel később.- Ennyi idő után nehéz megkülönböztetni, de ha választanod kellene az aszaló- és a vérforraló között, szerintem az utóbbi lenne.-Az egész fejtegetés érzelemmentesen tárgyilagos. Ennyi erővel az időjárást vagy a kávé kedvenc ízesítését is tárgyalhatná, s valahol valóban ennyire közömbös a téma. Nem a történtek régisége, sokkal inkább ismeretségük és saját morális mércéje adja ezt az alaphangot. Vannak, akik megérdemlik a rusnya halált.
- A minisztériumi cuccok letakartak egy csomó mindent, de semmi lényegeset nem látok. A padló résein sem szivárog át mana, szóval itt nyugodtan felszedhetőek a deszkák. Egy pillanat,-most először ragad pálcát, elővigyázatosan vékony fixáló réteget vonva a földre. Csak ezt követően távolodik el a faltól, hogy valami rajzolásra alkalmas felületet kerítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De Mr. Selwyn!-*néz rá megrökönyödve.*- Ha azt hiszi, megvásárolható vagyok, igazán nagyot csalódtam önben.-*Lehet, ekkora hazugságot nem akkor kellene elengednie, amikor amúgy is omladozó falak környékezik. Mégse engedi a büszkesége, hogy hirtelen gőzerővel kezdjen dolgozni, a mihamarabb elérje a kitűzött célt és bőséges jutalomra számíthasson.
Nem ám a f*szt. Szégyentelen, minisztériumi szintű gátlástalan ámításokon szocializálódott. Olyan gyorsan fognak végezni, hogy Sebbynek mélyen a... zsebébe kelljen nyúlnia.
Amint Sebby rajzol, Greg leveszi a szemüvegét, hogy jobban tudja követnii a vonalakat és a lefirkantott jelöléseket. Tekintete ide-oda cikázik, méreget és számolgat, amint memorizálja a falak, ablakok, ajtók nagyjábóli elhelyezkedését. A pontos arányokat élőben kell majd tesztelnie, a falak vastagsága és az esetleges tértágítók miatt, de a vázlatok alapján egy áttetsző, háromdimenziós modellt készít mágiájával. Ezt forgatja, különböző szögekből nézve, olyan elrendezéseket keresve, amik jó alapul szolgálhattak.  
- Akkor emeletenként megyünk. Hall, aztán a konyha és a könyvtárszoba,-*jelöli ki az útvonalat, mielőtt elindulna, az egyik deszkát hosszú mérőrúddá változtatva. Jó lesz a távokhoz, a padló kopogtatásához vagy a plafon vizsgálatához. Az ajtófélfával kezdi, ellenőrizve, esetleg talál-e rúnát vagy más varázst, ami akadályozná a haladásban. A ház - vagy inkább kúria - még nem tanúsított ellenállást, viszont a küszöb átlépése után alighanem elkezd ébredezni. Még elválik, mennyire örül majd az ő jelenlétének, s kit tekint tulajának.*
- A pince marad a végére. És a kút,-*szögezi le, mert veszélyességi pótlék ide vagy oda, szeretne a kevésbé rizikós dolgoktól haladni a komplexebbek felé. Addigra jobb képet kap majd mindarról, ami várhat rá vagy rájuk. Nem feltétlenül fogja Sebastiant magával rángatni, ha a flashbackek vagy más hasonló lép fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rezzenéstelen arccal mered a szőkére, egészen addig, amíg az el nem röhögi magát - szemöldökét felvonva néz rá, mielőtt széles vigyorra húzná száját, fogait villantva. Amolyan szórakozásfélévé nőtte ki magát, hogy bárhol, bármikor nevetést csaljon ki Sebastianból, lehetőleg akarata - és a helyzet kívánta komolyság - ellenére. Nem mintha ez szentimentális, mély érzelmekre utalt volna. Sakkra és perverzióra épült az egész, furcsa alkukról és fogadásokról szóló kapcsolatuk. Szórakoztatták egymást.

Pillanatnyi derűjét hamar elnyeli aztán a koncentráció. A rajzzal együtt javítja a modelljét, elmondva egy kósza fohászt, hogy ne az évtizedekkel ezelőtt magukra hagyott befőttek között találjon bármit. Amilyen a mázlija, valami új, halálos penész tenyészetére bukkanna, vagy egy sereg tartósított gusztustalanságra.
- A dolgozóban olyasmire számítok, ami teljesen szabályos, de nem az eredeti szándéknak megfelelően használják.-*Nagyjából a falnak beszél, miközben a deszkákat ellenőrzi a küszöbön túl, óvatosan haladva tovább. A dolgozó - főleg, ha sok időt töltött ott az öreg - túlságosan szem előtt van. Inkább valamiféle roppant gonddal tervezett és -rejtett átjáróra tippelne, hogy a minisztérium kedvére feldúlhassa. Ha nem megfelelő dolgot vagy helyen keresnek, akkor kutakodhatnak ítéletnapig.
- Ha valamit találok, diktálom,-*figyelmezteti Sebbyt, akinek egyrészt szebb az írása, másrészt több a szabad keze. Haladás közben a botot használva mér mindent, jegyzetelés helyett csak hozzáigazítva az illúzió arányait - gyorsan, metodikusan dolgozik. A pálcája a másik kezében pihen, védekezésre készen. Az előtérben a bejárati ajtóra szórt varázslatokat listázza, az egyiknél  hümmentve. Pálcájával a maradék manaszálak végét csípi el, hogy lehúzza maga elég és alaposan megvizsgálhassa.*
- Mivel kínálta meg a különböző látogatókat?-*kérdezi válla felett a mögötte álló Sebbytől, mert úgy fest, a hát különbséget tudott tenni a hívatlan és szívesen látott emberek közt. Ha az ember nem akar nyilvánosan megjelölni mindenkit, akkor egyszerűbb, hétköznapibb módon kell megkülönböztetnie ezeket - s mi más lehet alkalmas erre, mint a házigazda által felajánlott fogyaszthatók?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Apropó, berendezés. Ha esetleg bútor becsüs kellene, tudok ajánlani,-*veti fel, s bármily meglepő, még legális kereskedőt is ismer, aki fair árakat ad. Ez viszont puszta széljegyzet, mellékterméke annak, ahogy gondolatban ízeire cincálja a házat.
Ha lenne kedve a szemét forgatni, most akár lecsekkolhatná a saját seggét. Természetesen.
- The rite of hospitality,-*nem fordítja le, ha már nincs rá szükség, de ujjával a bejárati ajtót övező gerendákra mutat - gondosan kerülve az érintkezést.*- Kikopott a szokások közül, kevésbé effektív védelem. Egyfajta egyezség, hogy aki az otthonodban ételeden és italodon osztozik, nem fog ártani a lakóknak. Attól függően, milyen varázslatokkal bírt, egy ház elég ijesztő ellenféllé válhatott,-*a tónusa a legkevésbé sem emlékeztet arra, hogy valaha tanárként funkcionált. Száraz tálalása ellenére az agya pörög, amint a hallottak fényében újraértékel.
- Ez a módosítás két lehetőségre vonatkozik: barátra és hívatlan látogatóra. Valamint én épp illetéktelen behatolónak számítok. Amint olyasmit teszek, amit a ház ártó szándéknak vél...-*kezét szétnyitva, némán azt tátogja "Paff!". Jó esetben a védvonal kiveti és mászhat vissza a lyukon; rossz esetben - ami 99,99% az övé - a Selwyn-kúria aktívan megpróbálja kinyiffantani, mint birtokháborítót.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kikéri magának, egyáltalán nem csak illegális üzletei vannak - még csak azt sem állítaná, hogy többségében a törvény háta mögött intézné a dolgait. Tény, hogy a kapcsolati hálója roppant kiterjedt, azonban igazán szíven ütné a gyanú, hogy kizárólag kétes elemek akadnának bele. Mármint színpadiasan eljátszaná, hogy halálos sebet kap, aztán menne is tovább dolgára.
Főleg, mert esetében az a kérdés, "mi a legrosszabb, ami történhet?" sosem költői.
- Nekem konkrét italhoz vagy tárgyhoz kötött valaminek tűnik. De nem tudom biztosan, milyen változtatásokat eszközölt rajta,-*ismeri be, mert az egyedi varázslatok problémásak, főleg a Selwynek kezében - ezt ugyanis nem feltétlenül Sacheverell papa buherálta meg, bár nem zárná ki a lehetőséget.*- Az eredeti varázslatnál bármilyen étel-ital megteszi, eszed-nem eszed alapon. Itt azt látom, hogy kettő helyett három szál van és a plusz szál meglehetősen furcsa. A rítus ősi, nem tudom, van-e kettőnél több ember, aki még ért hozzá, de mivel általában a ház építése közben fektetik le az alapjait, bitang nehéz megszabadulni tőle,-*fejével a falban tátongó lyuk felé int, hogy na, nagyjából az a megfelelő módszer. Persze ott a lehetőség, hogy a családtag immunitást élveznek, de nagyon mélyen el kell gondolkodnia, szereti-e annyira az életét, hogy beházasodjon ebbe a famíliába. No offense.
Mindenesetre elmélyülten nézegeti az ajtófélfa többi részét és a küszöböt, egyre lejjebb hajolva, majd guggolva, hogy a könyvekben leírtakkal összevesse a látottakat, amennyire lehetséges. A szemébe lógó haját kirázza az arcából, amikor végül feláll és leporolja a tenyerét, mert meg kellett támaszkodnia.*
- Amíg csak nézelődöm, elméletileg nem kellene aktiválódjon. Megpróbálhatunk valami fogyaszthatót keresni. Kérdés, mit tekint ellenséges szándéknak, nem tenném rá a nyakam, hogy a vizsgálódás nem került tiltólistára,-*jelenti ki, kézfejével megdörgölve az állát.*- Mennyire vagy jó medivarázslatokban?-*sandít aztán Sebastianra, mert ha ő most itt nem hivatalos minőségben balesetet szenved, akkor roppant kínos lenne egy ispotályban magyarázkodni - már ha egyáltalán eljut odáig.