27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Marcell összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 11. 14:50 Ugrás a poszthoz

Asszonypajtás

Olykor elgondolkozom azon, hogy rossz ember vagyok-e. Aztán mindig megállapodok abban magammal, hogy egy kicsit talán igen. De nem olyan vészesen, mint sok másik ember. Tény, hogy vannak hibáim. Nem tudok túllépni Kamillán, és ezért otthagytam az egyetemet - halasztok, de tudjuk, hogy ez mit jelent -, otthagytam a Navine barátságos környezetét, és fizetek egy kedves lánynak, hogy bebizonyítsam a világnak, az utóbbi idő lépései nem azért voltak, mert nem tudom túltenni magam rajta. Azt hirdetem, hogy visszajöttem, mert még nem vagyok biztos a tanulmányaimba, hogy jobban érdekel az Edictumba írás, mint a holtak mágiája, hogy nem őt, hanem egy másik lányt szeretek.
Szeretem Linát. Szeretem mint embert, mint barátot, és bár tudja, hogy mi a helyzet Kamillával, és, hogy milyen bonyolult úgy minden, ami velünk kapcsolatos, mégis, úgy érzem, amellett, hogy fizetek neki ezért a színjátékért, megbántom őt. Nem akarok megbántani senkit, csupán a vele való kapcsolatot féltem mégis. Azt hiszem a belső problémáim miatt változtak a falak meg a berendezés is barnává és feketévé. Hihetetlenül rosszul néz ki ez a két szín együtt.
Lehunyom egy kicsit a szemem, megpróbálom elképzelni Linát, ahogy mosolyog. Halványan még rémlik. Megvallom, amikor felajánlottam neki havi húsz galleont, nem is nagyon ismertem, csak jól elbeszélgettünk előtte párszor. Mégis, sikerül legalább annyit elérnem, hogy a gyászos fekete és barna helyett a színek tejeskávé és citromsárga színek jelennek meg. Azt hiszem azért, mert tudom, hogy Lina kedvenc virága a napraforgó, az itala meg a kávé. De úgy érzem, sok mindent meg kell még tudnom róla.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 26. 18:45 Ugrás a poszthoz

Asszonypajtás

Történtek már közöttünk dolgok, elvégre, ha már a barátnőm, nyilván okkal az. Oké, hogy a nyilvánvalón túl azért, hogy legyen egy kis extra zsebpénze, de azért a külvilágnak azt kell tudnia, hogy mi nagyon komolyan gondoljuk. És igen, köszönjük szépen, már hetek, sőt, hónapok óta fennáll a dolog, és én azért jöttem vissza, hogy a kapcsolatunkat elmélyítsük. Véletlenül sem azért, mert válaszokat akarok kapni Kamillától, és mert remélem, hogy a jelenlétem arra sarkallja majd, hogy foglalkozzon a problémával. Így hát felismerem én is az illatát, az érintését, és még ha keserédes is maga a mozdulatsor, valahol mélyen, de azért jól esik. Szorosan magamhoz húzom, és nyomok egy puszit a feje búbjára. Bájos. Ahogy pedig arrébb húzódik, azt kell mondanom, hogy dögös. Nagyon dögös.
- Azta… mármint szia.
Zavartan megvakarom a halántékom, nem láttam még ilyennek. Mindig szép volt persze, amikor találkoztunk, kedves, nyugodt. Pont olyan, akivel tudtam, hogy jó társak leszünk ebben a kis megállapodásban. Most viszont, ahogy így rápillantok, és ahogy a tekintetébe nézek, értem, hogy miért az Eridon ház tagja. Jogos, hogy oda osztották be.
- Gyönyörű vagy. Ez a ruha tökéletesen áll neked. Nagyon szép vagy, komolyan, hűűű… ne haragudj, nem tudom jól kifejezni magam. Eddig még senki se öltözött így ki nekem.
Kamillát sem láttam a végzős bálon, mivel tüdőgyulladást kaptam előtte, és a gyengélkedőn feküdtem. Sosem táncoltam el a végzős táncomat. Pedig akkor meg akartam mondani neki, később azonban, már nem éreztem illőnek. A dolgok talán éppen így alakultak jól, tekintve, hogy most sem reagált rá túl jól, pedig hónapok teltek el.
- Nagyon szeretem a lasagne-t.
Mondom mosolyogva. A bort nem annyira, nem ittam még soha elég sok alkoholt, hogy biztosan tudjam, hogy nem, de persze nem fogom visszautasítani. Ha bátorítónak nem is lesz jó feltétlenül, arra alkalmas, hogy inkább beszéljek, mint igyak. Végül is, az eredmény ugyanaz lesz.
- És ha elkap minket egy prefi, mert rosszban sántikálunk? Alkohol egy nyíltan közösségi téren, ahol kicsik is lehetnek? Ejnye kisasszony.  
Persze remélem, hogy se tanár, se prefektus nem érzi szükségét annak, hogy ránk nyisson, de sosem tudhatja az ember. Viszont mivel eddig még nem jutottam szóhoz, inkább most is, mielőtt válaszolok neki, levágok egy darabot, és gyorsan bekapom. Szeretek enni, nagy baj nem lehet.
- Ummmphh, ezt te csináltad? Komolyan? Mennyei. Értem még sosem tett ennyit senki.
Vallom be neki kicsit talán csendesebben, mint a többit, gyorsan be is kapok még egy falatot, majd a mutatóujjamat felemelve jelzem, hogy várjon egy pillanatot. Gyorsan megrágom, és lenyelem a falatot.
- Hoztam neked valamit.
Azzal magam mögé nyúlok és egy türkizkék közepes dobozt veszek elő, és nyújtom át neki, szépen be van csomagolva, a masni úgy áll rajta, hogy az biztos, hogy nem én csináltam a lapát kezeimmel.
- A húgom csomagolta, anyám azt mondta, nyugodtan vegyek mindenből, ami tetszik. Szóval mindenből vettem. Nem tudom, hogy mit szeretsz használni, de van a szempillaizétól a pirosítón át a nyugtató tusfürdőn át minden, még ilyen habzós golyó is. Tudod, amit a vízbe raksz, és beszínezi a vizet, azt én csináltam.
A végét büszkén jelentem ki. Már meséltem neki, hogy anyukám imád természetes anyagokból kozmetikumokat készíteni, és mint ilyen, családon belül ingyen van. Attól a pillanattól pedig, hogy mondtam neki, hogy van egy lány, ő is családtag lett. Szegény anyukámnak sosem mondom meg, hogy pénzért van barátnőm, és nem azért mert valaki akar engem. Összetörném a szívét.
- Remélem, tetszenek. De amúgy, kérdezz bármit, őszintén válaszolok.

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2017. december 31. 15:05 Ugrás a poszthoz

Asszonypajtás

Nem olyan rossz ez. Sokáig féltem attól, hogy bűntudatom lesz majd, hogy ez az egész nagyon gázos lesz. De nem az. Fannival is jól elvoltam, amikor együtt voltunk, szerettem a vele töltött időt, és már várom, hogy találkozzunk. Amióta itt vagyok, még nem volt rá alkalmunk, hogy összeüljünk egy jót beszélgetni. De mindenképpen szeretném megejteni hamarosan, hiszen nagyon hiányzik. Jó barátom volt az itt töltött évek alatt. Persze a két helyzet más, hiszen akkor még fiatalabbak voltunk, mégis, ő tartotta bennem nagyon sokszor a lelket.
Viszont mégsem lett gázos, sem kellemetlen. Tudom, nem helyes az a kapcsolat, amiben az egyik fél fizet a másiknak, hogy az mosolyogjon és azt mondja, egy tiszta, érzelmi alapú kapcsolatban vannak. De azt hiszem, nekem erre még nagyon is szükségem van. De most már lehet, hogy más miatt, azért, hogy elfelejtsem Kamillát, és nem azért, hogy bosszantsam őt. Véget kell vetnem a gyerekes féltékenykedésnek. Persze ez most kimondva könnyű, de azért amikor ténylegesen ott vagyok vele, akkor azért annyira nem. Másra kell most koncentrálnom.
Lina édes és szeretetreméltó. Kedves, és nyitott. Szép a haja, a tekintete. Igazán olyan, akit kedvelhetnék túl is a barátságon. Talán egy nap így lesz. Rábízom magam most a sorsra. Mert ha nem így történik, akkor annak így kellett lennie. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akarom befolyásolni a dolgokat. Nem akarom sem magam, sem a másik felet bosszantani. Hihetetlen, hogy mit nem tesz az emberrel az egyetem, meg az, ha egy kicsit távol van ettől a helytől.
- Miért nem jönnek be a prefik? Ha prefi lennék, akkor kergetném az embereket. Én lennék a legrettegettebb.
Vagy nem. Egyrészt, mert imádok lustálkodni, másrészt mert nem vagyok én igazándiból rellonos. Hirtelen felindulásból ikszeltem be a házat, meg azt, hogy nem akarok a sajátomban maradni. Ez viszont egy fontos pont. Kell ahhoz, hogy tényleg tovább tudjak lépni.
- Az anyu, de hát ez nem újdonság. Néha apu is szokott, na az tényleg meglepetés. Nem igazán hisz abban, hogy a kiosztott szerepeknek fel kellene borulnia. Rendes ember, csak ebben merev. De legalább enni adott.
A végére még egy nagy mosolyt is küldök felé, mert az utolsó mondatott viccnek szánom, de a többi tényleg komoly. Minket is mindig úgy nevelt, hogy tudjuk, én köteles leszek eltartani a feleségemet, aki otthon neveli a gyermekeinket, legalább kettőt, és ha akar, akkor dolgozik olyat, ami inkább a hobbija. A húgom pedig megtanulta, hogy ennek a másik felén kell állnia, legalább két gyermek anyjának kell lennie majd, és olyan férfit választania, aki képes őt eltartani.
- Lehetne akár egy éttermünk. Mármint később. Majd. Csak úgy mondom.
Bár leginkább a nyelvemet nyelném le, mert az egy dolog, hogy mondjuk eszembe jut ilyesmi, felmerül, de mondjuk Fanninál is felmerült, hogy mozgassuk meg a környék aktivistáit, és kötözzük ki magunkat a fákhoz, mégsem mondtam ki. Furcsa dolgok ezek. Inkább figyelem, ahogy örül a csomagnak, reméltem, hogy tényleg tetszeni fog neki. Elkapom a derekát, ahogy ugrik, és elnevetem magam a lelkesedésére. Különbözőek vagyunk, ő hangos, lelkes, én meg a sarokban ülő, bólogató kiskutya típus vagyok inkább, de ettől még értékelem, hogy értékeli.
- Bármit megeszek. Sárgabaracklé. Az a kék, ami se nem világos, se nem sötét, és nagyon intenzív. Van valami neve is, de nem jut eszembe. Star Wars és az Ember Tragédiája. Ezeket kérdezem én is.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 18. 19:20 Ugrás a poszthoz

Franciska

Azt hiszem, ez a hosszú szövetkabát nem volt olyan rossz választás. Majdnem a térdemig ér, és most már legalább nem fagy le a fél testem. A másik oldal viszont az, hogy így olyan vagyok a sötétben, mint egy rossz pedofil. Azt hiszem, ezt indulás előtt is átgondolhattam volna. Most már mindegy, mivel célzott találkozó, remélem a másik fél, ha meglát, nem fut el.
Mielőtt még a megbeszélt találkahely, a játszótér felé venném az irányt, beugrok a cukrászdába, hogy kerítsek valamit, ami melegen tart minket. Nem is kérdeztem meg, hogy mit kér majd, és bár volt egy időszak, amikor együtt gyerekeskedtünk, ő inkább a húgom barátnője, nem az enyém, így fogalmam sincs, hogy mit szerethet. Mindenesetre veszek két fél literes étcsokit, az egyiket naranccsal, a másikat eperrel megturbózva. Remélem nem fogyókúrázik/méregtelenít/űzi ki a szellemeket a bőréből éppen, ami miatt nem inna ilyesmit, na nem mintha az én ne tudnék magamba tölteni egy liter forrócsokit, csak állítólag nem illendő, meg hát ha már vizsgaidőszak van, jól kéne tudnom aludni, és nem biztos, hogy ennyi csokival a gyomromba ez egy sikeres művelet lenne.
- Hali!
Integetni nem tudok, így csak egy kicsit emeltebb hangon köszöntöm a lányt, felé közeledve, úgy, hogy a bal kezem kicsit megemelem. Ezen a rövid úton legalább melegítette a két vastag falú papírpohár a kezem, ha már kesztyűt elfelejtettem hozni.
- Köszi, hogy eljöttél. Szereted a forró csokit? Ez narancsos, ez meg epres. A pohár meg nyerős, az alján van, hogy nyertél-e valamit a cukrászdában.
Amennyiben szereti, és kiválasztja valamelyiket, átnyújtom neki, a sajátomba pedig belekortyolok, mielőtt leülnék a hintába.
- Hogy vagy? Milyen a suli? Minden oké?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 18. 20:46 Ugrás a poszthoz

Franciska

Sajnálom, nem állt szándékomba. Szerinted is olyan a kabátom, mintha szatír lennék? Vagy lányokat futtatnék? Miri szerint lányokat árulós, mondjuk legalább akkor dübörögne a gazdaság.
Én már láttam párszor a lelki szemeim előtt, ahogy így biztosítunk extra bevételt a sulihoz. Azt hiszem, én nem vettem fel elég tanórát, mert ilyenekkel van időm foglalkozni. Szinte már kétségbe vagyok esve, amikor egy-egy gondolatmenetem végére érek, és megállapítom, hogy mennyire őrült dolgok képesek az eszembe jutni. Borzalmas tudok lenni. Közben persze átadom a választott csokit, és kifejezetten elégedett vagyok, amiért eltaláltam a dolgot.
- Hát akkor, nyerjünk kedvezményeket.
Koccintásra emelem a poharam, majd az esemény megléte után én is beleiszok. Jó ötlet volt a fél literes megoldást választani. Vannak benne megbűvölt gyümölcsdarabok, melyek fokozatosan adják ki az ízüket, és közben egyre jobban összemennek, végül pedig teljesen eltűnnek, beleolvadnak a forró csokiba.
- Inkább gondolják, hogy rosszalkodunk, mint, hogy az árnyason éppen elvágják a torkunkat. Mert bizony az is meg szokott esni. Oda kell figyelni az ilyesmire. Esténként, ha ki is szöksz a faluba, mindenképpen kerüld a kocsmát, tizenegy után a pubot is, és úgy az árnyas sétányt teljes egészében. Az első kettőn egészen biztos, hogy összeverekedik legalább két ember, a harmadikon meg illegális bájitalkereskedelem folyik, eddig senki sem tudta elkapni őket, mindig újraszerveződnek.
Lehet, hogy már tudja ezeket, még nyáron, mielőtt elindultunk ide, összeírtam Mirinek is az összes veszélyt, meg lehetőséget és a legtöbb titkos utat, és manólekenyerezési módszert, amit én is tudok.
- Szívás levitásnak lenni? Azt hiszem, jövőre majd kipróbálom. Mire végzek a tanulmányaimmal, minden házban akarok élni egy kicsit.
Mondjuk ki van zárva, hogy ezt nekem bárki is megengedné, de elkötelezett újságíró vagyok. Ha ez nem jön be, akkor minden házban lesz egy nőm, aki elmondja, hogy milyen is az élet náluk. Csak az meg ugye eléggé költséges tud lenni, na nem mintha Linának ne fizetnék éppen a barátnő szerepért.
- Miri miatt kerestelek meg. Mostanában olyan nagyon furcsa, és félek, hogy azért, mert az egyik pattanásos, unszimpatikus elsős vagy másodéves nyomja le a torkán a nyelvét. Szeretném tudni, ha erről van szó.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 19. 15:49 Ugrás a poszthoz

Franciska

- Legalább ismert leszel, a legtöbb lány mit meg nem adna ezért.
Persze nem feltétlenül biztos, hogy ki kellene készítenem idegileg ezzel Linát, van neki most éppen elég baja. Nem könnyű a döntés, amit meg kell hoznia, bár őszinte leszek, én egy percig se gondolkoznék. Jelenleg is elég erősen érzem azt, hogy jobb lenne, ha inkább az egyetemen kételkednék a hallgatás miértjében. Az élet szívás ám a fiúknak is, nem csak a lányoknak. Én elég sok drámát meg tudok élni.  
- Ugye, hogy ugye? Hát tudtam én, hogy ezzel csak jót tehetek. Amikor elkezdték ezt a forró csokit kifejleszteni, valamikor októberben azt hiszem, akkor kerestek tesztkóstolókat. És hát komolyan, ki az a hülye, aki nem megy el tesztkóstolni forrócsokit?
Amióta pedig ezt a tettet megléptem, már ott dolgozom, így a tutira nyerős forrócsokihoz még nagy kedvezmény is társult, szóval lassan a fizetésemen felül a cég még azért is fizethet, mert népszerűsítem a termékeit. Milyen szép és álomszerű foglalkozás is lenne az, ahol lányokkal találkozom, meglepem őket egy itallal, és ráveszem őket, hogy járjanak el a cukrászdába. Nem tudom, hogy a vezetőség mennyire tartaná kellemesnek ezt az ötletet. Valószínűleg elég magasra szöknének a szemöldökök, és szinte hallanám, ahogy egyszerre felszisszennek: „Ne csináld már, Marci!”
- Az valami isteni dolog!
Közben én is nekiestem a sajátomnak, de nem ment olyan könnyen, mint Franciskának. Azt hiszem, az a kesztyű most mutatkozik meg, hogy mennyire hiányzik. Mert amúgy tök jól megvagyok, az eléggé meleg termosz szorongatása jót tesz, de mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, mert jól meggémberedtek a szerencsétlenjeim.
- Holnap te mosogatsz.
Olvasom fel a benne található üzenetet, egy kicsit összehúzva a szemöldökömet vizslatom az üzenetet. Egyrészt nem tudom, hogy miből sejtették, hogy az epres lesz az enyém, hiszen én mindenivó vagyok, másrészt egy nagyon, de nagyon gonosz, mert így bukom az ajándék sütit. Azt hiszem, a nagy nőcsábász karrierem a nulladik percben dőlt dugába.
- Majd megkóstolnám a mignon-od sarkát.
Tetszik tudni, eléggé bélpoklos tudok lenni, és nagyon bírom az ingyen dolgokat, szóval egy süti sarokfalatjával már meg lehet vásárolni elég tisztességesen.  
- Komolyan, szóval vigyázz magadra, mert nem akarom, hogy itt valami bajod legyen. Vannak jó részei ennek a helynek, meg például az árnyas napközben nagyon ott van, romantikus meg nyáron hűvös hely, de azért jobb épségben maradni. Ha esetleg elfelejtesz visszamenni, akkor javaslom, hogy mindenképpen a vendéglátónegyedben, de nem a kocsmához közel keress szállást. Illetve itt lakik az egyik nagynéném is, a 13-asban, az amelyik a kanyarban van, egy hosszú ház. Ha mondod neki, hogy én küldtelek, adnak szállást meg enni is.
Mondjuk azzal nem dicsekedek el, hogy a férje, Andor bácsi egy állat. Mindig morogva néz, és morogva beszél, és az egész ember egy nagy adag morgás. Ő nem olyan kedves, de jól ellensúlyozza a nagynénémet, akit nem lehet nem imádni. A másik témát, történetesen, hogy a húgom összeakadt valami rellonos sráccal már nem viselem annyira jól. Egy hónapja. Akkor kezdett el feleselni, és pofákat vágni. Az én tökéletes és édes kishúgom egyszeriben olyan lett, mint egy időzített bomba, aminek nem lehet sehogy sem parancsolni.
- Remélem nem Álmos. Az a gyerek nem normális. Szerintem tutira van valami defektje. Vagy az a Brightmore gyerek, az se normális. Miért kell neki egyáltalán fiúkkal barátkozni? Még gyerek.
Tudom, már nem az, mert serdül, meg érik. De ő a kishúgom, nem akarom, hogy valaki a szájába lihegjen, mert meg fogom ütni. A srácot, nem őt. De a srácot nagyon nagyon.
- Mindig lemondja? Ez szerintem nem normális. Valami nagyon nem oké vele. Követnünk kellene.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 25. 15:31 Ugrás a poszthoz

Tanárnő, kérem...

Valahogy nem találom önmagam. Most minden nyugis az életemben, semmi dráma, semmi önsajnálat, és azt hiszem, ebben a kellemes légkörben igazán pocsékul érzem magam. Azt hiszem nem vagyok normális. Mármint, élveznem kellene az életet, nem? A nyáron töltöm a huszadik születésnapom, van barátnőm, munkám és szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Mi sem lehetne jobb ennél, nem? Az alapképzésen pont ugyanez volt a felállás, ott Fanni játszotta a barátnőmet, most Lina csinálja ugyanezt, és változatlanul szerelmes vagyok Kamillába. Tök természetes az életem, és mégis lassan úgy érzem magam, mint Tommen, csak tudom, hogy én hiába lépnék ki olyan halál lazán egy ablakon, a hülye mágia, ami a kastélyt átjárja, lelassítaná az esést, és a végén meg eltörné az orromat, hogy tuti legyen a hatás.
Szóval ebben a kellemetlen egyhangúságban indulok neki, hogy járjak egyet. Kint ugyan hideg van, holnap pedig Sárkánytanból vizsgázom, amiből semmit sem tudok, és amit nem is könnyű órán megtanulni, ha ilyen tanerő tanítja, mármint férfi szemmel eléggé dögös, szóval nehéz nem arra koncentrálni, hogy amikor egy kedvesebb tananyagrészél tart, az ajkai mellett egy kis gödröcske megjelenik. Aztán a tekintetem se mindig tud teljesen fennmaradni. Következő életemben pedig remélem, hogy átugrom ezt az elhúzódó kamaszkori vágyódást az ellenkező nem iránt, mert szörnyen kínos leplezni a vonzalmat. Vagy ha eztán is ilyen leszel, csak olyan helyre megyek tanulni, ahol hetven fölötti tanárok tanítanak.
A pince szörnyen unalmas és nyomasztó hangulata miatt úgy döntök, hogy sétára adom a fejem. Nem érdekel, hogy hideg van, sem, hogy alapesetben ilyenkor inkább szundítanék egyet, most valahogy úgy érzem, hogy ki kell mozdulnom, kicsit nem gondolni semmire. Csak össze-vissza bóklászok, és fogalmam sincs, hogy merre visz a lábam, amíg meg nem érkezek a vadőrlakhoz, és bele nem botlok egyenesen a holnapi vizsgám szöszke felügyelőjébe.
- Tanárnő!
Nem beszélek hangosan, nehogy megijesszem, vagy megzavarjam az állatokat. Bevallom, szörnyen zavarba jövök egyből, és kicsit le kell sütnöm a tekintetem. Nem hittem volna, hogy bárki is lesz itt, így hát ennyit a fejem kiszellőztetéséről.
- Segíthetek önnek?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. február 25. 16:41 Ugrás a poszthoz

Tanárnő

Furcsa érzés, hogy letegez, én meg magázom. Valljuk be, nem is nagyon szeretnék beszélgetni vele, mert még a végén lebukok, hogy nem figyelemzavaros vagyok, hanem még mindig eléggé kamasz.
- Persze.
Átveszem az éthordót, nem gondolom, hogy olyan nagy probléma lenne a hús megérintése, láttam undorítóbbat is, mint például amikor anyám azt a furcsa és büdös növényt kaszabolja, amit ha nem kaszabolna, akkor megfojtaná, és amúgy kártékony, kivéve, ha az ember bizonyos hozzávalókkal arckrémnek használja. Az emberi bőrt hihetetlenül felfrissíti. Furcsa dolog a természet, és furcsa az is, amit anyám művel, de valljuk be, vagyok olyan őrült, hogy kérdés nélkül segítek neki is, akkor már pár szelet nyers hús nem árthat.
- Maga nagyon menő. Vagány.
Remélem, hogy nem lépek át ezzel egy határt. Hallottam már olyat, hogy tanárok, férfi emberek a diáklányokkal kezdtek ki, sőt vettek feleségül vagy ejtettek teherbe, de olyat még sosem, hogy egy fiú udvarol a tanárnőjének. Nem mintha udvarolni akarnék, én csak, előbb beszélek, és utóbb gondolkozom.
- Volt itt régebben egy olyan madáretető, aminek nem volt teteje. Egyszer az egyik gyakorló gurkó eltörte a botot, amin állt. Azóta se csinálták meg, gondolom bent lehet a házban.
Tudom, hogy tökéletes lenne, jobb, mint bármi, egy röpke pillanatig elgondolkozom a helyességén, majd végül teszek egy lépést a ház felé, aztán még egyet, meg még egyet, és bumm, ott is állok a hátsó bejárat melletti ablaknál, és a kezeimmel eltakarva a külvilágot, nézem át a csendes és üres házat.
- Az ott, nézze... az az. Szerintem az tökéletes lenne.
Ellépek, és engedem, hogy ő is odalépjen, megnézze, mire is gondoltam.
- El van törve, de szerintem meg tudnám javítani, csak ki kellene hoznunk onnan.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 1. 20:20 Ugrás a poszthoz

Imola

Év elején ugyan még eltévedtem párszor - kellett nekem a Navine konyhaszintje után a Rellon picéjébe mennem, tudom, de ilyen a viszonzatlan szerelem -, mostanra viszont már sikerült belőnöm az útvonalat, így félig még álmomban, de elkerülve a legnagyobb fényforrásokat, sikerül eljutnom a konyhába, mire felébredek.
A mai éjszaka egy kicsit neccesebb volt, mint a többi, valaki felfűtötte nagyon a hálókat, mert mire eljött az esti nasi ideje, már nem volt rajtam se takaró, se a pizsama felsőm, és így még az álmaimba se tudtam mást tenni, mint az első kezembe akadót - egy sima fekete trikót - felhúzni. Ehhez jön a zöld és szürke kockás nadrágom. A zoknimat már nem kíséreltem meg visszahúzni, de mire a klubhelyiségbe értem, azért már eléggé fázott a talpam, így hát belebújtam az első ott lévő papucsba, ami mint mostanra kiderült, egyrészt kicsi, másrészt élénk citromsárga, harmadrészt meg pálmafák úszkálnak rajta valamilyen lében.
Valószínűleg már megint elraboltunk egy navinést. Szívás csórinak. Mire az utolsó sarokra érek, már igencsak korog a gyomrom, így kikerülöm a járőröző - valószínűleg szintén alvajáró Mr. Warrent -, és amikor már tisztes távolságra ér, kinyitom, majd gyorsan visszacsukom az ajtót. Nem akarom, hogy a benti fény eláruljon.
- Szia Kinkli.
Már tudom fejből, hogy ki jön oda fogadni, és mosolyogva megsimogatom a manó fejét. Csípem őket, a nagy füleiket, a gülü szemüket, meg a kedves lelkességüket.
- Csinálnál nekem olyan isteni szendvicset? Kettőt, meg egy kis kakaót. Tudod, abba a nagy bögrébe, ha szépen kérlek.
Nem is kellene elmondanom, mert már tudja, hogy mit akarok, másrészt ő örül, ha ilyet csinálhat. Ásítva és kissé fázósan elbotorkálok az asztalig, lehuppanok a szokásos helyemre, és szembe nézek... egy lánnyal.
- Óóó... hello, lány.
Nem tűnik sem idősnek, sem prefektusnak, szóval nem nagyon félek tőle.
- Marci vagyok, és te?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 9. 20:40 Ugrás a poszthoz

Imola

- Molka? Külföldi vagy, vagy a szüleid rém humorosnak találták, hogy furcsa nevet adnak neked?
Vannak szülök, akik konkrétan nem normálisak, és olyan kifacsart neveket adnak szegény kölyköknek, hogy azzal egy életre megbélyegzik őket. Én biztos vagyok benne, hogy egy nap majd átlagos nevet adok a srácaimnak. Viszont vannak olyanok, akik tényleg nem ismernek határokat, és csak mert éppen felkapott, belesulykolják a gyereket egy Márcsellóba például, hát az agyam eldobom. Aztán persze az is lehet, hogy éppen csak egy becenevet mondott, elvégre én is azt mondtam. Nincs kizárva egyáltalán.
- Levitás?
Megemelkedik a szemöldököm egy kicsit, és csodálkozva nézek rá. Szegény, eléggé el lehet veszve, ha azt feltételezi rólam, hogy én levitás vagyok. Sok mindennek voltam már titulálva, de hogy valaki szegény levitásokat azzal sértegesse, hogy közéjük tartozom, na azt még nem.
- Nem, én inkább a zöldek felé húzok.
Mekkora kamu! Egészen pontosan _egy_ rellonos felé húzok, de amúgy navinés vagyok, aki egy tanév után is kétségbe esik néha ha zöldek veszik körül. Nem mintha engem valaha is bántottak volna, Kamilla velem volt, és mivel Kamilla barátkozott velem, nem nagyon akartak bántani. Meg aztán mackós alkat vagyok, eléggé kevesen kötöttek belém.
- Áh, kaja, köszönöm.
Egy széles mosollyal nyugtázom, hogy lesz valami, ami a gyomromba kerül, és kivételesen nem Felhőcske egyik szarva lesz, hanem rendes étel. Csupa boldogság a mai este. Egy nagyot harapok és lelkesen megrágom, ám nyelés közben gyanakodva pillantok a velem szembe ülő lányra.
- Molka... Molka... te viszont nagyon levitásnak tűnsz. Egy levitásnak, akit kizártak, vagy aki kizárta magát. Eltaláltam?
Szegény kislány, valószínűleg elsős, és tényleg jól kizárta magát. Egy kis mosolyra fakadok, de nem gúnyolom ki.
- Tudok pár helyet, ahol eltűnhetsz a prefektusok és a tanárok elől és még ki is alhatod magad, de visszajuttatni nem tudlak sajnos.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 10. 18:18 Ugrás a poszthoz

Tanárnő, tisztelettel ...

- Mit szoktak mondani?
Érdeklődöm, miközben figyelmesen körbenézem az ajtó körülötti területet. Figyelek persze a tanerőre is, de régi emlékeimre, és kiváló nyomolvasói képességeimre hagyatkozva, arra a következtetésre jutok, hogy van itt egy pótkulcs. Nem akarok persze feltűnően kutatni, meg úgy csinálni, mint aki nem figyel rá, mert de, figyelek. Úgy tűnik, hogy az újságírói véna kihozza a férfiemberből azt a csodálatos képességet, melyet úgy irigylünk alapból a nőktől, vagyis a többfelé figyelés képességét. Én magam igazán hálás vagyok, hogy egy ilyen adomány birtokába kerültem.
- Én sem. Tényleg semmiség, igazán. Ha bejutunk, a vizsgán plusz öt pontért, megcsinálom.
Nagyon nagyon nagyon félek a vizsgájától, de remélem nem lesz olyan vészes. Mondjuk ha egy walesi zöld térdkalácsának főbb alkotóelemeit kell elsorolni, akkor élből kijövök, és sikítva elszaladok. De remélem, erre nem lesz szükség, éppen elég csorba esett már a becsületemen a legutóbb, amikor Kamillával beszélgettem, majd megjelent Lina és az egészből lett egy elrohanós-sütizős szakítás. Valahogy ezt még mindig nem emésztettem meg teljesen, mert nekem olyan nagyon természetellenesnek tűnt a dolog, főleg mivel tényleg csak beszélgettünk.
- Bármelyik is, van hozzá pótkulcs.
Emelem fel büszkén a bejárathoz tartozó extrát, amit tudtam, én, hogy itt találok, valamelyik bemélyedésben. És voala, meg is van. Innentől a másik félen múlik, hogy bemegyünk-e. Nem tűnik rossz arcnak, az óráit is csípem, és szerintem így, hogy van kulcsunk, nem is ellenkezik annyira. De azért az ujjaim között forgatva a réz szépséget, teszek egy finom, motiváló megjegyzést.
- Jajveszékelést hallok.
Még egy aggódó arccal is megtoldom a mondandómat. Majdhogynem igaz is. Hallom a csivitelő madarakat, és ha érteném is őket, akkor biztos, hogy azt közölnék velem, hogy mennyire nagyon éhen akarnak halni. Szegények, hihetetlen lenne, ha hagynánk csak úgy éhen halni őket.  
- De persze, a diffindo se egy rossz ötlet, egy kis mágiagyakorlás sosem árt.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 13. 09:07 Ugrás a poszthoz

Tanárnő

- Nem eléggé aranyvérű, voah, ez az évszázad sértése úgy vélem.
Jegyzem meg egy kicsit nagy vigyorral az arcomon. Nem félek tőle, hogy megsértődik, nem tűnik olyannak, mint aki emiatt a tóba veti magát, és hősiesen várja a megfulladást a derékig érő vízben.
- A családom egyike azoknak, akik Csermelymenedéket építették, de én sem vagyok eléggé aranyvérű, szóval nem gáz szerintem, ha ön sem az.
Az ön előtt azért van egy picike megingásom, mert majdnem letegezem, de hát egyrészt fiatal, másrészt laza, harmadrészt meg férfiszemmel igencsak vonzó, negyedrészt pedig fiúból vagyok összerakva, aki lányból van, azt már megnézem magamnak. Nem mintha tudnék szabadulni a Farkas-átoktól, de azért ennyit megengedhetek magamnak.
- De nem ám, én például a családi hagyományokat sem követem. Az édesanyám biokozmetikumokat gyárt, ilyen középdrága holmik, egy csomó lánynál láttam, mint a kincset, úgy őrzik őket, apám pedig a parkosítás és a növényvilág nagy híve, én meg írok.
A végén egy kicsit vállat vonok, mintha nem nagyon számítana, de tudom, hogy ez nekik is, nekem is számít. Nekik azért, mert félnek, hogy ha nem viszi tovább egyikünk se azt, amiért ők dolgoznak, akkor több évszázados családi hírnév veszik oda (Legalább egy jóravaló botanikus lányt találnál magadnak!), másrészt meg nem értik, hogyan lehet fontos néhány leírt betű számomra, és mégis miből akarom majd eltartani a családomat, biztosítani nekik az életkörülményeket, amiket én is megkaptam. Ez valahol talán jogos, mégsem visz rá a lélek, hogy így tegyek, sem, hogy botanikus lányt keressek, sem, hogy én magam beálljak a gyógynövények világába.
- Hát ez nem hangzik túl bíztatóan, tetszik tudni?
Jó, van némi tudásom, de évközben nem egyszer elábrándoztam, és azért így nem mondanám azt, hogy tökéletes is lesz a dolog, ahhoz nem vagyok eléggé nagy arcú. Sokan ki tudják dumálni magukat, de rajtam meg látszik szerintem, hogy milyen kis béndzsa vagyok, nem jönne össze a dolog.  
- Maga jobban felkészült, mint a manók év elején.
Pedig azért az évnyitós terülj terülj asztalkám nem egy olyan dolog, amit az ember nagyon ki akar hagyni. Szerintem a sok ijedt kiskölyök azért tapad meg az iskolában, mert akkor olyan marha jó a koszt, és azt hiszik, mindennap ezt esszük. Mondjuk sosem rossz, változatos, és mindenkire odafigyelnek, a vegától a laktóz-intolerancián át a finnyásig. Elpillantok arra, ahol a füvet belepik a madarak, majd visszafordulva, elégedetten fordítom el a kulcsot az ajtóban, és engedem előre a tanerőt, végül pedig én is belépek, vele ellentétben én azonnal a célhoz lépek. Nem tűnik túl nehéznek, és ahogy a sérülést nézem, megjavítani se lenne sok idő. És akkor megtörténik. Jön valami hang a sarokból, és addig nincs is baj, amíg a valamilyen hang nem kezd el morogni.
- Hát ez remek.
Engedelmesen beállok mögé, de az ösztöneim azt súgják, hogy nem feltétlenül tanácsos csak itt álldogálni. Ösztönből fogok rá a derekára, majd húzom közelebb magamhoz, remélve, hogy nem pofoz fel azonnal, és így kezdek hátrálásba az ajtó felé. Megtanulhattam volna már, hogy ami elhagyatott, az nem feltétlenül üres.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. március 15. 20:32 Ugrás a poszthoz

Ismerkedős este, avagy összeröffenünk kicsikét

Többször beszéltük már Jonathannal, hogy nem ártana ha legalább egyszer úgy összeülni a szerkesztőségben, hogy mindannyian itt legyünk, mert esetleg érhetnek meglepetések minket. Mivel tudom, hogy őt érte, én meg gonosz módon megírtam, hát gondolom, hogy nem igazán boldog attól, hogy ilyen módon találkoztak.
A feladatot, hogy egy ilyet szervezzek meg, mint helyettes, megkaptam úgy egy hete, ám az, hogy fejben megvan, nem biztos, hogy gyakorlatban is könnyen megvalósul. Mivel olyanban, hogy díszítés és kézzel készített cuccok totálisan, de nagyon béna vagyok, hát megkértem a Nőszemélyt, hogy segítsen már, mert nem akarok leégni. Én elmondtam neki, hogy mit képzeltem el, ő elmondta, hogy meddig tart a realitás, és hol kezdődik a "Marcell, nem te vagy itt a helyi maffia feje, szóval nyugi" rész. Az elmúlt héten azonban úgy vélem, sikeresek és hatékonyak voltunk.
Az ajtó mellett rögtön névjegykártyák vannak, melyeken az írói álneveink szerepelnek, és melyekre, ha akarjuk, ráírhatjuk a saját nevünket is. Először arra gondoltam, hogy a nevüket is ráírhatnánk, de mivel nekikezdődött a "hány lány van a szerkesztőségben és hogy néznek ki, biztos csinosak és azért csinálom ilyen lelkesen ezt az egészet" rész, hát inkább visszaszívtam, hogy a nevük kerüljön rá, és inkább azt mondtam, nem tudom mennyien vannak. Azt már meg sem említettem, hogy az ételek elkészítésére Linát kértem fel, mert akkor az a "talán" átalakult volna "marha gyorsan takarodj"-ba, és ahhoz most nem volt kedvem, mert Lina nagyon jól főz, és csak attól éhes lettem, hogy elmondta, miket készítene.
Végül az asztalokat átmenetileg kipakoltattam a manókkal, helyette alacsony asztalokat hoztak, amiket középre helyeztünk el. A párnákat a társalgóból szereztük, a fényeket a rellonos lányok szobáit végigjárva kértem kölcsön, amíg Dia Felhővel játszott. Az asztalra a főfogásokat helyeztük, míg az édességeket két oldalra. A névjegykártyák mellett vannak aranyszínű poharak és fekete filcek is, melyekkel szintén alkothatnak az emberek. Minden készen van, a meghívók kimentek, már csak az embereknek kell jönniük.


Kinézet
Ételek
Nassolnivalók
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. március 15. 20:39
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 14:44 Ugrás a poszthoz

Kamilla
Zene

Az a nagyon jó a Pillangóvarázsban, hogy vannak csendes, rejtett zugai, ahova az ember elbújhat. Egyszerre vagyok hát emberek között, és teljesen egyedül. Ideális állapot. Egy kis nyugalom kell, egy kis pihenés, és mégis tudok szólni bárkihez, ha akarok. Nem mintha akarnék. Zöld hosszú ujjú pólót és fekete farmert húztam a mai napra, már kellőképpen tavasz van a nagyobb beöltözéshez.
Egy függönyökkel eltakart részen ülök, ahol csak jó pár párna, egy fekete kisasztal és némi gyertyafény van. Áfonyás teát és hozzá sajtos falatokat rendeltem, ez érkezik most, két bögrével, és a lány mosolyogva kérdezi, hogy: "Nem ért még ide a lány?" Én csak megrázom a fejem, és megköszönöm a kedvességét. Először nem értem, hogy miért mondja, csak utána jövök rá, hogy erre a részre többnyire romantikázni jönnek az emberek, hát most már ez van. Én inkább menekülök. Menekülök a valóság elől, hogy valami szörnyű nagy baj van velem. Menekülök az Edictum elől, hiszen le kéne adnom a cikkterveimet, és furcsa mód menekülök Kamilla elől is, mert nem merem elmondani neki, hogy megfeneklettem, hogy az, ami az életemet jelentette eddig, most nem megy, hogy nem tudom, mi lesz velem. Egyelőre kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogy mivel tudnám elterelni a gondolataimat.
Szusszanva hajtom a fejem a falnak, és hunyom le a szemem, miközben a fülesemen át újra felcsendülnek az idefelé hallgatott dallamok. Azt hiszem, nagyon nagy bajban vagyok, szinte érzem, hogy megfullaszt a vihar előtti forró levegő.
 
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. április 2. 15:02
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 2. 16:02 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Van barátnőm.
Ez az első reakcióm, arra, hogy valaki leül mellém, majd átölel. Vannak ilyen első- meg másodéves kislányok, akik nem az, hogy vihognak, amikor meglátnak meg összesúgnak, esetleg szerelmes levelet írnak, hanem igyekeznek odaosonni hozzád, meg közös képet akarnak csinálni veled, aztán megtervezik az esküvőtöket, meg a gyerekeitek kinézetét. Eléggé ijesztőek, és az is, hogy nekem van két ilyen rajongóm. Rendesen kettő. Ráadásul barátnők. Nem is értem, hogy mit hisznek. Tizennégy évesként majd ők kellenek nekem. Fanni és Lina után, Kamilla helyett. Valószínűleg. Kinyitva a szemem pillantok le a lányra, hogy a szemébe is megmondjam, hogy sipirc van, és akkor, ahogy lehajolok, érzem meg az illatát, és mosolyodok el kicsit.
- Szia.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, csak utána húzom ki a fülemből a zenét. Mivel hangosan szólt, így nem teljesen hallottam a kérdését, de azért össze a tudom rakni. Feltételezhetően azt kérdezte: "Mi a helyzet?"
- Fanni a Navinéből átment a Levitába, szóval már csak a Rellonnak kell összejönnie, és elmondhatom magamról, hogy ágyba vittem az összes házat.
Nagyon, de nagyon rossz poén ez tudom, de azt is, hogy ez olyan, amivel egyrészt elindíthatok egy tisztázást, ami a kapcsolatunkat illeti, másrészt, elterelhetem a gondolatait, nehogy észrevegye, hogy velem valami nem oké. Ezen túl pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg nagyon rossz a humorom. Szorosabban ölelem magamhoz, és egy kicsit lejjebb csúszok, hogy majdnem egy vonalban legyen az arcunk.
- Kérsz az enyémből vagy rendeljünk neked valamit?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 3. 12:11 Ugrás a poszthoz

Kamillám

- Szia.
Mosolyogva adom meg a jól megérdemelt másodikat is. Na tessék, hogy mik vannak, ugye? Ha valaki egy fél évvel ezelőtt azt mondja, meglesz a gyümölcse a dolognak, akkor biztos, hogy kinevetem. Aztán láss csodát, most mégis itt vagyok, és úgy ölelem, mintha attól félnék, ha nem teszem, elnyeli a föld. Remélem nem így lesz, nem tudom, mit kezdenék akkor, ha ő nem lenne már része az életemnek. Szeretem őt, mint barátot, mint nőt, mint társat, attól a pillanattól, hogy a beosztásunkra várva megláttam őt. Nem tudtam se a nevét, se a jellemét, de a tekintete mindent elárult, és kiváltott belőlem egy olyan különleges ragaszkodást, melyet nem is tudtam, hogy belőlem ki lehet váltani.
- Muszáj lesz valamit kitalálni. Az életem tragédia, se Loveguardokkal, se Eszterházy lányokkal nem fekhetek össze, mert rokonok. Mondjuk a Loveguard nem biztos, de a másik tuti, pedig azt hallottam, hogy amit Dia tud, azért megéri kockáztatni.
Nem, fúj, nem. Eszemben sincs. Hát együtt töltöttük a gyerekkorunkat, nekem a lányok olyanok, mintha a testvéreim lennének. Halál biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem tenném ki magam annak, hogy a rokonsággal kezdjek kapcsolatot. Akkor inkább ne legyen senkim sem.
- Ezt nehéz megfogalmazni. Nem szeretném, ha ostobának néznél.
Mégis erőt veszek magamon, kicsit feljebb csúszok, és magamhoz veszem a táskámat. Rutinmozdulatok. Cipzár nyit, jegyzetfüzet elő, üres oldalt keres - nyilván a korábbi verspróbálkozásaimat nem mutatom meg neki, mert róla szól a legtöbb -, tollat elő, még a kikattintásnál sincs baj, de aztán elkezdem leírni a nevét. Ha valamire, hát a szép írásomra mindig büszke lehettem, az ívelt hurkokkal, mintha rajzoltam volna a szöveget, és most egyszeriben megint érzem, ahogy a görcs belenyilall az ujjaimba, mintha elakarnának törni. Szó szerint el kell dobnom a tollat mely koppanva hullik a földre, nem messze a lánytól, míg a Farkas szó szinte olvashatatlanul néz farkasszemet velünk.
- Nem megy, már hetek óta. Mindig ez van.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 8. 20:21 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Nagyon nehéz.
A mondatot itt zárom, bár fejben van tovább is. Ő valószínűleg arra következtet, hogy az, ami miatt görcsölök, nehéz, de ez nem igaz. Pontosabban csak részben igaz. Nehéz mellette lennem, mert hét éve erre várok, mindig őt képzeltem a lányok helyébe, akikkel - leginkább szerződéses formában - együtt voltam, és most, hogy itt a lehetőség, mindent akarok, de nem merek semmit, mert nem akarom elkapkodni, elriasztani. Tudom, hogy neki ez nem könnyű, és tudom, hogy nem szándékosan nehezíti meg az egészet, de mégis úgy érzem, hogy ez egy küzdelem.
Boldognak akarlak tudni. Ez a gondolat mindig itt motoszkál, hol tudatosabban, hol kevésbé, de most először bukik ki majdnem hangosan, és folytatódik a fejemben úgy, hogy: bárcsak önfeledten boldoggá tehetnélek. Nagyon félek, hogy nem vagyok eléggé jó neki, hogy nem csak a nyugalomvágy miatt stagnálunk azon a ponton, ahol öt évet lehúztunk. Néha még én sem tudom, hogy ez most mi. Szeretem őt, nagyon szeretem, az életemnél is jobban, és ezért még jobban aggaszt a tény, hogy meg tudom-e tenni, hogy képes vagyok-e tényleg maradéktalanul boldoggá tenni őt. Csak remélni tudom, hogy igen.
- Okkal van, azt hiszem.
A pulóverem bal zsebébe mélyesztem a kezem, onnan húzom elő a gyűrt, sokszor forgatott levelet, melyben leírják, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk az Egyetlen dobbanásig és a Pillanat is. Az utóbbi cím nem teljesen releváns, de ezt adták neki, és szerintem jobban illik, mint a saját ötletem.
- Csak kritikát akartam kapni, hogy jobb lehessek.
Teszem hozzá csendesen, mielőtt még lenne esélye beleolvasni. Nem nézek rá, inkább a felettünk átszelő kékes függöny mintáját vizslatom.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 14. 19:03 Ugrás a poszthoz

Partizunk, mint állat

Az első érkezőre szélesen elmosolyodok, és már oda is ugrok, hogy köszöntsem őt. Szegény, amilyen bizonytalan, én olyan lelkes vagyok, szóval remélem, nem kap instant sokkot tőlem.
- Helló, örülök, hogy eljöttél, Marci vagyok, a főszerkesztő-helyettes. Válassz névjegyet, a kaják tekintetében szabadrablás van. Remélem hamarosan jönnek a többiek is.
Lassan eljön a kezdés időpontja, és tudom, hogy egy buliról illik késni, és valahogy most értem meg, mit is jelent úgy igazán házigazdának lenni. A várakozás idegtépő, de én igyekszem nagyon pozitív maradni.
- Főnök!
Köszöntöm széles mosollyal Jonathant, aki éppen a megfelelő pillanatban érkezik, még mielőtt a negatív gondolataim, mint rossz a dátum, a helyszín, a terep, és ehhez hasonló nyünnyögések elkezdik felemészteni az elmémet. Minden a legnagyobb rendben van. Gyors kézfogás, ezt nagyon csípem amúgy a Rellonban, mert a srácok lekezelnek egymással, semmi integetés, semmi szerencsétlenül állás, hanem gyors, határozott, férfias.
- Vagy, nagyon jól választottam asszonyt.
A nagyobb elemeket valóban én helyeztem el, és a pálcám forgott egész nap, de irányítani a nőszemély irányított, szóval igazából nekem már csak annyi a dolgom, hogy bezsebeljem helyette az elismerést. Valóban, ha Kamilla nem volna, lehet még most is ott szerencsétlenkednék az asztalok felett, vért izzadva, de ő mindent könnyedén vett, és az akadályozók inkább kívül maradtak. Éppen szólnék a felettesemhez, amikor megérkezik egy szőke lány, akit megvallom őszintén nem mindig tudtam eldönteni, hogy valóban lány-e. Aztán terhes lett, és véget értek a kérdések.
- Szabad?
Nem tudom, hogy ki a gyerek apja, valahogy a forrásaim totális zsákutcába vezettek mindig, de vannak pletykák. Azonban én, mint az egyik fő gyártó, tudom, hogy ezeknek nem szabad mindig hitelt adni. Viszont, ha engedi, akkor átveszem tőle, csípem a kisembereket, akkor is, ha teljesen összenyáladzanak. Persze remélem, hogy ebből az átvételből nem következtetik majd azt, hogy én vagyok a gyerek apja, mert akkor tutibiztos, hogy egy szokatlan időjárási jelenség okozza majd a halálomat. Persze figyelek azért a többiekre is.
- Kötetlen leginkább, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást.
Fordulok Nóri felé, hogy válaszoljak neki a feltett kérdésre.
- Még képet is csinálok, amit véletlenül majd elhagyok az iskola több területén, hadd lássák a népek, milyen jó dolog edictumosnak lenni. Aztán tömegével jelentkeznek majd az írók, és onnantól jól meg lesz dolgoztatva mindenki. Mi meg uralkodni fogunk rajtuk. Tetszik a gondolat? Mindig hoznak neked csokit, ha azt kívánsz, vagy főnixtollat Felagund titkos készleteiből.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 21. 18:02 Ugrás a poszthoz

Kamillám Love

- Igen, ez szerencsés. Képzeld el, ha nem lenne oka. Biztos, hogy azt hinném, valami nem működik nálam.
Velem sem könnyű, mert eléggé könnyen magamba fordulok, és igazából, ha most fognám magam, és vége lenne az életemnek - részben az ilyen könnyed lételengedési problémák miatt is tértem vissza ide -, akkor ideig-óráig lenne csak szó rólam. És mit mondanának? Valami ilyesmit: "Kedves fiú volt", meg "Jól terhelhető", mert biztos vagyok benne, hogy Jonathan az ő kimért stílusával ezzel a kijelentéssel fejezné ki a hiányomat. Aztán mondanák még azt, hogy: "Segítőkész", "Jó tanuló", csupa klisés dolgot. Az elején talán nem értenék, a végén meg már csak az maradna, hogy "volt", aztán elülne végleg a dolog. Nem maradna semmi utánam. Anyám szomorú lenne, a húgom is. Aztán utóbbi férjhez menne, én meg a túlvilágon fohászkodhatnék, hogy egyik gyereke neve se hasonlítson semmennyire se az enyémre. Szerintem ez a legrosszabb, amit tehetünk. Valakiről elnevezni a gyerekünket, aki után csak fájdalom maradt. Ha nincs miért küzdenem, akkor tényleg elég könnyen fordulok át depresszióssá, letörté, szürkévé. Mikor elmentem innen, mikor új életet akartam kezdeni, a Kamilla utáni sóvárgás nélkül, akkor tört rám ismét ez a jól ismert érzés. Pontosabban egyszer nyáron is, mikor reméltem, hogy válaszol, mikor úgy tűnt, hogy szóba áll velem. Aztán az egyetemen, az órákra járás helyett írtam, róla, miatta, neki. Azért mentem oda, hogy ne legyek vele, és azért kellett visszajönnöm, mert nem bírtam nélküle. A depressziót pedig lehet éltetni, hiszen íme, mind a két kötetet kiadják. Remek alkotások. Pedig ha tudnák, hogy milyen mélyponton születtek. Nem hiszem, hogy ennyire lelkesednének érte.
- Köszönöm.
Nem egy dolgot, ezret is köszönök neki, leginkább azt, hogy itt van nekem, és a tudta nélkül, a puszta létével, a közelségével, a bőre érintésével menti meg nap, mint nap az életemet. Küzdelem elé állít, motivál. Most nem a megszerzésével, hanem a megtartásával. Azzal, hogy többet kapjak belőle, hogy méltó legyek arra, hogy a teljes bizalmába fogadjon. Fogalma sincs róla, hogy mekkora támasz ő nekem, hogy miatta vagyok még itt, hogy miatta nem csináltam ostobaságot. Furcsa ragaszkodás ez, rajongás, szerelem. Sokan nem értenek minket, tudom, hogy többen megkérdőjelezik a kapcsolatunkat. Nem értem, és nem érdekel. Nem mutogatjuk, nem kérkedünk. Tisztelem azokat is, akik világgá kürtölik a szerelmüket, a kapcsolatukat, a boldogságukat, és azokat is, akik csendben élik azt meg. Mi is ilyenek vagyunk, és ezzel nem hiszem, hogy baj lenne. A köztünk lévő kapocs, tudom, hogy erősebb bárminél, és amikor a szemébe nézek, tudom, hogy fontos vagyok neki. Nem kellenek szavak, vagy látványos tettek. Pont így vagyunk jók.
- Remek ötlet. Lesz nyáron egy pár fesztivál. Mit szólnál, ha elnéznénk rájuk?  
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 28. 20:44 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Még mindig remeg. Már nem annyira, mint korábban, de még mindig nehézkesen megy. Eddig egyetlen számot hagytam csak ki az Edictumból, a legutóbbit, amit nagyon bánok, és tudom, hogy közeledik a következő leadási határideje is, legalábbis témákat már kellett volna foglalnom, de hogyan? Még én sem tudom elolvasni a saját iskolai jegyzeteimet, nemhogy akkor más. Nem akarok hitegetni, nem akarom, hogy az legyen, hogy lefoglalom, ami nekem szimpatikus, és ezzel megfosztom a társaimat a lehetőségtől, majd végül visszamondom. Egyetlen szám nem a világ, mégis úgy érzem magam emiatt, mint partra vetett hal.
A kinézetem is változott. Korábban nem nagyon zavart, ha hosszú a hajam, ostoba, göndör fürtök, mindig ápolt, borotvált arc. Most ez megváltozott. Az elmúlt napok egyikén felkerestem a fodrászatot, és bár a hajamtól megszabadultam, az egyre erősödő arcszőrzetemtől nem. Más embert látok a tükörben. Azt nem mondom, hogy jobbat, csak azt, hogy mást. Másabbat, mint amilyen eddig voltam. Nem könnyű, de majd csak alakul valahogy. Kell jönnie valaminek, egy löketnek, ami kimozdít ebből az állapotból.
Vicces amúgy a blokkolásom. Író akartam lenni, azt akartam, hogy könyveim jelenjenek meg, hogy egy nap majd elmondhassam, hogy örülök, amiért az emberek mindennapjaiban az én történeteim is helyet kapnak. Íróként ismernek most már, hiszem van két kiadott könyvem. Kettő. Szinte hihetetlen. Persze itt nem akarok megállni ezen a téren, éppen ezért is aggódom emiatt. A másik pedig az, hogy Kamilla végül rájöjjön, érdemes nekem adnia egy esélyt. Szeretem őt, mindennél jobban, és most, hogy végre itt az esély, valahogy érzek még mindig egy gátat. Nem nagyon merek tovább lépni, a következő szintre, pedig akarok, de nem tehetek semmi olyat, amivel megbántanám. Nem tudnék a tükörbe nézni többet, ha tudnám, hogy fájdalmat okoztam neki.
A fák alatti padon ülve, erre gondolok. Arra, hogy miként kéne továbblendülnöm ezen a fagyott állapoton, hogyan lehetnék több vagy jobb ennél a mostani állapotnál.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 29. 13:14 Ugrás a poszthoz

Liam
Egy átlagos kocsma, egy átlagos este

Mostanában azt hiszem elég sok minden van bennem, amit nem tudok kiadni, amit inkább lefojtok, de nem vagyok képes rá, hogy kimondjam. Miért nem? Mert úgy érzem, hogy ha egyszer elindul kifelé belőlem, akkor nem tudok majd gátat szabni neki. Sérelmek, tettek és szavak, olyan dolgok, melyeket nem tudok jól kezelni. Nem kellene törődnöm a múlttal, de mégis ez az, ami meghatározza a ma sérelmeit.
Egy jó ideje járok már a dojoba, csak, hogy ne kelljen gondolkoznom. Edzek, tanulok és fejlődök, sok téren másabb emberré váltam, komolyabbá, de ugyanakkor csendesebbé is. Szeretem a magányt, ha nem kell attól tartanom, hogy egyetlen szó miatt az emberek faggatni kezdenek. Mostanában azt hiszem, a leginkább elvonultan élek, közösségben, mégis a peremén, ahova már senki se merészkedik szívesen. Saját magam küldöm száműzetésbe.
Futok, ténylegesen és átvitt értelemben is. Egyre hosszabb távok, egyre rövidülő menetidő. Most csak el akarok jutni a célig. Nem tudom, hogy mi vár ott rám, de nem is tudok gondolkozni, mert a fejemben csak a térkép van, ahol az útvonalat mutatta meg nekem Liam. Nem kérdeztem, csak elindultam, miközben a nap egyre inkább süllyed el, lassan hűvösödik a levegő, közeledik az este.
Futok, hogy elkerüljem a szembenézést a problémáimmal. Szembe kellene néznem velük, tudom, de ha megteszem, akkor onnantól nem tudom, hogy mi lesz. Most van, ami egyben tart, ami legalább értelmet ad a mának, hogy okot adjon a holnap megvalósulásának. Minden időmet olyanra fordítom, melyet eddig nem tettem. Sportolok, és kikapcsolok. Semmi agyalás, semmi önmagrcangolás. Nem akarok teljesen lesüllyedni oda, ahol voltam.
Lassítok, fokozatosan vesztek a lendületemből, vég a sarkon befordulva már szinte csak lépegetek előre. A célhoz megérkezve, térdeimre helyezem a kezem, és mostanra szabálytalanná váló lélegzetvételemet igyekszem kontrollálni. Ahogy felemelkedek, igyekszem kitörölni egy nagy adag izzadtságot a szememből és a homlokomról, csak utána nézek szembe a felém közeledő alakra.
- Kocsma? Reméltem, hogy egy fürdőbe megyünk a végén.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 3. 21:50 Ugrás a poszthoz

Liam

- Amíg nem ismertelek, nem ittam. Nagy hiba volt.
Talán könnyebben ment volna az elmúlt hat év elviselése is. Nem tudom, valószínűleg. Az viszont tény, hogy amióta Liam és az edzések az életem részévé váltak, sokkal könnyebb minden. Rengeteg feszültség van bennem, nagyon sok minden miatt vagyok dühös, és még inkább lennék képes ezért hülyeséget csinálni. És ez az, amit nem szabad. Jó ideig próbáltam a húgomra gondolni. Nem akarom, hogy a bagolyköves évei alatt el kelljen viselnie azt, hogy a bátyja alapján ítélik meg, legyen bármekkora ostobaság is a dolog. És az lenne, elvégre mi volt az első gondolatom? Hogy az első szembejövő nőnemű egyedet feleségül veszem és azonnali hatállyal családalapításba kezdünk. Csak azért, tenném, mert tudom, hogy van bennem egy hűségösztön, vagyis soha, semmilyen körülmények között sem csalnám meg. Ergo, hiába szeretem Kamillát, ha nem vagyok szabad, nem érhetek hozzá, nem próbálhatok a közelében lenni. Okom lenne rá, hogy ne tegyem. És szükségem van a távolságra, nem lehetek mellette, mert nem vagyok rá képes, hogy csak a barátja legyek. Ki van zárva. Ha szüksége van a támogatásomra, megkapja, de olyan minőségben, mint eddig voltam, képtelen vagyok mellette maradni. Ez nem sértődöttség, pusztán csak megvolt az esélyem, átélhettem, és már nem csak egy vágyott állapot, hanem valami, amiért küzdöttem, megkaptam, és elvesztettem. Így más sokkal másabb a gyerek fekvése.
- Azta, te mindenre gondolsz.
Hálásan veszem át a törölközőt, mert valóban jól esik, hogy gondolt ilyen apróságokra is. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal próbálok magamból legalább valamennyire embert varázsolni. Azért a zuhanyt még most is bánom, de majd valamennyire helyre hozom magam a mosdóban. Már amennyire persze egy kocsma mosdójában erre lehetőség van.
- Legközelebb majd viszem én a táskát.
Ötletem sem volt, hogy mi célt szolgál, meg minek, ha úgyis visszatérünk a dojoba, de mint kiderült, azért van célja, mert nem térünk vissza. A kocsma viszont nem hiszem, hogy csak egyetlen alkalom, így biztos vagyok benne, hogy lesz olyan helyzet, hogy az én hátamon lifeghet a törülközőt rejtő zsák. Nyújtózom egyet, mielőtt elindulunk befelé. Sokat fejlődtem már néhány hét alatt is, az írásképtelenségemben és a kapcsolati csődömnek is jót tett, hogy eljöttem ide. Ha minden flottul megy, akkor valószínűleg még mindig az a Marci lennék, aki egy nagy szelet csokitortával és némi lustálkodással mindent megoldottnak tekintett. Most már másképp látom magam, és máshogy is érzem magam. Erősebb lettem.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 4. 07:23 Ugrás a poszthoz

Fannim

Ki hitte volna, hogy mostanra elmondhatom magamról azt, hogy minden házból szereztem már magamnak exbarátnőt. Igaz, ehhez sokban hozzátett az is, hogy Fanni házat váltott. Lehet, hogy mivel ő most kék, illendő volna keresnem egy sárga barátnőt, hogy tökéletes legyen a paletta. Szörnyen ironikus vagyok amúgy a témával kapcsolatban, és humorral igyekszem egyben tartani magam. Eléggé szánalmasnak érzem a történetet, de hát ez van. Túl kell lendülnöm.
Ez most nem olyan könnyű. Fanni és Lina a barátságon túl egyfajta eszközt is szolgáltak számomra, még ha ez csúnya kifejezés is. De így éltem túl, hogy ne tegyek bármilyen ostobaságot Kamilla miatt. A társaim voltak a bajban. Mind a ketten tudták, hogy miért kérem tőlük a kapcsolatot, és nem hittem volna, hogy később ennek bármilyen negatív vonzata is lesz. Linával a mai napig nem tisztáztam rendesen a dolgot, messze is van, de talán egy nap erőt gyűjtök hozzá, és meglátogatom, elvégre megígértem neki. Fannival könnyebb a helyzet, hiszen barátok vagyunk. Számomra ő az egyik legfontosabb ember a világon. Biztos, hogy benne van abban a top tízes listában, akiket például egy zombiapokalipszis idején megmentenék.
Az utóbbi időben mégis távol maradtam tőle is. Teljesen átadtam magam az edzésnek, és a fájdalomnak, mely az estéimet kitette. Az elején azt hittem, meghalok, ez van, ha valaki vagy hús évig csak vegetál, és az összes mozgása kiteljesedik a kastély folyosóin való haladásban. Most hirtelen akartam néhány hét alatt sok évet behozni, és ez nem egyszer okozott olyan fájdalmat, hogy azt hittem, nem lesz holnap. De jót tett. Erősebb lettem, és határozottabb. Most is, mikor felé haladok, a mélykék pólómban és a sötétbarna nadrágomban, olyan határozottságot érzek saját magamban, mely korábban elképzelhetetlen lett volna.
- Levitásnak öltöztem.
Még egy halvány mosolyt is kifacsarok magamból, ahogy széttárt karokkal megállok előtte. Lehajolok, és csókot nyomok a homlokára. Szeretem és védelmezem őt, mindig. Helyet foglalva közelebb húzom a krumplit, és kérdés nélkül veszek belőle egyet.
- Azt hallottam, hogy újratárgyalják a kentaurok ügyét, de nem igazán lelkesek a témában, mert kötelező viselkedési formákat akarnak előírni nekik.
Elhúzom a számat, miközben a menüt húzom magam felé. Teljesen feleslegesen nézek rá, tudom, hogy carbonarat akarok enni, de azért adok esélyt másnak is. Végül azonban a tekintetemet visszaemelem Fannira.
- Hogy vagy?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 4. 11:39 Ugrás a poszthoz

Kamillám

Az ölelése mindig olyan jól esik. Olyankor, mikor megölelt, nem számítottak sem az előzmények, sem a körülmények, sem semmi. Mindig, mikor ott volt mellettem, és éreztem a bőrét a sajátomon, biztonságban éreztem magam, és olyan volt, mintha minden rossz eltűnne. Most is, mikor hátulról átkarol, önkéntelen mosoly húzódik az arcomra, és jobb kezem ujjait a karjára fonom, és simogatom egy kicsit. Most is, mint mindig, rendben érzem magam. A teaházban is, és azóta többször is ez az érzés járt át. Itt van, biztonságban vagyok.
- Bánod?
Egy hosszú perc után kérdezem ezt tőle. Gondolkoztam már rajta egy ideje, hogy feltegyem a kérdést, de sosem jutottam el odáig, hogy megtegyem. Az írásképtelenségem óta nem szívesen megyek bele a mélylélektanomba, mert esküszöm, hogy még magam is meglepődnék azon, ami ott megbújik.
Nem kérdeztem meg őt, pedig megakartam, hogy mit szólna. De valahogy úgy voltam vele, hogy ha elbukok, ha nem vagyok elég kitartó, ha elhitetem vele, hogy képes vagyok más lenni, mint ami eddig voltam, majd mégsem, akkor elveszítem őt. Nem tudom, hogy akarna-e másnak, azt nyilván sejtem, hogy a jelenlegi búskomorság nem tesz jót egyikünknek sem, de hát jóban rosszban nem igaz?
Próbálok másabb lenni, vidámabb, közvetlenebb, de mindig volt bennem egy gát, ami miatt nem ment. Vele szemben sosem hazudtam, mindig őszinte voltam, és bár tény, hogy öt évig nem mondtam el, hogy szerelmes vagyok belé, de, hogy szeretem, nem rejtettem el soha. Ezt nem tekintem hazugságnak, pusztán információtorzulásnak. Szépen meg tudom magyarázni, hogy nem vagyok hibás benne. Végül is, megmagyarázni mindent meglehet.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 4. 11:57 Ugrás a poszthoz

Fannim

- Mindent a kedves ügyfélért.
Teljesen tudatos választás volt, azt hiszem. Az első három darab az új ruhatáramban a barna nadrág, a kék póló és egy ugyanilyen zöld póló. Mondjuk utóbbi a szememhez nem, de a házamhoz megy. Nem tudom, egy elsőéves mondta, miután úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Legalábbis én így fogtam fel, aztán elmesélték, hogy teljesen belém van szerelmesedve. Pont ez az életcélom, a tizennégy évesek szerelmévé válni. Szerintem az már pedofília. Tuti, hogy törvénytelen, mert még kiskorú, nem is fiatalkorú. Ha legalább már tizenhat lenne, azt mondom, elgondolkodtató. De nem, nagyon nem. Szóval nem illik a szememhez, nem is fogom akkor nagyon erőltetni. Pedig amúgy szeretem a zöldet.
- Nonszensz. Hogyan gondolhatják egyáltalán, hogy ennek van jövője? Egy egész kultúrát kiirtani és a helyébe egy másikat telepíteni. Így elveszik az érték, a hagyomány. Kiszakítunk csak egy darabot a világunkból.
Nagyon fel tudok mérgesedni az ilyesmin. Nem lenne szabad ennek így történnie, mert ez nem természetes. Mondjuk én a területkorlátozással sem értek egyet, tekintve, hogy eleve korlátozással indult, és nem úgy, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hogy nem kell nyilat ereszteni feltétlenül az eridonos fejébe, csak mert hangos. Nem, eleve korlátozunk. Persze, hogy az ilyen lépések miatt meg elharapózik az egész helyzet. Néha annyira logikátlannak látom a történelmünket, hogy nagyon. Viszont most nem ezért vagyunk itt, hanem mert végre van alkalmunk egy kicsit beszélgetni. Hiányzik a társasága, az, hogy a hasonló nézeteinket és az életünket megosszuk. Imádom a lényét, a felfogását, és szükségem is van rá, hogy együtt legyük, mert ilyenkor feltöltődök.
- Dehogy. Furcsa a gondolat. Nálad is és azt hiszem nálam is. Te kék lettél, és prefektus, én meg zöld és prefektus. Baj van a világban Fanni, hatalmas nagy baj, azt hiszem. Hogyan történt?
Nem beszélgettünk még erről sosem, de mindig érdekelt, hogy mások is úgy lettek-e prefektusok, mint ahogy én, vagy náluk másként zajlott. Azt tudom, hogy az Eridon pályáztat, és azt hittem, máshol is ez történik, aztán rellonos lettem...
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 14. 16:25 Ugrás a poszthoz

Fanni

- Ami tegyük hozzá egy nagyon szép erény. Sokan manapság nem értékelik a gesztusokat, mert mondjuk nem eltalált a dolog. A minap láttam egy kislányt, az édesanyja vett neki unicorn-t, tudod, azt a szivárványos, édes pattogatott kukoricát.
Egy pillanatra megállok, ahogy megkapom az ebédemet, hálásan megköszönöm, és csak utána fordítom vissza a tekintetem Fanni felé. Közben a villámat is a kezembe veszem, és elégedetten szúrom a tészták közé.
- A kislány meg egy kuma szó nélkül elvágta magát, és olyan hisztériát rendezett, hogy ő nem unicorn-t kér, hanem unikornis alakú gumicukrot, hogy én szégyelltem már magam miatta, meg szegény anyukája is. Eszembe nem jutott volna soha ilyet tenni, pedig én egy hangos lánytestvérrel nőttem fel, eleve elnyomott életem van.
Nem bánom amúgy, nem is szoktam soha panaszkodni, jó ilyen megjegyzéseim vannak, de aki ismer, tudja, hogy ez csak olyan tetetett dráma. Nem cserélném el az életem, nem akartam soha, hogy fiúvá változott, vagy bármi ilyesmi. Szerintem az egész úgy jó, ahogy van.
- Egyetértek. Megint előjött a ki ha nem mi, a tökéletes emberi faj szindróma.
Nem egy ilyen megnyilatkozásuk volt már, és nagyon utálom. Nem is kellene nekem ilyenekkel foglalkoznom, de a szüleim mellett is és aztán Fanni mellett is egyre erősödött bennem az, hogy nincs ez így jól. Nem röstelltem egyszer sem felemelni a hangom, vagy megosztani a nézeteimet. Szerves részévé vált ez az életemnek, és azóta is  rendszeresen követem az aktuális kérdések alakulását.
- Felelősségteljes közösségi munka. Eléggé ijesztően hangzik. Túl sok időt töltesz távol a szüleidtől. Hallottam viszont, hogy a nagypapád emlékére alapítottak egy ösztöndíjprogramot. Ez nagyon szép gesztus.
A kérdésére, hogy én mit csinálok, amikor nem itt vagyok, szépen beveszek egy falatot a számba, és komótosan meg is rágom, mielőtt válaszra nyitnám a számat.
- Eléggé pocsékul állok éppen az élethez. Az írással gondjaim vannak, Kamillával gondjaim vannak, azt hiszem, boldogabb volt akkor, amikor csak plátóian szerettem, nem tett jót a kapcsolatunknak, hogy együtt vagyunk. Vaaaagy nem tudom. Olyan érzésem van, hogy nem boldog, el kellene engednem, de olyan önző vagyok, mármint ő Kamilla… nem tudom elengedni őt.
Ez amúgy tudom, hogy tényleg egy nagyon önző dolog, és tényleg nagyon rosszul is érzem magam miatta, de tudom, hogy amíg ő nem mondja, hogy legyen vége, addig nem tudok neki véget vetni. Nem lehet.
- Egy csődtömegnek érzem magam, leginkább.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 18. 20:02 Ugrás a poszthoz

Kamillám Pirul

Nem. Ennek mondjuk örülök. Én személy szerint eléggé utálom magam még mindig, de ha őt nem zavarja ez a mostani borostás állapot, meg minden, amit magával hoz az, hogy elkezdtem edzeni, akkor jó. Folyton viccelődtünk a kviddiccsel, hogy amilyen macis vagyok, még a végén mindenkit kilapítok. Most viszont figyelek arra, hogy mértékkel egyek, ne fogyasszak feleslegesen édességet, és még mozgok is, és egyszerűen a tükör előtt állva úgy érzem, hogy elkezdtek kicserélni, és be kell vallanom, élvezem. Már egészen vállalható vagyok a képeken is, nem én vagyok az, akinek indokolatlanul hörcsög feje lesz, ha nem áll meg mindenféle kitekert pózban. Ez azért jó, önbizalom növelő.
- Mi? Dehogy. Beszéltem Jonathannal. Fokozatosan szeretnék visszatérni, de most inkább háttér munkát csinálnék.
Amíg átmászik a padon - amivel csak úgy mondom, egyes részeim szinte fizikai fájdalmat éreznek -, előszedem a folytatáshoz elengedhetetlen jelvényt, ami valamiért a zsebemben pihen most még. Leginkább azért, mert még nem mondtam el Kamillának, és addig, amíg ő nem tudja, nem akartam mutogatni, először azt akarom, hogy ő ismerje meg a változást az életemben.
- Főszerkesztő lettem. A tanév végéig, először. Meglátjuk, hogy hova jutunk ezzel. Főleg háttér munka, de mégiscsak az újságnál maradhatok, és ez azért sokat jelent. Féltem, hogy nem fogja tudni, hogy mihez kezdjen velem. De most minden remek ezen a fronton azt hiszem.
Régen nem beszéltem már összefüggően ennyit, és egészen lelkes is vagyok, ami szintén meglepő tőlem, míg tőle a szellő, amit érzek. Ismerem őt, mint a rossz pénzt. Felé fordulva én is törökülésbe húzom magam, ami egészen könnyen megy már, és így nézem őt egy hosszú percig, mielőtt eldöntöm, hogy hogyan is közelítem meg a helyzetet.
- Rendben vagyunk?
Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, de szerintem ő érti. Hosszú ideje vagyunk elméletileg kapcsolatban, és esküszöm, elmondani se merem, hogy mennyi mindent nem csinálunk, amit mindenki más teljesen természetesnek vett tőlünk már az elmúlt években is, amikor még ennyik se voltunk kimondva.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 3. 12:50 Ugrás a poszthoz

Liam

- Nőkkel.
Felelem teljes nyugalommal, és még csak nem is viccelek. A "Kamilla ügy"-re többnyire nőkkel reagáltam, és ha nem nőkkel reagáltam volna, akkor valószínűleg zugivó lettem volna. Azt hiszem, Fanni és Lina társasága még mindig jobb megoldás volt, mint egy-két üveg sör, majd fokozatosan növelt anyag és italválaszték.
- Mondjuk ez igaz. Valószínűleg most oda szépen leülök, és soha többet nem kelek fel.
Azért annyira nem rossz a helyzet, de fél perc férfidráma kell, megelőzi a többit. Az a helyzet, hogy egy nagyon rossz időszakomban döntöttem ezt el, aztán elkapott a gépszíj, és mint egy őrült kezdtem el csinálni. Most pedig ott vagyok, hogy nem is tudok már nélküle élni. Vagyis pontosan tudom, hogy holnap megint itt leszek, és azután is. Mondjuk nem tudom, hogy mennyire fog ez a mostani megütni, de remélem, azért a végére még eléggé ember leszek.
- És ha nem mondjuk el senkinek? Tagadjuk a szervezetünk előtt. Alkoholt sosem, én nem.
Olyan határozottan tagadok, mintha az asszony kérne számon, hogy ittam-e, és ha igen, mégis mennyit. Már szinte magam is elhiszem, hogy gyakorlatilag azt se tudom, mi az az alkohol. Persze ez nagyon nagyon nem igaz, de az mellékes. Sok új dolog történt egyetlen évszak leforgása alatt velem, és nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan emberhez léptem be, aki nem kiosztott, hanem támasz volt. Nem ismert, nem lett volna kötelessége, és mégis megtette. Van benne valami különleges, ami miatt azt akartam, hogy büszke legyen rám. Ha valaki ezt a státuszt kiérdemli, ő fontossá válik számomra. Most is ez történt.
- Na menjünk be, és kedves szervezetünk, most fordulj el.
Nevetem el magam, mert bizony van egy olyan érzésem, hogy a jelenlegi szintemen már a gondolattól is spicces vagyok.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:38 Ugrás a poszthoz

Lina

Ha már Pesten van, mi sem természetesebb, mint, hogy találkozom Linával, elvégre fontos a számomra. Tudom, hogy az elválásunk nem volt a legkellemesebb, bár még mindig homályos számomra számos része a dolognak, és ki tudja, talán örökre az is marad, talán nem.
Ma nincs kedvem a szerkesztőségben ülni, így jót is tesz, hogy egy kicsit kimozdulok. Úgy érzem, hogy ha bent lennék, csak kiborulnék. Mostanában ugyan javultak már a kezem, de még mindig nem tartok ott, ahonnan elindultam, és a nyomás csak nőtt azóta, hogy két újabb könyvet kértek tőlem. Egyszerre kettőre fixáltak le, az azért rengeteg így hirtelen, de nagyon örülök neki, és nagyon reménykedem benne, hogy bejön majd másoknak is, úgy, ahogy az első kettő is. Viszont egyre inkább elsajátítom azt a türelmet, ami korábban nem volt meg bennem, és ennek köszönhetően sokkal jobban teljesítek. A Liammel töltött idő és a dojo hangulata segít ellazulni, és már a saját kis birodalmamban is meg tudom teremteni azt a nyugalmat, amire szükségem van.
Sima egyszerű fekete farmer van rajtam, hozzá egy világoskék pólót választottam, amint egy fehér villám fut végig. A húgom csinálta, mondván, hogy ez kell az első legyen az új ruhatáramban. Azóta is imádom, és érzek némi összefüggést a képregények iránti szeretetem és a futás között, ami egy új szenvedély lett számomra. Ehhez a biztonság kedvéért hoztam egy fekete vékony pulcsit is, ha esetleg fáznék. A találkozót végül az Erzsébet térre beszéltük meg, az óriáskerékhez, így most itt várom a mobilomat nyomkodva.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:54 Ugrás a poszthoz

Lina

Az utolsó gifet küldöm el Adriannek, amikor megszólítanak. Van közöttünk egy ilyen szavak nélküli gif kommunikáció arra, amikor tanulni kellene. Nagyon jól el lehet szórakozni ezzel, amikor másnap reggel vizsga van. A múltkor saját magamból csináltam gifet, ahogy szenvedve lecsúsztam egy korláton inkább, de akkor kis gyökér voltam, hogy még akkor is rajtam volta a táskám, miből kilátszott, hogy tankönyvekkel van tele. A nevem kimondásakor gyorsan rámegyek a küldés gombra, hogy Mr. Black megkapja a vonalzóval csapkodó idegbeteg néni képét, és csak utána fordulok Lina felé.
- Meglepetés.
Felelem mosolyogva. Most viszonylag azért hosszú a hajam, enyhén göndör is, ehhez jön a borosta, amivel ő még nem láthatott, illetve a megváltozott testfelépítést is érzékelheti, ahogy megölelem köszöntés gyanánt, ezt sem tapasztalhatta még, már a kinézetbeli változást, nem az ölelést, mert ölelgetni szoktam.
- Megvagyok, köszönöm. Új hobbim van.
Nem is fejtem ki, hogy mi, szerintem nem is kell. Hetek, sőt most már hónapok óta nagyon komolyan edzek. Először azért tettem, hogy felejtsek, hogy ne gondolkozzak, aztán meg annyira belejöttem, hogy már nem nagyon tudok nélküle lenni. Ma is úgy beszéltem meg a találkozót, hogy előtte Liamnél voltam, és egy kis pihenés után, tisztán és illatosan jöttem ide. Azóta meg az ujjaimat tornáztatom, hála Adriannek, aki írt valamit vissza, sőt hátrom... nem négy valamit, mert olyan gyorsan csippantak egymás után az értesítési hangok. Megnézni azonban nem nézem meg, a zsebembe rejtem a telefont.
- Üdv itthon, milyen érzés magyar földön?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Marcell összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel