Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mióta Brigi a Shanesbe jár, kiszélesedett a világa. Úgy érzi, most már jobban megérti Bogit, szerinte ilyen lehetett testvérének az, amikor felkérték a fotózásra. Hirtelen sokkal több mindent lát, tapasztal, érez, mint korábban.
Eddig általában felnőttek és állatok vették körül, persze a testvérein kívül, így hát furcsa neki még, hogy ennyi vele egykorú gyerekkel kellene megtalálnia a közös nevezőt. Általában szívesebben van a húgával, vagy bóklászik egyedül, de azért igyekszik nem túl elzárkózó lenni.
Viki például egészen új ismeretség, mert bár már találkoztak korábban is, úgy igazán nemrég kezdtek el csak tényleg együtt játszani, beszélgetni, elmenni erre-arra. Most éppen hozzá tartanak Bogival, a játszóteret megcélozva, hiszen oda beszélték meg a találkozót. Brigi feljebb igazítja vállán a hátára simuló kopott, barna táskát, amit talán még az anyja vitt annak idején magával az iskolába. Mikor meglátja Vikit, odaint neki, és sietősebbre fogja lépteit. Közben érzékeli a hatalmas különbséget maga, és a másik két lány között. Bogi csinos ruhái, szép arca, valamint Viki aranyos vonásai mellett ő igazán említésre sem méltó. Nemcsak, hogy kicsi, de az arányai sem stimmelnek. Végtagjai rövidek, ő maga pedig testesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Az orra túl manós, a füle túl hegyes. De nincs mit tenni, úgy látszik ő örökölte a koboldság javát, vagy tesója még a méhben lepasszolta neki a látványosabb jegyeket. Ruhái nem koszosak, de kopottak, látszik, hogy nem ő az első, aki hordta őket, cipője szakadozott, kesztyűjén a lyukat igyekszik elrejteni.
~Nem igazság.~ Kissé elvörösödik a szégyentől, fejét lehajtja, hogy fésületlen, kusza, szőkés tincsei eltakarják az arcát. Ha itt lenne Rodi, a koalája, egyszerűen magához ölelné, és az állat nagyrészt ki is takarná őt. Elbújhatna a fürkész tekintetek elől, elbújhatna ez elől az érzés elől. De sajna a koala az állatkertben időzik, és bár Brigi fejében már rég készül a koalaszöktetési terv, eddig még nem vitte azt végbe. Igazából a karácsonyi szünet óta nem járt otthon, úgyhogy esélye sem sok volt rá.
- Szia - motyogja, mert mire odaérnek a másik lányhoz, már túl sok félelem halmozódik fel benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Boginak persze nem tűnik fel Brigi bizonytalankodása. Sosem szokott. Persze a lány nem is szeretné ilyesmivel terhelni a húgát. Bólogatva hallgatja testvére szavait, és közben igyekszik nem mutatni irigységét.
Lassan odaérnek a játszótérrel, és amíg Brigi örül, hogy egy motyogós köszönésfélét ki tud nyögni, addig a testvére már ugrik is a másik lány nyakába. Kissé leesett állal figyeli őt, és amellett, hogy tovább hízik benne az irigység, valamiféle tiszteletfélét is érez ikre iránt. Elképeszti, hogy a lány ilyen könnyeden és lazán tud viselkedni olyan emberekkel, akiket nem is ismer túl jól.
A beszélgetés irányítását szívesen testvérére hagyná, de Vikinek feltűnik, hogy valami baja van. Mosolyt erőltet az arcára, és megrázza a fejét.
- Nincs semmi baj, hosszú volt a nap - tereli el a problémáiról a figyelmet. Eben már nagy gyakorlata van, bár tény, hogy egy ilyen mondat után otthon általában nem hisznek neki. Csak úgy tesznek mintha. Aztán később valamelyik bátyja úgyis kiszedné belőle, mi a gond.
A kérdésre nem válaszol, hagyja, hogy Bogi számoljon be az utolsó órai élményeiről, főleg mert Brigi nem is nagyon figyelt. Egy madarat nézett, amelyik a hóban bukdácsolva keresett magának élelmet. Érdekesebb volt, mint a tananyag.
- Nem hiszem, hogy anya örülne, ha összekoszolnád ezt a ruhádat is - jegyzi meg csendesen, remélve, hogy nem hallják meg. Nem akarja ő elrontani a többiek szórakozását, de hát mégiscsak ő az idősebb, így ő is le lesz szidva, ha Bogi olyasmit csinál, aminek anyjuk nem örül. Bár egyszerűbb lenne, ha nem számolna be anyjának a kínos részletekről, de sajnos a nő tud olvasni a sorai között, másrészről meg, az anyjával legyen már őszinte az ember.
- Játszhatnánk valamit, amihez csak beszélni kell.
Szinte suttogja a szavakat, talán épp ezért nem is hiteles, hogy ilyesmit akar játszani. De nem túl vastagok a ruhái, és nincs túl sok nadrágja, ha ez vizes lesz, lehet, hogy holnap nem tud mit felvenni. És különben sincs kedve megfázni. Lehet, inkább vissza kellene mennie? Biztos nem örülnek neki, hogy itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A kislány erősen szorítja Bende kezét, mint mindig, amikor bátyja felkíséri őt és húgát a kastélyba. Nem annyira fiatal már, hogy ennyire csüngenie kelljen a bátyján, de Brigi túl félénk és félős ahhoz, hogy elszakadjon tőle. Belegondolni sem mer, mi történne, ha elveszne ebben a hatalmas kastélyban.
Amúgy éppen a Levita torony felé igyekeznek, ott egy kicsit szabadabban mozoghatnak a lányok. És Brigi is kicsit jobban feloldódik. De addig is szorosan testvérei mellett halad, fejét lehajtva, igyekszik kerülni mindenki pillantását. Így megszeppenve, magát összehúzva sokkal fiatalabbnak látszik a koránál, pedig kis termete és manós arcvonásai miatt amúgy sem tűnik tizennégynek. Hihetetlen gondolat számára, hogy hamarosan ő is ide fog járni, és magának kell eltalálnia egyik teremből a másikba.
És, ha más házba kerülne, mint a testvérei... az lenne az igazi rémálom. Kitől kérne segítséget? Ki vigyázna rá? Teljesen egyedül a sok ember között, akik mind magasabbak és magabiztosabbak nála... Biztosan nem bírná sokáig.
Néhány könnycsepp meg is jelenik a szemében, mikor erre gondol, de gyorsan kipislogja őket. Nem akarja, hogy testvéreinek feltűnjön mennyire gyenge és sebezhető. Bár valószínűleg amúgy is tudják.
Bogi cseveg, mint mindig, Bendével mindig is könnyen feloldódott, bár Brigi húga amúgy is könnyebben beszél, pláne barátok vagy rokonok között, mint nővére. Brigi inkább csendben hallgatja őket, na meg a festmények vidám, részeges dalolászását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csendben halad a többiek mellett. Figyeli a saját lépteit, kopott cipője orrának haladását a kövezeten. Nem is veszi észre, mikor Bende elrontja a nevét, amúgy is elég gyakori ez a családjukban. Jó emberre gondolnak, de közben a szájukon egy másiké csúszik ki. De mikor meghallja a nevét, összerezzen, felpillant a bátyjára, majd gyorsan elfordítja a tekintetét.
- Nem, nincs baj - rázza meg a fejét gyorsan. - Lovat sem szeretnék. A lovak jobb szeretnek szabadok lenni.
A végére a hangja elhalkul, arca elvörösödik. Kicsit jobban megszorítja Bende kezét, de végül nem mond mást. Amúgy sem fontos most. A gondolatai, az ijedtsége, nem tartoznak ide. Amíg a testvérei mellette vannak, nem lehet semmi gond.
Bogi megjegyzésére sem reagál. Valóban túl sokat beszél a koaláról, de hát szegény most egyedül van, és már hónapok óta nem látták egymást. Biztosan magányos szegény. Na, de jövőre... megszökteti, ez biztos. Többé sosem lesznek külön.
Mivel nem néz maga elé, és most talán még Bende is inkább rá figyel, mint a folyosóra előttük, sikeresen belegyalogol valaki aurájába. Sőt! Mikor nekimegy, hátratántorodik, majdnem el is esik. Ettől csak Bendébe kapaszkodó keze menti meg. Gyorsan bocsánatot motyog maga elé, aztán felnéz a magas srácra.
A navinés eléggé rosszkedvűnek tűnik, Brigi akaratlanul is nyel egyet, és már előre fél attól, mi lesz, amikor a srác megszólal. Számára hatalmasnak és félelmetesnek tűnik. Most még inkább lehetetlennek érzi, hogy ő valaha ebben az iskolába fog járni, és teljesen egyedül lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kiszökött a suliból, mert már képtelen volt többet csak úgy ülni a fenekén. Nem ehhez van szokva, elvégre egy állatkertben nőtt fel. Kint, szabad ég alatt, egy pillanatra sem nyugodva. Az, hogy itt ilyen sokat kell ücsörögni és csendben figyelni, nagyon zavarja. Ezért előfordul, hogy kilóg a szünetben, sőt egyszer óráról is eljött: az ablakon át mászott ki, amikor a tanárnő nem figyelt. Persze kapott érte szidást később rendesen, de végül kikönyörögte a néninél, hogy ne mondja el se a bátyjainak, se az anyjának. Persze Bogi tud róla, de ő sosem árulná be a testvérét.
Éppen a téren rohan keresztül, a lovardához igyekszik, mert ott juthat a legkönnyebben olyan helyre, ahol állatok és szabad tér is van. Rohantában nem veszi észre az idősebb fiút, úgyhogy egyenesen nekiszalad. Aztán lepattan róla, és a földön köt ki. Könyökét kicsit lehorzsolja az úttal való találkozás, és néhány lila-zöld foltra is számíthat. Nem mintha nem szokta volna már meg a kisebb-nagyobb baleseteket, de a magas srác jelenléte megijeszti.
Fél, hogy esetleg rálépett a lábára, és most dühös rá. Vagy éppen csak úgy mérges rá, mert nekiment. És lehet, hogy kiabálni fog vele. Vagy visszaviszi a suliba. És akkor még a tanárnő is le fogja szidni. És, ha szólnak anyukájának, akkor egész nyáron büntiben lesz.
Gyorsan ellepik a könnyek a szemét, pedig a fiúnak még ideje sem volt megszólalni, vagy reagálni a történtekre. Brigi halkan szipogni kezd, közben érzi, ahogy a karján végigfolyik egy vércsepp. Nem súlyos a dolog, felületi a sérülés, de van, hogy a horzsolások sokkal jobban fájnak, mint egy mélyebb seb. És rosszabbul is néznek ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Remegve bújik bátyja mögé, bár inkább szeretné, ha gyorsan eltűnnének innen. Például benyelhetné őket a föld. Főleg őt, Brigit, hiszen miatta történik most mindez.
A hatalmas navinés hangjára összerezzen, és a továbbiakban inkább a földet bámulja maga előtt. Nem tudja most mi lesz, de retteg, hogy bajba sodorta a bátyját. Legszívesebben megfogná, és elrángatná innen, de azt sem akarja, hogy gyávának tűnjön miatta.
Saját magát átkozza amiért ilyen szerencsétlen, és megint elront mindent. Azt kívánja, bár itt lennének az ikrek, ők értenek ahhoz, hogyan simítsanak el problémákat pár viccel, és szájkaratéban is verhetetlenek. Ők le tudnák nyugtatni Bendét, és a nagy navinés száját is befognák.
Közben lassan eljutnak a füléig a sértő szavak, és teljesen lesápad. Hallotta már néhányszor azt az ostoba előítéletet, hogy a koboldok tolvajok, de így, neki még sosem mondták ezt. Nem is tudja, mit lehetne erre reagálni. Szemeibe újfent könnyek gyűlnek, nem azért, mert magára vette a sértést, hanem mert tehetetlennek és gyengének érzi magát. Nem akar ide járni. Otthon akar maradni az állatok között, tanulni furulyázni, hallgatni az idős elefántgondozó meséit. Ő nem elég erős ahhoz, hogy iskolába járjon, biztos nem is fogják engedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Még szorítja Bende talárját, mikor a fiú előrelendül, hogy bemosson egyet a kötekedő srácnak. Mikor a szövet kicsúszik az ujjai közül, Brigi szorosan becsukja a szemeit, és azt kívánja, hogy amikor kinyitja, minden rendben legyen. De nem meri kinyitni.
Mikor egy éles, női hangot hall, összerezzen, akárha őt szidnák éppen. Lassan kinyitja szemeit, és körbepislog. Látja, amint a fiatal, sötétkék taláros nő, megfogja a nagy fiú vállát, és később azt is, amikor a srác gyerekes módon még egyszer arckifejezésével is bosszantja Bendét.
Brigi nem szól semmit, csak nagyon sajnálja, ami történt. Mert hát ő okozta az egészet. Szívesen pityeregne tovább, de inkább letörli könnyeit, elvégre Bende őket védte, most nincs itt az ideje a sírásnak. Szeretne a bátyjával menni, de a tanárnő hajthatatlannak és szigorúnak tűnik, így hát egyszerűen csak megfogja a felé nyújtott kezet, és várja, hogy Bogi is hasonlóan tegyen.
Miután elindulnak, még visszales a bátyjára. Tekintetével együttérzéséről szeretné biztosítani, bár úgy gondolja Bendének most erre van a legkevésbé szüksége. Fejét lehajtva, arcát hajával eltakarva, lábait figyelve, némán halad tovább a tanárnő mellett.