Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

Mindjárt kezdődik az ebédidő. Hatalmas tömeg indul meg a nagyterem felé, hogy elköltse ott kényelmesen az ebédjét. A jobb lában szüntelenül rugózik, ahogy le-lepillantok az órámra. A nagymutató olyan lassan vánszorog, mintha csak tudná, mire készülök. Ma kell megtennem. Ma vagyok olyan tanteremben, mely közel van a bejárati csarnokhoz, ahol a legtöbb diáknak át kell haladnia. Ma. Észre sem veszem, ahogy bal kezemmel finoman végigsimítok az általam színesre firkált hátizsákomon. Ma. A lábam még jobban remeg, szinte már lyukat égetek a mozdulatsorozattal a cipőm talpába. Ma. A mutató mindjárt a megfelelő helyen lesz. Ma. És akkor végre megszólal a csengő. Nem foglalkozom senkivel és semmivel, ahogy a csengő felmorajlik, úgy a terem is, én pedig a könyvemet bevágva a táskámba, úgy rohanok ki a prof órájáról, mintha valami nagyon illetlent láttam volna. Futva győzöm le a távot, mely köztem, és a csarnok között van, és legnagyobb meglepetésemre az első közözz vagyok.
Még arra is van időm, hogy a kikötődött cipőmet gyorsan megkössem - elvégre senki sem akar orra bukni a saját fűzőjében - és a szerkesztőibe betörve sokszorosított papírjaimat is előhalásszam. Nagyon jó, eddig minden a terveim szerint halad, és akkor megkezdődik. A diákok a felsőbb szintekről és mindenhonnan elindulnak felém, én pedig készen állok a fogadásukra.
- ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT! TÖBB TERÜLETET A KENTAUROKNAK! TANULHASSANAK ŐK IS VELÜNK! LEGYEN SAJÁT KÉPVISELETÜK!
Még szerencse, hogy az elmúlt napokban pihentettem a hangomat, hiszen nem könnyű túlkiabálni a morajt, amit a tömeg okoz. Hát igen, azt nem mondtam egy szóval sem, hogy feltétlenül számoltam mindennel. Nem számoltam azzal se, hogy például tanárok is jönnek majd erre, ám ha mázlim van, egyikőjük sem ellenzi ezt a kis hadjáratot a minisztérium csúf szabályozási rendszere ellen. Elvégre biztos, hogy nekik is van szívük. Kivéve vizsgaidőszakban, és röpdolgozatoknál.
- ITT AZ IGAZSÁG PILLANATA! TÁRGYALJÁK ÚJRA A KENTAUROK ÜGYÉT!
Miközben kiabálok, és lobogtatom a papírjaimat, sikerül a taláromat is annyira lerángatnom magamról, hogy az elhaladók láthassák az uniformisban előírt blúz helyett felvett I <3 KENTAUR feliratú pólómat. Mindenre gondoltam ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kóválygás - Az állapot, amikor nincs még pajtim

Aucs. Komolyan. Az orrom is belesajdult az előbbi tüsszentésbe, meg valószínűleg a közelemben álló portrék is. Az egyik, egy kislány annyira megijedt, hogy átszaladt a mellette lévő rétre és elbújt egy bokor mögé. Na szép. Pedig még a kezemet is a szám elé tettem. Azért ennyi illemet tanultam már. Viszont sok eszem nincs. Ma lementem ugyanis Kristófhoz, reggel fél kilenckor - igen, előtte reggeliztem, hogy majd nála is tudjak még egyszer reggelizni -, és nem húztam fel mást felülre, csak egy vékony kiskabátot, amiben nagyon fáztam. Valami sálszerűséget ugyan kötöttem, de a megevett öt gombóc fagyi miatt ez olyan volt, mintha meg se történt volna. Aki hülye, az megérdemli, ugyebár.
Viszont a mai estét nem akartam kihagyni, így - már okosabban - egy fekete, belül olyan puha szőrös kabátot húztam az alaphoz, vagyis egy zöld nadrághoz, egy szürke, Hulkos pólóhoz meg egy szürke cipőhöz. Észre se vettem, mennyire rellonosba tolom a dolgot, így majd ez akkor lesz mókás, ha holnap reggel végignézek a "tegnap viselt és véletlenül az ágy mellé dobott" ruhákon. Mielőtt kilépnék a rétre, még szépen kifújom az orrom, majd fázósan a zsebeimbe rejtem a kezem.
Fázásra azonban semmi okom, hiszen nincs hideg, sőt egész kellemes az idő, le azonban még nem húzom a zipzárt, hiszen egyszer ma már jól becsapott a hőérzetem, másodszorra nem adok ennek esélyt. Inkább csak elindulok, bele a társaságba, hátha rábukkanok valakire, akit ismerek, és akihez odacsatlakozhatok, elvégre ez egy nagyon jó rendezvény, kizárt, hogy a haverjaim, akik nem utaztak haza, ne lennének itt most. Remélem van mályvacukor is. Imádom a mályvacukrot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- ESÉLYEGYELŐSÉGET MINDEN FAJNAK! ŐK IS BESZÉLIK A NYELVÜNKET!
Kiabálok, és erőszakoskodom. Néha hasznos, hogy van pár háztársam, akik már megfélemlítettek néhány diákot, így már csak a talárom szegélyének színe miatt is átveszik a kezükbe erőszakolt papírt, anélkül, hogy visszanyomnák és bemutatnának. Persze szeretném elhinni, hogy mindannyian komolyan veszik a kentaurok ügyét, de ha így lenne, akkor nem is lenne ügy, hiszen akkor már régen kiharcolhattuk volna az egyenlőséget.
- HA VÁMPÍRBA BELESZERETHETSZ, BELESZERETHETSZ EGY KENTAURBA IS! NE FORDULJATOK EL! NE TAGADJATOK!
Hallottam már hírét, hogy vannak itt mindenféle keverék gyerekek is, fél - vagy negyedvélák, olyanok, akiket vámpír vagy vérfarkas csócsált meg. Őket is magunk közé vesszük, akkor mégis miért kivételeznénk olyan kedves és jó lényekkel, mint a kentaurok? Ők is normálisak, sőt, beszélnek is. A sellőknél megértem a dolgot, de ők? Hát őket aztán nem kellene kitiltani, elvégre biztos vannak olyan kentaurgyerekek, akik szeretnének mágiatörit vagy bájitaltant tanulni. Különben is, ha nekem kell, akkor nekik is kelljen. Igen ám, komolyan gondolom a dolgot, és igen, van benne nem kevés öncélú érdekem is. Egy nagyobb osztályban sokkal kevésbé lenne esély arra, hogy engem is feleltessenek.
- Helló!
Miközben araszolok, észreveszem a lányt is, aki a bejárati csarnok másik felében van. Neki nem fogynak olyan jól a lapjai, mint nekem, így hát alap, hogy odamegyek hozzá. Zöld vagyok, de azért szerencsére, mint már olyan jól rávilágítottak, elég híg zöld, néha pedig kifejezetten kibukkan a piros vagy sárga énem. Kék nem sok van, talán csak mikor éppen könyvet olvasok.
- Segítsek? Szívesen kiabálok neked, mert szeretek visítani, vagy ki is tölthetek párat, van vagy tíz személyiségem még pluszban. Lehetek cukrosnyuszi szempillarebegtető kiscsaj vagy éppenséggel egy macsó rellonos, mint David Benett vagy Várffy Robi, bár azt a karaktert nem szívesen hozom, mert nem lehet annyit beszélni. Na? Nananana? Kérlek, had töltsek ki párat, a többiek éhesek, úgysem állnak meg.
Igen, menet közben én is rájöttem a tervem hibájára. Inkább kifelé jövet kellett volna letámadnom mindenkit, ráadásul a legtöbben szállingózva hagyják el a helyet, jobban rájuk tudtam volna erőszakolni a programomat. Most már azonban mindegy, most kérdőívet akarok tölteni.
- Miről szól amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- Köszi.
Lelkesen fogom a papírt, meg a tollat, azonban így állva nem olyan kényelmes, vagyis nem zavartatva magam foglalok helyet a bejárati csarnok padlóján, nem foglalkozva vele, hogy páran még mászkálnak ott. Ha másért nem is, hát a látványért lelassítanak majd, így ha a navinés lány elég fürge, akkor rákényszerítheti őket a kitöltésre. Milyen jó ötlet, legközelebb kéne olyanokat felbérelnem, akik látszólag nagyon hisznek az ügyben.
- Úúú csokis süti, naná. Imádok enni.
Ez mondjuk olykor látszik is, szerencsére én nem a tökéletes modellalkatú meg szoborszerű szépség mintapéldánya vagyok, így ellehetek a kastélyban anélkül is, hogy engem bámulnának, meg csinálhatok olyanokat például, hogy ülök a földön. Két óra között is rendszeresen az ablakpárkányokon trónolok, elvégre kell az energia az iskola utáni tevékenységekre. Például leszökni a faluba, és behabzsolni a Cukorvarázs kínálatát.
- Köszi!
Mielőtt leharapok egy falatot, azért illendően megköszönöm, majd belevetem magam a kérdőívbe, olykor jót mosolyogva, olykor hosszabban kifejtve, hogy mit is jelent számomra egy-egy festmény. Nagyjából a felénél járok, amikor a lány kérdez, én pedig lelkesen bólogatok, és felnyújtok egy szórólapot, ami még nem annyira gyűrött az erőszakos adogatástól.
- Igazából minden ügyet támogatok, ahol igazságtalanságot érzek. Jó pár háztársam szerintem nem érti mit keresek a zöldeknél, de hát a kivételek erősítik a szabályt nem igaz? A Rellon ház agyafúrt és ravasz, bár sokan, akik odajárnak azt hiszik felszínes gonoszsággal mintapéldányok lesznek, de szerintem csak szörnye égő, amit csinálnak.  
Csak mert én is odajárok, nem kell elkötelezett híve lennem a háztársaimnak. Vannak szimpatikus emberek ott, de ezek a felszínesek nem az én világom. Nem akarok olyan lenni, mint ők, és a legjobb úton haladok.
- Kész is! Uh, ez a szerzetes. Ezek szerint neked is volt már dolgod vele?
Pillantok fel a lányra, miközben összeszedem magam, és feltápászkodok kényelmes ültömből, felé nyújtva a válaszokat.
- Melyik tanár szivatott meg ezzel a kérdőívezéssel? Megviccelhetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó

Végre egy újabb tanév kezdete! Két napja jöttem vissza, a szünetben elutaztunk, elvégre amióta az eszemet tudom, Bogolyfalván élünk, most még az iskola is itt van, úgyhogy nagyon jó néha kimozdulni. Elmentünk a nagyobb városokba Magyarországon, bejártuk az országot, megnéztünk egy csomó történelmi emléket, meg ettünk jókat, voltunk fesztiválokon, így kétszázzal pörögve érkezek meg a jeles eseményre. Egész nap koplaltam, mert az évnyitóra összerakott lakoma mindig a legfinomabb, és bosszantó, amikor a desszert előtt már jól vagy lakva.
Egy dalt dúdolgatva próbálok átslisszolni a tömegen, hogy kényelmes helyet találjak magamnak. Közel akarok helyet foglalni a tanári asztalhoz. Meg akarom nézni az új tanárokat, a házvezetést, mert változás van. Marki bá nem visz minket tovább, Zója néninek meg babája lesz, bár nem házas, szóval elég durva, hogy csak úgy terhes. Bátor nő, ha ezt bevállalja. Mondjuk pletyka körülötte is van rendesen, a két napban, amit itt töltöttem, annyi információt hallottam, hogy a fejem is megfájdult, pedig csak néhány könnyű irodalmi művet akartam kivenni a könyvtárból.
- Bocs, bocsbocs.
Két diáknak is sikerül nekimennem, akik hirtelen fékeznek be, én meg erre nem igazán számítva robbanok be közéjük, majd amikor lehet, akkor tovább is suhanok, mielőtt veszekedni kezdenek velem. Éhes vagyok, ölni tudnék ilyenkor, és még az igazgató úr beszédét is meg kell várnom. Lehet, hogy egy kicsit kellett volna csipegetnem valamit. Most már mindegy. A hely, amit kigondoltam, még szabad, így aztán nem nézve se jobbra, se balra siettem a viszonylag tiszta asztalok közötti részen, és huppantam le a megfelelő pillanatban. Ha minden jól megy, akkor maximum egy emberke ülhet elém, ami teljesen jó, amennyiben nem egy két méteres, széles vállú kviddicsesről beszélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Valószínűleg. Ha minden simán ment volna, akkor az Eridonban lennék.
Pillantok fel a lányra, mivel még mindig a földön ülök, és nagy bőszen töltögetem a kérdőívet. Nagyon furcsa az elgondolás, hogy én ott legyek az Eridonba, és még is annyira természetes lenne, hiszen ott a helyem.
- Az, hogy a Rellonba kerültem, azt hiszem az én hibám. A beosztásnál olyan nagyon arra törekedtem fejben, hogy ne a tömeg egy tagja legyek, hanem kirívó, hogy megkaptam magamnak a zöldeket. Sokszor néztem én az eridonosokat, de köztük annyi sok egyéniség van, hogy fogalmam sincs, én mivel tűnhetnék ki.
Íme a kislány, aki olyan hétköznapi volt gyerekként, és most, hogy másik iskolába jár, új esélyt akart kapni. Ez a harmadik éve itt, félúton jár tehát, persze mestertanonc is szeretne lenni. Néhány háztársa vagy iskolatársa pedig tényleg megjegyezte, főleg arról, hogy ha valamelyik szó vicces neki, akkor addig nevet, amíg a tanár ki nem zavarja az óráról, sőt, még a folyosóról is behallatszik a röhögcsélése, vagy éppen arról, hogy valakivel hangosan kiabál, vagy éppen túl erőszakosan nyomul. Határozottan eridonos, de éppen ezért nagyon jól érzi magát a zöldek között is. Megverni eddig még nem akarták, bár tart tőle, hogy Eris hamarosan megküldi egy jobb horoggal.
- A szerzetes amúgy nagyon kitartó fickó, csak kár, hogy nem hűséges. Amint jön egy csinibb csaj, egyből teszi a szépet. Igazából elég valósághű férfiábrázolás. A fiúk is ilyenek mostanában. Komolyan mondom, mire megszokok egy párt a környezetemben, már teljesen mással vannak, aztán mire a sokkból kijövök, már megint mással.
Én még nem kerültem bele a vérkeringésbe szerencsére, de nem is szeretnék. Nem akarok ilyen pasikat cserélgető életmódot folytatni. Azt hallottam, hogy ha hűséges fiút szeretnék, akkor a Levita táborában kell ismerkednem. Ők a leghűségesebbek, aztán a Navine, majd az Eridon és végül a Rellon. Nincs valami jó statisztikánk ilyen téren, de legalább a házkupát megnyertük.
- Húú, ő nem gyenge nőszemély, de legalább vicces. Nem úgy mint az a piros ruhás dáma. Nem tudom a nevét, de ő nagyon hamar lesz felfuvalkodott hólyag. Nem szeretem a beképzelteket. Zavarja az is, ha mondjuk kopog a cipőd.
Nekem meg persze van olyanom is, a családom gondoskodott róla, hogy minden alkalomhoz legyen megfelelő cipőm, bár nem értem, mi a baj azzal, aki egy évnyitóra tornacipőben megy, de nem hoztam rájuk szégyent, örüljenek neki.
- Eddig a többiek táskájába csempésztem a szóróanyagot, de nem volt olyan nagy hatása, mint ennek. Legtöbbször csak kidobták, meg se nézték, így taktikát váltottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annamari

- Ez mondjuk igaz.
Bólintok a lány megállapítására tejbetök vigyorral. Nem, nem vagyok olyan kis szürke, megbújó személyiség, ezt mindenki megmondhatja. Nekem hangom van, olyan, amit szeretek is használni, és vagyok annyira nemtörődöm, hogy ne jöjjek zavarba attól, ha valami illetlenről kell kérdést feltenni.
- A szüleim szerint hihetetlenül pofátlanra sikeredtem. Pedig szerintem nagyon igyekeztek, hogy rendes gyerekük legyen.
Valamennyire sikerült is a dolog azért, hiszen nem vagyok olyan hihetetlenül rossz, mármint de, csak nem akarok senkit kinyírni szándékosan, pusztán nagyvonalúan értelmezem a szabályokat, de hát ez már olyan semmiség, nem igaz? A lényeg, hogy igen aktív gyerekre sikerültem, és nem unalmas mellettem az élet. Szegény férjem, már ha lesz nekem olyan, tutira ki fog kattanni minden második nap.
- Igen – igen. Ő nekem is ismerős. Tudom, mert tetszik az a hablaty, amit előad.
Fogalmam se volt, hogy az provanszálul vagy, hogy a bánatban van, de nem hangzik rosszul, és szívesen meg szoktam állni előtte, csak hallgatni, és hinni, hogy most valami nagyon, de nagyon szépet mond nekem. Elvégre miért ne lenne így? Ő legalább igazi férfi! Nem is kell nekem másik egyelőre, csak a baj van velük, ahogy így elnézem az órákon meg mosdókban bőgő lányokat, vagy a fiúkat, akik kiabálnak a barátnőikkel. Nem, én ilyen nem akarok lenni.
- Nem hozhatok szégyent arra, ahova osztottak, nem igaz?
Kérdezem nevetve, elvégre mégiscsak rellonos vagyok, és ha valaki megdicséri, hogy úgy csinálok valamit, mint egy rellonos, akkor azért megnyugszik a lelkem. Nézem viszont, ahogy a mellettem álló lány elindul a két idősebb felé, akik hihetetlen, de meg is állnak, még a vihogást is kicsit abbahagyják, sőt, hajlandóak arra is, hogy segítsenek. Tutira nem zöldek, ezt mondjuk, hiányolom is a mifélénkből. Viszont legalább halad. Én meg felkelve kicsit össze tudom szedni magam. Eszemben sincs odamenni, hiszen jó sok szórólapot kiosztottam már, sőt a hirdetőkre is nyomok majd belőlük egyet – egyet. Lassan azért remélem, bejutunk enni is, mert ha így folytatom, kipukkadok az éhségtől, és vigyáznom kell a pocakom jóllakottsági szintjének megtartására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Hát igen, sajnos nem nagyon vagyok képbe ezekkel a dátumokkal.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy ránéztem a dátumra, tudtam, hogy lejárt, majd félretettem még három hétre. Utálom, ha valami nincs bent, mert más használja, és már vissza kellett volna vinnie, és lám, most én vagyok az, aki megszívatta itt a jónépet, és én vagyok az, aki utálnak, mert trehány. Teljesen jogos. Sajnos a szüleimnek nem sikerült olyan gyereket alkotniuk, akinek amerikai hercegnős rend van a szobájában. Az enyém inkább háborús övezet, még én is annak látom. Csoda, hogy ez a könyv egyáltalán megkerült, főleg, miután Madagaszkárt is meglátta.
-  Hát…
A buksimat vakarva nézem a katicát, ami nagyon aranyos, de még annál is finomabb. Valljuk be, megfordult a fejemben a gondolat, hogy akkor kibontom, és megeszem, de az már tényleg túl nagy bunkóság lenne. Szegény anyám azért igyekezett megnevelni, csak valahogy nagyon nagy lett a pocakom igénye is, gyakorlatilag bármiből bármennyit meg tudok enni. Ha sokat eszem, akkor viccesen felpuffad a pocim, és olyan leszek, mintha babát várnék. Nem egy tanárom botránkozott meg ezen az elmúlt három évben. És igen, volt, amikor még rá is játszottam. Például amikor egy büdös és ocsmány bájitalt készítettünk, ami állítólag szépít. Nekem szépülni nincs kedvem, nem akarom én elkötelezni magam, így hát szépen rosszullétet imitálva az óra felénél kirohantam.
- Igazából eloszthatja azok között, akik várnak erre a könyvre, de van egy olyan érzésem, hogy többen vannak, mint amennyien egyszerre rá tudnak nézni a csokira. Viszont szerintem, ha most nem is kéri, tegye el ínséges időkre. Csodát tud tenni, amikor az ember véletlenül rábukkan.
Nagyon igyekszem, nem is csoda, hiszen szeretek olvasni, még ha nem is úgy nézek ki, és szeretem, ha mindig van a kezemnél valami kis könnyed élvezet.
- Érkezett valami új krimis Madagaszkár óta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

~ Óóóó Istenem! Merlin! Minden szentek! Ááááh, béna, béna, bééééna. ~
Szívem szerint azt hiszem a fejemet verném a falba. Nem csípem az év végét, meg a tanárokat. Az összes tanár ilyenkor találja ki, hogy ilyen beadandó, olyan röpdolgozat, meg pályázat, és ugye ha pofátlan vagy, akkor még meg is szívatnak. Hát én meg pofátlan voltam. Nem szándékosan persze, csak úgy véletlenül kicsúszott már megint. És van az a pont, amikor a legtürelmesebb tanár se lesz már türelmes velem. Mert mindig jár az a nagy szám…
A nagyterembe be se megyek, a konyhában szerzem meg az ebédem. Van ott egy manó, akivel van némi bizniszem, és van némi kártyaadóssága is felém, így tudtam, hogy simán kisétálhatok onnan az ebédadagommal. Még gyümölcskenyeret is kaptam, pedig ilyenkor még nem szokásuk osztogatni a jót.
Szóval megint kaptam egy büntetőmunkát, és már annyira elegem van, hogy kedvem sincs elmenni a klubhelyiségig, vagy egyáltalán valami zárt részig. Meg akarom csinálni, itt és most, hát gondolva egyet, a bejárati csarnok felső lépcsőfokára lehuppanva veszem elő a füzetemet, és állok neki a legújabb büntetőmunkám, vagyis az „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni…” kezdetű, legalább ötszáz szavas véleménykifejtésre, mely tartalmazhat érveket, ellenérveket, de természetesen végkövetkeztetésben arra érdemes kilyukadnom, hogy a tanárnak igaza volt. Mondjuk igaza volt, szóval kár is a hiszti, meg nem is hisztizek, csak utálom ilyennel elütni az időt.
A tálcámat biztonsággal magam mellé helyezem, és minden illemet mellőzve írás közben a szabad kezemmel sűrűn pakolom a számba a krumplit, meg a sülthusit, aminek kicsit furcsa íze van. Édes… mint egy unikornis. Egy pillanatra megállok az írásban, felpillantok a mellettem elhaladó navinésre, aki olyan csodálkozva néz le rám, mintha nem látott volna még fehér embert, majd a húsra. Egyrészt komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megy-e olyan rosszul az iskolának, hogy a helyi állományt szolgálja fel, másrészt elkezdett foglalkoztatni, hogy egy unikornis milyen ízű. Az elsőt lezártam annyival, hogy amekkora összeget én hazaviszek tandíjértesítőt, abból igazából pöpec kis felújításokat is csinálhatnának, nem hiszem, hogy unikornist ebédelnénk. A másik jobban érdekel. Mekkora fail lenne, ha mondjuk egy unikornis, aki olyan helyes, meg szép, sós lenne. Vagy chilis. Oké, eltértem a tárgytól.
- Hé, nézz a lábad elé!
Attól még, hogy itt ülök a lépcsőn, a felfelé haladó is figyelhetne. Hihetetlen pofátlanok az emberek manapság. Képes lennének eltaposni a társukat egy szalad unikor… marha miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tudod mi a legcikibb a tinikorban? A tiniszerelem. Elég egy félmosoly, és neked máris véged. Egészen addig nem is gondoltam végig ezt az eshetőséget, amíg el nem beszélgettünk Ellával róla hajfestés közben. Addig nem is jöttem rá, hogy bizony van nekem is tiniszerelmem. Nekem. Merlinre, hogy jutottam idáig? Apám mindig arra tanított, hogy hideg fejjel kell nézni a helyzetet. Ő akkor sem pánikolt, amikor az anyu egyszer csak bejelentette, hogy hát az van, hogy nem fog vizsgázni valószínűleg, mert, hogy nagyon terhes velem. Apu akkor is csak annyit mondott, hogy nem ő lenne az első, aki egy évvel később fejezi be az iskolát. Végül is, nézhetjük így a tényt, hogy itt, a kastély falai között indult a pályafutásom. Ők komolyan szerelmesek voltak akkor, meg most is, nekem meg rajongásom van. Az a fajta, amikor tuti csajnak képzeled magad, és a szerelmed tárgya - többnyire sztár, többnyire színész vagy énekes - egyszer csak úgy mindenféle kíséret nélkül szembe jön veled az utcán, meglát, és tudja, hogy te kellesz neki. És akkor te leszel a legmenőbb csaj, mert a nagyon menő szerelmed téged választott. Tündérmese. Nekem is van tündérmesés szerelmem, és nem, nem olyan reális, hogy mondjuk egy dögös mestertanonc, vagy falulakó, nem, nekem egy tanáromba kellett belezúgnom. Ráadásul bűbájtant tanít a majmocskám, aminek eredményeként, ha közelebb hajol mondjuk, hogy megnézze a folyamatot, akkor én annyira nagyon izgulok, hogy valamit biztosan elrontok. Lehet, hogy valami nagy tehetség vagyok ám igazából, csak az illata nem enged kibontakozni. Én még ilyet soha, senki iránt, de tényleg, és akkor jön ez a figura, és mocskos mód megtetszik nekem. És igen, ez az az állapot, amikor nem tudom eldönteni, hogy örülök-e tényleg, hogy még nem robbantottam le a szép pofiját-
- Büntetőmunka, annak pont ideális a hely, szemétbe való...
Felpillantok, és megdermedek. Alapból nem gondoltam, hogy ő az, mivel mindenhol az ő hangját hallom, így aztán azt hittem, hogy megint csak a képzeletem játszik velem, de nem. Az ajkaim egy kicsit elnyílnak, ahogy észreveszem, hogy ő az, és mintha valami hülye kuncogó hangot is kiadtam volna. Merlin, segíts, hogy ne így legyen. Ez lenne az? A tuti csaj pillanat. Szent szalamandra, ma még nem is nagyon fésülködtem! Vagyis de, reggel persze, de azóta az a hülye Rajmi meghúzta a hajam, én meg jól bevertem neki egyet, remélem, hogy eltörtem az orrát, de most lehet az arcát is el fogom. Ez a tuti csaj pillanat? Tényleg ilyennek kell lennie?
- És ön tanár úr, merre igyekszik?
Igyekszem úgy felkelni, hogy ne essek le a lépcsőről, ami nem megy a legjobban, mert bár fent maradok, de egy fokot csúszok. Hehe, már megint az ostoba heherészés, mint valami bolond emberke. Kedvem lenne képenvágni magam, hogy térjek már észhez. Amúgy is, merre menne egy tanár? Nyilván a szobájába vagy a tanáriba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Érdeklődik irántam. Simán hozzám szólt, pedig el is mehetett volna mellettem, de nem, ő olyan jó ember. Sosem büntetett még meg, és amúgy is, nála valahogy teljesen máshogy viselkedem az órán, nagy hatással van rám. Mondhatnám, hogy szakmailag, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Viszont azt hiszem, ő olyannak lát, amilyen vagyok, egy teljesen normális lány. Sőt nő! Neki nő akarok lenni. Egy zavaró tincset a fülem mögé tűrök, mint a filmekben, tök olyan a helyzet. szívem szerint megcsípném magam, de az valahogy nem nőies.
- Öhm...
A papírt, amit eddig egy kicsit rejtegettem, most előhúzom, és elolvasom, hogy miről is kamuzok éppen, mert valljuk be, nem gondolok komolyan egyetlen bűnbánó szót sem, amit leírtam eddig. Sőt, reménykedek benne, hogy nem fog a mai alkalommal sem rám szakadni a kastély.
- „Attól még, hogy egy hét múlva karácsony van, nincs jogom puffogni".
Olvasom fel büszkén a mondatot. Valljuk be, a tanerők nagyon szépen tudnak fogalmazni, ha a büntetésemről van szó. Egész kis gyűjteményem van már ezekből a címekből.
- Mácsai tanárnő nehezményezte, amiért egész órán nemtetszésemet fejezem ki a szünet előtti dolgozat miatt.
Ami szerintem pofátlanság amúgy, mármint magának is, meg nekünk is csak problémákat okozott azzal, hogy a karácsony szünet előtt még vizsgáztat. Most majd vihetjük haza mind a rossz jegyeket a fa alá, örülni fognak. Ráadásul nem is lakunk olyan messze a tanárnőtől, így tutira el fog jutni anyámhoz a híre.
- Hát de pihenni, az olyan unalmas dolog. Én mókázni szeretek inkább tanár úr. Ön nem ilyen volt? Ön jobban szeretett csak tanulni? Szerintem maga is olyan volt, aki inkább rosszalkodott.
Jelentem ki vigyorogva. Elég csak rá nézni, a szemébe, ami olyan "Merlinke, de szép", és az ember máris tudhatja, hogy ő is kis rosszalkodó. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az Eridon utolsó nagy meccsén én is seprűre pattanok, így itt az ideje, hogy egy kicsit bekeményítsek, eddig is formában tartottam magam, de érzem, hogy így a célegyenesben még hozzá kell tennem egy kicsit, ezért mától eljárok délutánonként is futni. Egyelőre nem tervezem olyan messze a távot, úgyhogy a rét lehetőségeit szemelem ki, és ez addig egészen rendben is van, amíg észre nem veszem reggel, hogy egy újabb adag hó lepte el a tájat, ráadásul nem is kis mennyiségben.
- Merlinre, ez nem alkalmas arra, hogy fussak.
Az edzőterembe viszont nincs kedvem menni, így hát jó melegen felöltözök, sapkát, sálat és kesztyűt is húzok, majd jól nekivágok a kinti tájnak. Ha edzeni nem tudok, akkor már legalább egy kicsit szórakoztassam magam. Egy szatyor is van nálam, amiben több, a konyháról lopott dolog van. Egy üveg egész bors, mert hát az kell a mesterművemhez, hogy legyen szeme meg szája, és van itt sárgarépa is, meg egy réginek tűnő edény, hogy legyen sapija, Szerettem volna szerezni neki seprűt is, de az iskolai készletek megcsappantásával magamra haragítanám Markovits bácsit, a manók pedig, amikor meglátták, hogy egy seprűt próbálok lenyúlni, csúnyán megkergettek, így végül csak az egyik régi sálamat hoztam el, amibe nagyon szépen bele van hímezve a nevem. Legalább azt tudják, hogy kihez kell menniük, ha pont ezt a kopott edényt hiányolják. A maradékot majd úgyis visszaviszem, ha nem felejtem el.
- Hé!
Az elhaladó srác felé szólok, aki nem tudom, hogy honnan jött, és hova tart, és azt se igazából, hogy mi a neve, szóval jobb ötlet híján gyúrok egy hógolyót és azzal dobom vállon.
- Nincs kedved hóembert építeni?
Kérdezem kedvesen, ami tőlem annak a tipikus jele, hogy akarok valamit a másiktól, de aki nem ismer, az nem tudja, hogy ez az. Szóval reménykedek benne, hogy neki, is pont ez a vágya és nem is siet sehova.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Harold

Aranyos ez a srác, ahogy néz rám, és be is mutatkozik. Én meg bunkó voltam, de hát ez nem igazán újdonság szerintem, mert igencsak az tudok lenni, ha olyanom van. Szoktak erre mondani valami bántót, de most nem nagyon jut az eszembe. Viszont rendes, így hát nekem is illik annak lennem.
- Karina vagyok, reeeeridonos.
Még szoknom kell, hogy már nem zöld vagyok. Érdekes a pirosak között lenni, de azért még mindig nagyon hiányzik a rellon. Szerintem én amúgy bárhol jól el tudnék lenni, mert ha más nem, akkor felráznám a Navinéseket, meg egy kicsit szólásra bírnám a levitásokat. Az más, hogy a házvezetőségek mind a két helyen a fejüket fognák attól, hogy hogyan viselkedem, de be kell vallanom, nekem nagyon tetszik ez az elképzelés.
- Nem szeretnél velem hóembert építeni? Együtt sokkal mókásabb lenne. És re olyan hóemberépítő megjelenésed van.
Tudom ám én, hogyan kell levenni egy fiút a lábáról. Dicsérni kell, vagy enni adni neki, de itt most se konyha, se manó, se idő arra, hogy süssek neki gyorsan valamit, amivel bebizonyítom, hogy bizony ő az, akivel nekem hóembert kell most építenem.
- Szóval, van hozzá kedved?
Kérdezek azért rá kedvesen, hogy ne tűnjek úgy, mint valami ördögi nőszemély, aki esélyt sem ad neki a menekülésre. Szegény fiú, remélem nem gondol rólam ennyire rossz dolgokat. Bár a hírnevem, na az nem épp a legfényesebb, de hát elég szabad stílusban voltam nevelve, így aztán elég egyedi a problémamegoldó képességem is.
- Van csokim is.
Ez is lehet egy jó indok, hogy velem tartson. Nem akarom feltétlenül megvesztegetni, hiszen az elég rosszul jönne ki, hogy nekem már egy hóember felépítéséhez is meg kell valakit fenyegetnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Kiváló lett.
Jelentem ki büszkén, kihúzva magam, mint a kislányok, akiket megdicsérnek az óvodában. Hihetetlennek és különlegesnek érzem magam. Ez a félisten berobbant ide a semmiből, hozzám szólt, holott annyi más ember is van itt, és érdeklődik az életem olyan apróságai iránt is, mint egy dolgozat. Annyira tökéletes, és annyira szép. Lopva simítok a fülem mögé egy tincset, mint a filmekben. A főhősnő puszta véletlenségből megteszi ezt, és a főhős rájön, hogy szereti ezt a mozdulatot. Igen, belém fog szeretni, tudom. Bent, ott lent mélyen a kis lelkemben a kis Karina vijjogva és örömködve szaladgál körbe.
- Az átlagos lányok közé? Kicsit sem. Ha az én szintem lenne az átlagos, szerintem a tanárok elmegyógyba kötnének ki elég hamar.
A szüleim elég lazán neveltek, talán azért, mert annyi idősek voltak, mint én, amikor megszülettem. Tény, hogy én ezt igyekszem elkerülni, de egyébként se hiszem, hogy szigorúan nevelném a gyereket. Vajon Szikszai prof jó apa lenne, és vajon akkor is Szikszai profnak hívnám, amikor az első gyermekünket várom majd? Hova gondolok. Első a karrier, biztos vannak még meg nem valósított tervei, és én is akarok valamit kezdeni magammal. Ráérek még arra, hogy gyerekeink legyenek. Hiszen még semmi sincs. Vajon fehér vagy fekete öltönybe lenne az esküvőnkön? Jaj Karina, térj vissza, ne csak bárgyún vigyorogj.
- Engem nem sok tanár tud lekötni. Maga igen, mert maga nagyon jó tanár. Jól magyaráz…
~ Szép a feneked, amikor a táblára ír. ~
- Nagyon jól átadja az anyagot.
~ Imádni való, amikor kiszárad a szád és lopva megnyalod...~
Erre a gondolatra akaratlanul beleharapok az alsó ajkamba, és zavartan forgolódok kicsit. Vajon ilyen lesz az is, amikor randit kér tőlem? Biztos zavarban lesz, és én is, és olyan lesz, mintha csak a tananyagról beszélnénk, és nem abban állapodnánk meg, hogy inkább valamelyik mágusfaluban találkozgassunk, hogy le ne bukjunk, csak amíg diák vagyok. Igen, ez egészen biztosan így lesz.
- Ez mondjuk igaz. Nem szeretnék felfázni. Elég nagy kiszúrás.
Egyetértően bólogatok, miközben felkapom a táskám. A kaja nem zavar, úgyis eltakarítják.
- A tanár úr jár kviddicsmeccsekre? Remélem a miénkre kijön. Én is játszom ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egész hazafelé menet énekeltem, aztán körbetáncoltam a házat, és eldicsekedtem az apukámnak azzal, hogy bizony már az út felénél járok. Eddig minden vizsgám sikeres, ráadásul mindegyik kiváló. Hiába akarnak megbuktatni, mert meg akarnak, hiszen az órák nyolcvan százalékáról kizavarnak, van itt ész. Anyu egyszer még azt is felajánlotta, hogy legyek magántanuló, mert még a végén kicsapnak, de neeeem, olyan Isten nincsen, hogy én meghunyászkodjak. Csak azért is le fogom tenni a vizsgáimat, és el fogom végezni az alapképzést, és lehet, hogy mesterképzésre is maradok, csakhogy bosszantsam a tanáraimat. Mondjuk, hogy milyen szak legyen, azt még nem tudom.
Lényeg viszont, hogy eldicsekedtem apunak, aki ennek örömére jól megtömte a zsebem galleonokkal, szóval lesz mit elvernem a cukrászdába, hiszen a világ - vagy legalábbis Bogolyfalva - legtutibb helye a falatozó mellett. Így hát miután ebédeltem, pihenek egy kicsit, majd pancsolok egy nagyot, felöltözök, és magamhoz véve a kis vagyonomat elindulok, hogy jól elverjem. Szoktam spórolni, de most határozottan úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy a fenekére verjek.
- Helló.
Az új rendszer szerint kijönnek, nem kell a pultnál sorba állni, így én is így teszek, egy ablak melletti üres boxot szúrok ki magamnak, ahova lepakolom jajpiros kabátomat, majd bemászva végigböngészem a már kívülről ismert kínálatot.
- Szia Karina, mit hozhatok?
Ez mindig olyan nehéz kérdés, így hát mint mindig, most is a lányra bízom, aki ott áll mellettem.
- Szia, ami biztos, az egy nagy habos kakaó, mindenféle plusszal, amit csak kérni lehet hozzá. És szeretnék sütit, sokat, amiket a legfinomabbnak gondolsz, de sajtosroló mindenképpen legyen benne, több is, és gyümölcskocka, a többit viszont tényleg rád bízom, jó? Ti tudjátok mi a jó nekem.
A fentiekre pedig már most összefut a nyál a számban, mert szinte érzem, hogy máris behabzsolnék mindent. A lány csak mosolyog, és biccentve távozik, én pedig elégedetten nyújtózom egyet. Amíg várakozok, az ablaküvegben nézem magam. Szinte fel sem lehet amúgy ismerni, annyira másabb vagyok civilbe, nem mintha zavarna, épp csak újabban elkezdtem megvizsgálni a kettő közötti különbséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy elhalad a kirakat előtt, a szívem hirtelen hevesebben kezd el verni. Milyen jól néz ki így suhanva. Egy tökéletes, komoly férfi. Bárcsak hozzám sietne ilyen nagyon. Szinte kívülről figyelem, ahogy felszakad belőlem egy hatalmas sóhaj, amire még én magam is elpirulok. Nem is értem, hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem. Ilyet még tényleg soha, és senki iránt sem éreztem, erre jön ő, és egyszerűen nem tudok nem figyelni rá. A múltkor is, olyan kedves volt, és olyan különleges volt, ahogy kiszúrt a tömegben, mint egy tökéletes filmbéli jelenet.
Ahogy belép, érzem, hogy egy pillanat alatt kiszárad a szám, és kaparni kezd a torkom. Még nincs itt a rendelésem, úgyhogy a táskámhoz nyúlok a mindig nálam lévő üveg vizem után, ami a mai napon úgy néz ki, limonádéban nyilvánul meg. Apu biztos akkor csinálta, amikor készülődtem. Azt hiszi ilyenkor, hogy fiúzni jövök, és szerintem belőlük kiindulva, csak abban reménykedik, hogy nem terhesen megyek haza. Ki van zárva, nem akarok még teherbe esni, mert előbb világot akarok látni, akarok némi karriert csinálni, és nem mellesleg rá kell ébresztenem Szikszai Attilát, hogy _én_ vagyok az a nő, akire ő vágyik. Az utóbbi kifejezetten nehéz lesz.
Leül, nem messze tőlem, egy két személyes asztalhoz. Vajon a barátnőjét várja? Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy van-e neki, mert akkor összetörne a szívem, és mégis, valahogy tudni akarom, hogy milyen. Biztos nagyon szép, nőies és sikeres. Olyan nő, aki mellett a prof lehet simán csak cuki pasi. Kiskutya szemeivel pillant körbe, és amikor találkozik a pillantásunk, elmosolyodok és biccentve elrebegek egy gyenge "jó napot"-ot is. Kicsit hülyén érzem magam, mert valamiért a "Szia" akart a számra jönni, így volt némi fáziskésésem.
Nyílik megint az ajtó, a falu vége felé lakó sokgyerekes család jön be, a gyerekek először összetapogatják az üveget, majd elindulnak helyet keresni. Felpattanok, mint akit bolha csípett meg, magamhoz véve a kabátomat, és engedem, hogy elfoglalják a boxomat. Elvégre, én egyedül vagyok...hacsak... és a barátnője? Áh, max elküld.
- Csatlakozhatok vagy vár valakire?
Érdeklődöm meglepődve magamon. Máskor persze nagy szám van, de most itt van a FÉRFI, az a csupa nagy betűs igazi, akit én annyira, hogy nagyon, és legszívesebben elmenekültem volna, vagy csak titokban figyeltem volna, most mégis itt állok mellette, belül bénán, kívül egész összeszedetten.
- Inkább átengedtem a helyem.
Teszem hozzá a fejemmel a sok gyerek felé bökve, akik máris egymást licitálják túl, hogy ki mit fog és mennyit megenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerencsére az új kialakításnak köszönhetően már gondoltak arra is, hogy vannak emberek, akik csomagokkal érkeznek, így köszönöm szépen tökéletesen elférek, és szerencsére a mesternek sem kell összehúznia magát. Attila nagyon kedves, hiszen nem zavarja, hogy ideülök hozzá, pedig tuti, hogy a legtöbb tanár frászt kapna ettől. Attu ettől is különleges és király. Nem is tudom, hogy találok - e benne rossz pontot, mert jelenleg egyszerűen nincs, ez az ember csodálatos.
- Az nem kifejezés, senki sem tudott fogást találni rajtam.
Jelentem ki büszkén, és ki is húzom magam. Hihetetlen, hogy emlékszik erre, hogy mennyire hadilábon állok a többi tanárral, hiszen nála mindig jól teljesítek, figyelek, és eredményes vagyok. Ez pedig nem véletlenül van így, de ez bonyolult, és nagyon nem fair. Hihetetlen, hogy az univerzum képes ennyire kiszúrni velem. Itt ül velem szemben a tökéletes pasi, a cuki kiskutya szemeivel, a csókolni való szájával, és mi a legnagyobb hibája? Jaj, hát persze, hogy a tanárom. Persze, leadhatnám a tárgyát, de az semmivel se lenne könnyebb, mert akkor azt a heti pár óra titkos csodálatot is megvonnám magamtól.
- Eddig minden kiváló, már csak magán múlik, hogy megmarad-e ez a sikerszériám, és ez a következő vizsganapon ki is derül.
Szándékosan hagytam a végére az ő vizsgáját, hiszen arra többet akartam készülni, mint a többiekére, mert neki nagyon meg akartam mutatni, hogy tényleg jó vagyok.
- Remélem kíméletes lesz.
Vigyorgok rá, és már nyitom is a számat, hogy válaszoljak a barátnős kérdésére, de pont akkor lép be a képbe a pincérlánykám, aki egy hosszú ovális tálcára pakolta a sok süteményt, majd egy pincérfiú, aki a habos kakaómat hozza.
- Köszönöm. Nos, itt is vannak a barátnőim. Kiwi kocka, Barackos álom, Banános csoda, ő amúgy nagyon érzékeny, szereti kiélvezni, hogy hosszan tart, ezért nem jó, ha elsőra behabzsoljuk, ó és itt a kedvencem, Málnácska, vele maximum a vulkán süti tud vetekedni,
A vulkán süti alapvető kelléke minden ittlétemnek, most is itt ficereg, de egyelőre még nem akarom levenni a tetejét. Két villa van a tálván, így az egyiket a férfi felé nyújtom, hogy vegyen annyit és abból, amennyit és amelyikből csak szeretne.
- És ön? Nem ér rá a barátnője?
Fogalmam sincs, hogy miért pont a barátnőjére kérdezek rá, mert nyilván nem lenne jó azt hallani, hogy van neki, de mégis tudni akarom, mert a múltkor teljesen feleslegesen törtem be a tanáriba, ott semmi érdemlegeset nem találtam, még a korát se, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Levágok egy kisebb darabot a barackos sütiből és bele is tolom a pofikámba.
- Hallottam amúgy egy lánytól, hogy magától tanult meg patrónust idézni, és hogy állati jó tanár. Arra gondoltam, hogy lenne - e kedve engem is tanítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor nem lesz itt gond.
Felelem vidáman. Az biztos, hogy figyeltem, sőt, ittam a szavait. Mindig olyan szépen beszél, olyan szépen tudja érzékeltetni, hogy mit is kell tennünk. A legtöbb varázslatom elsőre megvan, hiszen pontosan azt csinálom, amit mond. Imádom a bűbájtant, imádom, amikor gyakorolhatom. Valószínűleg a többi tárgyam azért olyan „enyhébb” hangvételű, mert erre akarok koncentrálni. Nem akarok neki csalódást okozni, vágyok az elismerő tekintetére, vagy csak arra, hogy engem figyeljen. Érdekes egy lény vagyok persze ebből a tekintetből, hiszen, amikor érzem, hogy néz – mert hát gyakorlati tanát, az a dolga, hogy nézze a gyakorlatot végző kölyköt –, akkor nekem egyszerre lesz melegem, és reszketek a libabőrtől és érzem, hogy kiszárad a szám, amit muszáj lopva megnyalnom. Ez szerelem. Tudom, hogy az. Amikor gratulál és közli, hogy szurkolni fog, érzem, hogy egészen cseppfolyóssá válok, és két oldalt lecsöpögök szépen a székről. Kicsi Karina, aki a fejemben lévő hang, most éppen mélyeket sóhajtozik, hiszen ez a férfiember hihetetlenül tökéletes a fenébe is.
- Simán meg tudom enni ezt az adagot, nagyon szeretek enni, a kedvenc hobbim. Komolyan. Vannak a lányok, akik mindig azt mondják: „Jaj, nem kérek semmit, csak egy kis salátát, hehe.”
Itt direkt olyan negédesre változtatom a hangom, mint amilyet ezek a lányok szoktak felvenni. A folyton fogyózó tökéletességek.
- Nem bírom őket, olyan műnek hatnak. Én szeretek enni, és a kviddics miatt rengeteg kalóriát égetek el. Ha meg majd nem kviddicsezek, akkor lehet majd meglátszik, de nem hiszem, hogy annyira izgatni fog, hogy salátás lány legyek.
Ezt bizonyítandó nagyot kortyolok a habos kakaómból, és egy nagyobb szelet süti is eltűnik. Mivel van sajátja, és inkább azt fogyasztaná, ezért mindegyikbe belekóstolok, és szépen lassan sorba állítom őket, annak szellemében, hogy melyik mennyire ízlik.
- Tudom, hogy bonyolult, sokat olvastam róla, azt is, hogy nincs rá garancia, hogy sikerülni fog, de meg akarom ismerni a határaimat. Jövőre végzős leszek, jól akarok teljesíteni abban az évben is, viszont úgy akarok oda menni, hogy legyen bennem valami plusz. Érzem az erőt rá, hogy meg tudom csinálni, és érzem azt is, hogy készen állok. Ha más nem, legfeljebb letöri a szarvamat.
Végig komolyan és elszántan beszélek, olyan magabiztosan, mint még eddig talán soha. Vagy legalábbis nem mostanában. Amióta furán érzek iránta, azóta valahogy minden olyan más lett, többek között az én stílusom is. Az utolsó mondatnál azonban elmosolyodom, mert bár remélem, hogy nem így lesz, de azért ez is benne van a pakliban.
- Elintézem az igazgatóságot, úgyis külön fogadóidőm van már ott. A vizsgák után tökéletes lenne, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az elmúlt két nap igen intenzív volt. Ervin végre leadott minden iskolai csodát, összepakolta a cuccait, és hivatalosan is leköltözött a kisházba, ami az udvarunkon áll. Segítettem neki, és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt az ideje tényleg jobban megismerni Claire-t, mivel szépen lassan ő is a kis házacskában fog lakni. Persze nem úgy, mint Ervin, de sokat lesz ott, tudom én. Ilyen ez a fránya szerelem. Apropó szerelem. Engedélyezek magamnak egy pillantást a tanári asztal felé, csak egy egészen kicsit, hogy megnézzem, ott van-e Ő. Érzem, hogy az arcom hirtelen rándul mosolyba, amikor meglátom. Errefelé néz, olyan, mintha keresne valakit, és egy pillanatra el is hiszem, hogy engem. Naiv gyermek lelkem van nekem. A kolléga, valami új, szól hozzá, én pedig lesütöm a szemem.
- Na és, mit gondolsz a házról?
Nekem az egyik kedvencem, imádtam, amikor elkészült, és azt is, hogy amikor senki sem lakott benne, akkor ott "sátoroztunk" Renivel. Persze ennek az ideje már elmúlt, Reni még csak nem is a Bagolykőbe jött. Mások lettünk mind a ketten. Az igazgató-helyettes lép a színre, és már az első pillanatokban feszültséget kelt bennem.
- Azt akarta mondani, hogy rossz?
De alig, hogy kimondom, máris választ kapok. Valóban rossz. Bejelentések és rossz hír. Ösztönösen kihúzom magam, ahogy megfeszül a testem. Hirtelen olyan kényelmetlenné vált a mindennapos ülőalkalmatosság. Szigorúbb ellenőrzések. Elég sokszor küldenek büntetőmunkára ahhoz, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Elvégre én vagyok a lány, akinek hatalmas szája van, ha véleményt kell alkotni, és folyton tüntet valami miatt. Ezen kivül pedig... Ricsire pillantok, majd a tekintetem tovább vándorol Willre, és páran rám is rám néznek azok közül, akikkel megy a biznisz.
- Ezzel lesz egy kis probléma.
Motyogom, ahogy a többieket követve én is megnézem magamnak a faltámasztó csókákat. Nem szimpatikusak, ó édes Merlinem, de még mennyire, hogy nem szimpatikusak. Ráadásul pont most, amikor patrónust kell tanulnom. Azt nem vehetik el tőlem. Az csak egy kis plusz alkalom. Nem, ez így tényleg nem lesz jó.
- De ha csak szabad hétvégéken lehet lejárni a faluba, akkor mi lesz Ervinnel és veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az élet oly szép, de rövid nagyon.
Nem is igazán énekelek, inkább csak dúdolgatok. Elégedett vagyok, sőt, kifejezetten büszke, hiszen mint mindig, most is szárnyaltam a vizsgákon. Mindenkit elkápráztattam, és háh, mindenből kiválót írtam. Annak ellenére, hogy mennyire hadakozik velem, meg a nagy számmal a tisztelt tanári kar szinte minden tagja, mégiscsak szorult ide ész. Anyám navinés, apám levitás, én meg egy rellonból átpakoltatott eridonos vagyok. Csodálatos családmodellel rendelkezem. Főleg, hogy már egy évvel tovább bírtam azt, hogy ne essek idő előtt teherbe, mint anya. Szóval nagyon, de nagyon büszke vagyok magamra.
Van egy szuper termoszom is, ami tele van kávéval. Alapból csak egy termosz volt, de amikor gyakorolni akartam a bűbájkodást, akkor ezt is kicsit kidíszítettem. Pontosabban az órán rárajzolt mintát fixáltam, illetve tettem kicsit színesebbé. A lényeg, hogy az amúgy fekete-fehér termosz fehér része gyakorlatilag minimálissá vált, a helyébe pedig megannyi színes minta, idézet és firka lépett.
A kávé pedig I_S_T_E_N_I! komolyan… eddig ilyen jót még nem csináltak a manók. Amúgy koffeinmegvonáson vagyok, mert állítólag túlpörgök enélkül is, de áh, lehetetlen nem ezzel együtt élni. Szóval mielőtt belököm a könyvtár ajtaját, iszok belőle még egy adagot, majd belépve szélesen rávigyorgok a világ legszerethetőbb könyvtárosára.
- Csókjónapot Tilda néni! Ezeket hoztam vissza.
Egy halom könyvet pakolok le elé, a legtöbbnél tetemes késedelmi díjam van, de hát ilyen ez a fránya vizsgaidőszak. Az ember nem gondolhat mindenre. Az ujjammal mutatom, hogy körbenézek, és már el is indulok. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszaknak, ki fogom készíteni magam szépirodalommal. Krimit, és nyálas szerelmet, és kiskamaszoknak szóló könyveket akarok halomra olvasni.
- Ez is jó, meg ez is, úúú, ez de király!
Nem igazán izgat, hogy van, akit zavarok, sőt, csak tudják meg, hogy milyen jó is az, ha olvas az ember, és nem csak uncsi kötelezőket, hanem megannyi mást is. Én is szépen ennek megfelelően járok el, egészen addig, amíg meg nem botlok egy szék lábában. Jó hír, hogy a könyveimet simán le tudom rakni az asztal szabad részére egy „fészkesfene” felkiáltással, azonban a kávém, na az gázos. Elfelejtettem rendesen visszacsavarni a kupakot, így az most valami ósdi könyvre borult.
- Ajj!
Nem igazán szórakoztató mű, azt látom. Van kocka a gyerek, vagy bukott és uv-ra készül. Az viszont tuti, hogy valami fontos lehet. Automatikusan húzom elő a pálcám, az agyam lefagyott. Ahelyett, hogy azon agyalnék, mi is a tisztító bűbáj, csak az jut eszembe, hogy tuti felgyújtanám, hogy eltüntessem a bizonyítékot. És ekkor jön a vész. Ráemelem a pálcám, és mielőtt bármit is csinálhatnék, apró lángnyelv tör elő, és a következő pillanatban már lángba is borul a könyv.
- Csinálj vizet!
Kiáltok rá a srácra ijedten, akitől amúgy elnézést szerettem volna kérni. Gratulálhatok magamnak, bemutatkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Noooos.
Fogalmam sincs, hogy miért mondom ezt, vagy miért ilyen elnyújtottan. A szívem még mindig kettőhússzal ver, mintha most futottam volna le a Bagolykő átfutó maratont. Hogy mi történt? Fogalmam sincs. Előrántottam a pálcám, fogtam, és mozdítottam, miközben arra gondoltam, hogy csak el kell tüntetni, azzal a szuper folteltávolító bűbájjal. Ám helyette valahogy felgyulladt. Nem értem, hogy miért, hiszen én jó vagyok a bűbájokban. Mármint tényleg jó. Nem egoistán jó, hanem olyan szinten, hogy érdekelnek, és imádom a pálcám, és minden lehetőséget megtalálok rá, hogy használjam. Anya persze a fára mászik tőlem, ám én imádom, hogy gyakorolhatok. Én vagyok a tökéletes mintapéldánya annak, aki nem tud enélkül élni. Ha pedig mugli párom lesz, az is biztos, hogy abba az 51%-ba fogok tartozni, akik elmesélik a párjuknak, hogy mi a szitu. Ha meg nem tetszik neki, hát emléktörlök. Meg ahogy azt elgondolom, valószínűleg.
Viszont ugye elméletben ezt sem szabadott volna tennem, nem a könyv érdekel, hanem azok a látszólag kemény arcok, akik ott voltak az évnyitón. Mondjuk én le vagyok védve, bár nekem is necces a helyzetem. Sosem szerencsés egy iskolában jegyzetekkel, és százfűlével megírt vizsgákkal üzérkedni. Egy ideig meg kell húznom magam, azonban felhagyni biztos, hogy nem fogok a dologgal. Egyrészt mert nem vagyok amatőr, aki pár morcos marcitól beijed, másrészt mert vannak ebben a suliban tényleg furcsa emberek, akik kellőképpen a figyelem középpontjában vannak.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm olyan nyugalommal, mintha a pulcsi alatt nem valami drága könyv lenne egy tekintélyes lyukkal néhány lapján. Ha mázlim van csak néhányon. Eléggé ősréginek tűnik ahhoz, hogy úgy sejtsem, nem elég, ha csak másoló bűbájjal pár oldalt hozzáillesztünk. Azt hiszem, itt az ideje búcsút mondani a szép kis zsebpénzemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Elnézést.
Úgy ízlelgetem a kimondott szót, mintha valami furcsa, kínai humbug lenne, amit nekem igenis értenem kellene. Merlinre, de be van feszülve pár régi papír miatt! Engem inkább a pálcám izgat. Nem szokott ilyeneket csinálni, és ez megrémít. Mi ketten már örök élettársiasságot kötöttünk, és ha lenne rá mód, hogy az ember a pálcájához menjen hozzá, egész biztos megtettem volna már. Sokkal jobb is lenne a világnak. Nem kell ez az ostoba szerelem érzés, meg a nagy tervek. Alapjáraton persze nem vagyok ilyen, hiszen élményként élem meg a szerelmet, és bocsánatot is tudok kérni, ha valamit elszúrtam, ám most mégis, a pálcám annyira lefoglal, hogy nagyon. Nem tudom mi történt vele, azt sem, hogy ami történt vele, az mégis miért történt, azt meg végképp nem tudom, hogy én ezt az egészet hogyan fordíthatom vissza. Szóval a tanácstalanság, és az aggódás lassan beette a józan eszemet, és most csak arra tudok gondolni, hogy mi van, ha tettem ellene valamit, vagy vele, és ez nem tett neki jót.
- Jaj már mit feszengsz? Csak kapott egy kis modern dizájnt.
Félelmetes, hogy az emberek min be nem tudnak feszülni. Elvégre ez egy régi könyv volt, azóta már legalább nyolc új kiadása is elkészülhetett már. Mostanság egy csomó új könyvet dobnak piacra. Beleraknak még két-három oldalt, kap egy új borítót, és tessék, már készen is van a csodálatos új kiadás. Van olyan könyv, ami például a hatvanhatodik kiadásán van túl, és még mindig nem állt meg. Hanyagul felemelem a könyvet, belelapozok. Na igen, ez itt középtájon eléggé kellemetlen, reméljük nem ez az egyetlen könyv, amiben benne vannak a VAV válaszok, mert akkor valószínűleg megszívtam, de minden más esetben pótolható az, ami elveszett. A srác viszont pörög kétszázzal, így valahogy meg kell oldani a dolgot. Ezért hát szemrebbenés nélkül felteszem a kérdést, amire úgyis tudom a válaszát.
- És mi legyen, gyújtsam fel az egészet, vagy menjek oda Tildához?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mondjuk.
Felelem teljesen nyugodtan. Magam előtt összefonom karjaimat, melyről megtanultam azon a csuda érdekes - ergó könnyű a vizsgája - Önismereti órán, hogy a védekezés jele, ha kellemetlenül érezzük magunkat. Hát engem maximum az zavart, hogy a srác, mint valami nyomozó, úgy nézte a megszenesedett lapokat. Hát most na, megesik az ilyen. Amúgy nem védekező volt, csak egy idő után zavar, hogy a testem mellett csak úgy lógnak a karjaim, másrészt meg apró utalás, hogy ha még egyszer beleköt abba, hogy esetleg kicsit megfeketedett a lap, akkor fogom és szétverem rajta. (De csak azért puszta kézzel, mert a pálcám nem akar engedelmeskedni.)
- Na mindegy? Akkor remek.
Ezzel át is nyúltam az asztal felett, magamhoz húztam a könyvet, az elejére lapoztam, gyorsan végigfuttattam a tekintetem a sorok között, majd szépen becsaptam, majd visszacsúsztattam a polcra, ahol a megnevezése alapján volt korábban is, majd elégedett vigyorral néztem rá a srácra. Így is lehet ezt csinálni.
- Mielőtt még totálisan kiakadnál, elmesélem, hogy ennek a könyvnek van egy, nem is egy, azt hiszem három javított kiadása. A legutóbbit három éve adták ki. Sőt azt hiszem az bővített kiadás. Szóval ami véletlenül megsemmisült, lehet tök fals, ami miatt kivághatnak a suliból, mert rossz adat. Gáz lenne, ha emiatt buknál meg a vizsgákon, szóval szívesen.
Annyira magabiztosan beszéltem, hogy még magam is elhittem mindent. Senkit sem csapnak ki pár régi adat miatt, ez mondjuk tök kamu, de tényleg van új kiadása a könyvnek magam láttam.
- Szép idő van kint, amúgy. Ha barnulnál vagy ilyesmi.
Ennél pedig nem akartam több időt fecsérelni erre. Valami történt a pálcámmal, valami komoly dolog, és meg kell tudnom mi, így egyből elindultam arra, amerre ezzel kapcsolatban fellelhetek valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez a fiú olyan fura volt, mint a legtöbb levitás. Nem is nagyon tippelném másnak, de hogy mondta-e, azt most nem tudom. Van benne valami elég furcsa, mondhatnám úgy is, hogy ijesztő. Nem árt figyelemmel kísérni, és megtudni róla többet. Gondolatban végigpörgetem, hogy ki mindenki lenne erre alkalmas, és ki az az egy, akit tényleg érdemes lenne megkeresni. Zavar, ha valakiről, aki látványosan feltűnő – és ez a sok idegen szóval dobálózó kölyök az –,  nem tudok legalább egy olyan dolgot, amivel be tudom biztosítani magam.
- Fogalmad sincs róla, mennyire.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben pukedlizek is egyet. Nagyon gyanús. Fogalmam sincs, hogy őszintén mondta-e, vagy ironikusan, mert fejben egy kicsit másfelé járok. Azt hiszem egy kicsit túl sok mindent látok bele az életbe. Egy mugli vélekedés szerint, minél több gyilkossággal kapcsolatos sorozatot és filmet nézel, annál inkább beleképzeled a hétköznapjaidba is. Maga a tévé egy ilyen ördögi masina, hiszen, aki szappanoperákat néz, azt hiszi, úgy talál rá a szerelem, és így tovább. A muglik nagy része rengeteg időt tölt a zajláda előtt, így negatívabbak, és ijesztőbb gondolataik vannak. Bevallom, imádom az olyan nagyszerű produkciókat, mint a helyszínelők (szigorúan Vegas és New York), és a Gyilkos Elmék. Nagyon bírom a nyomozást. Tutibiztos, hogy mugliként ebbe az irányba mentem volna el.
- Aham, kivéve, ha sportolói koszton vagy, vagy az anyukád főz rád.
Az én esetemben mind a kettő igaz. Fontos, hogy jó formában legyek, hogy a csontjaim ne törjenek olyan könnyen, bár ha a gurkó jó szögben talál meg, akkor aztán tök mindegy nekem, hogy mennyire figyelek oda. Bár erre nem szeretnék gondolni. Tény, hogy a kviddics nekem nem életpálya, de szeretem csinálni, élvezem a sikeres passzokat, az új helyzeteket, így hát azt is, hogy egészségesen lépek a pályára.
- Szóóóval…
Hogy ne legyen az ember bunkó ilyenkor? Mondjuk tök mindegy, én önmagam vagyok. Aztán ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Sajnos, pont nem érdekel.
- Én léptem. Jössz vagy maradsz, a te dolgod.
Jelentem ki végül nyugodtan, és egyszerűen. Biccentek neki azért, ha mégsem jönne, de ezen kívül mást nem teszek, csak elindulok a kijárat felé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ma csak úgy szakadt az eső. Komolyan, mintha valaki a tetőnkön állna és egy slagból folyamatosan locsolná az ablakomat. Egy röpke pillanatig el is gondolkoztam azon, hogy talán valaki rontó bűbájt küldött az ablakomra, hogy aztán elmenjen a kedvem. Alapjáraton nem zavar az eső, szeretek benne sétálni, de ebben a mennyiségben úszni is veszélyes. Kilestem a másik házra, melynek ablakai sötétek voltak, ezzel is jelezve, hogy gazdájuk nincs otthon. Így hát nem mentem át őt se zaklatni, pedig szerettem volna. Szabályosan unatkoztam, és ez borzalmas volt. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, mindig van mit csinálnom. Mára például azt terveztem, hogy kimegyek a tavacskához, és ott töltöm a napot. Ehhez nem kell bé terv, hiszen ott mindig vannak emberek, vagy csak olvasok, nézelődök. Itthon viszont olyan unalmas! Már értem, hogy mit érzett Aranyhaj a toronyban.
Délután már a gangon ültem, a lépcsőn, fancsali képpel, pulcsiban. Néztem, ahogy az üres és kihalt utcán nem történik semmi. Még hideg is volt. Szabályosan felháborított a dolog. Annyira, hogy egy fél óra után be kellett mennem. Próbáltam olvasni, próbáltam enni, átválogatni a ruháimat. Semmi sem segített.
Viszont az idő szerencsére egy idő után megunta azt, hogy esik, így szépen lassan csillapodni kezdett, majd elállt. Több se kellett nekem, beleugrottam egy fekete farmerba, egy hosszított sárga felsőbe meg egy fekete bőrzsekibe, felhúztam a bakkancsomat és már spuriztam is ki a szabadba. Esteledik, és minden vizes, de nem érdekel. Ki kell mozdulnom. Nekem és a fényképezőgépemnek. A volt fotográfia tanár, Áron nem messze lakik tőlünk, és mivel kiskölyök korom óta ismerem, és mert sokat vigyáztam a gyerekeire, ezért cserébe tanított fotózni. Nem vagyok profi, hajaj de még mennyire, hogy nem, viszont imádom csinálni, és nagyon szeretem a természetet is és az embereket is lencsevégre kapni. Így hát mi sem természetesebb, hogy nem félve a sártől, és a hidegtől, most is elszántan állok itt, és próbálom a lehető legjobb szögben elkapni, ahogy ugrik a béka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Leonard

Valaki közeledik, és ezt nem is rejti el, de szerencsére nem is csattog annyira, hogy a békám idő előtt kereket oldjon. A tökéletes pillanatot várom, és erre nagy valószínűség szerint ő is rájött, mert enyhén utalt rá, hogy a kis modellem nem fog bepózolni. Azt viszont tudom, hogy ő egy hímnemű egyed, elárulta a hangja.
- Hát az bizony elég nagy baj.
Halványan elmosolyodok, és végül kattintok. Sajnos nem olyan lett, mint amilyet elképzeltem, de hát ez elég gyakran megesik. Mindenesetre megpróbáltam, és már ez is szép eredmény.Felemelkedem, miközben a békucc eltűnik a szem elől. Megfordulok, és jól végigmérem a velem szemben állót.
- Téged ismerlek!
Csodás felfedezés, csak tudnám honnan. Nem beszéltem vele még, vagy legalábbis nem olyan sokat, hogy olyan mély benyomást bírjon tenni rám. Áhám! Megvan. Elég csak egy kicsit jobban megnéznem magamnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a név - arc - és ki a fene vagy te memóriám igencsak jó. Ezt azt hiszem anyámtól és apámtól is örököltem. Pletykásak mind a ketten, és szerencsére nekem is sikerült ebből profitálnom.
- Te vagy az új prefektus, Leonard.
Már ha nem tudná, hogy mi is a neve, akkor azt is megmondom neki. Valószínűleg azonban ennyi sütnivalója neki is van. A nyakamba akasztom a fényképezőm, és kinyújtom felé a kezemet.
- Simfel Karina, az elődöd.
Bár nagy valószínűséggel ő is tudja, hiszen láthatta, amikor leadtam a jelvényem, vagy, amikor felvettem a csapatkapitányit. A kviddics valahogy közelebb áll a szívemhez, és szerencsére a váltásom nem okozott egy pillanatig sem fennakadást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hm…
Eddig nem is néztem meg a képet, és bevallom őszintén, a kérdése meglepett. Eddig csak Áron kérdezte meg, hogy a kép olyan lett-e, amilyennek elképzeltem. Néha olyan, néha másabb, de imádni való, de a legtöbbször még mindig hiányzik belőle valami plusz. Most viszont, meglepően jó lett.
- Zseniális.
Jelentem ki teljes magabiztossággal. Lépek egyet a fiú felé, és megmutatom neki is, hogy mit „alkottam”. Nem is számítottam rá, hogy ezt ennyire sikerül. Abban a pillanatban sikerült a képet elkészítenem, amikor a béka nyelvével elkap egy legyet. Groteszk, de mégis gyönyörű kép, amiben a zöld minden árnyalata megjelenik.
- Sosem sikerült még ilyen jól képem. Azt hiszem magamnál kellene tartanom téged.
A hangom és az arcom is halálosan komoly és természetes. Persze csak mókázom, elvégre hogyan is lehetne az, hogy fogok egy fiút, és mindenhova magammal rángatom? Nem, ez nem az én világom. A múltban fellelhető párkapcsolataimban sem az volt a jellemző, hogy megköveteltem, hogy a másik fél velem legyen. Úgy voltam vele, hogy majd jön, ha akar valamit. Azt hiszen nagyjából ezért is mentek tönkre a kapcsolataim, és ezért jó a mostani állapot Warddal. Nem vagyunk együtt, nem is érzünk szerintem semmit egymás iránt. Csalódtunk mindketten ebben az egészben, így aztán most jól elvagyunk, megbeszélve az életeink nagy tragédiáit, és mosolyt csalva egymás arcára. Azt nem mondom, hogy nem hiányzik mindaz, amit egy párkapcsolat jelent, de azért csalódni nem akarok.
- Karina. Simfel Karina.
Egy pillanatra elbambultam, elvittek a gondolataim egy másik irányba, de szerencsére azért tényleg csak egy pillanat volt, és már vissza is tértem. Vigyorogva nyújtottam kezet neki. Ha már én tudom, hogy ő ki, valóban úgy tisztességes, ha ő is tudja, én kivagyok. Jót nem nagyon hallhat rólam, elvégre én vagyok az az évfolyamelső, akit a tanárai folyton kizavarnak a folyosóra.
- Igeeeen…
Nem biztos, hogy ki kellett volna ezt mondanom. Eddig rendesnek tűnt, de most, ahogy körbenézett, inkább mást sugall. Tipikus sorozatgyilkos, afene. Jellemző, hogy Ted Bundyba futok én is bele.
- Miért, te ilyen szadista nőrabló gyilkos vagy?
Jaj, nekem meg túl nagy szám van, inkább futnom kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem sok kedvem volt a mai naphoz, mert, hogy senki sem hívott el a bálba. Megesik az ilyesmi. Mondanám, hogy nem zavar, de hazudnék, nagyon is zavar a dolog. Szóval sokáig azt mondtam, hogy nem, én nem megyek, de aztán az egyik srác odajött hozzám, hogy hát táncolnék - e vele. Neki van partnere, de hát a végzősök nyitótánca így meg úgy, én pedig már csak azért is, mert nem is feltételezte, hogy nincs partnerem, igent mondtam. Jófej srác, miért szúrnék ki vele? Meg aztán apukám vett nekem egy csodaszép ruhát, így hát nem engedhettem meg magamnak, hogy ne jöjjek el.
Miközben készülődtem ma otthon, rájöttem, hogy teljesen feleslegesen hibáztatok bárkit is, főleg Wardot. A mi kapcsolatunk nem is kapcsolat, hanem barátság, extrákkal, mégis kicsit fájt a szívem, hogy fel sem merült benne. De hát így jár az ember gyereke, ha egyszerűen olyan nehéz eset, hogy nem találja élete szerelmét. Amikor meg megvan, akkor az meg lelép. Bár az én első életem szerelme valószínűleg sosem fogja megtudni, hogy mennyire nagyon szerettem őt. Szeretem még most is, de el kell engednem. Erre jó ez a mai este.
Elvégzem az utolsó simításokat, a hajam egész természetesen hagyom, nem vagyok a nagy kontyok feltétlen híve. Anyától a ruhához illő ékszereket kaptam, és egy kérdést, hogy vajon ki a fiú, aki miatt készülök. Na ha tudnám... Szóval csak mosolyogtam, és szépen felcaplattam a kastélyba, hogy segítsek a srácon. Ki tudja, talán itt ismerem majd meg a srácot.
Mikor belépek, elcsodálkozok a díszítésen. Minden évben, meg minden alkalomra is nagyon ki tudnak tenni magukért a DÖK-ösök. Mindig csodáltam, hogy milyen kitartásuk van az ilyesmihez. Gondoltam rá, hogy jelentkezek hozzájuk, de végül letettem róla, csak egy fellázadás volt, mint a legtöbb dolog az életemben. Amíg nem táncolunk, sétálgatok, várom a srácot, mert még egyet próbálni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Csak a békák?
Érdeklődöm egy huncut mosollyal. Ő inkább olyan lányok kedvencének néz ki. Nem az a Várffy stílusú lányok kedvence, hanem inkább az a tipikus pasi, akivel szívesen vannak, és akit szívesen birtokolnak, védelmeznek. Az a fajta, aki miatt a lányok szavak nélkül, tekintettel üzennek a másiknak, hogy: "Ő az én pasim, ha csak rá pillantasz, eláslak..." Biztos hozzá is tartozik egy lány, aki ha meglát minket kettesben, el akar majd ásni. Mondjuk legalább jogosan.
- Hm.
Látványosan elgondolkozok a megnevezésen, még a nem létező körszakállamat is megsimogatom háromszor, csak, hogy drámaibb legyen a hatás, azonban a végén csak elnevetem magam, annyira komikus a helyzet.
- Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek félni tőled.
Elvégre hát ha nem is éppen rabszolgahajcsár, de mégis valami hasonló. Mindig tudom, hogy kihez kell fordulni egy apró szívességért vagy segítségért, úgy, hogy én jöjjek ki a helyzetből a legjobban. Ösztönösen manipulálok, legalábbis két kedves ismerősöm szerint is. Szerintük őket nem befolyásolom csak. Ha..ha..haha...
- Na és van valaki, aki hajlandó lenne érted váltságdíjat fizetni, ha esetleg eltűnnél? Mondjuk egy báránynak tűnő, de igazából vérfarkast megszégyenítő küzdőszellemű navinés lány?
Hozzá egy ilyen lányt tudnék elképzelni. Kívül vagy butácskának, naívkának vagy okoskának tűnik, ám ha megpiszkálod, akkor robban, és bizony pusztít is elég rendesen. A rendes srácok mind elkeltek, tartja a bölcs mondás, így hát nálam is jobb, ha már most harcra készülök. Tekintetem elszakítom Leonardétól, de csak egy pillanatra, míg felemelem a gépem, és villám gyorsan kattintok egyet, majd felé fordítom, hogy megmutassam neki.
- Az emberek mindig vicces fejet vágnak, ha váratlanul fotózzák le őket. De ez amúgy egész aranyos lett, nem?