Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Olyan hangos sóhajjal érkezem meg a nyugati szárny második emeletének folyosójára, hogy minden festményalak felém kapja a fejét. Biztos tök könnyű a sok kis energiabombának felrohanni ezen a pár ezer lépcsőfokon, de az én rövid O-lábaimmal nem annyira kedves művelet. Persze, kár volna a kripli alkatomra fognom, inkább nem kéne úgy hanyagolni az edzéseket, dehát öreg vagyok én már ahhoz, nem? Na jó, nem. Fiatal, jóképű srác vagyok.
Az se sokat segít a légzésemen, hogy felfele jövet végig egy sárgadinnyés rágóval erősítettem az állkapcsomat. Szeretem ezeket az idétlen édességeket. Főleg, hogy ez itt, ami a számban van épp, mindig ugyanilyen ízes marad. Ettől függetlenül természetesen nem ezt rágom már évek óta. De egyébként tehetném.
Fújtatón, kissé elnagyoltan szuszogva, bordáimat fogva lépdelek a márványlapokon, széles járásommal. Rajtam egy egyszerű farmer, fekete ingpóló és egy sötétszürke zakó. Ezekből a ruhadarabokból van vagy tíz garnitúra a szekrényemben. Sokszor meggyanúsítottak már Vele, hogy soha nem öltözöm át. Mondjuk tényleg akadnak az aurorok között ilyen szerzetek. De az nem én vagyok.
Egy kissé már megkopott, ám kiváltképp strapabíró, bőr aktatáskámat lóbálva érkezem meg végre a Warren gyerek irodájának ajtaja elé. Jöttem hozzá, hogy leadja nekem a munkát. Már alig várom, majd kiugrok a bőrömből. Oké, egyébként igazából tényleg érdekel, hogy lesz ez az egész. Soha nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Dehát a sors útjai kifürkészhetetlenek... jó ég, na inkább bekopogok, mielőtt még elárasztanak az ilyen mély és bölcs gondolatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Odabent vagy háborúznak, vagy hevesen rendezkednek, vagy rosszkor jöttem... Pedig mintha azt mondták volna, hogy az Almásy lány Indonéziába vagy hova a bűbánatba ment. A férfi talán ennyire hamar túltette magát rajta. Á, nem, mégsem. Hallom a beengedő szavakat. Bár ettől még, ki tudja...
- Micsoda kellemes fogadtatás... - jegyzem meg, ahogy benyitok az ajtón, és Warren hátsójával találom szembe magam, ahogy félig a szekrénybe bújva térdepel. Kivételesen angolul szólok hozzá, pedig szeretem azzal idegesíteni, hogy az anyanyelvemen magyarázok neki, ha összeakadunk a folyosón a Minisztériumban. Most viszont nem akarnék visszaélni a -láthatóan odaadó és mérhetetlen- vendégszeretetével.
- A francba... - fintorodom el, ahogy az irathalomra nézek.
- Ez mind az enyém? - integetek mutatóujjammal a papírhalmok felé, miközben belököm magam mögött az ajtót, és beljebb lépdelek a helyiségben. Kipécézem magamnak az asztal előtti egyik széket, amire éppen csak pár pergamen van rádobva. Lesöpröm őket onnan, és levetem magam a helyre, szinte elfeküdve a székben. A táskámat csak feldobom az asztalra, és rágózom tovább. Odapillantok a rúdon üldögélő törpekuvikra, és rávigyorgok, noha a kifejezésem inkább vicsorgásnak illene be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csinos kis iroda. Kellemesen seszínű, poros és patinás. Nagyon hangulatos. A végén még benevezek itt valami ilyenre. Gondolom, innen nem túrom ki Warrent. Hiszen változatlanul tanár marad, kell neki az irodája. Szemöldökömet megemelve nézek a párnát kínálgató férfira, és vállat vonva, még jobban elterülök a széken, karjaimat hanyagul szétdobva mindenfelé.
- Megvagyok, kössz. - intem le az ál-ajánlatot egy negédes mosollyal, miközben már annyira lecsúsztam ültömben, hogy a nyakam igazából nem is látszik, teljesen elveszett felhúzódó gallérom alatt.
Fintorogva húzom el a számat a válaszára, leállva kicsit a rágózással. Ennyi papírhulladékot, Te jóságos Merlin... Nyűglődőn morogva masszírozom meg borostás arcomat, majd felpattanok a székből, a karfájáról lökve el magam, és indulok kelletlen ábrázattal fellapozgatni a lurkók anyagait.
- Más egyéb? - fordulok aztán a férfihoz, kezemet zsebre vágva. Almásyval egyeztetjük a tanmenetet, az anyagokat és hamarosan megkezdjük a közös munkát. Kérdés, szeretné-e Warren átadni tudását nekem, a zöldfülű tanárnak, és bölcs tanácsaival ellátni, hogyan terelgessem az ifjonti lelkeket, az okulás dicső ösvényén vezetve őket. Vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyjából akkor érkeztem meg a nagyterembe, mint mindenki. Azt mondták, dísztalárban kéne jönni, úgyhogy a tök fekete inges, tök sötétszürke zakós szerelésemre rádobtam a tök fekete talárt, amin csak egy fényesebb anyagú, szintén tök fekete szegélycsík található. Szóval nagyon színes és világos jelenség vagyok. Itt üldögélek a tanári asztal közepe táján, nem messze az emelvényen eredményhirdető, beszédét tartó igazgatótól. Úgy vetettem ide be magam, mintha már ezer éve koptatnám a katedrát a tanodában. Pedig eddig nem hogy itt, de sehol nem koptattam.
Szétfolyva ülök a székemben, néha lekönyökölve a teríték mellé, csaknem lefekve az asztalra, aztán váltok a másik karomra, vagy éppen annyira hátrakényelmesedek, hogy hamar elkezdek lecsúszni helyemről. Ilyenkor visszatolom magam és kezdődik minden elölről. A lényeg, hogy megállás nélkül helyezkedem. Amikor tapsolni kell, tapsolok párat, kiegyenesedve, aztán úgy heverek tovább a székemben, mintha igazából mindenki az én szórakoztatásomra lenne itt. Néha elmosolyodom a hirdetményeken és a reakciókon, miközben kifürkészhetetlen tekintetemmel a termet pásztázom, alaposan megnézve diákokat és tanárokat egyaránt. Az sem zavar, ha visszanéznek rám. Én ugyan nem teszek úgy, mintha eddig nem őket bámultam volna.
A nagy nézelődésben felfigyelek egy helyes, mosolygós kis barnára a kékek asztalánál, aki éppen lelkesen integet a mi asztalunk felé. Előre hajolok, átpislogva pár tanár előtt, kifigyelve, kinek szól a derűs üdvözlés. Warren az. A lánya volna? Minden bizonnyal. Köztük járatom tekintetem egy ideig, beazonosítva a hasonlóságokat. Hamar megvannak. Dolgom végeztével hátradőlök ismét, és intek egyet a lánykának, holott nem ismerem. Dehát most már duplán az apja kollegája vagyok. Az üdvözlet után összekulcsolom a kezeimet hasamon, és egy szusszanással nézek fel ismét az igazgatóra. Azt hiszem, kezdek lassan éhes lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Zsebre dugott kézzel, rágózva, előre-hátra dülöngélve járatom nyughatatlan tekintetemet a papírhalom meg az ipse között, bólogatva bölcs tanácsaira. Sóhajtok aztán egyet, előveszem pálcámat, és látszólag hanyagul hadonászva összeszedem az iratokat, egy hatalmas kupacban lebegtetve el őket az asztalkörnyékről.
- Jövök majd még pár kört. - jelentem be, hiszen azt mondta, akad még itt bőven holmi, amit el kell vigyek. Ez a halom indul szépen az ajtó felé, miközben magamhoz ragadom a táskámat, éppen csak elmarva, mielőtt még a kuvik megcsippentené a kezem. Vicsorítva rámosolygok, aztán intek a kollegának, és dudorászva ballagok ki az irodájából. Egészen a tanáriig lebegtetem a papírhegyet, ahová csaknem betörök. Hangosan ráköszönök a bent lévő egy-két kósza professzorra, és megkérdezem, melyik az asztalom. Ahogy megkapom a választ, egyszerűen leengedem rá a dokumentum halmot, és kicsit sem zavartatom magam, hogy egy része a földön köt ki, meg a szomszédos helyeken. Lerakom a táskám a székemre, és indulok vissza Warrenhez. Néhány fordulóval sikeresen áthordom az eszetlen mennyiségű irattömeget, elfoglalva vele a fél tanári szobát. De most úgyis kevesen vagyunk, nem zavarok túl sok vizet. Bár ha zavarnék se nagyon érdekelne.
Leveszem a zakómat, nekigyürkőzve a feladatnak. Nem szeretem halogatni a dolgokat. Jó néhány órán át birtoklom a tanári szoba terét folyamatos járkálásommal, dúdolgatásommal, rendezkedésemmel. Néha a székemben terpeszkedek, a mappák tartalmait böngészve, kiválogatva, összevetve a kapott diáklistával. Néha pálcámmal suhintgatva pakolászom, míg máskor a padlón ücsörgök, jobbal elmerülve egy-egy aktában. Szokásos lendületem eredményeként estére végzek a szortírozással. A megmaradó iratokat a szekrénybe teszem, a kérdéseseket az asztalomon hagyom, a szemetet meg idült ábrázattal dobálom a kandallóba, és figyelem, ahogy szépen ég. Alaposan befűtőm a helyiséget, kész szaunát hagyva magam mögött, ahogy távozom, még mindig ugyanolyan élénk ízű rágómból fújva egy egyből kidurranó buborékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hm. Alig teszem be a lábam a suliba, már váltják a fél tanári kart meg az igazgatót. Jellemző. Ábrázatomon egy szépnek koránt sem mondható, sokkal inkább groteszk vigyorral hallgatom a stafétaátadást. Tapsolok párat, ahogy illik, és amint végre előttünk terem a vacsoránk, felemelkedem az asztalon fetrengésből, hogy egy sóhaj után neki lássak a lakomának.
Ahogy magamba diktáltam azt a két pazar fogást, hanyagul teszem le evőeszközeimet, és elégedetten hátradőlve terpeszkedem el a székemben, miközben figyelem, ahogy az újdonsült igazgatónk nekiáll szervezni valamit a manókkal, aztán lép az emelvényhez ismét. Iszom egy kis sütőtöklevet, figyelve a felszólalót. El-elnézek az általa említett kollégák felé, néha nagyon behajolva az asztalra, vagy épp fejem hátravetve tekintve el a többi tanár mögött a megfelelő irányba. Pont akkor mutat be engem Portnipper, amikor az imént említett művelet közben hintázok a székemen. Lazán az égbe dobom jobbom, jelezve, hogy igen, az én vagyok, köszönöm, aztán szépen a mellettem ülő támlájára vetem leengedett kezem. Így dülöngélek tovább a székemben, és szemöldökömet megemelve, mosolyogva hallgatom, amit Warrennek ajánlanak. Defenzor, mi? Jól megy egyeseknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A hintázással felhagyva, egy kellemesen kitekert testhelyzetben várom, mi lesz a nagy kinevezéssel. Á, és végre valahára, Warren összeszedi magát annyira, hogy bólintson. Juhéjj! Megvan a defenzorunk. Fejem fölé emelem a kezem, úgy tapsolok párat, aztán szinte unottan sóhajtok egyet, és kezdek el nézelődni az asztalon, mit lehetne még az arcomba nyomni.
Az iskola új direktora leteszi magát mellém, az Őt megillető helyre. Hm. Tényleg jól középre pofátlankodtam itt a tanári asztalnál. Dehát ez így van rendjén. Elég az hozzá, közben feltűnik előttünk a desszert kínálat. Ó, az a túrós sütemény egész jól fest. Veszek magamnak egyet, közben pedig...
- Hm? - reagálok először ennyit a figyelmes, egyben ismerkedést kezdeményező kérdésre, mert nagyon el vagyok foglalva azzal, hogy a finomság egyben elérjen a tányéromra. Fogaimat összeszorítva koncentrálok, végül sikerül magam elé helyeznem.
- Ah... - adom a felismerés hangját, ahogy meglátom, mit is kínálgat nekem Portnipper. Bólintok párat, és megtörlöm egy szalvétában a süteménymagamhozvételi hadműveletben összekent kezemet.
- Persze, köszi. Csak bátran, igazgató úr. - biztatom a mellettem ülőt, miközben felmarkolom és elé tolom a kiürült kupámat. Épp ideje újratölteni.
- Jó választás a Warren gyerek. - bólogatok, közölve egyszerű véleményemet az iménti kinevezéssel kapcsolatban. Mondjuk auror kollegám valószínűleg nem hiszi, hogy így vélekedem róla. Ami persze nem csoda. Szemtől szembe inkább piszkálódni szeretek, és az emberek háta mögött dicsérni őket. Emelem mézborral teli kupámat az igazgató felé, majd nagyot kortyolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hol a bort kortyolom, hol a túrós süteményt szurkálom fel kemény mozdulatokkal a villámra, hogy aztán a számba toljam, és jelentős állkapocsmozgással rágjam a finom falatokat. Megemelem a szemöldökömet, ahogy Portnipper felnevet mellettem, aztán bólogatva hallgatom elmondását Warrenről. Bár nem mutatok éppen túl nagy érdeklődést. Azonban ez csak a látszat. Ahogy a másik auror figyelmét nem kerüli el semmi, úgy az enyémet sem. Ez a szakmánkkal és a személyünkkel jár. Annak ellenére tehát, hogy úgy tetszhet, sokkal jobban foglalkoztat, hogy az apró túrómorzsákat egytől egyig a villámra zsonglőrködjem, azért minden eljut hozzám, amit a férfi ecsetel nekem akár Dwayneről, akár saját magáról.
- Mm. - nyögök először csak ennyit válaszul, hiszen éppen magamhoz vettem a kupámat, mikor kérdezett, szóval most mézborral teli a szám.
- Ja... - kezdem meg feleletem, ahogy lenyeltem az italt.
- Messziről, igen. Budapestről. - bólogatok úgy, mintha legalábbis Bangladest mondtam volna, közben hátradőlök a székemben, és megsimogatom kicsit a hasamat fekete ingemen keresztül. Minden pompás volt.
- Nem tudom, jól érzem-e itt magam. - vonok vállat, és rávetem a kezemet az igazgató úr székének háttámlájára.
- Nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni. De meg kell hagyni, izgalmas. Nem tanítottam még soha. - rázom meg a fejemet mosolyogva, és végignézek a mellettem ülőn.
- Dehogy zavarna. - intem le a kérdését, és mivel kifogytam a mézborból, felkapom a kancsót és töltök. Persze, a férfinak is, ha kér.
- Szervusz! - emelem kupámat a tegeződésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő