36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 4. 09:48 | Link

Almásy Léna



Megdörzsöli a tarkóját majd a tenyerére pillant, mintha csak ekkor tudatosulna benne, mennyire is koszos. Normális, magára valamit adó embertársa biztosan zuhanyért sírna már, ő azonban egy vállvonással engedi le a kezét a törzse mellé.
   -  Sopronba? Mi olyan fontos ott?
Úgy ejti ki a szavakat, mintha Lénát nem az ország, hanem a világ legtávolabbi peremére vezényeltél volna. El sem tudja képzelni, mi történhet egy Sopronban, amiről konkrétan nem hallott, de sejti, merre lehet. Pár nappal ezelőtt hosszasan tanulmányozta ennek a piti kis országnak a térképét, hogy legalább azzal tisztában legyen, melyik irányba kell néznie, ha hiányzik a Haza. Tudása tehát mindössze ennyi, a környező országok elhelyezkedéséről pedig ne is szóljunk.
   -  Akkor olyat kapsz. Na várj egy kicsit.
A pálcát kihúzza a farzsebéből, az asztalon heverő egyik papírhalomra dobja, ő pedig a mosdóba ballag, hogy legalább a kezét megmossa valamennyire. Ő sem szeretne mókusszőrt az italába, az pedig végképp nem hiányzik senkinek, hogy a nő egyenesen lehányja a szőnyeget miatta. Persze nem sokat időzek el ott, hamarosan egy árnyalattal tisztábban tér vissza, az ajtót a könyökével löki be maga mögött.
   -  Nem sok ilyen italom van - vallja be, ahogy a terjedelmes, vitrines szekrényhez sétál - Szénsavas dolgok, energiaital... tea?
Lehajolva kinyitja a szekrény alsó ajtaját, mögötte azonban nem az elvárt kacathalom tárul fel. Apró hűtőszekrény üldögél a rejtekhelyen, azt kinyitva pedig csinos és jócskán zavarbaejtő mennyiségű üdítő tárul föl. A férfi valószínűleg cukor- vagy koffeintúltengésben igyekszik meghalni, így tartalmát kólák, jeges kávék és egyéb szemetek alkotják, zsúfolásig megtöltve az apró, ám bűbájjal tágított rekeszt.
   -  Ezeket? - tekintete követi a nőét az alkarjára - Öhm. De lehet. Nem tudom. De asszem igen.

 
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. április 4. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 4. 21:47 | Link



Április elsején általában ki se teszem a lábam a szobámból, és még úgy sem úszom meg a húgom "kedves" tréfáit. Ma reggel is azzal sikerült kelnem, hogy az utolsó szálig pink a hajam, és fogalmam sincs milyen varázslatot használt rá, vagy egyáltalán varázslat volt-e, még mindig nem sikerült eltüntetnem. Hogy Izét a műanyag futókorongjában fellógatta a plafonra éppen az ágyam fölé, az már csak a ráadás volt, szegénykét szerencsére könnyű volt leszedni. Cserébe lehet, hogy megnyírom neki kissé Simont, ha elkapom azt a nagyra nőtt tapsifülest, addig viszont csak egy tábla csokit kapott, azaz a dobozát egy tábla csokinak, ami majd szépen robbanni fog, ha kinyitja és mindent megtölt huszonnégy óráig levakarhatatlan csillámporral, méghozzá zöld színben. Vissza azonban a "gyönyörű" pink hajhoz, amivel éppen rendelkezem, és amit nagyon szeretnék már eltüntetni, de Annie-t ismerve ő is a huszonnégy órás verziót választotta, legalábbis nagyon remélem. Azon töprengtem, hogyan is lehetne elrejteni, aztán végül arra jutottam, hogy sehogy. Inkább nem rejtegetem, április 1-re belefér, vagy még a végén megismétlődne máskor is, ennek eredményeként így teszem ki mégis a lábam a folyosóra, mert azért a gyengélkedő programját mégiscsak megnézném. Ha van most gyógyító, megkérdezem, tud-e adni valamit a csuklómra, ami tegnap óta sajogni kezdett. Valószínűleg most is ínhüvelygyulladás van az egész mögött, általában két évben egyszer előjön a hegedülésnek köszönhetően, de jobb, ha ránéz valaki, aki többet ért ezekhez, mint én. Még kibírom holnapig is, ha ma nem lenne, de jó tudni, mikor is tehetem tiszteletem. Ha holnap nem tudom eltüntetni ezt a színt, talán még arra is tud mondani valamit. Már majdnem eljutok a gyengélkedőig, amikor az egyik ajtó mögül éktelen rikácsolás hallatszik ki. Pár perc és vége is, de ahhoz elég volt, hogy felfigyeljek rá. Valami eszement madár nagyon szeretheti a gazdáját - nem látni. Ama bizonyos ajtó előtt, ami mögül kiszűrődik a hang, mégiscsak megállok, megnézni legalább kinek is a szobája. Warren - hirdeti a tábla. Warren? Hol hallottam én már ezt a nevet? Warren. Ja, hogy az auror, aki besegített a házvezetésben. Hm, vajon itthon van? Tudnék ajánlani neki néhány elkobozható tárgyat a ház területén, amit nem szívesen látok ott, de nem mennék bele abba, hogy én kobozzam el. Na jó, mérjük fel a terepet, majd érdeklődök az aurorképzésről, csak egyszer be kellene kopogni. Hezitálás nélkül kopogok, majd már le is nyomom a kilincset és az ajtó nyílik magától. Legfeljebb kitessékel, ha nem jókor jöttem, ám amint kitárul az ajtó, nem az aurorral találom szembe magam, hanem egy lánnyal, aki valahonnan ismerős, de mégse tudnám megmondani, ki az. Lehetne Warren rokona is, miért ne, bár nem hiszem, hogy Warren rokonai betöréshez tökéletese megfelelő öltözetben mászkálnának a szobájában, valószínűbb, hogy ez a valaki rosszban sántikál.
- Nevet, házat, évfolyamot. - mondom automatikusan, és felsőm zsebéből a pálcámat is előszedem, mostanra ugyanis sikerült megszokni, hogy kell, tehát olyan helyen jó tartanom, ahonnan nem kerül félórába előszedni. Rászegezem, és várok a válaszra, közben meg már azon gondolkodom, miféle büntetést is adjak. Vagy adjak egyáltalán? Mégiscsak bolondok napja van, ettől eltekintve azonban továbbra is kíváncsi vagyok arra, kicsoda, és mit csinál itt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 4. 22:19 | Link

Axel

Egészen jól szórakozik a madáron, de amikor kopogást hall, hirtelen egy-két szívdobogás kimarad. Ettől kicsit összerezzen. Hamar tudatosítja a szervezete, hogy Warren nem fog kopogni a saját irodájába, de ettől függetlenül nem kellemes, hogy lelepleződik. Amikor Axel belép a szobába, pont háttal áll neki. Nem látta őt, de tudta, hogy akárki is jár erre, nem sokat kerülgeti a forró kását, egyből benyitott a szobába. Érzi a hátán a tekintetét, mozdulatlan marad. A kezében van a pálcája ugyan, de nem akarja használni. Szereti a mókát ugyan, de nem veszélyes, nem is igazán gonosz.
Amikor meghallja a felszólítást, hogy mutatkozzon be és mondja meg házát-évfolyamát, egyből tudja, hogy egy prefektussal van dolga. Kuncogni tudna a helyzet iróniáját, de inkább csendben marad. Elrakja pálcáját, szinte érzi, ahogy hátulról rászegeznek egy hasonlót és ha valamit, párbajozni nem szeretne. Hiszen ez egy ártatlan tréfa, nem megyünk vérre és nem sérül meg senki, remélhetőleg. Sára viszont képtelen komoly lenni, kezeit lassan az égnek emeli, elvigyorodik, fejét is hátrahajtja.
- Nekem nincs se nevem, se házam, se évfolyamom. Hiszen én egy tündér vagyok, aki vidámságot, színt hoz az emberek életébe!
Színtiszta taktika volt, ahogy a nevetése is. Hiszen mivel zavarhatná meg jobban a meglepőjét, mint a leginkább irreális dologgal, ami elsőre eszébe jut? Remélhetőleg Axel megakad rajta, nem bírja jól a baromságokat. Na meg tényleg tündérnek érzi magát, hiszen éppen Warren életét készül megédesíteni... hm, de még mennyire!
A következő lépésben pedig leengedte kezeit, majd lassan megfordult. Amikor meglátta a fiút, egyszerűen ledöbbent, abbahagyta a nevetést. Először is, ismerte a prefektust, hiszen a házához tartozott, na meg futólag beszélgettek már egyszer, amióta itt van. Neki van az a fura, északi neve, a hideg népek közül jött valahonnan. Másodszor pedig, rózsaszín a feje.
- Axel...? - Kérdi a kiakadás határán, majd elvigyorodik. - Mi az a fejeden?
A kérdés után nem sokkal kitör belőle a nevetés, kicsit előredönti a fejét, a sapka leesik és hosszú, fekete, göndör tincsei immár sima copfban ereszkednek alá. Jót nevetgél, majd vesz egy mély levegőt, felegyenesedik, egy kósza könnycseppet is kitöröl a szeméből.
- Mit csinálsz te itt? - Kérdezte jókedvűen, le sem véve a szemét a prefektus hajáról. Bár ezt a kérdést hozzá is intézhették volna, nem zavarja. - Jaj, nincs időm csevegni, Warren visszajöhet, bármelyik percben... őrködj vagy segíts, ne állj csak úgy ott!
Eszébe jutott bizony, hogy a küldetés nem állt le, táskájában kutat további kellemes kis meglepetések után, amiket a drága tanárnak itt hagyhat. Az eszébe sem jut, hogy Axel akár meg is büntetheti, Sára kicsi szemeiben máris bajtársként tekint a fiúra. Tudja, hogy pofára is eshet ezzel a közvetlenséggel, amivel kezeli a helyzetet, de majd abból is kivágja magát... próba, szerencse!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 5. 14:53 | Link



Nem így terveztem a mai napot, sőt még ezt a sétát sem, de ha már itt vagyok, miért ne használnám ki az alkalmat? Nem hiszek a véletlenekben, tehát annak is bizonyára megvan az oka, hogy éppen akkor kezdett rikácsolni az a tollas kis veszedelem, amikor ideértem, úgyhogy bekopogok, aztán már nyílik is az ajtó és hoppá... az auror helyett egy rosszalkodóba botlottam, hát automatikusan az alapvető adatokat akarom megtudni, vagyis a nevét, a házát és az évfolyamát, mert fogalmam sincs, ki az, hiába tűnik valahonnan ismerősnek ránézésre. Lehet, hogy csak a folyosón láttam már, vagy netán órán? Vagy mégsem? Amint megszólal, rájövök, honnan ismerős. Ez az Ombozi lány, Sára. Megismerem a hangját, mert ha valamit elsőre megjegyzek egy emberből, az mindig a hangja, sosem az arca, vagy a neve, mint ahogy az a nagy többségnél lenni szokott. Ahogy megfordul azzal a tündéres szöveggel, kénytelen-kelletlen elvigyorodom. Olyan jellemző, ahányszor csak beszéltem vele eddig, mindig volt valami ilyen lökött szövege, amivel egykettőre megnevetteti az embert.
- Ja, persze, én meg Pán Péter életnagyságban. - vágom rá azonnal az első dolgot, ami a tündérek kapcsán eszembe jut, és leengedem a pálcámat. Már szinte el is felejtettem, hogy pink a hajam, és valószínűleg eszembe sem jutna, ha nem kérdezne rá, röhögés közben. Megemelem egy tincsemet, megszemlélem a gyönyörű színét, majd megvonom a vállam.
- Ez húgi kedvenc színe ajándékba április 1-re, és még nem tudtam leszedni. Mondd, hogy nem áll jól. - válaszolok a kérdésre még mindig vigyorogva, és mellé oldalra is fordítom a fejem, hogy teljes pompájában lássa Annie nagy művét, végtére is jobban járok, ha én is szórakozok a helyzeten, mintha felhúzom az orrom és csak mások röhögnek az egészen.
- Ugyanezt kérdezhetném én is. - mondom, ha már azt kérdi, mit is csinálok itt. - Hallottam a madarat, és gondoltam, akkor már lerendezem a beszélnivalóm Warrennel, viszont még mindig kérdés, hogy te mit csinálsz itt? Megbüntethetnélek, ugye tudod? - komolyan nézek rá, végtére is tényleg jó lenne tudni, mibe keveredek bele, ha most nem osztok ki rá semmi jó kis büntetést, csak hát mégis április 1 van és talán ezen az egy napon megengedhető némi csínytevés, ha kreatívan csináljuk. Amíg választ kapok a kérdéseimre, addig is visszatérek az ajtóig és lenyomva a kilincset, egyelőre csak résnyire nyitom és kilesek. A folyosón sehol senki pillanatnyilag, de azért talán jó lenne mihamarabb végezni mégis és lelépni innen, mielőtt az auror tér vissza és lepi meg őket.
- Mit segítsek? - kérdezem becsukva az ajtót, és visszafordulva Sára felé. Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb lépünk le, és ha besegítek én is, ez a folyamat még inkább felgyorsítható, mert nem hiszem, hogy megköszönnénk, ha Warren itt találna, és még az aktánkon sem mutatna jól a dolog nagy valószínűség szerint.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. április 5. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 5. 22:26 | Link

Pán Péter

- Király, ha te vagy Pán Péter, akkor én meg Csingiling. - Vigyorgott Sára szélesen, amikor már megfordult és Axelre pillantott. A fiú is vigyorgott az ő hülye megjegyzésétől, alapvetően úgy tűnt, beválik ez a csodás taktika.
Nagyon jót kacag Axel frizuráján, a fiú még meg is mutatja neki, hogy megcsodálhassa a rózsaszín tincseket. Egészen illik a bagolyhoz. Amikor Sára meghallja, hogy a húga volt, csak szélesen vigyorog rá. Olybá tűnik Annikának szép kis humora van, szereti az áprilisi tréfákat, pont mint Sára.
 - De, nagyon jól áll, szerintem maradhatna így.
Vigyor kíséretében bólogat is, hogy helyeseljen. Ő minden nap szívesen elnézné Axel rózsaszín fejét, nem lenne vele semmi gondja. Amikor a fiú megjegyzi, hogy ő is kérdezhetne hasonlót, csak megvonja a vállát, hiszen nem tartja fontos dolognak, ő mit csinál erre, most Axelről kell beszélni. De a büntetés szóra elkerekednek jelenleg kék szemei, nagy pilláival csak úgy néz a fiúra, pillog is párat. Bájosan elmosolyodik, akár egy modell, még egy nagy reklámon is megállná a helyét, annyira elbűvölő.
- De nem fogsz, ugye? - Pillanatok alatt bízza el magát, amikor a fiú az ajtóhoz lép, becsukja azt. Egy picit még feszülten vár, de közben a táskájában turkál. Amikor Axel azt kérdezi, miben segíthetne, elvigyorodik, szélesen. A táskájából egy tégelyt szed elő. Leellenőrzi, biztos az-e, aminek hitte. Bólintva nyújtja a rellonos prefektus felé.
- Nagyon vigyázz vele, hihetetlenül erős viszketőpor. Csak fújj belőle kicsit az ajtó elé, a padlóra. Elég lesz. - Mondta, majd a fiúra kacsintott. Amint Axel megcsinálja, bizonyos: amint Warren belép az irodájába olyan égető lábviszketése lesz, mint soha még. A por alattomos: sem cipő, sem zokni nem állítja meg, maximum öt-hat rétegnyi védelmen át nem fejti ki hatását. Elképzelve a helyzetet, bizonyos, hogy Warren majd le akar ülni valahova, lekapni a lábbelit és alaposan megvakarni a talpát. Erre felkészülve Sára a legközelebbi ülési lehetőséghez, a kanapéhoz lép. A finom bőrön végigsimít, elvigyorodik. Az ülések közti résekbe nagyon óvatosan festékpor bombácskákat helyez. A legkisebb nyomásra is felrobbannak, így nagyon óvatosan kell bánnia velük, végül baleset nélkül helyezi őket. Amikor a drága delikvens a kanapéra ül, azonnal megmozgatja a bombákat, azok felrobbannak, a kedves kuncsaftot a szivárvány minden színében virító festékporral lepik el. A csillám...láma kinézetet nem olyan könnyű leszedni, amilyennek elsőre tűnik.
- Ez így jó lesz, jó lesz... mindjárt kész vagyunk. Még egy pár apróság... - Kutakodik tovább a táskájában. Alaposan bevásárolt az alkalomra. Nemsokára egy-két csövet vesz elő a táskájából, az egyiket odadobja Axelnek. - Trolltakony-konfetti. Én az egyik fiókjában használom el, keress a tiédnek valami jó helyet, amit nem lehet egyből látni. - Vigyorgott a prefektusra, aki bajtársává avanzsált erre a napra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 5. 22:37 | Link

Dwayne

- Semmi érdekes. Gábor egyedül is el tudná intézni, nem tudom, én minek kellek mellé - megvontam a vállam. Ha menni kell, hát menni kell, úgy is csak egy fél napos munka, délutánra már bőven lógatom a lábaimat.
A dülöngélést megunva ismét megtámasztottam az asztalt. Egyik kezem a peremén pihent, míg a másikkal egy a kontyból kimaradt tincset csavargattam. Valami megmagyarázhatatlan eredetű mosoly játszott az arcomon, ahogy a férfit vizslattam. Én ha akartam volna, se tudtam volna egy vadászattól ilyen szinten koszos lenni. Csúsztam-másztam már eleget az életemben, mégsem sikerült még ilyen mértékű koszt magamra kenni. Talán különórákat kellene vennem Dwayne-től, bár jobban belegondolva én túlságosan is szeretem a tisztaságot ahhoz, hogy egy ilyen kétségkívül magas szintű tudást elsajátítsak.
Elégedetten néztem végig a fürdőszobából visszatért Dwayne-en. Határozottan jó úton indult el a mosakodással.
 - Igazából mindegy - teljesen mindegy volt, milyen cukros akármit döntök le magamba. Félévente egyszer megtehetem, főleg ha egy kis szünetként szuperál a sok bor között. Nem tagadom, kicsit elszaladt velem a ló az utóbbi időben, ami az alkoholt illeti, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam egyszerű helyzetben.
Gyorsan elkaptam a tekintetem a karjáról, valójában nem is akartam tudni a választ a kérdésre, kár volt feltennem. Erre szokták mondani, hogy too much information.
 - Bocs... - ennyit tudtam kierőszakolni magamból, aztán nagy léptekkel megindultam a kanapéhoz, hogy ledobhassam magam egy kicsit, na meg kialakítva ezzel a biztonságos távolságot.
- Azt hiszem, jó lesz a sör is. Ha van, persze.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 5. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 6. 12:13 | Link

Almásy Léna


   -  Gábor? Melyik az a Gábor?
A hűtőszekrénybe nyúl, mozdulata azonban félúton megáll. Az egyik sörös dobozt fogva pillant föl Lénára, szinte számon kérő kifejezéssel az arcán.
Hiába számítanak közeli kollégáinak ezek a magyarok, máig nem sikerült megjegyeznie mindannyiuk nevét. Az irodában nem barátkozik, az utóbbi időben pedig épp ellenkezőleg, komoly hatalmi viszálya alakult ki néhány férfi munkatársával. Ennek okait kár és hosszadalmas lenne feszegetni, egy azonban teljesen biztos: valamiért nem kellemes, amit hall.
Visszafordítja az arcát, keze tovább siklik, valahonnan a hűtő mélyéről egyszerre két üveget szorít meg, azokat emeli ki. A kupakjukat egyesével megtörli a pólójában, aztán áll föl, hogy a nő mellé letelepedjen a kanapéra és az egyiket átadja neki.
   -  Sebaj. Megérdemeltem.
Erőltetetten könnyedén vallja be, kinyitja az italt, bár nem iszik bele rögtön. Tenyerét dermedtre hűti az üveg. Hátradől, lejjebb csúszik a kanapén, hogy a fejét is megtámassza.
   -  Aztán mikor jössz vissza?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 13:30 | Link

Dwayne

- A komolytalan, akit alig lehet levakarni - ha azt mondanám, hogy nem szórakoztatott a reakciója, hazudnék, bár nem tudtam mire vélni. Kis híján kuncogni kezdtem, alig tudtam lenyelni a feltörő nevetést és csak mosolyogtam magamban. A férfiak játszmáit soha sem értettem és azt hiszem, nem is akarom megérteni.
Kedvem lett volna elnyúlni a kanapén, az egész napos ülést igencsak megsínylik a tagjaim, de Dwayne keresztbe tett a kanapé-hatalomátvételi és a távolságmegtartásra irányuló törekvésem is, szó szerint. Így hát amennyire lehetett, ülő pozícióban kényelmesedtem el, lábaimat teljesen kinyújtva. Nem zavartattam magam, ahogyan a férfi sem nálam.
- Meg is. Olyan voltál, mint egy... - már majdnem kiböktem az éjszakáról alkotott véleményem, aztán az utolsó pillanatban mégis elharaptam a mondatot - ...mindegy.
Ráharaptam a szám szélére és már megint az a jól ismert érzés következett: lángoltam. Mindenhol. Jól is esett a jéghideg üveg, amit a kezembe nyomtak, de nem sokáig élveztem, visszaadtam a feladónak, ugyanis még mindig nem tanultam meg puszta kézzel kinyitni egy üveget. Csak egy kérlelő pillantást küldtem felé, aztán a földön heverő számszeríjra, mint semleges dologra bámultam.
- Ha minden jól megy, délután itthon vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 6. 13:45 | Link

Almásy Léna


   -  Ja, hogy az...
... akit pont hogy utál. Amelyik beszólt neki a folyosón múltkor és a konfliktusból is híján verekedés lett. Persze, nem első és egyedi eset ez egy olyan munkahelyen, ahol tíz férfira legjobb napokon is két nő jut, melyekből az egyik általában csúnya. Mindennaposakká válnak a veszekedések olyankor.
Mindezek mellett ez a Gábor egyre jobban zavarja a szemét, a puszta jelenléte, kinézete, minden. Most egy újabb csepp került abba a bizonyos pohárba.
   -  Mint aki tíz éve egyedül van.
Teszi hozzá halkan, csukott szemmel beleiszik a saját sörébe. Szereti, ahogy lehűti a fejét, erre van többnyire a legnagyobb szüksége.
Leteszi az üvegét a karfára, átveszi a nő italát anélkül, hogy rá kellene néznie. Ismét megtörli a kupakot, majd erősen megszorítva lepattintja róla. A szénsav azonnal felpezseg, a sör jellegzetes füstje vékony csíkban kúszik föl. Az üveget a nyakánál fogva nyújtja vissza neki.
   -  Ha ráérsz, átmennék megcsinálni a tetőt. Amit már mondtam múltkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 14:26 | Link



- Ez esetben örvendek, kedves Csingiling. - közlöm, a kérdésemre a választ már úgyis tudom, tehát fölösleges azzal szórakoznom, hogy kihúzzak belőle egy normális bemutatkozást. Maradjunk inkább némi bolondságnál, legalább jókedvre derít, és mint kiderül nemkülönben őt az én csodaszép pink hajam, még azt is megjegyzi, hogy maradhatna így.
- És aztán komolyan is venne mindenki, mert én lennék a Rellon saját Kumagoro-utánzata. Már csak tapsifülek kellenének, és megközelítőleg hasonlítanék is. - bólogatok rá nagyon lelkesen az ötletre, bár ami azt illeti, ha van szín, amit nem bírok, az a rózsaszín minden árnyalatával, de nem tudok mihez kezdeni a hajammal, akármit próbáltam, nem működött, úgyhogy addig is élvezem az eredményt. A véleményén túl az is érdekelne, hogy pontosan mit is csinál itt, de arra továbbra sem reagál, csak a büntetésre figyel fel. Ismét elvigyorodok attól a nézéstől, amit a szó hallatán produkál, és megrázom a fejem. Fogalmam sincs, mibe keveredek bele éppen, de legyen. Hátha a végén még Warren-nek is okozunk egy felejthetetlen április 1-et. Fő az önzetlenség, nemde bár?
- Úgy nézel, mint egy elanyátlanodott kiskutya... na jó, tündér. Teljesen kiesek a szívtelen prefektus szerepéből. Hozzunk örömet a főrendfenntartónk életébe inkább. - jelentem ki vigyorogva, miután már végre helyére került a pálcám is, gyorsan megnézem, nem jár-e valaki a folyosón, netán éppen emlegetett auror atyánk, aki aztán csúnyán elláthatja a bajunkat, ha itt talál, majd elveszem a tégelyt és az utasításoknak megfelelően a helyére kerül a viszketőpor.
- Úgy érzem, táncra fog perdülni örömében, ha ebbe belebotlik. Mid van még? - érdeklődöm, ha már a por a helyén, közben visszaszolgáltatom a tégelyt, majd átveszem a felém nyújtott csövet.
- Te jó ég, ilyet nem láttam otthon már jó ideje. Elárulod majd, hol szerezted? - nézem meg közelebbről a csövet, még mielőtt az egyik polcon találnék neki szerintem tökéletes helyet. Mindent figyelembe véve Warren biztos nem fog unatkozni, ha ma hazaér. Addig is, amíg akad még netán néhány újabb apróság a lány táskájában, gyorsan kilesek ismét az ajtón, nem jár-e erre valaki.
- Még mindig nincs igazán élet a folyosón, de lassan mennünk kellene, mielőtt visszatér. - jegyzem meg visszafordulva, nagyon sokáig tényleg nem kellene már itt tölteni az időt véleményem szerint, és remélhetőleg Sára is egyetért ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 15:47 | Link

Dwayne

- Ne foglalkozz vele. Nem ér annyit - Gábor mindenkibe beleköt, általában vicces célzattal, de a beszólás kimenetele valahogy soha sem sikerül neki viccesnek. Én is közel voltam már hozzá egy párszor, hogy megpofozzam, Dwayne is majdnem megruházta és úgy általában, mindenkit bosszant a gyerekes viselkedésével. Nem is igazán lenne helye a Minisztériumban, de hűséges barátja valahogy mindig kirángatja a pácból.
- Nem... én... ühm - igazán értelmesre sikerült megnyilvánulást hallattam. Nem akartam az okára rákérdezni, de biztos voltam benne, hogy valahol Minával és az anyjával kapcsolatos ez a tíz éves szünet, közben pedig nehezen tudtam elhinni róla ezt az információt.
- Szóval én nem erre akartam kilyukadni.
Ráfogtam az üvegre, egy cseppet sem határozott mozdulattal. Hűvössége azonnal átjárta az ujjaim, lányos zavaromban a címke sarkát kezdtem el piszkálni. A párától nedvessé lett papír könnyen megadta magát.
- Igazából még a teraszt sem fejeztem be - valahol mélyen azt reméltem, hogy majd Dwayne-nek eszébe jut, hogy alig haladtunk valamit és folytatjuk. Együtt. Egyedül nem lett volna valami szórakoztató dolog. Annyira hozzászoktam már a társaságához, hogy egyre kevésbé érzem jól magam a bőrömben, ha senki sincs a közelemben - De persze. Megköszönném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 6. 18:23 | Link

Almásy Léna


A saját üvegét forgatja a kezében, a papírját babrálja, ami büszkén hirdeti, hogy Észak- Amerika büszke földjén gyártották. Farkasszemet néz Uncle Sam arcképével, nagyot nyel. Valahogy nem esik jól neki az ital most, keserű szájízt hagy maga után.
Nincs rossz hangulata pedig. Sandán felpillant rá, megvonja a vállát; no worries, ez is hozzátartozik az életéhez.
   -  Még nincs kész...?
Teljes testtel felé fordul, őszinte kérdéssel és némi árnyalt rosszallással kérdez vissza. Jobb kezét a háttámlán pihenteti, az üveget a baljában tarja, hirtelen mozdulatában majdhogynem kilöttyintve azt. Persze, mire is számított, amikor átugrott segíteni valamiben, valljuk be, nem igazán haladt a munka. Léna, bár ezt sosem mondaná szemtől szembe neki, bár gusztusosan fest munkás ruhában, ám egyáltalán nem túl hatékony.
   -  Azt befejezhetem holnap - kortyol az italából, a kézfejével megtörli a száját - Nem nagy munka. De jó lenne, ha kész lenne olyan májusig minden. Jó kis ház, tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 21:01 | Link

Dwayne

Nagyot kortyoltam az üvegből, de túlságosan is mohó voltam. A sör még mindig jéghideg volt, szinte végigszántotta az egész nyelőcsövem. Arcomon egy fájdalmas fintor futott át.
Kedvem lett volna végigsimítani a karján, együttérzésképp. Én is megjártam a poklot, és bár nem tudhattam, hogy vele mi történt pontosan, valószínűsítettem, hogy nem lehetett egyszerű, ha tíz hosszú évre hanyagolta a női társaságot.
Hirtelen támadt zavaromban jobb kezem beletúrtam a hosszú loboncomba.
 - Hát... nincs. Még nem volt időm rá - egy félszeg mosolyt küldtem felé, közben megvontam a vállam. Az igazat megvallva még én sem hittem ezt el magamnak, hát még Dwayne, akinek nyilván kivételesen jó orra lehet a hazugság vagy éppen füllentés kiszagolásához. De hát mi mást mondhattam volna? Hogy nem volt kedvem egyedül? Ugyan. Inkább kortyoltam még egyet a sörből, de most sokkal óvatosabban.
 - Meghálálnám. Tényleg. Sokat segítenél vele - persze az sem utolsó szempont, hogy akkor már nem csak belül, de kívül is rendben lenne a házam. Így is eléggé aggódom a korhadások és az éjszaka leple alatt a tartóoszlopokon vakarózó vadak miatt, legalább a beázásra nem lenne gondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 6. 21:21 | Link

Almásy Léna



   -  Időd...
Lassan ismétli meg egy hosszú bólintással vegyítve. Nem akar ítélkezni, hiszen az asztala lassan összeroskad az "idő híján nem elvégzett" feladatok miatt. Ez azonban valahogy más. A fával való munka vagy egyszerűen, az otthon állandó csinosítása remek szórakozás, olyan, amit szabadidejében csinál az ember. Hát pont erre ne jutna ideje bárkinek is?
   -  Ha meghálálod, akkor akár most rögtön megyek segíteni.
Nevetve kortyol az italába, elfeledve a korábbi, morózusra hajló hangulatát. Bizonyára hajlamos a bipoláris zavarra, tekintve, hogy hangulata percenként változhat, különösebb előjel nélkül.
A következő húzásra kiüríti az üveget, ám tekintve, hogy igencsak pancsolt, amerikai szesszel volt töltve, egyáltalán nem érezheti a hatását. Egyfajta üdítőitalnak tartja ő is hosszú, meleg napokra. Nincs ennél jobb szomjoltó.
   -  Akkor holnap átmegyek. Addig lemosom azt a szennyet.
Ismét a karjaira pillant, a jelentős, vegyes koszpáncélra rajtuk. Pedig nincs is jobb disznó módjára összekoszolni magát, de nem is érti miért, a nők nem szokták díjazni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 22:11 | Link

Dwayne

- Jó, akkor kedvem - nem volt mit tenni, tudtam, hogy nem hitte el, azért ízlelgette annyira azt az idő szócskát. Erre szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Hogy mivel is tudnám meghálálni a segítségét? Először bele sem gondoltam. Aztán a nevetéséből egyértelművé vált, hogy ő viszont igen és hogy ebből mi sült ki. A várva várt óriási elpirulást elmaradt, helyette én is jót mosolyogtam a nem létező bajszom alatt. Tényleg nem lett volna értelme minden apró, ártalmatlan kijelentést véresen komolyan venni.
 - Hát akkor gyere. Mára úgyis végeztem mindennel - én is felhajtottam azt a pár korty sört, ami maradt, majd az üres üveget a férfinek adtam. Kinyújtóztatott lábaimat mozgásra bírtam és feltápászkodtam a kanapéról. Ujjaimat összekulcsoltam és egy egyszerű mozdulattal a fejem fölé emeltem a karjaimat a teljes nyújtás érdekében, majd a procedúra végén, mint aki jól végezte dolgát pillantottam le Dwayne-re.
- Mehetünk. Munkához felesleges megfürdeni, majd megteszed nálam utána - megvártam, amíg összeszedte magát meg a szétdobált cuccait a szobában, aztán az irodát hátrahagyva lebaktattunk a faluba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 6. 22:56 | Link

Pán Péter

Axel örvendett neki, ő pedig elvigyorodott és kicsit meg is hajolt neki, megemelve felsője szélét. Jót mosolygott azon, milyen tiszteletet vívna ki magának a prefektus ezzel a hajjal. Ő lehetne a Rellon plüssnyula, a kis édeske, akit mindenki körbeölelget.
- Na, akkor elvennéd a szerepem. - Korholta játékosan, nevetgélt kicsit. - Én hozok mindenki életébe szépséget, emlékszel, ugye?
Vigyorogva láttak neki a fiúval együtt a csodálatos hadművelethez. A változások hamar végbementek a szobán és olybá tűnt, a prefektus is élvezi. Miután Axel elintézte a viszketőport, Sára óvatosan rakta el a tégelyt, alaposan lezárva, nehogy apokalipszist hozzon el az iskolába. El sem tudja képzelni, mi lenne, ha ez itt elszabadulna, de nem akarja sem látni, sem megtapasztalni. Az még neki is durva lenne, így elrakja a cuccot biztonságos helyre, ahol nem okozhat semmi véletlen meglepetést.
Mindent bekészítettek, így utoljára maradtak a trolltakony-konfettik. Sára a sajátját is elhasználta. Így Dwayne egyik polca, illetve egy fontosnak tűnő, iratokkal teli fiókja szintén megtelt zöld, nyúlós trolltakonnyal. Pálcával egyszerűbben eltüntethető, kézzel viszont bajos: ragacsos és nehéz tőle megszabadulni.
- Lehet, hogy beavatlak egyszer. - Nevetgélt Sára a kéréseken, majd elrakta a maradék bizonyítékot a táskájába. - Van egy jó ismerősöm Pesten... ha szerencséd van, majd bemutatlak neki.
Kuncogott még kicsit, majd amint Axel is kész volt mindennel, a férfi íróasztalához lépett. Egy üres lap hevert a sok között. Sára elővett egy alkoholos filcet. Szép, nagy betűkkel odakanyarította az ÁPRILIS BOLONDJA! feliratot, elvigyorodott és egy szívecskét is rajzolt mellé. Bal kézzel írt, kétkezes lévén akkor egészen más volt az írása. Eredetileg a jobb kezét használta, mégis, senki ki nem találta volna, hogy az az ő írása. Legszívesebben egy rúzsnyomot is hagyna rajta, de attól könnyen beazonosítható lenne, meg biztossá válna, hogy lány volt az illető, így pedig nem éri meg.
- Rendben, most már mehetünk. - Bólogatott és Axelre mosolygott. Az ajtóhoz érve megtorpant. - Vigyázz a viszketőporra! - Figyelmeztette, majd ő maga átugrotta a fertőzött részt, kilépett az ajtón. Bevárta a prefektust, majd elővette a mindent nyitó kulcsát, bezárta az ajtót. A kulcs szintén porrá vált, kifolyt Sára ujjai között. Ekkor a kilincsre nézett, elvigyorodott.
- Várj, még egy apróság. - A táskájából némi átlátszó ragasztót húzott elő, a kis ecsettel bekente. Amikor Dwayne megfogja a kilincset, nem tűnik fel semmi, de aztán amint belép, rájön, hogy nem lesz olyan könnyű elengedni. Persze, egy rántás elég, de égő nyom marad a helyén, ki tudja, talán még bele is esik a viszketőporba. Jót kuncog az utolsó simításon, elrakja ezt is, majd csillogó szemekkel néz fel a rellonos prefektusra, elkapja a csuklóját és jót nevetve szalad el vele, mielőtt még a szoba tulaja visszaérne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 00:14 | Link



Jót mosolygok Csingilingen, majd azon a gondolaton is, hogy én lehetnék Kuma rellonos verziója, kissé nagyobb kiadásban. Vicces lenne. Tapsifülekkel, állig rózsaszínben szaladgálni és... na jó, jobb, ha ebbe bele sem gondol az ember, mégse vagyok én valami cuki plüssállat, akkor sem, ha Annie néha nagyra értékelné. Megrázom a fejem, hátha attól elszáll ez a gondolat, és főleg a mellékelt kép, ami lelki szemeim előtt megjelenik, majd rávigyorgok Sárára.
- Dehogy venném el én a szereped, bár örülnék, ha április elsejét kivéve nem kapnálak olyan dolgokon, amiért legalább egy nagyterem-takarítást sózhatnék rád varázslatmentesen. - jegyzem meg kissé ráncolva a homlokom, de azért ma még mindig az a nap van, amikor némi csíny belefér, elvégre egyébként is csak viszketőporról, némi ragacsos konfettiről meg egy kis festékről van szó. Mindez csupa ártatlannak nevezhető tréfa, ami a legkevésbé sem életveszélyes, tehát inkább nem csinálok a bolhából elefántot. Percek alatt a helyére kerül minden,én pedig egyre inkább a távozás felé hajlok, ami a további megvalósítandó ötleteket illeti, de Sárának még mindig akad némi írnivalója. Figyelem, ahogy bal kézzel leírja, hogy április bolondja, majd még szívecskét is rajzol mellé, amin újra kénytelen vagyok elvigyorodni, bár inkább most nem kérdezem meg, hogy csak tán nem szerelmes levél lesz-e az, amit ír, hiszen olvastam, mi áll rajta. Felszusszanok megkönnyebbülten, amikor végre kijelenti, hogy befejezte, majd óvatosan kinyitom az ajtót, átlépem a viszketőport és kiosonok. Pillanatokon belül ő is kiér, bezárja az ajtót, a kilincset is ellátja egy kedves kis meglepetéssel, majd már azon vagyok, hogy elköszönjek és eljussak a betegszoba ajtajáig, de elkapja a csuklóm és szaladni kezd. Alig bírom felvenni a tempót hirtelen, még jó, hogy nem terülök el ettől a nagy lendülettől, de végül is igaza van, jobb lesz nem erre lenni, amikor Warren hazaérkezik és szembetalálja magát a bolondok napi ajándékával, úgyhogy követem Sárát, lehetőleg minél messzebb a kastély ezen pontjától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Warren
Írta: 2014. szeptember 25. 11:00
| Link

Olyan hangos sóhajjal érkezem meg a nyugati szárny második emeletének folyosójára, hogy minden festményalak felém kapja a fejét. Biztos tök könnyű a sok kis energiabombának felrohanni ezen a pár ezer lépcsőfokon, de az én rövid O-lábaimmal nem annyira kedves művelet. Persze, kár volna a kripli alkatomra fognom, inkább nem kéne úgy hanyagolni az edzéseket, dehát öreg vagyok én már ahhoz, nem? Na jó, nem. Fiatal, jóképű srác vagyok.
Az se sokat segít a légzésemen, hogy felfele jövet végig egy sárgadinnyés rágóval erősítettem az állkapcsomat. Szeretem ezeket az idétlen édességeket. Főleg, hogy ez itt, ami a számban van épp, mindig ugyanilyen ízes marad. Ettől függetlenül természetesen nem ezt rágom már évek óta. De egyébként tehetném.
Fújtatón, kissé elnagyoltan szuszogva, bordáimat fogva lépdelek a márványlapokon, széles járásommal. Rajtam egy egyszerű farmer, fekete ingpóló és egy sötétszürke zakó. Ezekből a ruhadarabokból van vagy tíz garnitúra a szekrényemben. Sokszor meggyanúsítottak már Vele, hogy soha nem öltözöm át. Mondjuk tényleg akadnak az aurorok között ilyen szerzetek. De az nem én vagyok.
Egy kissé már megkopott, ám kiváltképp strapabíró, bőr aktatáskámat lóbálva érkezem meg végre a Warren gyerek irodájának ajtaja elé. Jöttem hozzá, hogy leadja nekem a munkát. Már alig várom, majd kiugrok a bőrömből. Oké, egyébként igazából tényleg érdekel, hogy lesz ez az egész. Soha nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Dehát a sors útjai kifürkészhetetlenek... jó ég, na inkább bekopogok, mielőtt még elárasztanak az ilyen mély és bölcs gondolatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 25. 11:42 | Link

Rothman Anton



BUMM.
Egy élénkzöld mappa puffan az asztalon, majd továbbcsúszik, hogy leessen a túloldalon, a benne tárolt papírokat szétszórva a földön. Dwayne szitkozódva emelkedik föl, otthagyja a nyitott szekrényt, megkerüli az asztalt. A szétszóródott iratokat néhány türelmetlen rúgással söpri össze a padlón, némelyiken poros lábnyomot hagyva, aztán hajol le értük, hogy visszadobja őket az asztalon növekvő kupac tetejére.
Nyavalyás bürokrácia.
   -  Gyere be.
Hallja a kopogást a fán, mivel megbeszélték, nem okoz meglepetést, hogy ki érkezik. Hosszas csevegésre nem számít, hiszen a legtöbb átadni való papírt már poros, dülöngélő halmokba szedte. Léna távollétében neki kell elintéznie ezt, aminek cseppet sem örül, hiszen annyi más, halaszthatatlan dolga lenne. Enni és aludni. Ehelyett a szekrényben nyeli a port.
Mikor as férfi belép már ismét négylézlábra állva pakolászik a szekrényben, maga mellé dobálva az aurormágia tantárgyának fecnikre szedett óraterveit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Warren
Írta: 2014. szeptember 25. 11:59
| Link

Odabent vagy háborúznak, vagy hevesen rendezkednek, vagy rosszkor jöttem... Pedig mintha azt mondták volna, hogy az Almásy lány Indonéziába vagy hova a bűbánatba ment. A férfi talán ennyire hamar túltette magát rajta. Á, nem, mégsem. Hallom a beengedő szavakat. Bár ettől még, ki tudja...
- Micsoda kellemes fogadtatás... - jegyzem meg, ahogy benyitok az ajtón, és Warren hátsójával találom szembe magam, ahogy félig a szekrénybe bújva térdepel. Kivételesen angolul szólok hozzá, pedig szeretem azzal idegesíteni, hogy az anyanyelvemen magyarázok neki, ha összeakadunk a folyosón a Minisztériumban. Most viszont nem akarnék visszaélni a -láthatóan odaadó és mérhetetlen- vendégszeretetével.
- A francba... - fintorodom el, ahogy az irathalomra nézek.
- Ez mind az enyém? - integetek mutatóujjammal a papírhalmok felé, miközben belököm magam mögött az ajtót, és beljebb lépdelek a helyiségben. Kipécézem magamnak az asztal előtti egyik széket, amire éppen csak pár pergamen van rádobva. Lesöpröm őket onnan, és levetem magam a helyre, szinte elfeküdve a székben. A táskámat csak feldobom az asztalra, és rágózom tovább. Odapillantok a rúdon üldögélő törpekuvikra, és rávigyorgok, noha a kifejezésem inkább vicsorgásnak illene be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 25. 12:10 | Link

Rothman Anton



Hallja, hogy mögötte becsukódik az ajtó, a behatolásjelző törpekuvik is halkan csipog valamit azon az észveszejtően magas hangján. Még utoljára benyúl a szekrény legmélyére, lassan kibetűzi egy mélykék mappa kézírással felkarcolt feliratát, majd azzal a kezében mászik először térdre, majd áll föl.
   -  Oszt' egy kispárnát ne hozzak-e, hogy kényelmesen legyél?
Leporolja a térdeit, a mappát a kupacra teszi, ami ettől ismét erőteljesen megbillen. A torony hosszú, veszélyesen unalmas oldalakat tartalmaz olyan diákok adatairól, akikből Dwayne szerény véleménye szerint ebben a büdös életben bizony nem lesz auror. Vagy ha mégis, idejekorán mennek az aprítóba, akkor pedig eleve pazarlás állami pénzen taníttatni őket.
Ám ez, kérem szépen, többé nem az ő baja. De nem ám. Minden nyűggel, bürokráciával és a küszöbön különóráért zokogó diákokkal együtt a mai napon ezt Antonra hagyományozza. Szegény pali, biztosan fogalma sincs még, mire vállalkozott, amikor otthagyta a vallatók kellemes, izzadtság- és félelemszagú atmoszféráját.
   -  Nem. Ez úgy a fele. Vagy egy kupac a közös tanáriban meg itt-ott. Meg ott - a szobából nyíló ajtóra mutat, ami most résnyire nyitva áll - Na ott is van egy nagy halom minden. De át kell válogatni, mert egy csomó már nem aktuális, aztán vannak kölykök akik abbahagyták a tanulást meg meghaltak meg nem t'om.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. szeptember 25. 12:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Warren
Írta: 2014. szeptember 25. 12:46
| Link

Csinos kis iroda. Kellemesen seszínű, poros és patinás. Nagyon hangulatos. A végén még benevezek itt valami ilyenre. Gondolom, innen nem túrom ki Warrent. Hiszen változatlanul tanár marad, kell neki az irodája. Szemöldökömet megemelve nézek a párnát kínálgató férfira, és vállat vonva, még jobban elterülök a széken, karjaimat hanyagul szétdobva mindenfelé.
- Megvagyok, kössz. - intem le az ál-ajánlatot egy negédes mosollyal, miközben már annyira lecsúsztam ültömben, hogy a nyakam igazából nem is látszik, teljesen elveszett felhúzódó gallérom alatt.
Fintorogva húzom el a számat a válaszára, leállva kicsit a rágózással. Ennyi papírhulladékot, Te jóságos Merlin... Nyűglődőn morogva masszírozom meg borostás arcomat, majd felpattanok a székből, a karfájáról lökve el magam, és indulok kelletlen ábrázattal fellapozgatni a lurkók anyagait.
- Más egyéb? - fordulok aztán a férfihoz, kezemet zsebre vágva. Almásyval egyeztetjük a tanmenetet, az anyagokat és hamarosan megkezdjük a közös munkát. Kérdés, szeretné-e Warren átadni tudását nekem, a zöldfülű tanárnak, és bölcs tanácsaival ellátni, hogyan terelgessem az ifjonti lelkeket, az okulás dicső ösvényén vezetve őket. Vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 26. 10:31 | Link

Rothman Anton



Összedörzsölve leporolja a tenyereit, szembefordul a székről épp hogy le nem folyó férfival. Ahogy az felugrik, hátrébb lép egyet, hogy a réi-új kollégája nyugodtam szemrevételezhesse a papírmennyiséget. Ó, drága ifjú Padawan, de tényleg nem tudod, mire vállalkoztál ezzel a sok nyűggel...
   -  Nincs igazán.
Flegmán megvonja a vállát, összefonja a karjait maga előtt. A nyitott szekrény szinte teljesen kiürült, csak a Léna által itt hagyott tantervek és óravázlatok hevernek az alján. Így elnézve Dwayne még csak el sem tudja, képzelni, egyedül hogy volt képes ennyi fölösleges iratot termelni a röpke két- három év alatt, mióta az iskolában tevékenykedik. A legnagyobb része bizonyára szemét, szerencséjére - és Anton legnagyobb bánatára azonban - ezt már nem neki kell kiválogatnia.
   -  Nem lesz sok kölyök, akikkel foglalkoznod kell, de mindegyik egyformán idegesítő. Javaslom, hogy az első órán reszeltesd le a csajok köreit, ilyen színes cuccok vannak rajta meg minden, aztán összekarmolásszák maguk és bőgni kezdenek meg minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Warren
Írta: 2014. szeptember 26. 11:22
| Link

Zsebre dugott kézzel, rágózva, előre-hátra dülöngélve járatom nyughatatlan tekintetemet a papírhalom meg az ipse között, bólogatva bölcs tanácsaira. Sóhajtok aztán egyet, előveszem pálcámat, és látszólag hanyagul hadonászva összeszedem az iratokat, egy hatalmas kupacban lebegtetve el őket az asztalkörnyékről.
- Jövök majd még pár kört. - jelentem be, hiszen azt mondta, akad még itt bőven holmi, amit el kell vigyek. Ez a halom indul szépen az ajtó felé, miközben magamhoz ragadom a táskámat, éppen csak elmarva, mielőtt még a kuvik megcsippentené a kezem. Vicsorítva rámosolygok, aztán intek a kollegának, és dudorászva ballagok ki az irodájából. Egészen a tanáriig lebegtetem a papírhegyet, ahová csaknem betörök. Hangosan ráköszönök a bent lévő egy-két kósza professzorra, és megkérdezem, melyik az asztalom. Ahogy megkapom a választ, egyszerűen leengedem rá a dokumentum halmot, és kicsit sem zavartatom magam, hogy egy része a földön köt ki, meg a szomszédos helyeken. Lerakom a táskám a székemre, és indulok vissza Warrenhez. Néhány fordulóval sikeresen áthordom az eszetlen mennyiségű irattömeget, elfoglalva vele a fél tanári szobát. De most úgyis kevesen vagyunk, nem zavarok túl sok vizet. Bár ha zavarnék se nagyon érdekelne.
Leveszem a zakómat, nekigyürkőzve a feladatnak. Nem szeretem halogatni a dolgokat. Jó néhány órán át birtoklom a tanári szoba terét folyamatos járkálásommal, dúdolgatásommal, rendezkedésemmel. Néha a székemben terpeszkedek, a mappák tartalmait böngészve, kiválogatva, összevetve a kapott diáklistával. Néha pálcámmal suhintgatva pakolászom, míg máskor a padlón ücsörgök, jobbal elmerülve egy-egy aktában. Szokásos lendületem eredményeként estére végzek a szortírozással. A megmaradó iratokat a szekrénybe teszem, a kérdéseseket az asztalomon hagyom, a szemetet meg idült ábrázattal dobálom a kandallóba, és figyelem, ahogy szépen ég. Alaposan befűtőm a helyiséget, kész szaunát hagyva magam mögött, ahogy távozom, még mindig ugyanolyan élénk ízű rágómból fújva egy egyből kidurranó buborékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 26. 22:10 | Link

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 26. 22:24 | Link

Dr. Mácsai Zója
késő éjjel



A kastély üres és csöndes ilyenkor. A folyosókat nem népesíti be a szünetről visszatért kölykök zaja, nem repkednek a feje fölött megbűvölt papírrepülők és galacsinok, egyetlen elsős sem varázsol véletlenül mágikus takonytócsákat a kövekre. Most nyugalom van, mozdulatlanság és sötét. Pont, ahogy szereti.
Ma éjjel ő van ügyeletben a tanári karból - na nem mintha nem tartozna minden egyes nyomorult nap az ő ügyeleti rendjébe. Ám ezen az estén az oly' egyoldalú járőrözés is rá hárult, így két- három óránként körbejárja a kastélyt, ezzel biztosítva a gyerekek álmát.
Egy farmer kabátot vett szürke, kapucnis pulóvere tetejére, a kezeit a zsebébe süllyeszti, így ballag emeletről emeletre, ahogy pedig azt remélte, szinte semmi sem mozdul. A néha az árnyak között elillanó, tilosban járó szerelmesekkel egyáltalán nem törődik - ugyan, hisz' ő is volt fiatal, pontosan tudja, hogy megy ez egy bentlakásos, koedukált iskolában. Hadd tegyék. Az ő felelősségük.
Jack álmosan huhog egyet a vállán ülve, aprót csíp gazdája fülébe, aki egy türelmetlen legyintéssel hessegeti arrébb. Éjjelente gyakran hozza magával a baglyot. kihasználva az állat jólátását és hallását, amivel olyat is észrevehet, amit az ő emberi érzékszervei nem. Még. Elnyom egy ásítást, elhaladva biccent az ismerős sakkozó portréalaknak, léptei visszhangzanak, ahogy befordul az irodájára vezető folyosón.
Majd megtorpan.
Jack felborzolja a tollait, Dwayne is egészen hasonló mozdulatot tesz, ahogy felismeri a padlón kuporgó alakot.
   -  Ki fog fagyni valamid úgy. Baj van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 26. 22:58 | Link

Dwayne

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. szeptember 26. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 26. 23:14 | Link

Dr. Mácsai Zója


   -  Jack okos madár.
Pár pillanat némaság után végül int neki, majd odalép, hogy kinyissa az ajtót a nő előtt. Ez nem udvariasság, mindössze az irodájának ajtaja semmilyen más módon nem nyitható, csak ha annak a tulajdonosa ezt így akarja.
A szobában félhomály van, az íróasztali lámpa azonban én, mint mindig. Nem szereti a teljes sötétséget, az a paranoiás érzete támad, mintha a sarkokból az általa elpusztítottak bámulnának rá, arra várva, hogy magukkal ragadják. Egyetlen aurornak sem tiszta a lelkiismerete.
   -  Tökre nem ér rá holnapig...
Az orra alatt morogja mindössze, miközben becsukja az ajtót maga mögött. A bagoly rekedten huhog egyet, majd szárnyra kap, hogy a válláról pár tollat elhullatva az ülőrúdra röppenjen. Ismét fölborzolja a tollait, idegesen összecsattintja a csőrét Zója felé.
Dwayne fáradt és merev mozdulatokkal veszi le a kabátját, hogy az egyik szék támlájára dobja. A mozdulata pár pillanatra áll meg, amíg a szeme elidőzik a nőn, megütközve állapítja meg, hogy a kabát alatt minimum pucéran, maximum pizsamában van. Tagadhatatlan, hogy nem hagyja hidegen a gondolat - de hát férfi, hogy hagyná? Nyel egyet, leül a bőr kanapéra, az egyetlen díszpárnát hanyagul ledobja a földre.
Átveszi az apró csomagot, ügyetlenül bontja ki, amíg hallgatja a nő szavait.
   -  Egyszer sem jött hozzám a nagyfaterod. Egyszer láttam, amikor elmentem hozzátok. De ja. Asszem akkor mondtam neki egy pár dolgot.
A csomagolásból a vékony, szinte folyékonynak tetsző aranylánc az ölébe hullik. Óvatosan veszi a kezébe, hogy a fény felé tartsa, nézze, ahogy az vibrálva megcsillan a finom véseteken.
Hogy mennyi ideje nem látta ezt.
   -  Tőlem - szárazon közli, fölpillant a nőre - Azt hittem, már nincs meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 26. 23:32 | Link

Dwayne

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 26. 23:58 | Link

Dr. Mácsai Zója
késő éjjel



   -  Persze, hogy voltam.
Hátradől, a láncot a tenyerébe folyatja, majd rákulcsolja az ujjait. A fém alig érzékelhetően megremeg majd megmelegszik a kezében. Szórakozottan nézi végig Zója magánszámát a madárral, nyűgösen megdörzsöli a szemét, hagyja, hogy a nő nyugodtan leüljön mellé, bár mindezt kellő távolságban.
Túlságosan késő van már számára ahhoz, hogy azoknak a helyén érzékelje és értelmezze a dolgokat. A múlt, megint az a nyavalyás múlt... a nő társaságában néha úgy érzi, mintha másfél évtizeddel korábban egy mocsárba gabalyodott volna, az pedig nem engedi, akárhogy kapálózik. Felejtene. Már nagyon rég, Zója mégsem engedi. Gonosz boszorkány, a méregfogait újra meg újra belé kell fúrnia.
Ma is.
   -  Nem kaptam semmilyen levelet. Mármint tőled nem.
lejjebb csúszik, a fejét megtámassza a háttámlán. Ismét kinyitja a tenyerét, a lánc égén ringatózó medált bámulja, ami meg- megrezzen a szíve ütemére. Furcsa félmosolyt csal az arcára a látvány. A fáradtság beletörődő mosolyát.
Különös pillanat ez a mostani. Itt van a nő, akit utálnia és megvetnie kellene, mégsem megy, eljött hozzá az éjszaka közepén szinte egy szál semmiben. Ajtót kellene mutatnia neki, tudja, hogy az lenne a helyes. Mégsem teszi. Helyette tompa, rekedt hangon magyarázni kezd.
   -  Minának szereztem. Ezek a rúnák itt benne - az ujjával a vésetre mutat, ami csak haloványan látszik a gyér fényben - megvédik őt. Régi varázslat. Erős varázslat. Családi varázslat. Az apa mindig megvédi a gyerekeit, vagy így, vagy úgy. Nálunk így szokás - oldalra billentett fejét a nő felé fordítja - a nagyapád megígérte, hogy odaadja majd. Azt mondta, te nem akarsz látni, de talán ezt elfogadod.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. szeptember 27. 00:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet