28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chaske Tsosie összes hozzászólása (252 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Le
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 20:36 Ugrás a poszthoz

Üdvözletem a díszes társaságnak Cheesy

Jó, hogy mondod Zora, már le vagyok maradva pár résszel:D
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 20:46 Ugrás a poszthoz

Az a rossz, amikor már várni kell az újra Rolleyes
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 20:50 Ugrás a poszthoz

10? és még azt hittem én nézek sok mindent Cheesy
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 20:54 Ugrás a poszthoz

Botond: Le. mert nagylelkű vagyok és kegyes.  Angel

Seren: és ez még egy viszonylag "kedvesnek tűnő" kép Cheesy
és a kérdésre válaszolva, olyanét, akiét el lehet passzolni jó áron Cheesy
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. február 27. 20:56
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 20:58 Ugrás a poszthoz

Az Odaáttal én mostanában nagyon leálltam. Az 5. évad óta már csak megszokásból nézem Cheesy
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 21:22 Ugrás a poszthoz

Leonie, tönkreteszed az imidzsemet mielőtt még kialakulnaXD nem mintha egyébként bárkiben is félelmet akartam volna kelteni Rolleyes

üdvözlet az érkezőknek Smiley
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 21:28 Ugrás a poszthoz

ezt mindenkire rábízom Rolleyes

na de most el is tűnik hsz-t írni (: addig is köszvény legyen veletek.
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 22:27 Ugrás a poszthoz

Inedra Pote

*A mai napot főleg azzal töltöttem eddig, hogy az iskolai gyengélkedőben tevékenykedtem. A polcokat feltöltöttem a saját gyógyhatású készítményeimmel, leltárba vettem, hogy mi mindenre lesz szükség nagyobb mennyiségben egy iskolában. Majd ezen főzetek közül hozzá is láttam azok elkészítéséhez, amelyekhez minden hozzávalóm megvolt. Berendeztem a gyengélkedőhöz tartozó szobát is, bár ez nem vett igénybe kimondottam sok időn, mivel elég kevés holmim van, amit kirámolhattam volna az utazóládámból. Főleg csak ruhák, néhány könyv, és egyéb alapvető dolgok, az útjaim során gyűjtött ereklyéket, feljegyzéseket, az igazi értékeimet nem állt szándékomban elővenni a láda rejtekaljából. Egész sokáig elbíbelődtem a teendőimmel, jól esett a magány, hogy volt időm kissé átgondolni magamban a dolgokat.
Nem igazán tűnhet fel annak, aki nem ismer igazán, tehát igazából senkinek, hogy milyen izgatott is vagyok az itt létem miatt. Sok felé jártam, megtanultam, hogy alkalmazkodjam minél gyorsabban és hatékonyabban a környezetemhez, ami abból áll, hogy igyekszem mindent megfigyelni. Márpedig ez a tevékenység eléggé leköti ahhoz az embert, hogy ne legyen ideje lelkendezni a látottakon. A különbség csak az volt, hogy eddig - egy-két kivételtől eltekintve - csak vendég voltam, azért kerestem fel mágusokat és különös helyeket, hogy tanuljak. Az, hogy most rangban egy kastélynyi tinédzser felett állok, akiket ha szükséges maximálisan el kell látnom, tényleg teljesen új terület számomra. Rossz érzés bevallani, de egy kicsit megijeszt a felelősségtudat. A másik oldalról viszont élvezem a kihívást, és azt, hogy ténylegesen segíthetek valakin a tudásommal. Megnyugtató, hogy tudom, most itt fogok élni huzamosabb ideig, és legalább addig biztos a jövőm, nem kell arra figyelnem, vajon nem terhes-e a jelenlétem, vajon mi lesz velem holnap.
Ám ahogy rendezem a gondolataim, elkészül a főzetem, kissé csalódottam konstatálom, hogy semmi dolgom sincs. Már hozzá vagyok szokva, hogy mindig történik valami, mindig van valami érdekes, amivel foglalkozhatok. Most viszont nincs már dolgom, mint várni. A tétlen várakozás azonban nem kenyerem, így gyorsan el is határozom, hogy sétálok inkább a kastélyban, megismerkedem egy kissé az új lakhelyemmel. Mondhatnám, hogy otthonom, de nem érzem így, már nagyon régen nem volt olyan hely, amit az otthonomnak tekinthettem volna.
Lassú léptekkel indulok el a folyosón, megszemlélek mindegy egyes falikárpitot, és percekig tanulmányozom a kilátást az ablakokból. Hamarosan egy olyan folyosószakaszhoz érek, ahol jobbról és balról is hölgyek festményei tekintenek rám. Az én figyelmemet azonban nem ők, hanem a folyosó közepén, a földön ücsörgő lány köti le. Az nem is kérdés, hogy nem jó kedvében üldögél a padlón. ~ Végre egy kis tennivaló! ~ Fut át az agyamon, az pedig már más kérdés, mennyire jó dolog az, hogy így tudok örülni annak, ha valaki megsérül. Ruganyos léptekkel megközelítem a lányt, és a helyzethez képest, a várhatónál kicsit talán nagyobb vidámsággal szólítom meg. *
- Hello! Segítek.* angolul beszélek, a magyart valószínűleg soha nem fogom megtanulni, és nem is érzem égető szükségét a dolognak. Igazából nem vagyok kimondottam beszédes típus, most nem ragozom túl a dolgokat. Nem kell zseninek lenni hozzá, hogy megállapítsam, a lány bizonyára elesett. És azt sem hiszem, hogy nagyon ellenezné a segítségem, bár ki tudja. Azt már régen megtanultam, hogy az emberek néha nagyon kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Leguggolok a lány mellé, csöndesen figyelem egy kicsit.*
- A horzsolást azonnal megoldom, de majd be kell mennünk a gyengélkedőbe, és egy pillanat alatt rendbe teszem a bokád is. Kificamodott. * közlöm vele teljesen természetesen. Viszont csak akkor látok, hozzá az előbb említettek kivitelezéséhez, ha a lány beleegyezését adja. Az éppenséggel meg sem fodul a fejemben, hogy kezdhettem volna a bemutatkozással is, hiszen csak tegnap érkeztem - csak az igazgatóval beszéltem, így nem valószínű, hogy az egész kastély tudja, hogy ki vagyok és mi vagyok. *
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 22:33 Ugrás a poszthoz

Visszajövök egy kicsit. és közlöm, hogy a bácsi nem apacs, hanem sziú Cheesy
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 22:38 Ugrás a poszthoz

Én nem olvastam, de átkozzátok csak szét egymást kegyetlenül aztán mindenkit meggyógyítok  Angel

Uff. Cheesy
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 27. 22:46 Ugrás a poszthoz

Ez remek problémamegoldás, Botond Rolleyes

na de én is megyek. jó éjt OFFosok Kiss
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 17:52 Ugrás a poszthoz

* Valószínűleg csak szakmai ártalom, de általában ha "helyzet van" előbb a sérüléseknek szentelem a figyelmemet, és csak ezek után az elszenvedő alanynak. De lehet, hogy ez csak a személyiségemből fakad, ezen még nem gondolkodtam. Mindenesetre most is csak azután koncentrálok a lányra, hogy felmértem, egy horzsolással és egy bokaficammal van dolgom.
Nem tudok elsiklani a tény felett, hogy a lányt igencsak sikerült zavarba hoznom, és láthatóan nem is fektet belém maximális bizalmat. Emiatt persze nem hibáztathatom, hiszen soha nem találkoztunk még korábban. Az emberek többsége pedig már csak ilyen bizalmatlan. Igazság szerint nekem is új, hogy olyas valakit, a jövőben valószínűleg sok olyan egyént lássak el, akiket egyáltalán nem ismerek. Eddig főleg olyanok fordultam hozzám gyógyítói segítségért, akiket már előzetesen ismertem, a tudásomat egy ilyen szűk körben kamatoztattam. Az viszont elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hogy - akármennyi időt is töltsek  Bagolykőn - egy seregnyi diákot igazán megismerjek. Ilyesmire nem is vágyom.
Meg aztán azt is tudom, hogy a külsőm nem feltétlenül vonzó egy fiatal lányka számára, de hogy valójában miért a nagy zavartság, arra csak Inedra megjegyzése adja meg a választ. *
- Maffiózó? Ilyet se mondtak még. * hümmögök eltűnődve, egy halvány mosollyal a szám sarkában. Nem nagyon tetszik, hogy Inedre rámutat a tényre: fogalma sincs ki vagyok. Ennél egész biztos, hogy udvariasabban is feltehette volna a kérdést. Ugyanakkor, ha mindig szóvá tenném, ha valami bántja a fülem, másból se állnék, mint rápirítanék az illetőkre. Így inkább lenyelem a békát, bár azért magamban megjegyzem a dolgot. Egyébként sem hiszem, hogy könnyebben elnyerném a kastélylakók szimpátiáját, ha Inedra, aztán az elmondása alapján még ki tudja hányan, egy morcos, rigolyás, humortalan, megsavanyodott emberként mutatkoznék be. *
- Oh, a nevem Chaske Tsosie, csak tegnap érkeztem a kastélyba, és mostantól én fogom ellátni az iskolában a gyógyítói teendőket. * adom meg a választ Indre indirekt kérdésére. A hangom jó kedvűen cseng, de azért Inedra érezheti a hanghordozásomból az enyhe élt, még az előbbi megjegyzésére utalva, másrészt pedig azt, hogy büszke vagyok a képességeimre.
Közben, heves bólogatással megkapom az engedélyt, hogy végezzem a munkám. Előveszek egy apró fiolát a zsebemből, cseppentek pár cseppet a barnás folyadékból a bal tenyeremre, majd gyakorlott mozdulatokkal fél kézzel visszazárom a fiolát és is teszem azt. Egy ilyen kis adag fertőtlenítő szinte mindig van nálam, hátha szükség lesz rá. Bár Inedra horzsolása egész tisztának tűnik, de én már csak ilyen precíz és maximalista ember vagyok. A bal tenyeremet ráteszem a lány sebére, és lassan körkörös mozdulatokkal simogatom a területet, miközben lehunyt szemmel koncentrálok. Az nem kellemes élmény, amikor a seb először találkozik a fertőtlenítővel, de ahogy simítok párat a seben, a csípő érzés már el is múlik, és mire a műveletet egy szűk fél perc alatt elvégzem, a horzsolás helyén már friss, rózsaszín bőr van. *
- Persze, gondoltam. * bólintok a lány kérésére, majd segítek neki felkelni a földről. Majd a továbbiakban is támaszt nyújtok neki, miközben lassan elindulunk a gyengélkedő felé. *  
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 17:55 Ugrás a poszthoz

Üdv a népnek:D

azt nekem is kéne még. meg tanulnom se ártana, de iszonyatosan péntek hangulatom van  Tongue
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 17:58 Ugrás a poszthoz

Sharlotte, a 'Jónapotkívánokistenáldásávalnagyságosuram' -nak jobban örültem volna, de megteszi a hello is.
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 18:05 Ugrás a poszthoz

hátő, inkább nem írom le fonatikusanXD


chaske is pronounced as ch eh s - k ai where,

ch     is pronounced as         ch    in chin
eh     is pronounced as         e    in pet
s     is pronounced as         s    in so
k     is pronounced as         k    in key
ai     is pronounced as         ai    in



tsosie is pronounced as S oh - S EE where,

S     is pronounced as         s    in so
oh     is pronounced as         o    in so
S     is pronounced as         s    in so
EE     is pronounced as         ee    in see


uff.

ja, amúgy jól vagyok,köszönöm kérdésed Cheesy
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. február 28. 18:06
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 18:12 Ugrás a poszthoz

milyen sebhelyed van aranyom?:D hagynézemmeg:D

háthogyne, én küldöm az energiákat, de gépen keresztül nem garantálhatok semmit.
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 18:29 Ugrás a poszthoz

Ó, de sokan lettünk. Üdv az érkezőknek Cheesy

és akkor még ne tudjátok meg, milyen más különleges nevek között variáltam Cheesy

Botooooooond. ez tetszik:D
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 18:33 Ugrás a poszthoz

konkrétan már nem emlékszem, de >>innen<< válogattam Cheesy
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. február 28. 18:36 Ugrás a poszthoz

csak ha megesküszöl, hogy minden alkalommal, ha így hívsz, leírod, és nem bemásolod XD
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 5. 22:08 Ugrás a poszthoz

Erkélyes lányok

*Éppen az csöndes magány gyönyöreit élvezem, mikor a bűbájokkal ellátott függönyön keresztül mozgolódás szűrődik a gyengélkedő felől, nyílik az ajtó, valaki hangosan beköszön az éterbe. Félreteszem az üresen előttem heverő naplót, és felpattanok, hogy a jövevények elé siessek. Sietek, mint eddig minden alkalommal, ha nyílni hallottam a ajtót. Ugyanakkor a tény, hogy diáklányok jókedvű szavai ütik meg a fülem, szinte azonnal lehúz valamennyit a lelkesedésemből. A jókedvű csevej ugyanis nem éppen a komoly, de legalábbis nem mindennapi helyzetek, súlyos sérülések velejárója. Ilyenkor az ember inkább ijedtséget vagy netalántán kétségbeesést várna. A csicsergő lány hangokat viszont nem tudom mihez kötni. Nem épp ilyen hangulatban szokás felkeresni a gyengélkedőt. Bár az is igaz, még mindig nem büszkélkedhetek sok tapasztalattal a kastélylakók kezelése terén. A levitás prefektust leszámítva, csupán görcs-és stresszoldót kellett osztogatnom a napokban a vizsgaidőszak áldozatainak. Bár jobban szeretem ha némiképp nagyobb a kihívás, egyelőre nem panaszkodom. Ez az időszak főképp arról szól most számomra, hogy megismerjem a kastélyt, az itteni szokásokat meg esetlegesen még a diákok mentalitását is. Csak hogy tudjam, mire kell számítani errefelé.
Barátságos mégis tekintélyt parancsoló ábrázattal lépek be a helyiségbe. De hogy a megjelenésem összességében mennyire mutat komolynak, már nem tudom eldönteni. Egy egyszerű, kopottas fekete talárt viselek, a hosszú hajam egyszerű lófarokba van kötve a tarkómnál, a jobb fülemben egy fából készült karika-fülbevaló lóg. Még tisztán elkapom a lányok utóbbi mondatait arról, hogy vajon megértsék-e barátnőjüket, és ha igen, akkor vajon mi fog történni. Elfojtok egy halvány mosolyt, és inkább nem reagálok a dologra. Szeretem kiélvezni, ha a körülöttem állók azt hiszik, nem értem őket. Így gyakran többet tudok meg másokról, mint amennyit egy beszélgetés során valaha is elárulnának nekem. *
- Üdvözlöm a hölgyeket! * köszöntöm a diákokat* ~Köszönni megtanulhatnék magyarul is...~* , s közben végigjártatom rajtuk a tekintetem. Felcsillan a szemem, majd pillantásom a házimanó-méretű lánykán állapodik meg. Nem szeretnék egészségtelennek tűnő örömöt és lelkesedést mutatni, de azért a szám sarkában egy elégedett mosoly bujkál. Ez már határozottan érdekesebbnek ígérkező történet, mint egy horzsolás vagy mezei megfázás. Mint általában most sem kötnek le olyan apróságok, hogy akár annyi figyelmet szenteljek a lányoknak, hogy megállapítsam, milyen érzelmekkel fogadtak. Csak az áldozat és a probléma körül csoportosulnak a gondolataim. *
- Pálca vagy bájital? * a rám jellemző tömör, tárgyilagos hangon kérdezem. Egyrészt nem szeretem húzni az időt a formaságokkal, vagy hogy egyáltalán teljes mondatokban beszéljek. És már csak azért is igyekszem minél egyszerűbben fogalmazni, mert egyelőre nem tudom, a lányok mennyit beszélnek angolul. Mindeközben le sem veszem a szemem az apró lányról, azt figyelem folytatódik-e még, és ha igen, meddig a zsugorodás. Magamban pedig sorra veszem a lehetőségeket. Benne a van a pakliban, hogy valami varázsige sült el rosszul.* ~ Na ezért nem szeretem én a pálcát...megbízhatatlan. ~* Illetve, ami valószínűbb, hogy valamilyen zsugorító főzet bánt el a lánnyal. *
- Ha szeretnétek, maradhattok * közlöm a törpike gardedámjainak címezve. Nem vagyok jártas a fiatal lányok szokásaiban, de azt tudom, hogy rendszerint elég erős bennük az összetartó szellem, ha valahová menni kell. És ki vagyok én, hogy megakadályozzam őket abban, hogy az első sorból nézhessék mi történik a barátnőjükkel? Engem aztán hidegen hagy, van-e közönségem, avagy nincs. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 5. 22:08
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 8. 21:32 Ugrás a poszthoz

Ririke

*A mai napot egyszerűen képtelen lettem volna a kastély falai között tölteni. Pedig az gyorsan kiderült számomra, hogy a régi épület még sok felfedezni valót tartogat, és egyáltalán nem olyan unalmas és eseménytelen itt az élet, mint hittem. Igaz, mindeddig nem sok fogalmam volt róla, hogyan is működik gyakorlatban egy ilyen varázslóiskola. De kiderült, hogy munkám az valószínűleg mindig akad majd.
Ennek ellenére egy percig sem haboztam már reggel elhagyni a gyengélkedőt. Nem aggódok, hogy pont a távollétemben érkezik egy súlyos sérült. Az alatt az idő alatt sem hulltak a diákok, amíg nem üres volt a gyógyítói pozíció. Elég szomorú lenne, ha most kezdenének hozzá. Így tehát, eldöntöttem, hogy a mai nap egy kicsit kikapcsolódok nem a munkával fogok foglalkozni. Ez nálam nem éppen mindennapi dolog, sőt, mondhatnám különlegesség, mivel az az idő, amit saját magamra, szórakozásra fordítottam mindig is nagyon kevés volt. A tanulásnak, a kutatásaimnak, a körülöttem zajló eseményeknek és a munkámnak élek. Mindezek által változok, folyton megújulok - legalábbis igyekszem -, a folytonos változás pedig üdítő hatással van rám, így közvetve mondhatjuk akár, hogy valójában mindig csak magammal foglalkozom. A semmittevés felesleges időpocséklás számomra. Ezért aztán kikapcsolódni is aktívan szeretek.
Az utam egyenesen a kastély parkba vezetett, s nekiindultam, hogy feltérképezzem a birtokot. Megnyugvással töltött el, ahogy a szabadban sétálok. A természet mindig is nagyon fontos volt nekem, gyorsabban kiismerem magam egy sűrű erdőben, mint mondjuk egy nagyvárosban. Egy elég nagy sétát tettem a birtokon. Először a kviddicspálya felé indultam. Ezt az utat sokat fogom még használni, hisz a munkaköri leírásom szerint az iskolai csapatok meccseit majd figyelemmel kell kísérnem, felkészülve arra az esetre, ha valaki megsérülne. A pályát elhagyva elindultam az erdő felé, körbejártam a vadőrlakot, bár a vadőrrel nem találkoztam. Ezek után tovább haladtam az erdő széle mentén, a ligetes lazaságban növő fákon túl a vízesést és a távolabbi hegyeket és megpillantottam. A vízeséshez érve elfogott a vágy, hogy felmásszak és megtaláljam a forrását, de a gyomrom hangos korgás elvette a kedvem. Ma még csak bögre kakaót ittam és egy fél kiflit ettem, ami nem mondható kiadós és kifejezetten tápláló reggelinek. Így nem csoda, hogy így kora délutánra már rendesen megéheztem.
Emberi szükségletem által vezérelve indultam vissza a kastélyhoz, azonban nem a főbejárat felől közelítettem meg az épületet, hanem a belső udvar felől. Már távolról láttam a szökőkutat és az oszlopokat és közelebb érve észrevettem a kút mellett kuporgó kislányt is. Nem jellemző, hogy engem bármi megakasztana, vagy eltántorítana a célomtól, most konkrétan attól, hogy táplálékot találjak, de mégis megtorpantam szőke apróságot figyelve. Úgy tűnik a kislány nagyon belemerül a játékba, nem akarom megzavarni...
Nem nagyon vagyok hozzászokva a az ilyen korú kisgyerekekhez. Nem is tudom, mikor láttam gyereket utoljára. Nagyon régen, az biztos. Nem is igazán tudom, hogy csak kell bánni a kicsikkel. Többek között ezért is kerestem olyan iskolát, ahol 14 éves kortól oktatnak, ezzel a korosztállyal már reményeim szerint könnyebb közös nevezőre jutni, mint mondjuk a tizenegy évesekkel. Most viszont nem tudom, az a lányka hogy került ide, hiszen diák még biztos nem lehet. De értek a kicsikhez, vagy nem, azért halványan mosolyogva hallgatom a játékát, amíg csak észre nem vesz. Ami valószínűleg egyidejűleg következik be a hasam újabb morajával. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 10. 16:19
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 9. 23:00 Ugrás a poszthoz

Erkélyes banda

*Én csak egyetlen szót vártam a lányok valamelyikétől, hogy biztos lehessek benne, milyen eredetű a zsugorodás. Ennyire lett volna szükségem, hogy nyugodtan végezhessem a munkám, de nem volt ilyen szerencsém. A lányok jó kedvűnek tűntek távolról is, de reméltem, a gyengélkedő hangulata, az én megjelenésem következtében kellő komolysággal kezelik majd a helyzetet. Nem is tudom, mikor tévedtem ekkorát.
Kiderül, hogy a lányok nem tudnak angolul, ami igencsak meg fogja nehezíteni a kommunikációt. Pedig az angol világnyelv, és egyébként is úgy hallottam, hogy errefelé szinte minden náció képviselteti magát, és sokan rendelkeznek itt angol felmenőkkel.
A vöröske azonnal lázba jön a származásom miatt, és nem is rejti véka alá a vad elgondolásait. Ilyenkor szeretem, ha az emberek azt hiszik, nem értem, mit mondanak. Bár hiperaktív lánykát figyelve, azt is el tudom képzelni, hogy mindezt akkor is előadná, ha tisztában lenne vele, minden szavát értem. Habár a suttogásnál azért hegyeznem kell a fülem. Jót szórakozok magamban, megfordul a fejemben, hogy lerántom a leplet a titokról, csak hogy egy picit megijesszem a lányokat, de visszafogom magam. Nem kerül nagy erőfeszítésembe kifejezéstelen arcot vágni - sokszor gyakoroltam már. Egyik lányról a másikra vándorol a tekintetem, mintha csak a beszélgetésüket próbálnám követni, de a pillantásom mégis túlnyomó részt a szőke lányom pihen meg, miután a szavaikból kivettem, hogy valami gond van a szívével. Elég pár alapos pillantást vetnem rá, és megérzem, hogy valóban nincs minden rendben a lányka ketyegőjével. De ahhoz, hogy ennél többet tudjak meg már beszélgetnem kellene a lánnyal és vizsgálatokra lenne szükség. Kíváncsi vagyok a dologra, mint minden kezelhető, de gyógyíthatatlannak titulált betegségre. Most azonban mégsem ez élvez prioritást, hanem a manó méretűre zsugorodott lány.
Aztán befut egy fiú is, akinek a jelenlétében legalább annyi pozitívum van, hogy angolul szólít meg. Kezdünk kicsit sokan lenni a helyiségben, de a tömeg nem egyáltalán nem zavar a munkámban, így bólintok egyet a fiú szavaira, jelezve, hogy maradhat.
Az ezek után lejátszódó események viszont már kezdik súrolni a tűréshatáromat. A vöröske körbejár rajtam, a hajamat nézi, még mindig lelkesen kérdezősködik. Közben a szöszi a manócska védelmére kel a barátként bemutatkozó fiúval szemben, és érkezik még egy srác, akit láthatóan senki nem hívott. Már csak a kommunikációs nehézségek miatt sem csapok szét köztük, inkább hagyom, ha rendezzék le maguk közt a dolgokat. Egyébként sem tisztem megnevelni a diákokat.Nem tartom magam savanyú embernek, értem a poént, de a diákok viselkedését csak komor pillantásokkal tudom jutalmazni. Elfordulok tőlük, és az egyik szekrényben kezdek kutakodni, mikor a két srác már eltűnt a helyiségből, már újra a lányok előtt állok. Kérdés nélkül csöppentek egy csepp indigókék folyadékot a manó-lány fejére.*
- Ezzel most megállapítjuk, hogy zsugorító főzet-e a ludas. Ha az, meg fog állni a zsugorodás, egyébként pedig nem történik semmi * Kommentálom az eseményeket, nem zavartatva magam amiatt, hogy a lányok nem nagyon fogják érteni, mit mondok. Úgy tűnik, helyes volt a feltételezésem. A manó-lány magassága nagyjából 30 centiméteres marad. Az biztos, hogy nem a hagyományos fajta, hiszen azt le kellett volna nyelnie a lánynak. Ez sokkal erősebb szer lehetett, ha elég volt a lány bőrével érintkeznie. Összeráncolt homlokkal gondolkodom egy rövid ideig, majd megint csak eltávolodok a lányoktól.  hogy ezúttal kicsit hosszasabb keresgélés után térjek vissza. Közben csak fél füllel hallom, hogy a folyosón megy az átkozódás, de emiatt sem zavartatom magam. Amíg nem jönnek be a gyengélkedőre, nem érdekel, mit csinálnak. *
- Tehát, ebből innod kell, és meglátjuk, működik-e. * magyarázom  a manólányak mutogatva is a cselekvést. Egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy a hagyományos ellenszer működni fog. Csak erősen remélem, hogy igen, máskülönben ki kell kísérleteznem a megfelelő arányokat egy ellenszerhez.
Mivel a nagyjából tíz centis fiola a lány jelenlegi méreteihez viszonyítva elég nagy, ha senkinek nincs ellenvetése felveszem az apró leányzót, és segítek neki kortyolni a főzetből.*
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 10. 17:28 Ugrás a poszthoz

Ririke

*Már épp azon vagyok, hogy talán ideje lesz indulnom, még mielőtt egy valaki nagyon csúnyán félreértelmezné a helyzetet. Mert valljuk be, társadalmilag nem kifejezetten elfogadott, ha egy idősebb férfi, (aki nem hozzátartozó, de még csak nem is ismerős), távolabbról figyel egy békésen játszadozó hat éves kislányt. De mielőtt ténylegesen beoldalognék a kastélyba a gyomrom hangos korgással jelzi a jelenlétem. A kislány persze azonnal felém pillant, és meg is ijed tőlem rendesen. Nos igen, általában így kezdődnek a bajok köztem meg a gyerekek között, nem vagyok túl szimpatikus számukra. A szöszke lány ösztönei is azért kiáltoznak, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, de csak annyi lesz az eredmény, hogy lepottyan a labdáról, és beveri a könyökét a kút kávájába. Ezt látva azonnal teszek felé pár lépést, hogy ha hagyja, mindössze egy érintéssel elmulasszam a fájdalmát. De aztán megtorpanok, mert nem akarom megijeszteni még jobban, és egyébként is úgy tűnik, sikerül magán erőt vennie, és ahogy a fájdalom tompulni kezd, újra felém fordul. Ijedtséget és talán némi kíváncsiságokat látok az íriszeiben, de nem tudom, mit mondhatnék neki. Talán egyszerűen csak kereket kéne oldanom, de a következő pillanatban a lányka itatni kezdi az egereket, így pedig már képtelen vagyok szó nélkül itt hagyni. Valahogy szeretném megvigasztalni, elmagyarázni neki, hogy nem fogom megenni, és egyáltalán nem kell tőlem félnie. * ~ Kellett nekem erre jönni!~ * Bosszankodok egy kicsit, de nem tudom becsapni saját magam. Nem csak arról van szó, hogy nem volna dolog szép dolog szó nélkül itt hagyni a síró lányt, igazából fáj, hogy így megrémítettem. Azáltal, hogy őt megvigasztalom, magamat is meg akarom nyugtatni. Soha nem volt célom gyereket megfélemlíteni. Hozzászoktam, hogy az emberek a külső alapján ítélkeznek, meg egyébként sincs szükségem arra, hogy mindenki szimpatizáljon velem. Így nem szokott érdekelni, ki mit gondol rólam, ezt az utat választani sokkal energiatakarékosabb és egyszerűbb, mint mindenkinek megpróbálni bebizonyítani, hogy soha nem ártanék senkinek. De mások bizalmatlansága, vagy ellenszenve nem ugyanaz, mint egy kislány őszinte félelme. A kicsik még szinte fekete-fehérben látják a világot. A szőkeség valószínűleg tényleg rossz embernek tart egyetlen pillantás után.
A kúthoz lépek, leguggolok a lány mellé és kihalászom a lány játékait a vízből. Közben folyamatosan a lányt figyelem, igyekszem a tekintetemmel sugározni felé, hogy nem kell félnie, nem akarok semmit rosszat. Ha netalántán elszaladna, már esélyem sem lenne megnyugtatni. Az unikornist felállítom a kút peremére, a babát pedig mellé ültetem. Ha a saját dolgaimról lenne szó hagynám, hogy maguktól száradjanak, de a kislány miatt most mégis a pálcám után kutatok a zsebeimben. Némi csalódottsággal veszem tudomásul a tényt, hogy nincs nálam az ősöreg fadarab, aminek használata nálam ünnepnapnak számít. Így végül nem tudom megszárítani a figurákat, helyette azonban találok az egyik zsebemben egy levélmintákkal díszített, kissé gyűrött, ruha zsebkendőt, amit a kislány felé nyújtok. Barátságos, melegséggel és a helyzet miatt árnyalatnyi szomorúsággal pillantok a lányra. Remélem, elfogadja az ajándékom, és abbahagyja a pityergést. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 12. 21:47
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 13. 20:12 Ugrás a poszthoz

Ririke

*A tétova másodperceimben követem a kislány pillantását, kíváncsi vagyok vajon mit szuggerál olyan nagyon. De a földön nincs semmi, amitől segítséget várhatna, csak egy színes rajz. Ez teljesen hétköznapi kis műalkotás lenne, ha a család feje felett nem lebegne egy hatalmas jószág, amit jobb háján sárkányként sikerül beazonosítanom. Nem mintha a kislány krétavonásai lennének nehezen felismerhetőek, csak éppen nem sok gyerekrajzot láttam még életemben, de abban biztos vagyok, hogy a hagyományos formulán nem szerepelnek sárkányok. Vagy ha igen, akkor egész biztosan nem ilyen békés élethelyzetben. Így kicsit furcsállom a dolgot. De mint említettem, nem vagyok jártas a témában, így nem aggódok a kislány lelki fejlődéséért egy rajz alapján, csak egy képzeletbeli vállrándítással intézem el a dolgot.
Végül úgy tűnik, a békítő gesztusom eléri a célját, a lányka sírása veszít az intenzitásából, majd a maradék könnycseppeket is letörölgeti az arcáról. A felé nyújtott béke-kendőt is elveszi, én pedig türelmesen figyelem, ahogy megtörölgeti vele a játékait. Ekkor már teljesen megnyugodok, hiszen ha eddig nem tette, ezután som fog ijedten elszaladni, hogy aztán majd szembe kelljen néznem egy dühödt anyukával. Na meg jó érzés tudni, hogy talán mégsem vagyok olyan reménytelen eset a gyerekekkel kapcsolatban. De azért nem bízom el magam továbbra sem.
Egy barátságosnak szánt mosoly kíséretében veszem vissza a kendőt, és anélkül, hogy csak egy pillantást is vetnék rá, a zsebembe dugom. Ennyivel akár le is rendezhetném a dolgot, de a lányka kissé feszültnek tűnő ide-oda dülöngése miatt mégsem hagyom itt őt. Van egy olyan furcsa érzésem, hogy talán vár még tőlem valamit, hogy mondanom kellene valamit. De itt a gond, hogy erre vajmi kevés módom van, egyébként sem tudom, hogy kell beszélni a kicsikkel, és még nyelvi akadályaim is vannak. Aztán a kislány a kabátja ujjával kezd babrálni. Hirtelen csak akkor ugrik be, hogy meg is üthette magát, amikor leesett a labdáról. Csak éppen azt hittem, a sírás csupán a jelenlétemnek köszönhető, és egyébként is hozzászoktam, hogy az ilyen kis apróságok nem is mennek sérülés számba. De most mégicsak egy kislányról van szó, ő ezt biztos másképp értékeli. Így hát feltámad bennem a segítő szándék, bár a kis bőrpír és az enyhe fájdalom eltűnése csak percek kérdése. Talán a kicsik az időt is másképp érzékelik. Lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, nehogy ráijesszek a lányra, a karjához nyúlok, és gyengéden, de határozottan megakadályozom, hogy lehúzza a kabátja ujját - már ha hagyja, és nem kezd menekülni, amire még mindig fel vagyok készülve. A vékonyka karon elég csak végigsimítanom, eltűnik a pirosság, meg az esetleges tompa fájdalom. *
- Chaske * válaszolok közben a kislány kérdésére. Bár egyébként allergiás vagyok a nekem kijáró, tiszteletteljes megszólításra, a kislánytól nem veszem rossz néven a tegeződést. Legalább valami olyat kérdezett, amire tudok neki válaszolni. Már ha megelégszik a nevemmel, azt ugyanis, hogy milyen minőségben is vagyok itt, már nehezebb lenne elmagyaráznom. *
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 24. 19:31 Ugrás a poszthoz

Tanévnyitó - Markovits

*Nem vagyok kifejezetten a hivatalos összejövetelek híve, ez tény. Ennek ellenére úgy érzem, mégiscsak illendő lenne megjelennem a tanévnyitón. A vizsgaidőszakban érkeztem az iskolába, így az sem elképzelhetetlen, hogy vannak diákok, akik azt sem tudják, van gyógyító az iskolában. Így nem árt megmutatni magam, még ha nem is válik majd a szokásommá az iskolai rendezvények látogatása. Egyébként is hajt a kíváncsiság, hogy egyáltalán, hogyan is zajlik egy ilyen esemény. Nekem ugyanis még nem volt szerencsém részt venni hasonlón, hiszen nem jártam mágus iskolába.
Hajam lófarokba kötve, dísztalár feszül rajtam, ami sosem volt a szívem csücske, most, hogy elértem a nagytermet, felerősödik bennem a vágy, hogy visszamenjek a szobámba, de azért hősiesen elindulok az asztalok között. Komoly arckifejezéssel méregetem a szünetről visszatért, csevegő diákokat. Az őrült kviddicsmeccsről felismerek pár arcot, de egyébként az egész terem egybeolvad nyüzsgő-zsibongó diákok tömegévé. Remélem, azért mindenki elcsendesedik majd, ha az igazgató kezd beszélni.
Aztán hirtelen egy átokcsóva száguld el mellettem, és egyenesen hátba találja a néhány méterrel előttem lépkedő férfit. Gyorsan kiderül, hogy egy csiklandozó átok    találta el. Nem egy szörnyű átok összességében, de elég nagy meggondolatlanságra vall, ha valaki tanárokat átkoz. A közelben állók közül többen felneveznek a professzor szenvedésén, én azonban nem találom mulatságosnak a helyzetet. Csak úgy, névtelenül a tömegből átkozódni nem nagy dicsőség. Kifejezetten gerinctelen dolog. Már feltételezve, hogy az illető ténylegesen a professzort célozta. Azt hittem, ennél magasabb itt a színvonal. Előkotrom a talárzsebemből a göcsörtös pálcám, amit egy hozzáértő már inkább múzeumban állítana ki, és nem használna, de nekem tökéletes. Mostanában kezdek rászokni, hogy a kastélyban magamnál hordjam, hiszen ezt most más közeg, mint ahogy eddig éltem, és rá kellett jönnöm, hogy egyre több helyzetben lehet szükségem a fadarabra. Bár ha nem muszáj, továbbra sem használom. Most viszont muszáj, mert csak nem akarom hagyni a professzor további megszégyenülését. Igez vannak olyan kristályok, amik képesek megszüntetni varázslatok hatását, de ilyen most nincs a zsebemben, így marad a pálca. Elmorgom a varázsigét, és megszüntetem a csiklandozó bűbájt. *
- Bizonyára nagyon népszerű vagy! * jegyzem meg, miközben kezet nyújtok a férfinak, miközben az angolnak hála a magázás kérdése fel sem merül. *
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 27. 19:21 Ugrás a poszthoz

Markovits & Mészáros

*A tanerőnek nem esett semmi baja, felpattan, fogadja a megjegyzésem, és egyáltalán nem tűnik a kelleténél bosszúsabbnak. Pedig felmerült bennem, hogy ha a férfi az önérzetesebb fajtából való, még szép kis jelenet is kerekedhet itt, amihez eszem ágában sem volt asszisztálni. Ilyesmire tehát nem kerül sor - amit az előttem álló úriember javára írok fel - ellenben feltűnik a színen egy fiatal nő és a professzor hogyléte felől érdeklődik. Ha nem egy iskolai rendezvény kellős közepén lennénk, ez lenne az a pillanat, amikor magukra hagyom őket. De itt vagyunk, nem húzhatom fel a nyúlcipőt, a férfi egyébként is bemutatkozik. Azonban nem sokat mond nekem a neve, a tanári kart egyáltalán nem ismerem. *
- Chaske Tsosie* mutatkozom be én is, bár a nemhivatalos titulusoknak még híján vagyok. Bár akkor sem használnám őket, ha lennének, örülhetnek a bátrabb diákok, ha egyáltalán eltűrök bármilyen más megszólítást a nevemen kívül. A hivatalos titulusom pedig azt hiszem evidens, legalábbis mostanra.
Követem Markovitsot az asztalhoz és én is gyorsan helyet foglalok, hogy ne zavarjuk tovább az ünnepséget. Úgy ülök, hogy a két tanerő egymás mellé kerülhesse, ha szeretne, amennyiben ugyanis ők nem akarnak engem bevonni az esetleges beszélgetésbe, én sem fogok társalgásba kezdeni. Nem az én műfajom, egyébként sincs mondani valóm. A rendezvény további részében inkább a csendes megfigyelő szerepét vállalom magamra, érdeklődve hallgatom az igazgató beszédét és nézem, ahogy az iskola okoskái kiballagnak a nevük hallatán, eltérő szerénységgel nyugtázva a dolgot. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 27. 19:21
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 29. 17:29 Ugrás a poszthoz

Ririke - Zárás

*A nagy áttörést az hozza meg, hogy ellátom a beütött kis kezét. Ezt lényegében sikerként könyvelhetem el, hiszen az volt a célom, hogy a kis szöszi ne féljen tőlem, de a hirtelen jött nagy lelkesedés teljesen váratlanul ér. Erre azért már nem vágytam, nem is igen tudok vele mit kezdeni. Csak remélem, hogy nem is kell.
A kérdéseit megint csak szó nélkül hagyom. Az különben is egy elég érdekes, és bonyolult téma, hogy hogyan tudok gyógyítani a puszta kezemmel, ebbe még akkor sem mennék bele, ha a beszélgetőpartnerem nem egy hat éves kislány lenne, és tudna angolul. A másik kérdésre pedig egyszerűen felesleges is szót pazarolni. Őszintén szólva nem horzsolásokra szerződtem, kissé lealacsonyítónak is érzem, hogy ilyesmikkel kelljen foglalkoznom. De mégsem tehetem meg, hogy elutasítsam a lányka kérését. Így hát kissé kelletlenül, nem törődve azzal, hogy ennek jeleit a kislány felismeri-e, nekilátok a seb begyógyításának. Nagyrészt már bevarasodott, teljesen tisztának is tűnik, a széleinél viszont látszik, hogy a lány már itt-ott elkezdte lekapargatni a vart. Először is ezt a műveletet hajtom végre én is, közben az érintésemmel biztosítva, hogy a kicsi ne érezzen fájdalmat közben, a varasodással ugyanis a test már elkezdte az alatta lévő új hám kialakítását, én pedig most ebbe a folyamatba készülök beleavatkozni. Ehhez pedig meg kell szabadulnom a vartól, hiszen jelenleg az védi meg a külvilágtól, illetve tőlem sérült bőrt. Ezután körkörös mozdulatokkal simogatom a sebet kívülről haladva befelé, míg az végül teljesen el nem tűnik.
Felpillantok a kislányra, mint kiderül Ririre, aki remélhetőleg elégedett az eredménnyel. Újabb gyógyításra váró karcolások nem kerülnek elő, aminek valahol igazán örülök. A nagyteremre csak bólintok egyet, majd a gyomrom újabb kordulása is nyomatékot ad a szavaimnak. Felállok, megvárom míg Riri is összeszedi magát. Ezalatt picit elgondolkodom, mert összességében nem olyan rossz ám a kislány társasága. De ennyivel le is zárom a dolgot, elvégre néhány percet töltöttem csak vele, hosszú távon nem bírnám. Riri még kezet is most, de akármilyen jó példával is jár elöl, én most mégsem mártom a kezem a kútba.  Végül együtt sétálunk be a nagyterembe, a felállás a továbbiakban is megmarad; ő csicsereg én hallgatok. *
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 29. 19:25 Ugrás a poszthoz

Csipetcsapat

*Most már egy kicsit, mit kicsit!, nagyon bánom, hogy a Törpilla kísérőinek megengedtem, hogy maradjanak. Nem mintha zavarnának a gondolkodásban, koncentrálásban, bármiben, nagyon jól ki tudom őket zárni, csak egyszerűen irritál a tudat, hogy itt vannak, szemérmetlenül kibeszélnek, és a sok locsogás közepette teljesen felesleges is lenne tőlük bármit kérdezni. Egyelőre még türtőztetem magam, de érzem, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, amikor Maryn kívül mindenkit el fogok küldeni. Bár, ha belegondolok, a szőkeséggel is szeretnék majd elbeszélgetni. Az egész beszélgetésükből csak az Adria szívére vonatkozó rész érdekel. Itt is csak az a gond, hogy láthatóan ő sem beszél angolul. De azért majd  valakinek nem ártana közölni vele, hogy elég felelőtlen dolog elhallgatni ilyesmit. Ezen kívül pedig kíváncsi lennék, hogy mégis milyen bájitalt szed. De mindezt majd csak akkor, ha Maryt sikerül megnövesztenem, most övé az elsőbbség. A zsugorodást sikerül megállítanom. Ez már részsiker. Biztatás és pozitív energiák sugárzása helyett viszont Mary hideg, szúrós pillantásokat kap tőlem, amikor kiszól a fiúknak. A beszűrődő zajokból egyértelmű, hogy ezek ketten odakint mindjárt egymás torkának esnek, amivel semmi bajom nincs. Azzal már lenne, ha mindezt idebent folytatnák. Szerencsére azonban az említett nem jelenik meg a gyengélkedőn, aminek felettébb örülök. Elég nem nekem a csicsergő lányok társasága, a fiúkat már nem tűrném meg.
Egy mezei zsugorító főzet ellenszere semmit sem használ, a lányka még egy millimétert sem nő. Ezt a homlokomat ráncolva, kissé gondterhelt arckifejezéssel konstatálom. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy gondoltam, sokkal több időt fog igénybe venni. Ez az egy, amit sajnálok; az idő. Örülök, hogy olyan feladatom van, ami tényleg igénybe veszi a képességeimet és megmozgatja az agytekervényeimet, csak a hosszas kísérletezés kilátása nem áll közel a szívemhez. Mindig is ebből állt az életem, próbálkozok, kísérletezek és már a legapróbb eredménynek is örülök. De ilyenkor arról van szó, ami a saját érdekem, a saját célom. A kötelességemre, a munkámra viszont már sajnálom ezt az időt. *
- Lányok! * szólítom meg őket emelt hangon, hogy hagyják abba a csacsogást, és egy picit próbáljanak meg rám figyelni. * - Mindegy * Legyintek lemondóan. Végül mégsem teszem fel a kérdéseimet, mert activity-zni nincs kedvem, és egyébként sem úgy tűnnek, mint akik hoztak nekem mintát a Maryt ért kotyvalékból. A jelek szerint az egész felszívódott miután reakcióba lépett Mary testével. Pedig sokkal könnyebb dolgom lenne, ha előbb bevizsgálhatnám a főzetet. Mostanra már nagyon zavarnak a nyelvi nehézségek, de sajnos tehetetlen vagyok az ügyben, az pedig teljességgel kizárt, hogy a mutogatással hülyét csináljak magamból. Akkor már inkább a nehezebb utat választom - megoldok mindent egyedül. Megint szóra nyitom a szám, már hozzászoktam, hogy mindig kommentáljam, hogy mit csinálok, mi fog történni, mi a baj. De feleslegesen nem szeretem jártatni a számat, márpedig az eddigiek alapján hiába kezdeném ecsetelni, hogy mi a gond, a lányok nem értenék, ami elég frusztráló.
Fogom magam megint a szekrényekhez sétálok előszedek két bőrkötéses könyvet, lepakolom őket a, majd kipakolom a bájitalfőzéshez szükséges eszközöket és hozzávalókat. Az alap bájital megvan, csak a hozzávalók arányával kell majd játszadoznom. Számomra ez csak egy megoldandó probléma, az a része már kevésbé érdekel, hogy ki volt ebben a kastélyban olyan idióta, hogy készített egy totálisan félresikerült zsugorító főzetet, és aztán az hogy került kapcsolatba Maryvel.
Ha nem vagyok kénytelen válaszolni a lányok esetleges kérdéseire, vagy nem dühítenek fel valamivel, akkor a következő fél órát néma főzőcskézéssel töltöm. Ha esetleg türelmetlenek lennének, az sem zavar ha Adria és Leonie itt hagyják a barátnőjüket. Mindenesetre egy jó fél óra múlva ejtem meg az első próbát, egy kis kanállal nyújtok Mary felé a kőzetből, hogy igyon belőle. Csak egy hiú ábránd volt, hogy rögtön elsőre sikerüljön eltalálnom az arányokat, Mary mérete továbbra sem változik. Ezt egy apró sóhajjal veszem tudomásul, és folytatom a bájital főzését. Elmélyedve tanulmányozom közben a szakirodalmat, néha motyogok is magamban, egymás után dobálom a hozzávalókat az üstbe, és ezúttal is több mint egy fél óra telik el, mire újabb próbát teszek. Ezúttal siker koronázza az erőfeszítéseimet. Ha Mary inni kezdi a felé nyújtott fiola tartalmát elkezd nőni valamivel lassabban, mint ahogy összement, de mégiscsak nő. *
- Addig idd, amíg ugyanolyan magas nem vagy, mint voltál * magyarázom a hatást, amire valószínűleg magától is rájön, hiszen ha elveszi a szájától az üvegcsét a növekedés megáll. Büszkén figyelem a fejleményeket. *
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 30. 21:54 Ugrás a poszthoz

Botond, nem vagyok pszichológus, de az már egy jel, ha azonnal magadra veszed Rolleyes

szépe estét, egyébként (:
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 30. 22:48 Ugrás a poszthoz

Na, de kisasszony, ne tessék már rossz híremet kelteni.  Tongue
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Chaske Tsosie összes hozzászólása (252 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Fel