29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jimnie Meccoy összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. június 11. 23:15 Ugrás a poszthoz

× L E V E N T E,

Amikor a világos, szellős utcából a szűk, kopottas helyiségbe lépett, orrát megcsapta az erős naftalinszag.  A naftalin mellett régi papír, korhadó fa tette teljessé a bűzképletet, melyhez vizuális hatásként zsúfolásig rakott, szúette könyvespolcok és ezüstös pókhálófoszlányok társultak. Bizarr, ódivatú bolthelyiség kellős közepébe csöppent, melyet a sejtelmesen derengő félhomály és a kellemetlen szag tett első látásra nemkívánatossá. Az ablaküvegen – melyen részint annak kétes tisztasága, részint sötét üvege miatt csak mérsékelten hatolt be a fény – cirkalmas kézírással díszelgett egy lap: eladót felveszünk.
Jimnie nemigen dolgozott még – a gyógyító képzést elkezdte ugyan, de el nem végezte, így mindössze VAV-vizsgáival felfegyverkezve vágott neki a varázsló-munkaerőpiacnak, viszonylag csekély eséllyel és lelkesedéssel. Bármilyen állást elvállalt volna – pénzszűkében lévén nem válogathatott (álláskeresés címen még az „internetre” is rácsatlakozott, bár a mugli hipermarketek csábító árufeltöltői ajánlatait azért kiszelektálta).
Turkálós göncei, foltos talárja, szerteszét álló, zsíros haja nem volt túlságosan bizalomgerjesztő, sőt, egyenesen egy középkori árvafiú benyomását keltette. Kialvatlan szemeivel körbepillantott az apró boltban, de nem látott sem eladót, sem vevőt – látszólag egyedül volt. Köhintett egyet, csak úgy mellesleg, figyelemfelhívásként. Szinte látni vélte, ahogy az áramló levegő felkavarja a helyiség finoman szálldogáló porát, melyet mintha évtizedek óta nem háborgatott volna senki.

Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. szeptember 24. 22:12 Ugrás a poszthoz

× Runa


Mindent összevetve nem állíthatjuk, hogy a Garay utcai olcsó kis kínai büfében jó lett volna a koszt. Szezámmagos csirkegolyóik nélkülözték mind a valódi húst, mind a valódi szezámmagot, ellenben klassz édes-savanyú öntet járt hozzájuk, a trutyis fajtából. Ez azért is remek, mert a szósz használatával a pult mögötti minden étel egyféle ízű lesz – a választási hiba így minimálisra csökkenthető –, másrészt az enyhén avas összetevők mellékízét is elnyomja.
Jimnie e gondolatokkal a fejében bámult kifelé a kifőzde ablakán, miközben zöldséges tésztája maradékát felcsavarta a villára (előzőleg pálcikát kért, de hamar kiderült, hogy a hagyományos evőeszközökkel egyelőre még gyorsabban megy az étkezés). Egy nehezen analizálható zöldségdarab cigányútra ment, s csak félperces köhögéses haláltusa után került vissza ismét a tányérba (a fajtáját ekkor sem sikerült megállapítani). Miután az étel elfogyott, Jimnie (egy Rákóczis bankóval szegényebben) kilépett a büféből, gondosan táskájába csúsztatva a pergamenköteget, amit olvasott. Nemrég jelentkezett az iskolába tanárnak – ennek esélyét nem sokkal korábban még abszolút minimálisnak látta volna, de hát változnak az idők –, s a pozitív választól felderülve indult el hazafelé.
A Jókai utcában volt lakása. Udvari kis garzon, az a fajta, ahová a szomszéd Terike néni bájos csevegése éjjel-nappal behallatszik, s ahová a tűzhelyen piruló hagyma cseppet sem kellemes szaga is előszeretettel kígyózik be. Most, hogy már csak napokat tölthet otthon – mivel nemsokára ismét nagy szeretettel várja a kastély egy dohos szobája –, mindenképpen szeretett volna hazaérni s aludni egy jót. Az ablakokat mindig gondosan bezárta, általában le is függönyözte – az állandóan elfüggönyözött lakás pedig bizony pletykákat szült a házban, amit Terike, Ilonka és Marika néni előszeretettel terjesztett tova. Valójában csak annyi volt az ok, hogy ne lássa meg senki, amint pálcájával varázsol, de ezt persze a szomszédság nem tudhatta. Isten tudja, mit hittek hát.
Már az Oktogon fele járt, mikor felötlött benne, hogy utolsó pesti napjai egyikén bedob egy csokis mekfrízt, irányt változtatott hát. Ám még mielőtt a gyorsétterem kapujához odaért volna, valami hatalmas dolog ütődött a hátának, ő pedig térdre borult, elejtve a kezében tartott táskát. Hátrasandított – valami ismeretlen fiatal lány esett neki a hátának, halványan ismerősnek tűnt… De nem, kizárt, hogy ismeri.
- Nézzen már az orra elé – szólt hátra ingerülten, és megmasszírozta vészjóslóan megcsikordult vállát. A lányra kissé udvariatlanul bár, de ügyet sem vetett többet – annál inkább a táskájára szegeződött a pillantása, amiből különféle holmik estek ki, ízléses bazárt kialakítva a macskakövön. Szájába harapott, amikor észrevette, hogy varázspálcája tőle két méterre hevert az aszfalton – a járdán siető legalább harminc fő pedig hol az ő furcsa kettősüket, hol a pálcát figyelte csodálkozó pillantással.
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. október 28. 20:14 Ugrás a poszthoz

× Runa

Még szerencse, hogy az ügyetlen fruska a pálcáért nyúlt. Annál kevésbé volt szerencsés viszont, hogy a varázspálca egy McDonald’s-ból épp akkor kilépő, anyukája vádliját kedvesen rugdosó pufók kiskölyök lábához gurult. A leányzó hamar felkapta ugyan a pálcát, a kisgyerek azonban – a lány háta mögött – mohó pillantást vetett a varázseszközre. Még csak az kellene, hogy hangosan felkiáltson: anyu, nekem is vegyél egy ilyen pálcát!
Ilyesmi azonban nem történt. Helyette a leányzó lendületes mozdulattal Jimnie karjába csimpaszkodott (!), és minden bizonnyal bizalomgerjesztőnek szánt – bár nem túlzottan okos – mosolyt felvéve próbálta eltussolni az incidenst. Még meg is kérdezte, nem esett –e baja a pálcájának. Milyen jó fej.
- Nem az enyém, az unokaöcsém játékeszköze – vágta rá. Már épp le akarta rázni a kis fruskát, amikor az egy papírt dugott az orra elé, majd afelől érdeklődött, merre van valami antikvárium. Hozzátette: szívesen venné, ha Jimnie el is kísérné odáig („persze csak ha nem tartja pofátlanságnak.”)
Jimnie megpróbálkozott (csak próbálkozott) egy kedvesnek szánt mosollyal, majd baljával erőteljes mozdulattal kiszabadította magát a leányzó szorításából.
- Tudja, hölgyem, általában nem szeretem, ha vadidegen emberek a karomba csimpaszkodnak – felelte teljes őszinteséggel, majd sietve folytatta. – Sajnos itt elválnak útjaink: nem tudom, merre van az antikvárium – de a sarokban ülő úriember bizonyára tudja, ismerős a környéken – mutatott baljával a gyorsétterem ajtaja előtt fekvő hajléktalanra, aki koccintós palackokkal bástyázta körbe magát, s szinte látható volt felette a szar műborból áradó illatfelhő.
 Már éppen menni készült, de a leány utolsó mondata miatt megtorpant – egy boszorkánnyal állna szemben? Alaposan (kissé szemtelenül) mérte végig a szemeivel, de nem tűnt ismerősnek – pedig biztos bagolyköves a szentem. Nem is olyan fiatal, de… Talán akkor kerülhetett oda, amikor ő már elballagott. Inkább eljátssza, hogy mugli, csak szabadulna már tőle.
- Tessék? – vonta fel a szemöldökét. – Ez eredeti pozdorja. Made in Vietnam – tette hozzá.
 

 
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. november 10. 11:57 Ugrás a poszthoz

Gyakorlati óra

Szürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban  ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.

Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. november 11. 21:18 Ugrás a poszthoz

Jól tippelt: feltárult a kétszárnyú üvegajtó, s három diák lépett be rajta – no meg afféle potyautasként egy kis kellemetlenül hideg szél. Megkönnyebbülten fellélegzett – a társaság már megvan, az első lépés tehát abszolválódni látszott. Jelentőségteljes pillantást vetett az igazgatóra, ezzel jelezve, hogy nem várnak több érkezőre.
- Köszöntök mindenkit a sziklakórházban – kezdte kissé rekedtes hangon. Gyorsan a zsebébe kotort egy Strepsilsért, majd folytatta. – Szeretném bemutatni az intézet igazgatóját, aki kezdésként szólna pár szót a kórház történetéről.
Az igazgatóra emelte pillantását, s egy fél lépéssel hátrahúzódott. A főgyógyító megköszörülte a torkát, majd gyors bemutatkozás után a tárgyra tért.
- Talán hallottátok már, hogy intézményünk 1930 óta üzemel itt jelenlegi formájában. A világháborúk okozta szükséghelyzet kívánta meg, hogy a jobb szárnyat átengedjük a varázstalan emberek számára… A területet később nem vette vissza az intézmény, ma múzeumot találhattok ott. Ez a rész azonban jelenleg is üzemel, mint az ország legnagyobb mágikus ispotálya. Körülbelül százan dolgozunk itt, a kisegítő személyzetet, recepciósokat is beleszámítva – az igazgató balra, a betegfelvevő pult mögé mutatott. – Röviden bemutatnám az egyes osztályokat. Kérlek, kövessetek – intett a diákoknak és Jimnie-nek, majd elindult a jobbra vezető tágas, fáklyákkal megvilágított folyosón.
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. november 30. 16:34 Ugrás a poszthoz

Gyakorlati óra

Jimnie elindult a kórház igazgató főorvosa után a jobb oldalon nyíló, világos folyosón. Az nem vezette őket sokáig: lementek pár lépcsőfokon, majd megálltak egy kétszárnyú üvegajtó előtt.
- A muglik nem kívánták aktívan hasznosítani a kórház többi részét, egészségtelennek tartották a barlangjellegű környezet – válaszolt az igazgató Jenny kérdésére, s egy pálcaintéssel kitárta az üvegajtót, előreengedve a csoportot. Tágas, boltíves teremben álltak, a szemközti elvarázsolt ablakokon hívogatóan áradt be a napfény. A nagy teremben legalább húsz ágyat helyeztek el, paravánokkal és függönyökkel többé-kevésbé elválasztva őket egymástól.
- Ez itt a kórház első számú kórterme – közölte velük az igazgató, majd rámutatott a szemközti falon lévő márványtáblára, melyen egy római egyes szám állt, s alatta a felirat: „Mágikus ragályok.” – Nos… Ide a varázsragályok által megfertőzött betegeink kerülnek.  A kórteremnek – s a többinek is – két része van, ebben a teremrészben a nem fertőző betegségekkel küzdők fekszenek, a mögöttetek lévő ajtón túl pedig ugyanennek a kórteremnek a fertőző részlege van. Összesen öt nagy kórtermünk van, mindegyik hasonló módon kettéosztva. A fertőző részlegek csak kivételes esetben látogathatóak, az ottani betegeink általában el sem hagyhatják a termet gyógyulásukig...  A többi részleg többé-kevésbé egymásba nyílik, a jobb állapotú betegeink mozgása nincs korlátozva – külön közösségi szoba is rendelkezésükre áll – ezzel a bal oldalt nyíló helyiségre mutatott: az üvegajtón át kényelmes fotelekkel berendezett könyvtárszobát láttak.
- Egy kórteremben általában kétszer húsz ágy van - ha sok a beteg, a jelenleg üresen álló termeinket is használatba vesszük -, de nagyon ritkán fordul elő, hogy megtelne a kórház. Ebben a teremben például csak öten vannak: egy háromfős család sárkányhimlővel – a fertőző stádiumon túl vannak -, ketten pedig ragyaszóródással az elkülönített részlegen. Ha nincsen kérdés, haladhatunk tovább – bár ha akarjátok, tehetünk egy vizitet a sárkányhimlős betegeinknél… - tette hozzá kétkedve, s a félig-meddig elfüggönyözött ágyakra mutatott a terem sarkában.
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2014. december 13. 00:56 Ugrás a poszthoz

Gyakorlati óra

Jimnie maga igyekezett a háttérben maradni, ő is érdeklődve vizsgálgatta a kórtermet – a berendezés mintha modernebb lett volna, mint legutóbbi látogatásakor. Lapos pillantásokat vetett karórájára, megállapítva, hogy a tervezett egy óra túlságosan is gyorsan telik. Az igazgatóra pillantott, akit – úgy tűnik – teljesen lekötöttek egy időre Jenny kérdései.
- Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el a gyógyító Jenny első kérdésére válaszolva -, de ezt a döntést nem mi hoztuk. Az itteni mugli kórházi felszereléseket a sokkal jobban kiépített városmajori klinikába telepítették át – tette hozzá. – A kapacitásunkat tekintve… Nos, alapvetően kétszáz ágy van a kórtermekben, ezen kívül további két üres teremben szükség esetén huszonöt-huszonöt beteget tudunk elszállásolni, ez körülbelül 250 fő. Azonban a százhúsz főnyi telítettséget is ritkán érjük el. Sürgősségi kezelésre bárkit fogadunk, hosszabb kúráknál azonban inkább a környéken lakókat szoktuk felvenni – válaszolt, remélve, hogy ezzel a leányzó minden kérdését megmagyarázta. – Ami pedig a sárkányhimlős betegeinket illeti… - kissé lehalkította hangját – körülbelül egy hónapja vannak itt, és reményeim szerint egy hét múlva haza is mehetnek. Gyertek – intett a főgyógyító maga után, és a terem széle felé sietett. Enyhén félrehúzta a függönyt – ekkor azonban észrevette, hogy a betegek alszanak. Csendre intette a diákokat, majd keze egy mozdulatával jelezte, hol álljanak meg.
A látvány nem volt szép. A diákok csak a legkívül fekvő beteget láthatták, de vélhetően ez is elég volt nekik: zöldes színűre színeződött, enyhén keléses, rücskös bőrt figyelhettek meg a páciens arcán. A gyógyító nagy óvatosan leemelt az ágy feletti polcról egy barna színű üveget – rajta a „Sárkányhimlő – Gorsemoor-tinktúra” felirattal, majd fehér köpenyének zsebéből egy nagy ecsetet halászott elő. Finoman, óvatosan kent egy réteg tinktúrát a beteg arcára: enyhén sistergő hang hallatszott, szinte látni lehetett, ahogy az erős gyógyfőzet szétmarja a csomós keléseket. Várt pár másodpercet, majd ugyanezt a műveletet megismételte a másik két beteggel, végül visszatette a gyógyszert a helyére. Pár lépéssel a diákok mellé lépett, s suttogó hangon megszólalt.
- E betegeinknek már csak az arcukon vannak kelések, s ebben a fázisban már csak tinktúrával kezeljük őket. Ha érdekel titeket a betegség háttere, inkább a következő teremben mondanám el, ne keltsük fel őket – tette hozzá továbbra is suttogva, s pálcájával behúzta az ágyakat jótékonyan elrejtő függönyt.
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. május 3. 15:28 Ugrás a poszthoz

Bea

Üres volt a tanári szoba: kollégái többségének órája volt vagy a szobájában tartózkodott, nem is ült az asztalánál rajta kívül senki – s mi tagadás, ő sem túl szívesen. Jobbjában pennát tartott, baljával pedig szórakozottan kevergetett egy pohár kávét (instant Nescafé "háromazegyben", bár koffein nem sok lehetett benne), s le sem tagadhatta volna, hogy jobban élvezi ezt, mint a rá váró házifeladat-halom javítását.
Elnyomott egy hatalmas ásítást, majd nagy nehezen befejezett egyet az asztalon heverő munkák közül, ráírt egy elfogadhatót – bár csak jófejségből –, majd letette a pennát, hogy nyújtózzon egyet. Egész nap az asztala előtt ült – nem mintha olyan sok munkát kapott volna, de már két hete hozzájuk sem nyúlt, érthető, hogy felhalmozódtak a javításra váró dolgozatok.
Hogy felfrissüljön egy kicsit, pár percre kiment a mosdóba – miután megcsodálta karikás szemeit, melyek hűen tükrözték, hogy ismét alig aludt, némi hideg vízzel megmosakodott (nehogy végképp elaludjon), s az illemhely használata után visszatért a tanáriba.
Pár percet volt csak távol – a mosdó mondjuk a másik emeleten volt, tehát akár hat-hét perc is lehetett –, de látta, hogy a tanári már nem üres. Ez önmagában nem lett volna figyelemre méltó esemény, az azonban annál inkább, hogy valaki a székében ült. Megállt a küszöbön, félig az ajtó takarásban – vigyázva arra, hogy ne csapjon zajt – és figyelte a lányt. Mert nem kellett kétszer ránéznie Beára, hogy felismerje.
Azt nem tudhatta, hogy Bea már korábban érkezett – csak annyit látott, hogy Bea csokit próbált elővarázsolni, azt már nem, hogy rejtett is az asztalába valamit (ehhez korábban kellett volna érkeznie). A csokoládét szerette ugyan, de mindig a szobájában tartotta, ezért valószínűtlen volt, hogy Bea talál valamit.
- Úgy látom – szólalt meg, s közelebb lépett egyet –, úgy látom, valaki nagyon szeretne egy büntetőmunkát. – Nem volt mérges, még örült is, hogy találkoztak, de azért mégse higgye Bea, hogy retorzió nélkül turkálhat az asztalánál. Ott azért – még? – nem tartanak.

Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. május 7. 22:01 Ugrás a poszthoz

Bea

Bea jól játszotta a szerepét. Tettetett – vagy talán őszinte? – mosollyal, színpadiasan állt fel a székéből, majd azt a helyére tolva a pálcáját is eltette. Közelebb lépett hozzá – ő is lépett kettőt, s arra eszmélt, hogy Bea egyenesen rá, pontosabban a szemébe néz. Merlinre megesküdött, hogy ő ugyan nem csinált semmit, nem nyúlt semmihez, nem olvasott el semmit – ezt Jimnie hitte is, nem is. Az elképzelhető volt ugyan, hogy Bea tényleg nem nyúlt hozzá semmihez, mondjuk, ha épp akkor jött be – de mit keresett egyáltalán az asztalánál? Arról szó sem lehetett, hogy mondjuk csak egy házit adott le, mert egyrészt akkor nem ült volna le, másrészt ezen a héten nem adott ki semmiféle feladatot a hatodéveseknek.
- Hát persze – bólintott. – Valaki besétál a tanáriba, leül az asztalomhoz, édességet keres, de közben nem akar hozzányúlni semmihez… Meg sem kérdezem, miért jöttél be. Már ez is hihető történet – mosolyodott el, bár cinizmusát nem sikerült lepleznie, nem is akarta kifejezetten. Bea kedvesen mosolygott közben, szemtelensége tulajdonképpen már imponáló volt.
- Hadd gondolkozzam… - nyújtotta el a szót látványosan töprengő arcot vágva, amikor Bea arról érdeklődött, hogy nem úszhatná-e meg a büntetést. Süteményt akar enni? Hm. Érdekes gondolat. Most már nem játszotta meg a töprengést, fürkésző pillantással próbált rájönni, mit érezhet a lány. Érezhet egyáltalán valamit? Sokszor gondolkozott Beán, amikor épp egyedül volt, de sosem jutott semmi érdemire, Bea kiismerhetetlen volt, titkolódzó. Bár az, hogy sütizni akar vele… Talán jelent valamit mégis. De már nem csak azt nem tudta, hogy Bea mit érez iránta, fordítva sem.
- Nem – hozta meg végül a tömör döntést. – Ülj csak vissza oda – mutatott az asztal felé, majd a szomszéd asztaltulajdonos (Artemisia) székéhez sétált, felemelte, s sajátja mellé helyezte, majd helyet foglalt rajta. Temi biztosan nem bánná.
- A büntetőmunkát máris kezdheted – mondta egy széles vigyor körítésében, majd megfogott egy köteg kijavítatlan házit-szorgalmit, s letette az asztal másik felére - oda, ahová Beát várta. Lehetett vagy ötven darab. A kupac másik felét maga felé elé húzta, s javítani kezdett. – Gondolom, kitaláltad, mi a feladat – szólt hátra sem nézve, bujkáló mosollyal. Ha már leült a székébe a lány, maradjon még két-három órát.

Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. május 18. 23:17 Ugrás a poszthoz

Bea

Nem értette, miért értetlenkedik Bea: az nem lehet, hogy nem vette észre azt a gúnyt és élcet, amely a hangjában volt. A „hihető történet” természetesen nem volt komoly – Beának vagy szemmel láthatóan nincs érzéke az iróniához, vagy csak szórakozik. Megkönnyebbülten konstatálta a lány arcán megjelenő félmosolyt. Nyilván viccről van szó.
A helyzetet tekintve ez nem is számított különösebben, mert Beán már nem segíthetett senki: addig nem áll fel a székből, amíg ki nem végzi a rémisztően magas házifeladat-halmot, mely fenyegetően tornyosult és porosodott jobb napokat látott asztalán.
- Igen, megbüntetlek – reflektált a kissé felháborodott hangnemre teljes nyugalommal, de azért mosolygott közben. Nem merte leplezetlenül nézni a lányt, így csak a szeme sarkából pillantott Beára, s közben igyekezett elfojtani azt a gondolatot, hogy „jól áll neki, ha durcás.”
Nem nagyon hatotta meg, hogy Bea már nem akar sütizni vele – ezerszer rosszabb büntetést is kitalálhatott volna. Bár Jimnie alapvetően nem a kreativitásáról volt híres, a különféle retorziók kieszelésében messzemenően élénk volt a fantáziája. Beának nem válaszolt, de nem tudta leplezni elégedett-gúnyos vigyorát.
Jó néhány esemény perc telt el szorgos munkával, amikor elfogyott a tinta. A férfi egy hanyag kézmozdulattal a szemetesbe hajította a kiürült üvegcsét, és fáradtan a fiókjába túrt, hogy kibontson egy újabbat. Az első dolog, amit észrevett, egy hosszúkás, fehér boríték volt, ami legutóbb – mikor is? talán tegnap – még egészen biztosan nem volt a fiókban.
- Nocsak – mondta meglepetten, bár kissé reszelős hangon – a torka kiszáradt a néma munkával töltött percek során. Gyanakodva méregette Beát, ujjai pedig szétnyitották a borítékot, s lassan kihúzták az összehajtott pergamenlapot. Közben nem vette le a tekintetét a lányról, hogy a reakciót figyelhesse – nem kizárt, hogy az ő ajándékát tartja épp a kezében. Beától voltaképpen akármi kitelik.
Utoljára módosította:Jimnie Meccoy, 2016. május 18. 23:18
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. június 2. 17:02 Ugrás a poszthoz

A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.




A leírás Thomas Alexander Everett munkája.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2016. június 2. 21:29
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. június 2. 17:08 Ugrás a poszthoz

Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.




Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.




Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.




Thomas Alexander Everett munkája
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2016. június 2. 17:10
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. június 23. 23:23 Ugrás a poszthoz

Bea


- Igen. Nocsak – hangzott el a szó harmadszor is a tanáriban, majd azt – legalábbis a tanár így érezte – érezhető csend követte. Leplezetlen érdeklődéssel figyelte Bea arcát, hátha árulkodó jeleket fedez fel. Vagy Bea volt jó színész, vagy a tanár rossz emberismerő, mindenesetre a lány arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Jimnie vállat vont, majd – miután teljesen kihúzta a pergamenlapot a borítékból –, letette maga elé az asztalra, nem nyitotta ki. Pár másodpercig töprengve nézett az összehajtott pergamenlapra, majd a borítékot is szemügyre vette, de nem talált rajta semmit. Se címzést, se egy árva tintafoltot. Visszatette az üres borítékot a fiókba - majd jó lesz még valamire, legalább az egyébként is csekély fizetését nem az írószerboltban költi el -, majd ismét az üzenetre nézett hosszasan és elgondolkozva. Ám ettől nem lett okosabb.
- Csak azt hittem, tőled kaptam valamit – dörmögte, bár ez a lehetőség továbbra sem volt kizárva. De az sem teljesen lehetetlen, hogy valamelyik tanárkollégája szórakozott, ilyenre is volt már precedens. Mindenesetre nem akarta a lány előtt felbontani semmiképpen, mi van, ha valami személyes levél? Bea biztos megkérdezte volna, mi van benne, ezt pedig nem akarta kockáztatni. Persze lehet, hogy ő csempészte oda, még mikor a mosdóban volt. Bár… - itt elgondolkozott egy pillanatra –, egy-két napja nem keresett új üveget, régóta ott lehetett az a papír.
- Nem olvasod fel nekem? Ez az egyik első tanársegédi feladatod – bökött a levél felé, miután rájött, hogy nincs nagy valószínűsége, hogy bármi személyeset kapott volna. Ha Bea írta, akkor külön jó, hogy személyesen is elmondhatja, mit akart. Ha meg egy kollégája, akkor is nyugodtan láthatja a levelet, bizonyára valami hétköznapi elintéznivalóról van szó. Egy utolsó pennavonással befejezte az épp előtte fekvő szorgalmit, s udvariasan érdeklődő arccal nézett a lányra, mit szól a fejleményekhez.

Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1890
Írta: 2016. július 9. 22:02 Ugrás a poszthoz

Bea


Bea olyan kedvesen ajánlotta, hogy meghívta volna sütizni a cukrászdába, hogy Jimnie majdnem azt mondta, hogy menjen csak, majd elintézi azt a maradék pár – azaz legalább harminc-negyven – szorgalmit. A házifeladat-torony látványosan csökkent, igazán nem maradt már sok javítanivaló, a látványosan unatkozó Bea pedig már-már meglágyította a tanárt, de aztán Jimnie megmakacsolta magát: nem. Elmosolyodott a cukrászda megemlítésére, s belegondolt, ugyan hogy is lenne ez lehetséges, de a következő pillanatban eszébe jutott: sok más tanárnak van vagy volt diák párja, nincs ebben semmi ördögtől való, Bea pedig már rég nagykorú.
Ezen elmélkedett egy darabig, de azért hallotta, hogy Bea kérdezett valamit – komolyan, miért nem tudja elfogadni szó nélkül a büntetést? Kezdte zavarni a tudálékoskodás.
- Ellenkezőleg. Személyi asszisztensé léptettelek elő a tanársegédi munka mellett – mondta egy félmosoly kíséretében, majd – mikor Bea elé tolta a levelet, hogy olvassa fel –, kíváncsian a lány felé fordult. Az üzenet rövid volt, de tömör – egy pillanatig szóhoz sem jutott, csak meredt Beára, majd kikapta a kezéből a papírt, hogy megnézze, tényleg az van-e rajta, értetlenül meredt a sorokra. Hirtelen egy ember jutott eszébe, akinek esélye volt becsempészni a levelet a fiókjába és a monogramja is stimmelt, ő pedig itt ült mellette. Másrészről a lány arca nem árult el semmit, de ez nem győzte meg a tanárt, Bea jól tudott színészkedni.
- Mit is mondtál az előbb? Ha jobban belegondolok, lehet, hogy mégis elfogyaszthatnánk egy süteményt a cukrászdában… - mosolyodott el, és kicsit közelebb húzta a székét Beához. A pár perccel ezelőtti morcos-fáradt arckifejezése jobbára eltűnt, érdeklődve méregette Beát, s erős volt a gyanúja, hogy tanársegédje egyben titkos hódolója is.  
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jimnie Meccoy összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel