Gergő
Volt egy falat sütim. Volt. Egy falat. Sütim. Ami most már nem az én sütim, mert az a koszos fenevad ellopta!
- Hess! Ne! A sütimet hagyd itt! - kiabál Kumagoro egy madár után nem messze a tértől, ugyan még nem látszik, mert egy facsoport eltakarja.
Akkor is visszaszerzem - fogadkozik a plüssnyúl, és bosszúsan trappol a tolvaj galamb után. A madár, mintha direkt szívatná a szerencsétlen gyerekjátékot, mindig éppp csak annyira távolodik el Kumagorotól, hogy az ne érje el őt. A nyuszi fülét-karját lóbálva szalad a csőrös után.
Valójában nem lenne akkora szüksége arra az utolsó falat muffinra, hiszen úgy bespannolt már a kastély házi manóival, hogy szabad bejárása van a konyhába, és ha éjnek évadján kíván meg egy kis citromtortát, a barátai éjnek évadján állnak neki sütni.
Most is csak az elv az, amiért harcba száll a gonosz galambbal. Mégsem illik csak úgy eltiedülni más kajáját. Kumagoro rendes gyerek, bárkinek szívesen ad a süteményéből, ha az szépen megkéri. Vagy ha az illető - esetünkben madár - nem tud beszélni, elég, ha ráutaló magatartást tesz, vagy elég látványosan kopog a szeme, és a jó szívű nyúl egyből megosztja vele étkét. De ez a galamb egyszer csak odarepült a fűben ücsörgő plüssnyuszihoz, és amikor az épp beszédbe elegyedett volna vele, sunyin odatipegett, és csőrével kikapta a muffin végét a mancsookból. Nem fogyasztotta el rögtön, hanem hagyta, hogy Kumagoro egész utcán át kergesse.
Most felrepült a parkban álló szökőkút közepén álló szoborra, és kíváncsian fordul vissza várva, mit lép erre a rózsaszín szőrmók.
Nekem kell az a falat - tökéli el Kumagoro, és felmászik a kút párkányára. Megsaccolja a távolságot a padka és a szobor között. Nem tűnik olyan szélesnek az átugrandó víz. Nekirugaszkodik... tappancsai elhagyják a követ, és ekkor tudatosul a nyusziban, hogy mégiscsak széles az a folyó.
Loccs.
- Segítség, segítség! - jajjveszékeli a plüssnyúl, pedig igazából nem is merült a víz alá, mert ahhoz túl sekély a szökőkút. Mindenesetre nagyon vizes lett a bundája, a teste vattatömése pedig borzasztó gyorsan átázott. Kumagoro még sosem érezte ilyen pocsékul magát.
Volt egy falat sütim. Volt. Egy falat. Sütim. Ami most már nem az én sütim, mert az a koszos fenevad ellopta!
- Hess! Ne! A sütimet hagyd itt! - kiabál Kumagoro egy madár után nem messze a tértől, ugyan még nem látszik, mert egy facsoport eltakarja.
Akkor is visszaszerzem - fogadkozik a plüssnyúl, és bosszúsan trappol a tolvaj galamb után. A madár, mintha direkt szívatná a szerencsétlen gyerekjátékot, mindig éppp csak annyira távolodik el Kumagorotól, hogy az ne érje el őt. A nyuszi fülét-karját lóbálva szalad a csőrös után.
Valójában nem lenne akkora szüksége arra az utolsó falat muffinra, hiszen úgy bespannolt már a kastély házi manóival, hogy szabad bejárása van a konyhába, és ha éjnek évadján kíván meg egy kis citromtortát, a barátai éjnek évadján állnak neki sütni.
Most is csak az elv az, amiért harcba száll a gonosz galambbal. Mégsem illik csak úgy eltiedülni más kajáját. Kumagoro rendes gyerek, bárkinek szívesen ad a süteményéből, ha az szépen megkéri. Vagy ha az illető - esetünkben madár - nem tud beszélni, elég, ha ráutaló magatartást tesz, vagy elég látványosan kopog a szeme, és a jó szívű nyúl egyből megosztja vele étkét. De ez a galamb egyszer csak odarepült a fűben ücsörgő plüssnyuszihoz, és amikor az épp beszédbe elegyedett volna vele, sunyin odatipegett, és csőrével kikapta a muffin végét a mancsookból. Nem fogyasztotta el rögtön, hanem hagyta, hogy Kumagoro egész utcán át kergesse.
Most felrepült a parkban álló szökőkút közepén álló szoborra, és kíváncsian fordul vissza várva, mit lép erre a rózsaszín szőrmók.
Nekem kell az a falat - tökéli el Kumagoro, és felmászik a kút párkányára. Megsaccolja a távolságot a padka és a szobor között. Nem tűnik olyan szélesnek az átugrandó víz. Nekirugaszkodik... tappancsai elhagyják a követ, és ekkor tudatosul a nyusziban, hogy mégiscsak széles az a folyó.
Loccs.
- Segítség, segítség! - jajjveszékeli a plüssnyúl, pedig igazából nem is merült a víz alá, mert ahhoz túl sekély a szökőkút. Mindenesetre nagyon vizes lett a bundája, a teste vattatömése pedig borzasztó gyorsan átázott. Kumagoro még sosem érezte ilyen pocsékul magát.