Zorka 5

- Szándékozol többet jönni a faluba? - kérdezi kíváncsian és jó kedvvel, mert ha igen, annak nagyon fog örülni. Szeretne többet találkozni a nővel, főleg, ha ez a randi jól sikerül az előzővel ellentétben.
- Csak szerelmi bájitalt - néz komolyan a nőre és ő maga is megkóstolja, amit főzött.

Zorka 5

Miközben falatozik, röviden végigsimít Zorka kézfején. Amikor megismerte, nem is gondolta, hogy ilyen hatással lesz rá, de megkedvelte és most nem akarja elszúrni.
- Örülök - vigyorog elégedetten. Szereti, hogyha van kinek főznie és annak felettébb örül, hogy Zorka jó étvágyú nőszemély. - Arra gondoltam, hogy vacsora után megtáncoltatlak. Vannak mugli bakelitjeim.

Zorka 5

- Nem számít, ha ölelgethetlek - vigyorog miután leöblítette a vacsorát. Ez a lényeg, nem is a tánc. Zorka és a jó kis andalgós dalok.
- Amúgy van gitárom, de olyan bájos, hogy csak reggel szólal meg - mosolyog sejtelmesen.

Zorka 5

- Vagy maradhatnál is - vonja meg a vállát. Felhívás keringőre, talán. De mindketten tudják, hogy ez az ötödik randi.
- Annyiszor mondod ezt, hogy már kezdek félni - nevet fel.

Zorka 5

- Tudom, a keresztlányom is egy kis boszorka - nevet fel Lynnre gondolva. - Pedig még csak öt éves.
Hátradől a széken és miközben Zorkát nézi, issza a bort.
- Ne ijedj meg, de Pumpkin mindjárt a lábadhoz fog dörgölőzni.

Zorka 5

Zorkának teljesen igaza van. Nem lehet elég korán kezdeni a nővé válást, ők már így születnek, vagy a franc tudja.
- Tetszel neki - nevet fel amikor a macska megszaglássza a nő lábát és hozzádörgölőzik.
- Hozzá kell szoknia.

Zorka 5

Bólogat. Furcsa, hogy egy nő ne tudná, hogy hízelegnek a macskák, de hát...idővel megszokja.
- Egészségedre. Jöhet a desszert? - kérdezi és már intézi is, persze fel nem állna, pálcájával int, amitől az asztalon átveszi a koszos tányérok helyét a desszert.

Zorka 5

Megrázza a fejét. Persze, hogy nem baj, hisz azt szeretné, ha kellemesen, sőt, jól érezné magát nála.
- Mondtam, hogy tudok főzni - neveti el magát. Igen, elég büszke magára, de itt a negyven küszöbén el is várható, hogy tudjon főzni magára.
- Tánc? Vagy nézzünk meg egy filmet? - bök felével a kanapé irányába.

Zorka

Kíváncsian nézi a nőt, vajon ízlik-e neki a desszert is.
- Azt mondd meg te - mosolyodik el, majd feláll az asztaltól és a kezét nyújtja felé.
- Vasember? Star Wars? - kérdezi miközben a nappaliba húzza magával.

Zorka

- Nem sűrűn hozok haza így nőt, bármily meglepő - von vállat, de nem érti, miért fontos ez. Most vele akar lenni és nem tervezett semmi nagy dobást.
- Akkor kezdjünk bele - a kanapéra lehuppanva a távirányítót kezdi nyomkodni.

Zorka

- Szeretem, ha erre gondolsz - bólint és jobbját emeli, majd fejével int Zorkának.
- Közelebb jössz? Nagyon messze vagy - vigyorog rá és ha engedi, átöleli és nyom egy puszit a feje búbjára.

Zorka

Ahogy Zorkát öleli, a vállát cirógatja és kezdi nyugalmi állapotba helyezni magát. Star Wars és nő, a tökéletes kombináció.
- Na mi az? - sandít felé. - Nem tetszik?

Zorka

Halkan nevet fel. Hiába fordul vissza Zorka a tévé felé, Orion az álla alá nyúl és visszafordítja. Egy gyengéd, hosszú csókkal tereli el a figyelmét a filmről. Van, ami megismételhető, van, ami meg nem. Például ezek a pillanatok.

Zorka

- Igen, az elejéről kell kezdenünk - vigyorodik el. Nem szeretné még egy jó ideig elengedni őt, kihasználja, amíg simogathatja és ölelheti.
- Nagyon vártam, hogy újra láthassalak.

Zorka

Nem kell nagyon győzködni, újra közel hajol ajkaihoz és megcsókolja.
- Pumpkin miatt, ugye? - mosolyogva néz a házában alvó vörősségre. - Fent van ám a festményed...

Zorka

- Meg hát - bólint és szabad kezével a galériára mutat.
- Egyedül, vagy kísérjelek fel? - tagadhatatlanul átfutna gondolat az agyán, hogy most nagyon is szeretne Zorkával felmenni. Meg el is. Khm.

Zorka

Ott csücsül a kanapén és néz Zorka után. A fejét is ingatja hozzá, de mosolyog, amikor utána indul. Odafent hátulról átöleli, majd a nyakába hajol és apró csókokkal halmozza el.

Zorka

- Megfelel, művész kisasszony? - mosolyogva pillant a képre. Tenyerét a nő hasára simítja és lassú mozdulatokkal kezdi simogatni valamivel feljebb, ügyelve, hogy ne legyen túl szemtelen.

Zorka

- Butaság - jelenti ki. Neki pontosan úgy tetszik, ahogy megalkotta. Sőt, ami azt illeti, ez a másolat, hisz az eredeti a másik házban függ a falon.
- Jól van, elengedlek - sóhajt fel és elengedi, kezeit pedig még fel is tartja.

Zorka

- Nem azt kellett volna? - vonja fel a szemöldökét. Ezek a nők...lassan kikészül, hát hogy semmi sem jó, amit csinál. Meg is vakarja a tarkóját, aztán átöleli a nő derekát. Közelebb húzza magához, másik kezével Zorka kezét fogja.
- Nehéz rajtad kiigazodni.

Zorka

Már nem is mond semmit, csak felvont szemöldökkel próbálja megérteni, mit is akar a nő.
- Azééért... - sóhajt fel, majd fejét a szösziére dönti. Lassan kezd el vele lépkedni és öleli magához szorosan.

Zorka

Most boldog. Örül, amiért Zorka a múltkori után nem állított fel falakat és azért is, mert találkoztak. Úgy öleli magához, hogy abból a nő érezheti, nem szeretné elengedni egyhamar.
- Megtartasz? - kérdezi halkan, a nyakába suttogva a szavakat, majd hosszan megcsókolja ajkait.

Zorka

Megforgatja szemeit. Inkább betapasztja ajkaival Zorka száját, mielőtt tovább folytatná a buta kérdések feltevését. Szeretne már ott feküdni vele az ágyban, ezért egy határozott lépéssel le is teríti a nőt és fölé mászik.

Szép jó estét!

Elektra

Szereti ezt az időt. Zsebre dugott kézzel sétálgat a faluban, kis alkotói válságba került. Még egy napot tölt itt, azt pedig szeretné kihasználni és megírni egy új fejezetet. Vészesen közeledik a könyv végéhez, a legjobb befejezést akarja megírni, de van, hogy egy mondat kellős közepén elakad. Még a következő szó sem jut eszébe, ez a helyzet.
Egy nő mögött sétál, elbambulva nézi a kirajzolódó alakját és a színek, amiket visel, a léptei mintha új szavakat kreálnának a fejében.

Jó estét fiatalság!

Elektra

Valahol félúton valóság és képzelet között van elveszve. Egyik énje ott ülne az írógép felett és pötyögne, a másik viszont az álomvilágban veszne el puha párnák között.
Csak nézi, semmi rosszat nem akar, viszont ilyen hamar kizökkenteni ebből a lebegésből... Megtorpan ő is, még meg is rezzen, a nő szavai térítik észhez. Körbenéz, keresve az embert, akihez beszél, de nem lát senkit. Felvonja a szemöldökét. Legjobb lenne hátat fordítani és hazamenni, amíg még nem válik kellemetlenebbé a szituáció.

Elektra

Tenné a következő lépést, amikor a nő újabb mozdulatot tesz. Ennyi, kész, lebukott, hogy követi és hátulról bámulja.
- Mi? - anyanyelvén szólal meg, úgy meglepődik a magyarázaton. Még a szemöldöke is felszökik. - Ja nem, nem is hittem ilyesmit - ingatja meg a fejét mosolyogva.
Orion Owens-Graves, szedd össze magad és ne játszd a töketlen marhát.
- Elnézést, én nem akartam követni, azt hiszem alva jártam. Vagy valami.

Elektra

- Orion Owens-Graves - mutatkozik be a nőnek és kezet ráz vele. Némiképp igaza van, nem volt a legjobb magyarázat amivel előrukkolt.
- Hova ilyenkor? - kíváncsiskodik a kelleténél valamivel kevesebb érdeklődéssel. Még mindig félig-meddig otthon van és a könyvén dolgozik.