Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Sejtettem.
Bujkáló mosollyal figyelem, ahogy egyetlen, apró tény olyan szinten megzavarja, mintha éppen most osztottam volna meg vele az öröklét titkát. Jaj kedvesem, bárcsak így volna. Igen, akkor veled megosztanám, de sajnos egyikünk sem él örökké, ráadásul, ha nem is én választottam a sorsom, sosem lennék képes megalázni Editet azzal, hogy megcsalom őt. Soha ezidáig nem voltam ilyen hosszú önmegtartóztatásban, mégis, azt hiszem, azt vágyom, hogy a feleségemmel működjön a dolog, és tisztán menjünk előre, elválva, hogy képesek vagyunk-e valaha, mint szerelmesek, aztán mint szerető hitvestársak tekinteni egymásra. Edit egy gyerek. A fejemben még mindig gyerekként él, hiába csak három év, akkor is nagyon ártatlannak hat, kicsit mint Layla. Az ártatlanokkal mindig csak a baj van, túl könnyen beléjük szerelmesedik az ember.
- Layla, csak repülnöd kell. Csak te vagy, és a labda. Meg Machay, de őt meg kell tanulnod kizárni. Semmi sem fog történni, ha nem sikerül azonnal, vagy nem lesz meg elsőre. Meg kell ismerned a határaidat. Ne csinálj hülyeséget, az első meccsen kiesni nem ciki, de úgyis izélni fogsz rajta, ha így történik.
Mert már most is izél, gyakorlatilag bevonzza magának, hogy ne legyen egyszerű. De itt vagyok, itt kellett lennem, annak érdekében, hogy egy kicsit megnyugtassam, értem az alapérzést, ami benne van, régebben én is éreztem, most már simán csak hiányzik az érzés, hogy meccsen játsszak. Tény, hogy játszhatnék most is, az iskolai csapatban, de valljuk meg, ha kviddicseznék, az egyenlő lenne az öngyűlölettel. Én pedig nem szeretném gyűlölni magam.
- A gurkókból kettő van, ahogy terelőkből is. Az egyik vigyáz a hajtókra, az akinek jobb az osztott figyelme, az erősebb, jobb reakcióidővel rendelkező pedig arra, aki a cikeszt üldözi. Esetetekben úgy tippelem, hogy Ambrózy tanár úr fog védeni téged. Vagyis teljes védelem alatt fogsz állni. Ő csodálatos, rátermett. Képes volt egy olyan embert visszavinni a pályára, akitől senki sem várta el a tavalyi év után. Bízd rá magad, engedd, hogy a félelmed az ő ütőjébe vezetődjön át, képzeld el, ahogy egy képzeletbeli fonálon minden átkúszik, eltűnik a fejedből.
Lehet, hogy coach-nak kellene elmennem, az állítólag mostanában egy nagyon népszerű dolog. Mondanék csomó okosságot, cserébe meg rengeteg pénzt fizetnének, és nyilván nagyon jó vagyok, ha egy spárga a jutalmam. Nyelek egyet, mert azért eléggé megnehezíti a cölibátusi létemet az ilyen mozdulatokkal.
- Ezt én sosem fogom tudni utánad csinálni, szóval valami Berciszerűt is építs a reggeledbe, és csatlakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szóval szerinted kreatív? Köszi!
Szeretem a bókokat, és lássuk be, valahol igaza van. Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet átlagosnak nevezni. De szeretnék az lenni. Nagyon szeretnék csak átlagos kis életet élni, és bár nem panaszkodom, de vannak helyzetek és események, amikor szívesen lennék mások helyében. Persze tudom, hogy ezzel körülbelül mindenki így van, de nagyon kevés emberről feltételezem, hogy például szívesen lenne az én helyemben. Maximum, ha mazochista.
- A gyökerekkel? Nem. Vagyis, nem vagyok velük rosszba, mert én egy Radetzky vagyok. Nekik név, olyan, akivel nem árt jóba lenni, nekem nem nagyon sokat jelent a név vagy származás alapú megítélés, de legalább nyugtom van, meg azoknak is, akik velem lógnak.
Legalább valamennyi haszna legyen annak, hogy az az apám, aki. Anyának őszintén örülök mindig, még akkor is, amikor nagyon szomorúan néz rám mondjuk valamiért, például mert megint összeszedtem valami büntetést, csak mert nem tudok szépen viselkedni és bólogatni. Tuti, hogy van pár tanár, akik már a falra mentek tőlem, de én imádom őket. Tudom, hogy nem könnyű velem, hogy Editnek sem lesz könnyű, hogy a szüleimnek sem az, de mégsem szeretnék másmilyen lenni, mint amilyen vagyok.
- Mindenhol. Az apja helyett.
Bólintok kurtán egy újabb szeletet magamba nyomva, aztán sóhajtva egyet. Elég unalmas így, hogy egy tanár sem jár erre, pedig igazi műalkotásokat gyártottam.
- De oké, ha nem akarsz, akkor rendben leszünk.
Talán, de ezt már nem teszem hozzá, láttam, hogy bár megkérdezte, azért az esetleges lehetőség, hogy én nem kedvelt, mégis istenített arcokkal jóban vagyok, remélte, hogy azt a választ adom, amit végül adtam. Nem rossz arc ez a kölyök, de úgy néz ki, egy lehet azok közül, akiket olykor elővesznek egy kis mókázásra.
- Talán akkor is jóban lehetnénk, ha akarsz, de ezt még meglátjuk.
Nem szabad agyonféltenem, mert akkor csak annál jobban csinálja, ráadásul Benett még nem is olyan vészes figura, lehetne sokkal rosszabb is. Jobb nem annyira hiszem, de a rosszabb elég esélyes.
- Lassan talán jobb ha lépünk, de van kedved máskor is együtt lógni? Lehetünk nálunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Finoman elmosolyodom, amikor megköszöni a dolgot, habár ez egyáltalán nem szükséges, hiszen komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Én nem az a fajta levegőbe beszélő alkat vagyok, aki nem csinál mást, csak olyan nagy kijelentéseket tesz, hogy az ember azt se tudja, merre van az előre, és még ő sértődik meg, ha a másik fél esetleg felhozza neki, hogy igazán lehetne akkor az a rész most már, amit megígért. Egy csomó ilyen figura van a világban, tudom, mert nagyon sokkal találkoztam én is. Eléggé elítélő vagyok, ami azt illeti, nagyon könnyen tudok bepörögni egy-egy negatív megmozdulás kapcsán. És nem, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy akkor most örök harag, és csak mert valami nem klappolt, nem kellesz, de tény, hogy odabent, a kis lelkemben, elkezdem figyelni azt a részt egy kicsit jobban, és vagy csalódok, sajnos, vagy szerencsére rájövök, hogy az nem volt más, csak a véletlenek furcsa összjátéka.
- Mondták már, hogy nagyon bájos vagy?
Kérdezem kedvesen, de a kérdésben megbújik az őszinte érdeklődés is. Mert imádom, hogy ennyire próbálkozik ő is azon, hogy ez az egész kettőnkről szóljon, hogy tényleg ketten legyünk benne. Fogalmam sincs, hogy mikor fog bekövetkezni a tény, hogy Edith Payne a feleségem lesz, de már nem félek tőle. Mert féltem, bevallom férfiasan, az első találkozásunktól kezdve, ahogy a fekete szemekbe mélyedtek a zöldjeim. Mert volt valami azokban a szemekben, amik, még ha sosem vallanám be, de elindítottak bennem valamit. Mára pedig már tudom, hogy érzelmi téren én sokkal mélyebben benne vagyok ebben, mint ő, ha úgy tetszik, a szerelem irányába én indultam meg korábban. Hogy ez valaha kiderül-e? Nem tudom. Talán egy pár év múlva, ha megkérdezi, hogy mikor lett ez több, akkor el merem majd mondani neki, hogy részemről mikor. Viszont ez még nem az, de halad afelé, hogy azzá váljon, ami két embert normál körülmények között összeköt, és őszintén remélem, hogy egy nap majd ő is így tekint majd ránk. Egy olyan érzés birtokában, ami kettőnket köt össze, ami házasságunk szilárdítója lesz.
Tehát féltem. Mostanáig. Féltem, mert valami olyat láttam meg benne, amit korábban talán csak egy emberben, valakiben, aki egykor a világomat jelentette, de sosem tudott róla, és már sosem tudhatja meg. Ebben biztos vagyok, hiszen a tisztelet, ami bennem van Edith iránt erősebb, mint az, hogy eláruljam őt. Még ha engedné is – sokan csinálják ezt mostanában – nekem akkor sem kellene más, nem lennék képes mással lenni úgy, hogy ő a társam, még ha nem is én választottam őt, hanem kaptam. Nem bánom, hogy így lett, már nem.
- Rendben, ezt mindenképpen eljátszom egyszer.
Nem is olyan rossz dolog ez, nem? Tervezni, elképzelni a jövőt. Hogy nekünk egy nap lesznek gyerekeink, vagyis egy nap eljutunk majd arra a pontra, amikor máshogy nézünk egymásra, amikor máshogy érzünk majd egymás iránt. Az első lépést pedig ma tesszük meg, ahogy a hangok kiszakítanak minket, és ahogy én mozdulok, majd ő mozdul, és történik közöttünk valami. Egy apró csók. Egy olyan mozzanat, mellyel az új évbe érkezünk. Egy olyan évbe, ami tele lesz meglepetéssel, kiszámíthatatlan pillanatokkal. Mozdul, és én hagyom neki, engedek, kivárok, nem követelek. Lehet, hogy mondjuk Bianchi proftól kellene magánórákat vennem, mert ahogy elhúzódik, észreveszem, hogy a tanáraink már nem foglalkoznak azzal, hogy itt kiskorúak is vannak. Hiszem, hogy a versem segítette őket ahhoz, hogy egymás szájában kössenek ki. Elmosolyodom, próbálom a gondolataimat Edith-en tartani, és arra törekedni, hogy a másik oldalon zajló események miatt ne legyen pofátlan a vigyorom.
- Boldog új évet.
Suttogom én is, mert ez egy olyan pillanat, amibe egyikünk se szeretne mást belevonni, ez most csak a miénk, és ha le is hajtja a fejét, ha arrébb is húzódik, tudom, hogy az apró lépéseink után most gyakorlatilag csináltunk egy távolugrást, és egy nagyon új helyzetbe hoztuk magunkat. Haladunk, de lassan, és nem is akarok kapkodni. Ahogy a páros pukkanva eltűnik, megjelenik a kaján mosoly az arcomon, mert nem tudom tovább türtőztetni magam. Ez már igen.
- Um, elkísérlek a Navinéig. Azt hiszem, most ránk fér a pihenés.
Döntöm el hirtelen, és kelek is fel, hogy a kezem nyújtsam felé. Nem akarom, hogy ezek után kínban üljön mellettem, én meg toljam a hülységeimet, hátha megmenthetem a helyzetet. Inkább sétáljunk vissza, hiszem még rengeteg időnk lesz együtt. Még akkor is, ha mások gyerekeit cipelem haza az iskolából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Arcomra kiül az ellenállhatatlan mosoly, ami szépen, lassan átvált abba a szemét, rohadék mosolyba, amitől olyan vagyok, mintha az ördög kölyke volnék. Zöldes szemeimet pajkosan rávillantom a mellettem ülőre, és megengedek magamnak egy kis nevetést.
- Hidd el Médi, amikor elkezded, rájössz, hogy a szex minden, csak nem fúj. Simán kinézem belőled, hogy az elején olyan leszel, mint a nyulak. Csak két dolog. Védekezz és ne feküdj le senkivel szánalomból.
Remélem frászt kap kétszer, hogy a szex, mint szó elhangzik a beszélgetésünkben. Kérdezett, utalgatott, hát mit vár? Ismer engem. Én nem a nagyanyja vagyok, sem az anyja, hogy azt mondjam neki, a gólya hozza a gyereket, meg majd idővel jön a méhecske meg a virágok. Ezzel anya is megpróbálkozott. Nem lehetett könnyű neki, mert én voltam a negyedik fiú, akit megpróbált felvilágosítani, mire közöltem vele, hogy már túl vagyok az elsőn, és a testvéreim mindent elmondtak. Nem könnyű négy fiúval, én tudom. Amikor tíz évesen kiderült, hogy van tetoválásom, szerintem akkor tört el valami benne. A bátyáim azt mondták, hogy nem vagyok eléggé tökös, hogy legyen, de lett. Egyszerre velük. A majmok azóta is a karomon vannak. Igaz, kellett már korrigálni az elmúlt tíz évben őket.
- Biztos, hogy nem velem akarsz nyelves csókot váltani. Ez nem a sötét középkor, hogy az unokatestvérek összeálljanak.
Ráadásul nekem ott van Edit, elég egy gyerek az életembe, nincs szükségem még egyre, aki ráadásul a rokonom is. Amióta aktív vagyok szexuálisan, sosem telt el ennyi idő anélkül, hogy csinálnám. Most meg. Malmozok. Még évekig kábé. Lehet, hogy elsorvad szegényem, ha így haladunk.
- Szóval, ki az? Nem baj, ha gáz, elsőre lehet gáz pasid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ne nevess, de tényleg ne, mert miközben a folyosón haladok dúdolok. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, csakhogy én Jennifer Lopez Feel the Light című számát dúdolom, mert a kicsikkel a hétvégén háromszor is meg kellett nézni a mesét. Szóval ez van bennem a zuhany alatt, reggeli közben, az órákon. Mindig. És hidd el, engem jobban zavar, mint téged. Szóval ezzel a fejemben haladok a végzetem felé. Egy újabb büntetőmunka.
A lányokkal a hétvégén még büntetésnaplót is csináltam, de mivel az elején önbevallásosan felírtam olyan bűnöket, amikre nem jött rá senki, ezért inkább elégettem, hogy írmagja se maradjon a vallomásomnak. Rengeteg mindent kellene megbűnhődnöm, de szerintem minden budipucolással, amit a pizzériában megcselekszem, nemhogy a bűneimért bűnhődöm, de már azon a szinten vagyok, ahol alkalmanként egy angyal megkapja a szárnyait, szóval nekem aztán senki se mondja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a világot jobb hellyé változtassam.
- Na hát akkor, mutasd magad, Mikhail.
Nyújtom ki a kezeimet előre, a testemmel egy kisebb szöveg bezárva, ujjaimat szétnyitva, megfeszítve, ahogy a filmekben a nagy mágusok szokták, csak a fene se gondolta volna, hogy éppen akkor, amikor én játszom az eszem, akkor nyílik ki az ajtó, és tárul fel előttem az asztalnál ülő férfi alakja, meg az előttem álló, képet félig takaró levitásé, aki zavartan pillog, mielőtt jobbra kiosonna a képből. Komolyan mondom Merlinke, nem vagy vicces. Főleg, mivel az elején állok, mint egy hülye, jó fél percig, utána leengedve a kezeimet, darabosan lépkedek beljebb. Igazából szerintem végeztünk is, elég nagy hülyét csináltam már magamból, de nem. Semmi sem ilyen könnyű.
- Megjöttem.
Torpanok meg végül drámaian előtte, és büszkén végigmutatok testemen. Tégy velem amit akarsz, ó unikornisok atyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Gondolod most.
Pedig nem, nem vagyok, és bár a nők játsszák az agyukat, meg tolják, hogy fúj, milyenek a férfiak, úgy, hogy már szinte bűntudatod van, de azért a szemük csak a fenekeden legeltetik. Legalábbis jobb esetben, Rosszabb esetben a férfiasságot tulajdonságait próbálják megállapítani a nadrágodon keresztül. És csak mert mondjuk nekünk bejön az iskoláslány style - Ne nézz ide Edit -, gusztustalanok vagyunk, de hogy ők az egyenruhára gerjednek, az olyan NŐI DOLOG, és akkor persze rendben is vagyunk. Mi undorítóak vagyunk, ők meg eszményiek és érzékenyek. Meg a pacinak a...
- Szóval nem. És a lányok? Nézzük csak, ha az évfolyamodban gondolkozol, akkooor, Helena Westland? Bár, nem. Kinézetre hasonlítotok. Elsőre tuti valaki totál eltérőt választanál.
Elgondolkozom az opciókon, hogy amennyiben Médi leszbikus lenne, melyik évfolyamtársára pörögne rá. Én kedves fiú voltam, és Gerdát választottam elérhetetlen szerelemnek, szóval, ha az érzékeim nem csalnak, ő is így tett.
- Megvan! Süveges Lili.
Biztos vagyok benne, hogy ha a lányokra bukik, akkor Lili az. Mert ő olyan cuki, tudjátok, a nagy barna szemeivel, meg azzal a kedves hangjával. Egy levitás, hát persze, nem is kérdéses. Navinéssel nem kezdene, de a levitás tökéletes választás.
- Miért lenne félisten? Jézusom, azok nagyon gázosak. Önimádóak és elvárják, hogy mindent megcsinálj nekik. Különben is, csak mert jól néz ki, nem jelenti azt, hogy nem veri szét a fejed, ha nem engedelmeskedsz neki. Ezt akarod?
Sosem hittem abban, hogy a jó testű, nárcisztikus izomagyak olyan nagyon jó választások lennének, sőt. Nem mondom, hogy én nem vagyok rendben, mert a kviddics adott egy jó alapot, de nem az a hobbim, hogy szabadidőmben a hasamat simogatom, és az izmaimat csókolgatom. Felpillantok, ahogy elindul, végignézem a mutatványát, és elismerően biccentek. Szép munka volt.
- Megvárod a végét, vagy inkább lépjünk le?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Vállat vonok arra, hogy magamat égetem le. Megesik, de én mondjuk nem így fogom fel, mert ha mindent, amit teszek, égetésnek élnék meg, akkor mostanra már teljesen porrá váltam volna. Inkább mondjuk azt, hogy egy rohadtul élénk gyerek vagyok.
- Vigyek el egy levelet Editnek?
Nézek rá úgy, mint aki biztos benne, hogy a pasas nem százas. Mindig mondták a bátyáim, hogy csak navinéssel ne kezdjen az ember, és kezdem elhinni, hogy igazuk volt. A bokámat egy navinés cseszte szét, odalett a sportolói karrierem, aztán az életembe belepakoltak egy navinést, aki olyan részeimet mozgatja meg, amikről eddig nem is tudtam, hogy van, életem egyik nagy szerelme navinés, és most még egy iskolában is vagyunk, és erre itt van Kazanov, aki azt tartja büntetésnek, hogy elviszek egy levelet. Felpillantva azért összerezzenek, ahogy hirtelen ott terem mellettem Dana is meg Edit is, mintha valami rosszat csináltam volna. Csináltam, de nem azt, ami miatt mind a ketten ott állnának mellettem. Azért a pillanatnyi szívrohamon túl, képes vagyok értelmesen válaszolni neki.
- Vágom Mikhail bá, az amelyik az ágyamban fekszik, az az asszony.
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy csak mert egy másik lánnyal beszélgettem, nem tudom, hogy ki a nő, aki a nevemet viseli, vagy, lehet, hogy a navinések a magánéletüket is kitárgyalják valami szeretetkörben, ahol nagy leplekben és virágkoszorúval a fejükön szívják a füstölőt. Remek, akkor tuti az egész Navine rajtam röhög, mert én vagyok a legszánalmasabb. Egy házas ember, aki a földön alszik, és még nem feküdt le a feleségével. Bravó Edit.
- Szóval napnyugtáig, vettem.
Nem értem, hogy mégis mit hisz, hogy majd nem találom meg a nőt addig? Vagy Edit nem hajlandó választ írni? Pf, majd én megoldom azt, hogy írjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vigyek el egy levelet az asszonynak. Bah. Ez milyen büntetés már? Semmilyen. Ez a baj a navinésekkel, hogy nem tudnak egy tisztességes büntetőmunkát adni. Bezzeg az apám, na ő kreatív ember! Elküldött a pizzériába is, aztán mi lett belőlem? Budisnéni, oppárdon higiénés SZAKMENEDZSER, aham, aham. Jó lesz velem vigyázni, mert a wc kefe királya vagyok, és nálam jobban senki sem tud domestost adagolni a vízbe.
Szóval vigyek el egy levelet, hát jó. Majd mindjárt elhiszem, hogy leszakad a karom a súly alatt. Mondjuk szeretném én azt tudni, hogy mi van ebben a borítékban, de olyan fene mód le van ragasztva, hogy azt a gőz se nyitja ki. Ha viszont nem találom meg a nőt napnyugtáig, akkor majd én. Firkantok rá valami választ, aztán jó lesz az úgy. Mondjuk ezt most is megcsinálhatnám, de ki tudja, talán csel van benne. Azon fáradoznak, hogy engem kiidegeljenek. Ejj Editke, akkor nem én alszom tovább a földön.
Még jó, hogy betéve tudom az órarendjét, ezért gondolkodás nélkül a tanterem felé veszem az óráját, ahol lennie kellene, és nicsak, van is egy Payne, csak éppen egy másik, mint aki nekem kell, és nem, ez nem olyan, hogy bármelyik jó, főleg ő nem, aki úgy sejtem, egy cseppet jobban utál, mint az átlag. Ajkaim a gondolatra féloldalas mosolyra húzódnak, és a levelet a zsebembe csúsztatva, lazán odasétálok a drága komához.
- Helló sógorkám, hogy ityeg?
Érdeklődöm pofátlanul a padjára helyezve a fenekem, és ráérősen nézelődve a teremben. Ezek szerint, hasonló az érdeklődési körük.
- Nem láttad a feleségemet?
Nem, nem Editet, hanem a feleségemet. Tudom, pocsék alak vagyok, amiért kiemelem, hogy nőül vettem a testvérét. Mondom, biztos vagyok benne, hogy nem szimpatizál velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nincs is annál szebb, mint mikor a rokonaid, legyen vérszerintiek, vagy az asszonnyal járó extrák, akikkel nem is kellene jóban lenned, de te rohadtul próbálkozol, ennyire szeretnek. A "mit akarsz" résznél csak halványan elmosolyodni.
- Találni egy kiváló rajztehetséget, aki legalább 98%-os pontossággal meg tudja jósolni, hogy a közös gyerekeink Edith-tel mit örökölnek tőlünk. Biztos vágod már a centit, hogy bejelentsük első gyermekünk érkezését.
Hahaha, ha tudná, hogy nem, hogy a gyerek közelében nem járunk, de még csak egy ágyban sem alszunk. Viszont nagyon remélem, hogy az asszony odafigyelt arra, hogy ilyen dolgokat ne kotyogjon el. Nem szeretném, ha bárki is tudná, hogy kifogott rajtam egy lány, aki előbb viseli a nevem, mint, hogy lefeküdtem volna vele. Azért van egy rólam kialakított kép, gondolja csak mindenki azt, hogy vagy milyen nagyon jó dolga van Edithnek, vagy mennyire rossz. Az előbbi azért, mert egy kis szexmajom vagyok, az utóbbi meg azért, mert ennek következtében csalom minden élővel.
- Miért akarna bármelyikünk is válni? Nem divat az ezekben a körökben. Hány testvéred vált el eddig? Naugye.
Mert, amennyire én tudom, ott nem mindenki szerelemből házasodott, de mindenki házas még, meg aztán az apám is szíjat hasítana a hátamból, ha bejelenteném, hogy szép volt meg volt ez a fél év, amit a Payne lány meg én házasságban töltöttünk, de ennyi volt, legyen csak újra olyan krikszkraksz neve.
- Oda kell neki adnom ezt. Azt hittem itt van, de nincs, szóval tedd már meg nekem, hogy kinyögöd, merre lehet ilyenkor, tőlem, ha akarsz, a nyakamban is liheghetsz, hogy lásd, milyen jó arc vagyok a testvéreddel.
Nekem mindegy, hogy jön-e vagy marad, csak induljunk valami értelmes cél felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A pillantása csak még jobban megmosolyogtat, amire jön a hörcsög fej, én meg elnevetem magam, mert vicces, és mert pontosan tudja, hogy el fogom nevetni magam, esetleg talán válaszként még meg is csapkod. Kemény dolog a nőkkel jóban lenni, mert az ember szeretné jól csinálni, de ők meg olyan kis temperamentumosak. Bezzeg ha a férfi csapkodja meg a nőt, akkor meg egy erőszakos állat. Ki érti ezt a mai világot? Senki. Köszönöm.
- Ijesztő.
Értek vele egyet, mert valljuk be, Ábel ijesztő, és hát persze, jogosan fél, mert Layla kedves, és testfelépítésében vonzó, kecses példány, szóval semmiképpen sem olyan, aki könnyedén felveheti a harcot Ábellel, ám a fogói erényeknek és felépítésnek teljesen a birtokában van, szóval elég bátran mertem feltenni rá a pénzemet. Ha meg bukom? Nos, azt se bánom igazán, mert sokkal fontosabb most az, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Csak ne csináljon semmi hülyeséget (haha), ez nem ér annyit.
- Elég nagy baj lenne, ha egy eleve szerencsén is alapuló játékban egy csapat egységesen haragudna egyetlen tagjára csak azért, mert nem úgy jött ki a lépés. A kviddicsben Nyuszi nagyon sok buktató van. Az időjárás, a gurkók, a másik hét ember, a cikesz, Volkov, a nézők. Mind olyan pontok, amikkel számolsz, de nem tudsz igazán számolni, mert bármi történhet.
Én sem számoltam azzal, hogy egy gyengécske navinés lány képes olyan erővel megütni a gurkót, hogy szilánkosra töri a bokám, vagy azt, hogy nem lesz rendesen felkészülve a gyógyítói csapat, és gyakorlatilag a leigazolás kapujában szertefoszlik minden, amiért évekig dolgoztam. De ez történt, továbbléptem, és bármennyire is hiányzik a kviddics, nem őrölhet fel a tény, hogy már soha többet nem lépek pályára.
- Mert az. Tanári szinten. De ha lelkesedést szeretnél hallani, akkor van önálló Volkov-estem is.
Nekem mondjuk a férfi az igazi példaképem, olyan szerettem volna lenni, mint ő, már egészen kicsi korom óta, és mindent is gyűjtöttem, ami hozzá kapcsolódó, ezek pedig mind meg is vannak egy dobozban az ágyam alatt, vigyázva rá, hogy senki se tegyen benne kárt. Miatta kezdtem el komolyabban foglalkozni a kviddiccsel, és így még fájóbb pont, hogy ő most meccseket vezet, én pedig csak a lelátón nézhetem.
- Megharaplak, ha még egyszer lebertalanozol te nő!
Fenyegetem meg én is, mert hát azért mindennek van határa kislány, szóval csak ne szórakozz velem, mert még a végén a nyuszit eszi meg a répa. A kérdésre elgondolkozó arcot vágok, mert jó kérdés, amit feltett.
- Úgy érted a sorozatos káoszon és büntetéshegyen túl? Ha az ép lábamra állok, akkor mérlegállásba simán megyek neked. Meg minden olyat, amihez tényleg csak egy láb kell. Mintha kalóz lennék. Höörrrrr!
Morgok, hát, mint egy amatőr kalóz, de legalább kalózszerűen, egy kettest megérdemel a mutatvány, miközben belemászok a nőszemély aurájába. Nem, hülyeséget én sem kívánok csinálni, mert a becsületemet sokkal többre tartom ennél, ahogy Editet és Layla-t is. De vele játszhatok, mert ismer és mert ismerem. Ez azért megnyugtató.
- Kazanov tutira eltiltana tőled, ha most látna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Akkor jobban viseled, mint én.
Állapítom meg kedélyesen, mert én ölni tudnék azért, hogy bámulnak, majd pusmognak valamit, aztán megint bámulnak. Még ha nem is rólam van szó, akkor is az őrületbe tudnak kergetni ezek a nagy nézések. Nem olyan ember vagyok, aki ehhez könnyen tud idomulni, sőt, a legkevésbé sem vagyok az a fajta, akinek ez könnyen megy, mégis, próbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni a tényt, hogy belül forr az agyvizem. Nem akarok támadási felületet adni, ahogy azt sem szeretném, hogy bárki megtudja, hogy érzékeny pontot képez Edit. Nem, és nem. Vannak titkok, amik maradjanak csak titkok. Arcom vigyor pimaszba húzódik, amikor kijavítja magát.
~ Úgy tűnik, tudok én olyat mondani, ami megváltoztatja a véleményed.~
Elégedett vagyok, mert bár nem rólam gondol mást, hanem a helyzetről, van egy olyan érzésem, hogy ha most őszintén elmondok neki mindent, ami a nagy helyzetben benne van, akkor nem akar majd egy kicsit talán finomodik a gyűlölete és a megvetése. Ha utál az nem zavar, de az, amit jelen pillanatban kiváltok belőle, nagyon is.
- Igen. De ha apád kérdezi, akkor nem. Akkor keményen odateszem magam az utód kérdésben, csak nem vagyok olyan sikeres fogantató, mint ő.
Azért azt nem mondtam, hogy az őszinteség mellett nem leszek megbotránkoztató, Milcsike pedig nem róhatja fel ezt nekem, mert öt és harmincöt között annyi Payne van, mint égen a csillag, de tizenöt mindenképpen. Szóval nem, annyira sikeres, mint ő, nem is szeretnék lenni. Terveim szerint Edit lesz az egyetlen, bár nem tudom, hogy ő akarna-e tőlem többet, mint beszélgetés, és ha úgy alakul se fogom feldobni neki, hogy körözzük le az apját gyermekszámban. Ez lenne az igazi kihívás, ő a házasságunk feléig csak szülne és szülne. Szerencsétlen nő. Mondjuk az biztos, hogy a végére bedilizne,, meg én is. Mert csak így annyit tudnék elmondani a feleségemről, hogy ő itt Edit, terhes. Hát azért ennél azért többet szeretnék.
- Vágom, semmi nyelves csók, és csak a blúz alatt taperolhatok.
Még a halántékomat is megütögetem, mint a néger fószer azon a mémen, hogy nem vagyok én buta gyerek, jegyzetelek mindent. Hogy miért szoktam büntetőmunkán lenni, vagy bevert képpel? Hát ezért a stílusért, amit az emberekkel szemben képviselni tudok. Csodálatos, tudom, de nem tehetek róla. Mondanám, hogy tehetnék ellene, de azt meg nem akarok. Maga vagyok a csoda, de még mennyire.
- Elsőéves rellonos. Vörös hajú.
Nem tudom, hogy mennyire lehet így beazonosítani, de amúgy sokat lógok a suliban Médivel, vagy ő velem, ezt sosem tudtam igazán eldönteni. Szóval, ha már figyelt, akkor már láthatta őt, és a kisasszony láthatóan rendben van. Leszámítva persze, hogy most éppen gyűlöl, mert szerinte azzal a ténnyel, hogy belementem a házasságba, elveszít engem, ami egy bullshit baromság, de magyarázd ezt meg egy nőnek. Elárulom, lehetetlen. Alig várom, hogy elkezdje a baromságait ontani magából ennek kapcsán. Idült mosoly ül ki az arcomra, ahogy mesél a gyermekkori lányról, és tudom, hogy akkor is elbűvölt volna. Sőt, ha korábban észreveszem őt, nem kizárt, hogy nem lettek volna más lányok. Ahogy néz, az a sötét, titkokkal teli tekintet, ahogy az ember mögé akar férkőzni és benne lenni egyszerre. Az a hátborzongatás, amit kivált. Minden, az egész.  
- Valóban nem leszek. Nem hazudok, csak nem szeretem kiteregetni a szennyest. Ha kérdezel, válaszolok, de inkább itt, ahol senki sem hallja. Elég nekem, amit apámért vagy az apádért kapok.
Valljuk be, az öregeink nem könnyű esetek. Házas vagyok, holott még van érvényes diákigazolványom. Az apósom egy unatkozó playboy, aki amerre jár, gyereket hagy maga után. Az apám a minisztérium egyik arca, hivatalvezető, aki esélyes arra, hogy egy nap mágiaügyi miniszter legyen. Azért egy ilyen alappal az embert túlontúl észreveszik.
- Azért ez így túl szépen hangzik. Az anyám tiszteletre és becsületre nevelt, az ő tanítása szerint élek. Védem, akit védenem kell.
A földön alvás az egyfajta megnyugtatásnak szánt plusz, de ahogy hallgatom, érzem, hogy ez nagyon megragadta a figyelmét. Hát igen, mondják, hogy az ördög a részletekben rejlik.
- Több, mint vonzalom.
Torpanok meg a fénylő lelkek szökőkútjánál, ahol a szilvesztert töltöttük. Ezek szerint nem ez az a hely, ahol az idejét töltené. Úgy néz ki, többnek hittem a dolgot a részéről. Vagyis, túlságosan szeretném, hogy több legyen a részéről.
- Ezért nem közeledem hozzá.
Zsebre dugott kézzel az égre emelem a tekintetem, és próbálok okosabb lenni, mint amilyennek kinézek jelen pillanatban. Agyamban szaladgálnak a múlt emlékei.
- A kedvenc tantárgy a bájitaltan, ha olyan helyen van, ami minket köt össze, és nem ez a hely, akkor ahol lehet úszni, szóval a medence. Vagy, megvárom, amíg felrobban a kezemben, mert gondolom, fel fog előbb-utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jelent.
Bólintok egyet a kérdésére, de egy pillanatnyi szünetet megengedek magamnak, mielőtt a válasszal folytatom, mert igazából számos opcióm van arra, hogy mit is jelent az, hogy én, Radetzky Bercel, életem keményen huszadik életévében házasságra léptem egy lánnyal, aki éppen csak nagykorú.
- Hogy a máguscsaládok köszönik szépen, továbbra is élvezik hagyományaikat, és döntik el a gyermekeik sorsát. De, nem azért licitáltam rád, mert terveim között szerepelne Edith megcsalása, sőt.
Nem, ez a randevú nem arról szól, ami a legtöbbeknek. Nem azért licitáltam rá, mert a testvérem, és senki se szeressen vele randizni, vagy, mert meg akarom győzni, hogy Ombozi nem az, akivel lennie kellene. Nem ismerem a fickót, de elég vehemensen védte a licit során, így természetesen az ital az övé, mert átengedte nekem Gerdát három órára, mindenféle magyarázat nélkül. Nem hiszem, hogy amúgy megtette volna, ha megmagyarázom, hogy miért is van szükségem erre a találkozóra, de jobb is, hogy nem kért magyarázatot, utálok hazudni. Valamint az érzelmeimről beszélni, de most meg kell történnie, nem igaz? Edith-ért. Ami most furcsán hangzik, de az én fejemben mindennek van magyarázata. Ennek is. Annak is, hogy a licitösszeget milyen könnyed lelki világgal loptam ki az unokahúgaim kövér unikornisaiból, és hogy mennyire sokat fogok ingyen dolgozni, hogy visszategyem a pénzt.
- Amikor másodéves voltam, te akkor voltál ötödéves, és egy házba jártunk, más közös pont nem nagyon volt bennünk, viszont az egyik bátyám nagyon szerelmes volt beléd, de nem mert közeledni. Egyik este meghallottam pár srácot, akik nem túl illendően beszéltek rólad, és úgy éreztem, hogy meg kell védjelek, mert hát az egyik testvérem szerelme vagy, ez olyan családi ügy dolog. Szóval egy havi üstpucolásért és jó pár lila foltért cserébe, elértem, hogy eszükbe se jusson a közeledbe menni, idővel pedig azon kaptam magam, hogy egyre többször nézlek és gondolok rád. Te voltál úgymond az én kamaszkori nagylány szerelmem, csak még akkor nem azonosítottam be az érzést.
Nem nagyon tudok ránézni, amikor már magamról beszélek, forgatom a villát, mint egy rosszalkodásra vágyó gyerek, és próbálok nem elpirulni zavaromban. Zavarban vagyok. Milyen csoda ez, mi?
- Szóóóval, a körülményektől tekintsünk el, a lényeg, hogy megházasodtam, és nem mondom, hogy hagyományos házasságom van, de szeretnék tisztességes, fair játék lenni a lánnyal szemben, aki a nevemet viseli, így arra gondoltam, hogy valamilyen úton-módon elbúcsúzok életem nőitől, akik nagy hatást gyakoroltak rám, és úgy tisztességes, hogy veled kezdem, aki iránt először éreztem. Ezért egy óvatlan pillanatban felírtam a neved a licitlistára.
Igen, most már jöhet az a bizonyos pofon, vagy leöntés és elviharzás, teljesen jogos lenne, mert ahhoz képest, hogy a tisztességről beszélek, ez igencsak egy tisztességtelen lépés volt a részemről. De végre felpillantok rá, akkor is, ha így nagyobb az esélye annak, hogy a szemembe megy az ital, vagy a lopott virág - tisztesség mi - szirma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem értem, hogy miért hiszi mindenki, hogyha az ember húsz évesen elvesz egy tizenhét évest akarata ellenére, akkor majd az lesz a fő életcélja, hogy megcsalja. Mondjuk nyilván, akinek van egy kis esze és nincs tartása, ezt teszi, de én eleve rendelkezem két hátránnyal is, sőt hárommal: nem vinne rá a lélek, van tartásom, és hogy, hogy nem, de beleszerettem Editbe. Mármint tényleg, tudom, hogy szeretem őt, még ha nem is mondom ki, még ha nem is mutatom ki. Nem, ez nem jelenti azt, hogy egy alpári gyökér vagyok vele, mert nem, de eszemben sincs játszani Rómeót, és hülyét csinálni magamból végigszerenádozni a Macskabagoly utcát. Azt meghagyom a nagyhangúaknak. De vannak gesztusaim, csak mivel nálunk eléggé felborult a sorrend, nem tudok mit csinálni, amúgy se volt meg bennem ez az érzés sosem. Szóval tanulok én is. És kérhetnék tanácsot a két bátyámtól, nyilván, két teljesen más jellemmel, más udvarlási formával, de nem tudom, hogy melyik adna hasznosat, az amelyik hazacipelt egy részeg nőt, üvöltözött vele, majd feleségül vette, vagy azt, amelyik a testvérünk halála után az első szembejövő nővel bejárta a világot, aztán feleségül vette. Így belegondolva nem is lógok ki annyira a sorból azzal, ami Edit és köztem van. Funny. De nem.
- Nem. És igen, tud róla, hogy most itt vagyok, veled. Ő is licitált valakire.
Mondta is, hogy kire, de, hogy aztán megnyerte-e, azt nem tudom, remélem, hogy igen, mert úgy igazságos a buli, ha mind a ketten élvezhetjük kicsit a rahedli pénz elszórását. Nem, nem ilyen lesz a felnőtt életünk, a házasságunk, de most még egyrészt gyerekek vagyunk, másrészt még nem is élünk házas életet, de ugye erről is hallgatunk, mint a sír.
- Én...
Megismételném, de abban a pillanatban felemeli a mutatóujját, ép pedig elhallgatva nézem őt, leginkább a kezét, hogy tudjam, melyik az a pillanat, amikor be kell csuknom a szemem, hogy ne menjen bele ital, mert le fog önteni, ebben az egyben biztos vagyok, és valljuk be, meg is érdemlem, hogy így történjen.
- Nem szeretem az egyszerű megoldásokat.
Fejezem be végül a félbemaradt mondatot, igaz másként, mint terveztem, de teljes nyugalommal, végül is, ez történt, úgy gondoltam, hogy ez látványos. Hát az lett, főleg, ha Bözsi néni rájön, hogy én dézsmáltam meg a virágait, és szétver rajtam pár dolgot. Jó dolog is kamasznak lenni.
- Én köszönöm, hogy ennek ellenére eljöttél. Szóval ez egyfajta búcsú, lezárom a korábbi érzéseimet, a múltamat, és veled kezdtem, mert veled kezdődött minden.
Milyen nevetséges nem? Évek óta vannak fontosabb lányok az életemben, mégsem tudja egyik sem, hogy az. De elmondom nekik, és elköszönök tőlük. Furcsán raktak össze, látszik, hogy késői és nem tervezett gyerek vagyok. Semmit sem tudok normálisan intézni.
- Viszont, nem szeretném rabolni az időtöket Zlatannal, gondolom már vár, és nem tetszik neki, hogy itt vagy, szóval, ha szeretnél elmenni, megértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem minden. Vagyis de. Szóval azért nyilván oda kell tenned magad annak érdekében, hogy az univerzum érezze rajtad, hogy akarod.
Talán velem is ez a baj, hogy azért nem léptem mondjuk az ő irányába, mert féltem, az univerzum érezte, hogy félek, és ennek köszönhetően sosem mertem megmondani neki a nyilvánvalót. De hiszek benne, hiszem, hogy ha valamit igazán akarsz, akkor az elérheted, csak tényleg kell a száztíz százalék, hogy valóban a tiéd legyen. Embernek lenni nem könnyű, nem is várja el tőled senki, hogy úgy tekints rá, mint valami valami könnyed létre. Az emberi lét, ha tetszik, ha nem, szívás, de ugyanakkor számos csoda megbújik benne, mint ez a mostani is, ahogy itt állunk, mi ketten, egymás kezét fogva. Layla túl tökéletes, ha szeretett volna is valaha, úgy, ahogy én szeretem őt, akkor sem hiszem, hogy működtünk volna, mert túl tökéletesnek látom a kettősünket. Szépek lettünk volna együtt, de az én életem másfelé indult, és mindent, amit vele vágytam, most egy másik lánnyal kell megtanulnom.
- Szerencsés vagy. Lehet, hogy nem ma jön el a te cikeszed, de egy nap meglesz, és azt mondják, hogy egy bukás után jobban értékeli az ember a győzelmet.
A kérdésére elnevetem magam, mert sejtem, hogy mit hisz, de nem. Egyáltalán nem az van, ami ilyenkor az emberek fejében megfordul, és nem kell arra gondolni, hogy meleg vagyok, mert nem. Értem én, hogy elfogadó világ van, de ha most komolyan azt gondolja, akkor esküszöm, hogy a mélybe vetem magam innen a seprűről. Ha jól esnék, akkor lehet, hogy még a karom is bepirosodna egy kicsit.
- Ő a példaképem.
Nyugtatom meg azért, mielőtt még továbbgondolná a dolgot, mert nekem már sikerült, látom magam előtt a pletykát, meg az összesúgó embereket, és valahogy nem élvezem a dolgot, különösen, hogy bennem nagyon más van. Talán jobb is lenne, ha melegnek hinne egy érdekházassággal?
- Kösz, de tényleg, így rombold le az ember önbizalmát.
Még, hogy satnya, hát felháborít ez a nő! Ennek pedig hangot, vagyis érzést is adok, hiszen a következő pillanatban valóban megharapom. Nem erősen, de annyira, hogy a fogaim kicsit látszanak az gyönyörű bőrben.
- Szerencse-lenyomat.
Nem mintha ezek után ne várhatnék tőle egy jó nagy pofont, mert esélyes, hogy meglesz az is. Viszont a nevetése feledteti is velem a meleg dolgot, és vidáman elmosolyodom én is, hiszek benne, hinnem kellett volna kettőnkben is. Mégsem tettem, mert nem akartam elpusztítani őt. Ahhoz túlságosan értékes.
- Mert máshogy szeretlek, mint illendő volna.
Még nem múlt el, még nem alakult át, még nem tudom elengedni őt, de nem, nem fogok semmi olyat tenni, ami miatt Edit sérülne. Csak le kell zárnom mindent, hogy vele tiszta lapot kezdjek, Le kell zárnom Laylat.
- Azt hittem, túl egyértelmű a dolog, de akkor ezek szerint nem.
Kínos. Megvakarva a tarkóm nézek rá zavartan, óvatosan ellépve egyet hátra. Talán nem most kellett volna, nem egy meccs előtt, ami miatt izgul. Talán én cseszem el az okkamiknak a bajnokságot? Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval nem sikerült. Túl szép is lett volna, ha odamegyek és ott van, legyen bárhol is. De nem lehet velem elégedetlen senki, hiszen közben lelkiztem is Milcsi boy-jal, amit aztán igazán nem hittem volna. Pirospont is járna, de nem fogok kapni, mert az asszonyt nem sikerült felkutatnom, a nap meg már megy lefelé. Erről jut eszembe! Hol csámborog a nőszemély, ha egyszer otthon lenne a helye? Ah, benne van nyakig, érzem én.  Így bízzon meg az ember a saját házastársában!
Mire a könyvtárhoz érek, már rendesen fel vagyok háborodva, hiszen én itt egy összeesküvés áldozata lettem, ebben egészen biztos vagyok, és ez rendesen felpaprikáz, szóval mire benyitok a könyvtárba már paprikaszínű a fejem, és bizonyára szépen kiegészítette volna a sárgás por, de nem nyitottam végül ki a borítékot, ami most a férfi előtt landol az asztalon.
- Hol van Edit?
Teszem fel a kérdést. Semmi csókolom, semmi jó napot, egyszerűen tudni akarom, hogy hol van a nő. Nem azért nem találtam meg, mert nem ismerem fel, hanem mert gyakorlatilag a föld nyelte el, és elárulom, hogy nem vicces a helyzet. Sértett gyerekként karba font kezekkel nézek a férfira, és valljuk be, totálisan olyan vagyok, mint akinek elvették a kedvenc játékát, és nem olyan, mint akinek felesége van. De fel vagyok háborodva. Hát milyen oktatás ez, ahol simán megtehetik ezt egy gyerekkel? Mindjárt nekiállok itt lármázni, hogy elrabolta a feleségemet. Mindjárt, csak előtt még állok itt egy kicsit felháborodva. Nem, nem kell másik asszony, jó nekem a sajátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Én elhiszem.
Az élet más területén ugyan, de tényleg elhiszem. Ha kettőnket nézem és Editet, elhiszem. Layla sosem lett az enyém, pedig akartam, igazán vágytam rá, de annyira rossz volt mindig az időzítés, hogy az hihetetlen. Sosem volt ott a jó pillanat, aztán, amikor lett volna esélyem, megkaptam Editet, és bár gyűlöltem a gondolatot, mert a tisztesség nálam előrébb való mint az, hogy mit is akarok én valójában, mégis tudom, hogy ez így helyes. Az érzelmeim átalakulóban vannak, és noha még mindig tudom, hogy szerelemmel szeretem Layla-t, már szerelemmel szeretem Editet is. Csak, más szerelemmel. Layla a tökéletesség, az, akivel életem végéig boldog lehettem volna. Edit a rejtély, a fekete szemek mélyén ülő érzelmek kiismerhetetlen erdejében kóválygok, és tudni akarom, hogy van-e helyem az erdőben. Tudom, ha nem én, akkor más lett volna, és sosem néztem volna úgy a szemébe, mint az első alkalommal. Én már akkor, ott a hülye családi vacsorájukon elvesztem benne, és akkor nem érezném azt, hogy nem akarom másnál tudni, mert nem érdekelne. Csakhogy Edit az én feleségem, és én már el sem tudom képzelni, hogy nem vele vagyok, hogy nem hozzá vagyok hű, úgy is, hogy ő nem érez irántam talán semmit. Szóval igen. A következőnek tudsz jobban örülni. Ezért is kell elmondanom mindent, addig, amíg még el merem, és bár nem így és nem most akartam, nem úgy, hogy előtte játékosan harapdálom őt, és nem úgy, hogy meccse lesz órákon belül, ami miatt eleve izgul, de ha most nem, akkor soha. Én sosem voltam a jó időzítések embere, miért éppen most legyek az. Nem igaz? Muszáj összetörnöm a szívem, azzal, hogy elmondom az érzéseimet. Muszáj elmondanom, hogy elutasíthasson, mert ő olyan, mint én, tisztességes. Belém belém nevelték a szüleim, olykor pofonnal, máskor az égő arcom simító hűvös, puha ujjakkal, ő pedig jónak született. Tökéletesek lettünk volna együtt.  
- Attól még, hogy Radetzky a vezetéknevem, van szívem.
Felelem csendesen, halvány, szomorkás mosollyal. Nem értem, hogy miért nem vette észre. Azt hittem, látta végig, csak nem érzett ugyanúgy. Kedves, jóindulatú, szelíd. Nem lenne képes bántani engem, és talán azért is nem szólt semmit. De jogos a gondolat, én mindig éltem a világom, és sosem engedtem, hogy az emberek igazán meglássák a szívem. Pedig ott volt. Neki ott volt, de úgy tűnik elkönyvelte, hogy én nem tudok szeretni. Tudok, ami azt illeti, nagyon is, jobban, mint hittem, mint valaha feltételeztem volna. Azt hiszem, ebben a pillanatban Layla-t már majdnem képes vagyok elengedni. Most még fáj, de fájnia is kell, hogy végleges legyen. Talán mégiscsak van egy olyan pillanat, amit eltaláltam? Meglepő lenne. Lelövöm a poént, Layla nem kapja el a cikeszt, én pedig örök életemre bűntudatot fogok érezni, amiért az okkamik nem lettek bajnokok.
- Köszönöm.
Suttogom a fülébe, ahogy szorosan magamhoz ölelem, most utoljára szerelemmel. El kell őt engednem, mert tudom, hogy mind a kettőnk második választása tökéletes lesz. A családomban megfulladt volna, nem lettem volna képes egy ennyire jó lelket megmenteni, és, bár Edith miatt is aggódom, neki legalább a családi alapja olyan, hogy ismeri a farkastörvényeket. De Layla, édes, angyali szépségem, téged megölt volna az, ami ott van. Néha én is belehaltam. Neked egy szeretettel teli család tagjává kell majd válnod egy nap. A magamfajtára nem szabad időt pocsékolnod. Vigyázva, hogy a seprűn maradjon, ne billenjen ki, tartom őt, miközben lelépek róla. Még mindig a kezét fogom, ahogy már a földön állva, szembe fordulok vele.
- Maradj a barátom, és hogy érezd, hogy komolyan gondolom, nálad hagyom a seprűmet.
Ha valaki, ő tudja, hogy mit jelent számomra ez a seprű. Tíz éves voltam, amikor elkezdtem Botonddal megépíteni. Ezt a seprűt az első vesszőtől az utolsó bűbájig együtt csináltuk. A legerősebb kötelékem a halott bátyámhoz ez a seprű, amibe belevéstük a neveinket, amivel annyi kalandot megéltünk. Én pedig most hátrahagyom. Lezárok egy szakaszt az életben, itt hagyom életem fő művét életem szerelmével. Nem tolakodón, hanem végtelen szeretettel a szemeimben felemelem kissé a balját, hogy csókot nyomjak a kézfejére. Búcsúzom attól, ami sosem vált valósággá, és köszöntöm azt, ami megerősödik közöttünk, a barátságunkat. Mert a barátságunk örök és megmásíthatatlan. Nekem Edit mellett van a helyem, és lesz valaki, aki annyira szerencséssé válik egy nap, mint én. Valaki, aki Layla társa lesz.
- Csak ne törd össze magad nagyon. A többi nem számít. Védd a csuklód és a bokád. Hagyatkozz Henrikre. Rendben Kisnyuszi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Érzem, ahogy a kezem zsibbad, és ha a jobb lenne, akkor bevallom, most eléggé aggódnék, de mivel nem az, hanem a bal, bevallom, így az aggodalom lejjebb apad. Ezért is, meg azért is, mert a helyzet az, hogy az elmúlt negyvenöt percben a kezemre támasztott arccal bámultam a semmibe, és csak tömtem magamba a pásztorlepényemet. A helyzet az, hogy én próbálok tanulni, de az agyam olyan szinten ki van égve, hogy az már szinte kínos. Fogalmam sincs, hogy órákkal ezelőtt mit olvastam, hogy milyen összefüggésekre világított rá a tananyag, és, hogy az az összefüggés, összefüggés volt-e, vagy ezt a szót tegnap hallottam/olvastam/érzékeltem.
Kezd minden összefolyni, és ez a rohadt meleg nem tesz jót nekem. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy ráveszem az asszonyt arra, hogy az első két-három napban tudjuk le a vizsgáinkat, és utána húzzunk le Orfűre vagy Szalamantonra a nyár további részébe. Persze, gondolom van valami Payne családi izé ilyenkor is, mert mindig vannak izéik, de ha nem lenne, akkor kivételesen a nyarat tölthetnénk valahol egészen máshol. Van hétvégi házunk itt is, ott is, szóval nem lenne gond az sem. Valljuk be, elég csábító minden ami ezen a két helyen vár, hiszen ott lenne a nőm és a víz, másra nincs is szükségem ezekben az időkben, így hát ennek köszönhetően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mi lenne ha. De a gondolat mindig csak gondolat, sosem tett, és nekem tettekre van szükségem ahhoz, hogy egyik helyről a másikra menjek.
Sóhajtva pillantok le a pitémre, én vagyok a barom amúgy, a legnagyobb hőségben forró kaját enni. Bár valljuk meg, ha Szalamantonra megyünk, akkor is forrót ennék, mert akkor lángosmérgezéssel vészelném át a heteket. Tökéletes lenne. Mindegy, most megkérem majd az asszonyt, hogy tudja a vizsgákat hamar, aztán már csak azzal kell foglalkoznom, hogy bekenhessem a hátát naptejjel. Oké, ez a gondolat egy kicsit megmosolyogtat azért, de különben, csak punnyadok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bálnaolaj! Szusszanva húzom át a bájitalösszetevők közé ezt a kártyát, és húzom el a megtévesztésemül szolgáló cápavért. Valahogy mindig a cápavér ugrik be az ártalom italáról, pedig nem is biztos, hogy lesz a vizsgán opcióba. Miért is lenne? Csak magamnak írtam fel, azért, hogy nehezebben találjak rá a jó megoldásokra, és ahogy látható, ez be is válik, mert feszt nyúlok a cápa után. Viszont máshogy meg nem tudok tanulni.
Fejem az asztallapra hajtva, lehunyt szemmel ismétlem el magamba négyszer, ötször az ital hozzávalóit, és amikor már úgy érzem, tudom magam elé terítem a kártyákat, hogy aztán összekeverve a kamu hozzávalókkal, illetve a vakító főzet és a kábítófőzet hozzávalóival, elkezdjem újra szétválogatni őket.
Szeretek itt lenni, itt tanulni. A könyvtár hátsó részlegére csak nagyon vészszükség esetében jönnek az emberek, vagy akkor, ha kamatyolni szeretnének, de kinek vak kedve vizsgaidőszakban értékes időt veszíteni ezzel, ugyebár?
Mondjuk nekem lenne, csak az én helyzetem meg olyan speciális, hogy arra már szavak sincsenek, így most kicsit úgy gondolkozom, mint az öregek, akiknek már nincs, ami mozgásba lendüljön. Tanulni, tanulni, tanulni. Szóval kivételesen most én is erre fordítom az időmet, az energiáimat, és amikor kockásra ült seggel felkelek, kiroppantva minden elgémberedett tagomat, akkor már csak arra tudok gondolni, hogy hazaérve bezuhanjak az ágyba, és egy akkorát aludjak, hogy mire felkelek, már megint fáradt vagyok.
Persze tanulhatnék otthon is, az előző tanévben megpróbáltam, de végül arra jutottam, hogy Editnek is, nekem is az a legtutibb, ha ezt külön intézzük. Kell a privát szféra, és ez a tökéletes megoldás. Nem is agyalok ezen tovább, hiszen kezem kérdés nélkül nyúl ismét a cápavér után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az olcsó poén sosem rossz poén, mondá a bölcs, és bár nem szép dolog egy poént kétszer ellőni, de művészként úgy érzem, hogy igazán belefér, hogy a művészetemet továbbadjam. Igaz, ha szigorúan vesszük, ez most nem is ugyanaz, hiszen a múltkor csodás versikét költöttem elbűvölő tanáraimról, mostanra új szereplők csöppentek be a fal túloldalán megbúvó csodacsapatba, így nem telhet el a tanév vége úgy, hogy valami maradandót ne alkossak nekik is.
Takarodót fújtak már egy órája, és az a kettő darab tanár is elindult járőrözni, akik kitalálták, hogy ők bevállalják a mai napot, így nekiállhattam a művemnek, amit valójában néhány hét alatt festettem meg otthon, és amit most speciális folyadékkal gyakorlatilag átmásolok a falra. Így is kell egy nyugodalmas két óra a tevékenységhez, de ilyenkor még sokan kószálnak a folyosókon, sok diákot kaphatnak el, vagyis kizárt, hogy ha vissza is térnek ide, az hajnali egy előtt legyen.
A falakat mostanra gyéren megvilágító fáklyák fényében lassan, de biztosan haladok a hatalmas, vékony szövet felhelyezésével, melyen az eredeti mű látható, és ahogy minden zegzugot sikerül kiegyenesítenem, elégedetten nézek végig még egyszer az alkotáson. Az egész közepén Eleanora Savannah Vila de La Rosa tanárnő és keblei foglalnak helyet, ezzel jó részt szakítva a teljes képből, de valljuk be, bár ez karikatúra, azért a valóság sem áll messze a megalkotott képtől. Rothman mint Isten ül az egész gárda felett, míg Várffy alul, tenyerét dörzsölgetve, ördögszarvval nézi a kollégáit, közöttük Tányát, aki igencsak megragadta a figyelmét. Parszek Olivér és Vivien Poulain Titanicoznak, míg Volkov és Ambrózy prof egymásnak mutogatják bicepszeiket. Na jó, talán ez az egy nem túlzás ezen a képen. Minden tanerő csodálatos, felismerhető, így szépen, óvatosan elkezdem felvinni az anyagot a felszínre óvatos, de széles ecsetvonásokkal. Ahogy az áthelyezés halad, úgy az anyagra festett mű elhalványul, teljesen azonban el nem tűnik. Fokozatosan helyeződik át a falra, és amikor az utolsó pont is elveszi élénkségét, lefabrikálom, és elkezdem lefesteni a kötőanyaggal. Nem szúrnak ki velem, ezt nem lehet csak úgy lefesteni. Még alá is írom, és mint aki jól végezte a dolgát, aláírom, hogy aztán lassan elsétálhassak. Nem mondhatják, hogy nem gondolok rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Először csak suttogtak róla, hogy itt van, csak egy-egy kósza szóbeszéd volt, hogy látták felbukkanni, de sosem volt egy darab megerősített forrás sem, ami arról számolt volna be, hogy a hír igaz. De aztán... aztán az asszony hazajött, és azt mondta, tényleg itt van. Én pedig, mint egy hős szerelmes, csapot, papot, pizzát, feleséget hátrahagyva rohantam és szaladtam, hogy lássam őt, hogy tényleg lássam. Hiszen olyan váratlan volt a búcsú, olyan üresség maradt utána. Ha már hozzászoktál ahhoz, hogy büntetésben vagy, nagyon furcsa az a pillanat, amikor egyszer csak azt mondják, hogy már nem vagy ott. És ők azt mondták. Nem kell jönnöd, mert elment. Hogy mi? Nem értettem, és napiokig nem is fogadtam el. Elment? Miért? Sosem derült ki.
De most itt van, és én futva érkezem, még arra se vesztegettem az időt, hogy a seprűmet magamhoz vegyem, és csak hasítottam át az utcákon, hogy végül itt legyek. Itt vagyok. Vigyorogva emelkedik, majd süllyed le a mellkasom, ahogy kicsit rendezem a vonásaimat. Mostanában elszoktam a kemény megerőltetéstől, ráadásul a bokám miatt nem igazán szerencsés, hogy csak úgy futkorászom, amikor megkértek, többször is, nyomatékosan is, hogy ha lehet, akkor ne erőltessem. Ennyit a fényes karrierről. Szertefoszlott. De a remény nem, így hát sietve szedem rendbe magam, ami nem igazán segít a festékfoltos, szürke mackóval és mélykék felsővel, amin kivételesen nincs semmi. Lehet nem is az én pólóm? De, csak valahogy mellényúltam, nyugi, semmi nőieskedés. Belépve az ajtón, ahogy megpillantom, széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Hát itt vagy... visszajöttél.
Bravó Sherlock, ezt a megállapítást ennél jobban már nem is lehetett volna kifejteni. Mégis, mintha lassított jelenetben tenném meg az ajtó és a pult közötti utat, hogy aztán oldalról átkaroljam Barnit. Bájos jelenet.
- Soha többet ne menj el.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valószínűleg többen felénk fordulnak a megható jelenetre, és meg is értem őket, hiszen ez egyszerűen csodálatos pillanat. Itt van. ITT. Most és nagyon remélem, hogy mindörökké. A helyzet az, hogy a Radetzky-k ebben a faluban, illetve városban éltek és élnek, amióta csak léteznek. Szó volt arról régebben, hogy a Macskabagoly nyolc, tíz, tizennégy és tizenhat felvásárlásával az egész kanyar a miénk lenne, hogy külön házakba költözzünk a nagy házból, melybe jelenleg majdnem húsz ember lakik, de valahogy mégsem valósult meg, és senki se indult el, hogy akárcsak a szomszédba is, de átköltözzön. Hangosak és kapkodósak a reggelek, a vacsorák nyugodtak, csendesebbek. Egy asztalnál ülni a mágiaügyi miniszterrel, állítólag megtiszteltetés, nekem átlag kedd. Én, amióta csak az eszemet tudom, mint egyes nap, legalább egy étkezésen, ami a vacsora, így létezem. A lényeg viszont az, hogy most, ebben a csodálatos pillanatban, Barnabást ölelhetem.
- Most még visszafogom magam.
Felelem érzelgősen, mintha egy filmben lennénk, de elég egy pár pillanat, ahogy elválunk egymástól, máris kihúzom magam, hogy jobban szemügyre vehessen. Ilyen az, amikor a rokonok mustrálnak, és te állsz ott, a szemedbe persze kedvesek, majd elfordulnak, és attól függ, melyik oldalról jöttek, szidják anyádat vagy apádat. Mert hát, te, aki olyan tökéletes vagy, annak a gyenge baromnak köszönheted, hogy mégsem vagy olyan hű, de tökéletes. Bezzeg, ha anyád inkább a Lacikának mondott volna igen, ma belőled is lenne valami, vagy apád nem lett volna meggondolatlan, akkor egy tisztességes nőt vett volna el, mert az anyád, na az gyenge asszony, és olyan szótlan. De Barni más, Barni véleményt alkothat.
- Nincs, mert, ahogy elmentél, elmentem én is. Veled buli volt, de nélküled, áh. Valami furcsa nő jött, ilyen kis miszmádám, és próbált itt dirigálni. Több se kellett, léptem. Különben is, az iskola az első, és én bíró akarok lenni.
Húzom ki még jobban magam, ahogy italommal követem őt oda, ahova vezet, és leülve széles vigyorral nézek rá.
- Merre jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A váratlan tanítás nélküli nap nem is olyan rossz. Az üzenet a hivatalba belépve ért el, így már elindultam, hogy ma is órára menjek, helyette azonban az úticélomat megmódosítva a minisztériumba mentem, hogy az apámmal beszéljek, ami túl szép lett volna, ha sikerül, de hát az ember gyereke ne gondolja, hogy csak úgy lébecolhat a mágiaügyi miniszter irodájába, még akkor se, ha történetesen ő a mágiaügyi miniszter fia. Van egy olyan szóbeszéd, hogy anyámat se engedték be hozzá, amikor gondolt egyet, és hirtelen felindulásból az apám ajtaja előtt termet, de az anyám… nos, ő eléggé határozott asszony, neki csak úgy nem lehet nemet mondani, így hát, megérkezett az ajtó elé, és hamarosan bebocsátást is nyert. Én azonban csak az utódja vagyok, így ez a kegy kevésbé bizonyul jogosnak.
Viszont, ha már idáig eljöttem, akkor meglátogattam a fivéreimet, lézengtem, majd, mint aki jól végezte dolgát, átmentem anyámhoz, ebédeltem vele. Nem is tudom, hogy az emberek mit szoktak csinálni a szabadnapjukon, de tényleg. Én itt vagyok, és valahogy semmi nem jut az eszembe. Nem értem, hogy mikor vesztem el ennyire a tanulás és a munka gyönyöreibe, vagy éppen Editébe.
Apropó Edit… micsoda romantikus férj lennék én, ha a feleségemet egy szál virággal várnám a bejáratnál nem? Sőt, nem is egy szállal, egy hatalmas csokorral, olyannal, amit én magam állítok össze neki. Elmentem hát a virágboltba, ahol egy nem kis méretű összeállítást fabrikáltam mindenféle olyan virágból, amit szeret. Ezzel a halom virággal, meg a legkedvesebb arckifejezésemmel, amivel próbálom azt sugallni, hogy nagyon hasznos vagyok, érkezek meg az iskola kapujához, amint magabiztosan besétálok, és befelé haladva azon agyalok, hogy azért jó, hogy nem mászkálnak sorozatgyilkosok a környéken, mert napközben eléggé vedtelen ez az iskola. Mondjuk akkor nem is nagyon kellene iskolának itt lennie, ha ez lenne az általános, én is csak nagyon unatkozom éppen… ugyebár.
Beljebb sétálva az udvaron viszonylagos nyugalom van, csak egy-egy ember lézeng kint, nem ismerősek, fiatalabbak annál, minthogy egyszerre jártunk volna ide. Így nem is nagyon foglalkozom velük, egészen addig, amíg meg nem pillantok egy rajzot. Ez szakmai ártalom, egyből rávetem magam arra, ami kézzel készült. Szóval, bár ellépek kettőt legalább, most hármat megyek vissza, hogy a srác mögé kerüljek, és anélkül, hogy az illedelmesség aprócska magja lenne bennem, fölé hajolok.
- Majdnem tökéletes alkotás, csak nagyon egyenrangúak a vonalaid, ha lenne egy-kettő, ami erőteljesebb, jobban kiemelkedne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hm.
Mondtam már, hogy utálom, ha valaki hümmög? Nagyon utálom. Benjamin bátyám ezt nagyon jól tudja, és mi történik mindig, ha fel akar idegesíteni? Hümmög. Bizony. Felnőtt ember, kistini gyerekekkel, felelős beosztásban, és neki arra van humora, hogy hümmögjön. Erre most tessék, én se csinálok mást, ahogy kissé oldalra döntöm a fejem, és nézem az alkotást.
- Kevés vonallal dolgozol az orrnál. Ne csak a hegyét rajzold meg, hanem a nyerget is, viszont elsőre csak nagyon puhán tedd, és igazából eztán is csak finom sötétítéssel.
A lap fölött húzom végig az ujjam, mutatva, hogy merre haladjon, és hogyan, ezután nézem meg tüzetesebben a szemeket is, ami ahhoz képest, hogy animés, nagyon szépen van megrajzolva, látszik, hogy van tehetség a srácban.
- Kisebbet kell rajzolnod, arányosíts az arcon lévő többi testrészhez, illetve legyen körvonala. Az anime karakterek szeme egy szakaszon van csak megrajzolva, de neked teljes keretet ad a szemed.
Itt is a lap fölött mutatok, a bal oldali szem felett, a két végénél haladva. Ha a keretek megvannak, könnyebb benne dolgozni, nem lesz olyan életidegen a megjelenés, mint például egy anime esetében, vagy a legújabb babáknál, ahol szintén ilyen gigaszeműek, ráadásul a testükhöz képest aránytalanul nagy a fejük. Mondjuk, Barbie óta tudjuk, hogy ezek a fröccsöntött babák sosem lesznek arányosak.
- Az anyukám festő, és az apám legnagyobb bánatára rá hasonlítok. A festészet alapjait tanítom hétvégente a művészetiben. Bercel vagyok.
Nyújtom felé a kezem kézfogásra, mert azért illendő bemutatkozni is, ha már így beálltam a háta mögé és véleményezem a munkáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Vannak barátságok, amiket szimplán nem értenek az emberek, amikben azt hiszik, hogy nincs semmi indok vagy ok arra, hogy a két fél mélyebb viszonyt ápoljon. Nos, örömmel mondhatom, hogy éppen ezek az események azok, melyek miatt az ember nagyon szeret ilyen barátságokban lenni. Érdek és kényszer nélkül. Matyival is ez a helyzet, hiszen már totyogós korunk óta ismerjük egymást, egy idősek vagyunk, és míg apám a minisztériumban menetelt, anyám pedig művészeti iskolát alapított, ő csak gazdag volt. De olyan mocsok gazdag. Fene se érti hogyan, de végül sosem került szóba, hogy a gucci rugi boy family-nek miből telik, nos gucci rugira.
- Az a lényeg, hogy most lesz a negyedik házassági évfordulónk, huszonharmadikán ugye, és nem tudom, hogy szerinted ez már elég haladás-e?
A helyzet úgy áll, hogy amúgy mind a ketten munkaidőben vagyunk, pontosabban ő munkaidőben, nekem meg van egy rém unalmas kurzusom, amin bent kéne ülnöm, de szerintem nincs baj a kommunikációmmal, és a tanár annyira vontatott, hogy ha baj is lenne vele, ez az egész csak még tovább rontaná. Szóval nem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem ott kéne lennem. Helyette eljöttem, hogy egy kicsit átvegyem Matyival a tánclépéseket, majd ezt követően ebédeljünk. Elvileg ide, a baletterembe, vagy mi ez, nem illendő ételt hozni, de nem visongott semmilyen bűbáj, hogy ne tegyem, így hát most itt, a földre lehúzott matracon ülünk, körülöttünk mindenféle étellel. Én ennyitől baromira meg is éheztem, szóval úgy vetem rá magam a szezámos csirkére, mint aki ezer éve nem kapott enni. De kaptam, de még mindig fejlődésben vagyok. Különben is, még mindig kicsit weird a tény, hogy Matyival táncolok, de a srácnak elképesztő a mozgása, és amit kihoz az emberből... mintha én is profi lennék.
- Milyen napod van, nem is kérdeztem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Felnevetek azon, hogy semmi iránt nem köteleződött el még négy évig, és itt szeretném kijavítani, hogy de, hiszen a tanulmányai és a bogolyfalvi élete is ezt meghaladó időintervallumot ölelnek fel, szóval kedves spontán és leköthetetlen Mátyás közlöm, hogy de bizony, vannak, amit hosszabb időt ölelnek fel a te életedben is. De inkább csak nevetek.
- Egészen biztos, hogy január 23. Tudod, hogy miért? Mert szerintem nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok dátumokat megjegyezni, így olyan dátumot adtak, ami könnyű. Január huszonhárom, azaz nulla, egy, kettő, három.
Sokaknak nem esik le, hogy azon túl, hogy egyetlen hónapnyi jegyességünk volt csupán előtte, és bármilyen meglepő Edittől sem derült ki, hogy a házasságkötésünk hatodik hónapjában életerős, nagy súlyú újszülöttet hozott a világra, hogy még a dátum is hihetetlenül leegyszerűsített. Mert erről van szó. A mi kapcsolatunk se túl bonyolult, csak később jött az igazi szerelem, később hangolódtunk egymásra.
- Sőt, az ötödiken azt tervezem, hogy újra feleségül veszem, most megkérem, a negyediken, hogy jöjjön hozzám megint, és az ötödiken feleségül veszem. Szóval, ha van affinitásod az esküvőszervezéshez, akkor neked adjuk a munkát.
Mindenképpen olyannal szeretnék dolgozni, akiben megbízok, és valljuk be, ezt a srácot úgy védelmezném, akár az életemet. Egyszer össze is verekedtem egy tohonya tuskóval, mert beszólogatott neki. Szeretem, hogy az emberek néha nagyon furcsán néznek ránk, emlékszem, hogy még az apám is megpróbálta legyőzni önmagát, és a témát, ami az egész családot érdekelte, nyugodtan felhozni. Most mondjátok meg, a helyemben ki ne fogalmazott volna kétértelműen. Sokkos állapotot idéztem elő, holott határozottan azért nem kerültem elő éjjel, mert egy lánnyal voltam.
- Epekőnek hitte a gyereket? De várj, Bea… az akinek ilyen barna, kicsit cilámpás a haja nem? Amelyiknek csak egy kis gondoskodás kéne, és egészen rendben lenne a feje. De hát, nem is látszott rajta, hogy terhes, különben is, ha gyereket vársz, akkor elvileg védett vagy, nem rúghatnak ki. Meg gondolom a polginak se kell az, hogy az ő felesége terhes, aztán ő meg más terhes nőket rúg ki, tudod, hogy milyenek ezek itt, rögtön azt feltételeznék, hogy nem a Sanyi az apja, az meg, amilyen tompa, nekimennek mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az a nagy helyzet, hogy nem vagyok boldog. Azóta nem, hogy összekaptunk Barnival. Mert ő az én férfi társam, a barátom, az a bizonyos legjobb. Lányokkal könnyen barátkozom, de a pasik nehezen mentek mindig, aztán jött ő. Imádom, szeretem, és nekem szükségem van rá, még akkor is, ha el vagyunk havazva mind a ketten, és csak szökőévente egyszer találkozunk rendesen. Nagyon szeretem őt, meg azt is, hogy van nekem, és nem szeretnék veszekedni vele, sem azt, hogy ne jöhessek át hozzá bármikor, és ne beszélhessek a dolgokról. Csak valahogy az a mocskos nagy szám, az a baj. És most is ez történt, olyan őszintén mondtam a véleményem, hogy azzal teljesen kizártam a tényt, hogy neki mennyire nagyon nem esik ez jól, és a lelki support helyett csak rontottam az állapotán. Csúnyán váltunk el, mit szépítsek, és őrlődtem, és őrlődtem, és még egy kicsit őrlődtem, és már Edit mondta, hogy oldjam meg ezt, mert nagyon szét vagyok esve. Ebben igaza volt, tényleg meg kellett oldanom, és tudom is, hogy hogyan.
Első lépésként a szüleimhez törtem be, megszereztem, ami kellett, vagyis a nagy kazettás magnót, ami tök retró, és az egyetlen kazettát, amit jobban jártunk volna, ha megnézek, hogy micsoda, és ahelyett, hogy a sorsra bízom magam, jobban körülnézek. Nem akartam csak úgy jönni, azt akartam, hogy hatásos legyen, hogy ne mondhasson nemet. És én is benne legyek, igazán, szívből. Arra persze nem számítottam, hogy fél órával zárás előtt még szabályos tömeg van bent, de hát azt mégsem mondhattam, hogy akkor leülök a padra. Inába szállt volna a bátorságom. Nem, én tökös gyerek vagyok, és ezzel meg is nyomtam a lejátszás gombot, mire felcsendült egy régi klasszikus. Rendben, erre nem számítottam, mégis úgy állok, a bejáratnál, kiskutya szemekkel, ordító zenével, mint aki pont így tervezte. Fő a magabiztosság, és az, hogy ne gondoljak bele, mit csinálnak erre a szüleim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egészen biztos leszek abban, hogy lesz visszhangja annak, hogy a méltán megbecsült Mágiaügyi Miniszter legkisebb fia milyen renitens módon viselkedett, és, hogy ez mennyire felháborító. Arról bezzeg elfeledkeznek ilyenkor, hogy az én drága, szépséges édesanyám meg egy művész, olyan, aki képes elmenni mindenféle jógacsoportokba, meg mezítláb fát ültetni a városba, azzal magyarázva, hogy ez által nem csak a földnek adunk, hanem a földtől is kapunk, és igazi kettős harmónia jön létre. Én valahol a két ember között helyezkedem el, komoly bírói pályára készülve, azonban a kapcsolataimban nem akarok komoly és kimért lenni.
Ahogy Barni megáll az ajtóban, úgy húzódik szélesebbre a száj, és szinte már élvezem a számot, mintha még a csípőm is kicsit mozdulna rá. Arra nem emlékszem, hogy hol hallottam korábban, de még mindig olyan szürreális, hogy éppen a szüleim hálószobájában volt, és nem szeretnék belegondolni ebbe, amikor abba is belegondolhatok, hogy Barni tud még őszintén nevetni. Nagy vigyorral megyek bele az ölelkezésbe, és igen, a filmekben ez a tökéletes pillanat arra, hogy az ideális csók elcsattanjon.
- Én meg egy akadékoskodó gyökér voltam, aki meg akarta mondani, hogy hogyan csináld az életet, pedig nem lett volna jogom. Nagyon sajnálom, nem akarlak elveszíteni.
Ő valahogy más, mint mások, vele tényleg sikerült egy jó kapcsolatot kialakítanom, aminek az alapja mindenképpen az volt, hogy nem pátyolgatott az apukám miatt, hanem a szar közepébe küldött, szó szerint. Tudjátok milyen az a gyerekzsúr, ahol legalább tíz gyerek laktózintoleráns, de erről elfelejtenek szólni? Hát fos, valljuk be.
- De vidámabb vagy. Remélem nem kurváztál, pénzkidobás, egy csomó kiéhezett nőt megkaphatsz ingyen.
Nem tapasztalat, mármint nem a sajátom, de azért hallok a hivatali hódításokról elég sokat. Nem mondom, hogy a házasságom első évében nem csábított ez a gondolat, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de onnantól, hogy Edit egyszer igent mondott nekem, nem volt más, még csak elméleti szinten sem.
- Mármint, nem akarok beleszólni, csak sok vállalkozást viszel, és ez sok pénzt emészt fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem csodálom, és mi lesz, ha családot alapítasz?
Nem tudom, hogy van-e olyan türelmes asszony a vidéken, aki elnézi, hogy a férje listáján csak a sokadik helyet foglalhatja el, és aki majd a gyerekekről is rendszeres dokumentációt készít, hogy a férje egyszer vissza tudja majd nézni, hogy egyeskével, ketteskével és társaikkal mi történt. Nem könnyű, de nem lehetetlen. Vannak olyanok is, akik kifejezetten azt szeretik, ha ez a nevezett úriember, vagyis a férj, többet van távol, mint otthon, és így a lelki béke biztosított marad. Az emberek furcsák, de nem elítélendő egyik sem.
- Remélem, ebben a hónapban még nem állított semmi miatt szőnyeg szélére az apám.
Aztán már el is telt a hónap fele, ha nem lennék kiegyensúlyozott, még a végén azt hinném, hogy nem is szeret. Figyelmesen hallgatom az esetet, ami nem velem történt, és nem mondom, hogy féltékeny vagyok - de -, viszont ugyanakkor örülök is, hogy történt valami előremozdulás vele, és szerencsére a jó irányba.
- Ha szeretnél még egy ilyen estét, most már itt vagyok. Viszont várj, rá se kérdeztél? Részegen egy csomó mindent csinálhattál, de remélem, hogy legalább védekeztél, és vagy nem jegyezted el újra.
Mert ismerem őt, ha szexelt volna vele, és nem is emlékszik rá, de a lányból meg idővel kibukik, akkor bűntudata lesz, ha meg megígérte, hogy elveszi feleségül, és az bukik ki, akkor meg el fogja venni feleségül, mert ő nem olyan, hogy ígéretet szeg. Nem könnyű Bánki Barnabásnak lenni, de én éppen ezért imádom, a fene egye meg, olyan rohadtul becsületes fickó.
- Akkor mielőtt minden szar lenne, még gyorsan ajánlanék neked valakit. Ő kérte, hogy adjam meg a nevét, és a postacímét. Egy idősebb asszony, aki most vált el a férjétől, és hihetetlen vagyont perelt el tőle, de azt mondta, hogy nincs szüksége semmire a pasitól, csak meg akarta szivatni, és szívesen jótékonykodna, meg önkénteskedne. Én meg meséltem a menedékről. Nem született gyerekük, szóval szerintem élvezné, ha ott dolgozhatna, és oda invesztálhatna egy kisebb vagyon.
A zsebemből elő is húzom a nevét és címét rejtő lapocskát, amit Barni felé nyújtok, hogy aztán kihúzzam magam.
- A többire meg simán vegyél fel egy asszisztenst, aki a papírozást csinálja. Nekem is van ilyenem, Katának hívják, precíz, törekvő, pontos. Más nem is kell. Kajás vagyok, adsz enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ha erre most válaszolok, összeveszünk megint, így inkább csak csendben igazat adok neked.
Szerintem meg jót tenne neki egy nő, meg pár kissrác. Nem is tudom, hogy minek tudnám elképzelni, mármint, hogy fiús vagy lányos apuka lenne-e, de azt hiszem, hogy ő vegyes, határozottan, mind a kettőből kell egy, mert a fiú az ugye a férfiasságot fejezi ki - jó a bátyáimnak ezt ne mondjátok meg -, viszont tuti, hogy kell lenni egy lány is, mert ő olyan teapartizós alkat. Mondom ezt úgy, hogy Benjamin is teapartizott, és az nagyon furcsa látvány volt, Balázs viszont szépen idomult ezekhez az eseményekhez, és Barni rá emlékeztet inkább.
- De azért, tudod, egy kis szórakozás nem árt. Tudományos tény, hogy a cölibátus egészségtelen, és tudom, hogy nem vagy kíváncsi a magánéletemre, de én, érted én, aki imádom a nőket egy évig nem voltam együtt senkivel, mert a feleségem nem volt hajlandó odaadni magát. Utána meg csak az járt a fejembe, hogy basszus, ha ez itt elsőre egy gyorsmenet lesz, ki fog ábrándulni.
Nem is tudom, hogy hogyan nem lett az. Persze nem is volt olyan, mint lennie kellett volna, de azért szégyenbe se maradtam. Jó, szóltam neki előtte, hogy ez most bármi lehet, de azért örülök, hogy nem az lett.
- Ha nem dugás, akkor... mi?
Akaratlanul is lepillantok, nos, az ágyékára, majd vissza Barnabásra, majd megint le, és megint vissza, és hümmögök is.
- Voltál katona?
Nem, nem értem, hogy mire gondol, és nem, nem vagyok érzéketlen, csak nekem ne rébuszokba beszéljen, meg ne olyanba, hogy na mindegy.
- Óóó ilyet Edit is csinált, nem értettem, hogy mi a baja, számolgattam, mondom biztos nem, hát nem tizenkét naponta vannak azok a nehéz napjai, aztán arra gondoltam, hogy terhes, még tesztet is vettem neki, mert hát ugye a gondoskodó férj, és akkor közli velem, hogy mit tettem, én meg lehülyéztem.  
Na mondjuk azt lehet, hogy nem kellett volna, de amikor így élből kijött, hogy "hát te hülye vagy", akkor már mindegy volt a dolognak. Viszont tettem jót is, és most elégedetten vigyorgok magamra, mint valami megváltó. Hát igen, mocsok mód tökéletesen intézek néhány ügyet, mint ezt is. Egy pillanat alatt beugrott a menhely, a nő meg rákapott. Kettőt pislogunk és négyet örökbe is fogad a srácok közül. A néninek annyi pénze lett, hogy ha nem lenne asszonyom, engem is örökbefogadhatna.
- Ne mond el senkinek, de imádom a bírói szerepet. Elképesztően menő szadistákat koordinálni, és az ügyvédek, ah, zseniálisak. Annyira tudnak szenvedni, ha rendre utasítom őket. Nagyon jó. A mentorom nyugdíjba megy, és engem ajánlott a bizottságba maga helyett. Én lennék a legfiatalabb tag, és nagyon érdekel is. Meg hát látod, így is itt vagyok, hozom a neveket. Pásztorpitét szeretnék, de úgy, hogy legyen benne egy kis csípős is. Emlékszem még, mennyire nehezen indult újra itt az élet, most meg lehet, hogy éjjel-nappali pizzázóvá kéne válnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Valójában imádok embereket zavarba hozni. Pedig azt mondják, hogy a legidősebb testvérek azok, akik állandóan felhívják magukra a figyelmet, mert ugye minden további gyerek által ők kijjebb kerülnek a körből. Nálunk ez lehet, hogy fordítottan sült el.
Habár, nem biztos, mert Botond sunyi módon sárkányrezervátumba ment dolgozni a nagy családi egység és minisztérium helyett, és hát tudjuk, hogy mi lett a vége. Egy elvadult, sebzett sárkány karmai között végezte. Szóval, ha azt vesszük, ő is produkálta magát annak érdekében, hogy feltűnőbb legyen, de azért engem sem kell félteni, mint látható.
- Hát, az attól függ, hogy éppen milyen kedvünk van. Van, hogy tök random és nem tervezetten egymásnak esünk, aztán csá, csá este találkozunk. Abban nem mindig van érzelem, mármint...hát ja, nem igazán jellemző ezekre az esetekre a romantika, mondjuk úgy. Viszont, ha a házasságom becsődöl, te meg még mindig szingli leszel, egye fene, elvehetsz cica.
Még kacsintok is egyet, így, hogy nincs már a feszkó, meg a bizonytalanság, tényleg sokkal jobban érzem magam. Van valami abban, hogy a feszkó senkinek sem jó, és láss csodát, ő is csinált valamit, ami nem tudja, hogy mi, de elengedett tőle, és ez rendesen megdobogtatja a kis szívemet.
- Óóó, felnőtt a kis Brightmore lány, és most az idegeiddel játszik. Igazi nő lett belőle, aki már el tudja érni azt, hogy gondolj rá akkor is, amikor nem látod. Ne küzdj ellene, esélytelen. A nők ebben az életszakaszban már veszélyesek. Emlékszem rá a bagolyköves évekből, cuki kis navinés volt, olyan akit nem tekintesz potenciális opciónak, de úgy néz ki, jót tettek neki az évek, te viszont, ha ennyit aggódsz, meg fogsz őszülni. Az is vonzó, amíg ki nem derül, hogy a pénzedet felemészti valami, amivel segítesz.
Lássuk be, az emberek szörnyen felszínesek, és tényleg csak addig lenne vonzó parti, amíg azt hiszik, hogy a sikeres karrier sok pénzt sejtet, ám ha megtudják, hogy valójában a két helyről befolyt pénzt a harmadikba öli, a macák lelépnek. Mindig lelépnek.
- Bele kellene menned inkább a játékba, visszacicázni. Egy kis flört önbizalomnövelő tud lenni. Amúgy miért ne akarnának veled kezdeni? Tök megbízható vagy, nem iszol, már úgy általában, nem drogozol, nem vered el a pénzt a casinoban. Miért nem vagy jó alap a biztos munkatársra?