Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem megy a legjobban ez a bókolás dolog, de azt hamar megállapítom, hogy abszolút megéri, mert mosolyogni kezd, és így még jobban tetszik. Na meg valahogy azt az érzést kelti bennem, hogy rendben lesz minden. Lehet tévedek, de egyelőre el akarom hinni, hogy ez egy jó randi lesz. Akkor is, ha fogalmam sincs, mit szokás egy randin csinálni...
A kaja viszont elsőre nagyon jó téma, és még abban is segít, hogy valóban összefolyjon a nyál a számban, így biztos nem lesz gond, a pizza. Főleg, hogy kiderül, hogy pizzában egyezik az ízlésünk.
- Az enyémből? - nézek rá meglepetten, és még pislogok is, mert nem értem. Ha külön pizzát akarunk, akkor miért... aztán rájövök, lehet úgy gondolta, hogy két különbözőt és akkor cserélgetünk. Az mondjuk egész jó opció. Én egy óriásban gondolkodtam. De végül is, mindegy - Akkor különbözőt kérünk? - kérdezem azért a biztonság kedvéért, hogy jól gondolom-e.
A verseimmel persze egy kicsit zavarba hoz, de arról szívesen beszélek, hogy mit gondolok más költőkről, írókról, és így szerencsére vagy sem azt is összerakja, hogy Danával miért lógunk annyit együtt. Bólintok és megállok, mert azt hiszem, most már elmondhatom. Őt is megállítom, és megfogom a másik kezét is, hogy egymással szemben fordulva, a szemébe nézve mondhassam el.
- Karola... - kezdem és egy picit még gondolkodom, hogyan is kéne ezt, de aztán csak nyelek egyet és belevágok - Tudod aznap... épp az egyik neked írt versről kértem ki a véleményét és... nem mondhattam el, mert meglepetésnek szántam. - Bűnbánóan lehajtom a fejem, aztán veszek egy nagy levegőt és ismét ránézek - Nem akartam neked hazudni. Nem is tudok - toldom még hozzá és remélem, hogy most már megbocsát nekem és nem fog emiatt haragudni. Talán felhozni sem kellett volna már, de szükségem van rá, hogy tudja, miért nem mondtam el a korábban, hogy mi történt. Így pedig remélem megérti.
Ha pedig ez sikerül akkor végre a pizzériába is betérhetünk.
- Az tőled is függ - nézek rá mosolyogva, elkapva a kezét, amivel megbökött, mert ugye ő a róla szóló versek múzsája, és a verseim is attól függnek, hogy hogy alakul a... kapcsolatunk. Ez a szó, a fejemben épp teljesen más jelentést kap és csak remélem, hogy nem túl korán.
Odabent aztán lesegítem a kabátját és kihúzom a széket, nekem ez teljesen normális dolognak tűnik, meg sem fordul a fejemben, hogy máshogy is lehetne, amíg nem teszi szóvá. De igazából akkor is csak pislogok, hogy miért kell ezt megjegyezni.
- Így természetes, nem? - kérdezem kissé talán bizonytalanul, de valóban nem értem. Talán ő randizott már mással, aki nem viselkedett így? Mert akkor azt hiszem, most féltékeny leszek, de közben boldog is, mert hát nyilván ebben már jobb vagyok, mint bárki. De aztán csak leveszem a saját kabátom és leülök vele szemben.
- Hmm... nekem jó a sajtos is... legyen akkor abból egy nagy - hagyom rá, mert igazából mindegy. Én meg igazából ettem már, szóval nem fogok éhen halni. Közben meg is érkezik egy pincér lány, hogy felvegye a rendelésünket. Odaadom neki a randizós kupont, hogy tudja nem kell fizetnünk a móka végén, aztán Karolára pillantok, és egy négy sajtos óriás pizzát kérek, meg mellé magamnak egy pohár frissen facsart narancslevet.
- Te mit iszol? - Kérdezem a velem szemben ülő lányt, mert eddig csak az ételekről beszéltünk, de fogalmam sincs, mit szeret inni. Vagyis, azt tudom, hogy alkoholt még véletlenül sem fogok neki rendelni soha, de amúgy se tehetném, hiszen még kiskorú.
A rendelésünk után a pincérnő elsiet én pedig újra Karola felé fordulok. Már épp kérdeznék valamit, de beelőz és egy picit meglepődöm, de aztán elmosolyodom.
- Éttermet? - kérdezek vissza, mert ez tulajdonképpen érdekes - Szeretsz főzni? - faggatom tovább, mert magamról meg a saját nem létező terveimről nem szívesen beszélek. Eddig azt hittem, hogy jól jön a plusz egy év, mert lesz időm kitalálni, hogy mit szeretnék, de még mindig nem tudom. S őszintén szólva, ez elég kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amikor Sára üzent, hogy van egy ilyen event, egy pillanatig sem gondolkodtam. Mert tök jó, és végre vagyok olyan szinten, hogy azt akár "közönség" előtt is felvállaljam. Eddig inkább csak gyakorolgattunk, s ebben Sára is igen nagy segítség volt, mert ő látott dolgokat, szólt én meg korrigálhattam. Szóval örültem és rögtön vissza is üzentem, hogy ott leszek. Aztán még váltottunk pár üzenetet, mert én Flashmobot még csak internetes videókon láttam, de nem igazán tudom, hogyan működik az ilyesmi. Az üzik aztán valamennyire letisztázták a helyzetet, és abban maradtunk, hogy a Hősök terén találkozunk, s mivel a városnak ezen a részén szinte lehetetlen feltűnésmentesen hoppanálni, így a tömegközlekedést kellett választanom. Egy kissé szokatlan számomra a dolog, régen voltam buszon, meg földalattin, de végül csak megérkezem, a megbeszélt időpont előtt tíz perccel, így nyugodtan sétálok a téren nézelődve, aztán meg is pillantom a lányt a központi szoborcsoportnál, így odaveszem az utam. Messziről integetek neki, hátha kiszúr, közben próbálom kitalálni, hogy a téren levők közül vajon ki lesz még táncos, és ki az, aki tényleg turista. Nálam csak egy válltáska van, benne egy üveg vízzel, na meg a pálcámmal, mert sosem lehet tudni. Közelebb érve aztán köszönök is a lánynak.
- Szia! Mizu? Hogy telik a szünet? - kérdezgetem próbálva leplezni az izgatottságom. S ismét körbe pillantok, hogy van-e már valaki, aki elkezdte ezt az egészet, de egyelőre nincs mozgás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A pizzát egész hamar megbeszéljük, és bár hagyhatnám, úgy érzem fontos, hogy tudja az igazságot, hogy miért hazudtam, még ha ezerszer meg is bántam azóta. Így ha nehezen is de sikerül elmagyaráznom a helyzetet és bár nem tudom, hogy milyen választ vártam, de kicsit csalódott leszek a reakciójától. Pedig semmit sem szeretnék jobban, mint elfelejteni, mégis azt hiszem, szükségem lett volna egy "nem haragszom" vagy "nincs semmi baj"-ra a felejtsük el-en kívül.
- Öhm, persze. Rendben - megyek azért bele, mert valószínűleg ez a legjobb, amit most tehetek, s hogy visszaterelem a figyelmem az előttünk álló randevúra. Épp ezért beérve lesegítem a kabátját, kihúzom a székét. Apróságok, amik talán figyelmesnek mondhatóak, de közben teljesen természetesnek is vélem, hogy a lánynak, akit szeretek ezt megteszem.
- Valóban? - kérdezek vissza kissé ijedten, hogy az apjához hasonlít, mert őszintén szólva nem érzem ezt egy pozitív dolognak. Nem mintha ismerném a papáját, biztos nagyszerű ember, csak hát... én húsz vagyok... az apja meg? Még ha nem is külsőre de akkor is, nem az apukájára akarom emlékeztetni.
De elhessegetem ezt a gondolatot, és inkább a rendelésre fókuszálok.
- Igen. Marissal már ettem hawaiit - válaszolom mosolyogva, és így az is érthető számára, hogy miért nem a másik kedvencemet kérem inkább. Persze ha ő szeretné, akkor még mindig kérhetünk felest, de ha nem, akkor marad a sajtos.
A felszolgáló fel is vesz a rendelésünket, aztán elmegy, mi meg a jövőbeli terveinkről kezdünk beszélni. Pontosabban én terelem a témát, mert ciki vagy sem, fogalmam sincs, mit kéne csinálnom.
- Akkor jelentkezek főkostolónak hozzád - válaszolom vidáman, mert ha bizony még tanulgat, akkor kell valaki, aki megkóstolja és véleményt mond. Marist úgysem tudja felülmúlni őrültségben, szóval ha csak nem éget oda valamit, egész biztos, hogy ehetőnek fogom nyilvánítani. Mondjuk teát is egész jól csinált. Szóval egyelőre nem aggódom, hogy ne menne neki.
- Ők mivel foglalkoznak? - kérdezem, ahogy a szüleit említi. Azt gondolnám, hogy valami minisztériumit, más különben miért akarnák, hogy Karola ezt tanulja? Amiket mesél, hogy mit szeretne inkább, mint sokkal érdekesebb. Persze nehezebb állást találni, és ebből kifolyólag megélni is, de nem gondolom, hogy emiatt fel kéne adnia.
- A divat jól hangzik - vetem közbe, mert bár a többi is érdekes, tökre el tudom őt képzelni, mit valami híres divat diktátort... Illene hozzá. De aztán elnevetem magam vele együtt, hiszen valóban hosszú a listája, és elég sokszínű is. - Még van időd dönteni, addig próbálj ki mindent, hátha az egyik jobban tetszik, mint a másik - javaslom, aztán a kérdésére megint kicsit zavarba jövök.
- Ha elmondom nem lesz titok... - viccelem el a dolgot, de aztán némi gondolkodás után folytatom - amúgy titkos hobbim nincs. Szeretem a legtöbb sportot. Nyáron szoktam deszkázni, meg kosarazni, mert a muglik miatt nem kviddicsezhetek. Meg olvasok, verset írok, táncolok - megvonom a vállam. Nem nagy szám egyik sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Oké - motyogom zavartan, mert még mindig nem tettem túl magam azon, hogy az apjához hasonlítgat, de remélhetőleg tényleg csak ebben hasonlítok rá, másban meg nem. Mondjuk, lehet később jól jönne, ha úgy... na nem szaladok ennyire előre, ez még csak az első randink. Ráérek később is álmodozni.
Jobb is, hogy másra terelődik a szó, és így inkább Karola hobbijai, jövőbeli vágyai kerülnek előtérbe.
- És milyen gyakran főzőcskézel? - kérdezem tovább, mert nem árt tudni mennyire kell szabaddá tennem magam, hogy rá is érjek. Nem akarok ebből konfliktust, hogy esetleg nem érek rá, amikor ő szeretné, hogy kóstolgassak. Persze lassan alapból is nehéz lesz, mert jön a szünet, de majd kitalálunk valamit...
- Így mondjuk érthető, hogy miért szeretnének téged is hasonló pozícióban látni - állapítom meg, de remélem hallja a hangomból, hogy én nem gondolom hogy ez így működik.
- Anya virágboltos, apa átoktörő, emiatt sokat utazik, nyaranta mi is vele szoktunk menni - zárom rövidre a dolgot, és inkább őt faggatom tovább az érdeklődési köreiről. A divat egyértelműen passzol hozzá, amúgy is mindig olyan csini, és láthatóan tényleg élvezi, hiszen beszéd közben is szinte ragyog.
- Bolygasd fel a varázsdivatot akkor - javaslom neki, bár őszintén nem tudom mi a különbség, én a mugli ruháimat hordom a talárom alatt, ha talárt húzok egyébként meg többnyire csak arra figyelek, hogy kényelmes legyen, ami rajtam van.
- Ez olyan hihetetlen - kérdezek vissza, ahogy a tánc kapcsán reagál, mintha nem hinné el, hogy a tánc nekem is tetszhet. Lehet nem is kellett volna megemlítenem. Mindig elbizonytalanít. - Öhm... nem szoktam magamról mesélni másoknak - felelem kurtán, hogy kivédjem a titkolást. Mert először, amikor találkoztunk valóban titkoltam, nem éreztem magam elég magabiztosnak, vagy jónak, hogy ezt felvállaljam. Most más a helyzet, de azóta nem nagyon került szóba a dolog, és ha beszéltünk is nem ez volt a téma.
- Jó... majd egyszer, biztos... - táncolhatunk majd együtt igen. Csak ne úgy, ahogy karácsonykor akart, mert az nem biztos, hogy jó lenne.
- Szvinget, csak úgy magamban... Vagyis... Sárával szoktunk gyakorolni, ha éppen úgy alakul - mondom enyhe zavarral, mert tényleg nem számítottam erre a reakcióra és kicsit hirtelen ez a fajta lelkesedés tőle. Pedig örülök, hogy van valami, amitől talán érdekesebb vagyok.
- Te mit szeretsz táncolni? - kérdezek inkább vissza, pont mikor megérkezik a pizza.
- Valóban - helyeselek, ahogy megállapítja, hogy jól néz ki - akkor... jó étvágyat - pillantok rá mosolyogva, és elveszek egy szeletet és bele is harapok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az biztos finom. Szeretem az olasz konyhát - lelkesedtem be, hogy pont az egyik kedvencemet említette. Nem véletlenül örültem, hogy most meg pizzázni jöttünk, hiszen a pizza is olasz. Otthon is gyakran van ilyesmi, persze ha Maris főz, akkor mindig van benne valami csavar is, szóval kíváncsi vagyok, hogy Karola vajon milyen receptet követ majd.
A szüleinket is megbeszéljük, vagy legalábbis kiderül, hogy ki mit dolgozik. Őt a legjobban édesapám foglalkoztatja, nem meglepő, szerintem is az ő munkája az érdekesebb.
- Szerintem izgisebben hangzik, mint amilyen. De az biztos, hogy sokat utazik, meg vannak kalandosabb esetek, de azért az nem olyan gyakori - vagy ha igen, akkor apa rossz helyen átoktőr.
- Na, akkor vágjatok bele! - biztatom a divattervezés kapcsán, Danával biztosan jól csinálnák, és a fiatalabb generációt biztos meg is tudnák hódítani az ötleteikkel. A konzervatívabb varázslókat nem biztos, de próba nélkül nincs eredmény, én a magam részéről támogatom az ötletet.
A tánc kapcsán, azt hiszem sikerül megint megbántanom kicsit, pedig csak... nagyon máshogy jár az agyam, mint az övé. De nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem akarok vele lenni, így kicsit bátortalanul, de a kezéért nyúlok az asztalon és ha hagyja összefűzöm az ujjainkat. A filmekben ez mindig olyan jól működik, talán most is használ.
- Szeretnék - pillantok fel rá, ezzel viszont egy időre lezártnak tekintem a témát. Mert hogy mikor, hol és hogyan... azt még ki kell találni.
- Aha, asszem eridonos - felelem hanyagul, mert amúgy nem foglalkozom nagyon ilyesmikkel. Helyette a kezünkre pillantok, hogy megállapítsam milyen jó is így. Ide fele is kellemes volt, most is az, nem is nagyon akarom elengedni.
- Jaj, emlékszem! Azon én is gondolkodtam... Kár, hogy nem valósult meg - helyeselek a táncos csapat kapcsán, mert bizony láttam a hirdetést. Bár talán jobb is, mert Nárcival még sem találkoztam volna szívesen.
- Ez jó ötlet. Meg akkor akár be is szállhatsz - vetem fel, hogy ne csak nézőnek jöjjön. Sára megtaníthatná neki a lépéseket és akkor mi is táncolhatnánk. Mindenki jól járna.
Aztán ahogy elénk kerül a pizza el kell engednem a kezét, hogy enni tudjunk. Mindketten elveszünk egy szeletet és jóízűen kezdünk neki. A kérdésére egy pillanatra feltartom a kezem, jelezve, hogy csak lenyelem, ami épp a számban van, aztán felelek.
- Az egy sport. Egy deszkán, amin kerekek vannak - magyarázom, és leteszem a félig megcsócsált pizzaszeletem, a szalvétámmal megtörlöm a kezem, és előhalászom a telefont a nadrágzsebemből. - Megmutatom - kezdek el keresni a képeim meg a videóim között, aztán szerencsére találok is egyet. Persze nem a legfrissebb, de azért talán érthetőbb, ha látja.
Felállok, és átmegyek az asztal másik oldalára, és a Karola melletti székre huppanok.
- Nézd! Ilyen - mutatom meg neki a telefonon a képem aztán elhúzom az ujjam balra így egy rövid videót is megnézhet, amin a járdáról leugratok majd vissza fel - Nem vagyok hű de profi benne. De jó pofa - mondom, ahogy véget ér a videó és elteszem a telefont. Megfordul a fejemben, hogy visszaülök az eddigi székemre, de nagy bennem a késztetés, hogy maradjak. Végül csak átnyúlok az asztal felett és elveszem a korábbi szeletet és Karola mellett maradok, ha csak nem mondja azt, hogy zavarja. De azt hiszem, kettőnk közül, engem zavarhatna a dolog jobban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem sok más szakma van, ami utazással jár - mondom meg elgondolkodva, de közben azt is megjegyzem, hogy Karola is szeret utazni. Ez jó, mert én is, és nagyon szeretnék világ körüli útra menni, ha befejezem a sulit. Szóval ha úgy alakul, talán együtt is mehetünk.
A tánc kapcsán érzem, hogy megint kihúzom a gyufát, pedig igazán nem az a szándékom, és nagyon zavar, hogy ennyire magára vesz mindent. Talán majd később felhozom neki, hogy mennyire rosszul esik, hogy nem bízik bennem, de egyelőre bízom benne, hogy idővel megváltozik ez. Hiszen még nem ismer. Lehet eleinte mindenkivel ilyen. Szerencsére ahogy megfogom a kezét, és tovább beszélünk megenyhül és így vidáman folytatódhat a pizzásunk. Ezt pedig jó jelnek könyvelem el. Nem hagyott itt (még).
- Rendben - bólintok rá, hogy üzenetet küldjek neki, ha Sárával próbálunk. Szerintem Sárát nem zavarná, de persze majd neki is szólok, hogy tudja.
A pizzát viszonylag gyorsan hozzák meg, és Karola tényleg nagyon szeretheti a négy sajtosat, amit mosolyogva figyelek. És te még a szobádban akartál maradni. Csóválom meg a fejem somolyogva a gondolatra, de örülök, hogy lejöttünk. Én is falatozom, de jóval nyugodtabban, mint a lány. Valószínűleg mert én már ettem egy adag pizzát. Aztán a deszkázásról kérdez és megpróbálom elmagyarázni, de arra jutok, hogy egy képpel, meg egy videóval jobban meg tudom értetni ezt a dolgot, így átülök mellé.
Nem zavar el, sőt még a képemet is megdicséri.
- Kösz - mosolygok rá vidáman, aztán mivel nagyon ügyesnek ítél, csak megcsóválom a fejem - Nem, tényleg. Én csak alapugrásokat tudok. De várj, mutatok egy videót, a kislány ezerszer jobb nálam. - Azzal neki is állok keresni a telefonban - Meg is van- teszem le a telefont az asztalra, és közben tovább eszem. Helyenként beletekerek a videóba, mert amúgy elég hosszú, de Karola ebből azért láthatja, hogy nem egyszerű a dolog. - Ide nem hoztam, de majd megmutatom az alapokat. Előbb viszont repülni kéne, nem? - kérdezem, mert bár nagyon lelkes, még a repüléssel is lógok neki.
Aztán ő is előkotorja a telefonját, hogy mutasson valamit. Egy bikinis kép kerül a képernyőre, én meg nagyokat pislogok, hogy miért ezt akarta megmutatni, aztán kiderül, hogy ez véletlen volt, s egyszerre leszünk vörösek.
- Nem gáz, már úgyis lá... - elharapom a mondatot, mert nem akarom egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni - Felejtsük el - motyogom gyorsan, és inkább a számba tömök egy elég nagy falat pizzát, hogy ne tudjak többet beszélni. Közben pedig várom a valódi videót. Az amúgy egész jópofa, csak a sítábort juttatja eszembe és hát ott láttam ugye.. Jajj nem gondolok erre. Nem gondolok erre. Hó... hideg. Arra gondolok.
- De ugye nem lett bajod? - nézek rá aggódva, de aztán rájövök, hogy nem nevetne, ha megsérült volna, így megnyugszom. - Szóval síelni is meg kell tanítsalak? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert hát úgy látszik, a lánynak van kedve sok-sok sporthoz, csak éppen nem jeleskedik egyikben sem. Bár lehet eddig nem volt lehetősége. Majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Persze... meg vannak, akik lépcsőkorlátokon siklanak le, meg szaltóznak - magyarázom, de végül a videót mutatom meg neki, a kislányról, aki az olimpiára megy mert ő nagyon ügyes szerintem. - Jó, majd szerzünk térd meg könyökvédőt neked, az enyém szerintem nagy lenne - felelem könnyedén, mert hát kipróbálhatja, de csak is megfelelő védő felszerelésben, mert hogy esni fog, az biztos. A kislányt is láthatta, hogy esik, de persze ő már profi, tudja hogyan essen úgy, hogy ne fájjon.
- A repülés könnyebb, mint a deszkázás - kacsintok a lányra, mert komolyan így gondolom. Nyilván közre játszik az is, hogy a repülést többet gyakoroltam, na meg hogy a seprű mágikus a deszka viszont a fizika törvényeit követi. Az edzésre csak bólintok. Jó ötlet, most már annyira hideg sem lesz talán, így kellemesebb lesz gyakorolni. Na meg jön a kviddicsmeccs is, nekem is jó egy kis plusz edzés.
Meglep a képpel, de még inkább azzal, hogy nem lesz mérges, hanem elneveti magát, ahogy megemlítem, hogy láttam már. De inkább a pizzára fókuszálok, nem akarom, hogy szoruljon a nadrág, és egyébként is.
A síelésről is kiderül, hogy még nem csinálta korábban és csak kicsit fázott meg a hóba borulás után, ami megnyugtató, így csak bólogatok, miközben rágom a pizzám, hogy rendben, síelést is gyakorlunk majd jövőre, ha úgy alakul. Erről pedig eszembe jut, hogy még nem kérdeztem meg, hogy mi is akkor a helyzet most. Valószínűleg neki is hasonló jár a fejében, mert a randinkról kezd csacsogni, meg arról, hogy mennyire új ez neki. Figyelmesen hallgatom, aztán kissé félszeg mosollyal, enyhe zavarral jegyzem meg.
- Igazából... nekem is ez az első... Vagyis... a második, de az első hogy nem csak én gondolom, hogy ez egy randi - nevetem el kissé, aztán megköszörülöm a torkom, mert tényleg tisztázni akarom - Am, Karola - nézek a szemébe és megfogom újra a kezeit, csak mert jól esik, meg nem is tudom - Leszel a barátnőm? - teszem fel a nagy kérdést, és érzem, hogy a füleim is belepirulnak, de legalább megkérdezem, és ha igent mond, akkor meg is csókolom, de nem csak az ajkaira nyomva a számat. Persze biztos ügyetlen vagyok, ahogy a jobb kezem az arcára simítom és közelebb hajolva elnyílnak az ajkaim, hogy megpróbáljam ezt a nyelves csók dolgot, de egyszer mindent el kell kezdeni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vegyes érzésekkel érkezem a Déli-pályaudvarra, hogy a DÖKös kirándulásra menjek. Beni, Isaac és Petya is jó fejek, Karolát is végre láthatom, szóval jó ez a kirándulás. Ugyanakkor bár hálás vagyok Mihailnak, továbbra sem vágyom a társaságára. Beliánról  nem tudom mit gondoljak. A vonat úton jól elbohóckodunk a srácokkal, már aki velünk jön. Aztán végre megérkezünk és az Fenyvesen Karola is becsatlakozik hozzánk. Egy gyors csókkal üdvözlöm, majd az állomástól a szállásig segítek a lánynak vinni a csomagjait, hogy ott lepakolva hallgassam a tisztelt elnök urat. Közben pedig hátulról átölelem Karolát, államat a vállára támasztom,  így hallgatva az utasításokat és a szobabeosztást. Fel is húzom a szemöldököm,  ahogy Belián  kimarad a felsorolásból, de hamar összerakom a képet, hogy ő valami speciális személy lehet és Mihaillal fog együtt aludni. Engem mondjuk annyira nem izgat, korábban is feltűnt, hogy máshogy bánik vele az elnök mint velünk többiekkel. Azonban, tekintve, hogy két szobát kapunk öten, és Karola az egyetlen lány, nem árt előre tisztázni a szabályokat a többiekkel.
- Akkor Karola saját szobát kap,  mi négyen meg osztozunk -  mondom a másik három fiúra pillantva várva hogy helyeseljenek.  Természetesen más opció szóba sem jöhet. Talán kicsit féltékeny is vagyok, de inkább csak arról van szó, hogy nem szeretném, ha a lány kellemetlen helyzetbe kerülne.   Mihail célzását pedig figyelmen kívül hagyom, a pillantását is kerülöm.
A tábortűz ötlete már sokkal jobban tetszik, arra vidám mosollyal bólogatok.  Csakhogy aztán Belián szavaira ismét felhúzzam a szemöldököm.
- Mi meg segítünk,  elvégre ez egy csapatépítő,  és ha hiszed, ha nem, más is tud tábortűznél kaját sütni. Na meg nem ártana egy kis zöldség is a hús mellé -  vettem fel csak úgy mellékesen tudva hogy Isaac vegetáriánus. Ha pedig mindezt megbeszéltük akkor Karolával megindulok a nekünk kijelölt házikó felé, hogy lepakoljuk a cuccainkat és szükség esetén áthelyezzünk egy-két ágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Áh vágesz. Én se rajongok a tojásért... Mondjuk egy rántotta jöhet. De a főtt tojás - elhúzom a számat, azt nem szeretem. De örülök, hogy tisztáztuk, hogy tényleg csak a hússal van baja és nem minden állati dologgal. A Roxfortban volt pár indiai barátom na ők nem voltak ilyen könnyű esetek. De gondolom ez kulturális különbség, ott majdnem mindenki vegetáriánusnak vallja magát, aztán csak csirkét meg halat esznek... vagy azt nem, de gumicukrot lazán, mert az nem ténylegesen hús... meg a többi ilyesmi.  - Oh igen, azt ismerem. Finom az is - mosolygok rá a vega gumicukor hallatán. Bár én maradok a rendesnél, mert az mégis csak finomabb, de azért jó a vega alternatíva, és király hogy van.
A kaja után aztán a DÖKről kezdünk beszélgetni és mert a DÖKben látszólag mindenki tudott már a dologról, meglep, hogy ő nem tudja.
- Öhm... hát... Karola rosszul lett, és... leléptünk, hagytam üzenetet, de az valahol elkallódott és Mihail nem volt boldog - foglalom össze tömören a történetet, nem részletezve, hogy mindenki rosszra gondolt rögtön köztem meg a lány között. Pedig még csak nincs is köztünk semmi. Lesz. Remélem. De olyan nehéz ez. Még jó, hogy jön egy pincér, hogy felvegye a rendelést, és eltereli a szót erről, mert nem szeretem a témát, így persze Isaacet kezdem kérdezgetni. Viszont ő nem túl bőbeszédű.
- Nem gondolkoztam ezen... Nem hiszem... bárkivel elpizzázok két órát - megvonom a vállam és nevetni kezdek, mert hát igen, amíg van kaja nem feltétlenül aggódom a társaság miatt. Rossz lenne? Nem hiszem. Beszélgetni biztos tudok mindenkivel valamiről, mert elég széleskörű ismerettel rendelkezem. - Mondjuk attól is függ... Olyan, akire szintén lehet licitálni licitálhat? - gondolkozom el, mert ez amúgy nem tiszta számomra - Na és te? Te szeretnél valakit? - dobom vissza a kérdést, hátradőlve a székemen, remélve, hogy a válasz közben megjön a kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ilyen is régen volt, hogy én tojást festek. De kiskoromban élveztem és kell a közös program a húgommal. Az előkészítősökkel való pingálás pedig kifejezetten jó ötletnek tűnt.
Én mondjuk nem nagyon pingálok, inkább Marist figyelem, ahogy az egyik kis törpével képregényt festenek. Ilyen is csak neki juthat eszébe, pedig zseniális ötlet.
- Postakocsi - mondom, ahogy rám kerül a sor a szóláncban, és remélem, hogy Kornél tud ivel valami szót. Bár miért ne tudna? Nagy és okos fiú. Ezzel kezdte, amikor belevágtunk a játékba.
- Hmm... fogas kérdés... Talán ha egy filc tollal odaírod, hogy "hmm de finom volt a spenótos ubisali" akkor lehet zöld, és senki sem gondolja, hogy beteg - vetem fel vigyorogva, és már fel is állok, hogy keressek az asztalon egy filcet, amivel ezt rá írhatja. Persze csak ha akarja, mert ez csak egy javaslat - Amúgy kék nyelvvel is menő macska lenne. - kapok fel azért egy tollat és nyújtom oda a húgomnak. S ekkor jön az ötlet, hogy én meg verset írok egy tojásra. Így elveszek még pár színt majd felkapok egy tojást és írni kezdek rá.
- Festékes az orrod - közlöm a húgommal ahogy visszaülök mellé, közben pedig Kornél is jön a következő szóval, nagyon ügyesen azt mondja, hogy "ipszilon" így Marisnak kell újabb szón gondolkodni.
- Szerinted, ha locsolás helyett verses tojást adok, akkor életben hagy? - nézek Marisra nagy komolyan, mert bár nem tudom Karola melyik kategória ha a húsvéti locsolásról van szó, de nem szeretném ha most lincselne meg, amikor végre boldogok vagyunk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden szuper. Végre együtt lehetünk Karolával is. Bár egy kicsit még zavar, hogy a szülei valószínűleg nem engednék ide, ha tudnák, hogy mi van köztünk, de gondolom elhallgatta, én meg nem fogom felhozni, egyszerűen csak kiélvezem, hogy átölelhetem büntetlenül. Jó érzés, azt sem bánom, hogy nekem dől, megtartom, nincs ezzel semmi gond. Sőt. Még sokkal kellemesebb is. Így még Mihail is elviselhetőbb. De tényleg. Meg Belián is. Még ha amúgy valamiért rettentően idegesítenek mind a ketten. Belián mondjuk inkább csak azért, mert mindig olyan túl nyugodt. De mindegy.
A szobákat sikerül letisztázni, a fiúk sem akadékoskodnak, így megnyugodhatok, Karolával kapcsolatban.
- Nem aggódtam - súgom vissza a lánynak, mosolyogva - Egyébként sem hagynám, hogy osztozz - toldom még hozzá egy apró puszi mellett. Aztán csak hallgatózom tovább. A zene jó ötlet, csak engem nem kérjenek éneklésre. Az a pár óra, amin eddig voltam, kevés ahhoz, hogy én bárki előtt éneklésre vetemedjek. De elhallgatom majd őket. Mosolyogva bólogatok is az ötletre, ami azzal jár, hogy az állam belesüllyed kicsit Karola vállába és ettől majdnem elnevetem magam.
Aztán merül fel a sütés, ami tök jó ötlet. Csak nem tudom. Úgy jön le, mintha Belián azt hinné, sütni csak a muglik tudnak. Sosem fogom megérteni, na meg... oké, hogy ő húsra éhezik, én azért szeretem a zöldségeket is, és sokkal egészségesebb, meg ugye ott van Isaac, aki vega. Szóval ja. Szóvá teszem a dolgot. És... és mindenki félre ért. Vajon miért? Kicsit talán értetlenül pislogok, még Karolára is, aztán Isaac megmenti a szitut, neki dobok egy puszit. Csak. Mert megérdemli. Mert én is szeretem. Persze csak mint havert, mert ugye amúgy meg egyértelműen Karolát.
- Mi volt a pizzériában? - nézek értetlenül a főnökre. Biztos lemaradtam valamiről, tökre nem emlékszem. Vagyis emlékszem, hogy azt mondta, hogy a kedvence vagyok és semmi értelme nem volt, meg hálás is vagyok neki, mert nem ölelgethetném ezt a gyönyörű lányt, ha nem adja át a kuponját. Mondjuk, alapból licitálnia sem kellett volna, de mindegy. Ráhagyom. Biztos napszúrást kapott vagy ilyesmi. Tudom, hogy nincs baj a stílusommal, csak még nem ismernek elég jól.
Megforgatom a szemem. Moderáljam magam. Jó majd csöndben maradok. Vagy ilyesmi. Úgysem bírom ki.
- Varázsolni szabad, vagy muglisat játszunk? - kérdezem meg azért még biztos ami biztos, ahogy elhangzik, hogy mi mindent kéne még csinálni. Előbbi gyorsabb és kényelmesebb, de a cipekedés sem fog vissza riasztani. Elvégre voltam én sátrazni is, meg minden hasonló. Azt mondjuk eleresztem a fülem mögött, hogy Belián szerint a favágás mugli dolog. Jó értem én, hogy ő mugli és nem érti, de... könyörgöm. Van favágó varázslat. Na mindegy. Elharapom a nyelvem. Majd ha kapok engedély, akkor megmutatom neki. Hátha tanul valami újat.
Oszolhatunk így a mi faházunk felé veszem az irányt, hogy ott mérjem fel a terepet. Benyitok mindkét szobába, aztán Karola felé pillantok.
- Melyiket szeretnéd? - remélem a srácok nem lincselnek meg, de mégis csak lányoké az elsőbbség, szóval úgy illik, hogy ő választ, aztán ha ez megvan, akkor átszervezhetjük az ágyakat. Mert hát a három-három helyett, a kettő-négy lenne az ideális felosztás nekünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vicces dolog ez a tojásfesték. Emlékeztet rá, amikor mi voltunk kicsik. Rengeteget bohóckodtunk Marissal és persze rengeteg tojást tettünk tönkre, de igazán megérte a sok móka-kacagás és szép emlék miatt. Ezért is, meg mert szeretek vele lenni, még ha le is tagadnám, egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy eljöjjek-e vele.
A dilemmáját azt hiszem megoldom, bár látom rajta, hogy nem győztem meg eléggé, mert csak nem meri a filcet a tojáshoz érinteni.
- Az is érdekes lenne, ha villás nyelve lenne... De ha van itt színváltós festék, használhatod azt is, és akkor magától váltogatja a színét - teszek még egy próbát egy másik javaslattal, közben körbenézve, hogy van-e ilyesmi, de igazából nagyon nem értek hozzá, így valószínű ha van, sem fogom meglátni, mert nem is tudom, hogy mit keresek.
- Ja oké. Akkor festékkel öntelek majd le hétfőn - öltök nyelvet Marisra vigyorogva, bár ezt nem tenném meg, még ha jóvá hagyja sem. Példamutató prefi vagyok, vagy mi. Nincs nekem ilyenekre időm. - Szerintem pont, hogy vicces - mármint az ipszilon. Mert tényleg. Na meg tökéletes kivétel, amit meg lehet tanulni.
- Alagút - toldom hozzá Kornélkára nézve, hogy akkor most t-vel tud-e valami hasonlóan okosat. Egyébként biztos én az ipszilonra is felemeltem neki a hüvelykujjamat mutatva, hogy ügyes volt.
Közben pedig támad egy szuper ötletem a tojást illetően, na meg, hogy Karolát hogyan támadjam majd le hétfőn.
- Oké. Festékkel töltött tojásokkal doblást szeretnél. Megjegyzem - nevetek újra Marisra, és neki is látok verset írni a tojásokra, közben viszont tovább gondolkodom - Nem túl nyálas? - nézek Marcsára kérdőn, mert azért azt sem szeretném. Mármint... a romantikus biztos jó valamilyen szinten, de nem akarom, hogy Karola azt higgye én ilyen tesze-tosza vagyok. Vagy nem is tudom mi a jó szó arra, amit gondolok. Mindegy. Jó benyomást akarok kelteni, az a lényeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hosszú volt a mai nap. Legszívesebben csak eldőlnék az ágyon és aludnék, de ma járőröznöm kell. Az egyetlen jó a dologban, hogy Karolával tehetem. Jó lesz újra látni, és valahol jó is, hogy van ilyen közös felelősségünk, mert őszintén nehéz összeegyeztetni most a dolgokat az életemben. Mintha az élet ki akarna velem tolni, pont az utolsó évemre hozták be a tárgyak felét, amik tényleg érdekesek. Nekem meg ugye muszáj volt felvenni mindent, mert fogalmam sincs, hogy mihez kezdek majd jövőre, vagy utána, és hátha most jön majd a merlini megvilágosodás, meg a heuráka, hogy mi is érdekel, úgy igazán. Mert eddig sajnos nem nagyon jöttem rá, és ennek meg van a böjtje. Most már engem is kezd frusztrálni a dolog, de hát ez van.
Szóval ha fáradtan is, de vidáman sietek végig pár folyosón, míg elérek a megbeszélt helyre, ahol most a járőrt kezdjük majd Karolával. A talárom útközben kigombolom, kezd kényelmetlenné válni, a jelvényem is leveszem róla és inkább a pulóveremre tűzöm, hogy azért ha "kell" meglegyen. Míg várok a lányra, le is veszem a talárt és a táskámba süllyesztem. Utóbbit ellátom egy bűbájjal is, hogy több hely legyen benne, meg hogy könnyebb legyen, mert amennyi könyvet manapság magammal cipelek, tarthatnék a gerincferdüléstől, de mindegy is. Leülök az egyik portré alá, és hallgatom, hogy mit kiabálnak a portrék. Ez utóbbi persze nem túl sikeres, mert egybe folyik a sok-sok hang és csak a fejem fájdul meg a hangzavarban.
- Francba... Karola... hol vagy? - Fakadok ki és közben fel is állok, s fel-alá kezdek mászkálni, hátha a mozgástól csillapodik a fejemben lüktető fájdalom. Aztán ahogy fordulok végre feltűnik a lány a folyosó másik felén. Egy kisebb sóhaj után mosolyra húzom a számat, aztán sietve megindulok felé.
- Végre! - adok hangot az örömömnek, hogy láthatom, és ha végre mellé érek, akkor magamhoz is húzom őt egy apró csók erejéig. - Szia Gyönyörű! - köszönök neki végül, aztán ha hagyja megfogom a kezét, hogy elindulhassunk a járőrözésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Először nem tűnik fel, hogy baj lenne, csak amikor megölelném és megcsókolnám, helyette meg eltol döbbenek meg teljesen. Mi a franc? Mit csináltam? Mi a baj? A magyarázatára felhúzom a szemöldököm. Fáradt? De édes... és még hülyének is néz. Még hogy fáradt. Tudnék vele vitázni a fáradtságról, de nem akarok. Nagy levegőt veszek, és ha már nem kaptam se puszit se ölelést, akkor a mellkasán összefűzött karjait próbálom meg kibontani, hogy legalább a kezem fogja meg.
- Mi a baj? - kérdezem a szemeibe nézve, mert nem, nem vagyok hülye. Pár hónap alatt azért sikerült egy-két dolgot kitapasztalni nála. Egész biztos, hogy bántja valami, különben nem lenne ellenére egy puszi, akkor sem ha fáradt. Főleg akkor nem. Vagy nem értem. Mindegy. A lényeg, hogy érzem, hogy baj van és tudni akarom. Mert nem kellemes úgy járőrözni, hogy közben valami más jár a fejében és köztünk pedig szokatlan csend honol. Na meg én kifejezetten vártam ezt a járőrt, csakhogy egy kicsit együtt lehessünk, így eléggé rosszul esik, hogy ő ilyen.
- Csináltam valamit? Vagy nem csináltam és kellett volna? - próbálkozom, és közben nagyon agyalok, hogy mit ronthattam el, mert hát az is egyértelmű, hogy velem van baja. Elvégre ha a világgal lenne, akkor nem nekem fonná keresztbe a kezeit, akkor hozzám bújna, hogy vigasztaljam meg. Nem? De. Na de akkor... Semmi sem jut eszembe, ha csak az nem, hogy keveset találkoztunk, ami igaz is, de most végre itt vagyunk, szóval örülnie kéne...
Nem indulok el amíg nem tudom meg mi a probléma, és őt is megállítom ha kell. Csak nyögje ki, hogy mit csináltam. Tudni akarom. Meg tudjuk beszélni. Biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Felhúz, amikor ilyen. Amikor egyértelmű, hogy baj van és azt mondja, hogy semmi. A semmi az nem ilyen. És nem értem, miért kell felesleges köröket futnunk? Ez ilyen női logika. Bajom van, de nem mondom el, találd ki, faggass vagy nem is tudom, mit akar ilyenkor. Mindenesetre nem szeretem ezt, szóval nem hagyom annyiban. Viszont ahogy elhúzódik az már tényleg nem tetszik, így egész biztos, hogy valamit csináltam, épp csak fogalmam sincs, hogy mit.
- Nem tudok róla, de biztos, ha ilyen vagy - csattanok fel egy kicsit, de nem moderálom magam, mert igazán nem akarok nagyobb bajt, mint ami már van épp csak frusztrál ez az egész. Az pedig, hogy itt is hagyna vagy nem is tudom, csak még inkább rátesz a dologra. Viszont ahogy megállítom végre enyhül, és megszólal. Egy pillanatra leesik az állam, ahogy hallgatom. Egyrészt nem hiszem, hogy a buli fontos lenne, és azt sem tudom miért lenne baj, hogy lenéztem a rellonba. De ugyanakkor valahol megnyugtató, hogy csak valami apró félreértés az egész. Szóval csak sóhajtok egyet, aztán még mindig a szemeibe nézve válaszolok.
- Karola... te tudod a legjobban, hogy szörnyen rosszul hazudok. Nem mondtam, mert akkor még azt sem tudtam, hogy van ez a buli. - Magyarázom neki nyugodtan, aztán nyelek egyet - Maris említette pénteken az egyik óránk alatt. Tudod őt a rellonba rakták... - mesélem tovább, bár elég rosszul érint, hogy ezt kell magyaráznom a barátnőmnek - Leugrottam egy kicsit megnézni, hogy minden rendben van-e vele. Ettem egy cukrot, meg ittam pár koktélt, aztán leléptem. Ez olyan nagy bűn? - fejezem be a mondatot egy kérdéssel, mert tényleg nem tudom hogy ezzel mi a baj. Aztán persze bennem is felötlik egy kérdés, így nem is maradok csendben - Amúgy meg, honnan tudod, hogy ott voltam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Oh az jó. Élvezném én is - nevetek rá, ahogy a mesenézős nyaráról mesél - Én mindenfélét. Találkozom a barátnőmmel, meg tanulok, táncolok, ilyesmik - Sorolom mosolyogva, de viszonylag közömbösen. Persze azért izgatott vagyok a tánc miatt, amit ő rögtön ki is szúr. Elmosolyodom.
- Rendben, akkor ráérünk - állapítom meg és leülök a földre a hátamat a talapzatnak döntve. Az embereket kezdem figyelni, ahogy a fényképezőgépükkel kattognak, vagy ahogy egy turista csoport hallgatja az őket körbevezetőt.
- Kicsit - pillantok fel a lányra, ahogy az izgulásról kérdez - Sosem csináltam még ilyet - mondom és elnevetem magam, aztán tovább kérdezem - és akkor úgy kell majd csinálnunk, mintha csak úgy itt lennénk és hirtelen eszünkbe jutna, hogy mi is tudunk táncolni, vagy hogy megy ez? - a youtube-on nézegettem flashmob videókat, azok olyan spontánnak tűntek, mintha a az emberek a semmiből termettek volna ott egy nagy megrendezett táncra. Tök menő volt. Ezért is lelkesedtem be, amikor Sára említette a dolgot. De azért furcsa is. Hiába gyakoroltunk rengeteget, mégis csak más most. Jó lenne egyszer még átismételni a lépéseket, hiszen legalább két hete nem láttam a lányt. Mondjuk én gyakoroltam a saját részem, és biztos ő is a sajátját, de azért... azért más így a semmiből hirtelen beállni táncolni. A jó mondjuk az, hogy rajtunk kívül senki sem tudja a kroeot, így ha el is rontjuk nem lesz feltűnő. Engem persze zavarna, de nem fogjuk elrontani. Nem lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Pár órával előtte tudtam meg, és nem terveztem menni. Hirtelen döntés volt, és nem nem hívtalak el, mert nem terveztem bulizni meg ott maradni. Csak megnézni, hogy milyen a rellon, hogy Maris rendben van-e... - megvonom a vállam. Nem értem miért olyan nagy bűn ez, de azért megnyugszom, hogy már csak ez a baj, mert hát emiatt haragudni, igazán butaság. Ha hagyja akkor magamhoz is húzom, hogy végre megöleljem. Mert ha zavarja, hogy ilyen régen találkoztunk, akkor most igazán nem kéne ellenkeznie.
- Ne haragudj, na... Hiányoztál, de jobban szeretek kettesben találkozni, mint egy zajos buliban - azt nem teszem hozzá, hogy ha előbb tudom is, hogy van buli őt akkor sem viszem el, mert hát... én emlékszem még, milyen volt a legutóbbi "buli"-ban és nem akartam, hogy az megismétlődjön. Azt gondolnám, hogy ez egyértelmű. De mindegy is.
Végül aztán meg kérdezem, hogy ő honnan hallotta, hogy én ott voltam. Hiszen nem gondoltam volna, hogy az a kis idő, bárkinek is feltűnik. Persze beszéltem pár emberrel, de szinte csak srácokkal nem hiszem, hogy Karola velük "pletykálna".
- Miiii? - akad fent a szemöldököm, ahogy azt mondja, hogy ott volt, és most én lépek el tőle egy lépésnyire. - Várj... Te tudtad, hogy van egy buli... És nekem nem szóltál. És elmentél... és az oké... de hogy én elmentem és nem szóltam az baj? - akadok ki eléggé hangosan ahhoz, hogy a harsogó portrék is inkább rám figyeljenek, mint a saját szócsatájukra. - Elárulnád, hogy ezt mégis hogy gondolod? - nézek rá kérdőn, mert mondjuk engem nem zavarna, ha a barátnőivel, vagy éppen Bencével megy el valahova a tudtom nélkül. Az zavar, hogy engem számon kér ugyanezért. Ebben nincs semmi logika. Neki lehet nélkülem bulizni, nekem meg nem lehet nélküle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Maris kerül. Nem értem miért, de kerül. Máskülönben biztos, hogy nem Angeval állt volna párba bájitaltanon. Márpedig ezt tette és így nekem Bence maradt. No nem mintha olyan rossz lenne ez. Csakhát... Khm. Azt gondoltam, hogyha nem az exével akar lenni, adja magát, hogy velem lesz... ehelyett nekem kell most az ő exével lenni, akinek olyanokat mondtam, amilyeneket és akinek az unokahúgával járok épp. Csak én érzem úgy, hogy ez kitolás? És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy szobába is kerültünk, amióta kinyitott újra a levita. Ha tudom hogy ez lesz, jobban erősködöm a prefi különszobáért. Főleg mert a másik szobatársam az Nyálka. Az a srác gusztustalan. Na mindegy.
Most az van, hogy Bencével kell dolgoznunk az élő-halál esszencián. A vártnál jobban megy a dolog. Mondjuk nem beszélgetünk, szerintem ő is pont annyira koncentrál mint én. Jól beosztottuk ki mit csinál és egész jól is haladunk. Nem sokára egy kis szünetünk is lesz, mert az unikornisszarv őrlemény után állni kell hagyni a főzetet. Egyelőre azonban kevergetek, ahogy Bence a farkasölőfüvet pakolássza az üstbe.
- Az utolsónál szólj - kérem, mert nem akarom elrontani, már pedig a utolsónál a másik irányba kell kevernem a trutyit. Persze én is figyelem, ahogy szálanként pakol, így nem lehet gond, de biztosabb, ha jelez, hogy ez tényleg az utolsó darab és akkor jobbra kavarok majd egyet a főzeten.
Ha pedig ez is megvan akkor hozzáöntheti az unikornisszarv őrleményt és pihenhetünk. Már ha jól önti bele. De biztos tudja, hogy közelről kell, mert a könnyű por könnyen elszáll a legkisebb légáramlattól is. Erről pedig eszembe jut, hogy nekem is nagyon kell figyelnem, hogy ne most kavarjam fel a levegőt, az elemi mágiámmal. De miért tenném? Nem fogom. Nincs rá okom. Ha csak Bence nem idegesít fel. Eddig viszont nem tette. Kellemes csalódás vele a munka, így már a következő húsz perctől sem tartok annyira. Talán tudunk dumálni egy jót. A magam részéről megpróbálok majd normális lenni. Főleg mert rájöttem, hogy hülye voltam anno. De nem kell neki ezt tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Megcsóválom a fejem rosszallóan. Hogy gondolhat ilyet? Milyen másik lánnyal?
- Milyen táncos lánnyal? - kérdezek, nem is értem kire gondol. Aztán leesik, hogy talán Sárira gondol. De hát ebben sincs semmi logika. Vele csak táncoltunk. Olyan mint amikor órán együtt dolgozol egy feladaton valakivel. Semmi. Szóval nem értem. - Te nő! Néztél te már tükörbe? - nézek rá hitetlenkedve, mert valami őrült nagy tévedésben élhet, ha azt hiszi bárki más felérhet hozzá - Én lennék a világ legnagyobb barma, ha más lánnyal akarnék bulizni, amikor a suli legszebb lánya a barátnőm - Ami amúgy néha engem is megdöbbent. Így belegondolva nekem van okom féltékenynek lenni. Mert ugye utána köztudottan többen is futnak. Mégis valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy aggódjak, épp ezért nem értem ő miért ilyen féltékeny. Miért nem hisz magában? Miért nincs önbizalma? Vagy én tűnök ilyen csapodárnak? De nem hiszem. Könyörgöm még barátnőm sem volt előtte, miért pont most kezdenék el más lányok után futkosni. Néha komolyan fel nem foghatom, hogy lehet levitás, ha ilyeneket nem tud végig gondolni.
Azért az jó, hogy megbékél és sikerül tisztázni ezt a félreértést, ugyanakkor az már kevésbé tetszik, hogy kiderül ő is "nélkülem" bulizott. Nem tehetek róla, de egyszerűen zavar, bánt, hogy engem le akar korlátozni és más szabályokat állít fel, mint amik rá lennének érvényesek.
Hiába kér, hogy ne akadjak ki. Valószínűleg ha ő nem olyan visszautasító és morcos az elején, most én is máshogy reagálnék, de az, hogy meg kellett győznöm, hogy semmi nem történt. Azt hiszem az zavar, hogy nem bízott bennem, hogy azt az érzést kelti, nem csinálhatok nélküle semmit. Az pedig, hogy ő sem szólt, nem hívott nem javít a helyzeten. Nem leszek nyugodt, sőt.
Ahogy tovább akar csendesíteni, ahogy halkságra int, csak még mérgesebb leszek.
- Hibáztunk? Mi abban a hiba, hogy hirtelen felindulásból elmentünk valahova? Főleg ha nem történt semmi??? - leszek még feszültebb és fel sem tűnik, hogy a levegő mocorogni kezd körülöttünk. Egy apró szellő, mintha csak kinyílt volna egy ablak, meg-meglibbenti a lány talárját, haját - Nem vagyunk összenőve, hogy mindenhova együtt menjünk - nézek rá még mindig hitetlenkedve, bár azt hiszem ezzel kicsit messzire megyek, hiszen kevés időt töltünk együtt, és tudom, hogy ez nem jó, de tényleg bánt, hogy egy ilyen apróság miatt kiakad. Az apró szellő pedig nem szűnik és most már nekem is feltűnik, ahogy meg-meglibben a ruhája - Ööö... nyitva van valahol egy ablak? - kérdezem hirtelen váltással, de ahogy szétnézek rájövök, hogy valószínűleg én kavartam fel a levegőt. Nagyot nyelek - A francba. - Túrok idegesen a hajamba, aztán csak magamhoz húzom Karolát, nem érdekel mi volt, nem akarok ezen rágódni. - Ne haragudj. Lécci... ne... én... szeretlek - motyogom elhalkulva, remélve, hogy hisz nekem, hogy nem fog megint eltolni - Beszélgessünk, az jó - toldom még hozzá, igazat adva neki. Hiszen az is igaz, hogy az utóbbi időben bezárkóztam egy kicsit, talán úgy érezte kerülöm, pedig nem. Jelenleg ő a legjobb dolog az életemben, nem kéne elrontanom azzal, hogy nem töltünk elég időt egymással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem értem őt. Soha nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem. Mégis amióta ismerem, folyamatosan bizalmatlan. Pedig mostanra azt gondolnám, hogy bizonyítottam eleget, hogy csak ő kell, hogy nem érdekel más, hogy nincs nála szebb. Akkor miért? Nem értem, nem tudom megérteni. Kicsit talán fel is adom. Ez is frusztrál, meg úgy minden a helyzetben. Az sem nyugtat meg, hogy szerinte nem kintről jön a huzat, de egyelőre elengedem a dolgot. Engedném, de a bennem nővő frusztrációval együtt a szellőcske is minta kicsit nőne. El is káromkodom magam, de a kérdését egyelőre figyelmen kívül hagyom. Tesztelni akarom a helyzetet, biztos lenni benne, s azt gondolom, hogy egy ölelés, egy pár kedves gesztus megnyugtathat, akkor az elméletem helyességére is fény derülhet. A dolog mintha működne, én legalábbis nem érzem már a szellőt, ahogy őt ölelem és ahogy visszaölel. Bár hiányzik, az "én is szeretlek" tőle, de betudom annak, hogy még morcos, majd később biztos ő is mondja. Gondolom. Rosszul. Megint eltol és már a hanghordozásából érzem, hogy ez olyasmi lesz, amitől nem leszek boldog. Aggódva pillantok le rá, még nyelek is egy nagyot.
- De ezek le voltak védve, hogy kiskorú ne tudjon... - rázom meg a fejem, mert hát ezt mondták. Tesztelni mondjuk nem tudtam, hiszen én már nagykorú vagyok, de akkor is. Bár igazából nem olyan baj, ha valaki iszik. Gondolnám. De aztán tovább megy és amit mond, azt nem tudja feldolgozni az agyam. Ellépek tőle, és csak nézem, ahogy egy újabb szellő, ismét meglengeti a haját meg a ruháját. Már kiabálni sincs kedvem.
- Nem volt benne semmi... értem... Nyilván karácsonykor se volt benne semmi - Elhalkul a hangom a végére. A fejemben pedig millió gondolat kattog, de közben pedig hirtelen rosszul érzem magam. A szellő tovább lengedezik, de már egészen biztos, hogy csak körülöttünk, ahogy a földre rogyok és a hátam meg a fejem a falnak döntve próbálok kiigazodni rajta.
- Mondd Karola... te hogy reagálnál ha azt mondanám, hogy megittam pár koktélt és csak úgy megcsókoltam valakit? - pillantok fel rá. Mert az előbb úgy jött le, hogy már a tény, hogy valahol voltam, nélküle, is főben járó bűnnek számít. Szóval nem tudom, hogy hasonló helyzetben mit kapnék tőle. Épp csak, sosem jutott eszembe megcsókolni senki mást. Most pedig fogalmam sincs, hogy mit vár? Hogy azt mondom, hogy oké? Hogy rendben van, mert a Bence az unokatesód? De hát... kurvára nincs rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem győz meg, hogy más lett volna. Persze el akarom hinni, hogy más volt, egészen mostanáig meg voltam győződve róla, hogy az különleges volt, még ha kicsit hányásszagú és ízű is volt. Amennyire felkavart akkor, annyira tűnt szép emléknek, mint valami mérföldkőnek az életemben, de most? Most elbizonytalanodtam.
Nem tudom mit érzek. Fél perce mondtam neki, hogy szeretem, és azt kapom válaszul, hogy valaki mást csókolt meg. Sírni szeretnék, de nem jönnek a könnyek. Belevágni a falba, de gyengének érzem magam. Nem tartanának meg a lábaim, így a falnak dőlve leülök. A portrék persze megint beszélgetni kezdenek. Nyilván ez a heti legjobb pletykájuk. Jobb ötlet híján megkérdezem, őt mit csinálna fordított esetben. Az elején csak bólogatok, de ahogy a megértés részhez ér, kitör belőlem a hisztérikus nevetés.
- Megérteni? Te? Azt sem értetted meg, hogy nélküled mentem... Szerintem kiabálnál, talán a fejemhez vágnád, hogy nem szeretlek, hogy az egésznek semmit értelme! Én meg lennék olyan hülye, hogy térden csúszva könyörögjek, hogy hallgass meg - Fakadok ki ismét, s érezni vélem, hogy a szellő hűvösebbé válik. Megrázom a fejem, aztán tehetetlenségemben a falba verem.
- Áu! - mondom, ahogy koppanok a kemény falon, de csak megteszem újra, mert nem fájt eléggé. A szívem jobban sajog. Harmadjára már nem ismétlem meg, helyette Karolára nézek - Én bíztam benned. Te viszont nem bízol bennem. Miért gondolod, hogy ha többet beszélünk az változtat ezen? - Próbálom megérteni. Én tényleg próbálom. Mert akármennyire is akarok rá haragudni, nem megy úgy, mint szeretném. Mert ahogy előttem térdel, ahogy néz rám, még mindig csak azt várom, hogy kiderüljön ez csak egy rossz álom, hogy mindjárt megcsókol, és mint valami tündéremsében kiderül, hogy ez nem történt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Ez itt - húzom a kezét a kezemmel a mellkasom baloldalára - jobban fáj - mert valóban. El akarom én hinni, hogy csak az ital volt, de nem hiszem, hogy rá lehet kenni az alkoholra, ha másokkal csókolózik. Szeretném, de nem megy. Ma nem. De meghallgatom, mert remélem, hogy meggyőz. Hallgatom, próbálom helyre rakni a kockákat. Elképzelni, hogy becsípve másokat csókolgatok. De nem, sosem fordult meg a fejemben, pedig elég sok minden kavargott bennem, azon az estén. Főleg miután megettem az eridonos cukorkát. De másik lány, nem volt sehol. Ha láttam is őket, nem érdekelt egyik sem. Sosem érdekelt más. Meghallgatom és már mondanék valamit, de ekkor közelebb hajol és megcsókol, én meg megragadom, ahogy visszacsókolok. Szerelemesen, kicsit talán vadul, de nem engedem el rögtön, talán így próbálom meg megerősíteni benne, hogy jobb vagyok, mint bárki, mintha ezzel elérhetném, hogy ne legyen legközelebb. Na meg persze tényleg rettentően hiányzott, és akartam az ajkait, amióta csak megláttam felbukkanni a folyosón, de aztán bekúszik a fejembe Bence gondolata, meg hogy ők is... és elfordulok a lánytól. Azt még hagyom, hogy a kezemet cirógassa. Legalább egy kicsit éreztesse, hogy fontos vagyok, hogy szeret. Vagy valami.
- Mi? - pillantok rá kérdőn, aztán követem a tekintetét a bal csuklómra. Gondolkodás nélkül nyúlok oda és húzom vissza a pulcsim ujját, hogy eltakarja a jelet - Semmi - vágom rá elsőre, de rögtön meg is bánom - Elemi mágikus jel... Múlt héten elemi mágus lettem... - mondom halkan, a földet bámulva. Még egy ok, ami miatt kerültem, ami miatt kicsit nyugalomra vágytam. Mert nem tudok magam sem kiigazodni a dolgaimon - Ott hagytam a kviddics csapatot. Szerintem a DÖK-ből kiszállok... Lehet a prefiséget is hagynom kéne, túl sok ez most - magyarázok tovább, bár nem igazán Karolának. Ezek olyan dolgok, amik azóta, hogy a kertben ébredtem járnak a fejemben. Túl sokat vállaltam, és egyértelmű, hogy nem bírom. Csak nehezemre esik elismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem utállak. Nem tudlak - súgom halkan aztán beharapom a számat. Mert bár szeretném, most nagyon "utálni", amit pár perce mondtam, hogy szeretem, az még most is él. Nem múlt el, csak úgy. Nem is fog. Korábban sem múlt el, pedig nem először bánt meg. De hát ez van. Egy kicsit persze megnyugtat, hogy azt mondja sajnálja. Őszintének tűnik, a hangja s megbánásról tanúskodik, bár ettől még nem fogom elfelejteni. Azt hiszem jobb, hogy én nem láttam őt a buliban. Hogy ezt nem láttam. Valószínűleg nehezebb lenne, ha a saját szememmel látom, mint így, hogy csak említette.
- Jó - mármint nem, de nem tudom mit mondhatnék erre. Valahogy pedig muszáj jeleznem neki, hogy hallottam, hogy sajnálja. Hogy megbocsátom-e azt nem tudom. Jelenleg nem érzem úgy, hogy ez ilyen könnyen megy, még ha állítja is, hogy semmi volt. De nem tudok tovább ezen gondolkozni, mert észreveszi az elemi jelem és igazán nincs értelme titkolóznom erről. Nem is akartam épp csak, nem tudom még, hogy örüljek-e neki, vagy sem.
- Ez a plusz elég sok hátránnyal is jár... csomó bajom lehet tőle. Épp csak még nem tudom mik... - kezdek magyarázni, bár engem nem ez az, ami a legjobban megijeszt benne - Tudod hogy derül ki a legtöbb emberről, hogy elemi mágus? - kérdezem, bár nyilván nem, mert akkor nem így beszélne róla. Vagy nem tudom. Nekem nem ez volt az első reakcióm - Valamilyen trauma, vagy életveszélyes helyzet hatására jelenik meg - mondom neki nem kicsit hangosabban, mert a portrék kezdik visszanyerni a saját hangjukat. Talán kikerültünk a látóterükből, vagy már nem vagyunk érdekesek. Nem mintha zavarna. - A jelek szerint, alva jártam és lezuhantam... Nem emlékszem, de odakint ébredtem fel, a földön, ezzel a kezemen. - Azzal felhúzom a pulcsit és most már megmutatom rendesen a jelet, a levegő jelét, így ha azt felismeri, talán arra is rájön, hogy a korábbi szellőt is okozhattam én. Most már megnyugodtam. Azt hiszem. Bár azért még haragszom rá, és valószínűleg még jó darabig lesz bennem egy kis tüske a dolog miatt, de jobb ha nem emlegetem fel.
Inkább a terveimet veszem sorra, hogy mit kell megváltoztatnom az életemben, mit kell feladnom, hogy ne kattanjak meg teljesen.
- Igen... azt hiszem... nem tudom. Túl sok felelősség az egész, meg túl sok stressz. Amit valahogy sikerült elfojtani eddig, de egyre inkább érzem. Még a VAVtól is félek, pedig az év végén van, és tavaly meggyőződésem volt, hogy gond nélkül meg tudnám írni - magyarázok tovább és tulajdonképpen jó, hogy ezt teszem, mert így legalább kiadom magamból a hetek óta nyomasztó érzéseket. - Éjjel nem tudok aludni, az jár a fejemben, hogy el kéne olvasnom legalább még egy fejezetet, vagy hogy ki kéne vennem a könyvtárból még pár könyvet... Aztán elolvasom a plusz egy fejezetet, és még egyet, meg még egyet, és a könyvvel a kezemben alszom el, de aztán úgy ébredek, mint akit agyonvertek. Közben meg aggódom Maris miatt, meg miattad és a pályaválasztás miatt. Az egész csak... túl sok. - megrázom a fejem. Tényleg sok. Lehet nem hangzik annak, de kicsit úgy érzem, mintha bezártak volna egy dobozba, amibe alig férek el. Ki akarok törni, de gyenge vagyok és nem megy. Mindezek mellé, most nagyon nem hiányzik, hogy valami közénk álljon. Igaza van, többet kellett volna beszélnünk. Talán akkor nem így alakul. Talán. A baj csak az, hogy nem vagyok benne biztos, és nem tudo, hogy el fogom-e hinni neki valaha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Megrázom a fejem, és még kicsit fel is nevetek. Néha annyira meglep, hogy aranyvérűként mennyire nem tud dolgokat. Persze nyilván érdeklődési kör függő a dolog, lehet hogy én sem tudnám, ha nem érdekelne minden. De úgy tényleg minden.
- Persze, de tudod mennyi idő megtanulni kezelni? - én nem, de az alapján, amit olvastam évekbe telhet, és még akkor is lehet belőle baj, ha az ember megtanulja kezelni. Mert hát na, mégis csak egy komolyabb fajta vadmágia, vagy mi ez. De lehet jobb, ha nem részletezem neki, járjon utána ő, ha érdekli.
- Én sem tudtam - vonok vállat. Mit lehet tenni. - Nem súlyos, inkább csak veszélyes... - elvégre a jelek szerint lazán kisétáltam az ajtón és leugrottam vagy leestem? az erkélyről. Őrület. - Elvileg elmúlik, ha megszűnik a stressz - De ez is olyan, hogy megszűnik-e? Eddig azt se igazán vettem észre, hogy stresszes lennék. Csak amióta megtörtént a "baj" figyelek jobban magamra, meg töltök napi pár órát azzal, hogy elemzem mit érzek, így jöttem rá, amúgy nem hiszem, hogy feltűnt volna.
- Tényleg? - kérdezek vissza, mert őszintén én nem gondolom, hogy szép lenne. Inkább tűnt egy fajta levakarhatatlan jelzésnek, hogy még véletlenül se tudjam elfelejteni, hogy soha semmi sem lesz már normális. De tulajdonképpen nem csúnya. Nem mondom, hogy magamra tetováltatnék hasonlót, de legalább nem az arcomon virít.
- Persze, hogy van, nem is azzal van a gond. Már elmondtak mindent - magyarázom az elemi mágia kapcsán. Elvégre bejegyeztek, mint friss elemi mágust és elmagyarázták, hogy mit kell tanulnom, kitől. Mondhatni megkaptam a szükséges alap infókat, mostantól "csak" tanulnom kell, meg odafigyelni magamra és megismerni a dolgokat. De nem csak ezek miatt aggódom, hanem minden más miatt is. Mintha egyik-napról a másikra ráébredtem volna, hogy mennyi mindennel jár a felnőtt lét, pedig még nem álltam készen erre.
- Mikor lettél pszichológus? - nézek felhúzott szemöldökkel Karolára, mert hát nem hiszem, hogy ő jobban értene ehhez. De mindegy is. Nem akarok a gyengélkedőre menni és bájitalokat kérni, hogy aludjak. A tüneteim elnyomása nem szünteti meg a problémámat. - Hogy-hogy miért? Lányok vagytok - nézek rá meglepetten, mintha nem lenne egyértelmű - Plusz Maris még kviddicsezik is. Hiába kértem már rég, hogy hagyja abba, hajthatatlan. De legalább nem fogom látni, ha lecsapja egy újabb gurkó - Igaz az engem is csapott már le. De az más, mert én hajtó voltam, ő viszont terelő, ha őt csapja le a gurkó, az nem ér. - Téged meg... - beharapom a számat, hát hogy mondjam ezt? Nem is miatta aggódom annyira, inkább magam miatt, hogy elhagy, hogy egyszer csak nem kellek majd neki - bármikor elcsábíthat valaki... ott van például ez a Dusán... Akárki is az... - magyarázom, mert olvastam ám az Edictumot és nem tetszett. Nagyon nem, de nem említettem. Mert azt hittem, ha nem foglalkozom vele, akkor nem is lesz gond, de most már bánom, mert ez is csak stresszel.
Ahogy a jövő is, amiről kérdezget. Megrázom a fejem.
- Nincs - sóhajtok egyet aztán feltápászkodom - mennünk kéne járőrözni - és már megint ezt csinálom. Elterelem a témát, félresöpröm a problémát, mert nem tudok rá koncentrálni. Bár az is igaz, hogy a árőr valóban egy fontos feladat, és nem olyasmi, amit el lehet halasztani csak úgy. De pár perc nem számítana annyit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Utolsó, hallom a hangot és a másik irányba keverem a főzetet. Aztán nagyot sóhajtok, a kritikus ponton túl vagyunk, innentől már nem nehéz, csak hozzá kell adni a szarvat, aztán várni aztán még pár hozzávaló, de azt már könnyű kivitelezni, nem kell hozzájuk akkora odafigyelés, mint itt az elejéhez. Még egy apró mosoly is kúszik az arcomra, hiszen minden rendben van. Lenne... de Benyának persze ezt a pillanatot kell választania, hogy felhúzzon.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá, azon gondolkodva, hogy behúzzak-e neki egyet, vagy elég ha elküldöm Kínába kekszet kapálni, mondjuk háromezer évre. Az is megfordul a fejemben, hogy okosabb lenne csak úgy ráhagyni, és megköszönni, még ha el is késett a nagy megváltó szöveggel. A gond csak az, hogy így az is eszembe jutott, amit Karola mondott arról, hogy megcsókolta őt. Ettől pedig mérges leszek. Ökölbe szorítom a kezem, lehunyom a szemeimet és elfordulok mielőtt az első gondolat lesz rajtam úrrá, és tényleg behúzok neki egyet. Ez azonban édes kevésnek bizonyul, mert egy apró fuvallat suhan el mellettem, tőlem? Nem tudom, de érzem és utána is fordulok, csakhogy végignézzem, ahogy az őrölt unikornisszarv a főzet felett elszáll a teremben.Valamennyi azért az üstbe is kerül, de nem minden...
- Bele kell szórni Benya, nem mellé - pislogok mérgesen a srácra, mert hát lássuk be, az ő kezében van az edény, nem az enyémben. Nekem meg eszemben sincs bevallani, hogy véletlenül megidéztem egy kisebb szellőt és az a ludas. Bár az is igaz, hogy hazudni sem tudok, így ha rákérdeznek valószínűleg el fogom mondani. Francba az egésszel. Inkább megkeverem a főzetet, abban bízva, hogy elég lesz az az őrlemény, ami mégis csak belehullott a főzetbe. Barnás lesz a főzet de nem olyan, mint amilyennek lennie kéne - Kéne még unikornisszarv... - motyogom, de aztán csak legyintek. Legfeljebb nem K-t kapunk. Nem a világ vége. Van ennél nagyobb gondom is. Le is huppanok a székre, aztán csak előveszem Bencét. - Legközelebb talán az előtt szólj, hogy találkozom vele. Akkor még értelme is lenne. Meg mondjuk hálás lennék, ha nem itatnád le... Bár gondolom feltűnt, hogy nem kell sok neki... - Nézek rá szemrehányóan, mert az igaz, hogy Karola nem mondta, de én kikövetkeztettem, hogy Bence kínálta meg valamivel, mert ehhez nem kell okosnak lenni. Én is felajánlottam volna Marcinak, ha nem lenne már nagykorú. Épp csak más ezt egy havernak csinálni, mint egy lánynak. Legalábbis szerintem. A srácokat kevésbé féltem. Mindegy. Kíváncsi vagyok Bence be akar-e számolni, arról hogy megcsókolta őt Karola, vagy inkább csöndben marad. Nem mintha nem tudná kiolvasni a fejemből, hogy mi volt. De ha megteszi, és rájövök, tényleg beverem az orrát...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem hiszem, hogy ért. Nem hiszem, hogy próbálja beleélni magát a helyzetembe. Hiába mondta, hogy fordított esetben megpróbálna megérteni, hiszen most sem teszi. Nem a helyzetemet próbálja megérteni, nem próbálja megérteni, hogy mit érzek. Megoldást keres valamire, amiről azt gondolja, hogy érti. De a kettő nem ugyanaz. Nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségem. Nem arra, hogy megfogja a kezem és megmutassa, mit kéne tenni. Nem. Meg is rázom a fejem.
- Nem Karola, nem erről van szó. Én nem akarom, hogy segíts. Nem akarom, hogy bárki is segítsen - kezdek bele, mert sosem gondoltam úgy hogy szükségem van mások segítségére, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő vázolja a segítséget. - Azt szeretném... Igen, azt hiszem azt szeretném, ha csak beülnél mellém a gödörbe és ott lennél velem. Nem kell, hogy megold, hogy kitaláld mit kéne csinálnom. Én is tisztában vagyok a lehetőségeimmel és az esélyeimmel. De ettől még nem könnyebb. És attól, hogy valaki megmondja szerinte mi a jó, nem lesz az - nem tudom jobban elmagyarázni. Én szimplán csak azt szeretném, ha pontosan azt érezné valaki, amit én is. Tudom hogy ez lehetetlen, de azt is érzem, hogyha rögtön megoldani próbálja a helyzetet, ahogy elmesélem, akkor még nem volt ideje ténylegesen megtapasztalni, átérezni a helyzetet. Persze jó néha egy külső szemlélő, de most nem vágyom rájuk. - Ez nagyon hülyén hangzik? - kérdezem meg végül bizonytalanul, mert tényleg nem vagyok biztos benne, hogy érthető, hogy mit is akarok. De jobban nem tudnám hirtelen megfogalmazni. Megbántani sem akarom, épp csak nem szeretem ha beleszólnak az életembe és most kicsit olyan, mintha mindenki bele akarna szólni, le akarna korlátozni. Kicsit ő is, ez a bulis dolog is ilyesmi, bár valahol értem azt, mert én is aggódom, még ha nem is adok szót neki, és nem is korlátoznám be miatta. Értem. Nehezen, de értem.
- Oké... nem ismered - vonok vállat. Ha nem a Dusán az, akkor valaki más. A kérdésére pedig csak tátva marad a szám, de aztán csak kimondom, bár érzem, hogy baj lesz belőle, de nem várhatja tőlem, hogy azt válaszoljam nem. - Alig öt perce vallottad be, hogy megcsókoltál valaki mást. Jelenleg úgy tűnik, hogy pár pohár után még erőlködniük sem kéne - Nincs bántó él a hangomba, még csak sértődöttség se. Csalódottság. Az van még ott, és valószínűleg még lesz is egy jó darabig.  - De... felejtsük el, és bizonyítsd be az ellenkezőjét - Nem, nem fogom elfelejteni, viszont szeretném, ha bebizonyítaná, hogy ez egyszeri dolog volt és nem kell aggódnom, mert csak engem szeret, akkor idővel elhalványodna az emlék.
Ezután próbálom elterelni a témát, persze észreveszi, így csak elhúzom a számat, ahogy felállunk. Hagyom, hogy belém karoljon, örülök is neki kicsit, de a kérdéseire csak rázom a fejem, egyik szakma sem érdekel.
- Nincs - rázom meg a fejemen - Mármint... szeretnék még tanulni. Meg utazni. Világot látni. Nem akarok egy irodában ücsörögni. De az átoktörés sem vonz...
Ismét csak egy vállvonásra futja. De mindegy is. Még van pár hónapom kitalálni, hogyan tovább, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Valami olyasmi - hagyom rá, mert nem egészen. Hallgatni a gödröm tetején ülve is hallgathat és az nem ugyanaz, mint benne lenni a gödörbe. De nem erőltetem, mert a lényeg talán meg van így is. Vagy legalábbis közelít. Nem akarok telhetetlennek tűnni, vagy ilyesmi. Ami pedig a többit illeti, szerintem, tényleg elég kezdésnek, ha csak kivonom magam a nagyobb felelősségek alól és adok magamnak időt, hogy a fontos dolgokra koncentráljak. Ha még akkor is soknak tűnik, ráérek akkor az újabb lépésen agyalni.
Egyelőre viszont lehet, hogy a kapcsolatunkat kell majd újra értékelnem. Mert bár akarok hinni Karolának, a csak úgy megcsókolni valakit, aki nem én vagyok, az számomra felfoghatatlan. Nekem tényleg sosem jutott eszembe hasonló más lánnyal, de lehet benne van a hiba.
- Miért milyen volt? - Nézek rá kérdőn, mert ha azt is mondom, hogy nem akarom tudni, vagy felejtsük el, azért csak zavar. És kicsúszik belőlem ez a kérdés. Viszont ha nem válaszol nem fogom erőltetni, mert belátom én is, hogy nem sok értelme van. Sóhajtok is egy nagyot és igyekszem felnőttként kezelni a helyzetet - tovább lépni, új esélyt adni. Vagy ilyesmi. Ez azt hiszem az. Egy esély neki, hogy bebizonyítsa én is vagyok olyan fontos neki, mint ő nekem.
- Te ismered Indiana Jonest? - igen tudom, ez volt a legfontosabb része annak, ami mondott. De hé, Indiana Jones az egyik legkirályabb mugli. - Aha... ostorral - ezen nevetni kezdek és azon kapom magam, hogy teljesen más dolgokon jár a fejem, az ostor kapcsán. Például eszembe jut a Szürke Ötven árnyalata. Nem mintha engem vonzana az ilyesmi, de egy pillanatig csak beugrik, és... Megrázom a fejem - A kincseket, meg a nőket, minden kalandon másik - mondom és közben oldalba bököm Karolát viccelődve. Remélem veszi a lapot, mert na, ha látta a filmeket, tudja, hogy Indi, nagy flört, és egy igazi szoknyapecér. Nem úgy mint én. Én ahogy megbököm a lányt, rögtön vissza is húzom magamhoz. - Na jó nem, de velem kell jönnöd - súgom a fülébe, ahogy a folyosó végén befordulok, őt is magammal húzva - Amúgy nem hiszem. A sárkányok messziről, meg a könyvekben szépek. Ahogy az ereklyekutatás is érdekes... de túl veszélyes. Ha valami veszélyeset akarok, akkor inkább valami extrém sport... - fűzöm még hozzá, kifejtve, hogy az általa felsorolt opciók miért nem tetszenek. Nem akarok veszélyt és aggódást az életembe. Épp elég stresszes most, nem hiszem, hogy rá kéne tenni még egy lapáttal. Persze egy bizonyos mennyiségben jó az adrenalin, de most túl sok is van belőle. Egyelőre lefaragni kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Oké... Mit csinálsz hétvégén? - kérdezem, mert ha a filmeket még nem látta itt a remek alkalom - Azt hallottam van a levitában egy új mozi szoba... Tesztelhetnénk Indiana Jones maratonnal - Vetem fel, mint program lehetőséget. Dana úgyis régóta rágja a fülem, hogy vigyem el Karolát moziba, most itt a remek alkalom. Az ostor miatt csak még jobban elkalandozom gondolatban, de végül azért sikerül vissza találnom a beszélgetés fonalához. - Oh, igen. Emlékszem - hagyom rá, de azért még átfut a fejemen, hogy lehet Indie is használta másra azt az ostort, mint ellenségek kergetésére és így persze eszembe jut az is, hogy nem csak kincseket hajtott fel a karakter. - De téged már megtaláltalak... Nem hiszem, hogy van értelme más kincs után kutatni - búgom a fülébe, ahogy viszonozza az ölelésem és egymáshoz bújva folytatjuk a sétát. Igaz, még zavar, hogy mást is megcsókolt, de nem érzem, hogy kevésbé szeretném ettől, így a szavak is csak maguktól jönnek, csak utólag jövök rá, hogy talán nem kéne. Vagy pont, de? Hogy érezze mennyire fontos és ne csináljon több butaságot? Nem tudom, de remélem, hogy bárhogy is gondolkozik meg tudom győzni, hogy ne akarjon mást.
-Lara Croft, a Tomb Raiderből - mondom elgondolkodva, mert nem emlékszem, hogy olvastam, vagy láttam volna más női ereklyekutatót. - Ő egy mugli játékban kutat kincsek után. Csináltak belőle filmeket is. Megnézhetjük azt is. De akkor be kell költöznünk a hétvégére a mozi szobába - gondolkodom hangosan, mert az Indiana Jones-ból van vagy négy film, meg a Tomb Raidernek is van már több változata. Mondjuk nem bánom, ha egész hétvégén, mellette lehetek. Talán ki is kapcsol kicsit, meg legalább tudom, hogy nem mással csinál akármit is. S ahogy ez eszembe jut, arra is rájövök, hogy ha eddig nem is, most már biztos, hogy féltékeny vagyok. S bár nem a kedvenc témám a jövőm, arra jó, hogy elterelje a gondolataimat.
- Ejtőernyős ugrás... vagy van ez az új szörfözés szörf deszka nélkül... nem tudom a nevét. De jópofa... - mármint amit láttam belőle. Persze én még deszkával sem tudok nagyon. Szóval sok gyakorlás lenne, amihez biztos nincs türelmem. Habár így belegondolva, ezekhez még jól is jöhet az elemi mágia... mert ugye... ugráskor is irányíthatnám a levegőt, meg a vízen is kelthetnék úgy szelet... Hmm...
- Tanítani? Nem. Soha - rázom meg a fejem. Nem tudom miért, de nem vonz a dolog. - Épp elég volt, magyarázni az elmúlt években mindenkinek, hogy mit hogy... - gondolok itt a korrepetálásokra, amikből idén még egyet sem vállaltam, és nem is fogok. Nincs rá időm. Se energiám. Szóval elmarad. Pedig abban lehet valami, hogy nem csinálom rosszul, de élvezni nem élvezem, csak a zsebpénzem kiegészítése miatt mentem bele korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tudom honnan jön a becézés, de azt hiszem azért nem Bence, mert ő sem képes Márknak hívni. Engem zavar, de nagyon. De közben hálát adok az égnek, hogy Maris nem mondta el neki, hogy van második nevem is. Az mindennél rosszabb lenne, ha mondjuk nekiállna Stefizni vagy ilyesmi. Szóval nem akadok ki annyira a becézéseire, mint egyébként tenném.
Az más dolog, hogy a rellonos bulitól így is kiakadok kicsit. Igyekszem nem mutatni, de ebben nem vagyok jó, és a szellő is már biztos, hogy az én művem, mert nincs nyitva egy ablak sem.
- Huzat... aha. Láttam... - morgom, nem túl lelkesen, de remélhetőleg szarkazmusnak véli és nem annak, ami: magam dorgálása, hogy nem tudom kontrollálni az érzéseimet, az elememet. Öntudatlanul is lejjebb húzom a talárom ujját, nehogy véletlenül meglássa a jelet, ami elárulhatna, hogy ezt én csináltam, nem a "huzat".
Aztán pedig inkább válaszolok neki, csakhogy érezze, tudom ám, hogy rossz fát tett a tűzre. Nem mintha venné a lapot. Vagy nem tudom. Fura. A rellonos cukorra felhúzom a szemöldököm, azt Karola nem említette. Jó én sem meséltem neki a saját eridonosomról és hogy mennyire szörnyű volt. Mármint akkor nem éreztem annak, csak utólag visszagondolva volt az, de mindegy is. Viszont nem tetszik, hogy Bence szerint vicces volt Karola viselkedése. Vajon a csókot is viccnek vélte? Mondjuk az még a jobbik eset. De nem akarok rákérdezni, helyette ő kérdez. Nekem meg tátva marad a szám és újabb "huzat" kavarja fel körülöttünk a levegőt.
- Baj? Nincs - rázom meg a fejem, aztán csak nem bírom ki, és hozzáfűzöm. - Mondjuk lehet én is bujkálnék, ha másokkal csókolóznék a közelében - megvonom a vállam, tettetve, hogy ez semmiség, hogy nem zavar. Közben pedig a főzetet kezdem szuggerálni. Igen. Nagyon érdekes, ahogy nem elég barna, ahogy valószínűleg épp tönkre megy... De hát khm.
- Kész vagy? - kérdezem épp csak felpillantva, enyhe sürgetéssel a hangomban. Nem idén akarok megbukni. És én még le akartam nyúlni egy kicsit a főzetből, hogy Karola tanácsát megfogadva, aludjak egy jót. De ebből nem fogok vinni, kizárt, hogy teszteljem.