Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Megbeszéltük - kacsintok rá a lányra, mert hát a pancsi az jó dolog. Én legalábbis szeretem.
A vizsga témát is megbeszéljük és persze a jóslástant muszáj elmondanom, mert az tényleg egy vicc volt. De bejött, és csak ez számít.
- Oh igen! Ős tehetség vagyok! De amúgy... fogalmam sincs... Csak belemagyaráztam mindenbe mindent, hogy ez a lap meg az a lap, hogyan mutatja, hogy K-t érdemlek. Szerintem ha a halált húzom is kimagyaráztam volna. - Ezen meg már én is elnevetem magam, mert tényleg. Nem tudom, hogyan csináltam de nem is számít igazán.
A témát kivesézve áttérünk a találkozásunk valódi okára, a verseinkre. Az elsőkkel kezdünk, én legalábbis. Nem a legjobb alkotásaim, de azért nem is olyan rosszak. Danának pedig szerencsére kifejezetten tetszenek.
- Akkor jó. Első versek voltak. Amolyan első benyomás, azok alapján, amit hallottam a házakról - felelem mosolyogva, aztán rátérünk az ő versére.
- Van tesód? - kérdezem, hiszen nővért említ. És ennek kapcsán kicsit el is szomorodom - Én még nem írtam verset a húgomnak. Most jól feladtad a leckét. De majd legközelebb hozok egyet róla! - Határozom el, aztán elkezdem olvasni a verset, ami az enyéimnél jóval hosszabb. Arcom elkomorodik a vers olvasása közben. Ebben a versben rengeteg érzelem van. Az én verseim mellőzik az ilyesmit. Legalábbis a legtöbb.
- Ez... - kezdek bele, de nem találom a szavakat. - hűű... Nagyon jól leírtad, hogy mit éreztél... - mondom végül és elismerően pillantok a lányra. - Örülök, hogy rendeződtek a dolgaitok. Nem lehetett könnyű nélküle. Én nem is tudom mit csinálnék, ha Maris lelépne...
És nem is akarok belegondolni. Mert Maris nélkül nem is lenne kerek a világ. Ő egy igazi mosoly bomba, tele energiával, akkor is amikor majd elalszik. Egyszerűen nagyszerű. Imádom. Sosem fogom elengedni. Soha!
- Öhm... Nos... az én verseim nem ennyire mélyek... - terelem vissza a szót a találkozásunkhoz. - Ismered Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operáját? - kérdezem, ahogy lapozgatni kezdek a füzetemben keresve a következő verset.
- Elképzeltem, hogy én is egy lovag vagyok, és ez lett belőle - elnevetem magam, ahogy elé tolom a füzetet. Ez a vers nagyon röhejes. Szerintem lehetetlen nevetés nélkül végig olvasni. Aztán lehet csak nekem tetszik ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Az utóbbi időben jobban érzem én ezt a szving dolgot, ezért úgy döntöttem valami nagyobb, kényelmesebb helyen gyakorlok. A szobám otthon amúgy is túl kicsi volt, bár azt le is zárhattam, hogy senki se zavarjon meg. Viszont most hogy visszajöttem a kastélyba, nyugodt és tágas helyet kellett keresnem. Utánanéztem, és a színjátszókör mostanság nem próbál. Talán még nem is jött mindenki vissza a kastélyba... szóval minden nekem kedvez. A terem üresen fogad, így le is pakolom a színpad szélére a zenedobozt és egy pár percig csak hallgatom a zenét, majd elkezdem gyakorolni a lépéseket. Néhány próbálkozás után azonban eszembe jut, hogy a melegítő nadrág, meg a póló, bár kényelmes, nem éppen szvinges és talán felpróbálhatnék egy frakkot vagy hasonlót. A kellékek között, találok egyet, amit varázslattal a méreteimre igazítok, majd egy kalapot a fejembe nyomva megyek vissza a színpadra és próbálom újra a korábban begyakorolt lépéseket. Már csak egy partner hiányzik, mert bár nem rock-n-roll, azért a szving is párban szép. Na de, ki akarna manapság szvinget táncolni? A tánccsoport, amibe jelentkeztem inkább hip-hop volt... Szóval nem maradtam. Mármint a hip-hop is jó. És lehet később azt is kipróbálom, de valamiért a szving az, ami tényleg magával ragadott. Talán mert olyan viccesnek és egyszerűnek tűnik. Pedig sokkal nehezebb.
Alig egy percet táncolok frakkban, már érzem, hogy ez izzasztó móka lesz. A ruha nem mozog olyan kellemesen velem, mint a melegítőm tette. De azért nem hagyom abba. Újra és újra próbálkozom. Ha kell órákon át, amíg nem megy úgy frakkban is, mint a karika csapás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem tudom pontosan ki, de valaki felvetette a levitában, hogy okkultizmusból nincs szorgalmi. Amúgy esküdni mernék rá, hogy Maris volt az, mert most is nagy bőszen, meg boci szemekkel kérte, hogy ugyan járjak már utána, hogy mi a helyzet. Állítólag be lett ígérve. És lehet hogy valóban így volt, de nekem valahogy kiestek a dolgok. Lekötött a szving tanulás, meg az új Steven King könyv. Szóval volt jobb dolgom, mint szorgalmikat írni. Épp elég volt a házi amiket kaptunk. Persze tudom, hogy pont én voltam, aki nagyban mondogatta év elején mindenkinek, hogy idén legyőzzük a navinét meg minden, de... ember tervez, Merlin végez. Nem így történt. Mármint, szereztem én pontokat és órákon is jól teljesítettem, a házijaimmal sem volt sosem gond, de a szorgalmikig nem jutottam el, és a ház bizony keservesen áll. Szóval amikor egy beszélgetés folytán újból felmerült az okkultizmus szorgalmi, akkor Marissal az élen be lettem fűzve, hogy márpedig menjek el megkérdezni a Henrik bácsit - vajon lecsap, ha lebácsizom? - és kérdezzem meg, hogy akkor lesz-e szorgalmi és ha igen, mikor várható, mert már tűkön ülünk. Khm. Ülnek. De persze én is. Minden vágyam okkultimusból szorgalmizni. Elvégre a fekete mágia menő tárgy. Voldemort leszek ha nagy leszek... Tiszta beteg gondolat az egész. Bár lehet lehetne valami fekete mágiát felismerni jellegű feladat vagy kutatás. Az mondjuk hasznos is lehet. Na mindegy.
A tanári szoba ajtajánál megállok, és bekopogok. Nagy levegőt véve, kicsit hintázva a lábujjaimról a sarkamra és vissza várok, hogy valaki ajtót nyisson. Ha nem Henrik nyitna ajtót, akkor megkérdezem az ajtót nyitót, hogy Ambrózy Henrik tanár úr bent van-e, aztán megvárom, hogy jöjjön, már ha itt van. De hát legyen. Mert épp csak véget értek az órák. Talán fél órája... Szóval... Na mindegy. Ha mégsem, akkor máshol keresem majd, de ha itt van, akkor amint megjelenik ő az ajtóban, igyekszem jó benyomást keltve megszólalni.
- Jó napot, tanár úr. Remélem nem zavarom - kezdek bele és adok neki egy pillanatnyi időt, hogy ha zavarnám, akkor közölhesse, mert amúgy eszemben sincs zavarni. A hátam közepére kívánom ezt az egész kérdést. Na de a húgomért mindent. - Mi levitások nagyon szeretnénk tudni, hogy lehet-e számítani még a szünet előtt szorgalmi lehetőségekre Okkultizmus és fekete mágiából. - Adom elő a kis kérdésemet egészen szépen megfogalmazva majd várakozóan pillantok a tanárra. Remélhetőleg jó kedve van. Maris szerint elég félelmetes, vagy morcos? Lehet igazságtalant mondott? Hmm... Nekem mondjuk még nem tűnt fel egyik sem. De hát... Mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Az tuti! - értetek egyet vele a pancsolás kapcsán, aztán a vizsgákat is kibeszéljük.
- Iiigen... Azt hiszem, ez egy jó megállapítás. Szóval ne akarj velem szócsatázni - felelem nevetve arra, hogy lyukat beszélek mások hasába. Mert hát tényleg, ha valamit nem tudok, azt is kibeszélem. Bár a legtöbb dologban eléggé otthon vagyok. Amiben meg nem, annak utánajárok.
A versekkel jól indulunk. És nagyon lelkes lesz az első verseimtől.
- Örülök, hogy tetszik - mondom vidáman, aztán az ő verse kapcsán, szóba kerül a család és kiderül, hogy rengeteg tesója van.
- Az de király lehet! Mi csak ketten vagyunk... Bár... Szerintem felérünk tízzel. Szóval lehet jobb is... A fiú testvéreid is idősebbek? - mondom az elején nevetgélve, aztán kérdezek, mert hát érdekes ez is. Bár lehet van kisebb testvére. Azt tudom, hogy jó. Legalábbis én örülök, hogy Maris a fiatalabb. Ha csak egy évvel is.
Miután ezt megbeszéljük elolvasom a versét, és hát nagyon megérint. Mert belegondolok, hogy mi lenne, ha Maris tűnne el, és tudom, hogy nem viselném el. Persze én is elmentem anno másfélévre a Roxfortba, de rendszeres bagoly kapcsolatban voltunk és hát... végig tudtam, hogy vissza jövök. Nem romlott meg közben a kapcsolatunk... Csak hiányzott. De ezt legtöbbször nem mutatom, mert akkor nem én lennék a cool bratyó.
- Magadnak köszönd. Nagyon szép! - mondom neki biztatóan. Nem is értem, hogy miért szerénykedett itt az elején. Na mindegy. Egy másik verset mutatok neki, és ennek kapcsán, kiderül, hogy ismeri az operákat is. Legalábbis egyet, biztosan. Elismerően bólintok. Majd figyelem, ahogy olvassa a verset.
- Haha! Nem tudom, hogy Évának jó-e... Bár én bírtam Waltert szóval remélem, hogy happy endjük lett és tényleg sok gyerekük lett - nevetem el ismét. Mert én így képzelem a történetet - Más operákat is ismersz? - kérdezem, mert ez egy érdekes téma. És ha igen... Akkor hé! Még egy közös. Főleg ha kiderül, hogy szereti is őket.
- Am, van még versed? - kérdezem, az operák kibeszélése után, és várom, hogy mit mutat még nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Lehet, de nem néznél ki jól lyukkal a hasadban - toldom meg újra, utalva az ő korábbi megállapítására.
- Akkor nem unatkozol - állapítom meg a tesók kapcsán. Mondjuk én sem és nekem csak egy van. De ő special. Legalább annyira, mint Danának a nővére. Legalábbis a verséből erre a következtetésre jutok.
- Köszi, hogy megmutattad - mosolygok a lányra, aztán a saját versem kapcsán az operáról kezdünk beszélgetni.
- Igaz. Biztos boldogan éltek, mint az én kis képzelt lovagom is megjósolta. S mint tudjuk, nagyszerű jós vagyok - nevetem el a dolgot, majd az általa kedvelt operákról faggatom.
- Uh, ezek jók! Én amit még szeretek, az a Bánk Bán, meg a Háry János... na meg persze a Carmen! és A varázsfuvola is nagyon tetszik. De A sevillai borbélyt meg A kékszakállú herceg várát is nagyon adom. A bolygó hollandit nem ismerem. De megjegyzem! - listázok én is és persze feljegyzem a hiányzó darabot a meghallgatandó operák listájára.
Visszakanyarodunk a versekhez, és arra jutok az ő versei sokkal érzelmesebbek. Én mindenféle hülyeséget vetek papírra a saját szórakoztatásom érdekében. De ő... ő az érzelmeit írja ki magából.
- Csak ha nem érzed tolakodónak - felelem nagyon komolyan. Az előző verse is nagyon megérintett, valami hasonlóra számítok, de a felvezetés miatt nem vagyok biztos benne, hogy ezt szívesen osztja meg velem. Ha pedig nemet mond, azt is elfogadom. Ha valóban személyes, akkor érthető, ha nem velem osztja meg. Mert bár jól kijövünk, és az eddigiek alapján remekül megértjük egymást, azért nem vagyunk még annyira közeli barátok. Persze úgy vagyok vele, ami késik nem múlik. Legfeljebb a következő versező alkalommal mutatja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze. Akkor biztos a pult alatt kötünk ki... - felelem fejcsóválva, a szemem fogatva, bár sejtem, hogy akkor kevésbé érezném magam rosszul. Vagyis a gyomrom biztos kavarogna, ahogy az övé is de az egy másik fajta rosszullét lenne, ami lehet jobb, de nem szeretném kipróbálni továbbra sem. - Na meg akkor nem tudnánk elmenni innen - fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát itt nem maradhatunk.
- Haza - mondom szűkszavúan, bár nem biztos, hogy ez jó neki, de jelenleg ez a legjobb ötletem, így nem marad más választás. Másról kezd csacsogni, a kedve mintha megint jó lenne. Pedig én azt hittem a hányásnak hála, valamennyire kijózanodik, de nem. Kellemetlen. Ahogy a kérdése is.
- Nem látlak minden nap. - Igyekszem közömbösnek mutatkozni. Azt mégsem mondhatom, hogy nekem édes mindegy mi van rajtad, mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mi van a ruha alatt. Az biztos nem tetszene neki. Nekem sem tetszik, és komoly erőfeszítésbe is kerül az első néhány percben, hogy ne villanjon be az emlék. Szóval kitérek a pontos válasz alól és a hoppanálásra koncentrálok, mert ha most még el is rontanám és valamelyik amputoportálna az nagyon nagy baj lenne.
- Jól vagy? Meg van mindened? - kérdezem ahogy megérkezünk és egy pillanatra csak a vállait fogva ellépek, hogy megnézzem meg van-e minden végtagja, nem vérzik-e vagy hasonló, s ha ő is megerősíti, hogy nincs rosszabbul, mint amennyire a részegség teszi, akkor megindulhatunk a házunk felé.
- Csak három ház. Gyere! - azzal átkarolom újra és már megyünk is. - Próbálj meg csendben lenni, amíg felérünk. Azt mondtam, hogy a kastélyban maradok éjszakára, de bajban lennénk, ha így állítanánk be oda... Szóval reggelig a szobámban maradunk, aztán ha jobban vagy visszamegyünk. - Vázolom fel a tervem, majd kinyitom a kertkaput és az ajtót is.
- Ssss! Fel kell mennünk a lépcsőn - súgom és a lépcső felé mutatok, s remélem nem akadékoskodik, mert arra tényleg nincs időm. Aztán kapcsolok, hogy talán mégis jobb, ha előbb csendbe vonom magunkat. Így a pálcámmal kiszórok egy hangszigetelő bűbájt magunk köré, aztán megyek vele tovább, fel a szobámba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hoppanálás jól sikerül. Egyben érkezünk meg. Igaz Karola gyomrát kicsit felkavarja, kicsit odébb is lépek, így elég hülyén nézhetünk ki, ahogy fogom a vállait, de közben próbálok a lehető legtávolabb állni tőle. Szerencsére (vagy nem?) már nem jön ki semmi sem belőle, így nem leszek koszosabb és járdát sem kell takarítani. Így amint túl van a gyomor kavarodáson, indulhatunk is a házunk felé.
- Szerintem nem akarod, hogy az egész torony tudja berúgtál - válaszolom arra, hogy ő a toronyban lakik, és csak vezetem tovább a házunk majd a szobám felé. Szerencsére egészen csendben mozog, a kis kuncogását meg felfogja a bűbáj, amit magunk köré vontam.
- Rettentően - mármint izgi. Főleg az lesz izgi, ha a szüleim mondjuk random felébrednek és elkapnak minket. De szerencsére ilyesmi nem történik, és egyben érünk fel a szobámba.
Becsukom magunk mögött az ajtót és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Gondolatban tervezem, hogy mit hogyan intézek reggelig, de félbeszakítja a gondolatmenetem.
- Nem szo... - kásom. Mondanám, de Karola teljesen kifordulva önmagából, kezeit az arcomra teszi, és mire felfognám mire készül, már túl is vagyunk rajta. Puha ajkai az ajkamhoz érnek, épp csak egy pillanat az egész mégis annyi minden fut át a fejemen közben. A szívem is kihagy egy dobbanást csak hogy utána sokkal erősebben kezdjen kalapálni. Pislogok párat, minden valószínűséggel a számat is eltátom, de nem jön ki rajta hang. Jó pár másodpercbe telik, mire összeszedem magam. - Öhm... nem... nem ezért hoztalak ide - motyogom, bár az is lehet már nem figyel rám, hiszen a könyvekkel van elfoglalva. Megrázom a fejem, és a ruhás szekrényemhez lépek, kiveszek két tiszta pólót meg két tiszta melegítő nadrágot, az egyiket ilyen szettet Karolának nyújtom.
- Tessék, tiszta ruhák... Valószínűleg kicsit nagy lesz, de jobb, mint a semmi. - Ha nem akarná elvenni az ágyra dobom őket, majd a saját szettemmel megindulok az ajtó felé. - Én a fürdőben öltözök át, öt perc múlva visszajövök. Ha lehet addigra legyél kész - kérem, mert hát semmi kedvem megint úgy rányitni, hogy meztelen. Ha pedig ezzel megvagyok, kilépek az ajtón. Kívülről rámondok egy egyszerű bűbájt, csakhogy ne tudjon elkószálni... Elég rossz lenne, ha a szüleim vagy Maris szobájában kötne ki. Bár Marisnak még ki tudnám magyarázni...  Szóval a fürdőbe megyek és ledobálom magamról a koszos ruhákat, és a lehető leggyorsabban zuhanyozok le és mosok fogat, majd bújok bele a tiszta ruhákba. S mielőtt még visszamennék a szobába, keresek egy tiszta fogkefét, és azzal meg egy pohárral és fogkrémmel együtt megyek vissza a szobámba. A bűbájt csendben oldom fel és csukott szemmel lépek be - biztos, ami biztos.
- Fel vagy már öltözve? - teszem fel a kérdést a térnek a szobámban, mert fogalmam sincs Karola merre van, és mit csinál. De remélem ruhában teszi, amit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem akarom tudni, hogy mit szólna - válaszolom a házvezetős megjegyzésre, mert bár biztos vagyok benne, hogy az új HVnk is nagyon kedves, azért jobb nem tesztelni a határait, főleg nem karácsonykor. Biztos van neki is családja, meg más dolga ilyenkor.
A tervem többi része, hogy eljussunk a szobámig szinte túl egyszerűen és mesébe illően történik, így talán nem is kéne meglepődnöm, hogy a szobámba érve váratlan események hada követi egymást. Először az az apró csók, ami... hát mondjuk, hogy felkavar. Aztán a táncos megjegyzése.
- Táncolhatunk, de hadd öltözzek át, ha elfelejtetted volna hányás van az ingemen - mondom, de ő már lejti is a táncát. Kicsit esetlen és botladozik, de tulajdonképpen édes. Tiszta ruhákat keresek közben, de a ruhás szekrény ajtaján lévő tükörnek hála így is látom Karola mozdulatait. Így azt is amikor a ruháját feljebb húzza. Nyelek egy nagyot. Igen csak egy pici volt, de ez a gesztus. Miért csinálod ezt velem te lány? Aztán fordul és már könyveket nézeget. Jó. ez jobb. Nézzél csak könyveket és ne ficánkolj.
- Hogy-hogy, minek? - kérdezem, de felemlegeti, hogy láttam már - Hát ha meztelenül akarsz aludni nekem az is oké. Mármint nem oké! Legutóbb sem voltál elragadtatva, hogy úgy láttalak, szóval ne csinálj úgy, mintha nem zavarna! - Totál vörös leszek. Fogalmam sincs, miért mondtam először amit, de remélem, hogy eléggé be van még csípve ahhoz, hogy ne fogja fel a mondatom jelentését, és hogy a gyors korrigálásom jobban leköti majd, mint az a véletlen mondatocska.
Ami engem illet én gyorsan ki is slisszolok, rázárom az ajtót, majd a fürdőben magamra. Az öt perc helyett, amit ígérek legalább tízet töltök a fürdőben, hogy lenyugodjak.
Immár tiszta ruhákkal, és fogkefével térek vissza, ám az ajtó alig mozdul és  a kérdésemre, miszerint felöltözött se érkezik válasz, kénytelen vagyok bekukkantani. Az ajtó előtt ott ül-fekszik, még mindig a báli ruhájában, egy könyvvel, ami a padlóra esett.
- Most tényleg bealudtál? - motyogom az orrom alá, és az ajtót csak még egy kicsit tolva, vigyázva, hogy ne üssem meg a lányt, becsúszok a résen, majd felnyalábolom a lányt és az ágyamhoz viszem.
- Tudod az a helyzet, hogy rettentően félek, hogy felcsúszik a szoknyád, vagy le a pántod alvás közben és reggel baromira mérges leszel emiatt. - Mondom az alvó lánynak, ahogy megállok csípőre tett kezekkel, azon gondolkozva, hogy mit is kéne csinálnom.
Nincs valami öltöztető bűbáj? Megnézem a VHT könyvben. Hátha...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Na persze... - motyogom arra, hogy nem zavarná, ha ruha nélkül látnám, mert biztos vagyok benne, hogy fel sem fogta, miről is beszélünk. De talán nem is baj. Nyugodtan slisszolok ki a szobából, és sikerül magam felfrissíteni és immár jó illatúan térek vissza a szobába.
A bejutásom nem egyszerű, mert Karola az ajtónak támaszkodva aludt el, és arra sem ébred fel, ahogy tolni kezdem. Kénytelen vagyok hát felemelni és elcipelni az ágyamhoz. Nem mintha nehéz lenne, de azért nem egyszerű egy bágyadt testet vinni.
Az ágynál aztán megakadok, túl sok az aggályom, sejtem, hogy reggel józanul nem lesz olyan készséges, mint néhány perce volt. Ezt persze vele is megosztom de nem jön válasz.
Könyvért indulok, hátha találok egy jó bűbájt, de közben Karola a nevem motyogja így visszafordulok hozzá.
- Hmm? - közelebb is lépek, de a szemei még csukva vannak, úgy látszik csak fordult. Sóhajtva lépek vissza a könyvhöz, amiben több perces kutatás után sem találok semmi hasznosat.
- Na ez a szívás. - -állapítom meg, majd a lány lábaihoz megyek, hogy a cipőt levegyem róla. - Oké. Kész.
Jelentem ki magabiztosan, amikor a cipő megvan, mert hát kizárt, hogy én bármi mást is levegyek róla. Szétnézek a szobában, és összeszedem a könyveket, amiket szanaszét hagyott. Szépen a helyükre teszem és bizakodom, hátha magához tér az apró zajokra. De nem tűnik úgy, hogy igen.
Sóhajtok, mert még mindig nem hiszem, hogy ezt kéne csinálnom, de akkor is kellemetlen lenne, ha a báli ruhájában aludna, nem?
Szétnézek újra és megakad a szemem a fogkefén, s mint a villám jövök rá, hogy ez a tökéletes megoldás. Fogkrémet nyomok a fogkefére aztán Karolához lépek, egy pillanatig hezitálok, aztán megbökdösöm az arcát, a fogkefével. Na nem a fogkrémes felével, hanem a másikkal.
- Karola, legalább moss fogat... - kérem halkan - nem bántásból... de még mindig hányás szagú a szád... - Jó, hát a vége lehet nem kellett volna, de igaz. És valószínűleg nem akar hányásízű szájjal ébredni reggel. Én nem akarnék. Ezért még hálás lesz. És ha felébred akkor arra is rávehetem, hogy öltözzön át. Egy zseni vagyok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valamit megint motyog de nem értem teljesen viszont így nyugodtabban ébresztem fel, hiszen még nem alszik teljesen. A reakciója kicsit vicces, kuncogok is rajta, de aztán kénytelen vagyok neki válaszolni is.
- Vártam a megfelelő pillanatot - Forgatom meg a szemem. Na meg... az orr fáradékony szerv. Amíg közel voltunk egymáshoz, mondhatni már hozzászoktam nem zavart. De most hogy én már tiszta vagyok, igenis érzem.
Szerencsére nem habozik sokat mosni kezdi a fogát, én már hozom is a poharat, és még vizet is varázsolok bele, csak akkor kapcsolok hogy nem tudja hova kiköpni, lenyelni meg gondolom nem fogja. Fenébe.
- Gyere. A fürdőszobában egyszerűbb - súgom és átkarolom őt, hogy kivezessem. Az ajtón először csak kipislantok, majd amikor megállapítom hogy tiszta a levegő, beslisszolok a fürdőbe. Karolát a mosdókagylóhoz állítom és ráfordítom az ajtóra a zárat.
- Mi hideg? - fordulok vissza, de a látvány megakaszt. - Miiii! Nem, dehogy! Jó vagy így - és gyorsan elkapom a ruháját és megfogom a kezeit. - Adok tiszta ruhát, jó. Átveheted. De... de részegen nem jó fürdeni. Hidd el. Elcsúszol, bevered a fejed és megfulladsz. Az nem jó. - magyarázok és közben próbálom visszaöltöztetni, amennyire csak lehet. A fogmosás már pipa. Szóval kicsempészem Karolát a fürdőből, vissza a szobámba. Magunkra zárom az ajtót aztán Karolának adom újra a korábbi ruhákat.
- Oké. Ebben aludhatsz. Reggel meg ha jobban leszel zuhanyozhatsz... De szerintem jobb lenne, ha nem itt tennéd. Tudod a szüleim... - nem fejezem be a mondatot. Inkább elfordulok, kinézek az ablakon - Csak öltözz át, jó? - mondom, vissza sem fordulva, remélve, hogy nem csinál semmi csacsiságot, és át tud öltözni egyedül, még akkor is, ha amúgy elég koordinálatlanok még a mozdulatai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem értem mi van a vízzel, de a kifakadását kivételesen jónak érzem.
- Igen! Én voltam. Elhasználtam a meleg vizet, reggelig nem is lesz, és nem akarsz hideg vízzel fürdeni - kapok a szavain, s bár ez nem igaz, bízom benne, hogy a kegyes hazugság most belefér. Nem szoktam amúgy hazudni, rossz szokásnak tartom, de most belátom, van amikor hasznos. Legalábbis jelenleg annak tűnik.
Sikerül visszajutni a szobámba, és kis győzködés után hajlandó átöltözni is. Elfordulok, hogy ne lássam. De kénytelen vagyok ráébredni, hogy az ablak üveg is visszatükröződik. Közelebb hajolok hát az üveghez és nagyon erősen a kinti világra koncentrálok. Nincs odakint semmi. A kert is csendes. Tökre uncsi. De azért meredten nézek arrafelé, így védve ki az esetleges nem kívánt látványt. Kívánt-nem kívánt. Mert khm. Na mindegy.
- Nem segítek. Nagy lány vagy - Felelem a kérdésre kissé feszélyezetten, és remélem, hogy valóban megoldja egyedül. Pár perccel később meg is hallom a "kééész vagyok"-ot. Így lassan és óvatosan visszafordulok, de valóban az én ruháimban fekszik.
- Szerintem is... - mármint jó puha. Én nagyon szeretem. Az ágy másik oldalához megyek, azzal a szándékkal, hogy ledőljek én is, mert ami azt illeti eléggé lefáraszt a felügyelete és én is tudnék már aludni. De a földön egy kék melltartóval találom magam szemben és Karola többi ruhája is össze-vissza hever. - Öhm... a székre teszem a ruháidat... - mondom lassan, felvéve a ruhákat. A melltartónál egy kicsit hezitálok, de végül felkapom. Közben pedig megállapítom, hogy utóbbi ruhadarab, rendkívül izgató. De tényleg.
- Ne csináld ezt - motyogom alig hallgatóan, miközben újra hevesebben kezd verni a szívem. Nem nekem való ez. A ruhákat magam elé fogva lépek a székhez és helyezem őket a támlára, majd amilyen gyorsan csak tudok bebújok az ágyamba.
- Jó éjt! - mondom Karolától elfordulva, mert ez így biztonságos. Neki is, de főképp nekem. - Maradj az ágy másik oldalán. Állítólag sokat mozgok, meg rúgok álmomban - magyarázom, bár ezt csak most találom ki. Marissal aludtam csak korábban ő meg nem panaszkodott, én tudtam volna mire, de szintén nem tettem. Mégis csak a húgom. De a lényeg: Karola, ne gyere közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Reggel hálás leszel - dörmögöm az ablaknak, miközben várom, hogy elkészüljön. Most érzem csak igazán, hogy fáradt vagyok. Eddig hajtott az adrenalin, de most már tudnék aludni.
Amikor végez, sietve szedem fel a ruháit. Azt észre sem veszem, hogy a melegítőm is ott hever, és valahogy az is elkerüli a figyelmem, hogy Karolán csak egy póló van. Talán mert a csipke a melltartóján jobban leköti a gondolataimat és olyasmit indít be bennem, amit nem kéne.
- Csak... aludj! - mondom válaszul, mert persze most mindent meghall. Nem igazán foglalkozom vele. Ez az én ágyam, szóval ha kell kirángatom alóla a takarót, de én bizony alá bújok. Persze nem olyan egyszerű, mint szeretném, és bár megkérem, hogy ne jöjjön közel juszt is az ellenkezőjét tesz.
- Ezen az oldalamon szoktam aludni - háton szoktam, de mindegy. Ma így fogok. A kifakadást nem értem. Nem húztam magamra az egész takarót, és mivel az egész ágyat lefedi, egész biztos, hogy neki is elég. Felülök, és ránézek, és persze megértem.
- Karola, a takarón fekszel - mondom morcosan, és kissé megrángatom a puha anyagot, megpróbálva kihúzni alóla. Ha pedig sikerül, akkor szépen rá is vetem. Ha mégsem sikerül, akkor meg kénytelen lesz felkelni és megoldani egyedül, mert tényleg fogytán van a türelmem. - Hagyj aludni, jó? - kérem és azzal tüntetőleg visszafekszem. A szemeim is összeszorítom, így forszírozva magam, hogy aludjak, persze biztos, hogy nem fogok még jó sokáig. De már annak is örülnék, ha őt ismét elkapná a fáradtság és kicsit elcsendesedne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mi...? - miért? kérdezném, de persze megkapom a választ, anélkül is hogy mondanék bármit is. Aztán meg hirtelen fölém hajol és lehelgetni kezd - Igen. Finom! - mondom teljesen ledöbbenve, bár nem tudom kinek finom a fogkrém. Inkább azt mondanám, hogy kellemes. De mindegy is. Szerencsére visszaül és csak bökdös, így kénytelen vagyok felülni és kirángatni alóla a takarót. Még jó, hogy erre észbe kap és együtt működik, így hamar betakarózhat ő is, én meg tettethetem, hogy alszom. Mert éppenséggel, bármennyire is fáradt vagyok, túl sok mindent történt ahhoz, hogy csak úgy elaludjak.
Eltelik egy bő fél óra, mire meg merek fordulni. Karola már békésen szuszog, és így az utcai lámpa beszivárgó fényében, csendben figyelem. A vonásai nyugodtak, valószínűleg már nem jár semmi huncutság a fejében. Sokáig nézem, miközben újra pörgetem magamban az éjszaka eseményeit. Eszembe jut, hogy azt kérdezte tetszik-e, s most hogy nem kiabál, nem vádol, nem fröcsköl vizet az arcomba, nem faggat, van lehetőségem megnézni jobban.
- Tetszel - tátogom, de hang nem hagyja el a torkom. Óvatosan bújok egy kicsit közelebb, miközben a szemeim az ajkaira siklanak. Felrémlik, hogy puha volt az érintés a számon, s hogy az egyetlen dolog, ami rossz volt benne az a szag volt. Aztán az is beugrik, hogy most alvás előtt rám lehelt, hogy jó-e már a lehelete. Mosoly kúszik az arcomra, aztán magamat is meglepve hajolok oda, hogy egy apró puszit adjak neki. Lehunyom a szemeimet, de aztán gyorsan észbe kapok és vissza is fordulok el Karolától. Alszom, nem csináltam semmit. Hosszú percekig várom a szidást, a mérgelődést de ha nem jön, akkor visszafordulok.
- Ne haragudj - súgom az éjszakába, a csók miatt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúlok, s készítek egy képet az alvó lányról.
- Jó éjt, Karola! - motyogom még eltéve a telefont vissza a helyére, aztán a hátamon fekve, még egy darabig a plafont bámulva imádkozom, hogy csak az este jobbik felére emlékezzen reggel, de arra mindenképp. Nem sokkal később pedig engem is elfog az álommanó, s eltompult érzékekkel álomba zuhanok.