Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #hereiamGIF



Szinte harapni lehet a tavaszt. Semmi kabát, simán pulcsiban lépek ki a kandallóból a hivatalban és bandukolok barátnőm felé. Hiába szeretem a sulit meg a benti bandát, mindig nagyon elfárasztanak a hétköznapok és tök nagy igényem van a sima otthonlétre. Nem is igazán járkálok el sehova úgy, mint a többiek, akik beülnek még ide-oda, vagy lófrálnak együtt valamerre. Részemről csak egy-egy barátommal kerekedek fel néha napján, viszont ez semmiképp sem gyakori program, még csak heti sem mindig. Mondjuk Rileyhoz azért pár naponta beugrok. De az más. Elég az hozzá, hogy vártam már a szünetet, főleg a sok-sok vizsga után. Idén már kevésbé sikerültek fényesen, mint tavaly. Amivel mondjuk nincs nagy gond, apa se neheztel semmi ilyesmiért. Csak szokásom ostorozni magam ezeken. Pedig semmi értelme.
Herceg nem jött el velem. Bár egy kicsit most bánom, mert már most hiányzik. Biztos boldogan futkározna itt körülöttem. De gondoltam, szoktatom ahhoz, hogy egyedül otthon legyen. Annyi óra sok lenne, amíg suliban vagyok, viszont most nem leszek távol olyan hosszan, meg lehet, Liam bácsi hazaér hozzá közben.
Ahogy meglátom barátnőmet, kihúzom egyik kezem farmerzsebemből és mosolyogva integetek neki, majd tűrök kicsit szürke pulcsim ujján.
- Szia! Tök jó ez a póló - nyitok egy derűs dícsérettel. Szerintem nem láttam még ezt a darabot, de irtó szép színe van, nagyon kiemeli a haját, a szemeit. Felpillantok az ablaka felé, mert olykor arra sandít. Elvigyorodom a csodacicát észrevéve.
- Awh Benito - sóhajtom arra fordulva és figyelem kicsit, aztán visszafordulok a lányhoz. - És? Merre megyünk? - érdeklődöm a piknikünk helyszínéről, ellesve táskája felé. Részemről ennyire nagyon lazán vagyok, mindössze mobilom lapul a zsebemben, zsebkendő, a pálcám, valami cukorka, fájdalomcsillapító gyógyfiola, sebtapasz, szőlőzsír... jah mert persze a zsebemen is van némi tértágítás, úgyhogy kívülről nem dudorodik ám semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szia Zsombi!

Stakhova prof, Mr. X-ezünk, tessék beszállni! Lau gondolt

szia Zsombiiiii *szorongatja meg barátját*

Mr. M
hm... olyat szabad kérni, Lau, hogy legközelebb arra a hszre írd válaszként? *nekiáll visszakeresgélni, miket adott fel... ééés megvan!*
(szólok: én nem jelzem, hogy "egyik szerepedben", de sokszor utalok szerepre, miközben mondjuk magára a színészre gondolok. dehát feltételezem, hogy sorra veszed magadban először a karaktert, aztán a színészt és rájössz, hogy az övé a jó betű.)
1. udvariatlan embertársaidat eszed meg, szépen átsütve...
3. hosszúhajú, fölbevalós énekes vagy és zsűritag voltál a Megasztárban
4. okés: a hetero élettársad uzsidoboz?
5. nem tudjuk, milyen fajba tartozik a legcukibb...

kérdéseim: létező személy vagy? élsz? harminc feletti?
új feladványok:
1. beleszerettél egy vörös kurtizánba?
2. sportos fűszerlány vagy?
3. felfújta a szél a szoknyádat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

te karanténban vagy, Boróka, tényleg?

mizu legyen? szomjas vagyok. mindig este jövök rá. le is iszom magam valamivel mindjárt. egy kis szörppel főleg. veled mizu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #imreadyIF



Kiakadni? Miért akad ki Benito? Jaaa, hogy nem jöhet. Ó. Szomorkásan pislogok fel megint az ablakra. Vagyis ház főleg együttérzően. Szegény cica.
- Nincs - húzom el a számat, de aztán gyorsan elmosolyodok. Dehát ha akarnám se tudnám letagadni, hogy hiányzik. Amióta megvan a kutyusom, kicsit félembernek érzem magam, amikor nem sündörög körülöttem. De most ez van. Úgy tűnik, nem csak Herceget kell szoktatni a különlétre, hanem engem is. Persze, a suliban sincsen ott velem, viszont az nem ugyanaz, hiszen ott nem is lehetne. Itt lehetne. Mindegy. Elengedem a dolgot, amennyire tudom. Figyelem barátnőmet.
Megemelt szemöldökkel várom, hogy elmondja az úticélt, ám mikor kiejti, azután is maradok úgy. Elgondolkozva nézek aztán ide-oda. Kéne ez a helyszín mondjon nekem valamit? Beszélt már róla nekem?
- Hm. Jól van - bólogatok mosolyogva, miközben kezeimet csípőre teszem. Az a helyzet, leragadtam ennél az Anna-rétnél és az le sem esik, hogy olyasmire készül most, amit még nem csináltunk. Túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mások hoppanálnak el engem valahova és nem nyilall belém, hogy ez itt most egy első alkalom. Valami persze motoszkál bennem, csak nem tudom megfejteni.
- Oké - folytatom tovább a nagy egyetértésemet, és kicsit rugózok lábaimon, meg lóbálom kezeim. Részemről indulhatunk. Menjünk! Bár vicces, hogy én pont most jöttem Budanekeresdről, és most a szomszédban termünk, dehát ez a mi közlekedési módjainkkal lényegtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hereweareGIF



Izgatott voltam már emiatt a látogatás miatt. Főleg kellemesen izgatott, persze, csak néha törtek rám a szokásos idegeskedések. Meg persze az átlagosnál is többet simogattam, szeretgettem Herceget, hiszen ő marad most itthon Liam bácsival. Mégsem akartam elhurcibálni őt a vendégségbe. Egy kicsit most külön leszünk, amitől rám is törnek apróbb szomorkásságok. Most viszont, ahogy így ballagunk a helyes, hófedte kis utcán, nyoma sincs semmi gondnak. Mosolyom letörölhetetlen már a vonatozásunk kezdete óta. Én is behunytam egy picikét különben, úgyhogy emiatt főleg álomszerű most ez az egész élmény.
Táskával a hátamon bandukolok Petya oldalán és csak jókedvűen bólogatok, amikor kiderül, mindjárt megérkezünk. Nem mintha ne lennék el fantasztikusan így, ezen az irtó édes helyen sétálgatva. De tény, igazán szeretném már megismerni az eridonos anyukáját, látni az otthonát! Hagyom, hogy vezessen és nagy szemekkel vizslatom a helyes környéket. Így belegondolva, nem is tudom, jártam-e már Budanekeresden és Bogolyfalván kívül más magyar mágustelepülésen. Mikor a fiú megáll, megállok én is és a házra nézek. Eltátom a számat.
- Hú! - szökik ki belőlem véleményem egy leheléssel, aztán lemosolygok az engem szorongató Petyára. Szívesen visszaszorongatnám, de ahhoz nagyjából ki kéne törnöm a karját, azt meg a világ minden kincséért sem szeretném, úgyhogy inkább csak kapaszkodom hátizsákom pántjába és tekintetem visszafordítom a házikó felé. Nagyon jó lesz nekünk itt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #amireadyGIF



A kérdő hangsúlyát nem nagyon tudom hová tenni a leokézásánál. Talán nem is akarom. Nem gondolkozom rajta. Csak várom, hogy mondja, mit csináljak, hova álljak, hogy legyen. De előtte még ecsetelgeti, miért ezt a helyet választotta és... ekkor áll össze a kép. Neki ez új. Neki ez egyáltalán nem mindennapi dolog, hanem egy nemrégiben elsajátított tudás. Zavart kis mosollyal bólogatok magyarázatára, miközben a pulzusom emelkedik némileg. Azonban úgy döntök, nem hagyom ezt eluralkodni magamon. Megbízom a lányban. Minden rendben lesz. Mehetünk! Megfogom a kezét. Ennyit teszek, majd mélyet lélegzek, nagyjából vele együtt. Aztán pukk! Mi persze nem egy szimpla pukknak érezzük, hanem minden porcikánkat áthatja a sok, átugrott kilométer. Mintha szertefoszlanánk, aztán újra összeállunk. Ahogy megérkezünk, egy hosszú pillanatig csak állok barátnőm előtt, kb. ugyanúgy, mint nemrég még a lakjánál. Kérdésére pislogok kettőt és csak most, kisvártatva érzem meg testem, ami mintha most termett volna körém. Lehunyom a szemem és kiadósakat lélegzek. Nem engedem el kezét. Viszont aztán kinyitom inkább a szemem. Rémesen szédülök. Másik kezem is utánanyúl, karjába kapaszkodik. Mármint tényleg kapaszkodom. Isten látja lelkem, nem akarnék így a lányra nehezkedni, viszont most nem nagyon tudom szabályozni. Nem érzem, mennyire rá támaszkodom. De talpon maradok, csak kell egy kis idő nekem. Úgyhogy egyelőre még arra egyáltalán nem futotta, hogy körbepillantsak, hova kerültünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #ughGIF



Forgatom szemem, jelentőseget pislogva, ahogy rendeződni próbálok, és mintha kezdene is alább hagyni ez az émelygős forgás. Bólogatok kicsit, jelezve, hogy alakulok és kapaszkodásom is enyhül. Rámosolygok barátnőmre, egy zavart kis nevetés közepette és végül el is engedem. Szusszanok egyet. Nem vagyok még teljesen jól, szédülésem viszont eloszlik mostmár.
- Anna-rét - közlöm, körbepillantva. Szóval ez volna az? Vajon Budapesten belül merre lehetünk mégis? Ezt próbálom talán behatárolni valahogy, majd... - Milyen helyes épület! Mi ez? Egy kápolna? - indulok is meg felé, mintha az imént mi sem történt volna és zökkenőmentesen huppantunk volna ide. Visszafordulok aztán Lau felé. Tökre furdall már a kiváncsiság, miért olyan különleges ez a hely vagy miért pont ide jöttünk, de direkt nem állok neki kérdezgetni, hiszen úgyis ki fog derülni nemsokára, gondolom. Nem türelmetlenkedem. Nem szoktam.
- Van valami innivaló nálad esetleg? - kérek tőle így pár korty valamit. Mivel piknikre hívott, valószínűleg kell lennie nála valami folyadéknak, nekem pedig nagy szükségem lenne most rá. Ki vagyok tikkadva hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szerintem itt a többségünk így van ezzel minden este úgy vagyok vele, hogy jaj, dehát elég nekem xy óra alvás és még úgysem vagyok álmos, aztán reggel meg... miért?? miért tetted ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

PETYA és az anyukája
még a téli szünetben Talároson | #wonderingGIF



Részemről pontosan megértem őt, hiszen szeretetéhségnek én sem vagyok híján, bármennyit el tudok fogyasztani belőle és soha nem lakok jól; viszont arra nem emlékszem, hogy attól ennyire meghatódtam volna, mikor mondjuk Zsombi először jött hozzám. Pedig könnyen meghatódom és elérzékenyülök, csak ezeknél az eseteknél inkább izgatottsággal vegyes, aggodalmas öröm volt, van bennem. Igen, létezik ilyesmi. Nálam biztosan. A lényeg, hogy hivatásos pityergőgép vagyok, szóval barátom könnyezését igen tapintatosan és teljes megértéssel fogadnám, ha észrevenném. De most túl sok a befogadnivaló.
Összerezzenek, ahogy lendületesen tárul az ajtó, éppen valamelyik ablak felé kalandoztam. Érdeklődőn emelem meg a szemöldököm, a kilépő boszorkányra tekintve és rámosolygok, aztán figyelem a nekilóduló Petyát. Említettem a könnyen meghatódást: bukfencezik egyet a hasam és szemem környékét megremegni érzem, miközben figyelem őket. Lassan közelebb lépdelek, ám az eridonos már szökell is vissza értem. Elvigyorodva hagyom magam húzni a hóban.
- Szép jó estét - köszöntöm egy derűs, mély biccentéssel az anyukát. Le se tudná tagadni a fiát és fordítva. Mosolyom rendíthetetlen. - Még nem ettem, de biztos vagyok benne - vallom meg, hogy nem kóstoltam még őz sültet, azonban minden eljön egyszer és kétlem, hogy bármi kifogásom lenne. Meglepetten kapom a fejem a vörös villám után, reménykedve pislogva a sötétbe, hogy hamar viszont látjuk. Nagyon szeretném. Az a bizonyos mosolyom pedig még az eddiginél is jobban ellágyul, ahogy Petya anyukája megsimogatja arcunkat. Már megint a szemremegés. Nagyon hirtelen, nagyon mélyen tud érinteni az ilyen végtelen, őszinte kedvesség.
Akármilyen klassz is volt a kinti tündérvilágban baktatni, igazán csodálatos végre itt a melegben. Leütögetem a szőnyegen a cipőmről a havat és állok is neki levenni, meg aztán táskámtól, kabátomtól is megszabadulok, miközben folytatom ámuldozásomat itt a házban is.
- Azta. Petya, ez fantasztikus - járatom körbe a tekintetem - Meseszép az otthonod - véleményezem és szavaim még visszafogottak is ahhoz képest, amit érzek, meg ami a szememben csillog. Annyira szeretem az otthonokat és mindazt, amit árasztanak. Nem külön a falakat vagy bútorokat vagy tárgyakat, hanem az összességüket és azt, amit hordoznak.
- Kérek szépen - kapok a forrócsoki alkalmon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #letsgoGIF



- Akkor innen a rét neve? - teszem fel költői kérdésem, hiszen hát tökre valószínű, hogy igen, azért hívják így a helyet, mert a kápolnát is így hívják. Amikor elmeséli, mik vannak közel, egyedül a kisvasútra nézek valamivel értelmesebben, mert legalább sejtésem van róla, mi az meg milyen lehet; a többire vagy homlokráncolok, vagy csodálkozva pislogok kicsit.
- Libegő? Mi libeg? - kérdezek is rá erre. Érdeklődő hümmögőn bólogatok, miközben megtudom, mi ez a hely. Ilyen szemmel is körbenézek. Szóval ez a muglik közkedvelt kirándulós, kiülős környéke. Szép is, az már az igaz.
- Ügyes vagy nagyon - susogom ezt egy kissé halkan, félszegen. Fogalmam sincs, van-e szüksége bármilyen megerősítésre vagy hogy egyáltalán érdekli-e valakinek a véleménye, aki még egy magában sem tud hoppanálni, nem hogy valakit vinni magával. Oké, biztos érdekli a véleményem, csak ez most olyan... áh, mindegy. De ez tényleg nem semmi és én csak lassan fogom fel, hogy komolyan barátnőm hozott el ide. Durva.
Hálásan veszem át az innit és már kortyolok is nagyokat. Jó ég, ez szörnyen kellett! Máris jobb. Kicsit leiszom magam, szusszanó nevetéssel törölgetem az állam, aztán visszaadom neki a palackot. Felpillantok a kápolnára, amikor említi.
- Keressünk, csak belesek előbb - intek az épület felé és odaballagok, ujjaimat a rácsra fűzöm és úgy skubizok befelé az ajtón. Figyelem a szent képeket és eszembe jut valami. Miközben elmerengek, ösztönösen keresztet vetek pár laza mozdulattal, majd ellépek onnan, barátnőm elé állva, nagy mosollyal, így jelezve, hogy tőlem mehetünk.
Miközben elindulunk, megmasszírozom kicsit a mellkasom meg a fejem, mert érzem őket picit. Azonban ez sem túl tudatos, eléggé el vagyok gondolkozva azon, ami az imént beugrott és most azon agyalok, hogyan hozakodjak elő vele. De aztán kicsit magamra szólok, hogy inkább törődjek most azzal, ahol vagyunk meg hogy együtt vagyunk. Amit meg ki akarok bökni, vagy bökjem ki, vagy tegyem most félre. Mindig ezt csinálom. Annyit készülődöm lélekben még a legapróbb bejelentésekre, kérdésekre, megtennivalókra is, hogy közben nem figyelek mindarra, ami körülvesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hotchocolatetimeGIF



Bólintok. Cípőm nyilván marad itt az előszobában, táskámat pedig egyelőre lerakom egy székre. Meghatottra szélesedik mosolyom, nem is annyira azért, amit mond, hanem, ahogy mondja. Elő szoktak állni ezzel az érezd magad otthonnal úgy is, hogy azért annyira nem gondolják komolyan. Barátomról viszont lerí, hogy komolyan gondolja.
- Feltétlenül, Csepreghy úr - bólintok mélyen, úriasan, aztán nevetek kicsit, miközben követem házigazdámat a konyhájuk felé, amely már az illatok alapján is nagyon sok jót ígér. Mindarra pedig, amit közben előad nekem, csak helyeselni tudok. Anyukája zseniálisságát, meg a cicát illetően is.
Hú, eszméletlen jól néz ki ez a forrócsoki. Ebben aztán van anyag! Rendesen összefut a nyál a számban, nyelek is nagyokat. Megkapom a bögrémet, a kommentárra felvonva a szemöldököm, aztán meglátom a feliratot rajta.
- Awh - olvadok mosolyogva, mint csoki a fazékban.
- Hm... hát... elég éhes vagyok - vallom meg szendén. Eddig is az voltam, most meg az illatok bűvöletébe kerültem. Minden esetre belekortyolok végre a fenséges nedűbe, miután emeltük bögrénket. Jó ég, ez mennyei! Átszellemülten hümmögök és nyalogatom a szám. Szemem is hosszan lehunyva tartom, élvezve az ízeket, a sűrűséget, és azt, ahogy egészen átmelegít. A forrócsoki és a hely is.
- Bármit csinálhatunk! - térek a vacsi utáni programra. - Nem tudom, te miket szoktál itthon? - érdeklődöm, mivel tölti az idejét, amikor maga van. Vagy anyukájával. Vagy amikor itt van nála más. Azt nem tudom, hogy ez nem gyakran van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

awh Matty! boldog 7 utánt!

Mr. M
4. Matthew McConaughey (nem az a Dallas XD)

tehát egy most élő európai, tengerparti művészférfi
b: zenész vagy?

1. sok-sok oktávod van és szereted az atlétát?
2. emlegetett német politikusnő vagy?
3. gyilkos família vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #whatdoyousayGIF



Próbálom elképzelni, amit mond.
- Akkor az a pad libeg - fordítom le magamnak, elgondolkozottan bólogatva. Tudom, hogy a muglik szeretnek ilyen köteleket meg drótokat meg ilyeneket használni arra, hogy tárgyakat emeljenek, mozgassanak a magasban. Itt meg akkor azért teszik, hogy feljussanak a hegyre és közben nézelődjenek.
- Mit? - kérdezek vissza, mielőtt még egyáltalán hagynám magamnak, hogy felfogjam, vajon miről érdeklődhet. - Jaaa - jövök persze rá magamtól, mielőtt még felelhetne. A szédelgést, feltételezem. Azt meg észre se veszem, hogy most is még masszírozgatom mellkasom. - Hát... igen - vallom meg csöndesen. - Bár már rég volt ilyen különben - teszem hozzá, aztán kicsit ijedten fordulok barátnőm felé - Mármint... gondolom, idővel zökkenőmentes lesz. Első pár alkalom persze, hogy rázós még - állok neki rögtön bíztatgatni őt, nehogy már lelombozzam itt azzal, hogy igen, bizony attól lettem rosszul, ahogy idehozott. Hiába ez a helyzet, ez tényleg így van rendjén szerintem, hogy eleinte még nem megy flottul minden. - Mikor Riley először hoppanált engem, az elég kemény volt. Aztán kezdtem megszokni - mesélek kicsit erről.
- Klassz - véleményezem a kiválasztott letelepedő helyet és hamarosan terül a pokróc, helyezkedhetünk el. Lekapom cipőmet is, és törökülésbe vetem magam a plédre. Kellemeset sóhajtok. Tök jó, hogy már kezdenek ilyen enyhe, napos idők jönni. Mélyen magamba szívom a tavaszillatot.
- Lau? - szólítom meg aztán, segítve neki a holmik kipakolászásában. Amit a kezembe ad, azt elhelyezem közénk, bár látszik rajtam, lélekben kicsit máshol vagyok. Hamarosan megvagyunk a rendezkedéssel. Nagy levegőt veszek. - Szeretnélek meghívni a keresztelőmre - bököm ki azt, amit már hetek óta tartogatok. Amíg nem volt meg az időpont meg helyszín meg minden, addig valahogy még nem akartam előhozakodni. Meg ugye már megint bejött az, hogy amíg nincs valami kézzelfogható a dologgal kapcsolatban, addig még hajlamos vagyok félni tőle, hogy nem is lesz meg. Pedig hát miért ne lenne?
- Megkeresztelkedem - közlöm a nyilvánvalót, mert úgy érzem, magyarázattal tartozom (és ezzel most aztán mindent megmagyaráztam) és mert jól esik kimondani. Megilletődötten mosolygok a lányra, közben szórakozottan morzsolgatva a pokróc bolyhait. Érzem, hogy már áradna belőlem tovább az, hogy hogyan jött ez, mit jelent, hogy lesz, meg minden, de visszafogom még, hiszen meghívtam őt, inkább a hasznos infókat kéne szórnom rá először.
- Két hét múlva szombat délelőtt lesz a szertartás a templomunkban - szolgálok is hát pár érdemi tudnivalóval ahhoz, hogy meghozhassa döntését, végiggondolhassa, ott tud-e lenni. Rázom picit törökülésbe rakott lábaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szép jó estét off! itt a hétvégeee

Mr. M

awh. köszi, Dr. House Lau. de szólj különben mindig, ha úgy érzed, nem kitalálható úgy, ahogy feladom. bár szoktál olyankor kérni még kis segítséget, az igaz. tartsd meg jó szokásod!

jaj a sivatagos derbis az Mad Max volt

1. Freddy, bizony
2. Angela Merkel. elfogadom kancellár
3. a Manson család

b: 40 alatti vagy?

1. tehetségkutató zsűritag voltál és mosolygós gyilkosnak hívtak?
2. egy vagy az ajtók közül?
3. Morgan Freeman formált meg pár éve címszerepben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #ohgreatGIF



Csak mosolyogva megrázom a fejem. Nincsen semmi baj, már sokkal jobban vagyok. Szinte teljesen. Meg különben sem tehet róla. Vagyis hát tehet, csak nem úgy. Nem direkt csinálta és ez ilyen.
- Nem - vonom össze a szemöldököm, mert először nem is értem, hogy érti a kérdését. - Csak maga az első alkalom volt rossz. Mármint meg utána még a továbbiak is kicsit, de aztán hozzászoktam. Szerintem, amikor már Liam bácsi vitt magával, nem volt bajom - felelem őszintén, ecsetelgetőn, nem veszem ugyanis észre, hogy mennyire ostorozza magát. Látom ugyan, hogy amolyan szomorkás, csak azt hiszem, hogy ez azért van, mert még mindig miattam aggódik vagy nem tudom. Úgyhogy szegénynek lazán elmondom azt, amit pont nem akart hallani.
Szemezek kicsit a lábáról visszanéző cicákkal, miután elkényelmesedtünk a pokrócon. Aztán meg izgatottan várom, mit szól a meghíváshoz. Szinte ragyogok, ahogy rögvest lelkesedik meg elfogadja a meghívást és kicsit jobban kiengedem én is a zsizsgésemet.
- Csodás! - bólogatok is hevesen, letörölhetetlen vigyorral.
- Igen, Riley lesz az - kezdek el felelgetni, közben kicsit izegve-mozogva ültömben. Picit rugózom néha, meg ide-oda nézek, nadrágszáram birizgálom, ilyenek.
- Az. Nagyon boldog - csillog még jobban szemem, ha ez egyáltalán lehetséges. - Tudod, az úgy volt, hogy öm... - kezdenék neki nagy lendülettel a mesélésnek, aztán eszembe ötlenek a körülmények és kicsit visszafogottabbá leszek. - Szóval éppen a talárszabászatban voltunk és ő megkérdezze, mindkét vezetéknevemet be akarom-e hímeztetni. És hát ugye arra utalt, hogy fel akarom-e venni az ő nevét is és hát... én... - kezdek még jobban akadozni. - Tök rég gondolkoztam már ezen, mert hát irtóra szeretném, csak... olyan... nehéz - nyögöm az utolsó szót, szinte fájdalmas tekintettel és úgy döntök, nem magyarázom ezt tovább. Nem is menne talán és nem is akarok erre gondolni most. Arra, hogy nem voltam képes erre.  - Ő meg... úgy elszomorodott. Láttam rajta, hogy megbántom - mesélek még ennyit erről tovább, szívszorító pillantással, idegesen masszírozva bokámat. Hiszen annyira féltem ettől. Hogy ez fog történni.  - De megállapodtunk, hogy nem kell ezt most kitalálnom és azt mondta, nincsen semmi baj, nem ettől leszünk család - folytatom feloldódón, meghatottan. - Aztán erről eszembe jutott, hogy már régen szerettem volna megkérdezni tőle, megkeresztelkedhetek-e és... annyira örült - fulladnak felszabadult sóhajba szavaim, hiszen ez felülírta mindazt, ami előtte történt. Ábrándos kis mosollyal az arcomon nézelődöm, ahogy megelevenedik előttem ismét a beszélgetés és átjár ugyanaz a megkönnyebbülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Mr. M

1. Malek Miklós
2. Jim Morrison
3. Nelson Mandela

b: 50 felett vagy? olasz? frontember?

1. a vadnyugat neked köszönheti a háttérzenét?
2. van egy tudományban használt, nagyon híres táblázatod?
3. Kossuth-díjas, főleg szatíra író vagy, aki feltette a nagy kérdést: "ki ölte meg a Holt-tengert?"?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jól van, Lau. bár ők is igazán játszhatnának velünk. Belián is ígérte *dünnyögi valahonnan Liam bácsi nyakából*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

vagy majd behozunk valami másik játékot. az igaz, hogy bele lehet keveredni, ha nem követi folyamatosan az ember. bár... igaziból nem kell mindenre figyelni benne. csak hogy te tegyél fel kérdéseket és hogy mennyi van eddig kitalálva az emberből. deee majd kitalálunk valamit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #sogreatGIF



Mikor apa megkérdezte, kit szeretnék keresztszülőnek, egyértelmű volt a válasz. Kedvelek sok más felnőttet is mind Liam bácsi ismerősei, barátai közül, mind a suliban, környezetemben, de a jámborszarvast már jó ideje családtagomnak érzem. Most a keresztségben azzá válik, ő maga hiába nem vallásos.
Pici szomorúság azért még ott játszik tekintetemben arra gondolva, hogy nem vagyok képes felvenni a Laoiseach nevet. A porcikáim egy része másra se vágyik, míg a másik felük hevesen, borsózva tiltakozik a változás ellen. Az ellen, hogy többé ne Thomas Arthur Middleton legyek. Vagy csak Thomas Middleton, ahogy a legtöbben ismernek. Sok okból nem megy ez nekem, de tényleg ezer szerencse, hogy bácsikám ezt teljesen megérti. Ettől még neheztelek magamra érte és remélem, egyszer felülemelkedek az ilyen berögződéseimen. A saját érdekében főleg, hogy ne szabjak gátakat magamnak. Bár nem tudom, megvan-e bennem a képesség.
- Gondolod? - kérdezek vissza szinte lélekszakadva, várakozó mosollyal. Mintha nem láttam volna rajta és ne fejezte volna ki felém, hogy büszke rám. Talán csak arról van szó, hogy egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy ezt ismét halljam. Hogy ismét gyökeret verjen bennem ez az érzés újra meg újra.
- Jól vagy? - nyúlok oda, térdére rakva kezem aggódón, ahogy meglátom a könnyeket.
- Hát... mármint mit vinni? - vonom össze a szemöldököm.
- Lesz összejövetel, igen, nálunk otthon. Egy kis ilyen beszélgetős evés-ivás - mesélem a terveket boldogan. Végtelen izgatott vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaj, hát milyen rendes, néha hagy téged durmolni tovább

nekem holnap van szabadnap. a szokásos. bár sok a dolgunk, szóval örülnének, ha holnap is mennék, de nooope. sajnálom, nem megy viszont, amikor bent vagyok, túlórázom

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #ermGIF



Újra felhőtlenül mosolygok, mikor kiderül, barátnőmnek semmi baja, csak... meghatódott. Awh. Így is nézek rá, hogy awh. Megsimogatom hüvelykujjammal a térdét, miközben ő megszorítja kezemet. Finoman visszahúzom aztán és körbetekintek kicsit a pokróc szétpakolt tartalmán.
- Ó... ja, hogy nekem? - lepődöm meg. Pedig hát tudok róla, hogy szokás keresztelőkör ajándékot adni, csak valamiért egyáltalán nem hoztam össze azzal, hogy most akkor én is fogok kapni talán dolgokat. - Hát öm... - kezdem el és aztán kicsit vállat vonok. Rájövök, nem tudok mit felelni. Mármint azt tudnám mondani, hogy szokás, viszont az meg teljesen olyan, mintha azt mondanám, hogy: igen, kötelező hoznod nekem valamit. Most kicsit igazából nem is értem, miért kérdezte ezt meg tőlem vagy milyen választ vár. Mert én ilyet nem akarok adni.
- Persze - mosolyodom el a zavart elgondolkozásom után. Naná, hogy jöhet a finomság! Lesz ott ugyan minden, ami kell, viszont a sütikből soha nem lehet elég.
- Igen, kell mennem. Már voltam egyen. Lesz még egy előtte. Volt egy kis beszélgetés meg átvettük, mi fog történni. Következőre azt gyakoroljuk - bólogatok, rázva kicsit a lábam. Izgulok emiatt, nehogy elrontsak valamit. Ugyan az atya azt mondta, nincsen akkor sem semmi baj, ő kisegít, ez nem valami felelés vagy színházi előadás. Nem a memóriámról meg a magabiztosságomról kell számot adnom, hanem a hitemről. Közben elkezdek összekészíteni magamnak valami harapnivalót, meg adom Launak is, ami közelebb esik hozzám és neki talán szüksége lenne rá.