Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem tudtam, hogy én vagyok tolakodó, vagy tényleg nem olyan nagyon beszédes lány-e Cel, de azért örültem, hogy végül csak kibökte, mi újság. El kellett kicsit gondolkodnom, de hamar összetettem, legalábbis a mini csempészüzemünkből sikerült, mikorra is gondolhat. Kedvelem és egy ideje már minden nélkül is szívesen hagytam neki az epres csomagot, vagy a gumicukrosat, esetleg azokat a pici, csokis m&m's szerű dolgokat. Ma is így terveztem délelőtt, de nem jött össze annyira. Már az ő megajándékozása, amúgy talán nem lehet panaszom?
- Akkor ti is jó tesók vagytok. Csak ő van vagy van másik is? - kérdeztem meg, de ezúttal visszafogtam magam. Legutóbb egy lány majdnem elsírta magát, mikor lelkesen megkérdeztem, hogy neki a szülei együtt élnek-e vagy sem. Nem tudhattam, hogy éppen válnak meg az anyukája most mást szeret, ráadásul egy másik anyukát. Elég furák manapság az emberek. Nem mintha olyan öreg lennék, de ahogy a fiúk kinéznek, meg ez a példa, kicsit úgy érzem macskás néni a végcélom.
- Nemnagylányos? - hadartam utána kérdés formájában, de értetlenül meredtem. Nem értettem mire mondják ezt és mi számít akkor nagylányosnak. Persze ha ékszerek vagy ruha lenne a téma, azt úgy el tudnám képzelni, igazából lehet csak ennyit kéne tennem.
- Ó! Hát... Ó. - Érdekes dolog ez. Ahogy próbáltam belekezdeni, mindig csak összepréseltem az ajkaim, majd eltátottam, mint egy halacska. Végül némi lendülettel kitoltam magam a part széléhez, a nagy popsimra csüccsentem és mint egy partra vetett hal elnyújtóztam a lelógó tasiszáramért és közelebb rángattam. Szerencsére vízálló.
- Szereted a... levest? - kérdeztem már szinte nevetve, ahogy lecipzáraztam a tasim körülnézve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én azt hiszem rossz tesó vagyok - sóhajtottam egy nagyot kicsit elfröcskölve a vizet magam előtt. Nem gondoltam teljesen szó szerint, valahol mégis ilyen néha ahogy nyilatkozom vagy gondolkodom. Érzem, látom és azt hiszem tudom is. - Márhogy, én néha szeretném, ha csak ketten lennénk - vonogattam a vállam, mert nyilván nem szép ezt mondani, ha van kettő testvérem is, de Gergő... hát ő elég rég kikerült ebből, meg igazából a szülők is. Csak mi voltunk, valahogy megszerettem, hogy vagyunk ketten és nem akartam, hogy ezen bármi rontson, nem is voltam soha kedves, mikor bármi kötelező dolgon Gergő kettő percnél tovább próbált Dáviddal beszélgetni, akkor én már ott tipegtem köztük és így toltam arrébb a mutatóujjammal böködve a hasát hogy, most szeretnék Dávidnak valamit mutatni. Akkor is, mikor nem volt mit. Hm.
- Szeretem a pónikat, mondjuk nekem nincs, de nagyon szépeket láttam a vidámparkban is régebben, de én béna vagyok az ilyen játékokban. Egyszer megdobtam a bácsi szemét, aki állt a céllövöldében - ennyit a sikereimről röviden. Kicsit össze is szorítottam a szám ki ne röhögjem magam robban, de be kell látnom eléggé vicceske volt akkor is, és most is elmesélve.
Közben átmentem bálnába és partra vetettem magam, hogy megszerezzem a zacsikat, amik nem véletlen utaztak velem idáig.
- Ne legyél buta, nem hagylak, hát közös pancsi van! - ingattam is a fejem meg, igaz kicsit előbb terveztem jönni, de a délelőtt... máshogy alakult, el is mosolyodtam, de aztán csak meglett a leves és leszálltam a lábikóimmal a földre. Vízre. Majd dobtam egyet  a kezébe.
- Én megnéznék egy olyan naagy tál levest. Mondjuk olyan... medence méretűt. Mennyire tudsz gyorsan futni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Jól esett, hogy úgy látja, ez nem valami ördögtől való nézet, ettől még talán kicsit tényleg sántítanak az elképzeléseim. Vagy nem kicsit. Nem vagyok olyan átlagos tesó, aki csak elél, mint egy tuja a tesó mellett, én fontosnak tartom őt, szeretek vele lógni, és más ne akarjon a helyemen meg időmben lenni. Az más, ha barátnőzne, meg ilyenek. Minden más, amitől boldog. De ez mondjuk szerintem nem a Gergővel való beszélgetései szinonimája.
- Gergely. Majdnem, de tetszik a Gedeon - közöltem nagyon nevetve, még kicsit fel is sípolva, ahogy kapkodtam a levegő után. Imádom Celt, meg ez az elnevezés is nagyon tetszett. Ő nem volt az, aki megpróbált rábeszélni, hogy szeressek valakit, akit nem tudok úgy, mint másokat. Nem kérte, hogy hazudgáljak és azt sem várta el, hogy bármit titkoljak előle, mert nem érdeklődne. Ő mindig szokott, néha jobban is, mint hinné az ember.
- Van egy nagy, fehér pacim. Az az egyetlen patás plüssöm, az velem is van mindenhol - bólintottam is nagyokat megerősítésként. Ma úgy terveztem a suliban maradok, így a Maximus utánzat is velem. Közben kikászálódtam, meglett a tasim és belőle a zacskók, amiből egy repült is a vöröses lánynak. Ahogy nagy nehezen elkapta el is kuncogtam magamban, hogy aztán megnyitva a levest kivegyem a mini, ízesítő tasakot.
- Ízzel vagy íz nélkül? - kérdeztem rá, hogy aztán visszacsússzak a medence szélére. - Öltöző a holmiért, aztán a társasházig nincs megállj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hideg idő ellenére én már két hete pontosan megterveztem, illetve hát mindenkinek megmondtam, hogy nem annyira szeretnék szülinapi ajándékot, hanem majd ezen a hétvégén elmenni arra a bizonyos kiállításra....és esetleg ott bevásárolni. Nem mondom, hogy szükségem volt pénzre, mert még elég jól kijöttem a magaméból, de azért úgy gondoltam senkinek se kell rám nagyot költeni, ha majd összeteszik a belépőm árát. Én meg majd Gabe-ét, mert egyedül nem megyek. Ennek ellenére lettek belépők is, meg még mellé ez z. Kaptam még egy pacit, most egy feketét a fehér színű mellé, meg még egy nagy doboz kristálykrétát, amit imádok. Ezt el is akartam vinni Celnek megmutatni, de még nem volt rá időm, majd holnap, vagy ha esetleg ha hazaértünk fáradt leszek, akkor jövő héten. Nem szaladnak el a dolgaim.
- Indulhatunk? Bubu kapott kajcsit? Biztos nem baj hogy ide megyünk? - kérdeztem végül kicsit harapdálva a számat. Párszor már ettől is fájt  a buksim. Nem szívesen mászkálnék ilyen messze egyedül, de ha nem akarna köveket lesni, hát majd kitalálok valamit. Gondolom. De nem annyira hagyott magamra eddig sem, ez meg jól esett.
Szépen összepakoltam a karácsonyra magamtól kapott hátimba mindent, ami fontos, a tértágító miatt, ami volt rajta olyan nehéz volt, hogy csak na, de kemény vagyok, mint Tarzannak lehet a lábikója, amennyit köveken ugrál.
Nem tudtam aludni, már tegnap sem, folyton csak vártam, meg örültem, meg görcsben volt a pocim és szerintem már az agyára mentem Gabenek is, de nem mondott rosszat, ez rendes volt tőle, szóval nagy nehezen, én kicsit álmosan neki is indultunk Ausztiának és az egésznek. Amúgy is imádok kirándulni, szóval ez mindenhogy is tetszett. A kezem Gabe kezébe tettem jól meg is szorítva, miközben még a varázsvonat ablakán nézegettem ki. Már nemsokára ott vagyunk.
- A sárgánál kell kezdeni, ha lehet, azt mindenképpen meg akarom nézni, meg a lilát. Meg azt, ahol a csiszolt gyémántok vannak, azt mesélték, hogy van egy ilyen tiara is, ami teljesen abból van. Semmi váz, csak a kövek - magyaráztam hol rá nézve, hol ki az ablakon még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit furcsán éreztem magam Gabetől. Még mindig fura volt, mikor nem tudtam eldönteni, hogy azért mosolyog, mert akar, vagy azért, mert kell, vagy szimplán valami teljesen más. Nem is nagyon figyeltem már oda mit beszélek, azzal voltam elfoglalva, hogy ami kellhet minden a táskámba legyen zsúfolva, és volt mit. Alapvetően nem vittem a fél házat, de azért ezt a táskát nem erre az utamra tervezték, pedig imádtam. De végül készen voltam, minden is, az meg a hátamon és ennyi.
- Rendben - sóhajtottam, azt hiszem kicsit olyan könnyedén is, mert nem hiszem, hogy Gabe hazudna nekem. Miért tenné? Nem gondolnám, hogy azt érdemlem, nem szoktam neki, és akinek nem füllentünk, az velünk sem teszi, igaz? Szóval nem lehet itt gond. - Nem fog megártani, úgyis kettővel több sajtburgert ettem a héten, mint múlthéten.
Nekem teljesen logikusnak is tűnt, ha majd ma sokat pattogok, meg még cipekedek is, az jót tesz. Mondjuk ha őszinte kell legyek, olyan lesz ez, mint mikor elkísértem Dávidot kirándulni. Egész nap uuu meg vuuu, aztán én aludtam el elsőre és én keltem legkésőbb. Fejlődő szervezetem van meg ilyenek, ne hibáztassatok! Közben tényleg menetre készen álltam és örültem is, hogy végre eljött a hétvége, így nagyon nagy mosollyal vágtam neki az idő ellenére. Nem lesz nagy kedvencem idéntől se a hideg, de el kell valahogy viselni. Megigazgattam a kabátom, be is gomboltam szépen, majd a csizmám szárát felhúztam rendesen, hogy arra se legyen több gond.
Aztán csak teltek a percek, elszaladt egy fél óra, aztán még egy, én meg csak a vállának dőlve bámészkodtam. Nem éreztem most álmosnak magam, de őt azért hagytam, mert tudom, hogy eléggé felvertem éjjel is a mindennel, meg hogy öt percenként elmeséltem valamit. Lehet van abban valami, hogy idegesítő vagyok. Duh.
- De. Szeretnék, de a drágaköveket meg se tudom számosítani, vagy hogy mondják, a kristályokból meg több, mint négyezer féle van. És majdnem mindenből lesz! Ez rengeteg idő... - Azt hiszem a végére egészen fennakadtam ezen. Ennyi mindenre elég lehet egy nap? Fogalmam sincs, de mindig jó, ha van biztonsági terv, vagy egy fontossági sorrend. - Vannak, amiket még soha, sehol nem láttam és arról nem szeretnék lemaradni - mondtam, miközben elengedtem kicsit a kezét, de csak hogy a táskámból kiszabadítsam, amit neki hoztam. Szóval a termoszt kivéve pattintottam be a tetejét, így egyből érződött a kávé illata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem haragudtam Celre, sőt, nagyon tetszett, ahogy behelyettesítette a Gergő elfelejtett nevét. Nem mintha nekem is ne kéne néha elgondolkodnom ezen az egészen. Mármint múltkor is csak úgy ültem anyánál otthon, néztem magam elé, nagy mesében voltam és meg kellett állnom, mert elfelejtettem a nevet. Ritkán használom, bezzeg Bubu így meg Bubu úgy, meg Sudden, meg Dávid. Szóval ő meg több formában is megvolt, mint normális mások szerint.
- Fúj, undi vagy. Nem érdekelnek az ilyenek nála - ingattam is meg a fejem. Oké, volt elég a rovásomon kerítés terén, ha valaki, akkor ő tudja, mert a sikertelenségeim drámáit mind-mind hallja, de csak jót akarok, mert Bubu fontos és szeretném ha boldog élete lenne, olyan, amiben van egy ding, aki bátran az, és csak vele, csak neki. Egy, aki tényleg tarthat a sírig. Vagy tovább. Drakula is elég kitartó volt ugyebár. Ez az új ding dolog meg engem kicsit megvisel, de ezt már nem fejtettem ki inkább senkinek. Még ha a lány itt előttem tuti meg is értené.
- Pepperdance vagy Minty, nehéz kérdés, de őket szeretem - bólogattam is nagyokat. Igazából mindet is, de előbbinek a színei meg a paprikái, csak ahw, a másikuk meg gyönyörű, mint a legtöbb. De koncentráljunk a levesre!
Kibontottam a zacsit és a tésztát már úsztattam is a vízre z ízfokozót szorongatva. A pozitív válaszra vigyorogva bontotta a fűszeres, meg a fura szószos zacsit is és belenyomkodtam.
- Ha bárki kérdez, mi a játszótéren hintáztunk - tettem hozzá gyorsan, aztán persze már két lábon is álltam még két leves bontása után és a táskám szorítottam. - 3, csak kapd fel és szaladás. Majd a társasházban öltözünk!
Azzal már rohantam is, miközben az a levesillat el is kezdett terjengeni. Ha itt sokat öltözgélünk, annak tuti nem lesz jó vége! Igyekezni kell!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De, miért mondasz butákat? - csattantam fel még fel is szaladt a szemöldököm. Nem tettem szerintem semmi ilyet, jó, talán végiggondoltam, hogy biztosan azt válaszolja-e amit gondol, vagy szeretne kedves lenni csak. Erre még nem tudom a választ, de ettől még egyik sem hitetlenkedés! Én csak nem akarom, hogy olyat kelljen csinálni velem, amit nagyon utál. Márt egy dolog még nem fontos, de sok ilyen után majd megutál velem is lenni aztán mindegy lesz az egésznek. Azt hittem egy kicsit jobban értek hozzá mi illik vagy kell az embereknek, kezdem elveszteni a fonalat. A sajátom.
- Baj? Most akkor baj? - néztem végig magamon, majd rá. Én csak azt mondtam, hogy jó ez így, meg van mi motiváljon, ha majd nehéznek érzem, mindig kell valami. De én ezt nem éreztem rossznak... eddig. Most azért egy pillanatra újragondoltam az egészet. Duh. Lehet ma majd nem eszek uzsonnát külön, és akkor jobb, nem tudom.
DEÚGYISÉHESLESZEK. De hagytam őt mindennel is, meg a saját gondolataim is elpihenni, csak úgy néztem és vártam. Olyan jóféle izgalommal és mosolyogva, mert tényleg boldog voltam, nem csak attól, hogy ez most itt lesz és mindent is lehet látni, attól is, hogy eljött velem, ha szívesen, ha kicsit kevésbé tette is.
- Én most nem tudom mit számoltál, nem vagyok olyan matekológus - néztem rá még oldalra is billentve a fejem. Még a számológép se volt erősségem, nemhogy fejben ilyenek. A pénzzel elvoltam tudtam mi mennyi, hogy jár vissza meg hasonlók, a munkában ügyes voltam, ez más. - Elvileg ott kapunk majd egy nagyot, main be van írva minden.
Közben kicsit mozogtam, de hamar abbamaradt, amint megvolt a termosz visszahelyezkedtem csak azt felé tartottam. Aztán csak nevettem.
- Neeem, ahhoz még nincsen hivatalos papírom, még csak tanulom tuudod - mondtam nagyon okosan, hogy aztán csak egy puszit nyomjak kicsit felfelé fordítva az arcom az állára majd visszadőljek rá. Már elkezdtek mások is felkelni, szóval ott leszünk hamarosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Azt hiszem abban egyetértettünk, hogy nem minden tesóval lesz felhőtlen az ember kapcsolat, és ezzel nincs is baj szerintem, mert ennyi sok embert megjegyezni és szeretni az nehéz. Nézd meg a családom, itt mindenki mindig ment amerre látott, ők már az előtt feladták, hogy belekezdtek volna. Lehet mindig mindenkinek így kéne. Kicsit keserűen hangzik, nem úgy, ahogy én elképzeltem ezt a ding és család dolgot. De már párszor téptem ki lapot a kis naplómból, nem ez lenne az első és biztos nem is az utolsó lesz.
- Nincs baj, csak... inkább beszéljünk szebb dolgokról - tettem hozzá egy szerintem mindkettőnknek sokkal szebb képet festve fel. Mármint a nénivíz és a levesek viszonylatában szebbet. Nyilván festhetnénk, ragaszthatnánk csillámokat, vagy írhatnánk együtt terveket, mit fogunk csináltatni a pindurokkal a következő munkanapon, de ez most így sokkal jobb azt hiszem.
- Szerintem nem felejted el, mindig megjegyzed ami fontos. Apropó fontos, majd mesélek valamit hazafelé, ha végeztünk - emeltem fel a mutatóujjam, hogy aztán a tészta és az ízesítés is fura, sárgán, olyan bizarr citromosan felpezsegjen én meg kapva magam meg a holmim szaladjak, mint akit kergetnek. Majdnem úgy csúsztam be arccal az öltözőbe, de miután beledobbantottam a cipőcskémbe, mindjárt stabilabb lettem.
- Nem szeretem a baloldalit, az egyik lánca nyikorog - szögeztem le, hogy ha már itt tartunk, tényként tudom közölni, ez miért nagyon is biztos. Mindig azt hiszem több volt kettővel a sajtburger és le fog szakadni a nagy fenekem alatt. Közben csak furi.
- Most, hogy se nénik, senki, azt hiszem tartozom egy mesével - billentettem oldalra a buksim, aztán belekaroltam a lányba és elkalauzoltam őt a társasház felé és amíg nem csukódott be a szobája ajtaja, rá se kezdtem. Csak utána. De akkor nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valamiért olyan furcsa volt és kicsit más is velem. Éreztem, nem volt ez rossz vagy jó, egyszerűen csak motoszkált a fejemben, hogy mi is zajlik éppen. De nem tudtam meg egyhamar, viszont vele ellentétben jót nevettem a nosztalgiázásunkon. Kicsit ettől is feszültnek látszott inkább. Persze ő már felnőtt volt nagyon és neki illett viselkedni meg hasonlók, biztos máshogy gondolkodik ezekről. Meg most is más, hiszen ő olyan nagyon... nem tudom pontosan mit mondhatnék. De az biztos, hogy vigyáz rám is, Dávidra is, ha arról van szó, és bár Gergő sosem érdemelte meg, mert mindig elmegy, meg elvan magának meg minden, mert megteheti, azért neki is ott volt szerintem Ezra, mikor kellett.
- Uh - nyögtem fel a nagyon is jól hallható gyomorkorgásommal egy időben, majd a vállába is bokszoltam csúnyán nézve. Kellett előhozni a mekit! Mikor itt vagyunk az Isten háta mögött hárommal egy négyes elágazásban, mindenhol STOP táblákkal és behajtani tilosokkal. Tökre ezt érzem, és még egy normális kajáldát is vadászni kell. - De azért megvan neked is itt a faluban a Drive, igaz? - mosolyogtam rá, mert tényleg érdekelt tényleg ezt látja-e vagy mondja miatt..am. Nem beszélhetek nagyon többesben, hiszen Dávid már fél lábbal Pesten van úgy teljesen, Eriket nem tudom mikor láttam utoljára nem munkába temetkezni, szóval ebből a körből kimarad, mint régen a társasban Gergő. Hahaha, jobbak voltunk Dáviddal!
Aztán bumm. Semmi emlék, semmi jelen. Olyan volt egy percre, mint mikor régen matekórán csak bámultam és felszólítottak. Értettem, amit kértek vagy mondtak nekem, de azt sem tudtam milyen évet írunk és hogy hívnak. Most tényleg nem tudtam hogy is hívnak ami azt illeti.
- Ez vízálló kéne legyen. De tuti nem jön ki - mondtam az első ép gondolatom ki, leginkább a ruháinkra meredve, ahogy közelebb húzódtam az átkarolásra és a kezeim megemelve magam mellől az addigi tehetetlenségből; öleltem őt át.
- Miről beszélsz? Ez... én... nem szomorú lettem. Dehogy - ingattam is a fejemet, ahogy nem igen akartam elhajolni, akkor rá kell nézni, a világra. És most egyszerre voltam zavart közben meg megnyugodtam. Úgy éreztem valami olyan mondat hangzott el ponttal a végén, ami bár mindig viccnek tűnt, sosem volt tisztázott. - És ezt más tudja? - törölgettem meg kicsit sem figyelve a fehér pulóverujjammal az arcom, majd rendbe teszem ezt később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Bocs - mondtam kicsit indulatosabban és azt hiszem sértetten is, de aztán csak hátat fordítva inkább tettem a dolgom. De mire a saját gondolatom végére értem már csak néztem lefelé és rosszul éreztem magam attól, hogy így válaszoltam, tudom, hogy jogos a felháborodása. Sokat beszélek, még a saját családom szerint is feleslegesen és értelmetlenül a legtöbbször, meg kellene tanulnom okosabban csipogni, vagy valami. Sajnáltam. De végül nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét, hogy menjünk a dolgunkra.
- Igen, szerintem is. Márhogy nem baj, előfordult máskor is, senki nem halt bele - vontam egyet a vállamon. Olyan is megesett, hogy Dávidét ettem meg, na abba azért neki majdnem sikerült. Állítása szerint az éhhaláltól a szomszéd süteménye mentette meg akkor. Szerintem ez egy kicsit erős. Egy negyed sajtburit, meg öt szem krumplit hagyott ELŐL AZ ASZTALON. Egyrészt, sosem hagyunk maradékot; másrészt nem tesszük ezt egy közös helyen, ahol mi elől van, az saját. Már azé, aki éppen meglátja. De azóta hoztunk a lakásában szabályokat.
- Igen, vannak országok, ahol egy egész hetet tölt ez az egész pucc, itt most azt hiszem csak négy nap, ez a második. Ühm, olyasmi kicsit mint egy szebb, csillogóbb és érdekesebb kisárus túra keverve a múzeumival. Csak itt nincs "ne tapizz", meg "elkerítés" és alapvetően nem kell furi emberek műveit nézni - szörnyülködtem, ami kiült az arcomra. Nincs nekem baj a művészekkel, ott van Dustin is, csak nem vagyok oda az uncsi kiállításokért. Amik engem ugye nem kötnek le. Gabe-et meg szerintem az ásványok, de itt van én meg hálás vagyok, akkor is, ha folyton mással foglalkozom ahelyett, amire vágyna. Mert feltűnt, hogy csendben elpihenne. Csak ugye én nem a csenddel vagyok rokonértelmű. De hoztam kávét.
- Brr, elő se hozd - forgattam meg a szemeim látványosan. Csak nem. Undi az egész, az is, hogy elvileg fent kéne laknom, olyan lányokkal akik vagy öltözni nem tudnak, vagy undin néznek ki, lehet szagosak is, folyton furákat beszélnek meg még esetleg akarnak is barátkozni, mikor nekem nem kellenek, vannak saját barátaim, köszi. - Azt írták 10 perc séta az állomástól az épület, ott meg csak ki van írva - vonogattam a vállam. Sosem voltam egy mindent jól átgondolós. Csak csináltam, velem gyakran csak megtörtént minden és élveztem így. Most sem ülnék itt mellette, ha nem így zajlanának a dolgaim.
A vonatból meg kinézve már egyre több volt az épület és nem is mentünk olyan gyorsan, el is vigyorodtam, aztán csak visszanéztem Gabere, mikor éppen nem ivott kicsit az arcába is hajoltam egy rövid csókra. - Ha majd már uncsi vagy ki akarsz menni, úgyis szólsz, és megnézzük a térképen merre lehet elmenni levegőzni. Vagy amit szeretnél.