Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Azt nézve, hogy mennyire próbálkoztál, ez tulajdonképpen kész csoda. - És amúgy jó érzékkel húzta fel, kiválasztott egy legalább annyira törékeny pillanatot, mint amilyen az az üveg volt, amelynek aztán a szilánkjai beborították a padlót. azt el kell ismernie, hogy akár intuíció, akár emberismeret volt az alapja, de a momentumot elkapta.
Nem mintha ez érdem lenne! Ugyan most egészen kulturáltan elbeszélgetnek, még ki is merné jelenteni, hogy nem idegesíti, de ha felidézi azt a pillanatot, azt a szemtelenkedést, szájalást és nyilvánvaló lázadást, még mindig enyhén tikkelni kezd a szeme alatti izom.
- Észrevettem. - Csak futólag kapja el a gesztust, nem is tudja eldönteni, hogy valóban mosoly volt-e vagy csak annak a mozdulatsornak a lezárása, amelyet Ábel láttatni engedett, ennek ellenére véleménye szerint még így is messze túl hosszab időzik el a tekintete az újra felbukkanó alsó ajakon. Csak néhány századmásodperc, de ez pont néhány századmásodperccel több, mint ideális lenne. Valami mindig arra készteti, hogy a pillantása vissza-visszavándoroljon a másikra. Nem azzal a filmes gyakorisággal és egyértelműséggel, mint mikor a hős vagy hősnő a szomszéd asztalnál oda-odales a másik főszereplőre, annál ez sokkal diszkrétebb és észrevétlenebb, gyakorinak sem olyan gyakori. Ahhoz azonban elég, hogy regisztrálja magában az ingert és meg akarjon tőle szabadulni. A "beváltra" valóban homlokráncolva, ezúttal egyértelműen Ábelre néz, míg az nem pontosít a megfogalmazáson. Érdekes lett volna, ha eredetileg is az a célja, mint amivel végeredményben zárult. Közben már az utolsó grammokat söpri bele a maradék hozzávalók rá eső részéből, miután kimérte.
- Igen, elég ideges. Úgy tűnik, ebben tehetséges vagy. - Hát ez azért erősen megkérdőjelezhető, hogy bók lenne. Támadásnak sem támadás, de a megállapítás mögül kikukucskáló cinizmus összetéveszthetetlen.
- A következő 6 órában így kell állnia, szóval ezzel végeztünk. - Elpakolja a megmaradt kellékeket és egy nedves ronggyal épp csak futólag áttörli az asztalt, utóbbi nagyjából fél perces mozdulatsor csak, nagyon túlzásba nem viszi, amúgy is fognak még itt járni a manók is.
Rövid csend áll be, már-már úgy tűnhet vagy megfeledkezett vagy szándékosan nem vesz tudomást a korábbi ígéretéről, miszerint visszatérnek erre a párszaszó dologra, de végül csak felhozza. Elvégre, ha már kimondta, nevetséges lenne kihátrálni belőle, ráadásul tagadhatatlanul érdekli őt is.
- Azt hiszem, említettem, hogy van egy egyáltalán nem megerősített sejtésem, még szerintem is gyenge lábakon álló tézis, viszont más lehetőséget sem nagyon tudnék mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Előveszi a pálcáját és egy mágikus védőréteget húz fel a bájital üstjének tetejére, amelyen keresztül szabadon tud lélegezni a főzet, de csak az oxigént engedi át, mást nem. Jó is, mert most kedve van rágyújtani, és csak ilyen mellékes biztonsági varázslatok mellett tenné meg. Eztán viszont ő is helyet foglal a széken, ahol előzőleg várakozás közben hesszelt. Hátsó zsebéből előkerül a cigaretta és egy egyszerű mugli zippo - nem akar tényleg a világon mindenre mágiát használni, főleg, mert ehhez a főzethez is a végén használnia kellett a sajátjából. Nem véletlen, hogy egy mugli hiába dolgozna ugyanezekkel az arányokkal, ugyanilyen pontosan, ugyanezekből az alapanyagokból, a végeredmény semmit sem érne. Második próbálkozásre sikerül lángot kicsalnia, mellyel meggyújthatja a szájába biggyesztett szál végét.
- Hm? - Fejével a doboz felé bök. Nem nagylelkűség különösebben, megszokta, hogy esetleg a társasága is kér belőle. (Sokmindent elmond az alkalmi társaságául szolgálók átlagáról.) Régebben Warrennel voltak ilyesféle közös "füstfelhőben utáljunk mindenkit" sessionjeik, de végeredményben a fószer túl öreg volt ahhoz, hogy a világnézetükben ne legyen elég gap.
- Nem hallottam még ugyan még csak hasonló esetről sem, pedig eléggé utánamentem a rendhagyó baleseteknek, de a jelenségnek lehet köze az animágiához. - Elemeli a szájától a vékony szálat, az egyelőre hosszú ujjai közé fogva füstölög tovább.
- Bár nem egészen logikus még így sem, a formámnak aligha van közvetlen köze a kígyókhoz.- Hacsaknem hüllő, mindenesetre semmilyen más kapaszkodót nem talált ötletelés közben, csak ezt. Mi más lehetne? Nem nehéz egyébiránt beszélnie erről, soha nem is titkolta senki elől, hogy kitanulta és a formája sem olyasmi, amit rejtegetnie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Semmilyen párhuzamos dimenzióban és univerzumban nem fordulhat elő, hogy a tekintete sarkából végigkövette volna ezt a mozdulatsort. Vagy a félrebiccentett fej nyomán kirajzolódó élesebb állkapocs ívet. Persze most is, ebben a ritka realitásban is mindössze azért történik meg, mert éppenséggel nem tud úgy helyezkedni, hogy ne látná, és nyilván tudatában van a másik jelenlétének, ösztönösen figyeli. Ez nem érdeklődés csak éberség.
- Nem, valóban nem, ideális esetben semmilyen átmeneti vonás nem létezhet - ért egyet Ábel kijelentésével, amely teljesen helytálló szerinte is. Természetesen neki van rá kézzel fogható bizonyítéka viszont, hogy milyen egy elrontott átváltozás következménye, ami viszont már más képet mutat. Önmagában azonban sem sem magyaráz meg semmit. Ábel következő kérdése rá is világít, miért. Talán a tarkóvágás is azért nem bizsereg az ujjaiban, mert túlzottan lefoglalja ez a mágiaelméleti rejtély.
- Melanosuchus niger, fekete kajmán. - Itt hátrébb dől ültében, a szájához emeli a szálat és mélyet szív belőle. A lezuhanó parázs elporlad a semmiben a nemrég végrehajtott bűbájának köszönhetően. Némi csend áll be köztük, hacsak Ábel nem töri meg azt. Ezalatt töprengve emeli állához és a tenyerét, középső ujjának felső két ujjperce alsó ajkának ívét követi végig, ahogy végigpörgeti fejében, mégis hogyan fűzze össze a következő mondat szavait.
- Az első átváltozás.. nem volt zökkentőmentes. Mondhatni. Szerepet játszhat, de ebben az esetben is különösen meglepőek és kiszámíthatatlanok a mágia útjai és következményei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hosszú ujjai a pohár peremét fogják körbe öt ponton, ahol az ujjbegyek az üveg szélére simulnak, miközben rezzenéstelen arccal pillant át a másik oldalra, Charlotte arcát figyelve. Nem érez különösebb dühöt a dolog felett, ettől függetlenül teljesen egyértelmű, hogy ezt a bájitalt nem neki kell meginnia. Nem is tervezi, viszont ha már megfőzték és ilyen ‘leleményes’ módon megpróbálták valamilyen okból pont neki beadni, nyilván oka van.
- Hn. Én is így gondoltam – válaszol az akár még meg is ihatom szókapcsolatra bólintva. Ezt is várja el legalább, ha már a lány besült a próbálkozásával előtte. Nem különösebben szégyenteljes, inkább csak megvan a következménye annak, hogy a személyére is fény derült. Szerencsésebb lett volna, ha Dante nem tudja, kinek kell viszonozni a szívességet.
- A szulfuros mellékillatból ítélve valamilyen hangulatbefolyásoló főzet. – Mivel el van keverve más itallal, nem tudná felismerni, pontosan miről is van szó, egyébként is a nagyteremben vannak, mindenhol különböző ételek, sütemények, italok illatai szállnak és keverednek. Extrém mód jó szaglás és még több éves, akár évtizedes tapasztalatra lenne szüksége a pontos bájital megállapításához.
- Ha már lefőzted, magad teszteld. – Amit saját maga tehet, azt Dante is saját maga próbálja ki. Más kérdés, hogy a következő projektjénél ezt nem teheti meg ilyen egyszerűen, ott más módszerelhez kell majd folyamodnia, de ebben az esetben nem látja akadályát az empirikus tesztelésnek. – Aztán meglátjuk, hogy valóban ezt a hatást akartad-e elérni és ezt a hatóidőt.
Kis szünetet hagy, keze lecsúszik a pohár aljára, ahogy a karcsú üveget közelebb tolja a lányhoz. Mivel a körülöttük ülők szótlanul hallgatnak, hallani a terítő tompa súrlódását a mozdulat nyomán. A fiú valamivel közelebb hajol, mocsárzöld tekintete metsző és kérlelhetetlenül hűvös tényszerűséggel fürkészi Charlotte-ot, milyen reakciókat mutat.
- Netán valami olyan ártalmas löttyöt akartál velem megitatni, amit te magad nem fogyasztanál el bármikor? Hmm? - Az utolsó hümmögés mély basszusa kellemetlen mellékzöngét rejt, ahogy maga a lusta ráérősséggel kiejtett szavak által formált kérdés is. Erre tulajdonképpen csak egyetlen egy helyes válasz létezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemernyit sem változik sem a viselkedése sem gesztusainak éles jellege, pusztán azon egyszerű okból kifolyólag, hogy sosem fáradt a tudatos megfélemlítéssel. Ha a lány arra számít, hogy érdektelensége bármilyen változást vált majd ki, messze félreérti a fiú természetének jellegét. Amennyiben tudatos vagy stratégiailag megtervezettek lennének a mozdulatai, még dönthetne is úgy, hogy meghátrál, esetleg változtat, ám ez nála nem döntés kérdése. Ezt az übermensch tervezettséget meghagyja a ”hanyatló nyugatnak”, ahogy Charlotte makacs kérlelhetetlenségét is. Csak nem érdekli. Az érdekli, hogy mit akartak neki adni és az, hogy ezt lehetőleg az ”elkövető” fogyassza el.
- Kedvenc elfoglaltságom befolyásolófőzeteket fogyasztani. – Elhúzza a száját. Még jó, hogy nem itta meg, mert bár most nincs hidegfront, hogy különösen rossz legyen a helyzet, nem vállalná el a teljes kontrollvesztést így sem. Legutóbb valakinek a nyaka kötött ki az ujjai között, de kétli, hogy bájital hatása alatt olyan könyörületes lenne vagy habozna annyit, mint akkor.
Bár eddig nem volt különösebben ideges, de még csak mosts sem nevezhető igazán annak, átfut a fején egy halvány gondolat, hogyan rakja a helyére a lányt, aki most közelebb hajol, óvatlanul kartávolságon belülre. Cseppet sem udvarias, még annyira sem etikus, és legkevésbé sem egészséges gondolat az, milyen könnyű lenne megragadni a tarkóját és egyszerűen az asztallapnak szorítani, amíg a szája sarkán le nem csorgatja a bájitalt. DE, csak egy futó gondolat, egyetlen századmásodpercnyi bevillanás, mint lehetőség, nem több. Az valójában fel sem merül benne, hogy tényleg megtegye, de tartsa fel a kezét, akinek sosem ugrott be ilyesmi egy adott helyzetben.. még csak hasonló sem.
Végighallgatja az okfejtést a lány szájából, csak épp.. de még előtte a pohárcserét is végignézte, viszont, akárhogy is csűri-csavarja a mesteri tervet, valahogy mégsem tűnik számára olyan mesterinek.
- Remélem tudod, hogy éppen most vezetted le magad ellen a bizonyítékot hangosan, érthetően.. – Körbenéz a körülöttük ülőkön, akik már eddig is figyelték a párbeszédüket. – … öt háztársad előtt. – Nem is egészen érti, hogy gondolta ezt a diszkréció dolgot Charlotte azzal együtt, hogy kifejtette nyilvánosan, miként kívánja rákenni Dantéra az esetet. Mikor a lány hátrahajolna az előbbi testarttásából, ezúttal Dante tényleg kihasználja azt, hogy kartávolságon belül van és átnyúlva az asztalon, a vállánál fogva határozottan visszanyomja a székébe, mielőtt felpattanhatna. A lendülettől, ahogy visszapuhhan, megcsikordul alatta a szék lába. Használhatna átkot vagy bűbájt is, hogy mozdulatlanná tegye, de olyan nagy jelentőséget nem tulajdonít ennek a közjátéknak, hogy mágiát alkalmazzon.
- Inkább várjuk ki együtt, hogyan sikerült. – Máris hallani némi elnyomott káromkodást a Charlie melletti széken. A gondolat, hogy a saját maga által generált érzelmi kitörést közvetlenül a maga mellett ülőben váltotta ki, így nagy az esélye, hogy rajta csattanjon az ostor végül annyira ironikus, annyira.. karma, még ha nem is hisz benne, hogy valódi szórakozott mosolyt vált ki Dantéból. Hatalmas csörömböléssel csattan és reped meg a tányér centikkel a lány jobb karja mellett, ahol a kiválasztott tesztalany ül. Az A hÜlYe KuRvA! – hangzik el, immáron emelt hangszínen, a másik asztaltól is feléjük fordul már erre néhány szempár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Borússá válik az arca a konkrét kijelentésre, merthát nem véletlenül fogalmazott másképpen. Nem tagadja le maga előtt sem, hogy az a próbálkozás teljes kudarc volt, de utólag visszatekintve teljesen érthető is, mi miért történt. Tőle is önteltség volt azt gondolni, hogy a különleges körülményei ellenére csak úgy minden mellékes felkészülés nélkül zökkenőmentesen fog menni a varázslat. Azt túlzás lenne mondani, hogy majdnem belehalt, de napokig a gyengélkedőn kezeltük utána és további hetekig megfigyelés alatt tartották. Sosem szép, mikor egy varázslóból nyers formájában csap ki a varázsereje - még csúnyább eset, ha még ellene is fordul. Mágiaelméleti szempontból logikus is volt az irány, elvégre saját magára ható mágiát próbált elvégezni.
- Nem. - A válasz irritáltan morgós, némi feszültség húzódik benne, a rövid szó is sokkal durvábban pattan, mint kellene. Tényleg nem a legkellemesebb ezt viccelődve felemlegetni, nem azért, mert a sérülések emlékét fogná fel jelentőségteljenek, inkább valóban csak a büszkeségét piszkálja. Bele is szív újra a szálba, mielőtt mást is találna mondani. Ábel túl jól szórakozik ezen.
- Nem lehetünk semmiben sem biztosak, ezek csak hipotézisek. Az animágia elmélete még mindig csak hipotézisekre alapul. - Az egyik térdére könyököl, miközben előre hajol, egyik kezével magyarázat közben apró, gesztikuláló mozdulatokat tesz. Nem feltűnő, nem színpadias, mégis ott van, pedig egyébként eddigi beszélgetéseik alapján nem volt túlzottan jellemző rá.
- Elméletileg a bájital mágikus vezetőként szolgál arra, hogy a varázslat feltérképezze a személyiségjegyeket. Mint a mugli diagnosztika esetében a kontrasztanyag. Az folyamatában végigvesz.. - vállat von - ki tudja milyen szempontokat, ezalatt felállít több lehetőséget is, mielőtt a tényleges formát meghatározná.
Ez persze csak egyetlen feltételezés a sok közül, valójában meglepően kevés egzakt elméleti tényt tudnak, majdhogynem kész csoda, hogy ezt iskolában engedik oktatni. Nem mintha neki különösebben baja lenne a kockázatokkal, hozzá tartozik.
- Ha ez csak részben is így van, lehet magyarázat. De nem hiszem, hogy ezt valaha megtudjuk. Ez az én verzióm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem volt semmiféle szándéka vagy előzetes prekoncepciója a testjátékával vagy gesztusaival kapcsolatban, hacsak nem az, hogy követhetőbbé tegye a gondolatmenetét. Bár erről Dante sosem olvasott még, de tény, hogy hosszabb vagy bonyolultabb magyarázatok alkalmával azért használunk (vagy ha megfigyelitek jellemzően az oktatókat) gesztusokat, azért emeljük meg a kezünk, tartjuk testünket mozgásban, hogy azzal fenntartsuk a másik fél figyelmét. Olyanok ezek a mozdulatok, ahogy a karmester vezényli a nagyzenekari művet; ha a vonósoktól több hangerőt vár, feléjük int. Mikor az ütősöknek be kell kapcsolódnia, rájuk mutat. Ugyanígy azoknál az információknál, melyeket magyarázatkor fontosnak vélünk, testünk ösztönösen mozgásba lendül, karmesterként utasítva a hallgatóságot a gondolatmenetben való passzív részvételre. A legtöbbeknél öntudatlan, ám jelenlévő reflex, mert valahol mindenki igényli azt, hogy figyelemmel végighallgassák, mások, többnyire pedagógusok, oktatók, professzorok vagy kommunikációs szakemberek gyakorlottan és tudatosan használják a retorikának ezt a meglepően fizikai és kevéssé értékelt szegmensét.
Dante hallgatósága azonban láthatóan nem volt könnyen bevonható. Vagyis mintha legalábbis a karmester mozdulataira, pálcát tartó ujjaira jobban figyelt volna, mint az általa vezényelt koncertműre. A kiejtett szavak közt elkapja a pillantását, s habár nem szakítja félbe a magyarázatot, egyre növekvő, feszítő kényelmetlenséggel sorjáznak egymás után a mondatok, miközben Ábel jelenléte egyre tolakodóbb entitásként furakszik át az üres téren közöttük. Vélamágiája nekifeszül annak az okklumenciával vagy hasonló tényleges mágiával köszönőviszonyban sem lévő mentális ellenállással, amelyet nagy nehezen felállított magának a Weiler fiú - és amelynek vakolata már ennyitől omladozni kezd; réseit pedig a másik szája sarkában lopakodó félmosoly húzza szét.
A beismerés bűntudat nélküli szenvtelensége, amivel Ábel felpillant végül rá, hanyagságának teljes magabiztosságában kihúzva magát, hátát a szék támlájának veti. Majdhogynem büszkének tűnik, bár racionalitásának maradék foszlányai meggyőzi arról Dantét, hogy ezt a képzetet már csak felcsapó idegességének lángja táplálja.
- Az ég világon semmit, ami érdekelt volna, úgy sejtem. - A tekintete hűvössé válik, a vélamágia vonzására adott válaszreakció, hogy ösztönösen felkel a helyéről és ellép Ábel közelségéből. Mindez kívülről inkább puszta idegességben lejárt körnek tűnik. Az ujjai közt nyugvó szál tapintására koncentrál, ezzel próbálja elmosni az ingert, ami még a székben ülve bizsergette az ujjbegyeit, hogy nyúljon ki a másik felé. Márpedig nem fog ilyen ostoba, irracionális és nevetséges késztetésnek engedni!
- Mindegy, végeztünk a főzettel, részemről ennyi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem vagyok a tanárod, hogy köteles legyek bármit kétszer elmagyarázni. - Megáll az ész, még Ábel van felháborodva, holott ki vette teljesen semmisnek az előző magyarázatát? Szabad kezével hátratúrja a haját. Nem remegősen ideges mozdulat, közelről sem arról van szó, hogy majd felrobbanna vagy szétfeszítené a düh. Ugyanakkor az előbbi sürgetés annyira tőle idegen volt, hogy muszáj volt kivonnia magát az irracionalitás vonzásköréből, térben is. Merthogy annál, minthogy kinyúljon Ábel felé (mert ez futott át a fején - több, mint kósza gondolatként).. nos, ennél az opciónál még magának az alkimistának a jelenlétét is sokkal inkább magáénak érezte. Azt legalább ismerte. Ezt nem.
De nem is ez a lényeg. Nyilván. A lényeg, hogy feleslegesen rabolták az idejét ezzel az egésszel itt.
Mintha nem lenne pokolian sok időd, kölyök. - Gúnyos megjegyzés, olyan pillanatban, amikor a legkevésbé sem igényli azt, természetesen.  Féloldalasan látni rá csak az arcára, ahogy összehúzza a szemeit erre. Mindegy. Arra biztosan nincs ideje, hogy a bolondját járassák vele.
- Ábel - épp csak néhány századmásodpercnyi szünetet tart, míg ízlelgeti az első alkalommal kimondott nevet, még ha az most szigorú feszességgel ejtett is. Meglepő, milyen könnyen jött a szájára, könnyebben, mint a Machay, de meglepő módon Dante egyébként tartja szokásai közt számon mások családnevének használatát. Nem az anyjára, apjára, testvérére, rokonára gondol az illetőnek, akit megszólít, hanem egyenesen rá, miért járná körbe bármilyen módon? Akár csak megszólításban is.
- ... nem érdekel a véleményed. Kérdeztél - válaszoltam, eredetileg sem közös tanulókörre ültünk le. - Igaz, az "én verzióm" zárás valóban magában foglalta a folytatás lehetőségét, implikálva a kérdést "mi a tiéd?", de pillanatnyilag ez már kevésbé érdekli. Az még azelőtt a szótlan, néma akármi előtt volt. Beszéd közben a zsebéből előveszi a cigarettatárcáját, rövid körmének élével kettőt koppant rajta, mielőtt kinyitná, s ezúttal nem a különböző szálakat rejtő rekesz nyílik ki, hanem az a mágikus második, amelybe teljes nyugalommal elnyomhatja és bennhagyhatja a csikket. A mozdulatsor akkurátus, s már csak Ábel felé néző testtartása árulkodik arról, hogy még mindig tudatában van a másik jelenlétének a teremben. Halk kattanással záródik vissza a tenyérnyi tároló a kezében; ezzel a hanggal együtt néz is ő fel.
- .. Hogy te mit gondolsz erről, a te dolgod. - Maradhat elméleteket gyártani akár, de azt Dante már nem tervezi kivárni; pont az a problémája, hogy Ábel láthatóan nem végzett még, mert amíg a fiú barna íriszei ezzel az intenzitással keresik az övét, addig benne is ott fog mocogorni valami számára kényelmetlen és nagyon erőszakosnak érződő késztetés, amit nem akar megfejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Annyira igyekszik kizárni Ábel jelenlétének élénkségét, hogy az apróságokra nem is figyel - mint a fiú arckifejezései és egyre baljósabb gesztusai. Pedig a macskáknál is feltűnik az embernek előbb-utóbb (sajnos abban az esetben is inkább utóbb), hogy az ember figyelmetlenségét készülnek büntetni. Ha mással nem, az asztalról leverődő poharakkal, elrágott számítógép kábelekkel, töltőkkel.
Dante az a hanyag gazda most, aki hiába hallja a puha lépteket és motozást a háta mögött, valami mégiscsak fontosabb, minthogy oda figyeljen, így tökéletesen ignorálja az "az az én dolgom"-ból kiérződő egyre növekvő idegességet és irritáltságot.
Szeme sarkából látja aztán a bájital felé mozdulni a másikat, de effektíven fellépni az események ellen már nincs ideje, mindössze annyit mondani..
- Mégis mi a f*szt csinálsz? - Költői kérdés, mert pontosan látja, hogyan emeli meg a kezét Ábel, illetve a szertárban tapasztalt eset után azt is tudja, hogy képes beledobni, és képes lesz elengedni a csikket. Nincs semmi drámai abban a lagymatag plöttyenésben, amivel először a csikk csak a sűrű főzet tetején landol majd lassan beissza a folyadékot és elmerül benne.
- Te kib*szottul nem vagy eszednél, mi a k*rvaisten bajod van? - Ábelnek van néhány másodperce kiélvezni a látványt, mert valóban sikeresen felvitte a vérnyomását a másiknak, látszik minden tagján, hogy csak nagyon kevés választha el, hogy nemes egyszerűséggel nekirontson. Mindenki életében vannak pillanatok, mikor felhúzza valami, akár a tömegközelekedésen, akár egy koncerten, tömött utcán, meglök egy idegen, még elkapod a jellegzetes "ch" hangot is - a te fejeden pedig átfut, milyen lenne megfogni a hajánál fogva, hátrarántaná, aztán nekicsapni valami kemény felületnek. Nos, jó, lehet, nem mindenkivel fordult elő, az viszont biztos, hogy többeknél ez általában megmarad fantázia szintjén. Mentségére legyen mondva, Dante is így van ezzel - azt viszont nem mondhatja el magáról, hogy még sosem valósította meg, helyezte át a gyakorlatba ezt a mentális képet. Most is nagyon közel áll hozzá, és talán most is így történik majd...

A teremben lassan terjedni kezd valami Ábel számára valószínűleg merőben ismeretlen szag. Enyhén fojtó, arcot összerántóan kesernyés ammóniához hasonlító odőr, mégsem teljesen ugyan.. keveredik egyfajta áporodott, dohos, leginkább a penészre emlékeztető aromával - a kettő keveréke, ha mély levegőt vesz olyan érzést kelt, mintha vastag moharéteg telepedne a tüdejére. Ki tudja egy pillanatra vagy hosszú másodpercekre, de bele is szédül, ebből azonban egy szájára tapadó kéz rántja ki, ébersége és eszmélete visszatér, tisztán érzékeli maga körül a környezetét és azt is, ahogy Dante tenyere befedi az egész alsó arcát; mutatóujjának első perce és hüvelykujja pedig az orrát fogja be. Hátulról nyúl előre a válla fölött, így felső testének és karjának satujába tudja fogni a testét is, így kezdve cseppet sem gyengéden húzni és rántani az ajtó felé. Másik kezében varázspálca van, amit  Ábel kieső percepciójának rövid periódusában vehetett elő.
- K*rvára megérdemelnéd, hogy hagyjalak még párszor letüdőzni ezt a szart, hátha teljesen leég a tüdőd... - fogai közt szűri a szavakat halkan, pózuk miatt közvetlenül Ábel füle mellett. Nem mintha neki olyan sok múlt volna rajta. Csak azért tudta a szája elé feltenni még viszonylag (és sajnos még így is lesz egy köre a gyengélkedőn, elvégre még így sem volt elég gyors) hamar a légszűrő bűbájt, mert felismerte, hogy a penészes ammónia szag valami végletesen rosszat jelent. A hangsúly a valamin van, mert még sosem látta, hogy nikotin került volna ebbe a főzetbe, ki tudja, milyen kémiai reakciót indított el. Sajnos, ha már érzed a szagot, azt jelenti, hogy be is lélegezted, így mindössze mennyiségekről és mértékekről van szó igen vagy nem helyett.
A vérnyomása az egekben a dühtől és természetes módon - bár ezt sosem ismerné el hangosan - a hirtelen ijedtségtől. A vére a fülében dobol, egész tartásából süt ez a nagymértékű feszültség, melyet az előbbiek egyvelege alkot, szívverése gyors, mintha rohant volna. Kilöki az ajtót, mikor odaérnek és konkrétan kilöki, kipengeríti rajta Ábelt, az sem érdekli, ha a lendület miatt a földön köt ki az idióta macskája, mert most olyan üveget lökött le, amiben sósav volt. Parázsló dühvel és némi pánikra emlékeztető kapkodással néz rá az ajtóból.
- Takarodj le a gyengélkedőbe, szólj valamelyik tanárnak, aztán rohadtul ne kerülj a szemeim elé. - Azzal felhúz egy bűbájt az ajtóra, hogy a szobában keringő gázok ne szivároghassanak ki a folyosóra, végül az ajtó hangos dörrenéssel csapódik be a háta mögött, ahogy feszültséglevezetésként teljes erőből vágja be maga mögött. Merthogy valóban úgy tesz, ahogy pár perce Ábel is mondta - "helyrehozza ezt a szart".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Igazság szerint rosszabb volt a helyzet annál, mint ahogy felmérte a helyzetet odafenn a tanteremnél, amikor visszament. A varázslatnak köszönhetően, amivel védte magát, több kémiai reakcióból származó mérgező kipárolgást ugyan már nem lélegzett be, de az a kis dózis is elég volt ahhoz, hogy megterhelje a szervezetét. Muszáj volt viszont értesítenie egy tanárt, akinek elmagyarázta a helyzetet - miután légtisztító bűbájjal eltakarította a mocskot, amit a csúnya 'baleset' hagyott. Egy üres fiolába elzárt egy keveset, csak abból a célból, hogy idelenn a gyógyítók tudjanak majd valamilyen minta alapján dolgozni. Saját maga sajnálatos módon aligha tudott volna bármit tenni, bármilyen egészségügyi vagy gyógyító bűbáj a mágikus tehetségének hatáskörén kívül esik, olyannyira, hogy hiába próbálkozott évek alatt a végrehajtásukkal, sosem működtek. Még csak fel sem kavarja a körülötte lévő manát, nemhogy valódi hatást érjen el.
Ez is az alkimista hibája - szerinte, a kísértet maga is elismerte, hogy életében sem volt nagy hódolója e mágiaágnak.
Nyilvánvalóan a számonkérés őt súlytotta és kell majd némi plusz munkát végeznie a bájital szertárban (ezzel egyébként nincs problémája, hozzászokott a környezethez és vele járó teendőkhöz), végeredményben pedig az egész el lett könyvelve felelőtlenségből származó balesetnek.
Félreértés ne essék, nem jó szándékból mondta, amit, mindössze el akarta kerülni, hogy harmadjára is összeültessék a Machay fiúval, főleg ezek után. Ha a bájital és a nikotin reakciója nem lett volna olyan drasztikus, amilyen, akkor ezúttal biztosan olyan átokkal vagy erővel esett volna neki, hogy itt kössön ki. Hát, mindegy. A végeredmény ugyanaz, csak épp nem ő okozta, hanem Ábel saját maga. Amiatt viszont már megfedték Dantét, hogy miért nem segített lejönni a másiknak.
Vajon miért? Ahhoz már nem volt idegrendszere, hogy a probléma nagyon gyors megoldása mellett még 'lovagias' is legyen. Legrosszabb esetben, ha eszméletétvesztette volna, valamelyik arra járó összekaparja és leviszi. Mire saját maga lejött, addigra Ábelt már befektették egy ágyra itt lenn.

Második napja voltak benntartva, ebből az első napon Ábel vagy eszméletlen volt - vagy lázasan forgolódott az ágyában, valamiféle delíriumos félálomban; annak sem a jobb fajtájából. Dante ezen nem csodálkozott, a fiú állt közvetlenül az üst mellett, tovább és nagyobb mértékben lélegezte be a keletkező mágikus gázd, ami leülepedett a szervezetében. A gyógyítók komolyan dolgoztak rajta, hogy elkezdjen kiürülni, bár az azért elhangzott, hogy életveszélyes állapotban semmiképp sincs, már csak azért sem, mert időben ki lett rángatva.

- Fordulj körbe lassan. A karjaid tarsd el magadtól - érkezik az utasítás gyógyítói részről, Dante pedig eleget tesz a kérésnek, alsónadrágban fordul úgy körbe lassan, hogy körben a gyógyító fel tudja mérni a bőrének állapotát, lát-e valahol elváltozást. Ez már csak az utolsó ellenőrzést mostanra, előtte megnézte a szemét is, mértek lázat (még mindig van némi hőemelkedése), végigzongorázták a rutinvizsgálatokat.
- Rendben, egyelőre nem látok semmit. - Első kontroll nap pipa, bár megmondták, hogy nem fogják 48 órán belül kiengedni, amíg úgy nem látják, hogy lappangó tünetek sem kerülnek elő.
Miközben épp a gyengélkedőn viselt bő inghez hasonlatos felsőt gombolja vissza, hirtelen ötlettől vezérelve pillant át Ábel ágyára. Eddig legfeljebb kizárólag hallotta, mi van vele, de tüntetőleg próbálta kizárni, most sem éppen szándékos.. mondhatni csak megfeledkezett magáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nincs arról szó, hogy még mindig ne lenne rohadtul dühös erre az idiótára, amiért ki tudja milyen hirtelen indíttatásból csak úgy tönkrevág egy bájitalt. Nemcsak, hogy tönkrevág, de azon melegében ezzel együtt még veszélybe is sodorja magát, mert az majd biztosan kifizetődik majd. Bár mégsem, túlzás lenne azt állítani, ‘ki tudja miért’ – a magyarázat viszont egyszerre röhejes és egyszerre valamilyen szinten.. nem, a másik jelzőt még gondolatban sem fogja kimondani, mert annak nincs különösebb negatív jelentéstartalma. Márpedig a történtek után Ábelről csak negatív latívuszokban hajlandó gondolni. Mielőtt megtette volna az idei tanév (pedig bőven év vége van, utolsó napok ráadásul) legmeggondolatlanabb mozdulatát, még azzal vagdalkozott, hogy Dantéval ellentétben nem végzett, azon a jellegzetes “figyelmen kívül ne merj hagyni” hangszínen, amit bár női szájból már hallott, de eddig sosem volt következménye annak, ha nem hallgatott rá. Hát, most tessék.

Az valóban nem fordul még csak meg halvány árnyékként sem a fejében, hogy az ő hibája lenne akár csak egy szemernyit is a szituáció, különösebb sajnálatot sem érez a másik fiú irányába. Sajnálni vagy szánni olyasvalakit lehet (vagy legalábbis ő ennél a határnál húzta meg erre való alkalmasságát), aki önnön hibáján kívül szélsőségesen rossz helyzetbe. Itt sokmindenről szó lehet bár, de idegenkezűségről aligha. Ettől függetlenül káröröm sem tölti el különösebben, pedig gondolatmenete szerint kijárna neki ebből a korrektnek nem épp korrekt, ellenben nagyon is jóleső reakcióból. Elvégre lehet, hogy a fenti szart végül ő takarította össze, már amennyire lehetett, de a hosszabbtávú következményeket Ábel viseli – jól megérdemelt módon szerinte. Mégsem érkezik a telt, kesernyésen derűs érzés, hiába figyeli az ágyon szenvedő mestertanonc alakját. Az a szemforgatás és pfffh, amit elkap, na az persze tipikus, mi más? Össze is ráncolja rá morcosan a homlokát, de egyelőre annyiban hagyja; maga előtt összefonja a karit, testtartása még mindig távolságtartást és elutasítást tükröz, most pláne, amikor majd legalább ilyen nonverbális jelekkel tudatalatt ellensúlyozni és balanszolni akarja majd kérdésének jellegét, tartalmát. Nem áll közvetlenül oda Ábel ágya mellé, de a sajátjáról felkel, hogy közelebb lépjen és ne kelljen a teljes gyengélkedőn keresztül átkiabálnia a szavait. Körbenéz, nem feltűnően és nem szándékosan fürkészi, mivel foglalatoskodik a gyógyító, viszont azért.. jobb lenne, ha nem lenne közönsége a kérdésének.

- Hogy érzed magad? – Az aggódás erős kifejezés lenne, de tagadhatatlanul érdekli, mennyire sikerült időben befognia Ábel száját még a második nagy lélegzetvétel előtt, esetleg már azzal az egy mozdulattal is elkésett. A kérdés tónusa sem gyengéd vagy leereszkedő, amennyire csak lehet tárgyilagos és távolságtartó marad annak ellenére, hogy végülis Ábel hogyléte felől érdeklődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kérdése egyszerű volt, nem válogatta meg túlzottan a szavait, hogy specifikusabban célzott legyen az érdeklődése - már önmagában az, hogy egyáltalán verbális útra lépett vele, nagy szó a viszonyukat tekintve. Ugyanakkor valóban érdekelte, mennyire volt komoly hatással Ábelre az, hogy közvetlen közelről akkora dózist kapott a kipárolgásból, aminek saját maga csak a töredékét kellett elviselje.
Ha ironizálni ilyen hévvel megy, akkor olyan nagy problémái mégsem lehetnek. Foghatnánk az Alkimistára is ezt a némileg kicsinyes belső hangot, de ez most kivételesen csupán Dante belső kommentárja. Kicsinyes, mert egyébként pont a bájitalokhoz való viszonylagos hozzáértése miatt sejti, a fiú szavai inkább leplezik a kényelmetlenség és rosszullét mértékét.
- Látom. - Ezt a részét nem reagálja le inkább bővebben. Nem tudtával valóban nem fertőzőek, a festben semmi olyan jellegű nem volt, ahogy azt a gyógyítóik megállapították, így az egyik ágy melletti széket fél kézzel maga elé pakolja és leül.
- Kifejezetten csúnyán köhögsz, bár ez legalább azt jelenti, hogy van mivel. Jól jártál. - Sejtette amúgy, hogy az elegy nagyon szerencsétlen mód károsra sikeredett, de csak miután az általa begyűjtött mintát megvizsgálták derült csak ki, mennyire. Még neki is lesz pár nap, mire a szervezete teszi a dolgát és kitisztítja a méreganyagokat. Gyanítja, hogy Ábelt jóval tovább bent fogják tartani, viszont legalább pontosan tudják, milyen anyaggal kell számolniuk.
- Időben feltettem egy bűbájmaszkot, így csak néhány levegővétel volt, pár nap és megleszek. Rád viszont kibaszottul mérges vagyok... - Valóban a maga módján még mindig dühös Ábelre, bár ennek jellege valamivel passzívabb és hűvösebb pillanatnyilag, nem az az impulzív méreg, amellyel a szekrénynek lökte vagy első alkalommal megütötte. Most így csak tényszerű adatként közli a dolgot, mégsincs az embernek kétsége felőle, hogy ne mondana igazat. Már-már azt várná az ember, hogy hegyibeszédbe kezdjek a bájitalokkal való óvatosságról, arról, milyen meggondolatlan volt Ábel, végül azonban mégis másra lyukad ki.
- I guess ezt ellensúlyozza az a tény, hogy nem omlott össze a tüdőd míg felelősségre vonható lettem volna. - Utána sem. Elsőre érzéketlenül gyakorlatias és önző kijelentés, másodjára is, valójában azért van az egész mélyén egyfajta burkolt megkönnyebbülés is, még ha halovány is. Nemlegesen megcsóválja a fejét.
- Máskor, ha nem tetszik valami, inkább öngyilkosság nélkül oldd meg. - Túlzás lenne azt mondani, hogy akár mindketten bele is halhattak volna, Ábel inkább saját magának okozta a nagyobb bajt, mint az üst mellett közvetlenül álló személy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak hátradől ültében, maga előtt összevont kezekkel figyelni a jelenetet, amit a lány kreál nagy üggyel-bajjal. Hűvös tekintettel követi nyomon az eseményeket, mert azért összességében, ha őszinte akar lenni, nem nyűgözi le különösebben ez a színpadiasság. Dante az a fajta ember, aki a tényleges effektivitást és gyakorlatiasságot értékeli nagyra, ennek az egész közjátéknak pedig egyébként, ha belegondolunk, valójában semmi értelme. Se eleje, se vége. Nincs konkrét kifutása, nem akar benne elérni senki semmit, nincsenek kitűzőtt kommunikációs célok: semmi. Eleinte még volt, lehetett volna - megigya ő a bájitalt vagy megigya Charlotte, de ez az egész bizonyítás és bemártogatás..
... valójában bármilyen komolyabb számonkérésre kerülne sor, úgy is legilimenciával emlékeket néznének, vagy egy merengőben felmérné a tanári kar egyik tagja a jelenetet. A varázsvilágban nem egyszerű mesterség hazudni, ha komolyan utána akarnak menni a szavad hitelességének.
A nevenincs tanár - aki furcsa, hogy ennyire nevenincs, azt hitte, hogy legalább a tanári kart teljes mértékben ismeri (amúgy névre és arcra: igen) - láthatóan nem hiszi el az arcába mondott igazságot. Biztos valami gyakorlótanár, aki 1-2 hetet van itt, mert az iskola tanári gárdája valójában meglehetően egzakt, nem mászkálnak csak úgy mindenfelé mellékes 'mobok', főleg nem olyanok, akik komolyan felelősségre is vonhatnák.
- Mindössze szerencséd volt, hogy egy ostoba szubhumánt fogtál ki a magyarázatoddal. Nem mintha múlna rajta bármi is.
Bármelyik tényleges oktató valószínűleg kérdés nélkül fogta volna a grabancánál a lányt és küldené fél éves büntetőmunkára, minekután az az elhajított pohár könnyedén landolhatott volna valaki fejét, minekután ilyen mértékű agresszióig hergelt egy diákot a bájitalával. Szólhatna egy tényleges oktatónak, de sosem volt szokása az ilyesmi, meg aztán ilyen mélyen tényleg nem kíván elmerülni a jelenetben.
- Mindegy. Máskor próbáld a kísérleti italaidat valaki mással megitatni és lehetőleg hagyj ki belőle.
Hogy mással mi történik vagy milyen következményei lennének az már annyira nem foglalkoztatja, míg nincs hozzá közvetlen köze, mint most. Az pedig, hogy tárgyául akarták volna használni ennek a próbálkozásnak egyenesen nonszensz.
- Viszont én ezzel végeztem is. - Nem nagyon nyúlt hozzá az ételéhez azóta, ez így is marad, merthogy az utolsó mondatával felkel az asztaltól. Megvolt a kéretlen műsor erre az estére, és bár irritáltnak már nem nevezhető, de nem kíván ilyesfajta komédiában részt venni. Értékítélete felé nincs ugyan, mindössze alkatilag nem neki való az a szociális körtánc, amit Charlotte járt az elmúlt percekben. Biccent a lány irányába, majd elhagyja a nagytermet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felvonja a szemöldökét, de végül csak rosszallóan megcsóválja a fejét, erre válaszolnia sem érdemes, egyrészt mert ha vicc, akkor amúgy is felesleges, ha pedig mégiscsak komoly lenne, akkor sem tartozik semmiféle elszámolással vagy magyarázattal a nőkkel kapcsolatos attitűdjéről. Az mondjuk tény, hogy Dante nem az a fajta diák, aki körül úgy hemzsegnének a lányok, mint olyasvalakik körül, akik időt és energiát fektetnek a népszerűségbe. Sőt, biztosan vannak olyanok, akik kifejezetten kerülik, de ezzel nincsenek különösebben markáns élményei - valahogy mindig volt valami, mikor arra volt igénye.
Empátiájáról tesz tanúbizonyságot, hogy csak a kuncogó hangnál állapítja meg teljes bizonyossággal, hogy csak viccelni akart a másik.
Kivárja a köhögőrohamot, ami bár rossznak hangzik, de ahogy hallotta, volt ennél rosszabb is már, és arra sem ugrott mindig egy gyógyító, így ő sem izgulja túl. Azért az előbbi megállapítását megerősíti ez a roham is. Maga előtt keresztbe fonja azért a kezeit, öntudatlan testbeszéd, teljesen kontradiktív valóban, míg a leülés egyértelműen érdeklődést fejez ki, a testtartása mégis kissé távolságtartó, mintha maga is egy határvonal mentén lépne egyet előre, néha pedig hátra - habár ennek egyértelműen nincs tudatában.
- Vannak fogalmaim róla, mennyire lehetett ez volna rossz néhány perccel több bent töltött idő után.. - Elnéz az ablak felé, mindenféle különösebb cél nélkül, elidőzik a függönyök mozdulatlan fodrain, majd néhány másodperc elteltével tekintete visszavándorol Ábel ágyára, közben hátradől a székben, súlypontját immár kényelmesebben a támlára helyezve.
- De az én hibám is, amiért ismerve a ... szokásaidat azzal kapcsolatban, mennyire szeretsz elejteni vagy lelökni dolgokat, engedtelek az üst mellett dohányozni. - Annak ellenére, hogy azt mondja, az ő hibája is, a hangsúlyából valahogy nem érződik ki a tényleges beismerés vagy elismerés, inkább kissé cinikus, mint őszinte.
- Bár így még valóban nem jelezték, hogy nem tekintenek lezártnak egy beszélgetést. - Mondhatná úgy is, hogy Ábel módszere több mint drasztikus volt - ugyan azt tényleg elérte, hogy Dante ne sétáljon csak úgy ki egy szó nélkül a teremből, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Felelősséggel… – némileg hitetlen a hangja, mintha Ábel valami nagyon valószínűtlen és szürreális kijelentést tett volna, kap is a kimondott szó egyfajta már-már rosszalló hangsúlyt. Végül a reakciót egy rövid fejcsóválás követi.
- Még csak az kéne, hogy tényleg felelősnek gondoljam magam, nem én csináltam, amit, az kizárólag a te sarad. Viszont
Ennél a ponton viszont előrébb dől ültében, arcvonásaiban a kíméletlen bizonyosság rajzolódik ki, ahogy folytatja, és kétség sem fér hozzá, az ő elképzeléseiben ez mint valódi, kivitelezhető és valid megoldás él.
- Egyszerűen csak meg kellett volna fogjalak már az elején, és odaszorítani valamihez, amíg nincs kedved mozdulni. – Nagyon is szilárd elképzelései vannak arról, mennyire tevékenyen tudná aszerint alakítani fizikai téren kettőjük dinamikáját, ahogyan ő azt elképzeli. Fizikailag erősebb valamivel, abban egész biztos. Ábel modora ugyan amilyen frontális tud lenni, annyira simulékonyan rá tud érezni pillanatokra bizonyos megszólalásaival – ez viszont nem számít, ha fizikai színtérre viszi akaratának érvényesítését. Talán tudna mit kezdeni a verbális hidegháborúval is, ugyanakkor a fiúval mindig tudatának szegletében toporog a sürgető inger a tettlegességre; hogy mindegy, csak markoljon, szorítson, tapintson, és ez a késztetés csak ezzel lakott jól, mással nem.
Nem mintha tudatában lenne annak, hogyan is hangzik ez valójában – vagy annak, hogy mennyi felszín alatt feszülő szándék hallatszódhat ki egyetlen mondatból. Nem, ez a válasz sokkal ösztönösebb volt annál, minthogy azt latolgatta volna, miként, mennyiféleképp lehetne értelmezni és hogy egyáltalán mi késztette arra, hogy ilyet mondjon.
Még most is, ahogy ültében beszél Ábelhez, azt a benyomást kelti, mintha megdöntött pozíciójából lendületet véve átnyúlhatna az ágy és szék közti távolságot legyűrve. Jobban átgondolva és felülemelkedve a kisugárzása adta következtetéseken azért megállapítható, hogy valójában nem készül ilyesmire, nincsenek megfeszülve az izmai lendületre készen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A pillanat lendületében nem gondolt igazán bele, mit mond vagy azt hogyan mondja mégis. Talán egy fokkal kevesebb önkontrollal vagy ha csak egyetlen pillanattal előrébb gondolkodik, máshogy válogatta volna meg a szavait. Amennyiben igazán őszinte akarna lenni magával - ami jelen helyzetben nem igaz -, el kellene ismernie, hogy nem volt ez annyira téves szóválasztás most sem. Valahol tisztában van ezzel, de már nem szívhatja vissza, és ahogy Ábel folytatja a maga mondandóját, előrébb helyezkedve és szándékosan feszítve egyre inkább a húrt, kezdi úgy gondolni, hogy nem is akarja.
Némileg azért összezavarja a fiú, még ha ezúttal nem ül ki az arcára és gesztusaira egyértelműen. Ábel néha úgy kiengedi a karmait mint valami macska, az arca felé kap, megpróbálja megkarmolni, aztán itt vannak ezel az alattomosan közeledő, már-már egysajta offenzív flörtnek tűnő gesztusok, és egyszer csak azok a karmok az ingébe kapaszkodnak úgy, hogy ha akarná sem tudná letépni magáról. Mintha lehetne ésszerűen kezelni ilyen ambivalens provokációt...
Eredetileg semmilyen fizikai cselekvésre hajtó szándék nem bújt meg a szavai mögött, de ahogy Ábel szándékosan csökkenti a távolságot, ráadásul a lehetséges következmények teljes tudatában piszkálja fel az indulatait, hamar változtat ezen a tényen.
Amikor kinyúl és az immár kartávolságon belülre kerülő Ábel nyakára simul a keze, az az eddigi csendes, de frusztráló sürgetés mintha elégedetten parázslana fel benne. Ez nem ugyanaz a fajta fogás, mint amivel korábban sietve, agressziótól elvakulva ragadta meg a fiút, habár hasonló nyers ösztönösség vezérli. Akkor kifejezetten a nyakát fogta, tenyerének alsó negyede a gégét nyomta, szorításra és roncsolásra készen. Most valamivel fentebb fogja hosszú ujjai féligmeddig Ábel ívelt állkapcsával párhuzamosan futnak két oldalt. Határozottan tartja, nem sok - leginkább semmi - gyengédség nincs a mozdulatsorban, ugyanakkor nincs megfelelő fogása sem ahhoz ezúttal, hogy konkrétan fájdalmat okozzon.
- Nem igazán értelek. - A legnyersebb őszinteséggel engedi a szavakat útjára, nem is szégyelli a tényt, elvégre nem túlzottan könnyítik meg egymás dolgát abban, hogy bármiféle közös nevezőre jussanak.. a miben is? Merthogy a világon nem kényszeríti semmi most sem arra, hogy egyszerűen otthagyja a másikat - mint általában az összes fárasztónak ítélt problémát maga körül. És mégis helyette kinyúl, az arcát fogja, érzi az ujjai alatt a szenvtelen mosoly árnyékát.
- Egyszer kiállhatatlan, pofátlan kis görcs vagy, máskor szemrebbenés nélkül felajánlkozol. - A mondat végén kis szünet után mondjuk biccent egyet, mintegy tisztelegve a mondat első felének, szavak nélkül téve hozzá, hogy igazából utóbbi esetben is egy pofátlan kis görcs. Legszívesebben lelökné egy nagyon magas szikláról - ugyanakkor el is fogadná a szerinte egyébként kifejezetten meggondolatlan felajánlást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Féligmeddig meglepi, hogy semmiféle ellenállást nem mutat a másik. Számított rá, hogy a fenyegető mozdulatra netán majd kihátrál belőle: a lehetősége ugyanis meglenne rá. Nem tartja olyan erősen, alapvetően kettejük pozíciója is Ábel számára előnyösebb ebben a pillanatban. Mégis helyette azt a megadó súly érzi a kezére nehezedni, amellyel Ábel beledől a fogásába. Egy pillanatra megfeszül az állkapcsa, ahogy fogait egymáshoz préseli, azt is lehetne gondolni, hogy pillanatnyi dühe horgadt fel megint a fiú iránt valamiért - valójában egy kicsit megfoghatatlanabb a helyzet, legalábbis számára. Ábel megadása, még ha csak látszólagos is, a megadó gesztust érezni az ujjbebegyein, egyben az, tenyere alatt érzi lüktetni a fiú pulzusát, eltölti egyfajta nehezen meghatározható sürgetéssel, ugyanakkor elégedettséggel is. Ez az elégedettség az, ami talán leginkább meglepi vagy amit legalábbis nem tud hova tenni.
Ábel megjegyzésére csak felvonja az egyik szemöldökét, arral a fajta arckifejezéssel néz rá vissza, mint mikor valaki valami igazán magától értetődő információval rukkol elő.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy szórakozol velem. - Nincsenek kétségei afelől, hogy Ábelt nem drámaian mély motiváció hajtja a vele való szenvtelenségre. Pont úgy tűnik inkább, mint aki a maga impulzív módján játszik, és mindig épp azt csinálja, amitől a legnagyobb elégtételt várja. Érdekes módon, bár nem mindennapi, hogy így tartson bárkit, pláne nem egy fiút az ujjai szorításában, nem hat természetellenesnek még ez a mostani különösen bizalmas pozíció sem.
- Amit nem értek, hogy miért tetszene, ha komolyan venném.
Márpedig Ábel jelen pillanatban is erről tesz tanúbizonyságot. Erről tett akkor is, mikor megszólalt párszaszájul. Jelleméből adódóan Dante egyébként is nehezen kapható a hagyományos, egyszerű évődésre, sőt, mikor Ábel messzire megy és valóban felpiszkálja az indulatait, az ember ösztönei mindig is a szélsőségek skáláján mozogtak.
- Ha pedig nem, akkor mi értelme van próbálgatni a toleranciám? - Enyhén szólva sem volt kedves Ábellel már az elejétől kezdve, a fiú pontosan tudja, hogy Dante természetétől nem áll messze az erőszakosság, sem az, hogy azt fizikai formába öntse.
- Az is szórakoztatni fog, ha a végére érek? - Még ő sem biztos benne, mit tenne akkor.. vagy egyáltalán milyen messze vagy milyen közel is van ehhez az emlegetett képzeletbeli határvonalhoz. Néha úgy gondolja, bőven bírja még, máskor biztos benne, hogy egyetlen hang vagy gesztus választja el attól, hogy elpattanjanak türelmének utolsó szálai is. Beszéd közben lassan megmozdítja a mutatóujját, jobb fogást találva, ujjai alatt a súrlódó bőr tapintása ismét emlékezteti, milyen közel vannak már megint, sőt arra is ráébreszti, hogy valahol út közben ő maga is előrébb dőlt. Majdhogynem bántó az a teljes szókimondás, amivel rákérdez a dolgokra, de mindig is egyszerbb volt a maguk valóságában artikulálni a kérdéseket. Tisztább, kevesebb nyűggel jár és a maga módján effektív tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Valahol azért hitetlen ezzel kapcsolatban, amit Ábel mond - tőle legalábbis annyira távol áll az "ismeretlen" és a "kényelem" kifejezés, a "szórakozás" relációjában pedig még inkább, hogy nehéz elképzelnie, valóban ilyen vakmerő a másik. Nem kerülik el a figyelmét Ábel reakciói, egy része legalábbis egyértelműen észrevehető ebből a közelségből. Ez a feszültség is ismerős neki, bár kétség kívül nem hozzá hasonlóan férfiakkal élte meg, sokkal inkább akkor, mikor egy lány kívánósan fölé gördült. Ahhoz hasonlít az atmoszféra, annak a légkörnek a szikrái rezzennek a levegőben, mégsem pontosan ugyanaz. Ez sokkal nyomottabb, visszafogottabb, elfojtottabb annál, ebben van valami elemien ösztönös és őszinte, ugyanakkor szenvtelenül hazug és öntagadó. Nehéz ugyanakkor kitapogatni a saját dinamikusan változó korlátait, mikor úgy tűnik, bizonyos ingerek vagy benyomások sokkal hamarabb triggerelnek kritikus pontokat.
- Túl optimistán hangzik; majdhogynem naivitásnak.
Igazából egyáltalán nem elégedett. Aligha kapott az amúgy homályosan megfogalmazott kérdéseire választ, helyette Ábel megint kerülőutakon fogalmazott. Ez az elégedetlenség kiül a tekintetére is, de ezúttal nem sarkallja azonnal arra, hogy elhúzódjon teljesen. Eh. Határozottan zavarja a hiányérzet, azt várta volna - elvárta volna az ennél egyértelműbb válaszadást. Nem mintha Ábel megadott volna bármit eddig, amit várt volna, akár kimondatlanul, akár tudatosan akarta - akár tudat alatt. Hogy jogos-e ezt felróni neki? Abszolút nem. Hogy ettől függetlenül ebből erednek-e a frusztrációi? Abszolút. Ő egyébként a hülye, hogy nem fogja meg és egyszerűen kényszeríti rá. Az erőfölény végső soron, úgy gondolja, az övé lenne. Már mikor azt gondolta volna, elenyészett belőle az erre való hajlam, hála a Machaynak kénytelen rájönni, hogy mindössze egy határozott kiváltó ok hiányzott.
Dantéban nincs meg az a merész felajánlkozás, amivel Ábel a tenyerébe döntötte az arcát, így mikor megérzi a fiú ujjait az arcán, a tartása feszültté és bizonyos fokon felkészültté válik. Az a fajta felkészültség ez, amikor nem tudod pontosan, mire számítasz, mégis az izmaid, érzékeid igyekeznek ösztönösen elébemenni az ismeretlennek. Igen, határozottan nem kényelmes és főleg nem szórakoztató, ahogy azt Ábel mondta. Mielőtt a másik le tudná feszíteni Dante ujjait, a fiú még utoljára, mintegy öntudatlan figyelmetetésként még utoljára feszesebben fog rá, végül azonban elengedi és egy félig kérdő-félig számonkérő pillantást vet Ábel alkarjára - majd a szemébe nézve is.
- Lehet valami abban, honnan is ered az orosz rulett... - Nem gúnyolódik, teljesen komolyan gondolja. Az eddigiek alapján jelenleg ugyanúgy tudná elképzelni, hogy megismételje azt a csókot, amit a szertárban követelt ki Ábeltől - de azt is, hogy a torkát szorítsa tovább, mint akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy ideje már - mióta kinyúlt az arca felé és ujjai közt tartja Dante állkapcsát ebben a közelségben olyan, mintha Ábel valóban egy fegyvert tartana egyenesen a halántékához. Egy fegyvert, amelynek nincs ugyan minden tára megtöltve, de az esélyei mégiscsak rosszabbak ötven százaléknál. Legalábbis egy normális ember így fogná fel azt, hogy bizonyos reakciókat csikarhat ki a másikból. Annak fényében végképp, hogy elméletileg kifejezetten utálják egymást. Vagy hasonló. Ilyesmi. Az biztos, hogy Dantét alapjaiban irritálja Ábel jelenléte, amiért folytonos válaszreakciókat követel tőle, szótlanul.
Egyébként is feszült a légkör azóta, hogy a közelséget immár Ábel gyűri le, és hogy Dante előbbi mozdulatsorát ezúttal fordított helyzetben ismétli meg a negyedvéla. A reakcióik közti kontraszt szembeötlő és egyértelmű: míg Ábelnek van elég rugalmas szenvtelenség és játékosság, hogy akár gúnyosan is, de az érintésébe simuljon, Dantéban semmilyen még csak látszólagos hajlam sincs a meghunyászkodásra. Nyilvánvaló, hogy fizikai fölényét nem szívesen és kifejezetten csak ideiglenesen volt hajlandó feladni, míg Ábel valamilyen, bármilyen válasszal szolgál számára, még ha az nem is verbális.
Nos, bizonyos válasz érkezik, az tény.
Nehéz lenne megállapítani, hogy a fiú véla vére az, ami alapvetően a türelmén és önuralmának utolsó szálain táncol folytonosan vagy már önmagában a személye az, amely valami érthetetlen kémiai láncreakció eredményeképpen azt az sürgetést és agressziót váltja ki belőle, amit. Az viszont egészen bizonyos, hogy a vélamágia olyan, mintha benzint öntetének egy instabil, félig kész, kísérleti bájitalba, majd az egészre lángoló gyufát dobnának.
A kis hülye ezt már magának csinálta - visszhangzik a fejében valahol messze a gúnyos kommentár, de már alig figyel rá, csak tudat alatt visszhangzik benne ez a "mentség". Valójában nem érdekli különösebben, kinek a felelőssége az, ami következik, kit érdekelnek ebben a pillanatban ilyen elvont, megfoghatatlan fogalmak? Ami jelenleg a legfontosabb, és amelyre minden hűvösen lángoló figyelme összpontosul, az az, hogy elvegye, amit akar.
Netán viccelt? Nem számít. Meggondolta magát? Késő. Csak játéknak szánja? Akkor új szabályok lesznek.
Váratlanul ragadja meg Ábel kezét az állkapcsánál és miközben elhúzza magától úgy szorít rá, hogy az már talán fájdalmas is, a mozdulatsort azonban ezúttal bármiféle habozás nélkül viszi tovább. Ültében egyik lábát úgy tolja hátrébb, hogy nagy lendülettel tudja fellökni magát, és azzal a hirtelenséggel hajol előre, amilyennek a krokodilok csapnak ki a folyóból, tavakból a vízparton gyanútlanul tébláboló növényevőkre.
Bal térdével Ábel ágyára támaszkodik, a fiú kezét továbbra sem engedte el, a csuklójánál fogva szegezi a fekhely matracához. Szabályosan hátrarántja fekvő helyzetbe, miközben fizikai fölényét kihasználva és érzékeltetve fölé magasodik. Nem a fiút akarja meggyőzni, nem akar meggyőzni senkit, maga a felvett pozíció tényleges hatalmi dominanciája az, ami egyfajta előzetes elégedettséggel tölti el és máris könnyebben veszi a levegőt, így. Ez már sokkal jobban tetszik. A pulzusa a fülében dobol, koncentrációja és minden feszültsége, porcikáinak minden sürgető erőszakossága egyetlen pontba összpontosul, egyetlen gondolatba, szándékba, cselekedetbe. Szabad kezével a negyedvéla hajába túr, hosszú ujjai erősen ráfognak a barnafürtökre, tenyerébe tökéletesen illeszkedik a fiú tarkója, ahogy tartásával immár e mozdulatok fölött is kontrollt nyer.
Ábelt újra megcsókolni nagyjából olyan érzés lehet, mint a hirtelen beadott adrenalin injekció első rúgása a szervezetbe. Végtelenül feleslegesnek tűnnek most azok a körök, amiket eddig futottak egymással - és amit a tudatalattija már most tud, hogy fognak még eztán is -, de most ebben a századmásodpercben, ebben a szenzációban, amit összepréselődő ajkaik jelentenek és ahogy nyelvével bebocsátást követel magának, nagyon is úgy tűnik, hogy valójában most van helyén minden. Az indulatai a lehető legtökéletesebb formát öltik a mozdulataiban, ahogy Ábel fölé hajol, lefogja, az ágyhoz szorítja és elveszi, amit a fiú úgy, azzal a merészséggel ajánlgatott. Bár hevének aligha vannak gyengéd aspektusai, mégis ebben a hirtelen felszított támadásban ott bujkál a tagadhatatlan és elleplezhetetlen, ösztönös vonzalom, amint épphogy csak ésszerű kordában nehéz tartani. Most épp lehetetlen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

A Circle Budapest bulinegyedében található kevés varázslóbár- és szórakozóhely egyike a Kazinczy utca szívében. Néhány éve lett igazán felkapott, mikor felújították és rejtővarázslatokkal "bezsúfolták", azaz tértágító mágiával ellátva felhúzták a Bors nevű streetfood pub és a muglik által közkedvelt Szimpla romkocsma közé. A belépés bár ingyenes, a felső szintet rendszerint nívósabb eseményekre bérlik ki, nagyobb csoportokat, tömegeket megmozgató rendezvényekre, így oda egyszerű, mezei vendégként nem is sok eséllyel jut be az ember.

Mégis itt van, esélyesen Archibald szüleinek és a családi vagyonának, illetve az Elite régi tagjainak támogató közbenjárásával. Itt nincs _akkora_ tömeg, mint a földszinten, de forgalom itt is akad, táncoló egyetemisták és néhány volt Elite-es öregdiák is megfordult már a perifériájában, ha jól látta. Dia színes haja egy pillanatra kibukkant a tömegből percekkel ezelőtt, de láthatóan teljesen belefeledkezett abba, hogy Archibald nyakába csimpaszkodva ugráljon az éppen játszott pörgős számra.

Azért ilyenkor még ő sem az az ember, aki vészmadárként a falat támasztaná folyton, meg aztán nem is barátkoznia kell itt, mostanra már túl van egy-két jobb minőségű whiskyn (amelyeknek pont ezen okból túl sok hatása nincs is), illetve valamelyik számára amúgy ismeretlen felsőbbéves lány behúzta a táncolók közé. A fényekkel fukarul bántak, bár nincs teljesen sötét, de ahhoz, hogy a hangulatvilágítás itt-ott színesebb fényei igazán érvényesüljenek,  amolyan félhomályos fényviszonyok uralják a belteret - csak a pultok mentén erősebb a világítás. Illetve még van egy elkerített rész, amely nem külön helyiség vagy szoba, de térelrendezéssel úgy oldották meg, hogy mégis valamiképp elszeparáltabb tér legyen, ahol nagy u alakú bőrkanapék sorakoznak egymás mellett furcsa "boxokként", mindegyik egy-egy dohányzóasztal fog közre. Ezek felett olyan háztartási bűbájt alkalmaztak, amelyek elnyelik a cigaretta füstjét, illetve minden olyan veszélyes parázst, lángot, amely gyulladásveszéllyel fenyeget. Egy ilyen kanapéra tér vissza Dante épp a táncparkett felől, miután sikerül elszabadulnia onnan és tenni egy kört a pultnál a következő 4 cent whiskyért. Az egyik szabad helyre vetődik el, hátával belesüpped a kanapé amúgy szerinte túl puha támlájába, szabad kezével már a zsebét tapogatja, megtalálja-e a cigarettatartóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Áldozat voltáról mondjuk mit sem tudván néz fel. A kezében még ott a whisky, amit tart, úgy pillant fel az érkezőre. Kiszúrja Ábel mozdulatait, ami a meseszereplővel való találkozására utalnak, de ezt a mozdulatsort már látta máskor is, nem billenti ki különösebben.
- Hát persze. Van. - Az túlzás lenne mondani, hogy elásta a csatabárdot, közel sem, a feszültség még mindig megvan benne Ábel közelében, de legalább mostanra már tudja, hogy miből származik. Int neki, majd zsebéből előhúzza a saját öngyújtóját egyelőre. Kölcsönadni végül is semmibe sem kerül neki, és elkönyvelhetjük akár újévi engedékenységnek is. Egyelőre elér magabiztos az önuralmában - habár az volt a gyengélkedőben is, aztán lett, ami lett, lehet erre vajon építeni egyáltalán?
- Tessék. - Odadobná neki, ívesen, de még mielőtt tényleg megtenné, rájön, hogy esélyesen a másik mozgáskoordinációja már nem ilyenekre van kapacitálva. Jobb híján int neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Elnéz a tömeg felé, amerre Ábel intett, majd komótos mozdulatokkal immár a saját cigarettáját veszi elő, hogy aztán, ha már a srác végzett a szál meggyújtásával visszaszolgáltassa a tulajdonát. Addig is hanyagul az ajkai közé csúsztatja.
- Jah, hogy.. - vállat von, neki igazából mindegy volt, hogy ki rángatja épp, ez valahogy hozzátartozik ezekhez a bulikhoz. Kéretlen ismeretlen ismerősök igénylik hirtelen a társaságod, a személyes szférádba kúsznak, mintha a helyszín és az alkalomm indokolttá tennék. Tulajdonképpen azzá is teszik, legalábbis Dante számára.
- Valami végzős, nem tudom. - A barátnős megjegyzésre viszont már összevonja a szemöldökét, mégis micsoda kérdés ez? Teljesen irreleváns. Illetve nem az, valamilyen szinten valóban nem az, mindegy.. Egyszerűen megtagadja magától a jogot, hogy túl sokat gondoljon egyes szavak, interakciók mögé, semmi értelme.
- Lehet nem is annyira rossz ötlet. - Legalább magához térítené vagy valami, de végig sem ér a gondolatmeneten, már elutasítóan int egyet.
- De nem különösebben. Mert?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Továbbra is kinyújtva tartja a kezét Ábel felé, várva, hogy visszaadják a gyújtót, bár ahogy a fiú ráfogott, az nem azt sugallja. Lassan sóhajtva kifújja a r levegőt, ez még nem jelent semmit. Bár még- bá nem érzi magán az alkohol hatását, nem akar játékszere lenni Ábel provokációjának. Egy józan hang benne (és ezt még csak nem is metaforikus) azt mondja, ne könyveljen mindent azonnal direkt szándéknak.
- Na és te, azt hittem mostanra már világotokról nem fogtok tudni Mihaillal.. - Amíg várakozik, addig akár érdeklődhet is felőle, annyit látni a szőke vélával, hogy ezen a bulin majdhogynem furcsa, hogy nem épp közösen valami égtelen ostobaságba fognak alkoholos és ki tudja milyen befolyásoltság alatt. Mint általában. Ugyan az tagadhatatlan, hogy tudnak ezek az ámokfutások külső szemmel szórakoztatóak lenni.
- A gyújtóm.. - Emlékezteti egy szóval, mielőtt még nagyon belefeledkezne Ábel a szorongatásába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Híresen jó reflexekről mondjuk nem tesz tanúbizonyságot, ahogy elkapja, inkább csak arról, hogy számított valami hasonló mozdulatra. Arra meg, hogy azok ketten mit alakítanak.. tulajdonképpen nem is tudja, mégis minek hozta fel a témát, teljesen felesleges volt és tudni sem akart igazán róla.
- Azt hittem, ez csak sztereotípia az oroszokkal. - Erről biztos tudna más mesélni, aki mondjuk már töltött akár egy percet is az említett országban, ellentétben Dantéval. Meggyújtja ő is a szájában fityegő szál végét.
- Még alig ittam valamit.. és ez.. - a kezében nyugvó poharat megemeli jelzésértékűen. - Egyébként sem alkalmas ilyesmire.
Vállat von, akkor ha már így szóba is hozták, akár bele is ihat. Másfél centet hajt le belőle nagyjából, nem úgy, ahogy a pálinkát szokás itt magyarhonban, hogy csak minél gyorsabban, íztelenebbül fusson keresztül. Az ilyen whiskynek azért már íze van és aromája, nem érdemes csak úgy lehúzni.
- Nem tervezek amúgy sem komolyabban lerészegedni. - Mostanában mondhatni.. nem egészen bízik a kontrollvesztett önmagában ahhoz. Ha nem lennének a közelében olyanok, akik könnyedén kihozzák a sodrából, nem is nagyon érdekelné, így viszont..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

- Ez is alkohol, de nem ver annyira fejbe, mint valami rosszabb minőségű.. - Nem kifejezetten arra szokott menni, hogy drága legyen, amit iszik, ismeri a különböző árkategóriákban mi a jobb, mi a minőségibb, egyszerűen mondhatni, szakmai ártalom. Bájitalkészítőként és leendő mesterként maguk a párlatok nem állnak nagyon messze tőle, legalábbis az elmélet. Készíteni nem tudna, nyilván. Ahogy elnézi Ábel arcát, nem fogja érteni csak így.
- Kóstold meg, de lassan, ne húzd le gyorsan, hanem az ízére is figyelj - nyújtja a fiú felé a poharát, amiben van még valamennyi füstös japán whisky. Karakteres íze van, mégsem az az arcot összehúzó, kellemetlenül tolakodó, ami ordítja magáról a magas alkoholszázalékot. Ha elfogadják, odaadja a poharat, ha nem visszahúzza maga elé egy vállvonással. Nem a legdrágább, de még csak nem is az igazán drága fajta, mindössze erről tudja, hogy igényesen készítik. Habár életmódjában, alapvető felfogásában túlzás lenne sznobnak hívni, de ami már-már szakmai téma, abban viszont messze a legrosszabb kategória.
- Miért, ez a nap miben más, mint a többi az évben? Már a nyilvánvalón túl.. - már nem teszi hozzá, hogy amit az emberek bebeszélnek maguknak az ünnepekkel kapcsolatban. Nem hisz a fogadalmakban, sem abban, hogy a naptár szerinti év utolsó napja ténylegesen különlegesebb lenne számukra. Nyilván azért valami lehet, ehhez a naphoz kötődően is vannak bájitalok, amelyeket csak ma lehet elkészíteni vagy befejezni, de az csak mágiaelmélet, neki semmi köze hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem is igazán arról van szó, hogy Ábel hogyan tud a szituáció felszínén maradni, nem, az már régen odaveszett, nagyjából akkor, mikor egy amúgy is pattanásig feszülő pillanatban nyúlt a vélamágiájához. Onnantól kezdve nem az a kérdés, hogy fenn tud-e maradni, hanem az, hogy a fenébe fog visszaúszni? Bizonyos szempontból akár rémisztő is lehet, sőt, tulajdonképpen mélyebben belegondolva valóban rémisztő az az erő, amellyel leszorítja a másikat. Ez nem óvatos, udvarias vagy tapogatózó gesztus, amely kikéri a másik véleményét - és jó kérdés, vajon elengedné-e Ábelt, ha az megpróbálna ellenállni. Tartásából és megfeszülő izmaiból ítélve: nem.
Nem engedi feljebb emelkedni Ábelt, legalábbis az első mozdulatát még csírájában elfojtja, mikor könyökével feltámaszkodna. Bár tiszta szavakként, tudatos gondolatként nem fut át a fején, de színtiszta szándéka szerint a fiú mostmár megeszi amit főzött magának. Ezt aztán rögtön elégedettség kíséri, ahogy érzi a negyedvélát ellazulni maga alatt, majdhogynem megadóan. Nem ringatja magát tévképzetekbe mégsem, Dante nem enged a fogásán. Épp csak annyira ereszkedik lejjebb, hogy ezzel még közelebb kerüljön Ábelhez, de még mindig megtartsa mind az egyensúlyát, mind a fizikai kontrollját.
Ha Ábel ki akar bontakozni abból a korlátozott helyzetből, amibe saját magát sodorta, az, hogy még rá is harap Dante alsó ajkára, kétség kívül az egyik legrosszabb döntésnek bizonyul, mert nemhogy elengednék, de a csuklóját körbefogó ujjak mintha még szorosabbra fűződnének. Ahogy felnéz Dante tekintetébe, az meglepően tudatosnak tűnik, szó sincs vörös ködről, ugyanakkor egyértelmű, hogy az ösztönök súgta érvek és indíttatások sokkal meggyőzőbbek lehetnek most, mint eddig valaha. Ahelyett, hogy elhajolna, még előrébb dől, könyökével majd alkarjával Ábel válla mellett az ágyra támaszkodik. Lélegzetét érezni a fülcimpán és a nyakhajlat felső ívén, olyan közel hajol.
- Kellemetlen meglepetés fog érni, ha azt hiszed, hogy ezek a játékok mindig neked megfelelően fognak alakulni. - A hangja tónusokkal mélyebb, szavaiból pedig kiérezni, hogy amúgy esze ágában sincs eleget tenni a "kérésnek". A fizikai fölénye is megvan, minden adott ahhoz, hogy ennek a jelenetnek valami igazán csúnya vége legyen, aminek köze sincs igazi konszenzushoz. Légzése lassan visszaáll lassú, egyenletes ritmusra, ugyan nem zihált feltűnően amúgy sem, de messze volt a szabályos ritmustól.
Egyetlen határozott és gyors mozdulattal tolja fel magát, mielőtt még meggondolná az elhatározást. Nem tudja, hogy a vélamágia az oka vagy sem, de egy kicsit még mélyen, annyira mélyen, hogy magának sem ismeri be, de még őt is megijeszti az az ösztönös szándék, amit Ábel vált ki belőle. Ha pedig még ezt fokozva provokálják, csak nehezebb lesz valamiféle képzeletbeli palackba elzárni mindezt. Fenyegetésnek hangzik, a szavainak azonban inkább figyelmeztető szerepe. Merev, feszes mozdulatokkal egyenesedik ki és lép el az ágytól. Annak kezének ujjait, amellyel Ábel csuklóját fogta megmozgatja, a stabil tartástól egy kicsit elzsibbadtak. Vet még egy utolsó pillantást a másik rellonosra, mielőtt a hajába túrna hátraigazítva a szálakat és valamivel összeszedettebb megjelenést kölcsönözve magának, végül további magyarázat vagy szó nélkül visszatér a saját ágyához és helyéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

- Amikor először hallottam, hogyan és miből készül egy-egy ital... - felvehetné sértésként is, de mivel alapvetően sosem gondolta magát sznobnak, ezért nem is tulajdonít semmilyen alapot ennek a kijelentésnek. Ebből eredően túlzottan sértőnek sem sértő. Talán lehet, tényleg sznobizmus figyelni arra, hogy mennyire pusztítóan pocsék vagy nem pocsék, amit megiszik, de nevezzük szakmai ártalomnak. Nincs is orrfacsaróan büdösebb például egy elrontott házipálinkánál, amiben elő- és utópárlatot is hagytak, pláne, ha az embernek napi gyakorlata főzetek, bájitalok készítése és minőségellenőrzése szaglás alapján. Ez van, ha valaki elmélyed valamiben, ami igazán érdekli és komolyan foglalkozni kezd vele, nem csak ismereteket szerez, de bizonyos mértékben formálja a hozzáállását és szemléletmódját, akár szokásait. Dante megtanulta már értékelni az illatokat, aromákat, érezni és kiélvezni az ízeket - és bár sosem bocsátkozna hosszas filozofálásba -nem az az alkat-, de biztos benne, hogy akik elmennek mindemellett, tudatlan is szürkébbnek látják a világot. Cserébe benyomás alapján pont Dante az, akit mintha nem érdekelne semmi és nem is értékelne semmit, ami hasonló.
Ahogy visszanyújtják neki érdektelenül a poharat, csak lemondó sóhajjal hátradőlve veszi vissza és hajtja le a megmaradt kortyot.
- Kár beléd... - Rágyújt inkább ő is, a tömegben elsétál előttük nevetgélve valami közös ismerős, odaint nekik, Dante csak cigarettával a kezében viszonozza kurtán a gesztust, kevésbé lelkesen. Nem mintha érdekelne bárkit, mert a lány aztán eltűnik a mosdóba vezető folyosó kanyarjában.
- Azt ne mondd, hogy olyannyira érdekes lesz holnap nagyjából semmire sem emlékezni a mai napból, az aztán valóban eseménydúsabb - szúrja vissza cinikusan, köszöni szépen, megfelelő mértékben leköti az élete ahhoz, hogy ne unatkozzon, de Ábelnek mint mindig, bele kell szaladnia mindenféle felesleges prekoncepciókba. Mielőtt még ténylegesen elkezdene tikkelni Ábel attitűdjén, inkább először a térdeira támaszkodik, majd felkel a kanapéról, tekintetével előre keresve a megfelelő minél tömegmentesebb útvonalat a pulthoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nos, mondhatni ennyire "olcsó" mondhatni randija sem volt még soha, de már az induló kanyarból nem stimmel ez az egész mondat. Egyrészt, valószínűleg, ha mar előhozakodik Odettnek a szándékával, máris kevésbé lesz pénztárcát kímélő ez a kis ülés. Csak pozitívan a jövőbe, ugye. Másrészt pont ezért, mert konkrét célja van, nem igazán tekint erre úgy, mint egy.. randi. Hogy ez megváltozik-e és képes lesz-e tárgyilagos maradni majd akkor is, mikor a 'híresség' vele szemben ül majd, jó kérdés, de az a helyzet, már jó ideje nagyobb problémái vannak annál, minthogy a gyönyörű megjelenés elvegye az eszét. Na persze, ha nincsenek a képben véla gének, azokkal inkább nem szívesen keresztezné az útját mostanában.
Egészen más génekre "hajt" pillanatnyilag, hangozzon ez bármilyen szörnyen vagy kellemetlenül. Pontosan és időben érkezik, nem előbb és nem később, mint ahogy megbeszélték. Korábban küldött egy baglyot Odettnek, hogy hol és milyen névre foglalt asztalt maguknak. Remélhetőleg az lány nem veszi magára, hogy nem gördül be a háza elé egy mugli járművel, amivel aztán megtesznek három utcát a pizzériáig. Sok értelme nem lenne. Míg Odett fel nem bukkan, maga elé húzza az itteni étlapot és azt kezdi egykedvűen böngészni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valahogy teljesen tipikus és jellemző elgondolás volt Dante részéről, hogy míg a saját céljaira és szándékaira koncentrált, teljesen elment amellett a tény mellett, hogy a parti másik tagja tényleg randiként fog tekinteni a találkozóra. Mondaná, hogy ezt belekalkulálta, de... nem. Ahogy felpillant az itallap listájáról, mikor meghallja a tűsarkak koppanását a közelben, úgy egy pillanatra meg is kell állnia. Szerencséjére-vagy-sem, sosem volt az a fajta, aki látványosan mutatta volna ki a reakcióit, már ha az erőszakra való hajlamát nem számítsuk, ami tulajdonképpen önmagában is látványos. Ha más nem is, de az eredmény az szokott lenni. Ilyenről most azonban szó sincs. Ösztönösen siklik végig a tekintete az előtte állón tetőtől talpig, nem véletlen, a sötét ruhaanyag és a lány bőrének kontrasztja, illetve az a néhány ügyesen elhelyezett neonszín tökéletesen irányítja a percepcióját.
Nos, nem erre számított. Mármint nem voltak olyan hervasztó elvárásai sem, minthogy Odett majd szakadt farmerben és tegnapi gyűrött pólóban fog beállítani, de azért ez sem szerepelt az elképzelései közt. Egy-két másodperc erejéig meg kell állnia, míg feldolgozza a látványt - és sikerül összeszedett és átlagosnak mondható attitűdöt felvenni magára.
A vele szemben lévő üres hely felé int, az itallap egyelőre elfeledettek fekszik vissza az asztalra, míg Dante Odettel van elfoglalva. A lány leül vele szemben, az asztal alatti érintés kifejezetten váratlanul érkezik, a bátor manőver nem olyasmi, ami bevett szokás lenne, főleg nem első találkozásnál. Dehát, amire Dante készül, az sem kifejezetten az. Egy hangsúlyos "i know what you did there" pillantást érdemel a mozdulat a fiú részéről Odett felé. Nincs kifejezetten ellenére a reakciói alapján, nem fintorog és nem húzódik el, ugyanakkor ezzel ellentétes, egyértelműen lelkes jeleket sem ad, látszólag sikerült összeszedettnek maradnia, mégha az érdektelenség teljes lazasága hiányzik is belőle. Mert őszintén, meglehetősen nehéz érdektelennek maradni.
- Akármit is, látom, te felkészülten érkeztél. Lehet, hogy alulöltöztem ehhez a ma estéhez. - Bár a mondat tartalma feltételez valamicske kétkedést vagy bizonytalanságot, ezt a hangszíne egyáltalán nem tükrözi, inkább csak retorikai eszköznek használhatja, puszta szófordulatként, nem valódi aggodalom kifejezésére.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Kifejezetten rendhagyó módon sikerült megszervezni, de .. - megvonja a vállát és nem túl széles mozdulattal széttárja a kezeit.
- A lényeg, hogy itt vagyunk. Milyen italt kérsz? Megvártalak a rendeléssel.. - Azért az a helyzet, hogy Dante nem valami tizenötéves kamasz már, hogy cselekvésképtelen nyáltócsát csináljon belőle a látvány, a szavai és mozdulatai összeszedettek, még ha a néha feltűnésmentesen (és még az is lehet, hogy öntudatlanul) elkalandozik is a tekintete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Legalább nyílt kártyákkal játszik, úgy tűnik, Odett meg sem próbálja elleplezni a szándékait. Ez annyiból megkönnyíti a mai estét és úgy egyáltalán a vele való beszélgetést, hogy ezek szerint nem kell felesleges körökre, tettesékre, kéretésre számítania. Meglepően jól képes kezelni az embereket, ha nem idegesítik fel vagy nem próbálgatják a türelmét nyilvánvalóan őszintétlen, erőltetett játszmákkal. "Mondok valami önérzeteset, de közben odatolom magam" vagy épp "a könnyen haphatót adom, de az utolsó pillanatban mégis erkölcsös vagyok" - nem, ezek a következetlen viselkedésformák csak a legrosszabbat hozzák ki belőle, és őszintén elveszik a kedvét bármilyen interakciótól.
Szerencsére ezek szerint ma nem kell erre számítania, ami kimondatlanul is egyfajta megkönnyebbülést jelent.
- Gondolom, nem mondok újat, hogy ezek az erőfeszítések egyáltalán nem mentek kárba. - Eszébe sem jutott, hogy ő ma Angyal Odettre megpróbáljon az alapvető meggyőzési formán túl másként hatni. Túlzottan elmerült az eredeti szándékban, de a lány viselkedése és ahogy ott ül előtte abban a feszes ruhában, kétség kívül nagyon is megsokszorozták az esetleges opciókat.
Furcsa lány. - dünnyögi a gondolataiban szórakozottan az Alkimista, őt szórakoztatja egyrészt a különös párbeszéd, másrészt tökéletesen érzékeli Dante pillanatnyi megingását. A káröröm mindig is kellemetlen mozgatórugója volt a kis kapcsolatuknak.
A lány első kérését, vodkaszódát kér ki, illetve akkor mág magának is, ez a legegyszerűbb - egyébként sem akar sem fancyzni sem üzenetet közölni a maga italválasztásával, ez a legsemlegesebb lehetőség.
- Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben is csak az válik sebezhetővé, aki az akar lenni. Már ha nem a fizikai részét nézzük. - A fizikai sebezhetőségről elég egzakt véleménye van, de azt inkább nem fejti most ki. Még ő maga is tudja, mennyire nyersen hangzik, hogy ha valaki lecsupaszítva gyenge a másik fél erejével szemben, azon nem feltétlen segít néhány plusz réteg. Tökéletesen ismeri az érzést, mikor lefog valakit, aki kényszerűen és reménytelenül vergődik a szorításában, tudja milyen elemi és letaglózó lehet a fizikai erőfölény. Még akkor is, ha ő általában nem az elszenvedő oldalon volt.
- Ne vegyük úgy, hogy megvettelek, az az árverés egyébként is bugyuta ostobaság, ahogy van, még ha a cél nem is értelmetlen. Mondjuk inkább úgy, hogy apropónak és indoknak pont megfelelt a mához.
Azért ugyanmár, a legolcsóbb prostituált is magasan efelett az összeg felett van, ez csak valami jelképes gyerekjáték volt, semmi több.
- Rád bízom, hol végződjön, ugyanis elsősorban én akartam találkozni veled egy konkrét kéréssel. - Nem nagyon akarja feleslegesen húzni az időt, már csak azért sem, nehogy úgy csapódjon le Odettben, hogy a kérésének felvezetéseként szolgál az esetleges flört, először a lényegre tér, minden más pedig tulajdonképp Odett szándékai szerint mehet tovább. Az is benne van, hogy fel fog háborodni annyira, hogy feláll az asztaltól és itthagyja.
Nos, legalább a vodkaszóda még nem jött ki, azzal nem tudja leönteni.