Lucy
- Szerintem ez természetes, hogy ha már a tiéd, visszaadjam. Igaz, hogy tényleg nagyon szép, és ha nem kerested volna, akkor talán megtartom, de így már egész más a helyzet.- Kedves mosollyal figyeltem örömét, ahogy ismét birtokba vette a nagymamájától kapott ékszert.
- A mamád biztos nagyon szeret, hogy ilyen kincset kaptál tőle. - Még néhány másodpercig elidőzött tekintetem a kezében tartott nyakéken, aztán pillantásommal megkerestem a kis levitás pillantását.
- Ne is mond, olykor még én is eltévedek. Javaslom, hogy vidd el a láncot egy ékszerészhez, aki meg tudná neked erősíteni a szemeket, így stabilabban kapcsolódna. Csak, hogy ne veszítsd el ismét. - A jó tanácsot követően csak sikerült megtudnom a nevét, és azt is, hogy a levitába jár a lány.
- Köszönöm, a tiéd is szép. Örültem Lucy, ha erre bóklásznál, vigyázz majd, nehogy beejtsd a szökőkútba. További szép napot neked! - Elköszönve a lánytól, megindultam vissza a háló felé, ugyanis kezdett egyre hidegebb lenni odakint.
//köszi a játékot//