Jó reggelt  

Hahó Ces  

Én is még ágyban, micsoda lusta banda vagyunk XD

csak nem beteg vagy? o.O

Cesare tessék összeszedned magad  

Kevin... XD

Cesare

Cesare egész este sziporkázott, folyamatosan mosolyt csalt az arcomra, olyannyira, hogy szinte már zsibbadni éreztem nevető izmaimat. Kérdésére már csak a fejemet csóváltam meg, s inkább nem is illettem válasszal, hadd egye a fene, hogy vajon hiányozna-e.
A következő pillanatokban a vetkőzésé volt a főszerep, amivel kellően zavarba hozott Belmonte úr, s igyekeztem hárítani a próbálkozását, mielőtt még további ruhadaraboktól is megválna. Már amúgy s vörösben úszott az arcom, s valószínűleg el is csábultam volna, ha tovább folytatja csibészes játékát.
Szerencsére azonban összekapta magát, s elpusztítván a pudingot én is megkönnyebbülhettem, hogy végre Cesare felkínálta konyhai tudását is, melyre jelen pillanatban sokkal nagyobb igényt tartottam.
- Megígérem Cesare, nem árulom el senkinek. Hát akkor, miben? – Szemtelen mosollyal fürkésztem arcát, de mielőtt még bemutatót tarthatott volna, gyorsan elláttam őt feladatokkal, s jó magam igyekeztem megszerezni a pudingport, amit további nyújtózkodás után sem sikerült elérnem.
- Nagyobbra? Hogy aztán ne tudjalak kihasználni? Ugyan kérlek, pontosan azért teremtettünk mi nők alacsonyabbnak, hogy az ilyen jóvágású fiatalemberek tegyék, amit tenniük kell. Jelen esetben például könnyedén emelheted le nekem a hozzávalókat. – Némi kacér mosolyt villantottam felé, a társaságában nem igen lehetett megfékeznem magam, nem mintha akartam volna.
- Na csak told vissza a nyelved, mert ráharapok. – Szóltam oda nevetve, s miközben leemelte a két zacskó port, egy pillanat erejéig hozzá is simultam a navinéshez.
- Most meg mit vizsgálgatsz? – Kíváncsian fordultam vele szembe, s figyeltem, hogy szakértő módjára olvasgatja az összetevőket, mintha valóban főszakács lenne egy elismert étteremben. Ennek már a gondolata is nevetésre késztetett.
- Minden rendben van doktor úr? Ehető az anyag? – Ismét csak nevettem, s átvettem kezeiből a két zacskó port, miközben pillantásomat a tekintetébe fúrtam.
- Most pedig megmutathatod, hogy miben vagy jó.  Gyerünk, mutasd meg , hogyan készítesz pudingot. – Nevetve csípőmmel csípőn löktem, majd kiszabadulva közelségéből, a tálhoz léptem, beleöntöttem a port, majd felé toltam a tálat, hogy bemutassa, milyen is egy férfi a konyhában.

Superman

- Nem, én is jól vagyok, csak azt hiszem, hogy nagyon rám hozta a frászt. De biztos, hogy jól vagy? Láttam, hogy megütött. – Aggódó pillantással figyeltem a közel lépő srácot, s ahogy kérdezett, úgy már én is felismertem benne a csoporttársamat.
- Igen, Te pedig Kevin vagy, emlékszem rád, sok óránk van együtt. Te is aurornak készülsz, mint én. – Fűztem hozzá szavaihoz, majd vetettem még egy pillantást a kővé dermedt férfira, aki úgy festett, mint egy szobor, s ahogy jobban megnéztem a vonásait, úgy eszembe jutott haloványan egy kép arról a nyári estéről, amikor elraboltak. Azon az estén is ezt a férfit láttam a törzshelyemen, s ahogy ez tudatosult bennem, csak még inkább rám tört a félelem.
- Jesszusom. – Csúszott ki számon, majd azonnal Kevinre kaptam a pillantásomat. – Ne Kevin, könyörgöm, hogy ne szólj erről senkinek, nagyon szépen kérlek. Csak menjünk valami biztonságos helyre, mielőtt még feléled és ismét ránk támad.
Izgatottan szóltam a fiúhoz, s közben pillantásomat ismét a szoborrá dermedt férfi felé kaptam, aki úgy tűnt, mintha máris mozdulna.
- Te jó ég Kevin, siessünk. – S ha összekapta a cuccait, akkor kézen fogva rángattam őt kifelé a sikátorból, hogy minél előbb eltűnhessünk a helyszínről.
- Vadásszezon? Miféle vadászszezon? Én csak könyvklubban voltam, minden héten lejárok, és most egy kicsit elhúzódott. De könyörgöm, siessünk, mert nem vagyunk biztonságban. – Ijedten fúrtam pillantásom a tekintetébe, s attól rettegtem, hogy nem csak ez az alak kószál a közelben, hanem talán a társai is a közelben lehetnek.
- Hová mehetnénk innen? – Idegesen kapkodtam jobbra, s balra a fejem, amiből érezhette, hogy valóban nagy a baj, s közben már neszezés hallatszott a sikátorból is, ami azt jelentette, hogy hamarosan ismét a nyomunkban lesz az ismeretlen férfi.

Mark - A Hím xD

- Khm, elhiszem hogy szívesen rugdosod az ajtót unalmas óráidban, de van egy dolog, amit úgy neveznek, hogy kilincs, illetve zár, és ha netán még pálca is van nálad, akkor esetleg.. – A mondatot nem fejeztem be, csak rákacsintottam, s azután lépdeltem hozzá közelebb. Az persze meglepett, hogy Bolverk ennyire indulatosan reagált, bár ahogy visszaemlékeztem a közös óráinkra, eszembe jutott, ahogyan a lányokkal bánik. Valójában nem is kellett volna csodálkoznom, hogy ennyire heves, csak azt nem értettem, hogy miért ilyen ingerült.
- Nem, határozottan nem úgy nézel ki. – Jegyeztem meg nevetve, s míg ő ráfeszült erre az ajtónyitásra görcsösen, én már nem is voltam ideges, szimplán csak vártam, hogy véget érjen a tortúra, s valaki végre kinyissa nekünk azt a fránya ajtót.
- Egyébként hiába rugdosod, ettől nem lesz jobb, remélem tudod. – Szóltam közbe egész halkan, s ez volt az a pillanat amikor be is mutatkoztam a srácnak, aki erre is meglehetősen durván reagált. Egy pillanatra még a szemöldököm is a magasba szökkent, s kezdtem úgy érezni, mintha volna rajtam valami zavaró tényező, amitől a srác ennyire távol akar maradni.
- Héhé, nyugalom! – Védekezően emeltem magasba a kezeimet, s egy lépést hátrébb is léptem, mert láthatóan tényleg nagyon agresszívvá vált Mark, amit egyelőre tényleg nem tudtam hová tenni.
- Hogyan?? – A durvasága utána kérdése sem volt sokkal csiszoltabb, s ami azt illeti, némi felháborodást is keltett bennem, mire először csak megforgattam a szemeimet.
- Nem uram, s teremtőm. – Vágtam vissza teljes gúnnyal, hogy érezze szavainak a súlyát. Hihetetlenül szeszélyes természet volt, az már biztos, pedig láttam már jó formában is, igaz akkor fiúk társaságában dumálgatott.
Egyszerűen nem értettem a viselkedését, nem tudtam hová tenni a reakcióit, aztán eszembe jutott a pszichológia, s arra gondoltam, hogy talán fél a bezártságtól, s valószínűleg amiatt lehet ennyire dühös. Emiatt jobbnak láttam csitítani a kedélyét, s úgy láttam helyesnek, ha meg is nyugtatom őt.
- Figyelj Mark, kérlek most egy kicsit higgadj le. Vegyél mély levegőt, és fújd ki. Csináld utánam, mély levegő, és kifúj, mély levegő és kifúj. – Ismételgetve mutattam a mozdulatsort a fiatal mestertanoncnak.
- Biztosan félsz a bezártságtól, igaz? De ne aggódj, képzeld azt, hogy itt is működik a tértágító bűbáj, képzeld azt, hogy egy hatalmas tengerparton vagy, és messze ellátsz a távolba, hallod a hullámzó tengert, és a körülötted riszáló , koktéllal kínálgató lányok kacagását. – Igyekeztem előtte felidézni valami pozitív képet, hátha az nyugtatóan hat majd rá, s végre abba hagyja az őrjöngést, ami egyáltalán nem állt jól neki. Picit hisztis kisfiúnak tűnt, pedig jó lett volna egy ilyen helyzetben, ha ő nyugtat meg engem, aki már lassan három órája volt bezárva a sötét terembe.

Kelemen  

Az első pillanatban még kellemetlenül éreztem magam, amiért szegény Kelement megvárattam ebben a nagy hidegben, de sajnos indulás előtt még el kellett intéznem néhány dolgot Bogolyfalván anyám kérésére, emiatt majd tíz perces késéssel érkeztem a minisztérium elé, ahol a férfi már ott ácsorgott.
Nem is tétlenkedtünk sokáig az épület előtt, egy gyors köszönést, s röpke időjárás elemzést követően megindultunk az irodája felé, útközben pedig alaposan szemügyre vettem mindent az épület belsejében, hogy a későbbiekben majd könnyeden tájékozódhassak a különféle folyosók, és épületrészek közt.
- Apám kiskoromban elhozott engem ide párszor, de az már annyira régen történt, hogy el is felejtkeztem róla. Azóta sok változást vittek véghez itt, például az a folyosórész akkor úgy tudom, hogy még nem is létezett. Gondolom, jó néhány irodával bővítették az épületet. – Jegyeztem meg, bár az is lehet, hogy csupán tértágító bűbájt alkalmaztak itt is, mint sok ehhez hasonlatos épületben. Ki tudja?
Mindenesetre megérkeztünk a férfi irodájához, s tekintettel arra, hogy odabent sokkal kellemesebb volt a hőmérséklet, máris megváltam szövetkabátomtól, sálamon is lazítottam, s magam előtt karoltam át a kabát anyagát, miközben megtorpantam a férfi asztala előtt.
- Ó köszönöm, igazán kedves vagy. – Jegyeztem meg egy mosollyal, megfeledkezve arról, hogy nem egyeztünk ki a tegeződésben. Valamiért mégis gyakran rám tört ez a tegeződhetnék, hisz Kelemen egyáltalán nem tűnt öregúrnak ahhoz, hogy nekem kisasszonyként kelljen pipiskednem mellette.
- Igazán kellemes környezetben dolgozol, már ha éppen nem bűnözők után kajtatsz. – Jegyeztem meg egy halk kacaj kíséretében, miközben pillantásomat körbevezettem a helyiségen, s arra a megállapításra jutottam, hogy magamat is el tudnám képzelni egy ilyen iroda kényelmes bőrfotelében, miközben aktákat nézegetek, és különféle bűntettek után gyűjtök anyagot.
S ha már Kelemen volt oly kedves, hogy odahúzott nekem egy széket, akkor kihasználva a lehetőséget, helyet is foglaltam az ülőalkalmatosságon, lábaimat macskamód nyújtottam előre, s fejemet egy pillanatra oldalra billentettem, miközben az asztalon heverő papírlapokra vetettem egy pillantást.
- Ez igen, micsoda nagy választék. – Nem akartam túl szemtelen lenni, de egy kicsit előrébb hajolva, sikerül bekukucskálnom a férfi fiókjába, amiben valóban sok minden lapult, főként finomságok egymás hegyén-hátán.
- Egy gyümölcsteát szívesen innék, de rád bízom, hogy milyet. – Mosolyogva fürkésztem a férfi íriszeit, s figyeltem tevékenységét az irodában, olykor pedig még mindig kémleltem a bútorokat, vagy épp az asztalán heverő apró tárgyakat és írószereket.
- Lenyűgözött, komolyan mondom, hogy úgy érzem, ide születtem. A kihallgató termek kissé bizarrak, de gondolom, hogy nem is éppen komfortra tervezték őket, hanem azért annyira egyszerűek, hogy a kihallgatandó személyre még inkább nyomást gyakoroljanak. Egyébként minden helyiség rendezett és kulturált, tényleg szívesen dolgoznék itt. – Őszinte elégedettséggel válaszoltam a férfi kérdésére, s ha felém nyújtotta a gőzölgő csészét, akkor elvettem azt, majd belekóstoltam a teába.
- Hm, mi ez? Erdei gyümölcs vagy málna? Mindenesetre nagyon finom. Köszönöm. – Újra kortyoltam a forró italból, majd tekintetemmel nyomon követtem a férfi mozgását, s kíváncsian hallgattam őt arról, hogy pontosan majd milyen feladataim is lesznek, ha mellette töltöm a gyakornokságot.
- Semmi gond, már annak is örülök, hogy néha kimozdulhatok a kastélyból, és egy kicsit más dolgokkal is tölthetem a szabadidőmet. Szóval ne aggódj, ugyanolyan szívesen másolok majd papírokat, ahogyan futnék a bűnözők után – Jegyeztem meg nevetve. – Ugye lesz majd arra is lehetőségem, hogy veled együtt gonosztevők nyomába eredjek? Csak mert az a része is nagyon érdekel. – Nem tudtam fékezni az érdeklődésemet, s ő is láthatta rajtam az izgatottságot.
- Igen, kérdésem az volna. Az egyik az, hogy milyen időközönként lenne ez a gyakornokság, mettől meddig tartana, illetve a munkavégzésem helye az ez az iroda lenne? A másik kérdésem pedig..- Nem tudtam feltenni már, ugyanis az egyik folyosóról eszement ordibálás hallatszott, s mintha egy pillanat alatt felbolydult volna minden.
- Kelemen, nálatok ez egy normális hétköznap? – Kérdeztem nevetve, nem gondolva arra, hogy talán valami komolyabb baj lehet, s esetleg egy elfogott bűnözővel akadt odakint probléma.
- Jesszus, mi volt ez a nagy dörrenés? – A következő pillanatban hirtelen, mintha megremegtek volna az épület falai, s mintha valaki robbanó átokkal sújtott volna le valamelyik helyiségben. Ezt már nem lehetett csak úgy ülve eltűrni, némi ijedelemmel ugrottam fel a székből, s az ajtó irányába pillantottam.
- Megnézzük, hogy mi történik odakint? – Kérdeztem Kelement, miközben aggodalmasan fúrtam pillantásomat íriszeibe.

Jó reggelt sziasztok  

Szép estét mindenkinek  

Sziasztok

Mi a kedvenc italotok?   Ha már itókázás merült fel Hajnánál

akkor te a jöhet bármi kategóriába tartozol

én most teázom de egy mountain dew-t is felhörpintenék

Leon

Más esetben talán illetlenség azonnal székre telepedni, mielőtt az ember lánya tisztességesen bemutatkozna a vendéglátójánál, s illedelmesen kérdezne rá az efféle lehetőségekre. Ezúttal azonban úgy gondoltam, hogy talán a gyógyító – vagy segéde – majd elnéző lesz velem, s nem fogja fejemet venni, ha azonnal kényelembe helyezem magam.
A szék elfoglalását követően pillantottam csak a férfire, akit ezután szúrtam ki az asztala mögött. Meglepett az új arc, hisz korábban még nem láttam őt az intézményben, s legutóbb is egy nő látta el a sérüléseimet. Emiatt egy pillanatra talán láthatta kiülni arcomra a meglepettség szülte vonásokat, ezeket azonban hirtelen szőtték át a fájdalom szülte redők.
- Az új? Nem is tudtam, hogy új gyógyítót kapunk. Nem, dehogy haragszom, nem is tűnsz annyira idősnek – jegyeztem meg, hisz akárhogy is néztem a férfit, úgy legfeljebb harmincnak tűnhetett első ránézésre, s így alig volt idősebb tíz évnél.
- Igen, persze. Ilda vagyok, Götze Ilda. – Mutatkoztam be, ahogyan az szokás, ha már az ember meglátogatja a gyengélkedőt. Közben végig figyeltem Leon tevékenységét, de ahogy ujjaival hozzáért a bokámhoz, azonnal felszisszentem a fájdalomtól, s még egy kis könny is szökött a szemem sarkába, amit igyekeztem visszatartani, hogy még se tűnjek olyan páciensnek, aki rendkívül rosszul viseli a kezelést.
- Igen, elég borzalmasan fest. – Sóhajtva bólintottam, hisz az elmúlt három nap alatt sokkal csúnyább lett a bokám, mint amilyen előtte volt.
- Ami azt illeti, én már voltam itt. Három napja történt a baleset repüléstanon, azután jöttem fel a gyengélkedőre és egy hölgy kezelt. Akkor még nem tűnt ennyire szörnyűnek a bokám, ő csak ránézett, majd kiírt nekem egy tégely kenőcsöt, és azt mondta, hogy naponta háromszor kenjem be vele. Ezt meg is tettem, és az első napon még mászkáltam is, de egyre csak rosszabb lett. Talán be kellett volna gipszelni? – Kérdeztem némi aggodalommal, miközben figyeltem, hová tart a férfi.
- Leon, ez nagyon fáj, és már éjszaka sem bírtam aludni. A szobatársamat is kiidegeltem vele. – Vallottam be a gyógyítónak, miközben tekintetem a férfi kék íriszeibe fúrtam.
- Ezek mik? Ettől majd jobban lennék? Egyébként mikor költöztél a kastélyba? Vagy bejársz valahonnét? – Egy kicsit próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmamról, hogy ne kezdjek szipogásra.

Kornél  

- Mi van már, soha nem tartottál még bakot? Tudod, két kezedet összefűzöd, én szépen belelépek, a vállaidra támaszkodok, te pedig egy nagyobb lendülettel feljebb tolsz. Elkapom a kuckó szélét, utána már fel tudom magam húzni, meg téged is. – Persze azért annyira nem volta merős, hogy egy fiút felhúzzak majd két méter magasságba, azonban azon még ráértük filozofálni, hogy Kornél majd hogyan jön utánam. A srác nem volt elveszett lélek, így biztos voltam benne, hogy valahogyan ő is megoldja, s ha máshogy nem is sikerül, akkor majd felmászik a fán, és így vagy úgy, de ő is feljut.
Mosolyogva álltam a srác előtt, s vártam, hogy végre megkezdjük a műveletet, amihez nem kellett igazán haditerv. Mégis, jó ötletnek tűnt az, hogy felmásszunk, s ott bújjunk el, ha netán erre tévedne a gondnok. Én ugyan már nem voltam büntethető, Kornél azonban még igen, s amúgy is, cifra nyulak kergetését még az én korosztályomnak sem engedélyezték, azt pedig nem kockáztathattam meg, hogy megtalálják nálunk a blázt, s az igazgató elé citáljanak bennünket.
- Helyes, ez a beszéd Kornél! – nevetve léptem hozzá közelebb, tenyereimmel a vállaira támaszkodtam, miközben talpamat igyekeztem becsúsztatni összefűzött ujjai közé. Pechemre annyira koncentráltam, hogy finoman neki koccantottam homlokomat az övének.
- Hoppá, bocsi. Na még egyszer- ezúttal sokkal jobban koncentráltam, s amikor úgy éreztem, hogy a talpam alatt vannak az ujjai, akkor egy nagyobb lendülettel, vállaira támaszkodva elrugaszkodtam, s egyik kezemmel elengedtem a vállát, hogy elkapjam a kis viskó szélét, pechemre azonban ez nem sikerült. Megszédültem, s talán még Kornél sem tudta megtartani az egyensúlyát. Ki tudja, hogy kinek a hibájából, de hirtelen visszazuhantam, s ha Kornél nem ugrott el időben, akkor magam alá temettem a srácot, s arccal szemben ráestem, ráadásul még az állát is megfejeltem a véletlen balesetben.
- Ajjj bocsi Kornél, jól vagy? Élsz még? – kérdeztem nevetve, hisz nekem semmi sem fájt, így inkább viccesnek találtam a helyzetet, mint sem siralmasnak.
Egyik tenyeremmel a mellkasán támaszkodtam meg, a másikkal a földön, s úgy tornáztam feljebb magam, hogy hajszálaim ne lógjanak az arcába, és ezzel ne zavarjam meg őfelsége kényelmét.

Szép estét  

Szép estét  

*pislog*    

Sziasztok érkezők  

A tanár úr gifjei nagyon jók..  

Minden játékodba rejts el egyet

Jó éjszakát aki megy  

Milyen jó kis pontszerző játék lenne Hány helyen találunk a fórumon elrejtve Magnus profról gifeket XD

így akkor nem lesznek szerzett pontjaim XD

Oké, szerintem amúgy jó játék lenne    Láttam valahol egy olyat is, amikor egy ismert személyről adnak meg egy fiatalkori képet, és a játék lényege, hogy ki kell találni azt, hogy a fiatalkori kép alapján vajon milyen személyiségről van szó, meg mi lehet a foglalkozása és a végén tippelni is kell , hogy ki lehet a képen.

Ward, ki akar eltenni az útból?  

Mi okuk lehet rá?   Most galád lennék, ha azt mondanám, hogy elbújtatlak a szobában, de ott Hajna előbb utóbb úgyis megtalálna Ha máshogy nem, Barni kiszimatolná hogy ott vagy XD

Milyen édik ezek a pingvinek  

Igen, Barni olykor vérszomjas kis dög de azért szeretjük

de mennyire durva már, hogy az állatok is tudnak egymással szemétkedni XD ez annyira tipikus emberi reakció XD valahogy  a rellonosok jutnak róla eszembe

lehet  

Myra most elképzeltem hogy minden rellonos totyog a folyosón XDDD

olyasmi , én mondjuk így még nem jártam, hogy ennyire hátba vágtak volna hogy pofára essek XD

támogatom!