Emir
szépmosoly

Hullámvölgyekkel éli meg a nyarat és a koncerteket. Mivel ez a sokadik, már egy kicsit fáradtabb és kevesebb lelkesedéssel fogadja azokat az előadókat, akiket ő maga nem ismer, vagy ha ismer is, nem rajong értük.
Most jó így, ülni a három pohárka társaságában és nem törődni a külvilággal pár ismerős arcon kívül. Az egyiknek ő is ismerős, megáll előtte és méregeti, míg Myra el nem küldi a büdös francba. Nem, cseppet sincs ráhangolódva az ittas férfiakra, de még az ugyanebben levő barátnői is inkább púpok a hátán.
Oldalra billenti a fejét, felismeri a néhány perce méregetett férfit és mosolyogva köszön vissza. Külföldinek tűnik és ha kínpadra vetnék, akkor sem tudná megmondani, honnan olyan ismerős.
Azt azonban könnyen kiszúrja, hogy alkoholmentes sört kortyolgat, így az, hogy megkínálja az egyik felessel, nem tűnik jó ötletnek, de ha már a kezében van, lehúzza az édes italt. Ízesített vodka. Nem üti ki, a hangulatot viszont remélhetőleg fokozza.
Újra a férfi felé fordul az elhangzott káromkodásra és a fejét a bódé falának dönti. Néhány másodpercig csak figyeli, mintha próbálná kitalálni, mi baja lehet, az igazság viszont, hogy a feje teljesen üres, csak a zene és annak zavaró búgása tölti ki az űrt.
- Nem a te világod? - teszi fel a kérdést megértően. Az ő lába sem jár, ráadásul a rövid ücsörgés alatt fázni is kezdett. Össze is húzza magán a kardigánt és lábait felhúzva veszi magához a sört. - Ránk, a partiarcokra!

Ekkora vihart! *jön bekuckózni a teájával*

Az udvarunkban kidöntötte a téglakerítést telibe a kocsibejáró elé ._.

Szegeden bizony, folyamatosan mennek a tűzoltók és mentők

Most csend van, de nagyok a károk

Nálunk csak a kerítés és egy faág, de elvitte a színház tetejét is például o.o

Emir
szépmosoly

Javarészt olyan embereket lát és látott egész délután a parton, akik élvezik a bulit. Az ő világába ez a zene nem illik bele, de szeretné élvezni. Aztán ki tudja, a mellette ülő első ránézésre nem tűnik rossz választásnak arra, hogy jól érezze magát.
- Kicsit sem - rázza meg a fejét mosolyogva. Mindig van valami, ami kiengeszteli a hangulatának leapadásáért. Most a másik részéről érkező mosoly az. Azt is értékeli, hogy nem olyasvalakivel kell beszélgetnie, aki rég túl van a sokadik pohárkán és két összefüggő mondatot sem bír kinyögni.
Belekóstol a sörbe, de a hideg hatására csak megborzong. Még egy kicsit jobban összehúzza magát, szemeit viszont nem veszi le a másikról. Honnan, de komolyan? Miért olyan ismerős?
A felvetésre azonnal megrázza a fejét. Jó így, az alkohol fel fogja mindjárt melegíteni... Aztán felvonja szemöldökét és ajkai megállnak a pohár szélén. Elmosolyodik, aztán pillantásával elidőzik a férfi arcán, szemein és a felajánlott testen.
- Na és ha nem szeretnék pingvineset játszani, megfosztasz a társaságodtól? - kérdezi két korty között. Kíváncsian és a szemében az ellenkezés teljes hiánya nélkül várja a választ.
Nem az a lány ő, a híresztelésekkel ellentétben Ardai óta nem, hogy a fél világ, de még két pasi sem ment át rajta. Főleg nem egy fesztiválon.

ezek a viharok nagyon kedvesek kár, hogy pénzt nem szállítanak

Dani

Myra!

Én is, én is *sorba áll gyümiért*

Meghalok egy kávéért ._.

Én lassan végzek, de a kávé... *Danira pislog*

Hozz nekem...légyszi

Engem ássatok el!

Takács Milán Dániel - 2019.09.12. 17:48


Légyszi

Emir
szépmosoly

Szép a mosolya. Ismerős. Myrát is mosolygásra készteti és igazából azon ritka alkalmak közé tartozik ez az eset, amikor erősen elgondolkodik, miért is nem él a lehetőséggel. Talán jobb lenne az estéjük, ha nem itt üldögélnének és próbálnák élvezni azt, amiért mások teljesen megőrülnek.
- Szóval - vigyorodik el és közelebb ülve kezét nyújtja az ingért. Figyelemmel kíséri, két korty között másfelé is elkalandozik a tekintete. Formás karjaiból ítélve biztosan sportol valamit. Talán kviddicsező? Nem lepődne meg, ő maga is a muglik közt tölti szabadidejét.
- Egy igazi lovag vagy. Egyébként tényleg, még egy fesztiválon sem ajánlották fel az ingüket - szemöldökét összevonva gondol vissza a nyárra. Valójában elég sértő, annak ellenére, hogy többen is megállították közös szelfiért és volt, aki szintén az AMS-ről érkezett, sosem közeledtek hozzá így.
- Myra. Nagyon örvendek - szépen mosolyog, mint egy törékeny baba, de a kézfogása erős. Megtanították a hímnemű csapattársai, milyen az a normális kézfogás.
Összehúzza vállán a kapott inget és fejét a bódé helyett a férfi vállára dönti. Így tökéletesen rálát arra a fényorgiára, amit a másik figyel. Útban van, ezért Emir karját saját vállára húzza.
- Azt gondoltam, ha ebből kettőt megiszok, majd több kedvem lesz ott bulizni - mondja miközben a magasba emeli a feles poharat, benne a bordó lötyivel, másik kezével pedig a táncoló tömegre mutat. Italán áttetszik az égen cikázó fény, Myra pedig mosolyog. - Te csak alkoholmenteset iszol? - fejét kissé a férfi felé fordítja, bár ebben a helyzetben kissé nehézkes és orra szinte az arcát súrolja.

A levelek mennek instára, vagy hogy Thomas elás mindenkit?

Emir
szépmosoly

Maga sem tudja sokszor, mit akar. Bonyolult, mégis egyszerű lett minden. Tartani próbálja a saját maga által kreált kis határokat, de minek? Kinek a véleménye számít? Itt hiába nézegeti a pohárkáját, attól még nem fog felpörögni annyira, hogy ezt tovább élvezze. Menjen haza, vagy töltse ezzel a nem éppen minden sarkon felbukkanó férfival az estét? Valószínűleg tudna magára vigyázni, ha bajba kerülne. Valószínűleg ennyi pletyka és újságban megjelent kép után nem érezné magát rossz életűnek.
Ott, ahol megcirógatja a karját egy kissé félrecsúszik az ing, Myra pedig beleborzong. Tagadhatatlanul vonzódik Emirhez és nem csak fizikailag. Az a néhány perc, amiben kiderült, hogy lovagias és nem részeges, megfogta.
Az allergia szó hallatán felvonja szemöldökét. Jó, jó, hallott róla, hogy vannak ilyen furcsa emberek, de hogy ők tényleg léteznek is? Elhúzza a száját. Nem mintha a lány túlzásba vinné, az ő életvitelébe nem fér bele a rendszeres italozás, de mégis, néha olyan jól tud esni.
Mondana rá valamit, kifaggatná, milyen így és nincsenek-e benne gátak, de valami sokkal jobban lefoglalja. Kellemes bizsergés indul a feje búbjából lefelé, ajkán érzi a férfi leheletét. Elmerül a már-már természetellenesen kék szemekben. Kezéből valahol félúton eltűnik a pohár, csak a sört szorongatja, s a végszóra felszabadult kezét a borostás archoz emeli. Alig érintve simít rajta végig mielőtt lehunyná szemét. Előbb orrával böki meg a másikét, majd finoman, de végig határozottan, a folytatás tudatában csókolja meg. Felesleges ellenkezni, senkit nem érdekel, ők mit csinálnak a sötétben és jelen pillanatban Myrát sem az, ami körülöttük zajlik. Csak a férfi és az érintése.

Emir
szépmosoly

Évekig élt úgy egy kapcsolatban, hogy nem élte ki a fiatalságát. A kamaszkort, a szerelmeket, az egy éjszakáig tartó románcokat. Nincs rá igénye, hogy utóbbiból húzogassa a strigulákat és ettől érezze magát boldognak.
Most azonban erre van igénye. Valaki olyannal tölteni az éjszakát, akivel talán nem bánja meg. Aki könnyen leveszi a lábáról ajkai szép vonalaival és tekintetével.
Ahogy hozzáér arcához és megcsókolja, valami különös érzés fut végig egész testén. Úgy csókolja, mintha nem csak az estének és a koncerteknek lenne vége, de a világnak is. Rég érezte ezt, rég vágyott bármire ilyen nagyon.
Félmosollyal az arcán pillant a mellette ülőre. Megvonja a vállát, aztán beleiszik a sörbe. A két ital közül valamit azért csak sikerült megmenteni, a másik már rég a talajé. Kis részeges növények.
- Gondoltam megnézem, kik játszanak a többi színpadon, aztán hazaszivárgok - von vállat, mintha az előbb nem történt volna semmi kettejük között. Csak egy kicsit kéreti magát, csak picit játszik.
- Hacsak nem tudsz jobb programot ajánlani - teszi hozzá elvigyorodva a pohara felett.

Emir
szépmosoly

Kedveli a nevetését. Tekintetét vonzza a felvillanó hófehér fogsor, ő maga is mosolyog. Legszívesebben tényleg hazament volna, még azelőtt, hogy a véletlennek köszönhetően összetalálkoztak. Most már egészen más irányba indulna, nem a koncertek és az otthona felé.
- Nyugisabbat, mint egy koncert? - vigyorog, de nem áll ellen. Megfogja a férfi kezét, majd egy pillanatra megkapaszkodik karjában. Nem részeg, de a hirtelen felállásoktól akár egy pohárka után is képes megszédülni.
Leporolja fenekét, aztán összehúzza magán a kölcsönbe kapott inget. Kicsit melegebb lett, mikor egymás karjában ücsörögtek, de most a szellő átfúj a vékony anyagokon.
Jobbját Emir mellkasára helyezi, ujjaival finoman cirógatja miközben hallgatja. Sátor. Olyasmi, ami kicsit sem Myra stílusa, csak kirándulások alkalmával alszik el benne, vagy ha kellően elfáradt és kiütötte magát az adott fesztiválon.
A feltett kérdésre azonban felszökik a szemöldöke, ajkai pedig lassacskán mosolyra húzódnak. Lassan szabadul a másik karjából, hátralép egyet. Válasz helyett elhúzza az oldalát fedő kardigánt, ott pedig megmutatja magát a kis cikesz. Szárnyait finoman rebegteti.
- Talán elég jól ismerem - teszi hozzá, majd visszahúzza a védelmet nyújtó ruhákat. Bogolyfalva és az ottani élet...most a munka, a gyerekek jutnak eszébe, de gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Kezét a férfiéba csúsztatja és várja, hogy vezesse.

Emir
szépmosoly

Sosem lehet igazán megszokni, hogy bárhol, bármikor felbukkanhat valaki, aki ugyanabból a környezetből jött, ahonnan ő, mégis jó érzés, hisz egy kicsit olyan, mintha egy közös kis titkuk lenne a többi ember között.
Már elengedte a dolgot, hogy valahonnan ismeri a férfit, úgy gondolja, hogy biztos csak véletlen és keveri valakivel. Ezek a külföldiek egyébként is annyira egyformák tudnak lenni... Bár Magyarországon Myra is külföldi még ennyi év után is.
- Mutasd az utat - mosolyogva bök fejével az útra a bódé mögött és úgy fogja a másik kezét, hogy a tömegen átvágva se veszítsék el egymást. Nem esne pánikba, hogy nem jött össze az este, de azért na, ha már eddig eljutottak, ne a odavezető út legyen az akadály.
Ahogy lépnek kettőt, valami szokatlanba ütköznek. Az életében csak rövid ideje jelentek meg a fotósok, akik az életével foglalkoznak, nem a sportkarrierjével és a fotósok, akik a szép pofijára és pózaira kíváncsiak. Nincs hozzászokva, hogy bulizás közben egy számára idegen emberrel állítsák meg. Kell néhány másodperc, hogy felfogja, mi is történik, és hogy továbbra is kézen fogva ácsorognak azok előtt, akik a nevükön szólítják Emirt. Ja, hogy ő ismert?
Kérdésekkel bombázzák, Myra pedig, hogy őszinték legyünk, élvezi a felhajtást. Aki ebben nőtt fel és most érzi magát a pályáján, az szívesen dobálja a haját az erre éhező idiótáknak.
Neki ez csak jó, holnap megint a nevét olvashatja itt-ott megjelenő cikkekben és instagram posztokban, aztán ha még arra is rájön, éppen kivel lesz hírbe hozva, boldognak lesz mondható az élménye.
Végül felveszi a férfi ritmusát, nem esik nehezére követni a nagy lépéseket, de most már igazán megérkezhetnének.
- Tudom már, ki vagy! Pár hete ugyanott voltunk fotózáson, a többi lány totál megőrült érted - sörért emeli homlokához, mintha rácsapna meglepetésében. - Nem tudtalak hova rakni. Azért köszi, ezzel a kis közjátékkal dobtál a karrieremen - neveti el magát. Komolyan is gondolja, meg nem is, hisz nem ez volt a cél.

haló emberek

Emir
szépmosoly

Nem hinné, hogy ezzel így betalál, de azonnal érezhető a felhúzott fal kettejük között. Ennek ellenére követi a sátorokhoz, ahol Myra nagy valószínűséggel pillanatok alatt elveszne és egész éjjel keresné, melyik az ő sátra. Ezek a muglik...
Amikor felszabadul a keze, belekortyol italába és még útközben beledobja a maradékot egy szemetesbe. Semmit sem érez abból a kevéske alkoholból, amit fogyasztott, de még részegen is látná, hogy valami nagyon nincs rendben.
Visszamosolyog, majd belép a tértágított "lakásba". Egész otthonosnak tűnik egy fesztiválra, ha pedig már eljöttek eddig, az nyilvánvaló, hogy megnézi a belsejét is.
Leveszi tornacipőjét, katonás sorba állítja a többi mellé, majd végig tapintja az őt körülvevő anyagokat. Női szokás, semmi különös. Ahogy beengedi a háló részbe, lassan mindent megnéz, próbálja leszűrni, milyen a férfi valójában.
- Imádom a varázslatot - sóhajt fel és közelebb sétál Emirhez. - Nézd, én nem azért jöttem el veled, mert híres vagy - a kérdésre nem reagál, nem kér semmit, rajta kívül. Hasznos volt és tagadhatatlanul szereti, ha egóját simogatják, vagy épp alázni próbálják, ebben az esetben viszont egészen másról van szó. Hosszú ideje az első férfi, aki tényleg vonzza és nem csak tetszelegni jó vele.
- De, ha neked úgy jobb, tök kényelmesnek tűnik az ágyad, ledőlhetünk csak beszélgetni is. Vagy akár haza is hoppanálhatok - vállat von, azért tartása még van.

Várffy

Összesűrűsödtek a dolgok az életében, mindig van hova menni, előkészítőből edzésre, edzés után fotózásra, fotózásról fontos emberekkel való vacsorára. De élvezi, pörög ezerrel.
Most egy olyan érdekes tárgyalásra tér be a kaszinóba, ami egyszerre vált ki belőle kíváncsiságot és ellenszenvet. A férfival való kapcsolata olyan semmilyen, ismerik egymást egy ideje, a munkásságát elismeri, emberileg azonban több rosszat hallott róla, mint jót.
- Szia! Bocs a késésért, edzésről jöttem - mosolyogva lép az asztalhoz, ahol az ismerős férfi várakozik.

Emir
szépmosoly

Hirtelen furcsa érzések kezdenek kavarogni benne, most már jobbnak látja az indulást. Már rég el kellett volna mennie, még az elején ahelyett, hogy megállt a pultnál italokért.
Ajkát beharapva ácsorog még egy ideig, amíg a férfi határozottan ki nem jelenti, hogy verje ki a fejéből a távozást. Szemöldöke felemelkedik, az egója dolgozni kezd. Átfut fején a gondolat, hogy odalép és felpofozza, mert semmi joga hozzá, hogy tárgyként kezelje. Össze kell szorítania fogsorát, a mosoly most nem hatja meg.
Kell ez? Egy ismeretlen ágyában akar aludni, akiről azt sem tudja, mit gondol komolyan? Csak egy sokadik csitrinek gondolja, aki oda meg vissza van tőle. Eljátszani bárki el tudja, hogy lövése sincs, ki ő.
Nem, neki is jár egy jó este. Félreteszi egóját és a saját érdekében lép lassan közelebb. A néhány lépés alatt ledobja a földre Emir ingét és vele együtt a vékony kardigánját is.
Kezeit a hasának ütköző kobakra helyezi, finoman túr a sötét tincsekbe. Arcára mosoly ül és mintha az előző érzések egy pillanat alatt felszívódtak volna. Élvezi érintéseit, majd a vesébe látó pillantása pont olyan, amire azt mondják, "bumm, terhes".
- Senkinek nem fogom elmondani, ha te sem - huncut mosoly bújik meg ajka szélében. Jobbjával tovább simogatja tarkóját és haját, szabad kezét pedig arcához emeli. Megsimogatja, körberajzolja hüvelykujjával vonásait, s végül ajkán is végighúzza ujját, mielőtt még lehajolna hozzá. Gyengéden csókolja meg, az éjszakát ki szeretné élvezni és nem csak lerendezni.

Várffy

Lepakolja, amire nincs szüksége és helyet foglal a férfival szemben. Nemet int az italra, inkább arra kíváncsi, miért is lett ide hívva.
- Vagy úgy. Seprűreklám - szemöldöke megemelkedik, elgondolkodva dől hátra. Kezeit egymásra téve az asztalon pihenteti.
Úgy tesz, mint aki elhiszi ezt a dumát. Azt azonban még a kviddicsben nem jártasok is tudják, hogy az arc ellenére a nevükkel illetett járművek elég jó értékelést szoktak kapni, nem lehetne rossz reklám.
- Mit profitálnék belőle? - teszi fel a legfontosabb kérdést. - Próbaidő nélkül nem adom hozzá az arcom. Meg tudnád mutatni, milyen?

Várffy

A pénz nem számít. A családja bármikor támogatná, ha arról lenne szó, hogy magát nem tudja ellátni. Az az összeg azonban tényleg nem kevés azért, hogy a szép pofiját adja hozzá.
- Pont veled? - halkan nevet fel és kétkedve néz a férfira. Talán nem is akkora tuskó, mint mondják. Kinézetre majdnem olyan, aki még be is jönne a lánynak, ha vonzanák a kviddicsezők.
- Komolyan belevágtatok, szép - az elkészítés hallatán elismerően bólint. Lelki szemei előtt meg is elevenedik a tökéletes seprű, a tökéletes formával, a kezébe illő anyagból.
Kíváncsian pillant a dobozba, ami feltárul előtte és elé tárul maga a tökéletesség. Elmosolyodik, szinte megbabonázva figyeli a seprűt. Egyes lányokat a cipők vesznek le a lábukról, őt a seprűk...
- Csodálatos - illeti egyetlen szóval miközben kiveszi a dobozból és felállva alaposan megnézi elejétől a végééig, minden egyes szálat és festékvonást.
- Legyen. Benne vagyok.

Várffy

- Meglesz annak is az ideje - jelenti ki elégedetten.
Bólint, a seprűt pedig óvatosan még utoljára megsimogatja a dobozba visszatéve. Már nem ül vissza, hanem összeszedi a holmiját és visszacsúsztatja a papírokat.
- Hozd magaddal holnap, én hozom az ügyvédem. Találkozzunk hétkor, de inkább a pubban - még megvárja, míg a másik rábólint, mert mást nem nagyon tud tenni, aztán kezet nyújt. Ez egy sikeres közös munka kezdete.

//Köszönöm ^^//