Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Erre a mondatra elmosolyodik és bennem meg felvillan a kép, ahogy egy levélvágó kés uralma alá hajtja az összes többi kést, és mint egy diktátor igazi beszédet mond és szónokol. Annyi bizonyos, hogy nem KÉSlekedik. Még jó, hogy Shayleen legalább egy fokkal normálisabb, mint én, így szimplán mulatságosnak tartja ezt a kijelentést.
- Legközelebb vigyázz magadra jobban. Ha gondolod, megmutatom a tökéletes technikát - próbálja nem elviccelni a dolgot, de nehezére esik. Elvégre tényleg kifejezett tehetségre vall, ha valaki még így is képes elvágni a saját tenyerét (!). Mindenesetre a seb ellátva, vér nagyjából eltüntetve és mázli, hogy nem folyt rá a csinos estélyire. Apropó, mire ez a felhajtás? Mielőtt megkérdezné, inkább másra terelődik a szó.
Nagyon lereagálni nem tudja, hogy a másik kedvesnek tartja. Sohasem biztos magában, hiszen nagyon sokszor mogorva, attól függetlenül is, hogy manapság már nem a betegsége határozza meg aktuális hangulatát. Egyébként, ha már itt tartanak, lehet, hogy érdemes lesz elárulnia egy s mást, hogy Emily tényleg elhiggye, hogy nem ő a hibás.
- Kérlek, ne ostorozd magad! - automatikusan nyúl a lány ép kezéért, hogy saját tenyerébe zárja. A vékony ujjak finoman fonódnak Emily kézfejére és egy apró szorítást is érezhet, ami biztatás akar lenni. - Adrian nincs jól. Ez valahol az én hibám is, mert miattam lettünk ilyen elcseszettek - ő, aki soha nem káromkodik, most megteszi, igaz ez valami egészen light-os verzió. Hatalmas barna szemei a lány íriszeibe fúródnak, úgy folytatja tovább. - A létező legjobb választás voltál neki, mert szelíd vagy és kedves. Gondoskodtál róla akkor is, mikor én nem tudtam és ezért soha nem lehetek elég hálás neked - ha valaki kérdezné, miért tartják jámbornak, naivnak, jólelkűnek és egy szentnek, akkor ezután már tudja a választ. Képtelen rosszat feltételezni másokról, az pedig őt viseli meg a legjobban, ha egy ártatlan, jó lélek esik áldozatul egy érzelmi viharban. Mert Adrian-ben az dúlt. És ezt most Emily sínylette meg.
- Ezer örömmel beszélgetek veled - hangja lágyan cseng és nyomatékosítva szavait egy széket magának is odahúz, hogy le tudjon ülni a lánnyal szemben. Épp csak keresztbe veti lábát, mikor felmerül a legutóbbi incidens. Összepréseli ajkait és hirtelen nem tudja, hol kezdje. - Jól vagyok, köszönöm - ezután lesüti a szemét és egy mély levegőt kell vennie, hogy képes legyen folytatni. - Tudod, én annak idején anorexiás voltam. Nagyon súlyos volt az állapotom, többször jósoltak az orvosok korai halált és túl sokáig voltam kórházi termekben és szobákban. Adrian az egész gyermekkorát és fiatal felnőttkorát úgy töltötte mellettem, hogy én tulajdonképpen haldokoltam. Nem tudom neked elmagyarázni, ami akkor zajlott bennem, nem is hiszem, hogy megértenéd - oldalra pillant az alvó fiúk felé, majd folytatja, ugyanolyan halkan, ahogy eddig beszélt. - Amikor azt mondtad, hogy éhezett és a húgodat is éheztették... Bennem csak egyszerűen elpattant valami. Tudom, ez teljesen más volt, mint az enyém, de a gondolattól egyszerűen pánikba estem. Nem tudtam... Kordában tartani az érzéseimet - nagyon ritkán beszél bármennyit is erről, bár hozzáteszem, ez csak a felszín kapargatása. A valóban lezajló érzéseiről senki sem tud. Sem Aiden, sem Adrian, sem egyetlen volt pszichiátere. A naplója az egyetlen tanú, aki tettestársként őrzi a benne rejlő végtelen sötétséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Épp a banánokat szemlélgeti, hogy egyébként milyen szépek, milyen kívánatosak és bizonyára milyen finomak. Mégis, egy pillanatra bevillannak az emlékek. Kalóriatáblázat, cukor, étvágy, éhezés, ahogyan eltolja magától ezeket az ételeket. Mintha csak megégette volna kezét, úgy húzza el jobbját és inkább a barackok felé terelődik figyelme. Valamiféle meghatározhatatlan érzés keríti hatalmába, ami semmi jóval nem kecsegtet. Márpedig ezek után tényleg nem tudná jóízűen megenni azokat a banánokat. Épp csak belemerülne a saját sötétségébe, mikor egy ismerős, eleven hang üti meg a fülét. Ebben a reggeli borongós időben teljesen életidegen ez a pörgés és jókedv, így hát Shayleen sem tud mit kezdeni vele elsőre.
- Szervusz - igyekszik meglepődését egy kedves mosollyal leplezni és talán szakmai ártalom, hogy egyből Theory tenyere felé vándorol tekintete, hogy lássa, hogy van. Kötést már nem visel és igazából különösebben nem is látszik rajta semmi, már amennyit ennyi idő alatt, alapos vizsgálat nélkül meg tudna állapítani. Elvégre az emberek többsége nem a tenyerét maga előtt mutogatva járkál - érdekes is lenne, ha így lenne. Érdeklődve figyeli, ahogy a rellonos jó kedélyűen válogat a gyümölcsök közül, s bár a banánt képtelen megvenni, azért a barackot csak elvinné... - Nem gyapjas? Úgy érted kopasz barack? - hitetlenül nevet fel a lány, mert erre igazán nem számított. Még hogy gyapjas... Hát ezt se hallotta még az őszi barackra. De hát minden nap tanul valamit az ember. - Én viszont nemcsak a nektarinból, hanem az őszi barackból is szeretnék kérni. Illetve úgy látom, hogy van ott alma is. A zöld, savanykásabból kérnék még három-négy nagyobbat - felbátorodva Theory-n ő is bevásárol, bár lehet kissé túlzásba viszi. Mikor eszik ő meg ennyi mindent? Mondjuk nem egy napra szánja, de akkor is. Akárhogy is, a lány berobbanása némiképp visszabillentette a normál egyensúlyába, a régi kísértetek tovatűntek.
- Sajtot? Igen, kicsit arrébb van egy nagyon kedves idős úr, nála vettem eddig a legfinomabb sajtokat - Józsi bácsi a világ legjóindulatúbb, legkedvesebb, legaranyosabb örege. És, ha ez nem lenne elég, remek humora és fiatal korára emlékeztető csintalan mosolya van. Mintha a kor csak testben járna el felette, lélekben nem. Mikor az asszony mindent becsomagol nekik, akkor kifizeti a saját részét és megvárja, hogy a rellonos is így tegyen, csak utána szólal meg. - Gyere, elkísérlek. Hogy van a kezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Shayleen meglepetten néz a lányra. Ezek szerint kvibli lenne? Vagy hogy érti? Mivel alapvetően tapintatlanságnak érezni feltenni a kérdést, így inkább csak némán bólint egy pár másodperc múlva. Félreértés ne essék, akár kvibli, akár a világ legnagyobb varázslója, mindez nem befolyásol semmit. Se jobb, se rosszabb ember nem lesz tőle. Aztán végül Emily magától fejti ki, mi a helyzet. Így már azért valamivel értelmesebben biccent, de nem firtatja a dolgot. Sejti, mennyi problémája lehetett ebből a lánynak, nem fogja bolygatni, ha nem muszáj.
- Hogy lennél már az? - szinte felháborodik a kijelentésen, látszik is arcán a hirtelen megjelenő feldúltság. Hogy gondolhatja, hogy nem szuper csajszi? - Aki ilyesmit mond, az nem normális. Nincs veled az ég világon semmi probléma. És, ha volna is, akkor sem volna joga senkinek ahhoz, hogy éreztesse veled - ez a fajta mélyről jövő indulat persze a saját sérelmeiből táplálkozik. Hányszor is érezte úgy, hogy nem elég? A család selejtje, akit rejtegetni kell, akit szégyellnek és, akin állandóan megy a vita, hogy ki miatt lett ilyen. Rémes. Ebben élt, ebben nőtt fel és azóta is azon dolgozik, hogy valamiképp a totális katasztrófát elviselhető abnormalitássá formálja.
- Ugyan, dehogy is - hitetlenül szakad fel belőle egyetlen nevetésfoszlány, miközben legyint egyet. Hogyisne! - Adrian miattam lett ilyen. Nem akarhat maga mellé olyan embert, mint én - a határozottsága már-már csodálatra méltó lenne, ha nem lenne ennyire pejoratív önmagára nézve. Mert egyébként hihetetlen, milyen könnyedén jelenti ki, hogy minden az ő hibája. Ezt annak idején a pszichiáterének is elmondta egyik komolyabb kirohanása alkalmával. A nő persze számított arra, hogy Shayleen mindenért IS magát hibáztatja majd, de ilyesfajta öngyűlöletet még ő sem tudott elképzelni. Ez persze azóta alakult, de a lányban továbbra is úgy él gyermekkoruk, mint a családcsonkítás iskolapéldája.
- Nagyon szerencsés, hogy mellette áll az, akit szeret - bár reagált volna a gondolatok első részére is, amikor a klinika szóba kerül, hirtelen ő is visszarepül évekkel korábbra. Ha nagyon erősen koncentrál, még mindig érzi a nyelőcsövét felsértő csövet, amivel etették, ahogyan kényszerítették. A folyamatos infúzió és felügyelet, a sürgő orvosok, akik az életéért küzdöttek. Nyel egyet és megkönnyebbül, hogy már csak az emlékeiből tudja felidézni e mozzanat fájdalmát. - Nagyon sokan nem jönnek ki onnan. Azok a szerencsések, akik mégis, pedig vagy megállnak a lábukon, vagy visszakerülnek oda. Kétszer jöttem ki, nem akarom harmadjára is átélni. Remélem, hogy hamarosan ő is felépül - szemei olyan őszintén csillognak, mint még tán soha, pedig ő sohasem hazudik. Íriszeiből erőt és kitartást sugároz, némi reménnyel vegyítve, mert ez az, amire igazán nagy szükség van ilyenkor. Ha van, aki fogja az ember kezét ezekben a nehéz időkben, a szó szerint sorsdöntő pillanatokban, akkor képes vagy újra felállni és tovább menni. De ehhez hit is kell. Kell, hogy ne add fel akkor sem, amikor hullámvölgybe kerülsz.
- Köszönöm, hogy gondoskodtál róla, mikor én nem tettem - megszorítja a lány kezeit és szemeibe könny gyűlik. - Talán az öcsém soha nem lesz képes megbocsájtani nekem mindezért, de igyekszem jóvá tenni, amit csak lehet. Minden nap ezen fogok dolgozni - elszántsága meglepő, hisz mindketten hibáztak testvéri kapcsolatukban. A fiú sem tökéletes, nem minden Shayleen hibája. Mily meglepő is lenne, ha végre egyszer elfogadná ezt...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hogy kicsit kiszakadjon a Gyengélkedőből, úgy dönt, engedélyez magának egy fél óra szünetet - és közben nagyon reménykedik benne, hogy nem mindenki most akar meghalni. Ha mégis, nos, bocsi srácok, sz.pó van. Épp csak befordul a folyosón, mikor az egyik festmény szó szerint leesik a képkeret alá a nevetéstől. Nem érti, mi lehet ennyire vicces, bár mint tudjuk, ezek a freskók anélkül is roppant vígak, hogy okuk lenne rá. Ahogy előrébb sétál, megpillantja a derültség okát. Egy diák - talán lány? - papírzacskóval a fején ücsörög a semmi közepén egy táblát szorongatva. Shayleen, ha eddig azt hitte, már mindent látott, most visszavonja. Kötelességének érzi, hogy odamenjen a fiúhoz és tegyen... Valamit. Nem feltétlenül akármit, de valamit.
- Figyelj csak, tök jó ez a zacsi, de az orrod is olyan - nos, ha ő most épp meg akarta vigasztalni Theont, hát baromi rosszul látott hozzá. Nem elég, hogy szerencsétlen gusztustalan, gennyes kelésekkel a fején él és létezik és végső elkeseredésében képes egy Burger Kinges (tényleg az!) zacskót a fejére húzni, de még a kilógó testrészeit is kritika éri. Szerintem ennél szomorúbb nem is lehetne semmi, talán csak az, ha egy kecske elől elvennék a répáját. Mondjuk nem tudom, miért pont kecske és répa, de mondjuk legyen így. - Ki csinálta ezt veled? - elhúzza száját, de nem mer a zacskóért nyúlni. Valószínűleg a rellonos sem viccből tartja a fején és tényleg komoly lehet a dolog. Bár őszintén? Egy zacskónál még a rideg valóság is jobb lehet, legalábbis Shayleen képzeletében mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bár nem feltétlenül logikus, hogy legyen idekint hús vagy sajt, valahol a piac ezt is magába foglalja. Minden van. Ha valaki ide jön, végre tud hajtani egy komplett bevásárlást is akár, semmi sem tántoríthatja el - még az is lehet, hogy a húspult mellett új cipőt is talál.
Mindketten fizetnek és el is indulnak a sajtok felé. Theory köszönetére csak biccent egyet és megvonja a vállát. Igazán ráér, főleg azóta az incidens óta. Emlékszik, hogy a lány mesélte, milyen viharos a viszonya ikrével, most pedig, bár eddig mindig jól megvoltak Adriannel, az olyannyira féltett kapcsuk megtört. Tudja, hogy beszélnie kéne testvérével, tudja, hogy nagyon durván túllőtt a célon, de nem akarta. Egyszerűen csak elpattant benne valami, ami annyi éven keresztül feszítette és nyomta belülről. Törvényszerű volt, hogy egyszer csak kiszakadjon belőle. Épp még mélyebbre merülne gondolataiban, mikor Theory szinte szó szerint az arcába nyomja tenyerét. Ekkor ocsúdik fel, hogy egyébként beszélgetést kezdeményezett a másikkal. - Ó, és tényleg, nagyon szép. Lehet, hogy lesz egy kis nyoma, de az mindenképp lett volna - elmosolyodik, bár tekintetéből még mindig süt, hogy pillanatokkal ezelőtt teljesen máshol járt. Addig jó, míg ezt a teljesen mást nem tudja senki. Folytatják útjukat és Theory rengeteg mindent borít a nyakába, leginkább kérdéseket, amire fogalma sincs tud-e és, ha tud, akar-e válaszolni. Persze a rellonos nyitva hagyja a menekülőutat, mondván nem kötelező választ adnia. Amúgy is tisztában van vele, de valamiért úgy érzi, hogy ideje felvállalnia azt, aki ő valójában. Nincs értelme tovább titkolóznia.
- Nem mindig szeretem a banánt. Alig pár éve gyógyultam ki egy komoly betegségből és néha még vissza-visszatér a kísértete - bár nem mondja ki, hogy anorexiás volt, a lány könnyedén rájöhet, hogy a szavak mögött ez bújik meg. Shayleen már van annyira bátor, hogy ki merje mondani, beteg volt, de ahhoz még gyáva, hogy meg is nevezze. - Egyébként meg összevesztem a testvéremmel. Emlékszel? Meséltem, hogy van egy öcsém. Nos... Azt hiszem valamit nagyon elrontottam és nem tudom, hogyan hozzam helyre - elhúzza száját, ahogy bevillan a rendelőben történtek emlékképe. És téged is. Egész teste beleborzong a gondolatba, hogy majdnem képes volt kimondani ezt. És ami ezután jött, az csak még rosszabb lehetett. Bárcsak elfelejthetné azt a napot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Be kell vallja, teljesen megilletődik, ahogy a Burger King-es zacskó ránéz. Nem kárörvendő vagy gonoszkodó típus, de muszáj beharapnia alsó ajkát, nehogy kiszakadjon egy apró nevetésfoszlány. Szegény áldozatnak most megértésre és egy segítő kézre van szüksége, nem pedig egy freskókhoz hasonló goromba kinevetésre. Csak hát, nehéz, ha az ember egy zacskóval beszél.
- Óóó - érti meg rögtön, mi is a baleset oka. Csak az a gond, hogy amit Theon logikus kezdésnek és egyben magyarázatnak tekint, az nem teljesen elégíti ki a lány kíváncsiságát. Mégis ki csinálna ilyesmit? Nem hülye, egy rellonossal él egy fedél alatt lassan egy éve, sőt mi több, ugyanez a rellonos sokkal régebb óta boldogítja mindennapjait. Tisztában van azzal, hogy mik mennek a zöldeknél, de azért ilyen messzire nem szoktak elmenni. Biztosan van valami oka. Persze ez most nem releváns, hiszen a következményt kell megszüntetni, de mi lenne, ha legközelebb inkább megelőzné? Csoda.
- És mondd csak, ez a... Bufi. Miért csinálta ezt veled? - az ezer millió dolláros kérdés. Még az is kisülhet, hogy régóta piszkálódnak, csak ezúttal eldurvult a dolog. Vagy Theon tényleg olyan angyalbőrbe bújt ördög, mint ahogy ikre leírta. - Jelentetted a házvezetődnek? - ez meg ugye a másik kérdés. Simán felelősségre vonhatják a rendbontót és így némi elégtételt is nyerhet a fiú, hogy bár így kell léteznie pár napig, azért mindennek megvan a következménye.
Óvatosan a zacskó felé nyúl - csak semmi hirtelen mozdulat - és megpróbálja picit lehúzni a srácról a zacsit. Gyógyító, csak tud mondani valami értelmeset neki, hogy ne kelljen így járkálnia. Szóval megpróbál belesni a papír alá, már amennyiben a másik hagyja. Így utólag lehet jobban járt volna, ha egy gyors mozdulattal lerántja a fejéről. Olyan ez, mint a gyanta: minél lassabban csinálod, annál fájdalmasabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Shayleent természetesen nyomasztják a történtek. Főleg azért, mert Emily-nek fogalma sincs, mi történt azután, hogy ő és Will kiléptek a szobából. Tulajdonképpen akkor szabadult el az igazi pokol, merthogy a lány egészen egyszerűen ideg összeroppanást kaphatott, még ha csak gyengébbet is. Olyasmiket vágott Adrian fejéhez, amit sohasem akart, egyszerűen csak az évek alatt felgyűlt fájdalom, elnyomás, düh és harag egyszerre szakadt ki belőle. Bár ne így történt volna, bár ne velük! De talán még mindig jobb, hogy Adrian volt vele abban a pillanatban.
- Tudom, de... Én nagyon goromba voltam vele. Nem voltál ott, nem értheted, fogalmad sincs, miket vágtam a fejéhez, de nem is gondolom úgy! Csak egyszerűen valami eltört bennem és én... Én... - a szája elé kapja a kezét, ahogy visszaemlékszik. Kimondta, mennyi mindent gyűlöl, kimondta, ami egész addig nyomasztotta és az utolsó pillanatban, amikor már tényleg minden összedőlni látszott, félbehagyta a gondolatot. Sírt, kétségbeesett, nem tudta mit tegyen, miközben a maró, igazságtalan és igaztalan mondat befejezése ott ült ajkain. És téged is. Libabőrös lesz a karja, ahogy eszébe jut Adrian elszörnyedt arca, ahogy eltorzul. Az események pedig olyan gyorsan történtek. A szike a kezében, hogy képes lett volna saját testvére előtt bántani magát fizikálisan... Az annyira vágyott támaszték nélküli életet végre megkapta. És fogalma sincs, hogy hova fog érkezni így, hogy ezzel együtt minden talaj kicsúszott a lábai alól. Még Aidennek sem merte megírni a történteket, bár ki tudja, Adrian beszélt-e róla neki.
- Tudom, hogy az. És annyira szeretem! De azt is tudom, hogy hogyan élte az életét mellettem és most hogyan éli. Ez így nincs jól... - bár megfogadta, hogy abbahagyja az önostorozást, könnyebb azt mondani, mint csinálni. Amikor minden nap érzi, hogy Adrian úgy lépked mellette, mintha üvegszilánkok lennének a padlón, minden nap azzal a tudattal közeledik felé, hogy újra beteg lesz és akkor... Nagyon nehéz ez neki. Persze, alapvetően tudja, hogy öccse egy remek ember, sőt még ezzel együtt is az, hogy Shayleen mellett szinte sohasem bontakozik ki. De talán majd egyszer...
- Mellettem is lett volna, ha nem lököm el magamtól. De szerencsére azóta már... - elmosolyodik és hirtelen melegség önti el testét. Ha Aidenre gondol, egyszerűen nem tud mást tenni, csak mosolyogni. Hihetetlen, milyen sokat kellett várniuk egymásra és aztán mennyire más és csodás volt az egész, mint ahogy azt a lány képzelte. És ennyi idő után ilyen szerelmes! No igen, ez párja érdeme. - Bocsánat, kicsit elkalandoztam - enyhe pír játszik arcán, ami egyértelműen elárulja, hogy az a személy, akiről beszél, nagyon fontos a számára. Ő maga sem hitte volna, hogy megtörténik, de megtörtént. Ő pedig úgy igyekszik, ahogy még soha.
Engedi, hogy Emily megszorítsa a kezét és viszonozza is a gesztust. A nő most neki egy kapaszkodó, és nem igen akaródzik elengednie. Hatalmas bűntudata van, rosszul érzi magát mindenért, amit tett és helyre akarja hozni. De szégyelli bevallani a másiknak, mi mindent mondott a legutóbb. - Akkor örülök - bár egy mosoly ül ki arcára, ez a mosoly valahol keserédes. Emily nem tudhatja, mi történt köztük és lehet, hogy Adrian nem mondta, hogy haragudna, viszont a helyében Shayleen biztos így tenne. De nem akarja elkeseríteni a lányt, nem szabad. Így lesz jó.
- Remélem, hogy barátok maradtok majd és... Talán mi is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nehéz neki erről beszélnie. És itt most nem csupán a betegségéről, hanem Adrianról is, elvégre ő a legfontosabb ember az életében. Tudni, hogy jelenleg nem állnak szóba egymással, sokkal jobban megviseli, mint a tény, hogy visszaeshet a betegségében. Merthogy érzi azt a bizonyos hullámvölgyet, ami érkezni készül és tudja, most kell erősnek lennie. Nem akarja ismét kitenni a családját egy ilyen traumának - család szó alatt pedig nem csak Adrianre, hanem Aidenre is gondol. Kevés igazán jó barátja van, akiért aggódnia kéne, hogy vajon mit fognak majd szólni a romló állapotához, ennek a két embernek a véleményére azonban mindig is adott. Soha többé nem akarja úgy bántani Aident, mint annak idején. Olyan dolgokat mondott neki is, mint a napokban Adriannek... Hogy... Gyűlöllek. Nem, erre most nem szabad gondolnia. Inkább Theory felé fordul és hallgatja a lányt és a véleményét. Kicsit gáz, hogy egy nálánál sokkal fiatalabbtól kér segítséget, de be kell látnunk, hogy az ex-levitás finoman szólva is szociális analfabéta. Amivel alapvetően nincs gond, csak ilyenkor.
- Mondtad valaha majdnem a testvérednek, hogy gyűlölöd? - halkan teszi fel a kérdést és nem is igazán vár választ, hiszen ahogy egy újabb mély levegőt vesz, már folytatja is. - Én majdnem kimondtam. De tudtuk és éreztük mindketten, mi maradt végül bennem. Én nem gondoltam komolyan, csak olyan sok indulat volt bennem... Sosem tudnám őt még csak utálni sem, nemhogy gyűlölni - tekintete szörnyen szomorú, nem sok tartja vissza attól, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán, majd azt ezernyi másik kövesse. De most erősnek kell lennie, ha majd hazaér, telesírhatja a párnáját, sőt, a lakás összes párnáját, de most Theory-ra kell koncentrálnia.
- A sarkon befordulunk és ott lesz - jobbjával maga elé mutat, majd egy picit balra, mert ő már távolról is látni véli az idős uraságot. Reméli, hogy a lány is annyira megkedveli majd a férfit, mint ahogy ő tette. Emlékszik, amikor először ment és kalóriaszegény és zsírszegény sajtot kért, a bácsi nem is tudta, miről van szó. Legalább fél órát vitatkoztak azon, hogy mi az egészségesebb: egy alig zsíros, tehenet vagy kecskét sosem látott sajt, vagy egy valódi alapanyagokból készült, zsíros sajt. Végül megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni és jót nevettek magukon. Természetesen végül Shayleen vásárolt.
- Egyébként hogy-hogy itt tanultok a tesóddal? Arra gondolnék, hogy a szüleitek mondjuk a Beauxbatons-ba vagy a Durmstrangba írattak volna inkább. Hogy esett a választásuk pont a Bagolykőre? - mindig is érdekelte, hogy miért utaznak ilyen sokat. Persze a kérdés számára is adott lenne, ha nem lenne egyértelmű, hogy ő menekült Angliából. Esze ágában sem volt a szüleitől karnyújtásnyira a Roxfortban tanulni. Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Összepréseli ajkait és erre már nem mond semmit. Így is fogalmazhatunk, kiadta a feszültséget. Vajon, ha Adriant kérdeznék meg erről, ő is ezt gondolná? Ilyen egyszerűen? Erősen kétlem. Eközben Emily folyatja, ő pedig csendben próbálja megemészteni a hallottakat. A végén egy aprócska mosoly kúszik fel arcára, bár ő is tudja, hogy közel sem mindig olyan, mint azon a reggelen volt. Mi több, az utóbbi időben egyre kevésbé olyan. A rendelőben történtek óta hihetetlenül sokat rágódik és ez kihat az életstílusára is. Bár a benne fel-felsejlő tiltakozás, hogy újra beteg legyen, egyelőre elegendő tartóerő, már érzi a hullámokat. A fejét kényszeríti a felszínen maradásra, de a hullámok folyton magasabbra törnek és még csak pár, ártatlan kortyot nyelt le belőlük. Próbál Aidenre és Adrianre gondolni, ez adja az erőt, hogy ne akarjon inkább víz alá merülni. Fuldoklom. A gondolat torkára forrasztja a szót, csakhogy megacélozza magát. Nem engedem, hogy megint Te nyerj.
- Szeretném, ha végre normálisan élné az életét. Lehet, hogy nem vagyok annyira szörnyű, mint amilyennek látom magam, de az vitathatatlan tény, hogy nem csak pozitív hatással voltam az öcsémre - a lány, legyen bármily naiv és optimista, beláthatja, hogy Shayleennek igaza van. Bármennyire is igyekszünk jó példát mutatni, főleg testvérként, egyértelműen kimondható, hogy a sok jó mellett bizonyos mértékű rosszat is adunk. Az persze más kérdés, hogy az ex-levitás szerint lényegesen több negatívumot köszönhet az öccse, mint pozitívumot, de nincs kedve beleállni egy meddő vitába ezzel kapcsolatban.
A kijelentésre csak vörösebb színűre vált az arca. Ez egy tagadhatatlan tény, Shayleen még ennyi idő után is fülig szerelmes. Aiden valószínűleg a lány életének végéig ki fogja tudni hozni belőle a piros minden egyes árnyalatát, a lehetőség pedig nem csak szeme előtt fog lebegni, hanem valóban meg is teszi majd. - Tudod... Nekem ő az első. Csak ő félt egy komoly kapcsolattól, én pedig attól, hogy nem vagyok elég jó neki. Amikor másodjára kórházba kerültem, azon az estén... Amikor harminckét kiló voltam... - nyel egyet, ahogy ezt a számot kiejti ajkain. Emily csak sejtheti, mennyire volt csont sovány a lány. Bár nem verseny, feltételezhetően az ő testvére korántsem ment el idáig. - Akkor veszekedtünk és én a szeme láttára estem össze. Bevitt a kórházba, várt rám és velem volt. Befeküdt az ágyamba és nem engedett el. Azelőtt is tudtam, hogy szeretem, de azt hiszem, aznap jöttem csak rá, hogy valójában mennyire - hangja meglepően halk, mintha csak egy titkot mesélne el éppen a másiknak és tulajdonképpen ez így is van. Bár Adrian ott volt az események egy részében, erről sohasem mesélt neki Shayleen. Nem azért, mert titkolózott volna, hanem mert utána összeverekedett a két fiú és már mindegy lett volna. Így hát ez a kettejük titka maradt, ami most már nem csak az övék. Hiszen már Emily is tudja.
- Ennek nagyon örülök. És remélem, hogy sikerül majd megtalálnod azt, aki képes lesz értékelni és megbecsülni téged és a tenyerén hordoz majd - barna szemei melegséget sugároznak, ahogy íriszeit a másikéba fúrja. A kirohanása óta érzi, hogy a súly nagy része eltűnt mellkasáról, azonban egyetlen elrendezetlen dolga még akadt. Adrian.
A barátságuk hallatán megszorítja Emily kezét. Jól jönne valaki, akire számíthat. Talán a lánynál végre megtalálja a számításait. Ahogy mocorgást hall az egyik ágyról, rájön, milyen régóta is ülnek ott. - Akkor még mindenképp beszélünk. Megnézem, mit szimulálnak a gyerekek - rákacsint Emily-re és egy intés kíséretében már sétál az egyik ágyhoz, hogy megtudakolja, jobban van-e a szegény beteg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Shayleen már azelőtt megtanult hazudni, hogy tudta volna, hogyan kell igazat mondani... Elvégre az anorexia megkövetel bizonyos fokú... Önuralmat. Megköveteli azt a képességet, hogy a végtelenségig tudd leplezni mások elől, a tudatlanok elől a betegséged. Szóval mikor Theon azt mondja, hogy nem tudja, a lány szinte azonnal átlát rajta, de úgy tesz, mint aki elhiszi neki. Felesleges lenne kérdőre vonnia a rellonost, elvégre mivel az előzmény nem volt olyan súlyos, hogy az ex-levitás fülébe jusson, valószínűleg nem is olyan eget rengető. Talán csak az elkövetőnek.
- Tudtommal az önbíráskodás semmi jóra nem vezet. Ésszel csináld, amit akarsz, ha kérnem szabad - nem fenyegeti meg, mert minek? Ezek rellonosok, az ilyesmi csak olaj a tűzre, ellenben szükségesnek érzi, hogy figyelmeztesse, ennek még lehetnek következményei. Az a valaki, aki ezt a krémet összekotyvasztotta, nem most jött le a falvédőről és legyen bármilyen tökös Theon, nem biztos, hogy érdemes lenne ujjat húznia vele. Persze láttunk mi már csodákat, de ha csak annyira jó Bufi a pálcaforgatásban, mint a bájitalkeverésben, akkor bizony az elsős nagy bajban van...
Szép lassan kezdi el lehúzni a zacskót a fiú fejéről - talán csak a tudat frusztrálja ennyire, hogy Burger King-es, passz -, amit végül a csúf gyermek nem akadályoz meg. Oh, minő tragédia, így elrondítani egy csodás arcot! Gondolná ezt minden lány, csakhogy Shayleennek fogalma sincs, hogy nézhetett ki a fiú a fekélyek előtt. Így hát megpillantva az arcát, nem tudja leplezni az ösztönös reakcióját. Hátrahőköl és elhúzza a száját. - Remélem nem fertőző - bukik ki belőle, mert előre látja, mekkora balhé lenne belőle, ha az egész iskola így állna a Gyengélkedő ajtaja előtt. A fenébe is! Így már őt is érintheti a tettes megtalálása. - Próbáltad őket eltüntetni? Hogy reagáltak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Csendesen hallgatja a lányt és már nem is érzi olyan hihetetlen nagy borzalomnak a történteket. Persze ők közel sem olyanok, mint a rellonos ikerpár, ők sohasem beszéltek így egymással, nem is gondoltak hasonlót sem, mint ami a legutóbb történt. Olyasféle törés ez most, amilyet soha nem tapasztaltak, náluk nem olyan egyszerű a helyzet, hogy elnézést kérnek és minden rendben. Hogy majd egy ölelés elintézi a dolgot és begyógyítja a sebeket. Sajnos a szíve mélyén tudja, hogy ez ennél sokkal több. A végén azért elmosolyodik. Aranyos Theory naivitása, hisz úgy tűnik, teljesen biztos abban, hogy Shayleen nem követett és nem is követhetne el olyasmit, amivel véglegesen megcsonkítaná érzelmileg Adriant. Csakhogy már megtette. Mindenki életét tönkretette maga körül.
- Remélem igazad van. Megpróbálok vele kibékülni - végül úgy dönt, elég, ha csak ennyit mond. Nem akar ismét hosszasan a saját elbaltázott döntéseiről és elfuserált életéről beszélni. Minden bizonnyal untatná a másikat, meg igazából nem is ismerik annyira jól egymást, hogy az ex-levitás bármit is el akarjon mondani ennél részletesebben.
Ahogy hallgatja az elsőst, szóra nyitná a száját, de a tény, hogy Theory tüntetőleg kijelenti, nem akar róla beszélni, végül belé fojtja a szót. Valahol érthető. Olyan ez, mintha azt kérdezné, mi történt a lánnyal anorexiás évei alatt. Nem akarok róla beszélni. Ez az egyetlen dolog, ami eszébe jut. - Értem - bólint egyet és érleli gondolatai, mielőtt újra megszólalna. Nehéz erre bármit is mondania érdemben, hiszen ő egy senki jelenleg. Egyszer bekötötte a lány kezét és most segít neki sajtot találni. De ennyi. Bármennyire is benne van a tenni akarás, ezen a ponton a jogosultsága meg lett tagadva. - Tudom, hogy nem jelent sokat, de ha bármi probléma van, akkor nyugodtan fordulhatsz hozzám. Igaz, csak a suli gyógyítója vagyok, de hivatalosan is az iskola alkalmazottja, ha bármi van, kiállhatok talán én is értetek - elmosolyodik. Hiába nem részletez semmit a családjukkal kapcsolatban, mivel ennyire fiatalok, a szülők simán eljöhetnek értük és kivehetik őket a Bagolykőből. Jogukban áll, hiszen az ikrek nem nagykorúak, nem dönthetnek saját sorsukról. Persze miért is ártaná bele magát ilyesmibe? Talán azért, mert amikor neki kellett volna egy segítő kéz, ami támogatja, senki nem volt, aki ott lett volna.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra - elmosolyodik, majd egy intés kíséretében elindul a másik irányba, ki a piactérről. Maradhatna a másikkal, elkísérhetné, beszélgethetne a bácsival és nevethetne. Csakhogy a fejében lévő gondolatok egyre csak birkóznak egymással és egy pillanat nyugtot sem hagynak neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Azért, mert gyógyító, ránézésre még nem tudja megállapítani, hogy mi fertőző és mi nem. Az ugyanis nagyban függ a cucc összetételétől. Szóval baromira nem kell neki szemrátéttel gyógyítania, meg megmondani a frankót. Amúgy Shayleennek nyilván fogalma sincs arról, hogy Theonnak ez egyáltalán eszébe jutott, de talán jobb is, mert lehet sarkon fordulna, hogy akkor oldja meg. Így viszont csak felvont szemöldökkel figyeli a drámát, amit a rellonos kibontakoztat.
- Nem volt buta gyerek, aki ezt csinálta. Van pár recept, amivel el lehet érni ezt a hatást, de ahhoz, hogy jól süljön el, jónak kell lennie bájitaltanból - mondhatni hangosan gondolkozik, ugyanis kapásból két-három hasonló hatású ital is eszébe jut. Persze mindegyiket máshogyan kell kezelni és némileg a mellékhatások is változnak. Van olyan, ami fekélyesség teszi az arcot. Mondhatni ezekkel a kelésekkel még jól is járt a srác, az ugyanis az előbbi sokkal több lett volna, mint gusztustalan, ráadásul az maradandó is. Talán csak a szerencse fia, hogy a rosszakarója erre bukkant rá először.
- Ha elhozod a krémet nekem, megpróbálok kitörpölni rá valamit - biztató mosolyt küld a fiúnak, bár sejti, hogy mire összevakarja rá a gyógymódot, addigra a kelések el fognak múlni. Ezek szerencsére nem tartanak hetekig vagy hónapokig, gyors lefolyásúak és látványosak. Arról nem beszélve, hogy szíve szerint közölné a fiúval, hogy rém gáz, hogy ennyire drámázik ezen az eseten. Inkább venné tanulópénznek a dolgot... De hát rellonos, meg sem lepi, hogy a bosszú jobban érdekli, mint az, hogy mondjuk tanuljon a hibáiból. - Nos, sok sikert a... Bármihez, amit csinálsz - felegyenesedik és a Burger Kinges zacskóra néz a kezében. Pfuj. Mintha csak megégette volna magát, úgy adja vissza Theonnak és nem gondol rá, hogy milyen bűnös dologhoz ért. Mert attól eltekintve, hogy nem evett egy falatot sem abból a gyorsétteremből, már attól bűnösnek érzi magát, hogy a zacskójukhoz hozzáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, azonban a szimulánsok nem hogy fogynának, egyre többen vannak. Shayleen nem panaszkodhat arra, hogy nincs dolga, ugyanis a sok léhűtő, pótvizsga pótvizsgájának a pótvizsgájára készülő tanuló szívesen dönt úgy, hogy bedobja az aduászt: rosszul van. Idejönnek valami mondva csinált indokkal, a lánynak meg persze kötelessége ellátni őket, de legalább megvizsgálnia, majd útjukra engedi a csapatot. Ilyenkor amúgy nagyon pipa, mert ha tényleg érkezik olyan, akinek szüksége van segítségre, az vagy vár, vagy bekerül a "te is lógsz a vizsgáról" skatulyába.
Épp elengedi az egyik srácot azzal az intelemmel, hogy még pont beér a vizsgája végére és befejezheti, mikor Nara igen boldogan (név szóvicc, figyelitek?) becsörtet a Gyengélkedőre. Persze ez nem újdonság, ő az esetek 99%-ában boldog - vagyis száz, ha igen szigorúak akarunk lenni -, ez pedig általában Shayleent is jobb kedvre deríti. Főleg ezeken a napokon, mikor rengeteg olyan "beteggel" van dolga, akik nem is azok.
- Szia Nara, csüccsenj le valahova, mindjárt megyek - kedvesen mosolyog rá, őt mindig szívesen látja. Mondjuk az is igaz, hogy jobb szereti, ha egy hónapban csak egyszer találkoznak, elvégre a leányzó szívritmus zavaros, ha többször kell jönnie, az bajt jelent. Mindenesetre a hónapról hónapra adagolt bájitalok egyelőre remekül működnek, nem érkezett még panasz az eridonostól, ha pedig beütne a ménkő, akkor ott a heves szívverések elleni. Bár az ex-levitás kissé tart attól, hogyha Nara egyszer szerelmes lesz, valószínűleg napjában többször kapkodhatja majd be azt a verzióját a gyógyszerének, legalábbis abból kiindulva, hogy a nő egészséges szíve mi mindent produkált... Mindenesetre egyelőre nem tud ilyesmiről - a kastélyban ugyanis a falnak is füle van, sokszor szó szerint.
Elbocsátja az utolsó színlelőt is és fáradtan felsóhajt. Mindjárt vége a napnak, nem lesz több vizsga és nem kell mosolyognia minden simlis diáknak. Jaj de nem szereti ezt a részét a munkájának. - Na gyere, adom is a gyógyszered - már épp nyúlna a havi adagért, mikor észreveszi, hogy az előbb kitett üvegpalackok közül mindkettő üres. Meg is áll mozdulata a levegőben és visszafordul. - Mi történt? - a kérdését nem kell konkretizálnia, valószínűleg Nara is kitalálhatja, mire irányul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy a diákok végre elszivárogtak, hogy szimulálásukat befejezve már vissza se térjenek a vizsgájukra, Shayleennek lehetősége adódott azzal foglalkozni, akivel tényleg kell. Nara viszonylag rendszeres jelenléte már megszokottá vált a lánynak, minden alkalommal ugyanazzal a mosollyal fogadja az eridonost. Ritkán akad egyébként ilyen jellegű betege, a legtöbben alkalmi sérülésekkel és vírusokkal jönnek be hozzá, csak a lány állandó.
Egy kiürült palack teljesen rendben van, na de kettő? Nem csoda, hogy az ex-levitás rögtön kérdőre vonja Narát, elvégre sohasem jelent jót, ha a szapora szívverésre adott italt beveszi. Vannak az olyan optimális esetek, mint amilyen a mostani is, hogy ráijesztettek, meg vannak a nem olyan optimális esetek is, minthogy a szíve rendetlenkedik. Ez cseppet sem játék, mégis, mikor meghallja az okot, vonásai kissé megenyhülnek. Ő is tudja, hogy a lány mindig igyekszik vigyázni magára, szerencsére ritkán fordul elő, hogy bármi baja lenne, így nincs értelme annak, hogy jól megszidja.
- És ki volt ilyen mókás kedvében? - arcán mosoly bujkál, ahogy felteszi a kérdést, mégis megfejthetetlen, vajon mire is gondol. Annyi bizonyosan látszik rajta, hogy nem szeretne fejeket venni, ellenben érdekli a nagy sztori. Eközben az üres palackokat elveszi, hogy az új bájitalokat beletölthesse. Természetesen előtte fertőtleníti ismét és kimossa, hogy semmiképp se fordulhasson elő valamilyen komplikáció. Ezek az italok elvileg több hónapig is jók, mégis úgy szokása a gyógyítóknak, hogy legfeljebb egy havi adagot adnak ki. Arról nem beszélve, hogy a palackba beszáradt folyadék is okozhat kellemetlen mellékhatásokat.
- Na és mi a terved most, hogy itt a vizsgaidőszak vége? - hátrapillant egy kis időre, míg a kérdést Narának intézi, aztán visszafordul az épp elkészülő palackokhoz. Hála a varázsvilág adta lehetőségeknek, könnyedén ki lehet gőzölni mindent, pusztán egy kis mágia segítségével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Finoman szólva is meglepte a megkeresés. Bár most már hónapok óta Bogolyfalván vert tábort és az iskolában látja el a gyógyítói feladatokat, nem számított arra, hogy a Minisztérium megkeresi majd egy ilyen üggyel. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mire vállalkozik, elvégre a hivatal egy kvibli vérfarkast kíván óvó kezei közé adni, hogy figyeljen oda rá. Felügyelje. Ha őszinte akarok lenni, ebből a szempontból nem is választhattak volna alkalmasabb embert a feladatra. Shayleen egész életében felügyelt. A diétájára, a sportra, a súlyára, az őt körülvevő emberek ignorálására... Vagy inkább az őt körülvevő emberek véleményének ignorálására. A szótárban ennél a szónál minden bizonnyal a lány neve szerepelne, már amennyiben lehetne névvel definiálni egy fogalmat.
Nem öltözik ki különösebben, egy egyszerű fehér pólót vesz fel, melyet betűr egy hosszában fekete-fehér csíkos nadrágba és egy övvel koronáz meg. Lábára csak egy fekete sarut húz, haját pedig hagyja hullámosan a vállára omlani. Nem túl business, de nem is az a hétköznapi, ráadásul ebben a szerelésben pont nem látszik az utóbbi időben leadott két-három kiló. Itt azért leszögezném, hogy ez betudható az Adriannel való konfliktusának, de már dolgozik az ügyön, főleg mert pár napja Aiden is meglátogatta... Ez kellően elég erőt ad neki, hogy mindent átvészeljen.
Ahogy belép, csak biccentenek neki és már küldik is tovább az irodába, ahol leülvén az ügyintézővel kissé feszengve hallgatja, mi mindent várnak el tőle. Csak arra tud gondolni: szegény alany, akárki is legyen. Még csak azt sem tudja, fiúról vagy lányról van-e szó, teljes homályban igyekeznek tartani. Aztán nyílik az ajtó és a folyosóról beszűrődik, ahogy egy fiút küldenek be hozzájuk. Shayleen kíváncsian fordul meg, arcáról semmi sem olvasható le. Azt ugyan nem tudja, hogy Belián mit várt - mondjuk valami festett vén banyát vagy valami NDK-s birkózót, aki jól megrendszabályozza -, mindenesetre annyi bizonyos, hogy nem egy vékonyka, törékeny nőt, szomorú, mélybarna szemekkel, smink nélkül, egyszerű voltában. Mert Shayleen ilyen. Nagyon sok szempontból pőre és sebezhető, ezért is különös, hogy pont őt kérték fel erre a feladatra. Ki tudja, talán úgy látják, hogy ez a fajta lágyság lesz a kulcsa annak, hogy a fiú is könnyen kezelhető legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem igazán tudja, mire készüljön és ez akkor sem változik különösképp, mikor már az irodában ül. A kiszabadult hajtincseit igazgatja újra és újra, pedig biztos vagyok benne, hogy nem lebbentette meg őket semmi és ugyanott vannak, ahová a legutóbb kanyarintotta őket. Pontosan jól tudja, milyen felelősségteljes feladat ez, de ő és a felelősség az utóbbi jó pár évben hadilábon állnak. Ha felelősségteljes lenne, nem esne vissza mindig az anorexiájába, könnyebben kontrollálná az életét és... Nem, nem szabad ilyen gondolatokkal traktálnia magát, már csak azért sem, mivel épp hozzá beszélnek. A fenébe! Vajon mi mindenről maradhatott le?
Arról bizonyosan, hogy nyílik az ajtó, így hát oda fordítja fejét. A belépőt vizslatja, de őszintén szólva nem igazán tudna róla megállapítani semmit. Minden bizonnyal ugyanolyan kellemetlenül érzik magukat mindketten, csak éppenséggel míg ezt Shayleen és Belián megérzi, a szobában ülők fel sem fogják, ami épp zajlik. Ahogy a fiú arcáról nem leolvashatóak a gondolatok, úgy a lányon sem tűnhet fel elsőre, hogy kissé értetlenül szemléli az eseményeket. Érti ő, hogy Belián vérfarkas, de ránézésre egy légynek se tudna ártani.
- Nos, ha már ilyen in medias res belevágott a tárgyba, akkor igen. A Minisztérium Catherine Shayleen Black-et jelölte ki az Ön felügyelőjének, ez pedig tudja, hogy mivel jár - jelentőségteljes pillantás érkezik a komoly arcú férfitól, aki minden bizonnyal a részleg vezetője lehet. Ellentmondást nem tűrően közli az információt, tehát ha úgy alakulna, hogy ők ketten jobban gyűlölnék egymást, mint Harry és Voldemort, akkor is együtt kéne működniük. Ezt egyébként senki sem tartaná jó ötletnek a Minisztériumon kívül, de hát ugye ők az atyaúristen. - Felhívom a figyelmüket, hogy bármiféle szabályszegés vagy rendbontás súlyos következményeket vonhat maga után. Remélem nem kell ecsetelnem, hogy az elsődleges feladatunk az, hogy az Ön beilleszkedését Bogolyfalván zökkenőmentessé tegyük, kérem ehhez tartsák magukat! Most pedig, hogy megismerkedtek, akár útjukra is mehetnek - egy kedvesnek szánt vicsor jelenik meg arcán, elvégre a papírmunkán már rég túl vannak, a két idegen pedig ezennel már ismerős. Láthatóan ők innentől kezdve levették kezüket Beliánról - és Shayleenről is -, nekik az a fontos, hogy amennyiben baj történik, ne őket tegyék felelőssé. A lány lesüti szemeit és biccent egyet, elmormolva egy köszönömöt és kisétál az ajtón, hogy a folyosón bevárja Beliánt.
- Szia, Shayleen vagyok - ártatlan barna szemeivel a fiúét keresi és kinyújtja kezét, hogy a másik megrázhassa. Ő tényleg szeretné jól csinálni és nem csak azért, mert mindketten megüthetik a bokájukat. Közel sem. Nem tudja, hogy eddig a fiúnak milyen élete volt, bár az aktáján lévő ujjai már szinte elfehérednek, annyira szorítja magához. Ideges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy sürgős munkára invitálták eredetileg Angliába, ami egybe is csengett azon óhajával, hogy a következő pár napot Aiden társaságában töltse. Igen ám, csakhogy a hirtelen jött idillbe belezavart, hogy az ispotályba érve egyenesen Wales-be irányították, miszerint ők csak közvetítők, valójában Skóciában a helye. Nem is tudta volna palástolni rossz kedvét, ahogy hazaérve tudatta a hírt kedvesével, úgyhogy adott neki egy "nem tudom, mikor látlak legközelebb" csókot és már ott sem volt. A dolog nem tűrt halasztást, így hát nem késlekedett, az első hopp állomáshoz ment és könnyedén Wales-be jutott, ahonnan már nem kellett sokat menni, hogy eljusson az ispotályba. Egész álló nap robotolt, még arra sem volt ideje, hogy egy kicsit leüljön. Állítólag a rezervátumban történt egy kis probléma az egyik sárkánnyal, aki rátámadt a dolgozókra, többen súlyosan, néhányan könnyebben sérültek. Ez persze alapjába véve még nem volna gond, csakhogy a nap végén, mikor már alig állt a lábán és csak egy pihe-puha ágyra vágyott, közölték vele, hogy el kell mennie a helyszínre és kihallgatni a dolgozókat, illetve adott esetben, bár nem pszichológus, támogatásukról biztosítania az ottaniakat.
Így hát hajnali kettőkor hazaérve bezuhant az ágyba és potom három óra alvás után már ismét talpon volt. Nem is érti, minek feküdt le. Korgó gyomrával nem törődve készülődik, elvégre volt elég ideje rá, hogy megszokja a maró éhséget. Épp csak magára kapva, ami a keze ügyébe akad indul útnak és már csak az utcára lépve konstatálja, hogy ezeket is kifogyta. Volt is erről egy beszélgetése Aidennel, mondanom sem kell, nem túl jó hangulatban. Miután ezredszerre is megígérte, hogy nem fog tovább fogyni egy grammot sem, végre áttértek más témára. Hozzáteszem, ez kivételesen nem is állt szándékában, hanem az elmúlt időszak sok stressze tehetett az egészről, de mindegy. Betartván szavát útközben megáll egy árusnál és az éhségtől remegő kézzel veszi át a kért péksüteményt egy mosoly kíséretében és, ahogy folytatja útját, rögtön bele is harap. A vércukra sikított egy kis ételért, most pedig megkapja a magáét. Nem eszi meg az egészet, csupán pár falatot, a többit kabátja zsebébe rejti, hogy később pusztíthassa el. Ki tudja, mennyi időt kell majd a helyszínen töltenie.
A rezervátumhoz érve, gyorsan útba igazítják, így leteheti táskáját és immáron könnyedén indulhat neki a hatalmas területnek. Mivel pontos utasítást nem kap, kit keressen vagy mit csináljon, így elindul a vakvilágba, természetesen tisztes távolságban mindenféle vadállattól. Már egy ideje gyalogolhat, mikor megpillant egy fiút ücsörögni a fűben. Fejben már dörzsöli is a tenyerét, mint aki számított rá, hogy ő lesz az első alany. Olyan közel megy, hogy már hallótávolságon belül legyen, bár őszintén szólva nem áll szándékában megzavarni az ismeretlent.
- Öhm, hello, Shayleen Black vagyok, az ispotályból jöttem. Tudunk esetleg... váltani pár szót? - idegességében füle mögé tűr egy tincset és csontos ujjait nyújtja egy kézfogásra. Nem jó ő ebben, nem szeret embereket megszólítani és bájcsevegni velük. Amúgy is, melyik marhának jutott eszébe, hogy egy anorexiás lányt küldjenek ki pszichológust játszani? Nevetséges, és valahol jogos. Az majd kiderül, hogy erről az ismeretlen mit gondol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sok mindenre számít, csak épp arra nem, hogy a közeledő összecsapva tenyerét egy villámot idéz elő, mely pontosan a lába előtt csapódik a földbe. A lány meg is torpan egy pillanatra és elhűlve nézi a jelenetet. Oooooké, akkor lehet az lenne a legjobb, ha most szépen visszafordulna és olyan messzire szaladna, amilyen messzire csak tud. Mégis, ő most azért jött, hogy segítsen, abból pedig, amit az imént látott, már korántsem olyan bizonyos abban, hogy épp nem a fiú az, akinek erre szüksége van. Ettől függetlenül óvatoskodva közelíti meg őt, kezét jó előre nyújtja, hogy időben el tudja rántani, ha valami baj lenne. Nincs baja az elemi mágusokkal, de azért mikor majdnem az orra előtt csap be a villám, azért úgy megáll benne... Minden.
Bár a kezét nyújtja, az nem lel viszonzásra, amitől kissé kellemetlenül érzi magát. Lassan ugyan, de visszahúzza kezét és kabátja ujját kezdi húzogatni. Még a vak is látja, hogy zavarban van. Legszívesebben hátat fordítana, de nem teheti meg, neki most itt van dolga. Úgyhogy összeszedi minden bátorságát és felemeli fejét, hogy tekintetét Denisébe fűzze. Képes rá. Nagyon is képes rá.
- Semmi sem kéne - kissé pimaszul emeli ki az utolsó szócskát, mintegy utalva a nem túl kedves stílusra. Úgy is mondhatnánk, hogy erre a paraszt modorra, de azért annyira nem nagylány ő, hogy konkrétan be is szóljon. Előbb halna szörnyet, minthogy belekössön a fiúba. - Pár napja az egyik sárkány rátámadt a dolgozókra és a baleset körülményeiről jöttem érdeklődni - kihúzza magát, bár kezeivel még mindig kabátja ujját morzsolgatja. Még az a mázli, hogy a táskáját letette, különben már szálakra bontotta volna a vállpántját. Hiába, Shayleen sohasem volt egy bátor oroszlán, ha animágus lenne, minden bizonnyal egy kecses, törékeny hattyú lenne, netán egy őzgida. Ebben egészen biztos vagyok. - Ha esetleg valamiről szeretnél velem beszélni, azt is lehet. Többek között azért is vagyok itt, hogy támogassam a dolgozókat és segítsek nekik túllendülni a baleseten - elképesztő, hogy a korábbi illetlen és goromba modor ellenére is ilyen szelíd és kedves. Hatalmas barna szemekkel néz Denisre, miközben újra hátratűri azt a rakoncátlan tincset, pedig lehet, hogy ki se szabadult a korábbi helyéről. Nem akar kellemetlenkedni, csak a munkáját végzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kissé meglepődik, hogy pont ez a két ember az, aki a frászt hozza szegény szívbeteg eridonosra. Persze véletlenek mindig akadnak, de így első hallásra szinte már kész masterplan az egész. Természetesen ezek a gondolatok szép sorjában kivetülnek arcára, így Narának nem kell sokáig gondolkodnia, vajon mi lesz a következő mondat, mely elhagyja majd a nő száját.
- Na most már érdekel a sztori. Rosszban sántikáltál? - cinkosan csillannak meg szemei, hiszen ő is volt kamasz. Jó, ez igazából baromira nem látszott rajta, mert vagy halálba éheztette és sportolta magát, vagy a torkán ledugott csövekkel küzdött. Kamaszkorának egyetlen fénypontjaként Aident jelöli meg, mert neki köszönhetően kijutott Shayleennek a kamasz szerelemből is, de azért ez vajmi kevés. Ő sose ment el a haverokkal berúgni vagy bulizni, egyszer sem járkált takarodó után és amikor óráról kirúgta Barbi, arról is a rellonos tehetett. Szóval igen, ebben kimerül az ő "lázadó" korszaka.
- És mi mindent szeretnél majd vásárolni? - mosolyogva hallgatja az élménybeszámolót. Na, ez a bőbeszédű Nara az, akit eddig hiányolt, hiszen olyan csendes volt, amióta csak bejött! Már szinte aggódni kezdett, hogy komoly baja van a lánynak. Egyébként érdekes, hogy sokfelé járt már Európában, de Horvátországba még nem jutott el, szóval, ha az eridonos visszajön, mindenképp ki akarja majd kérdezni, milyen volt a nyaralása. - Óóó, hát persze. Meg megyek máshová is dolgozni. Általában Willel rotálódunk ilyenkor, úgyhogy lesz időm pihenni - vagy nem. Mert a nő pontosan jól tudja, hogy mennie kell majd külföldi ispotályokba is segédkezni. Belepusztulna, ha csak egyetlen hétvégét is otthon kéne töltenie nyugalomban. Eközben az immáron fertőtlenített palackokat arrébb teszi és előveszi a külön félretett bájitalokat, hogy aztán lassanként átöntse őket. Nem mindig ilyen hosszadalmas ez a folyamat, elvégre jobb esetben csak egy üveggel van dolga és nem kettővel, de ilyen az élet.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - oldalra pillant, hogy Nara érzékelje, attól, hogy épp a keze jár, a figyelme még az eridonosé. Ez is csak egy azon kedves gesztusok közül, amit Shayleen mindenki felé megtesz. Hiszi, hogyha minden embert meghallgatna valaki, már jobb lenne a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hallgatja a történteket és egy széles mosoly kúszik fel lassanként az arcára. Érezte ő, hogy valami turpisság van a dologban és lám, igaza is lett. Narára mondjuk senki sem mondhatja, hogy égetnivalóan rossz, nem zavar túl nagy vizet és jól tanul, szóval csak néhány elvétett gyermeki csintalanság fordul elő. Meg néha ilyenek.
- És milyen bájital volt fontosabb, mint egy kihagyhatatlan, roppant izgalmas reptan? - érezni lehet a hangjában, hogy szavai ironikusak. Sosem szerette, ráadásul a kviddicstől is világ életében ódzkodott. Nem is csoda, vasággyal együtt negyvenöt-ötven kilósan sem gurkót ütögetni, sem a megütött vasak elől menekülni nem volt humora. Így is minden alkalommal rosszul volt, mikor Adriant vagy Aident látta játszani, pedig egyiküket sem nevezhetjük ügyetlennek a maguk posztján. - Egyébként nem jutott még eszedbe, hogy te is kviddicsezz? Mostanában megint aranykorát éli - persze hallott a kialakult feszültségről, meg ott volt Masa is, aki belerepült a saját gurkójába. Vagy magára ütötte? Akárhogy, semmiképp sem áll jól a játékosok szénája, arról nem beszélve, hogy az Unikornis-Squadron meccsen Panda baját is csúnyán ellátták, ahogyan Lili sem menekülhetett a gurkó elől. A nő szerint be kéne tiltani ezt a sportot az iskolákban, de ezzel ugye egyedül van.
A lelkesedés hallatán önkéntelenül is felnevet, mert valahogy el tudja képzelni az eridonost, ahogy áll a sok finomság előtt és vég nélkül válogat, mindenből kér egy keveset, de van, amiből egészen sokat és el sem bírja majd a kezében, hanem inkább bevásárlókosárban tolja maga előtt a hatalmas mennyiséget. Igen, ez a kép abszolút reális Shayleen szerint is. - Óóó, jó dolgok ezek. Én annyira nem vagyok vásárolgatós, de néhány új darab mindig fel tud dobni egy kicsit. Meg néha mást is... - észre sem veszi, hogy míg ezt kimondja, rákvörösre pirul. A legutóbbi meglepetése igen jóra sikerült és, bár nem sokáig maradt rajta a ruha, azért emlékezetes volt. Lehet megint be kéne újítania valamit és meglepni kedvesét egy merészebb darabbal. Talán később elmegy vásárolni. - Semmiképp se hagyd ki, állítólag nagyon finomak. Meg persze lehet, hogy a háztársaid is örülnének egy kis édességnek, nem tudom, kivel vagy igazán jóba, de mindenki szereti a finomságokat - eközben a bájital egyetlen elvesztegetett csepp nélkül kerül át Nara palackjába és már készen is vannak. Illetve csak majdnem, hiszen emellé mindig jár egy kis extra beszélgetés. A legutóbb vagy fél órát ücsörögtek, köszönhetően a Gyengélkedőn uralkodó csendnek és hullaszagnak. Na jó, hullaszag nem volt.
- Nem vagy semmi. Gratulálok! - elismerően biccent, miközben az üvegeket a lány felé nyújtja. - Valószínűleg Angliába megyek és hívtak Wales-be is. Ezen kívül... Azt hiszem elkísérem a páromat ide-oda, néhány jótékonysági vagy politikai estre, csupa hivatalos esemény - könnyedén huppan le az egyik székre és dobja át egyik lábát a másikon. Egyébként eszében sincs elhagyni a Bagolykövet, ahhoz valami nagyon nagy és nagyon megtisztelő felkérésnek kéne érkeznie, de ez nem valószínű. Vannak nála kiválóbb mágusok a földön, akik megváltják a világot, ő nem biztos, hogy valaha közéjük fog tartozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyáltalán nem szimpatikus neki a srác, de ha azon múlna minden egyes beteg ellátása, hogy valakit kedvel vagy sem, valószínűleg a Bagolykő fele hiába fordulna hozzá. Persze ez egy kis túlzás, de ne felejtsük el, hogy a nő nem egyszerű eset. Túl sok gát van benne, amiket fel kell oldania minden egyes szociális eseménynél és munkája már önmagában annak számít. Éppen ezért, amikor esetlegesen sikerül neki, akkor szívesen venné, ha nem bunkóznának vele. Merthogy arra viszont nem szolgált rá.
- Tehát nem kábították el az állatot? - szemei elkerekednek, mert így viszont értelmet nyer minden. Vagy valaki rosszul végezte a munkáját, vagy éppenséggel el sem végezte. Meg is lepődött, elvégre ebben a rezervátumban szinte soha nem történik ilyesmi, a legjobb szakemberekkel dolgoznak, amire szükség is van, ha sárkányok között élnek. Ha lenne nála jegyzetfüzet, bizonyára felírná ezt magának oltári nagy betűkkel, így csak elhűlve nézi a fiú kezén lévő forradást. Nos, akármi is történt egészen pontosan, nem lehetett szép látvány - de ezt tudták is, elvégre az egyik dolgozó épp hajnalban halt bele a sérüléseibe, nem tudták megmenteni.
- Igen, beszélgetni - úgy ismétli el, mintha legalábbis Denis értelmi fogyatékos lenne. Bármennyire is hihetetlen, egy sárkánytámadás alapvetően tökéletes táptalaja lehet egy komoly traumának, amiből simán kialakulhat PTSD, ami egyáltalán nem vicces dolog. Úgyhogy bármennyire is mókás így elsőre, nem az. - Nem és ez így a legjobb mindenkinek - persze a rellonosnak nyilván fogalma sincs, miért mondja ezt a nő, de nem is kell tudnia. Mindenesetre nehéz volna elképzelni, ahogy egy ex-anorexiás, néha vissza-visszaeső ember majd lelki támasztékot és segítséget nyújt a szerencsétlen, szintén lelki sérült embereknek. Láttunk mi már karón varjút, de én amondó vagyok - és szerencsére Shayleen is -, hogy csak olyasvalaki kezdjen karriert egy ilyen pályán, aki rendben van önmagával. - Szóval szeretnél róla beszélni, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ő még csak megközelítőleg sem olyan interaktív, mint Belián, ami nem meglepő, nem szokott hozzá, hogy a minisztériumi fejesek behívassák és feladatot adjanak neki. Hogy ez jó dolog, vagy rossz, nehéz lenne megmondani. Egyrészről pozitív, mert bőven elég neki, hogy Aiden miatt felsőbb körökben is meg kell fordulnia, másrészt viszont negatív, mert pontosan tudja, hogy az MM sohasem oszt ilyen komoly eseteket zöldfülűre. Azért egy vérfarkasra vigyázni nem épp feleltethető meg mondjuk azzal, hogy kiscsoportos óvodásokat elvigyen színházba. Egyetlen baki elegendő lehet ahhoz, hogy mindketten megüssék a bokájukat, bár arról egyelőre fogalma sincs, mit tehetnének vele. Sem befolyása, sem vagyona nincs, viszont Aident ellehetetleníthetik, vagy akár Shayleent is kirúghatják a kastélyból, elintézve, hogy sehol se kapjon munkát. Nos, akkor mégis csak tudnak vele mit kezdeni.
Kiérve a fullasztó közegből végre ismét megtelik tüdeje oxigénnel. Úgy utálja az ilyen megbeszéléseket és láthatóan a fiú sem rajong értük, úgyhogy az első közös pont, a mumus már meg is van. Ha csak ezen a vonalon indulnak el, már jók. Éppen ezért bizakodó mosollyal nyújtja kezét, hogy pályafutásukat megalapozhassa. - Nos, akkor Belián - igen különleges név és meg is kérdezné, hogyan kaphatta, de tudva a fiú háttér történetét, nem biztos, hogy jó ötlet rákérdezni erre. Ki tudja, ha tényleg jóba lesznek és összebarátkoznak, ilyesmiről is esik majd szó, de addig nem akarja feszegetni sem a család, sem a vérfarkas témát. Amúgy is van egy olyan sejtése, hogy az aktában mindent megtalál róla, még azt is, egy nap hányszor jár WC-re.
- Óóó, én nem... Nem gondoltam, hogy... - attól, hogy a fiú zavarba jött, vele is ez történt, így már ketten hebegnek. Nem is csoda, hogy a friss levegő ötletére azonnal egyetértően biccent és gyors léptekkel jut ki a szabadba. A Hivatal előtt állva már valamivel távolabbinak tűnnek az elmúlt fél óra eseményei. Vesz pár mély lélegzetet és ismét a sráchoz fordul, aki immáron az ő felelősségére van bízva. Nem biztos, hogy készen áll erre. - Figyelj, nem szeretnék a terhedre lenni. Bízom benned egészen addig, míg okot nem adsz az ellenkezőjére - kedvesen mosolyog Beliánra, aki érezheti, hogy a vasszigor egészen addig nem fog eljönni, míg nem tesznek egymás alá. Tulajdonképpen egyiküknek sem érdeke, hogy a másiknak baja essék vagy netán belekeveredjen valamibe, hiszen rántja vele saját magát is. Egymásra vannak utalva az elkövetkezendő időkben, ezt jobb, ha már most tudatosítják magukban.
- Merrefelé laksz? Veszünk neked pár dolgot és akár beszélgethetnénk is, ha nincs nagyon más dolgod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rémesen érzi magát továbbra is, megmagyarázhatatlanul sokat gondol a titkos könyvtárban történtekre. Hogy lehetett ennyire buta? Egy könyv fölé hajolva igyekszik mindent megtudni a vélamágiáról és az az ellen való védekezésről, nem is kell neki sok idő, hogy megtalálja az ellenálló bájital receptjét. Egy biztos: nem hagyja, hogy az a fiú még egyszer így csapdába csalja, így hát el fogja készíteni a főzetet.
Gondolataiból egy érkező hangja rázza fel, azonban a "hahó" ellenére nem mozdul helyéről. Biztos egy újabb szimuláns. Nem jellemző ám rá ez a magatartás, most mégsem érez magában lelki erőt, hogy végighallgasson egy újabb kitalált sztorit arra hivatkozva, hogy az amúgy makk egészséges diák miért olyan nagyon beteg, hogy az egész órát itt töltse. A fenébe is, év eleje van, legalább ilyenkor járjanak be! Így hát csendes tudatlanságban lapoz egyet az előtte heverő könyvben, ez az idill azonban Robi megérkezéséig tart. Ahogy a elhúzza a függönyt, Shayleen felkapja a fejét és az utolsó pillanatban sikerül visszafognia magát, hogy ne üljön ki arcára, amit gondol. Mindig is tudta, hogy Várffy egy fennhéjázó, öntelt hólyag, de a gurkós eset minden határon túlment.
- Szia - elmosolyodik, tekintete a férfi arcáról egyenesen a kezére téved. Távolról jónak tűnt, de ki tudja. - Hogy érzed magad? - volt pár nehéz pillanata a gyengélkedőn, elvégre egy szilánkosra törő kezet nem egy pálcaintésre rak rendbe az ember. Az, hogy még a nagy Várffy-Zoller Róbert is némileg megtört a betegágyban fetrengve, ad némi bizonyosságot azt illetően, hogy ő is ember. Még ha istennek is hiszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A válaszra biccent egyet, bár mivel gyógyító, így tudja, a "jól vagyok" sokszor nem fedi az igazságot. Gyakran derül ki, hogy aki azt mutatja, remekül érzi magát, egy-egy vizsgálat során megtörik és aztán kibukik, hogy nem mondott egészen igazat.
- Csak nyugodtan, foglalj helyet - nem szokása idebent fogadni senkit, de mivel ez egy ellenőrző vizsgálat, nem tartja szükségesnek kimozdulni innen. Minden eszköz a rendelkezésükre áll a szobában is.
Nem kerüli el figyelmét a férfi kidolgozott felső teste, de természetesen Shayleen számára a tökéletes csakis Aiden lehet. Meg szakmai ártalom, hogy látott már pár hasonlót, nem most fog tőle zavarba jönni. - Tudsz esetleg ajánlani jobbat? - felvonja fél szemöldökét, miközben felkel, hogy Robihoz lépjen és kinyújtsa kezét, elkérve ezzel a férfi karját. Az utalás nem félreérthető, így nem ragozza túl. - Hát nem tudom, ha egy háromnegyed vélával találkozik az ember, szerintem a rutin nem sokat ér - elhúzza a száját és mondaná, hogy tapasztalat, de ezt az információt megtartja magának, úgyis levágós lehet, hogy miért kutat a témában. Nyilván egészen máshogy alakul minden, ha tudja, mivel van dolga, hiszen ezernyi módon el lehet kerülni azt, hogy hasson az ember lányára, ő viszont nem volt a megfelelő információ birtokában.
- Ez fáj? - közben ujjaival az alkar közepétől indul lefelé, erősen masszírozva a csontot, végig a csuklón és az ujjakon. Elég erős bájitalt kapott, nem valószínű, hogy lesz baja a kezével, de először jobb meggyőződni róla. Utána már megnézhetik, hogy bír el nehezebb feladatokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szóval ezek szerint félreértette. Ajkaival talán még egy 'o'-t is formál, bár erre már nem merne megesküdni pillanatokkal később. Ettől még a fiú stílusa megüti a fülét és, ha eddig nem lett volna totálisan ellenszenves, most bizonyosan felrakta az i-re a pontot. Éppen ezért összepréseli ajkait, mielőtt olyasmi szökne ki rajta, amit nagyon nem akar. Shayleen alapvetően sem nagyon kedvelni, sem nagyon utálni nem szokott senkit, az emberek többsége semleges szereplő az életében, olyanok, mint a kis parasztok a sakktáblán. Vannak, néha okoznak károkat, de úgy amúgy pont nem érdekli őt. Érdekes, hogy ezúttal egy valódi parasztot sodort elébe az élet.
- Értem - végül csak biccent egyet. Nincs tisztában a wales-i helyzettel, hogy egyébként kevesen vannak és fáradtak. Náluk szerencsére nem nagyon akad emberhiány sehol, a nőnek pedig nem kötelessége ezzel tisztában lenni. Ő csak beugrós, kisegíti az ittenieket, ha úgy vesszük, nem az ő dolga.
- Kevesen vannak a gyógyítók és javasok, ezért megkértek, hogy segítsem ki őket. Nincs idejük eljönni a rezervátumba - ujjai közé gyűri kabátja végét, mintha csak ideges lenne, ezt azonban szándékában áll leplezni, így gyorsan zsebeibe mélyeszti kezeit. Akárha fázna úgy tesz, picit még össze is húzódik, pedig valójában ha rázza is a hideg, az nem az időjárástól, hanem a rellonostól van. Figyeli, ahogy elementálja útnak indul, de nem szól semmit, a villámok és egyéb jelek alapján bőven ki tudta találni, hogy elemistával van dolga. Az már csak hab a tortán, hogy dimágus. Nem érzi magát igazán biztonságban, elég zakkantnak tűnik a másik.
- Rendben - ő ennyivel le is rendezné, csakhogy Denis folytatja, azzal a gusztustalan, undorító mosolyával. Érzi, ahogy az indulatai felgyűlnek, de határozott levegővétellel visszanyeli, ami kikívánkozik belőle. Ezt se nevelték meg soha. - Már mondtam. Beugrós vagyok - noha hangja normális, szemeiből süt, hogy nincs ínyére a további beszélgetés. Mi több, menne már és, mivel itt úgysincs dolga, hát a gondolatok elhatározássá válnak. - Nos, úgy látom, rám itt nincs szükség. Viszlát - nem kíván jót, nem kíván sok sikert, se szép napot. Már leszokott arról, hogy olyasmit mondjon, amit nem gondol komolyan. Egyszerűen csak hátat fordít és elindul a létező legmesszebb a fiútól. Valószínűleg itt már csak nála kedvesebb embereket találhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy Robi megszólal, Shayleen szemöldöke egészen hajáig kúszik szinte, mert alig bírja elhinni, hogy a férfi épp magát dicséri. Egyébként kéretlenül, tegyük hozzá. Nem kételkedik a jó szándékában, de talán érdemes az embernek magának eldöntenie, mi olvasmányos és mi hasznos.
- Mindenképp utánanézek - nem akar udvariatlan lenni, így nem mond ennél többet. Mondjuk attól, hogy Várffy-val nehéz egy helyiségben maradni, hiszen az egoja minden létező lényt kitúr onnan, még az is lehet, hogy jót mond. Egy próbát megér, maximum legközelebb jól megmondja neki, hogy közel sem olyan csodás, mint amilyennek képzeli magát. - Elvileg vértisztított - felsóhajt, miközben belekezd. - A családja célja, hogy tiszta vérű vélák legyenek. A háromnegyed véla egy véla és egy félvéla szülőből jön össze. Elvileg négy-öt generáció szükséges ahhoz, hogy teljes értékű vélákká váljanak - mondjuk, hogy ez miért jó, azt még senki sem tudta elmagyarázni Shayleennek. Mi több, ő sokkal inkább érzékeli negatívumnak a fajuk adta sajátságokat, bár tény, hogy amire képesek az erejükkel, az nem semmi. Vegyük csak Mihail-t, aki oly könnyedén babonázta meg különösebb erőfeszítés nélkül, hogy azóta is nyögi. Szerencsére Aidennek meg sem fordult a fejében, hogy azt higgye, a nő belement volna bármilyen körülmények között ilyesmibe. Még az is lehet, hogy komoly ügyet csinál majd belőle, bár erről próbálta lebeszélni. Nincs szükség a balhéra.
- Szívesen elkerülöm őket. Csak sajnos nincs rájuk írva - megvonja vállait. Nem ő kereste a bajt, az csak úgy... Jött magától. - Ismertem, igen. De tudtommal ő nem élt vissza a mágiájával, ellentétben másokkal, akik igen - nem volt sok kontaktja a modellel, de úton-útfélen bele lehetett botlani, hiszen a mai napig aktív. Persze azóta férjhez ment, de ettől még nem tűnt el a süllyesztőben.
- Örülök, hogy nem fáj - a bók hatására ugyan kissé szégyenlősen elmosolyodik, ez a görbe azonban tova is tűnik, mikor Robi folytatja. Szúrós pillantással néz a férfira, és kétszer is át kell fogalmaznia, amit mondani akar. - Majd a kedves barátnőd megmasszírozza az elvásott válladat - ez még a szebbik verziója annak, amit először gondolt. Elengedi a kezét és előveszi a kis stresszlabdát. Ezzel szokták ugyanis megtornáztatni a már kissé elmacskásodott tagot. Persze a nagy Várffy-Zoller Róbertnek nincs szüksége ilyesmire, de majd ha a kemény labdácskát össze tudja szorítani minden gond nélkül többször egymás után, akkor visszatérhetnek erre a kérdésre. - Elárulod, miért ütöttél bele a gurkóba ököllel, vagy ne is akarjam tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egyikük számára sem könnyű ez a helyzet. Kész tények elé lettek állítva, elvégre Balázs örülhet, hogy itt lehet, Shayleennek pedig esélye sem volt nemet mondani, ugyanis a Minisztériumnak nemes egyszerűséggel nem lehet. Így bármennyire is mulatságos a két introvertált ember találkozása, ők valószínűleg fele ennyire sem szórakoznak jól.
- Persze, én sem úgy... Ne haragudj, csak borzasztóan új a helyzet és azt hiszem, még fel kell nőnöm a feladathoz - lesüti szemét és kínosan elmosolyodik, hogy aztán beharaphassa alsó ajkát. Elvileg itt most ő a felügyelő, a felnőtt, aki majd a kezébe veszi az irányítást. Félreértés ne essék, képes rá, mi több tökéletesen végre fogja hajtani a feladatot, csak előbb össze kell szednie magát is, meg a gondolatait is.
- Jaj, ne viccelj, ez abszolút nem a Te hibád - felemeli kezeit, amolyan védekezőn, aztán felismerve a mozdulat kétértelműségét inkább leejti azokat maga mellé, bár a mappát továbbra is komoly gonddal szorongatja. - Nem vagy a terhemre. Csak össze kell csiszolódnunk és minden rendben lesz - végre valahára egy kedves és őszinte mosollyal ajándékozza meg Beliánt. Azt már most sejtheti a fiú, hogy a nő nem fogja halálba szekálni, azonban olyan hatalmas bulikra sem számíthat majd tőle. Ha egész nap a szobájában akar majd kuksolni, abban sem fogja megzavarni, ha pedig megy valahová, valószínűleg tyúkanyóként legyeskedik körülötte, figyelmezteti, felkészíti, talán még azt is el tudja képzelni, hogy hajnalig virraszt, hogy biztosan hazaért-e a fiú. A gondoskodó ösztönei nem vesztek ki, hiszen anorexiás időszakait leszámítva folyamatosan Adriannel van elfoglalva, akár egy jó nővér. Kivéve, amikor nem.
- Nincs hol laknod? - elkerekednek szemei és az agyában lévő fogaskerekek rögtön forogni kezdenek. Mert oké, most beülnek egy cukrászdába, megisznak valamit, esznek mellé sütit, aztán majd útjára engedi Beliánt, hogy csöveljen a sikátorban egy kuka mellett? Vagy a nehezen összekuporgatott pénzéből valami leszakadt motelben aludjon? Természetesen a rosszabbnál rosszabb rémképek rögtön elméjébe tolulnak, ezeket elhessegetendő megrázza fejét. - Ki van zárva, hogy úgy búcsúzzunk el, hogy nincs tető a fejed felett. Ha neked is jó, lakj nálunk addig, amíg nem találunk jobb alternatívát. Én és az öcsém úgysem zavarunk sok vizet, lenne saját szobád, szóval... - mellkasához szorítja az aktákat, mintha szorongana. Nem a gondolattól, hogy vendégül kell lásson valakit, elvégre nála jobb házigazda kevés akadna. Inkább csak az a nehéz ebben, ahogy ez a szituáció kinéz kívülről. - Ne érts félre, nem ellenőrizni akarlak. Viszont nem hagyom, hogy valami fura helyen kelljen éjszakáznod - azon túl, hogy felügyelői kötelességének is érzi mindezt, tényleg aggódna. Úgy elengedni a nagyvilágba valakit, hogy semmije sincs, szinte kegyetlenség, Shayleen pedig sok minden tud lenni, csak az nem. A hófehér lelkével, a kedvességével és segítőkészségével egy vadidegent is - nem kissé felelőtlenül! - beengedne magukhoz. Egyszerűen ilyen természet.