Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
 - A gondolat valahol már konkrét, elvégre megfogalmazódott. Az alaktalan, amorf érzések, késztetések rosszabbak.-*Nem firtatta, mi rejtőzhet Ricsi ráncokba tömörülő tépelődése mögött, csupán hozzáillesztette a saját gondolatait, hátha új irányt adhat neki, olyan szemszöget, amit még nem próbált. Ha a másik el is kalandozott, nem bánta, álmatlan éjjeleit szívesen töltötte ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekkel, a beékelődő csöndek neki is hagytak időt töprengésre, de nem merült olyan mélyre és nem találta magát ördögi körei egyikében. Most leginkább a másik figyelése kötötte le, nem tolakodóan bámulta, de tekintete sokat pihent rajta, ha épp nem illúzióit ellenőrizte egy-egy pillantás idejéig. Ricsi próbálta összetartani megszokott szigorú, rezzenéstelen álarcát, ám talán azért, mert későre járt, talán az említett gondolatok miatt repedések futottak rajta végig és a réseken át itt is, ott is látott belőle apró darabokat. Talán ezért sem esett nehezére cserébe magából is többet mutatni, mint normálisan tette - más talán egy Rellonosnál alattomos manipulálásra gyanakodott volna, ő azonban tudta, hogy nem erről van szó. Ricsi nem kért a szimpátiájából, sem az együttérzéséből, sőt, a hallgatásán kívül soha, semmit sem kért.* - Így természetes. Érző, gondolkodó, önálló akarattal bíró lények vagyunk.-*Sosem volt semmiért olyan hálás, mint a tényért, hogy egyetlen ember sem egyszerű, könnyedén programozható gép, bár tagadhatatlanul megszenvedte, amit az évek során mégis sikerült rögzíteni benne.* - Nem gondolod, hogy igazságtalan lenne, ha csak a körülmények alakítanának minket, ha mások határoznák meg a sorsunkat?-*Sosem tudott kibékülni a gondolattal, hogy előre el legyen döntve a sorsa, élete helyette és csak véghezvigye valaki más terveit. Nem hitt magasabb hatalmakban, még ha ez azt is jelentette, hogy minden tettének, minden döntésének viselnie kellett a súlyát. Nagyon is tudatában volt ennek és sosem próbált kimászni a felelősség alól - ezért is jelentett annyit, ha az öccse mellette volt és átvállalta a terhek egy részét, levéve a válláról. Elnézte, ahogy Ricsi enged a kísértésnek, hogy egy kicsit játsszon a köröttük sodródó illúziókkal - ez a kicsi is jó volt, mert addig is elengedte magát, ami ha nem is azt jelentette, hogy megbízik benne, de legalább nem feszengett állandóan mellette. Beérte ennyivel, mert kezdetnek elég. Azt akarta, hogy tudja és megszokja, hogy nem bántja és nem is él vissza a bizalmával, hogy ne rezzenjen össze, ha megsimogatja a fejét, vagy ha megöleli. Nem várt nagy vallomásokat, folytonos egymáson csüngést, semmi eltúlzottat, csupán fel szerette volna apránként oldani az a görcsösséget és bizonytalanságot, amit olyan gyakran érzett ki a szavaiból, mozdulataiból.* - Igazából Sebby kreatívabb. Én nem tudok absztraktban gondolkodni.-*Jól másol, élethűen papírra tudja vinni vagy meg tudja formálni, ami a fejében él, de mindig minden túl kézzelfogható, mindenben a részletek ragadják meg és ha rajzolni kell, gyakran szinte technikai skiccként építi fel a képeit. Nem rossz a maga módján ez sem, de eléggé limitálja a lehetőségeit - festeni például nem tud, nem lenne elég kontrollja az ecset és festék felett.* - Két éve.-*Válaszol, de voltaképpen Ricsi sem kíváncsi erre, így fejtegetés helyett a földre csusszanó kígyóval szórakoztatja, ami a padlón tekeregve siklik tova, nyomában zúzmara futja el a deszkákat, majd télizöldhöz hasonlatos jégvirágok buja takarója nő ki ebből, indák tekeregnek, kacsok kapaszkodnak és leheletfinom virágok kelletik magukat. Akármi is nyomasztotta a fiút, az előadás nem feledtette vele és sóhaja arra késztette Garethet, hogy eredeti elhatározásával ellenkezve mégis kérdezzen. Az egyik papírdarut használta fel ehhez, Ricsi kezébe ejtve és ahogy a papírlény széthajtogatta magát, a négyzetes lapocskán betűk tűntek fel. Van még bájital, ha gondolod.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
- Az életet nem lehet emberek és történések külső hatásától mentesen élni. Ugyanazt a találkozást vagy eseményt mindenki máshogy éli meg egy kicsit, mert máshogy érzékeljük, dolgozzuk fel, értékeljük és reagálunk az átéltekre. Nem hiszem, hogy egyik jobb vagy rosszabb a másiknál.-*Általánosságokban beszélt, mert Ricsi valószínűleg könnyebben megemésztette és elfogadta így, mint ha azt közli vele, egyáltalán nem baj, hogy annyira eltérőek, nem baj, hogy ő érzések helyett logikán, intuíció helyett érzékeken keresztül szűri a dolgokat, amibe rettenetesen belekeverhetnek az érzések, amiknek kimutatásával gondjai vannak. Alapból az, ki hogyan fogadja be a környező világot és hogyan tud vele kommunikálni, részben adott és részben fejleszthető, nem látott ebben kivetnivalót.*
- Sok múlik azon, az ember mennyire tudatosítja ezeket a hatásokat, akkor tud igazán tenni azért, hogy valamilyen irányba változzon. A végső döntés minden esetben a miénk, hogy elfogadjuk-e vagy szembeszállunk vele. De azt hiszem, a lényeg, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat és az összes többi lehetőséget is, hogy amikor a saját helyünket és utunkat keressük, meghagyjuk ezt másoknak is. Van, amit lehet fejleszteni, de van, amit kár erőltetni.-*Sokat töprengett ilyeneken, bár könnyen lehet, hogy gondolatai nem voltak teljesen logikusak és támadhatatlanok, mert ő képtelen lett volna Ricsi fejével elemezni ezeket a dolgokat. Érzékeny, intuitív lény volt és magyarázatai is ezt tükrözték - nem sok emberrel beszélgetett ilyen szinten, mert ezzel is kiadta magát, gyengéit és örökös bizalmatlansága ezt ritkán engedélyezte.
Kicsit meglepetten nézett fel a Rellonos reakciójára - mintha nem ez lenne az első alkalom, hogy úgy érzi, bosszantja Sebby, vagy az említése, pedig most csak magukat hasonlította össze. Határozottan irritáltnak hangzott, olyan tompa és kifejezéstelen volt. Egyelőre félretette ezt, mivel Ricsi sem pazarolt rá több szót és fontosabbnak tűnt az, ami miatt éjnek évadján ide jött egyedül, nem csak a prefektusok büntetőmunkáját, de a szobatársai felébresztését is kockáztatva.
Akármi is legyen az, az üzenettel rátapintott - a disszonáns mosoly és keserű nevetés-árny, a fejrázás ezt mondták neki. A csend feszült lett, bár ő igyekezett annyira semleges és megnyugtató maradni, amennyire csak lehetőségei engedték, a másiknak ez úgy tűnt, nem segít. A szemkontaktus feltűnő kerülése, a zavar és a meglehetősen zagyván, össze-vissza hadart mondatfoszlányok valóban többet árultak el, de nem ez bírta mozgásra. Ricsi annyira belelovallta magát a beszédbe, hogy észre sem vette, ahogy eleredt az orra vére. Túlpörgette magát és úgy tűnt, kínlódik, hogy túljusson valamin, hiába ugorva neki újra és újra. Felkelt és odalépett, a kanapé elé guggolva, előügyetlenkedte a zsebkendőjét és egy óvatos mozdulattal a fiú orra alá nyomta, gesztikulálva, hogy forduljon meg.*
- Nagy levegő. Számol. Kifúj.-*Diktálta, amíg egy hűtőbűbájt idézett a tarkójára, s kihasználva a helyzetet, három szóban summázta az eddig összehordottakat.*
- Erotikus álmod volt.-*A hangsúly semleges, tárgyias és cseppet sem meglepett. Nyugodtan kezelte a helyzetet, mert teljesen természetes velejárója a serdülésnek, nem sok rendkívüli van az ilyen álmokban, akármennyire is pánikolt épp a Rellonos, még csak nagyon tenni se tehetett ellene. Ennél sokkal rosszabb és kínosabb dolgok is történhetnek az emberrel, ő viszonylag kellemes kategóriába sorolta az ilyen elme-bajokat, szemben az inszomniás időszakokkal. A következő mondat viszont más megvilágításba helyezte kicsit az egészet és újra rátört az ölelgethetnék, végül mégis inkább csak megsimogatta Ricsi fejét.*
- Ismerős.-*Nagyon halkan fűzte ezt hozzá, mert egyetlen személy teljesen megváltoztathatta a helyzetet, a feje tetejére állítva mindent. Még neki is gondjai voltak, nem tudta, mihez kezdjen ezzel és sok álmatlan hajnalt köszönhetett neki.*
- Objektív nem-kéne vagy szubjektív nem-akarom?-*Kérdezte aztán finoman, bár sejtette a választ, ha nem is tervezte ezzel szembesíteni a fiút. A szoba közben újra változott, most inkább hozzá igazodva könyvek, vaníliás dohány és kávé illatát adva, talán az előkerült zsebkendő miatt is. Jobb ez most, mint a pillecukor és a szúette, nedves deszkák szaga.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
 Ricsi üzenetét követően már nem igazán tudott a kísérletére koncentrálni - egy darabig még próbált ugyan hasztalan választ csikarni ki a tintával vastagon leöntött lap után, de csakhamar belátta, hogy a Rellonos ahogy volt, visszanyomta a füzetet a táskájába. Jobb híján a másik beleegyezése nélkül, de eltávolította Jared naplójából a kérdéses oldalt, mert sejtette, hogy amint lecseng a pánik, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a harmadik látná rövid beszélgetésüket. Egy sóhajjal a kandallóba dobta az összegyűrt papírgalacsint, nyújtózkodva egyet, majd az ablakhoz sétált - lassan cseperészni kezdett, ami két dolgot jelentett: végre enyhül a fejére telepedő nyomás, amit a legerősebb kávéja sem tudott ellensúlyozni, valamint ideért a vihar, ami órák óta váratott magára. A fene egye meg, Sebastian sose visz magával ernyőt. Ricsiről ugyan feltételezte volna, hogy esetleg tart ilyesmit, de ahogy az eső erősödött és villámlani kezdett, egészen közel, úgy döntött, hogy akár van náluk ernyő, akár nem, ezek úgy bőrig áznak, mint a huzat, úgyhogy lemegy eléjük. Jobb híján felkapta a kabátját és két vastag pokrócot, útközben mindkettőt lekezelte dupla leperex-szel, aztán csak szaporázta a lépteit, hogy mihamarabb leérjen - a megszokott útvonalat használta, kezében az iránytűvel, hogy semmiképp se kerüljék el egymást ebben a kutya időben. Az egyetlen szerencséje, hogy bűbájai megvédték a javától, úgyhogy gyorsan tudott haladni - reménykedett, hogy lesz a fiúknak annyi esze, hogy nem indulnak el, de tartott tőle, hogy útközben kapta el őket a java. Ehhez képest a falu határában járt, amikor megpillantott két magányos figurát, akik esernyő nélkül, összekapaszkodva - ácsorogtak.* - MI A GRIFFÉSZKES FENÉT MŰVELTEK?!-*Neki nem okozott gondot túlmennydörögni az elemeket, bár ritkán emelte fel a hangját, de két valódi égzengés közt pompásan elfért a leteremtése. Odarobogott, egy-egy takarót dobva a srácok fejére, ami alatt elbújhattak, de a kezdeti kirohanásától eltekintve csak varázslatokat lehetett hallani a szájából, ahogy megszárította mindkét csuromvíz öccsét, melegítőbűbájt szórva rájuk - mégis, mióta állnak itt ezek az istentaszitottjai?! - aztán amennyire lehetett, vízhatlanná bűvölte a ruhájuk kilógó részeit is, majd feloldják, ha mosásba mennek (ami még ma este be fog következni, ahogy elnézi).* - Agatha LETÉPI A FEJEM, ha akár az egyikőtök is tüdőgyulladást kap, hát még ha mindketten.-*Ezt már akkor mondja, amikor a karjai alá kapva egy-egy fiút, terelgetni kezdi őket a kastély felé, mert a takarók jó átmeneti megoldás, de nem nagyon látni ki alóluk, ha az ember nem akarja, hogy arcába folyjon az esővíz. A dohogása csak félig igaz - őt magát is megölné az ideg, ha bajuk esne, főleg, hogy ha Jared egészsége ingatag, akkor Ricsié kifejezetten törékeny. Most minél gyorsabban fel velük a hálókörleteikbe, forró fürdő, ágy és reménykedhetnek, hogy nem lesz komolyabb gond - mert persze vizsgaidőszakban kell ének az esőbent játszani!*
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Ahogy felértek, az előcsarnokban megállt a gyászmenet és szinte érezte a bűntudatot és a félelmet - mindkét fiú gondosan kerülte a tekintetét, de általánosságban is, teljesen hasznavehetetlen állapotban voltak. Első körben vizes pálcáját törölgette meg, elgémberedett kezeit próbálva használható állapotba hozni, miközben agyvize elérte a forráspontot.* - Mi a fene ütött belétek? Főleg beléd!-*Jaredre meredt, tekintetében a megszokott melegség legkisebb szikrája nélkül - tényleg dühös volt, bár még tudott uralkodni magán, hogy véletlenül se essen megint abba a hibába, hogy úgy beszéljen, mint ő. Az, hogy az ítéletidő ellenére elindultak, még hagyján, de hogy egyetlen esernyő, egy szál védővarázslat, minden nélkül álltak az utca közepén, egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Abba inkább bele sem akart most gondolni, miért is alakítottak szoborcsoportot. Ujjai lassan felengedtek, úgyhogy elkezdte szárogatni a holmikat, megújítva a hőbűbájt és minden egyes apró varázslattal ingerültebb lett.* - Te vagy az idősebb, és ami a mágiát illeti, nem is egy évvel! Mi a fenének van pálcád és az a tök a nyakadon, DÍSZNEK?-*Felcsattant, mert akkor bezzeg járt az öccse szája meg a pálcája, amikor Ricsi alatt fűtötte a poklot, csak azért mászva a Rellonba, hogy teleragasztgassa a takaróját pillecukrokkal, holott nagyon jól tudta, hogy a lakótársai provokálás nélkül is gyötörték eleget. Csak azért nem lépett közbe eddig, mert a tréfának nem voltak komolyabb következményei, de basszuskulcs, ha Erikéknek elég volt, hogy látták őket együtt jönni a vonatról, akkor ez nagyon, de nagyon rosszul elsülhetett volna.* - Varázsló vagy, te nagyonhülye! Ne csak akkor légy találékony, amikor szivatni kell másokat!-*A kelleténél jóval indulatosabb pálcamozdulattal szárította fel a tócsába gyűlt vizet, majd Ricsire nézett. Lehet, hogy nála is elfért volna egy kiadós letolás, azonban olyan sápadt volt, hogy egy perccel sem akarta tovább húzni az egészet.* - Forró fürdő. Száraz ruha. Dupla takaró. Alvás. Ha félsz tőlük, menj éjjelre a gyengélkedőre.-*Sőt, lehet, hogy alapból ez lenne a legjobb megoldás, mert ha éjjel felszökik a láza, akkor mihamarabb kapja meg a bájitalait, annál jobb. Megvárta a válaszát, mert ha kell, elkíséri addig, de ha nem tart ilyenre igényt, akkor csak egyszerűen sarkon fordul, hogy visszatérjen az Eridon toronyba. Jared lássa el magát, ha már annyira felnőtt, önálló és marhabarom.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Egy valóban inkább józan észre és logikára hagyatkozó elme számára Seth nagyrészt intuitív és érzésalapú világa természetesen káoszosnak tűnt - bizonyos mértékig az is volt. A látszat ellenére azonban szilárd rendszer rejlett az egész mélyén, mely nem okokat és okozatokat kutatott, nem miértet és miért ne-t, hanem hogyant, miképpent és merrét. Ő modellekben gondolkodott, folyamatokban, fekete és fehér helyett számtalan árnyalatban és abszolút helyett relatívban. Ritkán beszélt ilyesmiről, talán mert Jarednek elég volt egy-két szó, hogy értse és a teljes gondolatait nem adhatta elég hűen és tisztán vissza.* - Te túl racionális, én túl emocionális. Patthelyzet.-*Konstatálta egy sóhajjal. Egyáltalán nem volt újkeletű ez a kommunikációs probléma náluk, bár még nem jött rá, hogyan oldhatná meg. Értette az érzéseket, amik Ricsi gondolatait szülték, de a másik képtelen volt megfordítani a folyamatot és az ő gondolataiból megérteni az érzéseit. Eltérő koruk és múltjuk képezték ezt a szakadékot. Ennek ellenére nem csüggedt, mert bízott benne, hogy előbb-utóbb rájön, hogyan ellensúlyozza mindezt. Úgy tűnt, az illúziók segíthetnek is ebben, bár továbbra sem tudta, mihez is kezdjen igazán azon túl, hogy igyekszik folyton új dolgokat mutatni és új irányokba terelni a másikat. Feszegette kicsiny, zárt világa határait. Ricsi fáradtnak és kialvatlannak tűnt, mozdulatai is fázósnak, kicsit gémberedettnek és sokszor tétovának, ahogy gondolatai csapongtak. Gareth hagyta beszélni, hogy kiadhassa magából mindazt, ami megfosztotta éjjeli nyugalmától - ha nem is tudják helyben és nyomban megoldani az egészet, legalább lefárasztja annyira, hogy aludni bírjon. Egyébként is stresszes heteknek néztek elébe, ha a terhek egy kis részét le tudja venni a válláról, az is jó, jobb a semminél.* - Végig éreztem, hogy sok dolog nehezedik rád.-*Egészítette ki, mert jóval a sírás előtt fogalmazódott meg benne, hogy megpróbáljon valahogy segíteni, a bájital egyfajta utolsó szalmaszál volt, amit az ismeretlen felé nyújthatott. Hidat jelentett, amit aztán következmények nélkül égethetett fel maga mögött, titkait védve. Akkor is sejtette, hogy kellett lennie valaminek, ami elindította a lavinát, de Ricsi vallomásáig fogalma sem volt erről az apróságról, ami megmagyarázta, miért követte a kezdeti ellazulást hirtelen romlás.* - Néhány dologban nagyon eltérőek vagyunk. Kicsit sem meglepő számomra, hogy mindez összezavart és csak felkavarta az érzéseidet.-*Felesleges találgatás és kínos kérdések helyett csak azt akarta, hogy Ricsi tudja, egyáltalán nem tett semmi rosszat vagy kirívót, nem az ő mércéjével. Bólintott. Az élete nagyrészt ilyen nehezen leírható, alig megfogható benyomásokból, érzésekből állt, mert ösztöneire hagyatkozott és intuíciójára támaszkodva tanult. Sokszor hetekkel, akár hónapokkal előbb érzékelt dolgokat, semhogy tudta volna, mibe is botlott, főleg a finomabb, árnyalatszerű részleteknél.* - Idővel megismered őket, nevet adsz nekik és elfogadod őket. Senki sem születik úgy, hogy minden érzéséről azonnal tudná, micsoda és ne ijedne meg tőlük időről időre.-* Ricsi meglepetése apró mosolyt csalt az arcára - a fiú annyira befelé fordult, hogy folyton elfelejtette, egyáltalán nincs egyedül a problémáival, amelyeken egyébként rengeteg kortársával, vagy nála picit idősebb emberi lénnyel osztozott. Persze, maga a tudat aligha teszi könnyebbé a leküzdésüket, de valahol kevésbé érzi magát egy rakat szerencsétlenségnek és teljes kudarcnak, ha tisztában van vele, hogy mások is keresztül mentek és mennek ezeken. Kicsivel később azonban rajta volt a sor, hogy meglepődjön, ahogy a másik hozzábújt - a vonásai ellágyultak, mert nem remélte, hogy Ricsi csak úgy megbocsájt neki, mégis, ez a gesztus azt jelezte, hogy elengedte neki az elkövetett botorságokat. Az ölelés kimondhatatlanul jólesett, talán meg olyan kevés ember ért hozzá, főleg nem ennyi szóval, mondanivalóval mozdulataiban. - Aki felbukkan az álmokban, az valahol foglalkoztatja a tudatalattid. Ha csak egyszer látod, valószínűleg egy adott, vele kapcsolatos élményt próbálsz feldolgozni - ha sűrűbben visszatér, akkor lehet, hogy más is van mögötte.-*Egészen halkan regélte el mindezt, rágódnivalót hagyva. Nem definitív választ várt, csak azt, hogy Ricsi gondolkodjon el azon, miért reagált ennyire rosszul egy ártalmatlan álomra, ráadásul egy olyanra, amit nem nagyon kerülhet el. Hogy ha vele, itt és most nem is, később, egyedül merjen őszinte lenni és tisztázni, legalább magában, hogy a vonzalmat érez. Ha a saját álmából és abból indult ki, amit morzsákból összecsipegetett, akkor erről van szó. Később talán lesz lehetősége elmagyarázni, hogy nincs ebben semmi rossz, semmi megvetendő és hogy nem csak egyfajta, egysíkú vonzalom létezik, de a Rellonosnak előbb egyedül kellett eljutnia következtetésig és helyességének elfogadásáig. Hagyta, hogy Ricsi úgy bújjon hozzá, ahogy jónak érzi, óvatosan ölelte magához, finoman csitítani próbálva a zaklatott fiút, állát annak kócos fején nyugtatva. Egy egészen picit talán ringatta is, mert a rövid idő alatt, amióta ismerték egymást, meglepően szívéhez nőtt a sokszor rémült fiókához hasonlatos, magányos harcait vívó gyermek. Mert nagyon sok félelme gyermeki volt, olyasmi, amit ki fog nőni, amin megtanul uralkodni és amire visszatekintve talán nevetni is fog, de most épp két világ határán rekedt. Már nem volt elég naiv, de még mindig nagyon sérülékeny és képlékeny maradt, erősen befolyásolható a környezete által, bármilyen intelligenciáról is tett tanúságot. Tapasztalatlan és sérülékeny, nem beszélve arról, hogy amit eddig a felnőttek világából látott, okkal ijesztette meg. Baljával megcirógatta a fiú egyik tenyerét - a kései időpont miatt lehet, hogy kellemetlenül hűvös a keze, úgyhogy csak addig ért hozzá, amíg egy kis ábrát rajzolt ujjával, ami a sötétben felparázslott. Olyan volt, mintha Ricsi tenyerén átsétált volna egy láthatatlan, apró madár, csak a lábnyomait hagyva ott, amik halványan fénylettek. Üzenete talán így érhette el igazán - remélte, hogy érteni fogja.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
 Amit Magnus látott, evidensen nem olyan illúzió volt, ami bármilyen célnak alá lett volna rendelve azon túl, hogy képességét a lehető legtöbb oldalról mutassa meg, ebbe belefért, hogy a személyiségének egy darabját is felfedje ezekkel együtt. Ha konkrét feladatot kell megoldania, minden bizonnyal másképp jár el, hiszen mint a demonstráció is tanúsította, képes fotorealisztikusságot súroló képek alkotására, pusztán feleslegesnek tartotta mindenre ezt erőszakolni. Mindig is olyan rugalmasan kezelte a képességét, amennyire csak tudta, kipróbálva többféle stílust, látványvilágot, módszert, bár nem áltatta magát, hogy ne alakulna ki idővel valami, amit kézjegyének lehet majd tekinteni. Az ember képzelete messze szorosabb kapcsolatot ápolt a tudatalattijával, mint cselekvései, épp ezért jóval nehezebb szűrni vagy irányítani az ilyesmit. Volt ugyan némi gyakorlata ilyenben, de ismerte a határokat és nem is kívánta alkalmazni azokat a módszereket, amikkel őt vezette félre.
- A rajz sokat számít. Az emberben tudatosul, mennyi apróságból épül fel egy-egy kép.-*Diplomatikusan sem Renée oktatását, sem saját tanulmányait nem minősíti vagy hangsúlyozza, inkább gyakorlatias szemszögből reagál a dícséretre - mert kapaszkodjon meg mindenki, az imént nem kis verbális fejsimogatásban részesült. Nem hazudott azonban, tényleg a rajz tanította meg, hogyan haladjon világosabbtól sötétebb, háttértől közel, fénytől árnyék felé, hogyan dolgozzon árnyalatokkal, hideg-meleg színekkel, arányokkal, részletekkel. Az illúzióit is hasonlóan tervezte meg, gondosan rétegezve és energiáját nem vesztegetve.*
- Az lett volna soron.-*Biccent, mivel a hangillúziókba épp' csak belekezdtek, amikor előző tanára felmondott és távozni kényszerült. Ez nem kifogás, mindössze magyarázat arra, miért a a vizuális részt fejlesztette inkább és miért maradt el emögött jelentősen a következő érzéket jelentő szint. A kérdésre igent intett.*
- Futólag meg lettem ismertetve az alapokkal.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
- Nincs abszolút mérce. Ami valakinek meg se kottyan, mást a földre teríthet. Ha számodra teher és sok, akkor a magad módján kell megbirkóznod vele, a saját tempódban.-*Utalt vissza. Ő nem a saját problémáihoz mérte másokét, hanem az adott emberekhez és különbséget tudott tenni nyafogás és tényleg komoly gondok közt. Van, amikor valaki pontosan tudja, mit kellene tennie, csak valamilyen okból fél vagy lusta lépni, az ilyen helyzetekkel ritkán foglalkozott, Ricsinél viszont elemi, alap dolgok is hiányoztak a problémamegoldó eszköztárból. Miután megtudta, hogy árvaként nevelkedett - és valamilyen oknál fogva Márkot sem engedte közel - értette, hogy ezeknek megmutatására, pótlására neki lehet esélye. A fiú minden létező eszközt felhasznált, hogy egyedül próbálja megoldani a gondjait - csak fel kellett neki kínálni őket.*
- Most is valóságos. Attól, hogy nem veszel róla tudomást, az elefánt a szobában van.-*Ez a mugli mondás nagyon megtetszett neki, amikor olvasta és kifejezőnek tartotta - olyan helyzetben, amikor van egy megoldásra váró probléma, amit a jelenlévők ignorálnak, tényleg mintha egy nagy, ormótlan lény jelenléte nehezedne rájuk. Az érzések pont ilyenek, névvel vagy név nélkül, ha nem foglalkoznak velük és figyelnek rájuk, a legrosszabb pillanatokban csaphatnak aztán le, hogy emlékeztessék az embert a jelenlétükre.*
- Lassíts.-*Tanácsolta, ahogy Ricsi túl hirtelen próbálta szinte erőszakkal szavakká szaggatni a gondolatait. A fiú kicsit elhallgatott, szabályozva a légzését és látta rajta, hogy egyre fáradtabb, de akármi is marja belülről, nem és nem hagyja nyugodni. Leginkább félelemnek nevezte volna.*
- Szeretted volna, hogy megöleljelek, amikor először találkoztunk?-*Kérdezte egyszerűen és mindketten tudták, hogy a válasz "nem". Ricsi nagyon tartózkodó volt ilyen gesztusok terén és tudta, hogy nem kis jelentőséggel bír a puszta tény, hogy valakihez hozzá szeretne érni, de nem mer.*- Vannak, akik könnyebben fogadnak érintéseket, vannak, akik nehezebben. Különbség lehet azonban két ölelés közt is. Ez nyomaszt?-*Kérdezte végül, úgy döntve, jobb lesz, ha rövid, egyértelmű kérdésekkel próbálja irányítani kicsit a beszélgetésüket és a másik tépelődését, hogy kiterelje abból a gondolatmókuskerékből, amiben forgott. Már az is haladás, hogy a másik hozzá mert bújni és pár percre ellazult, szinte rongybabaként csüngve rajta, de Ricsi nem engedélyezett magának túl sok időt így sem. Túl hirtelen, túl viharszerűen söpört rajta végig a sok indulat, s a nyugalom után egyszerre szinte kiabált, egyszerre kimondva az egész gyökerét jelentő problémát. Kint volt. Talán észre sem vette.*
- Tudsz rajta változtatni?-*Vetett ellent, szinte puhán.*- Vissza tudsz menni az időben, meg nem történtté tenni, törölni az emlékeidből és örökké elkerülni a másikat?-*Folytatta, szelíden, de könyörtelenül sorolva a lehetőségeket.*- Mert ha nem, nem marad más, mint elfogadni. Hogy vonzó, hogy megfogott, hogy szeretnél tőle valamit. Utána pedig el kell döntened, mihez kezdesz.-Nem könnyű elfogadni, amikor az ember alulmarad valami ilyennel szemben, amikor racionalitását megkerülve, kéretlen és akaratlan ennyire mély benyomást tesz rá valaki, akit talán meg sem akart vagy tudott igazán ismerni. Mégis, elég volt egy apróság, egy részlet, egy foszlány, valami, ami megrezdített a lényükben valamit és beleette magát. Ricsi pedig még messze járt ettől, ha elismerni is alig volt hajlandó.*
- Értem.-*Halkan, tömören, egyszerűen felelt, ahogy a másik háborgása hullámokként zúdult rá, végtelen nyugalommal nézve a másik szemébe. Keresztül ment ezen, talán nem ennyire intenzíven, elvégre egyetlen találkozás szülte az álmait, de ettől még megviselte és nem egy, nem két álmatlan éjjelt köszönhetett annak, ha ébredés után tovább kísértették a képek. Ő már tudta, hogy az ember képtelen teljesen elengedni valami ilyet addig, amíg nem tett egy, legalább egyetlen próbát arra, hogy magáénak tudhassa vágyai tárgyát. Tudta, hogy nem fog véget érni, amíg legalább egyszer nem látja újra és győződik meg róla teljes bizonyossággal, hogy az álmai csak álmok, morzsányi valóság nélkül. És nem mondta, hogy nincs valami mélységesen kétségbeejtő ebben a kiirthatatlan reményben.
Hagyta, hogy Ricsi tétován átrajzolja a tenyerében megbúvó mancs körvonalait, ahogy a fiú lassan megértette az üzenetét. Nem véletlenül hasonlította madárhoz, sokszor tűnt olyan esetlennek és tépázottnak, mint egy fészkéből kipottyant fióka, de volt benne valami több is. Talán a rút kiskacsa hasonlata?*
- Játszanék veled? -*Visszakérdezett, mert bármit is mondott volna, ha a másik magában válaszolja meg a kérdést, nagyobb súlya van. Ő elfogadta Ricsit, talán mert hosszú idő után egy következő lépést jelenthetett önmaga elfogadása felé is. Ki nem mondott félelmeik nagyon hasonlóak voltak, még ha ezt a Rellonos nem is sejthette.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Mivel az exaurorral szemben nem kockáztatja humora csillogtatását, annak még jó darabig csak józan, logikus, bár kissé flegma és szűkszavú énjéhez lesz szerencséje, bár úgy tűnik, kifejezetten értékeli, hogy nem fárasztják egymást feleslegesen. Már verbális téren, Seth idegei már kevésbé élték meg sétagaloppként a dolgot. Mégis, amikor előhúzta a pálcáját, az meg sem rezzent - a meglehetősen hosszú és díszes ébenfa éppoly magabiztosan simult a tenyerébe, mintha csak egy bűbájtan óra során kellene demonstrálnia egy olyan varázslatot, amit már évekkel ezelőtt megtanult. Szentelt egy pillanatot annak, hogy koncentrálja a varázserejét és kizárólag erre az egyetlen műveletre összpontosítson, mert kételkedett benne, hogy Magnus ugyanazon a szinten mozogna, mint amilyet Renée mellett tapasztalt. Látta, mire képes alkotás terén és elvárja tőle, hogy legalább ilyen szinten legyen képes teljesíteni a többi területen is.
- Oculus!-*Precízen és minden idegszálával a pálca jelzéseire figyelve rajzolta a megfelelő mozdulatot, annak tudatában, hogy valahol a teremben ott van egy illúzió, amit meg kell találnia. Maga az eljárás egyáltalán nem volt ismeretlen számára, sok hasonló vonást talált az új varázslatok alkotása és az illúziómágia közt, de míg az egyik szavak és gesztusok segítségével formált nagyon kötött varázsokat, addig a másik maximális szabadságot biztosított neki. Épp ezért sokkal nehezebb illúziókkal dolgozni, azonban roppantmód élvezte a kihívást - nem lepte meg, amikor az első sikeres Oculusa felfedte előtte a manaszálakat. Pont úgy festett, mint a nagyon komplikált, rétegzett bűbájok a tárgyakon, amiket a legtovább tartott kifejleszteni és egymásra építeni. Ahogy körbefordult, aprólékosan szemügyre vette a termet - nem izgult, meg akarta találni, amit elrejtettek előle.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Nem mondta ki a nyilvánvalót, hiszen mindketten tudták, hogy az elefántot nem lehetett örökre kicsukni. Vissza fog jönni. Vagy lesz egy másik elefánt. Ami esetleg majd széttöri az összes ajtót. Kizárni ki lehet, azonban a megoldatlan problémák visszatérnek, újra és újra, egyre dagadva, egyre terjeszkedve és rátelepednek lassan az ember életének minden részére. Egy idő után aztán mindenhol elefántokat lát.
Ahogy a fiú hozzábújt, egészen csendesen és nyugodtan beszélt hozzá, tudva, hogy szinte csüng a szavain és szükségtelen megemelnie a hangját.*
- Az érintéseknek, akár a szavaknak, rengeteg árnyalata van, mert arra teremtették őket, hogy üzenhess velük. Ha hagyod, hogy mások érintsenek és te is megpróbálod, rá fogsz jönni és meg fogod érteni, mitől más egy-egy mozdulat. Közelebb kell engedni hozzá az embereket, többet kockáztatni, de többet is meríthetsz belőle.-*Nem kérdezett rá, mi a különbség a két ölelés közt, csak elindított egy újabb gondolatkereket, hogy őrölje szép lassan válaszokká a kérdéseket. Az ösztönök nyelve logikával nehezen megfejthető, ám nem lehetetlen, ha az ember nem nehezíti tiltakozással és kapálózással a saját dolgát.
Ricsi szinte kétségbeesett szemekkel nézett rá, mint egy állat a fényszórókba meredve, az út közepén megdermedve. Nem kerülhette el az ütközést, ebben a helyzetben a szembesülést azzal, hogy ha csak nem akar erőszakot tenni a saját elméjén és lelkén, nem törölheti ki csak úgy ezt a problémát, forrásával együtt. Aztán tekintete a földre siklott és ellenállása alighanem most tört meg, ha csak magában is, de elismerve a tényeket. A kérdésére Seth elmosolyodott és volt ebben a gyűrött görbében valami, ami leginkább beletörődés és valami súlyos elegye volt. Talán egy hangyányi védekező gúny is meglapult benne, saját maga irányába, mintha arra vértezné magát, hogy kinevetik.*
- Olyan ember kísért, akivel egyetlen egyszer találkoztam, évekkel ezelőtt. Sokáig megpróbáltam száműzni mindent, minden gondolatot, álmot, de van, amikor az okklumencia sem segít.-*Nem kis gyengét fedett most fel, még ha nem is mondott semmi konkrétat, de pusztán elismerni, hogy van, ami kifog rajta, olyasmi, amit talán jó, ha a másik hall. Függetlenül attól, milyen erős valaki, mindig lesznek dolgok vagy személyek, akik erősebbek nála - és ezeknek is lesznek gyengéik.*- Aztán elfogadtam, hogy olyasvalamit adott nekem abban a pár órában, amit nem tudok - és most már nem is akarok - eldobni. Szeretnék még vele találkozni...-*Hangja itt elhalkult, kissé tűnődővé vált és tekintete valahova Ricsi mögé kalandozott egy pillanatra, aztán már nem fejezte be a gondolatot. Visszatért a kérdéshez.*- Újrapörgettem és elemeztem. Tudni akartam, mi az, ami vonzott benne, mert akármi is legyen, hiányzik nekem. Úgy gondoltam, hogy ha ugyanazt, vagy legalább annak az árnyékát megtalálom másban, aki kevésbé elérhetetlen, akkor megnyugszom. Az értéket kerestem, nem próbálva ilyen-olyan ürüggyel semmissé, jelentéktelenné tenni, mert nem volt az.-*Nem tartott a kezében semmiféle kulcsot, nem ismerte a megoldást. Nem kínált kényelmes és egyszerű kiutat ebből, az ilyesfajta érzések nem tűntek el csak úgy, kiirtani őket pedig lehetetlennek bizonyult.*
- Idővel elkezdtek elmosódni a vonásai. Minden, ami nem elég fontos, ami nem lényeges, homályosodik. Nem tudom, lesz-e még módom keresni és megtalálni, de ha még akkor is úgy emlékszem a szempárra, mint most, akkor keresni fogom. Hogy így vagy úgy, de lezárhassam ezt.-*Nem mondta ki, de egyértelműen ott rezgett ebben, hogy többet szeretne, többet kusza álmoknál és összekuszáló ébredéseknél. Bizonyosságot.
Sikerült előcsalnia egy apró mosolyt és az, ahogy Ricsi ujjait tenyerére szorította, végtelenül aranyos gondolatnak tűnt, zsebretenni a lábnyomokat és úgy őrizni, mint egy titkos kincset. Annyira őszinte... Énje egyik része még mindig, újra és újra elemeire szedte a fiú minden egyes rezzenését, a másik azonban egyre biztosabban tudta, hogy megbízhat benne és nem fecsérli hiába a törődését - és szeretetét - méltatlan emberre.*
- Ha itt nagyobb biztonságban érzed magad, aludj nyugodtan. Felvonok egy illúziót és senki sem lát meg, ha be is néz az ajtón.-*Ajánlotta fel, megsimogatva a kócos fejet - a mozdulat puha volt és nyugtató, miközben az eddig köröttük repkedő lények lassan leszálltak a kanapé szélére, apró, világító gombák és parányi páfrányok képét öltve. Úgy szegélyezték a bútort, mint egy miniatűr erdő, finoman derengve a sötétben, szinte csalogatva.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Talán mozdulatai túl természetesek, mindenesetre, ezzel nem nagyon tud mit kezdeni - a kezdetektől sejtette, hogy ha akarná, akkor sem igazán lenne képes átvágni Magnust ebben a tekintetben, azonban minél tovább figyelhette, annál biztosabb volt benne, hogy a legapróbb, felesleges hazugsággal is csak maga alatt vágná a fát. Semmiképp sem akart a férfi elől többet vagy tovább titkolni, mint amennyit okvetlen szükséges, amíg meg nem győződik róla, hogy megbízhat benne. Elsősorban nem a saját szabadsága a tét, hanem az öccséé, ami sokkal többet nyomott a latban. Azzal a magabiztossággal varázsolt hát, ami a mágia világába született, gyakorlott varázslók és boszorkák sajátja - természetesen, pontosan, sőt, bizonyos fokú eleganciával. Maga a felesleges mozdulat egyfajta mentális kapcsoló volt, ami segített neki fókuszálni az erejét és a lehető legegyenletesebben hajtani végre a varázslatot. Próbálkozását félsiker koronázta, a bűbáj létrejött, azonban ahogy a rövidlátó ember szemüveg nélkül, úgy ő sem tudott semmit kivenni a teremben, ami segítségére lehetett volna. Nem frusztrálta, igazából számított erre, mert az illúzióalkotásban jóval magasabb szinten állt már - ha Magnus ebből indult ki, akkor nagyon pici volt az esélye, hogy rögtön elsőre sikerül.
Némi magyarázatot mellékelnek neki, ő pedig némán bólint. Ismeri a technikát, a gond a gyakorlással van - mivel nem kereste meg a többi illúziómágia-tanoncot, az észlelése nem fejlődött igazán, amióta Renée elment, annak pedig már több hónapja. A másik tény, hogy nem is fektetett maximális energiát elsőre a varázslatba, mivel ennek szempontjából a leggazdaságosabb megoldás valahonnan középtájról indítani - ekkor 50-50% az esély, hogy eléri a szükséges szintet, s nem pazarolja feleslegesen erős, sem feleslegesen sok próbálkozásra az erejét. Szótlanul fog hozzá, hogy megismételje, most 75%-ra tornászva fel az erősséget és hosszabb időt szán a felkészülésre is, szemét lehunyva elvágva magát átmenetileg a terem képétől. Maga elé idézte azt, amikor a tárgyak bűvöléséhez használt szemüveget használta, mert tudta, hogy valami nagyon hasonlót kellene látnia - a kérdés csak az, meg tud-e alkotni pusztán varázslatból olyan erős lencséket, amik segítségével felfedi tanára kifinomult manaszálait? Valószínűleg van egy adott próbálkozásszáma, amibe ha nem fér bele, előbb Sárával kell majd gyakorolnia, hogy behozza a lemaradását, ami nem dobta fel túlzottan, de a legtöbb, amit tehetett, hogy tudomásul veszi a hiányosságát és nem próbálja meg máson levezetni, hogy egyszerűen bizalmatlan ahhoz, hogy önként keressen magának gyakorlópartnert.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Miriádnyi érzést látott a másik szemében tükröződni, annyira eleven volt a félelme, hogy egyáltalán nem tudta eltitkolni. Pár szótól megdermedt, rémültté vált és ha fizikailag nem is, mentálisan menekült, egy pillanat alatt szakadékot halmozva kettejük közé "nem"-ekből. Sethnek valami olyat sikerült megbolygatnia, amit nem akart - egyáltalán nem úgy értette, hogy kötelező ezt tennie vagy ezt várnák el tőle, ez pusztán egy lehetőség, ami elől a másik ijesztő módon zárkózik el. Ha nem épp érintésekről beszélgetnek, akkor megölelte volna, de úgy érezte, ebben a helyzetben visszájára fordulna az egész, így csak ült, komolyan és higgadtan, hagyva, hogy Ricsi kiadja magából, ami fojtogatta. Szívesen mondta volna azt, hogy pontosan tudja, mit érez, mert ismeri, milyen, amikor mindent, még a gondolataidat is rejted mások elől, hosszú-hosszú időn át, egyszerre vágyva mások közelségére és rettegve attól, hogy annak lássanak, ami vagy. Még a legközelebbi emberek elől is eltitkolta egyes részeit, s bár mardosta a bűntudat, nem akarta őket elveszíteni, nem korábban az elkerülhetetlennél. Lassú, puha mozdulattal emelte balját, s ha a másik nem tiltakozott, megsimogatta a haját.*
- A közelségnek fokozatai vannak. Ha akarnál, sem tudnál egyszerre mindent megmutatni magadból. Nem kell pánikolni. Ha csak olyan közel merészkedsz, ahol még jól érzed magad, nem lesz baj.-*Ricsi fején nyugtatta a kezét - a mozdulat mostanra szinte természetessé vált, bár kicsit atyáskodónak tűnhetett, inkább csitítónak szánta; ártalmatlan, semleges apróságnak, amivel arról próbálta biztosítani, hogy nincs mitől rettegnie. Nem akarja mindenki bántani, még ha a szobatársai sokat gyötörték is, vagy a családja csonkasága miatt nem volt biztos háttere. Megvárta, hogy a másik felpillantson, mielőtt bármi mást tett volna, s akkor is csak visszahúzódott, hogy ne legyen feleslegesen tolakodó. A lehetőség ott volt, hogy a másik jelezze, ha a közelségére vágyna, de nem akarta feszíteni a húrt, amikor ennyire apró dolgokkal is lavinát indíthatott el. A másik... Annyira feszült, görcsös - annyira riadt és szelídítetlen kis lény. Emellett okos és lelkiismeretes, sokat tépelődő, elveszett és végtelenül makacs, tehetséges, de gátlásos és kiforratlan. Ilyennek látta, ahányszor ránézett és minden alkalommal felfedezett valami újat. Most Ricsi maradéktalan őszinteségét kapta, pedig csak békülésre vágyott és igyekezett viszonozni ezt a gesztust, ha voltak is ballépései. Sethként néha nehezen boldogult - Gareth tudta, mit kellene mondani, mit szeretne hallani a másik, ám árulásnak érezte volna.
Ricsi hiába reménykedett, nehéz kérdésekre ritkán könnyű a válasz, ha egyszerűnek is tűnik. Mégis, talán a hasonló érzések miatt, elfogadta a feleletét és nem firtatta, pedig láthatóan lettek volna kérdései - Seth azonban attól tartott, nem ismeri rájuk a választ. A pillanat nyújtózott, aztán tovagördült, ahogy a zöld szempár tényleg megköszönte, amit most láthatott. *
- Köszönöm, hogy nem nevettél ki.-*Rámosolygott, nem felelve a maradékra - nem akart ígérni, de talán egyszer még lesz módja elmesélni a történetet úgy, hogy már ismeri a lezárását. Persze, lehet, hogy ha nem romantizálja agyon, akkor az egész pár órányi semmiséggé törpül, mert szavakba erőszakolva annyira banálisnak tűnt. Valahol talán minden nagy történet ilyen jelentéktelenül indul - egy pillantással, egy könyvvel, egy elejtett csészével, ki tudja? Ricsi megkímélte attól, hogy mondatokká kelljen formálnia valamit, amit nem adhatott vissza igazán, mert ahhoz egyszerűen lényének egy darabját kellett volna kimetszenie és odatennie elé holmi történet helyett.
A halovány mosoly nem várt apróság volt és melengette, nem akarta, hogy ilyen gyorsan elhalványuljon, s ha szavai hasztalannak is bizonyultak, legalább illúzióin át kommunikálhatott a másikkal. Nem esett nehezére, voltaképp élvezte, hogy örömet okozhat velük, még ha nem is segíthetett igazán és ez bántotta. Az ágy szélén körülfutó növényzetet apró halakká változtatta, amik rajban úszkáltak a levegőben, ezüstös buborékokat eregetve, kicsit még ringva is, mintha hullámzó vízben lettek volna.*
- Lekísérlek.-*Félig ajánlat,félig kijelentés volt - jelenlétét könnyen elrejthette, de szeretett volna legalább a Rellon határáig Ricsivel tartani, mert féltette ilyen fáradtan. Ha teheti, még bentre is követi, de így beéri azzal, ha kap végül egy kurta üzenetet majd a füzetbe, hogy minden rendben.
Ahogy kisétálnak, a teremben kialszanak a fények és mintha elszenderedne, ahogy elenyésznek az illatok is.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Nem Magnus az egyetlen, aki szinte szőrszálhasogató aprólékossággal figyeli a varázslat alakulását és reakcióját az alig észrevehető módosításokra - Seth gondosan finomítgatja a módszerét, nem vakon próbálkozik. A bűbáj nem elég kompakt, illetve nem elég erős ehhez a szinthez, érzi ő is és nem kevés tapasztalata van benne, hogyan találjon rá viszonylag kevés lépésben a helyes irányra. A "kevés" azonban igen relatív jelző, elvégre számára, aki képes napokat, néha heteket eltölteni egy-egy új bűbáj fejlesztésével, ez jelenthet egy estét és tíz percet egyaránt, a varázslat komplexitásához mérten. Mivel a tanár nem szól közbe, szótlanul folytatja a kísérletezést, a frusztráció legkisebb jele nélkül futva újra és újra neki az oculusnak. A mana szálakból áll akkor is, ha jelenleg nem láthatja és az évek során kifejlesztett bizonyos fokú érzékenységet - különösen erős mágusok, mágikus tárgyak közelében szinte tapinthatónak tűnt az áramló energia, ezt az érzést hívta segítségül most, ahogy formába próbálta kényszeríteni a nyers varázserőt.
A kérdésre nem számított, pálcáját leeresztve megáll egy pillanatra, hogy ezzel a mozdulattal is időt nyerhessen, bár nem igazán fontolgathatja válaszát így sem.*
- Van benne gyakorlatom. Az öcsém legilimentor, neki segítek tanulni. Egyébként is hasznos technika.-*Nem hazudik, még csak nem is ferdít - az angol valószínűleg úgy jellemezné mindezt, hogy understatement. Azt azonban egyszerűen nem árulhatja el a tanárnak, hogy ha nem a szobájában, Jareddel kettesben ücsörög, jóformán szünet nélkül fenntart legalább egy mentális falat, hogy minden esetleges támadással, furcsa képességbirtokossal és Murphy-féle véletlennel szemben védett legyen. Esetében végképp nem babra ment a játék - most is pengeélen táncolt, mert kicsit furcsa kombináció az övék, még ha tökéletesen logikus választás is.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Captain Sparkles
- határozottan nem az évzárón - Révész Kornél szinte menetrend szerint érkezett meg - valahol számított rá, hogy egy olyan időpontban bukkan fel, amikor a legtöbb diák nem a hálószobákban tartózkodik, de hogy pont az esti csúcsforgalmat fogja ki, felülmúlta várakozásait. Napok óta törzsvendége az Eridon asztalánál ennek a kivételes kilátással bíró helynek, s mivel a móka ezerszer jobbnak ígérkezik bármilyen vacsoránál, egy mozdulattal félre is tolja tányérját, előredőlve és kényelmesen az asztalra könyökölve, hogy maradéktalanul kiélvezhesse. Elvégre, tanár nincs a közelben, a tömegen pedig már végig is futott a döbbenettel vegyes izgalom első hulláma, úgyhogy pillanatokon belül robbanni fog a bomba, amit az imént közéjük dobott.
Elfelejtettem volna említeni? A zsupszkulcs Gareth műve.
Alapjáraton nem egy elvetemült bosszúálló, azonban van néhány érzékeny pont, amire a kelleténél rosszabbul reagál, Kornélnak pedig volt szerencséje egy ilyenen végigtrappolni. A Navinesnek valószínűleg haloványnarancs (vagy egyéb, tetszőleges árnyalatú) segédfogalma sem lehetett róla, mennyire melléfogott, amikor tréfájához áldozatot választott. Az Eridonos szinte szenvtelenül figyeli, erre mit lép majd, elvégre a vizsgák végétől nem kevés idő telt el, így a másik már el is felejthette az egész incidenst, amivel kiérdemelte, hogy éppen meglehetősen csapnivaló másolatát játssza Leonardo Dávid-szobrának, múzeum helyett épp a terem közepén, bár tény, méltó megvilágításban. Ritka elégtétel figyelni, ahogy dermedt-bambán próbálja feldolgozni a helyzetet, míg a terem már röhög, de a Levitások reakciója is felér egy viccel.
Kornél eközben állja a sarat - nem mintha sok választása lenne - a fazekas megjegyzésén pedig még Gareth is röhög egy visszafogottat. Valahol értékeli, hogy stand uppal próbál valahogy jól kijönni a helyzetből, de ismerjük el, a legvagányabb szóvirágcsokor mögé sem igazán tud elrejtőzni. Végül valaki megszánja egy fazékkal, aminek láttán hősünk úgy dönt, ekkora edényre mégsincs szüksége a Navinesnek (és a látottak alapján a terem többsége egyet is értene vele). Észrevétlen húzza elő pálcáját, hogy egy apró intéssel és hangtalan elmormolt igével piros alapon fehér pöttyös, igazán cuki köcsöggé változtassa a kérdéses főzőalkalmatosságot, majd a varázseszközt ugyanilyen gyorsan el is rejtve, tovább figyeli a műsort.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.Eyes like a car crash -
I know I shouldn't look but I can't turn away.
Body like a whiplash,
Salt my wounds but I can't heal the way
I feel about you.Megtett mindent, amit megtehetett azalatt a kevés idő alatt, amit szükségesnek érzett elvesztegetni - figyelmeztette Agathat és Solomont, pár szóban Ricsit és Kinseyt is. Ha lett volna patrónusa, tizedennyire sincs szüksége, de arra sem igazán volt ereje, hogy bármit érezzen az elszalasztott lehetőség miatt. Tompa volt, mert távolságot kellett tartania az érzéseitől, annyira elnyomni őket, amennyire csak jelenleg tudta. Mozdulnia kellett, gondolkodnia kellett, terveznie és nem engedni széthullani magát. Mert a tegnap, ez az egész, minden rémálommá vált, amiből nem ébreszti majd fel senki. Nem értette, mi történt, de nyílt sebként lüktetett benne a felismerés, hogy aki legilimentálta, az Sebby volt - senki más nem tudhatta ilyen pontosan, hova nyúljon, mit ragadjon meg és az érzés, ahogy a közös emlékeiket félresöpörve túrt egyre mélyebbre, valahova lényének mélyéig... Felkavarodott a gyomra és az émelygéstől meg kellett állnia, támaszt keresni. A méreg mostanra nagyjából kitisztult a szervezetéből, azonban hatása nem múlt el nyomtalanul. Szédült és pihennie kellett - csak szakaszokban tudta végighajtani az utat, s ahogy a kora hajnali erdő nyirkos, árnyakkal teli félhomályában állt, egy fatörzsnek támaszkodva, újra elővette a galaxismodellt. Az apró csillagok még mindig ugyanabba az irányba mutattak és a hányinger helyét átvette a görcsös félelem. Észak-nyugat. Jarednek órái voltak, hogy felkészüljön a fogadására és nem fogja tárt karokkal várni. Haza.Gépiesen lökte el magát, amint képesnek érezte magát az újabb hoppanálásra. Az utolsóra. Tudta, milyen haloványak az esélyei. Egyetlen utat talált, ami talán működhetett, amire talán alapos és taktikus öccse sem gondolhatott, mert csak egy őrültnek jutna eszébe - a birtok helyett magát a házat célozta, amikor nekirugaszkodott. Hogy a szelektív hoppanálásgátló úgy áll-e, mint amikor elhagyták a kúriát, nos, mindjárt ki fog derülni.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.
Have we left, have we left the building?
Did we die a little death?
Is this the end of the road for us, no more bridges for us to burn left?
Do we finally find ourselves at the point of no return?Nem jutott a házba, de valahol számított rá, hogy nem hozhatja be a másik által szerzett lépéselőnyt - a hirtelen bénultság az egekbe tornászta az adrenalinját, de nem engedhette meg magának, hogy pánikoljon. Fogalma sem volt, mit várjon tőle, amikor megpillantotta, mert jónéhány olyan átkot ismertek mindketten, amik versenyre kelhettek a főbenjárók némelyikével kegyetlenségben. Az, hogy Jareden kívül még valaki kilépett a kúriából, megadott egyet a hiányzó darabokból - hitte, hinni akarta, hogy valaki más keze van az egészben, hogy nem az öccse lappangó tébolya tört felszínre, hogy nem vezették félre évekig. Nem ismerte a férfit, csak annyit igyekezett felmérni, milyen erős lehet fizikailag és varázslóként, s ahogy befelé lebegtették, amennyire tehette, figyelte a környezetét - akkor fagyott meg ereiben a vér, amikor a székre ültették és meglátta vele szemben Sacheverell Selwynt. A tekintete szinte eltéphetetlenül hozzátapadt a figurához, izmai görcsösen megfeszültek, hosszú másodpercekbe tellett, bár indulatai nem ragadták el. Jared azonban semmit sem bízott a véletlenre.
Hallgatta, de nem válaszolt neki - a szavak még mindig vágtak, szinte érezte, ahogy véres csíkokat hagynak rajta. Nem volt szüksége szemkontaktusra, a hangsúly és a hang tónusa is eleget árultak el, a foga összecsikordult. Játszottak vele. Hogy gyűlölte-e az apjukat? Igen. Hogy meg akarta-e ölni? Nem egyszer megkísértette a gondolat. De pontosan látta a neki vetett csapdát és mint minden sarokba szorított állatnak, mint minden szakadék szélére űzött lénynek, neki sem fordult meg a fejében a megadás. Nem. A makacssága tartotta őket életben, tette lehetővé a szökést, s ugyanez lobbant most dacosan.
Jared ugyan behatolhatott az elméjébe és nem tett kísérletet a kilökésére vagy a megtámadására, azonban merőben más volt ez a helyzet, mint a legutóbbi, amikor erőszakkal felfeszíthette bátyja védelmét. Akkor a bájital és a helyzet okozta sokk legyűrték Sethet, most viszont ha nem is sok, de maradt ideje felkészülni és bár nem tudhatta pontosan, mibe ugrik fejest, a fél életét készenlétben töltötte. Krízishelyzetekben a megérzéseire támaszkodott - valamire, amit Jared sosem értett, amit nem lehetett racionálisan magyarázni, épp ezért ha kutatta is a gondolatait, nem láthatta előre azt, ami történt.
Feloldották a varázst. Gareth visszatartotta a lélegzetét.
Egy másodperccel később jókora durranás rázta meg az előteret, majd hatalmas villanás következett és füst árasztotta el a levegőt. Gyors egymásutánban két varázslatot lőtt ki - lefegyverzőbűbájt Jared és sóbálványátkot Angus irányába.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.It seems you have forgotten me
I will remind you
It seems you're overlooking me
I will find you
You seem not to care for me
Did you ever try to?
Am I really so hard to love?A füstöt a Gareth markában megbúvó herkentyű okádta magából, ami tenyérnyi illúzió leple mögött lett lehullajtva és aktiválva - ha az öccse felkészült a fogadására, úgy ő sem üres kezekkel érkezett. A vakító fény és a durranás elérték a kívánt hatást, ő pedig a lehetőséget kihasználva azonnal varázsolt, aztán a széke mellett hasra vágta magát, két okból: egy, így a legkisebb az esélye, hogy ha valaki visszatámad, eltalálja és kettő, a füst felfelé száll, így közvetlenül a padló felett még belátta a terepet. Ennek köszönhette, hogy nem szédült meg, amikor Jared emléktöredékei elérték, bár inkább villanásokat kapott, azt megértette, hogy az ismeretlen férfi próbált az öccsére támadni és a varázslata sülhetett el visszafelé. Ez önmagában kevés, de legalább valami, amin elindulhat - arra kell összpontosítania, hogy kiüsse a testvérét és kiszedje Angusból, hogyan törheti meg a varázst. Az említett cipői a szék felé sasszéztak, aztán a szék és Sacheverell lábainak takarásába került - hirtelen ötlettől vezérelve Incarcerandust intett felé, ha már annyira készségesen vetődik mögé, felhasználhatja ezt az ártalmatlanítására, ha nem is támadhatja közvetlenül. Jared pálcája ugyan tőle nem messze koppant a földön, azonban ez volt hosszú másodpercekre az egyetlen varázslata, mivel a hasogató fájdalom és a közvetített érzések jóformán a levegőt is kiszorították a tüdejéből. Túl intenzíven reagált rá, mert a benne élő indulatok nagyon is hasonlóak voltak parázsló haragja magasra csapott, az árulás fájdalma, a legilimencia kiváltotta undor és viszolygás, ezek mellett szinte eltörpült a fejét szaggató lüktetés - a fizikai fájdalom hozzátartozott az életéhez, a kiképzésekhez és ahogy a pálcájára markolt, felvonta falait. Az elméje tisztult és újra ott volt az, ami újra maga alá gyűrte az összes sérelmét.
Mozdulnia kell, mert előbb-utóbb eloszlik a füst - szüksége volt a figyelemelterelésre, így amint guggolásba küzdötte magát, a mellette álló széket felemelte és elhajította, hogy Jaredet megzavarja (volt minimális esélye arra is, hogy esetleg elárulja a pozícióját), amíg megindítja Angus elleni hajtóvadászatát. Kerülte a falakat, mozgástér kellett, alacsonyan tartotta magát.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.And in your eyes
Stars are only Christmas lights and silk thread;
And in your mind
Everything is quantified and sharpened... Nem tudhatta biztosan, de szinte érezte, hogy Jared élvezi, amit tesz - beszéde, hanghordozása, gesztusai, minden rezzenése élethű másolata volt annak, ami számára Sacheverell Selwynt jelentette és amitől egy józan pillanatban kiverte volna a víz, felkavarodott volna a gyomra. Azonban nem józan, ahogy ebben a házban sosem lehetett teljesen önmaga, úgy most sem az - az apja ellen kialakított énje mozdul, gondolkodik és cselekszik. Van ebben valami nosztalgikus és bár ez most nem kiképzés vagy gyakorlat, hanem éles helyzet, a mozgatórugók, akár régiek.
A feje felett felvillanó varázslat fénye jelzi, hogy helyesen döntött, amikor fekve maradt, bár a füstben az irányt, amiből érkezett, képtelenség megállapítani - sokkal inkább a következő, hangosan kiejtett Invito az, ami elárulja számára, hogy Angus még mindig az apja mellett van és ha helyesen tippel, akkor a kötelek legalább megnehezítették számára a mozgást, ha nem is tették ártalmatlanná. Nesztelen léptekkel indul el felé, minden pillanatban ugrásra készen, környezetét fürkészve és alacsonyan maradva. A fejében ott él az egész ház térképe, így félig vakon sincs teljesen elveszve, ő hazai pályán játszik és ha emlékei nem csalnak, akkor öccse amögött a komód mögött lapulhat, amivel most ért egy vonalba, így pálcája egy igen erőteljes taszítóbűbájt ír a levegőbe, amitől a bútordarab megmozdul - nem ugrik vagy repül, de jó iramban csúszik hátra. Ki akarja ugrasztani Jaredet, nehezíteni számára a taktikázást és zavarni a koncentrációját, hogy amint lehetősége nyílik, kábítóátokkal próbálkozhasson. Készenlétben tartja illúzióit is, hogy ha a füst gyérülne, elrejthesse magát, de nem akarja szükségtelenül megosztani a figyelmét és pazarolni az erejét.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Captain Sparkles
határozottan nem az évnyitón A történések, főleg az ismeretlen merész húzása halk röhögésre sarkallják, de ettől eltekintve szinte rezzenéstelen arccal mozizik, csupán a szeme árulja el - túlságosan is élvezi ezt a bosszút, elvégre nem kevés munkát fektetett abba, hogy lehetőleg kinyomozhatatlan legyen, vagy ha nem is, jóformán bizonyíthatatlan. Kornél a fazekát ölelgetve a kijáratot célozná meg, azonban mielőtt messzire juthatna, találkozik a tekintetük és egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek, ő pedig maradéktalanul kiélvezheti, ahogy a srác lassan összerakja a képet. Mindössze a szemöldöke emelkedik pár milliméternyit, néma kérdésként, miszerint megérte-e a csillámszórás, mert őt bőségesen kárpótolta az elszenvedettekért ez a kis előadás, még ha nem is tapsol vagy csápol az első sorokban.
Ott és akkor valóban megpróbálta volna megátkozni Kornélt, ha épp nem fulladozott volna a nyakába zúdított gyönyörűségben - a Navinesnek ez volt az egyik szerencséje, a másik, hogy Magnus nem közvetlenül mögötte lépett ki a teremből, különben egyébként jólelkű tanára alighanem segít neki megfojtani a helyszínen az elkövetőt. Így csak az égés maradt, ahogy karácsonyi idillbe panírozott csillámcsodaként állt, tündérport köhögve és köpködve.
A csillámpor voltaképpen kimoshatatlannak bizonyult - még napok múltán is sziporka potyogott a hajából, a füléből, sőt, ha tüsszentett, kicsit Paff, a bűvös sárkány benyomását keltette, ami kicsit sem segített neki a lecsillapodásban. Mindenesetre, életében valószínűleg először visszaélt illúziómágiájával, hogy kifigyelhesse Kornél napi rutinját és két hét alatt bőven elég információt szedett össze, hogy terve körvonalazódhasson. Nem akarta komoly bajba sodorni, mindössze lehetőleg életfogytig elvenni a kedvét attól, hogy megint belekössön, úgyhogy némi tanulmányozás után az egóját célozta be, főleg, mivel a Navines meglehetősen lazán kezelte az iskola szabályzatának értelmezését. Az egész legnehezebb pontja maga a zsupszbűbáj megalkotása volt és a nyomok elkendőzése, maga a kulcs becsempészése gyerekjátéknak bizonyult. Nem maradt más, mint hátradőlni és várni.
A Navines eközben állja a sarat, és bár "felfedezése" nyomán látja rajta az indulatot, abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem az a pálcája van nála, amelyikre szüksége lenne Gareth megátkozásához. A visszavágásán elmosolyodik, kissé elnézően, elvégre meg kell bocsátani az ifjonti hevességet, belül viszont csendesen röhög. Tulajdonképpen ezen a ponton már simán hagyná kisétálni innen, ha a másik nem adna fel neki egy olyan magas labdát, amit képtelenség kihagyni - Kornél kérése számára parancs, bár a "művész úr" valószínűleg nem azonnal gondolta a csokrokat, mégis, Seth apró figyelmességének köszönhetően egyenest a köcsögből sarjadnak virágok, színpompás bokrétával emelve ki az eddig is bohém népművészeti cserépedény nyújtotta látványt. Leginkább mezei virágok díszelegnek most ékessége körül, röhögőgörcsöt váltva ki az összes látótávon belül ülőből, magvetéssel, bioszexszel és liliomtiprással kapcsolatos megjegyzések áradatát indítva el. Ez adja a kegyelemdöfés ötletét - az idősebb Nightingale most már különösebb visszafogottság nélkül lengeti meg a magasban pálcáját, hogy virágesőt idézzen a szerencsétlen Navinés feje fölé, ami kis felhőként követi, amíg ki nem megy a teremből, buzgón ontva a hófehér liliomszirmokat.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.I speak to an ear deaf to my voice
look through your fear, you're still blind to my way
I reach to hold you, but I don't feel you there, do you
even I realise I'm here? Am I just wasting away? Gondolatai szinte nincsenek - minden ösztön, rutin, gondosan begyakorolt mozdulat, számítás. Folyamatosan tanul és alkalmazkodik, a terephez, az ellenfelekhez, nem tudatosan, inkább érzésből építve bele cselekedeteibe. A felé küldött átok azt jelzi számára, hogy a köd már eléggé eloszlott, hogy észrevehető lehessen a mozgása - törtpillanat, míg illúzióval megdermeszti a képet és elugrik a varázslat útjából. Arra nincs kapacitása, hogy valódi klónt hozzon létre és még magát is rejtse közben, de ez a trükk is nyer neki pár másodpercet, amíg nem kell a második átok kikerülésével foglalkoznia. Tudja, hogy nem sok előnyre tett szert, de minden töredéknyi idő értékes és ellenfeleinek nincs eszköze, hogy megbontsák a képet, ami eltakarja. Vagy egész területre kiszórható varázst használnak, vagy várnak, amíg lép - és arasznyi előnyét kihasználva meg is teszi. A komód mozgatása közben elérte, hogy öccse másik fedezéket keressen és mivel az asztal feleolyan jó takarást sem ad, ő válik következő célpontjává. Amikor elhangzik a varázslata, Garethben minden tompasága ellenére valami összerándul, nem is annyira a férfi üvöltése miatt, hanem mert Jared átkozott - elméje azonban a lehetőséget látja, a pillanatot, amikor nem védi Jaredet Protego. Kábítóátkot lő felé, mert nem elég lefegyverezni vagy megbénítani, legilimenciájától is meg kell fosztania, ha meg akarja állítani. Ki kell ütnie. Ha nem talál, akkor is nyer még egy kis időt. Amikor megpillantja Angust, még mindig a komód mögött lapítva, újabb taszítóbűbájt mormol, azonban nem a szekrény súlypontját célozza, hanem a tetejét - ráborítani akarja, kihasználva azt a perctöredéket, amije még lehet, mielőtt újra menekülnie kellene. Négy különböző szörnyeteg egy szobában.
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.And I'll feel my world crumbling
I'll feel my life crumbling
I'll feel my soul crumbling away
And falling away
Falling away with you Kettő az egy ellen - tudta, mire vállalkozott, felkészült rá, hogy megosztott figyelme miatt találat fogja érni előbb-utóbb és bár talán lett volna esélye kitérni, fontosabbnak érezte, hogy Angust ártalmatlanítsa. Az ikerpálcák nem engedték, hogy komolyan ártó varázslatot vessen be ellene Jared, szemben az idősebb és tapasztaltabb halálfalóval. Annyira pedig ismerte testvére gondolkodását - vagy inkább jelenleg az apjukét - hogy az általa kimondottat vállalja. Mielőtt az Everte Static a levegőbe röpítené, még látja, amint a komód maga alá gyűri a halálfalót, aztán a világ jópár fordulatot vesz, mielőtt a hátán landolna. Igyekszik tompítani az esést, védeni a fejét és a pálcás kezét, amennyire tudja. A földet érése cseppet sem kellemes, de a pillanatnyi levegőtlenséget leszámítva nem érez sem hasító fájdalmat, sem más sérülésre utalót, úgyhogy még azelőtt tud reagálni, hogy öccse kihasználhatná kiszolgáltatott helyzetét.
Más valószínűleg átkot várna ilyen helyzetben egy aranyvérű mágustól, ő azonban jóformán teljes erőből kirúgja a másik alól a lábát, hogy időt nyerjen és felküzdhesse magát. Közelharcban jók az esélyei, és bár nincs módja ellenőrizni a komódot és (valószínűleg igen lapos) foglyát, reméli, hogy lesz elég ideje legyűrni az öccsét.
Jarednek egyértelműen nincs ideje érdemben reagálni Gareth azon cselekedetére, hogy kirúgja a lába alól a talajt. A fiú túl közel van hozzá, túl közvetlen a rendelkezésére álló támadási felület. A fiatalabb még megkísérelhet egy varázslatot létrehozni, de az valószínűleg nem volt célba találni.
|
|
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 19:28
|
|
|
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.Hopelessly, I'll love you endlessly
Hopelessly, I'll give you everything
But I won't give you up
I won't let you down
And I won't leave you falling
If the moment ever comesAz első ráküldött átok hajszállal kerüli el, mielőtt Jared nyekkenne a padlón. Nincs azonban így sem sok ideje, ha nem akarja kockáztatni, hogy a másik felé rúg, mihamarabb a padlóhoz kell szögeznie. Mielőtt azonban ezt megtehetné, riadtan észleli, hogy öccse felül és pálcát szegez rá, az igét azonban már nem várja meg, vetődik. Mivel a táv kicsi, nagyon el nem vétheti, de amint a fénycsóva eltalálja, a világ elsötétedik előtte és mintha tűt szúrnának a szemébe, éles fájdalom hasít bele. Képtelen nyitva tartani őket és érzi, hogy forró könnyek csorognak végig az arcán - szervezete hasztalan próbálja kimosni szeméből az őt kínzó átkot. Ennek ellenére jóformán késlekedés nélkül lendíti az öklét, megpróbálva megütni és lefogni Jaredet, aki hiába védekezik, mind súlyban, mind erőben más kategóriába esnek. Egy józan pillanatban iszonyatos lelkifurdalást érezne, mert ő még soha, senkit nem ütött meg saját akaratából, most azonban nincs ideje megállni és sajnálni magát. Vakon sújt le újra, megpróbálva megtalálni a másik torkát vagy állát, hogy mozgásképtelenné tehesse annyi időre, amíg kábítóátkot szórhat rá - csak pár másodperc, csak egyetlen találat...
|
|
|
|
|
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
KalandAnglia, Selwyn-birtok, október 2.Just don't give up, I'm workin' it out
Please don't give in, I won't let you down
It messed me up, need a second to breathe
Just keep coming around Nem látja, mit üt, azt sem, mit ér el, de sikerül legyűrnie a másikat és jobbja az első dolgot szorítja, amire rátalál - hogy ez az álla vagy a nyaka, nem tudná megmondani, de megadja neki az esélyt, amiért harcolt. Nem késlekedhetett, pálcájára markolva szegezte öccsének a hegyét, hogy véget vessen a küzdelemnek. Amint kiejtette a varázslatot, aminek el kellett volna kábítania Jaredet, az öccse felordított és egész teste megfeszült alatta, bár hasztalan próbálta volna levetni őt magáról. Gareth ledermedt és tagjait iszony járta át. Ennek nem így kellene lennie, nem érti, mi történik, de rossz, nem lenne szabad, nem ennek! Érzi a mozdulatot, ahogy a másik a karját emeli, aztán a pálca koppanását hallja és a szinte hörgő légvételt - ijedten lazít a szorításán, de csak ujjai ernyednek el, a keze marad. Elég egy rossz mozdulat, bármi, amiből támadásra következtet és ösztönből szorít újra a nyakra, hogy megakadályozza a további harcot. Nem meri megkockáztatni, hogy feloldja a hályogátkot, akármennyire is kínozza a szeme, vár, egy jelre, bármire, belül remegve, szabálytalanul, sekélyen szedve a levegőt. Ahogy a másik újra mozdult, minden ina pattanásig feszült, nem tudta, mit várjon, de a két halk szó, vagy nem is a szavak, de a hang, a hang árnyalata mintha ólmos súlyokat szaggattak volna le róla. Még, hallani akarta még, s ahogy lassan eloszlott a sötétség, kisírt szemekkel nézett le a másikra - a kép helyenként elmosódott volt, mert a könnyezés nem állt el azonnal, de a vonások, amik fogadták, egészen mások voltak, mint amikre csak néhány pillanattal ezelőttről emlékezett. Ezt nem lehet megjátszani, Sebby sosem volt jó színész és ahogy újra szól hozzá, lassan hinni is kezdi, hogy visszakapta. A keze megremeg, ahogy elengedi - a kéz, ami sosem rezzent, most megremeg, ahogy visszahúzza és tekintete a másik nyakán éktelenkedő szorításnyomra siklik. Égeti a tenyerét az érintés nyoma, pedig ez fizikailag lehetetlen és hirtelen hátrál, de nem áll biztosan a lábán, csak pár lépést tesz, mert szüksége van a távolságra. Nem tud felelni, ahogy szinte akkor sem tudott beszélni, amikor magához tért, bár most teljesen más fojtja torkára a szavakat, csak elnyílt szájjal nézi testvérét és amit eddig tudatosan elnyomott, alattomosan felszínre kúszik. Are you strong enough to stand,
Protecting both your heart and mine?
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Mostanában hallgatagabb volt, mint valaha – már nem kellett a szerepéhez tartozó replikákkal töltenie idejét, bekapcsolódnia kortársai csevejébe, vevőkkel beszélgetni, de emellett máshoz sem nagyon szólt. Kerülte az embereket, ha tehette, bár nem hanyagolta el kötelességeit - tette, amit mondtak, bejárt az óráira, beadta a szorgalmikat, felelt a kérdésekre, edzett a csapattal, de az idő maradékában amennyire csak lehetett, távol maradt a kastélytól. Az emberek közt állandó szorongás kísérte és mint az űzött vad, minden hirtelen mozdulattól, hangos szótól összerezzent. Egyedül volt talán a legelviselhetőbb, amikor munkájába temetkezett, vagy amikor csak céltalan, hosszú utakra indult a repdeszkán. Többnyire a Cloudweaveren dolgozott, valószínűleg egészségtelennek minősítendő mennyiségű időt töltve ezzel, de még mindig ebbe tudott a leginkább kapaszkodni.
A napjaiban kialakult egyfajta szabályosság – ugyanakkor kelt, ugyanakkor ment tanításra, ebédelni, a műhelybe bűvölni, itta délutáni kávéját és vacsora előtt sétált egyet a faluban, cigarettáját szívva. Agatha ajánlotta neki ezt, hogy legyen valamilyen fogódzója és ő tiltakozás nélkül elfogadta. Az időjárás hirtelen fordult zimankósra, és bár a téli “pompáját” még nem közelítette meg, vastag szövetkabát lógott rajta, jóformán össze sem gombolva, így látszott alatta vékony pulóvere – nem nagyon érzékelte a hideget, a cigarettába is jóformán csak akkor szívott bele, amikor az már majdnem elaludt. Túl sok mindenre próbált egyszerre figyelni, túl sok ismeretlen arc, túl nagy jövés-menés. A csipogás elsőre alig jutott el hozzá, fáziskéséssel torpant meg és nézett le, hogy értetlenül meredjen a lábánál parádézó, izgékony fekete szőrgombócra. A lény – valami menyétféle lehetett – a nadrágjába csimpaszkodott, ő pedig leguggolt, hogy szemügyre vegye, az egeres eset után rögtön elveszett házikedvencre asszociálva. Talán valamelyik Eridonos állatkája, gondolta, míg szórakozottan megvakargatta a hátát.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Való igaz, már nem tizenhat volt, lassan a tizenkilencedik évének végét taposta és nem igazán emlékezett rá, mikor találkozott utoljára tükörrel. Nem mintha elhanyagolt lett volna, de magához mérten ez a külső idegenszerűen összecsapottnak hatott. Nem látta értelmét, hogy megkísérelje eltüntetni a szeme alatt sötétlő karikákat vagy azt, ami a vonásaiban megült, nem volt ereje a színjátszáshoz - talán sosem érezte magát ennyire kimerültnek, és mégis, mennie kellett tovább. Leginkább a hétköznapok tehetetlen tömegének sodrása vitte előre, a megszokás és az ütem, amit rutinszerű feladatai adtak.
Az állatka megrezzent, de aztán úgy bújt tenyerébe, mint egy macska és bár egy pillanatig eltöprengett rajta, van-e értelme a kurta fülecskék tövét vakarni, végül megpróbálta ott megsimogatni – úgy okoskodott, úgy talán nem harapja meg akkor sem, ha nem tetszik neki, mert dorombolás híján nehezen tudta eldönteni, jól csinálja-e. Ennek ellenére figyelme egy része még mindig az utcáé volt, minden kicsit közelebb elhaladót szemmel kellett tartania.
Aztán a görény megrázta magát, ő pedig elemelte a tenyerét, várva, mit is akart ezzel jelezni. A nyakbamászásra számított a legkevésbé, a hideg tappancsok egyáltalán nem estek jól, a csiklandozás pedig aztán végképp, de úgy vette, hogy az állat ehhez szokott és épp helyezkedik, mert körbetekeredett a nyakában, mint egy alulméretezett sál. Megvárta, míg megáll vagy legalább csillapodik, aztán felegyenesedett, közben kialudt cigarettájára vetve egy pillantást és különösebb töprengés vagy érzelem mutatása nélkül a legközelebbi kukánál megszabadult tőle. Sietősen indult meg, csak a falu határán váltott sétatempóra, inkább a menyét miatt húzva össze magán a kabátot, semmint fázósságból – az inszomnia túl fáradttá tette ahhoz, hogy ilyesmivel törődjön, de az állatka bundája túl finomnak tűnt ehhez az időjáráshoz. Valószínűleg odabent tartják, bár nem látott rajta nyakörvet, de lehet, hogy ezekre nem is lehet igazán tenni ilyesmit. Az egyik kezét a gallérjánál tartotta, hogy ha utasa úgy döntene, ugrik, legyen esélye meggátolni ebben.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Miután a szőrmók elhelyezkedett, nem fészkelődött többet, úgyhogy egy idő után leengedte a kezét és zsebre tette, egyenletes a tempóban folytatva útját a kastély felé. Az ősz volt az egyik kedvenc évszaka és néhány pillanatig el tudta ragadni szépségével a színeit váltó erdő. Szinte meg is feledkezett potyautasáról, ahogy a hulló levelek keringőjét figyelte, mert közel s távol egy lélek sem ment az úton. Nem kellett a pálcáját markolnia kabátja zsebében, hogy átmenetileg megkönnyebbüljön - talán csak akkor érzett hasonló nyugalmat, amikor a toronyból bámult éjjelente az égre, annak biztos tudatában, hogy mindenki más mélyen alszik.
Ami a görényt illette, nem keresett magyarázatot a jelenségre – bár nem igazán értett az állatokhoz, azokat mintha vonzotta volna a kisugárzása, Obszidián, Agatha macskái, Őrnagy és Sherlock is szívesen keresték fel, ő pedig kötelességtudóan vakargatott, simogatott és dögönyözött, vagy épp etetett és vette elő a szőrkefét. Fejből tudta, ki melyik játékot és melyik csemegét szereti a legjobban, hol a legeffektívebb a ciróka, melyik részeket kerülje. Ha épp nem dolgozott valamin, szívesen adta nekik balját, sokszor segített enyhíteni a stresszt és ki tudott volna ellenállni azoknak a mélabús vagy kérlelő szemeknek? Az állatokban sosem kellett kételkednie, hátsó szándékokat keresni, még ha nem is értette őket maradéktalanul, főleg a macskákat, idővel felismerte a szeretetüket.
Útközben elhaladtak a vadőrlak mellett, azonban odabent sötétség és csend honolt – Radúz alighanem a toronyban rója házvezetői köreit takarodóig, ahogy szokta, úgyhogy egyenest az Eridon felé vette az irányt, ahogy átlépték a kaput. [>>Folytatás az Eridonban<<]
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
 Némán, jóformán mozdulatlanul ült - furcsa dolog, amikor az ember kiszakad az őt körülvevő világból, az pedig nélküle működik tovább, szíve észrevétlen ver, lélegzik és minden folytatódik, míg ő ki tudja, milyen messze jár. Az elmúlt napok történésein gondolkodott, miközben Gergő egyenletes légzését hallgatta, csak tudatalatt figyelve - többnyire Sebby miatt fejlesztette ki, hogy a változásokra reagáljon, rémálmai és pánikrohamai miatt, de nem korlátozódott rá. Amit az ember egyszer megszokott, az utána már mindig fel fog tűnni.
A beszélgetés Kins-szel... nyugtalanná tette, mert egyrészt türelmetlen lett a változás reménye láttán, másrészt viszont még mindig félt. Hogy elrontja, hogy elkésett, hogy ha eddig nem ment, nem lesz elég erős hozzá. De dühítette is, mert tehetetlennek és tétovának érezte magát, mintha eltűnt volna belőle az örökké lázadó én, ami mindig, minden helyzetben a megoldást, a kiutat kereste. A kimerültség egyre érezhetőbbé vált rajta, a gondolatai is botladoztak, az álom mégis elkerülte és ahogy halántékát támasztva mintha zsongó-zsibongó elméjét is próbálta volna összetartani, őszintén nem tudta, mit érez. Talán ez volt a legfárasztóbb, ez a szüntelen kavargás, hogy minden apróságra összerezzent, minden neszre felkapta a fejét - most is úgy ült a fotelben, hogy lehetőleg mindenre rálásson és a háta mögött csak fal legyen.
Amikor a mellette fekvő légzése megváltozott, automatikusan felfülelt rá és felkapta a fejét - már besötétedett és ő nem gyújtotta meg az ágy melletti fényforrást, úgyhogy csak hallgatózhatott. Észre sem vette eddig, hogy tőlük nem messze beszélgettek és kacarásztak az egyik ágynál, most viszont zavarta a zaj, így pálcáját előhúzva némítóbűbájt szórt maguk köré, hogy kizárja a hangokat. Csak utána intett halovány Lumost, olyan alacsonyan tartva a lángot, hogy ne világítson Gergő szemébe, de rálásson az arcára - a vonásai arról árulkodtak, hogy a javasasszony figyelmeztetésének megfelelően elmúlt az első adag bájital hatása és a fájdalom kezdi felébreszteni. Az éjjeliszekrényen ott állt a két fiola, a regenerálószer és a fájdalomcsillapító, de remélte, hogy a csend beálltával még visszaalszik, így csak a vaktában kaparászó kéz felé nyúlt, hogy rásimítsa tenyerét, megpróbálva megnyugtatni.
Hülye kamikaze. Hajszálon múlt, hogy nem kapta telibe a gerincét a gurkó, csak mert ő hős herceget játszott. Aggodalma leginkább dühvel váltakozott, mert legszívesebben megcsapdosta volna ezt az idiótát, aki mások biztonságáról szövegel, hogy utána csaknem megölje magát.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
[állatmenhely] Ha észlelt is valamit Ricsi tétovázásából és szándékaiból, nem igazán tudott reagálni rá. Valóban nem szívesen időzött emberek közt, bár a kabát egész egyszerűen eszébe sem jutott - a fáradtság hol fázóssá, hol tompává tette, így nem melegedett túl. Olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat, de a gondolatai túlságosan a menhely és az örökbe fogadni vágyott állat körül összpontosultak. Amikor a fiú végül megállt előtte, azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő is telt el, de végül is, nem számított, úgyhogy hanyagolta a kérdést. Egyszerűen követte Ricsit a bolt elé és az általa adott cím és koordináták alapján betájolta magát nagyjából. Amikor a pálcájáért nyúlt, hogy dehoppanálhassanak, csak akkor esett le, miről is feledkezett meg, de úgy döntött, jobb, ha előbb áthelyeződnek a céljukhoz és csak utána pótolja a mulasztását. Minden koncentrációjára szüksége lesz, bár az utóbbi másfél évben, mióta hoppanálhatott, elérte, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ért pontosan célba, most még ez is kihívást jelentett, de nem lehetetlent.
Hal pukkanással tűntek fel egy hoppanálásra kijelölt ponton - Pest-szerte voltak ilyenek, hogy a viszonylag nagy városban megkönnyítsék a közlekedést és Seth jól ismerte a nagyobbik részüket. Egy kicsit sétálniuk kell a menhelyig, de az a pár perc talán jót is tesz. Mindenesetre, ahogy elengedi Ricsi a karját, a mindig övén függő szütyő felé nyúl, hogy rövid kotorászás után előhalássza belőle azt a kis füzetet, aminek fedelét csillagképek díszítették, valamint a hozzá tartozó lapos bőrtokot, ami egy asztrolábiumot rejtett.*
- Sajnálom, lekéstem a születésnapodat és be sem csomagoltam, de remélem, tetszik.-*A legelső beszélgetésükből maradt meg neki, hogy Ricsi valamiféle égbolt-modellt szeretett volna, amit még mindig nem tudott megalkotni neki, de amikor elkezdett az után kutatni, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, belebotlott ebbe a muglik által kevéssé használt, de roppant praktikus és szép műszerbe. Nem, nem ő csinálta, csak kissé kényelmesebbé és ellenállóbbá tette néhány bűbájjal - a tokban feleakkora helyet foglalt, mint ha kivették belőle, törésgátlóval és világító rovátkákkal látta el, de ennyiben ki is merült az extrák sora.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
 Türelmesen várt, igazából csak attól tartva, hogy esetleg valaki másnak is ugyanez jutott eszébe - nem került szóba az egész születésnapozás sem otthon, sem Sebbyval és így fogalma sem volt róla, a többiek készültek-e valamivel és ha igen, mivel. Az ünneplés elmaradt, Agatha csak egy puha mosollyal annyit mondott, "elhalasztjuk". Tiszta pillanataiban csodálta a nőt azért az erőért, amivel próbálta összefogni furcsa kis családjukat.
Ricsi kifejezése láttán eloszlottak aggodalmai - az arca és mozdulatai kétséget sem hagyott afelől, hogy életében először tart ilyesmit a kezében. Jó volt nézni ezt a tiszta örömöt, nem csak azért, mert a fiú olyan elgyötörtnek tűnt mostanában, hanem mert alapból minden vonása, mozdulata zárt. Most mégsem okozott neki gondot, hogy kifejezze az érzéseit és Seth megkönnyebbüléssel fogadta az ölelést, mert hiányzott neki a másokkal való kontaktus. Talán egyszer majd elmesélteti Ricsivel, miért szereti vagy érdeklődik ilyen szenvedélyesen a csillagászat iránt, de az is lehet, hogy egyszerűen csak ehhez van tehetsége, mint neki a bűvöléshez. Mély levegőt vett, kicsit erőt merítve az előttük álló feladathoz is - lehet, hogy csak egy menhelylátogatás, számára mégis ijesztő és súlyos dolognak tűnt.*
- Nem hinném, hogy mostanában bárki számon tartotta volna ezeket.-*Nem is a szülinap elmulasztását sajnálta igazán, hanem hogy a legkevésbé sem tud segíteni sem Ricsinek, sem Sebbynek, pedig nem csak ő sérült - mégis, érzékenysége miatt aránytalanul mély seb volt, amit Anglia hátrahagyott.
Elmosolyodott - furcsa pillanat, amikor valaki olyan próbál meglepni, aki legjobb szándéka ellenére sem tud eleget rólad, mégis talál valamit, ami az akartnál többet mond és jelent neked. Mindenesetre, különös, hogy ékszerrel kedveskednek neki.*
- Köszönöm.-*Most kicsit problémás lett volna pulóveren és kabáton át felvenni, úgyhogy óvatosan a szütyőjébe süllyesztette, ahol biztonságban lesz. Kissé tétován, de megindult az állatotthon kapuja felé, ám ha Ricsi hajlandó előre menni, minden további nélkül átengedi neki a vezetést.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Sokáig tartott, amíg a benne viaskodó érzésekből az került ki győztesen, ami az emberek felé hajtotta, és maga alá gyűrve a többit végre elérte, hogy megszakítsa a hetek óta tartó önkéntes remeteségét. Nem tehetett róla, az elején jóformán senki érintése sem esett jól és idővel beletompult a végenincs rémálmokkal teli éjjelekbe, nappalokba. Volt valami varázslatos abban az emberi melegségben, aminek sosem tudott ellenállni és valahogy segített, ha nem is tudta magától kérni.
Kapott még egy kis mosolyt, olyan kis apró görbét, amit leginkább elrejt a zsebébe az ember és néha, ha rossz napja van, előveszi és nézegeti. Kicsit talán sután biztatták egymást, de kezdetnek ez is tökéletesen elég volt. Ahogy elindultak, kicsit csodálkozva tudatosította, mennyit nőtt Ricsi, s gondolatban egy félmosollyal megborzolta a haját, mert úgy érezte, a nyílt utcán mégsem díjazná ezt a gesztust, na meg ő maga is félénk volt még hozzá. Nem tudta, mi minden változott, mialatt megpróbált elrejtőzni a világ elől, ami talán túl jól is sikerült. Némán sétált hol mellette, hol mögötte, javarészt a környezetet figyelve, zsebre tett kezekkel ballagva, szinte mantraként ismételgetve, hogy el kell mondania, el kell mondania, mégis, úgy érték el a menhely kapuját, hogy egy fél szót sem ejtett. A neki szegezett kérdés furcsán telibe találta, holott tudta, hogy az öccse nem arra gondolt, amire ő, mégis okozott pár levegőtlen másodpercet.*
- Jobb lenne, ha te magyaráznál.-*Másodjára futamodott meg, de a torkát feszegető gombóc túl nagynak bizonyult, hogy lenyelje, hiába lett az egésztől egyre frusztráltabb és kétségbeesettebb. Nem lepra, nem a világ vége, mégis, szinte a levegőben érezte annak bélyegét, amit nem mondott ki.
A simítás rántotta vissza a jelenbe, s reflexből illedelmesen köszönt az idegen láttán. Követte Ricsit a pulthoz és hallgatta, ahogy elmondja, miért jöttek, de ha nem volt muszáj, nem csatlakozott a beszélgetéshez, inkább nézelődött és próbálta összeszedni magát. Mostanában nem remekelt döntéshozatal terén.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
|
Számára az ugatás idegenül hangzott - Obszidián nagyon csendes és nyugodt, sosem eresztette ki a hangját, más kutyákkal meg ritkán találkozott és többnyire csak ilyen zsebre vágható törpe szőrcsomók voltak. Furcsa szaga volt helynek, nem kifejezetten büdös, csak egyfajta jellegzetes állat- és fertőtlenítőszag, ami a száraz tápok aromájával keveredett. Hallgatta, ahogy Ricsi vázolja a helyzetet és a lány kérdezget, felmérve az "igényeiket". Persze, racionális alap, hogy olyan kutyát vigyél haza, akivel kölcsönösen kiegészítitek egymást és passzoltok a másikhoz, de az érzései megint kezdtek teljesen összekavarodni.
Követte őket a másik helyiségbe és a szíve valahol a torkában verdesett, ahogy a hosszú folyosón végignézett. A pultos kisasszony kedvessége valahogy nem tudta megnyugtatni, bár igyekezett nem engedni az idegességnek. Ahogy mondták, nem kell most azonnal dönteni, nem kell az első helyen választania, mégis, olyan furcsa annak gondolata, hogy csak úgy magad mellé veszel valakit, aki aztán ott se hagyhat, ha nem érzi jól magát. Csak egy árnyalattal tért el attól, mint amikor az ember a legszebb, legegészségesebb almákat válogatja ki magának egy zacskóba, mielőtt fizetne.
Ricsi lelkesen beszélgetett a lánnyal, ő pedig úgy érezte, magára maradt. Lassan sétált végig a kennelek előtt, kezét az ajtóhoz közel lógatva, de nem nyújtva teljesen oda, inkább csak hagyta, hogy az állatok megszagolják - úgy tartják, ők megérzik, ha valakitől tartani kell és Seth logikája szerint minden okuk meglett volna erre. Mégis, a többségük lelkesen üdvözölte, mint valami érdekeset, reményt hozót meglehetősen egyhangú napjaikban. Némelyik kitörő lelkesedéssel, némelyik óvatosan, egyesek megfontoltan és megint mások a ketrec hátuljába húzódtak előle. Fogalma sem volt, melyik milyen fajtájú, nemű, korú, természetű, mennyire igényes vagy beteges és ez valahogy egyrészt kétségbeejtette, másrészt megnyugtatta, bár lélek alapján választani társat minden csöpögős vadromantikák legelfajzottabbja. Meg-megállt, főleg azoknál az állatoknál, amik valamiért félénknek vagy letörtnek tűntek, mert ösztönösen érezte, hogy őket méltatják legkevésbé figyelemre az átlag örökbefogadók, mégis, nekik lett volna a legnagyobb szükségük sokszor egy otthonra. A kölyköket - bármilyen tündériek is voltak - kikerülte, mert nem tudta volna kellőképpen megnevelni őket.
|
|
|
|
|
