Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez igaz. Én vagyok a legnagyobb szoba királynője. Óóó és azon az ablakok is sokkal nagyobbak ám.
Még ajánlgatom is, pedig nem úgy van ám, hogy ha elkerülök Pécsre, akkor viszlát Bagolykő, emberek, többet nem láttok.
- Rossz hírem van, amíg egy milliomos el nem vesz és el nem költözök vele Hollywoodba, hogy híres mugli celeb legyek, addig a szoba az enyém. Haza fogok járni minden hétvégén. Anya jobb alkudozásban, mint én.
Komolyan, az a nő félelmetes tud lenni. Valahogy mindig úgy csavarja a dolgot, hogy neki előnyös legyen. Mi meg csak későn kapcsolunk, hogy hoppá, ez nem annyira vicces.
- Lefeküdt vele? Akkor elmegy ám a...! Mármint nemár, egy virágcsokorral? Nem tudom, én nem fogadnám vissza, akkor sem, ha szeretem.
A megcsalás az, ami nekem nem pálya. Tudom, hogyez a helyzet például Grace és köztem is új és szokatlan még, nekem legalábbis, de tudom, hogy ha megtenné, akkor nem akarnám már, hogy közöm legyen hozzá.
- Azért nagyon bátor, hogy virágcsokorral ezt be merte vállalni.
A virágcsokor olyan semmilyen, olyan ne már, hogy ezt te komolyan gondolod. De persze a szerelem az ilyen, hiszen én is mindig mindent elfelejtettem az exeknek.
- Lehet, de hát ki mondta, hogy az első a tökéletes? Persze van, amikor igen, de nem ez a jellemző úgy vélem. Szóval akkor három hónapig mondhat bármit, hogy mit csinál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Óóó te galád, mik ki nem derülnek, de perverz ablakfigyelő.
Igyekszem komolyan kimondani, de a végére már nagyon kell nevetnem. Nem, egy pillanatig sem gondolom komolyan a felháborodásomat, de szerintem ez látszik is.
- Semmi vész Ráhel. Technikailag már testvérek vagyunk, szóval azt csinálsz, amit csak szeretnél. Naplóm nincs, mert tudom, hogy anya olvasná, szóval ha kell egy toll vagy egy pulcsi, nyugodtan vedd el. A ruháim nagy részét anya szekrényéből csórtam el.
Mindig vártam egy hetet és csak utána kezdtem el hordani. Ő tudta szerintem, hogy az övé, mert én tudtam, hogy tudja, ám sokszor rá se kérdezett, máskor meg annyit, hogy "Ezt én vettem neked?", és ilyenkor vagy igent mondok vagy azt, hogy nem, a cukrászdai keresetemből vagy az apától kapott pénzből vettem.
- Hahahaha...kinyílt a csipád hallod-e.
Még, hogy azért jó, hogy otthon vagyok, mert akkor terelődik a figyelem. Nem semmi, hogy milyen bátor lett ez a gyerek. Mondjuk roppant mókás is, ő teljesen más, mint én, de éppen ezért nagyon jól szórakozom. Valószínűleg annak idején anyám is azt várta tőlem, hogy viselkedjek így, ahogy most Ráhel, és gondolom azért most örül, hogy kapott egy normális kamaszt is.
- Azt hittem együtt voltatok már.
Mondjuk akkor sem szép tőle, mert ha ebből nagy veszekedés meg virágcsokor lett, akkor már biztosan tudta ő is, hogy mi a helyzet a lányka érzelmi állapotával. Viszont oké, vegyük azt, hogy csak szép, de ezekhez a dolgokhoz nem ért. Mert Arlen, ahogy így a képeken elnézem, tinibálványos. Nekem mondjuk csak a haja tetszik, de biztos az is számít.
- Mi van?!?!
Úgy kapom a szám elé a kezem, mint amikor a sorozatokban azt mondják, hogy a srác, aki négy hete nem adott életjelet magáról, halott. De várjunk csak, igen, itt is halálról van szó, csak éppen úgy, hogy gyilkosságot emlegetünk.
- Mi az, hogy megölt valakit?
A hangom ösztönösen suttogásra halkítom, tudom, hogy nincs most itt ezer portré, akik alig várják, hogy valami szaftos pletyka elhangozzék, de akkor is, ez egy olyan horderejű titok, amit nem lehet nem, hogy kiabálni, de normális hangon se megbeszélni. És valahogy nem is képzeltem, hogy a csokibéka bontogatás idáig fajul, ráadásul ahogy leesett, úgy ugrott el a békám is. Remek.
- Nem értem, hogy tudsz ezekről ilyen nyugodtan beszélni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen, és azt sem tartom kizártnak, hogy meg is teszi, eléggé öntörvényű.
Egy kicsit elhúzom a számat, mert anyámnak van pár furcsa lépése, akkor is, ha tudom, hogy nem szándékosan csinálja. tudom, hogy ő csak jót akar, csak néha sok. Olykor őszintén csodálom apámat, hogy nem fojtotta még meg, pedig lett volna oka rá bőven.
- Viszont nem mondja el. Mármint, ha olvas valami durvát, akkor úgy csűri a dolgokat, hogy úgy érezd, el akarod mondani. Ha ügyes vagy, kijátszod őt, ha nem, akkor dalolsz, de sosem von kérdőre. Gondolom csak figyelni akar, hogy biztos ne csináljunk semmi hülyeséget, és amilyen sokat agyal mások problémáin, úgy tippelem, óhatatlanul is belelátja őket a mi életünkbe. Nem akarja, hogy mi is olyan gondokkal küzdjünk. Ez valahol szép, valahol meg kínos.
Neki még új lehet, én egész életemben ezt éreztem. Tudom, hogy a személyiségem egy részét, egy nagyon nem kedvelt részét ez a féltés alakította olyanná, amilyen lett. Ez elég szomorú, e másik vagyunk, Ráhel csak most csöppent bele ebbe az egészbe igazán. Nem mondom egy percig sem azt, hogy az anyám rossz szülő lenne, mert nem az, csak vannak dolgok, amiket csinálhatna félgőzzel ahelyett, hogy megszívat minket.
- Egész biztos vagyok benne, és hidd el, jó lesz ez. Apám lehet, hogy morogni fog, de majd megbékél. Most éppen kavarnak, vagy a fene se tudja náluk. Talán majd nyolcvan évesen kitalálják, hogy összeházasodnak. Az lesz még egy szép történet. Szóval jó, hogy kviddicsezel, én is keresek majd valami átmozgató hobbit, hogy fitt legyek, elvégre mikor anyám nyolcvan lesz, én hatvanegy, már nyugdíjközeli, szóval edzenem kell.
Nagyon csodálkoznék amúgy, ha ők valaha eljutnának odáig, hogy összeházasodjanak. A múltkor láttam őket csókolózni. Az is kellőképp meredek volt már nekem. A szüleim határozatlanabbak és bénábbak az ilyesmiben mint én, épp csak akkor voltak a toppon, amikor Seannal megfogantunk.
- Ez azért tudod, hogy nagyon súlyos dolog, ugye? Mármint valaki meghalt.
Nem biztos, hogy én ezt tudni akartam, de abban biztos lehet, hogy a titka jó helyen van nálam, én nem vagyok az a fajta, aki továbbadja a dolgokat, de most azért ezt még fel kell dolgoznom. Persze nem most fogom, mert még a végén nagyon megijedne az agyalós fejemtől.
- Kettős naplóvezetés. Az egyik napló az igazat tartalmazza, de nem néz ki naplónak, míg a másik igazinak hat, de nem az. Írj bele rossz élményeket is, őszinte, de nem teljes napló. Azzal elkerülhető a legtöbb vita, mégis kiírod magadból. Csak az igazit sose veszítsd szem elől.
Ez egy olyan dolog, amiről nem akartam beszélni, de egy gyilkosság bejelentése után azt hiszem, célszerű lenne, ha így járna el.
- Na és, milyen a hivatalos nálunk lakás? Hirtelen jó sok mindenki érkezett, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szüleim elég sojáig húzták a gyógyulást, még most sincsenek rendben igazán. Én közben levizsgáztam, majd el is kezdtem a tanulmányaimat az egyetemen, méghozzá Elektromágikus kommunikáción. Eddig tetszik, de hát ez a pár nap épp csak a berendezkedésre volt elég, meg arra, hogy egy kicsit ismerkedjek a hellyel. Az időm nagy részében az egyetemen szeretnék inkább lenni, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a családomat, vagy, hogy nem látom azt, amit a szüleim között folyik. Ráadásul anyám hangulatából ítélve, apám már megint csinált valamit. Mindig olyankor fancsali, ha nagyobb veszekedésen vannak túl, a kisebbeket már fel se vesszük.
Ennek okán hát, és némi hátsó szándékkal látogattam meg az én drága és egyetlen édesapámat, és csaltam el, hogy egy kicsit szívjon friss levegőt, mert bár nincs jól, de ha csak bent döglődik a levegőtlen lakásban, akkor nem is lesz. Apa - lánya program. Szoktunk ilyet csinálni, kajálunk vagy videojátékozunk, elvagyunk. Szeretem ez ilyen időt, mert ilyen sok anya nincs itt, sem Sean, és apa csak az enyém.
- Jobban vagy már azért?
Érdeklődöm, miközben egy kókuszos kürtöskalácsot veszek át éppen, amibe karamellaöntetes vaníliafagyit kértem. Imádom ezt a keveredést, és hogy a kedvenc édességeimet így vegyítették, Most nem kell már gondolkoznom, hogy mit is ennék, mert lehet egyesíteni őket. Imádom az ilyen ötleteket. Apát is kérdezem, nem tudom mennyire bírja a gyomra a kaját, kicsit úgy tudom elképzelni, mint az "üres pirítós, tea" mantrát, amint a háziorvosok gyakran ellőnek, ha érzik, hogy csak lógni akar a mihaszna kölyke.
- Voltam bent anyánál is. Elég rosszul van. Te látogattad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerinted mit hisznek?
Mivel eléggé parás gyerek voltam, mármint tele megfelelési kényszerrel meg mindenféle szorongással, ezért észreveszem, ha néznek. Nem csak úgy, hogy bemesélem magamnak, hogy jaj, mindenki engem néz, hanem úgy tényleg, rendesen. Most is néznek, megbámulnak engem, majd az apámat is. Tekintve, hogy az én arcom inkább olyan, mint egy játéké, nem biztos, hogy azt hiszik, hogy az apám. Hasonlítok rá, vonásaimban, nem a normálisnál nagyobb méretű ajkaimban, meg a guvadó szememben, melyek mindig is túl feltűnőek voltak, hanem minden másban, csak ezt jelenleg tisztességes mennyiségű seb és hámlás takarja most. Legalábbis nála, én csak békaként nézek ki, ami igazából nagyon vicces is tud lenni, számos öniróniás megjegyzést kísérleteztem ki az évek alatt.
- Ajj. Biztos, hogy tudnom kell?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez szerencsés, mármint én valahogy mindig megtudok mindent, de annyira nagyon nem vagyok most benne biztos, hogy ezt is meg akarom tudni. A kérdés viszont inkább csak morranás, nem is biztos, hogy érthető, főleg, mivel ezt a mondatot magyarul mondtam ki, és apám számos alkalommal meglep, amikor megérti és akkor is, amikor nem a mordulásaimat.
- Az egy ideig azt mondja, hogy már nem teszed, az meg, hogy tudnom kell valamit, azt jelenti, hogy dráma van.
Engedelmes gyermekként leülök és a sárga műanyag kanalamra pörgetek a vastag karamellből egy tisztességes adagot. Játszok vele még egy kicsit, majd végül a számba veszem és nyammogok rajta egy kicsit.
- Na mi a szitu édesapa? Szakítottatok?
Mert legutóbb az volt, hogy együtt vannak, de nem úgy, de mégis, de ez ilyen félhivatalos. Ergo apám anyámat a tulajdonának tekintve határozottan jelezte, hogy az övé, anyám meg úgy pillogott rá, mint szende szűzlány. De nem volt hivatalos, csak voltak. Innen két út van, vagy hivatalos lesz és oltárhoz vezeti vagy kidobja őt. Az egy ideig alapján és az alapján, ahogy anyám depizik, megint szakítottak, kábé nyolcvanadszorra. De persze ki számolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Izéje.
Ismétlem a szót nem kevés ellenérzéssel. Fogalmam sincs, hogy mizéje volt, de nem hangzik túl jól. Az izé, sosem jó. Ha valakinek izéje van, akkor az általában negatív. Ám, amikor apa kimondja, hogy mizéje is volt, egy pillanatra lefagyok, és nem csak a vaníliafagyi miatt. A fogaim csattannak a kanálon, és bár csak műanyag, mégis rendesen fáj.
- Oh. Szerencsétlen.
Amikor kimondja, hogy gyereke volt, szinte érzem, ahogy átalakulnak a vonásaim, mintha éppen most, itt élő adásban egy plasztikai sebész átalakítaná az arcomat. Szinte fáj, ahogy megfeszül az egész arcom.
- Ne bántsd emiatt. A gyerekkérdés olyan nála, mint nálad Amerika.
Nem hangzik ez túl jól, de kábé így tudom a legjobban megfogalmazni. Szerintem ennél jobb hasonlat egyszerűen nincs rá. Viszont ez szerintem mindent lefed, és ha apa eddig nem is értette, hát most már tutira ő is fogja. Én is ezen a példán keresztül értettem meg. Mármint a példát én találtam ki, de rájöttem, hogy ezt a két dolgot így lehet jól egymáshoz mérni. Én pedig ezáltal megértettem mindkettejüket. Legalábbis azt hiszem.
- Ugyanúgy áll ki értünk, bármelyikünkért, mint te a hazádért. Biztos van ennek valami konkrét neve is biztosan van ennek.
Manapság már mindent elneveznek valahogy, úgyhogy ennek is biztos, hogy van neve, csak nem tudok még róla.
- Akkor ez most kényes helyzet. Mi lesz, ha kijöhet a kórházból? Választanunk kell kettőtök között?
A kérdés jogos, hiszen a necces helyzetekben mindig elég bénán tudnak reagálni. Azt hiszem ez az egész családunkra igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem változik semmi. Ilyet se hallok gyakran. Felnézek rá, kutatóan, ilyenkor tudom, hogy pont úgy nézek, mint anya. Ezt tőle tanultam, én is figyelem az emberek vonásait, és igyekszem következtetéseket levonni, de persze nem úgy, mint ahogy az anyu. Szóval felpillantok az én apámra, és azt látom, hogy őszinte. Komolyan mondja, hogy nem változik semmi. Úgy értem, hogy rendesen az arca igazi, nem látom rajta, hogy kamuzna.
- Felnőttetek?
Kérdezem bujkáló mosollyal. Amióta egy helyen vannak a szüleim, azóta értem, hogy miért nem maradtak együtt. Anya sosem mondott egy rossz szót sem apára, akármikor és akárhányszor kértem, hogy meséljen róla, mindig szépen beszélt, sosem szidta, nem hibáztatta, amiért nem veszi ki a részét a nevelésemből. Tudtam, hogy nem azért nincs itt, mert gyűlöl minket, hanem sokkal mélyebb dolgok miatt, és amikor láttam végre együtt őket, akkor megértettem, miért.
- Apa, ő egy nő. Mármint durván nő. Mit vársz tőle?
Az én anyám nem az a fajta, aki csak úgy továbblendül a problémákon. A múltkor látott egy letépett virágot az úton, felvette, hazahozta, és addig ügyeskedett a pohárral, amibe állította, míg a világ emberien nem nézett ki. Bár elszáradt pár nap múlva, anyukám közölte, hogy legalább szép halála volt. Na most ezek után ki csodálkozik, hogy összeomlott?
- Én megértem őt, amikor Seant várta, megkérdeztem, hogy miért tartja meg, hiszen semmi sem szólt mellette. Ő pedig azt mondta, hogy egyrészt mert a te gyereked, másrészt pedig azért, mert ennek így kellett lennie. Ha megfogant, okkal tette.
Engem is ebben a szellemben nevelt, bár realistább vagyok, mint ő, értem a veszteségét. A kalács széléből letépek egy nagyobb darabot, és azt egyensúlyozom be a számba.
- Csak legyél mellette, szerintem. Majd én beszélek vele, te csak legyél jelen. Át fog lendülni. Maximum összehoztok egy másik gyereket.
A végét már csak vicceskedve mondom, és el is mosolyodok hozzá, hogy érezze, nem kell megfeszülnie, én nem kötelezném rá erre, de anya... na az jó kérdés. Ő lehet belefügg ebbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Biztos nem kérsz? Tök finom ám.
Mondjuk a kürtöskalács kifejezetten téli íz, a fagyi meg nyári, így hát a tavaszi találkozás nagyon is ideális. Mondjuk a kókusz és a karamella, plusz hozzá az erős vanília íz nem éppen nyerő, de kit érdekel, most bármi elférne a bendőmbe. Imádom keverni őket. Bírom a csípőset, a kínait, a túlcukrozott teát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi mehet a gyomromba, mert az biztos, hogy komolyan kiakad néha szerencsétlen. Amúgy is, bármikor tudok enni.
- Hát de ha tudatosan gyártotok egy kicsi Warrent, ami tudom, ijesztő mind a kettőtöknek, már, hogy tudatosan csináljátok, akkor csak nem fog kiborulni. Most rossz, aztán majd jó lesz.
Nem azt mondom, hogy legyen, de megértem anyát és megértem apát is, tényleg, én sem tudom, hogy mi tartja őket egyben, és lám, mégis van valami. Furcsa, de én is erre vágyom, hogy legyen valami, ami így valaki mellett tart engem. Beszélhetőnk kötődésről meg vérről, de hiszem, hogy náluk van valami mélyebben, amit talán maguknak sem ismernek be.
- Jobb, mármint örülök neki, hogy így gondolod. Én is örülök, hogy te vagy az apám.
Nem is tudnék mást elviseli. Tamás párszor megpróbálta játszani az apát, hogy anyánál jó pontot szerezzen, de utáltuk egymást, mert ő nem volt az apám, és soha nem is lehetett volna az. Akkor is, ha akkor még nem ismertem őt, tudtam, hogy egy nap, ha lehetőségem van rá, akkor meg fogom ismerni az apámat és meg fogom őt szeretni, és lám, most itt ülünk, ő éppen levedli sárkánybőrét, én meg kínzom a gyomrom.
- Örülök nektek, támogatlak titeket. Ezt pedig jobb, ha te tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem rossz ember ám. Ráhel. Én kedvelem őt.
Tudom, hogy mi a baja, vagyis sejtem. Egyrészt Ráhelhez vér szerint nincs köze, másrészt anyám megint önhatalmúlag cselekedett. Megesik nála, szerintem egyszer az önfejűsége fogja a vesztét is okozni.
- Nem kéne, hogy ez befolyásoljon. Szereted őt, nem? Az összes hülyeségével együtt. Ez is egy ilyen, anyához tartozik. Ha elveszed, a következő gyereknél már csak fog szólni.
Humorizálok a kedves apámra vigyorogva. Így most vicces a jelenet, de elhiszem neki, hogy élőben azért nem volt olyan vicces, amikor berobbant a szöszke lány az életébe. Engem mondjuk nem zavar, amúgy is olyan a házunk, mint valami átjáróház, hát most az, hogy hivatalosan is ott alhat vagy csak pizsipartinak nevezzük oly mindegy már. Viszont ez a „gondoltam rá” nagyon romantikusan hangzik, tipikus apa.
- Akkor jó sokáig nem jössz arra, de szerintem kár lenne. Ő nem akar neked útban lenni. Ahogy én kivettem a szavaiból fél tőled.
Nem biztos, hogy fél, de nekem ez jött le. Fél és nem akar útban lenni, közben meg végre olyan helyen van, ahol az emberek nyitottan és normálisan fordulnak hozzá. Az apja eléggé flegmán kezelte a nevelését, és ott nem volt egy olyan ember, mint nálunk anyu, aki azért szinten tartotta a dolgot. Én teljesen megértem, hogy miért tette ezt, lehet én is ezt tettem volna, mondjuk nem feltétlenül hagytam volna ki a pasimat – mert nem tudom, hogy apám akkor éppen milyen minőségben volt jelen anyám életében – a dologból.
- Ne morogj, vedd el! Szeretnék koszorúslány lenni. Egy apa igazán teljesítheti az ő kis hercegnője kívánságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elég sok mindenkivel kellene együtt élned.
Mutatok rá az igazságra. Mert hát nem csak Ráhel van ott, hanem a nagynéném is a kislányával. Az egész ház lakott, tele van emberekkel. Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család.
- Miért nem költöztök be a szomszédba? Az egyik ház eladó, mert a férj valahol Bécsben vagy hol kapott minisztériumi munkát, és ingázás helyett inkább kiköltözött a család.
A mágusoknál nem ritka az ingázás, nem úgy, mint a mugliknál, hiszen a hopphálózatban való közlekedés hopp pontok meg minden ilyesmi, megoldják a problémát, de valószínűleg ők ennyit sem vállaltak be. Vagy lehet, hogy később a feleség is ott tervez élni.
- Egybenyithatnánk a két telket. És akkor bár egy helyen marad mindenki, mégis külön lennétek.
Később pedig az egyik házat megkaphatnám, de ezt már nem teszem hozzá, mert még a végén pofátlannak tartana. Anyám meg, ha megtudná, egyből elkezdene kombinálni, és nem, erre nincs szükségem. Csak jó lenne, ha mondjuk az egyetem végén meglepnének egy házzal, ehelyett azonban apám lep meg egy hírrel, méghozzá egy nem is akármilyen hírrel.
- HOGY _ MI _ VAN?? Úgy érted, hogy Amerikába? Mármint persze, hogy oda, de Jézus...
Csak nézek rá és hápogok, mint egy kacsa. Ezt nem hiszem el. Mármint, én menni akarnék, azonnal, de rögtön, úgy is, hogy elfogadtam, nem járhatok álmaim iskolájába. Én vágyok arra, hogy ott legyek, és ezért képes lennék bármit megtenni.
- De ha hazamennél, hazavinnéd anyát is? A nagypapa nem igazán kedveli és szerintem a nagyi sem.
Még ha nem is mondják ki, érezhető, hogy nem tetszik nekik vele kapcsolatban valami, vagy éppen sok minden. Túl önfejű, gondolom.
- Szeretnél hazamenni, ugye?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Tőőőőled tanulta. Anya. Ezt a szemforgatást tőled tanulta. Mert nem csak szemforgattok, de pofavágás is meg közben.
Egész életemben ott volt ez a rejtély. Fogalmam sem volt, hogy anya honnan vette át ezt a szokást, mert bizony a többi rokona nem ilyen stílusban csinálja ezt, de annyira egyértelmű, hogy ezt tőle tanulta el. Láttam mindid, mind a két szülőmnél, de csak most állt össze az egész, tudtam, hogy tudom, csak nem láttam át. Most viszont a nagy rejtély összeállt, innen már csak egy lépés, hogy az univerzum legtitkosabb kérdései is összeálljanak.
-  Miért gondolod, hogy nem menne? Egész életében veled akart lenni.
Már öt évesen is felfogtam, hogy apát akarja, akkor is, amikor Tamás felesége volt, láttam rajta. Gyerek voltam, de nem hülye, na meg, ahogy beszélt róla mindig, annyira egyértelmű volt. Voltak osztálytársaim, akiknek a szülei ölték egymást, akár házasok voltak, akár elváltak. Ennek ellenére anyám sosem szidta apámat. Aztán persze összekerültek, és akkor már nehezebben bírt magával, apa pedig meg sem erőltette magát, hogy ne szidja őt, de akkor sem értem, hogy miért gondolja.
- Apa, boldog lennél itt?
Az utolsó falatot még a kérdés előtt bekapom, gyorsan megrágom és lenyelem, de a kérdésre már felpillantok rá, miközben megtörlöm a számat. Néha nagyon meg tud lepni apa, mert azt hittem, hogy az első ilyen alkalommal már becsomagolva, készen állva arra, hogy búcsút intsen mindennek, közli velünk, hogy lelép. Ehhez képest képes lenne maradni, miattunk. Ez egy olyan dolog, amitől már megint leesik az állam.
- Ha úgy érzed, hogy nem, akkor inkább kérdezd meg őt. Menjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem annyira? Még a végén megszereted az itteni létet.
Pedig bizony azt hittem, hogy az én apámat semmi és senki sem tarthatná itt, hogy az első adandó alkalommal búcsút intene, és erre azt mondja, hogy nem annyira rossz itt. Ez valljuk be, nagyon is meglepő.
- Sorsomra hagynál?
Felnőtt vagyok, de azért annyira mégsem. Sokáig voltam a szétcsúszott anyám mellett felnőtt, én előbb voltam érett és felelősségteljes, és csak valahol Ombozi Noel agyamba férkőzése idején lettem bohó és gyerek, csak akkor engedtem el magam és csináltam gyerekes dolgokat. Az pedig nem volt olyan nagyon régen, nem voltam még eleget gyerek.
- Tudod jól, hogy szívesebben élnék ott.
Ez kegyetlenül hangozhat, de én úgy vagyok vele nagyon sokszor, hogy szeretnék kitörni innen, nem akarok beleragadni ebbe az egészbe, nem akarok itt maradni. Túl sok az emlék, és még túl frissek a negatív emlékek. Talán, ha elmennék egy időre, akkor ami rossz volt elfakul, ami meg jó, az felerősödik. És amikor visszatérek ide, akkor csak boldogságot érzek. A múltkor pont ez történt, és a múltkor jó volt, amikor ez történt. Miután hazajöttem, sokkal boldogabb voltam.
- Viszont, ha nem akarod, hogy menjek, mert nem illenék oda be, akkor azt mondd.
Jegyzem meg csendesen, nem pillantva rá, a szalvétával játszok egy kicsit, elszakad, így csak összegyűröm és leteszem az asztalra. Görgetem, mint egy macska, végül azonban csak sóhajtok egyet.
- Indulunk lassan? Be akarok még menni anyához, hátha kicsit felvidul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az utóbbi időben kerültem. Nem is tagadom, nem is akarom tagadni. Ez egy védekezőmechanizmus, ami átjárja a családomat. Megvan apámban, bennem és ha egy nap úgy alakul, hogy gyerekem lesz, hát egészen biztos, hogy benne is meglesz. Ki mit örököl. Eddig nem is jöttem nagyon haza az egyetemről, ha mégis, hát nem voltam kint a levegőn. Élveztem anyu főztjét, játszottam a kicsikkel, pihentem, kihasználtam az otthoni illatokat, vagy apával voltam. Most viszont vágytam arra, hogy két gombóc fagyival legyen gazdagabb a pocakom. Szereztem is egy málnásat és egy limeosat, és mikor megfordultam, bumm, ott volt Grace. Remek. Engedelmesen követtem, nem sokat szóltam az úton, nem is tudom, hogy mit mondhatnék neki, viszont érdekel, hogy ő mit szeretne mondani, így a fagyimmal együtt követem őt be a házba.
- Szóóval, itt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vállat vontam a kérdésére, nagy valószínűség szerint azért érezte ezt, mert valóban így történt.
- Nem akartam zavarni.
Mivel eddig engem hagytak ott, leginkább utólagos jelzéssel, nem igazán tudok rendesen kommunikálni, nem tudom milyen az a szakítás vagy bármi, ahol mind a két fél jelen van.
- Gondolom Hunter sokat volt itt.
Pletyka az, amikor a történethez mindenki hozzátesz valamit, a végén meg olyan kifacsart lesz az egész, hogy fogalmad sincs, igazából mi történt. Amikor azonban mindenki ugyanazt mondja, nos az elég nagy problémát jelent. Itt pedig mindenki ugyanazt mondta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az egyetemre járó bagolykövesektől, a falulakóktól, a portréktól. Jó pár pletyka vagy talán nem is pletyka volt mostanában rólatok.
A pletykáknak nem szabad hinni, ezt tudom, ahogy azt is, hogy az alapjuk mindig igaz, de itt tényleg mindenki azt latolgatta, hogy vajon mi van közöttük, és ha mindenki ennyire ugyanazt mondja, akkor abban van valami, nem?
- Volt köztetek valami, mostanában?
A korábbi nem érdekel, de az igen, ami mondjuk az alatt történt, amíg köztünk is van valami, arról úgy vélem, jogom van tudni. Felpillantok rá, keresem a szemkontaktust vele, látni akarom a tekintetét, amikor válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem.
Nem lep meg. Azt hittem rosszabb lesz, hogy majd kiakadok, úgy, mint anya szokott, de mégsem. Egyszerűen csak egy sokat boncolgatott teória nyert igazságot. A hipotézisemet bizonyítottam. Ennyi, kész. Kényelmetlenül érzem magam, hogy csak ülök itt, és nem tudok értelmeset mondani. Maga a csend zavart leginkább.
- Hunter szexi.
A hirtelen jött őszinteségi rohamomtól, és attól, hogy tényleg kimondtam a fülem és a tarkóm lángolni kezdett, sőt, érzem, hogy a pirosság az arcomra is átkúszik.
- Mármint, szép a mosolya.
Köhintek végül egyet, elnézve a fal felé, mintha ott valami nagyon érdekes dolog lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fogalmam sincs, anyám nem nagyon került elő még, apámnál van.
A családi életünk egy kicsit felfordult. Nem, nem is kicsit. És nem vagyok benne biztos, hogy ez most egyhamar helyre fog állni. Nem tudom, hogy mi lesz ezután velünk, úgy az egész családdal.
- Nem hiszem, hogy lesz belőle valami, mintha apa már nem bánná annyira, hogy itt kell lennie. Miért kérdezed?
Nem hiszem, hogy az előző témát letudtuk volna ennyivel, mármint ez megcsalás végtére is, szóval elég éles váltásnak érzem most Amerikát felhozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom, hogy várok-e. Mármint, biztos, csak, ez így, fura.
Tényleg fura, mintha nem is tudnék rendesen lereagálni egy ilyen helyzetet. Valójában tényleg fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Tudom, hogy nem ezt.
- Azt hiszem, ez eleve nem működött volna. Mármint anya barátnője vagy, az ikertestvéreddel jártam, igazából mind a kettőnket vonzanak a fiúk, szóval ebből maximum barátság lehet extrákkal, ugye?
Emelem vissza rá a tekintetemet kérdőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez minden?
Már nem tudom olyan nyugodtan kimondani ezt a kérdést, mint az előzőeket. Ez a lista hosszú, érzem, hogy bukfencet vet a gyomrom. Rosszul vagyok, és nem hiszem, hogy a fagyiban volt valami.
- Lehettem volna, azt hiszem. A barátod, vagy több is. Odaálltam a szüleim elé, elmondtam nekik, felvállaltam előttük, de úgy gondoltam, hogy téged vállaltalak fel, nem Huntert és Kristófot, meg Kevét párszor. Most még ennyi, de nem hiszem, hogy a lista itt véget érne.
Hülyén érzem magam, rosszul vagyok. Azt hittem, hogy aznap, amikor össze kell találkozunk, hallok majd Hunterről, és majd továbblépünk, de nem csak róla volt szó.
- Bocsáss meg, mennem kell.
Elszürkült arccal, esetlenül kelek fel, és indulok az ajtó felé, hogy minél előbb eltűnjek innen. Nekem ehhez nincs gyomrom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Így hát inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér. Amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Most pedig, éppen a vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Épp megelőzök egy bicegő srácot, nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nevetnem kell azon, hogy zavarba hoztam Noelt, a számra tapasztom a kezem, de így is áthallatszik egy kicsit a kuncogás. Ki hitte volna, hogy éppen én, éppen őt, és lám, vannak még csodák.
- Ez igaz. Valóban inkább a kitörés lenne a lényeg. Nem tudom, hogy mikor lettem boldogtalan itt.
Mindig ide vágytam, pontosabban amióta megismertem az apámat. Apa szeret, mellettem áll, velem van, és vannak napok, amikor ketten vagyunk csak, közös programjaink, és neki bármit elmondhatok. Mindig akartam testvért, akit végül meg is kaptam, bár a hirtelen rám törő féltékenység Seannal szemben megrémített anno, de cserébe megkaptam Ráhelt, amolyan vigaszdíjként egy korban hozzám közelebb álló testvér személyében. Aztán jöttek a szerelmek, az érzések, melyeket először Noel ébresztett fel bennem, aztán tovább adott Doriannak, visszaugrottak hozzá, majd megint Dorianhoz, végül Grace-hez. Nem hittem volna azt sem, hogy képes vagyok így érezni, de ők hárman megtanítottak, hogy igen. A tanulmányaim jól alakultak, a szüleim összekavarodtak párszor, és igazából nem lehetek hálátlan, de azt ne mondja senki, hogy emiatt kötelezően boldognak kellene lennem, mert az nem menne.
- Örülök, hogy megérted.
A szüleim nem értik, anyám sem. Lehet, hogy csak nem akarja megérteni, de hát mindegy is most már, nem bánom annyira Pécset sem, legalább kicsit kiszakadok innen, és mégiscsak jó, hogy vannak ott páran, akiket ismerek, nem érzem olyan elveszettnek magam.
- Az biztos! Az első lecke, amit megtanított nekem, hogy ne essek teherbe az első fiútól, akibe beleszeretek. Pedig most már bölcsibe cipelhetnénk a kis Ombozit.
Nem titok, hogy ő volt az első, ezt ő is tudja, így nem jelent gondolt vagy zavart kimondani. Mosolygok is rá elég rendesen, egy pillanatra elképzelve, milyen lenne, ha most egy pár éves gyerekünk lenne. Valószínűleg elég bizarr jelenség lennénk itt.
- Elég sok terhes lány volt itt mostanában, nem szeretek majmolós lenni, csak ezért nincs.
Nem, nem csak ezért, hanem mert volt annyi sütnivalóm, hogy ez nem lenne helyes. Ha terhes lettem volna, valószínűleg pánikolva rohangáltam volna fel s alá a házban, mint valami őrült. Apám agyonütött volna engem, aztán Noelt, aztán anyámat. Szép is lett volna...
- Azért remélem szólsz előtte, nem lenne jó, ha csak úgy lelépnél, csinálhatnánk együtt valami izgalmasat. Nem csak akkor, amikor elmész, hanem menet közben is, ha már újra tudsz futni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fiú? És ha lány lett volna, nem hiszed el, hogy a tiéd?
Kérdezem tettetett felháborodással, amit nem is nagyon tudok sokáig tartani, mert hamar elvigyorodom. Tény, hogy kettősünkhöz inkább egy kisfiú dukált volna.
- Szerintem Noel, abban a pillanatban, hogy meglátnád a lányod arcát, rájönnél, hogy ez így tökéletes.
Talán tényleg meghozta volna, de ki tudja, lehet több szenvedésben lett volna részünk, így mi a legrosszabb, ami történhet? Nem szeretünk itt lenni, hát arrébb állunk, ha adódik egy lehetőség. Egy gyerek, az viszont teljesen más tészta. És hiába voltam akkor szerelmes, mi történt volna, ha ez egyik pillanatról a másikra elmúlik? Nem lett volna szerencsés a helyzet, úgy vélem.
- Én...
Megvallom, a bocsánatkérés meglep. Sosem gondoltam volna, hogy egy nap megtörténik. Nagyon sokszor haragudtam rá, nagyon sok minden miatt, és nagyon sokszor szurkáltam tele gondolatban woodoo babákat tűvel, hogy fájjon neki, de idáig jutottam, mert mégis, magamban úgy voltam vele, hogy ennek pontosan így kellett történnie.
- ...sajnálom. Talán nem ő az igazi.
Ezt nem szép a másiknak mondani, de próbálok segíteni rajta, csak nem könnyű, egyáltalán nem könnyű.
- Én nem vártam bocsánatkérést, soha. Magyarázatot talán, de bocsánatkérést nem. Én nem haragszom rád. Noel, te nekem olyan élményeket és emlékeket adtál, amiket ha mással élek át, ma nem az vagyok, aki. Én örülök, hogy te voltál nekem az első, képzeld csak el, hol lennék most, ha egy Várffy Robi lett volna vagy valamelyik arcoskodó rellonos, talán ott gubbasztanék a sarokban a mai napig.
Ami nem lenne túl kellemes, így viszont sokkal több önbizalmam van, mint előtte volt. Ennek az egésznek pont így kellett történnie, pont vele és pont itt.
- Mindenképpen, te is jöhetsz ám Pécsre, tudom, hogy ott nincsenek sárkányok, de ez nem jelenti azt, hogy ne érezhetnénk magunkat nagyon jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szegény gyerek szegény anyja, két ilyen égetnivaló kölyök...
Nem irigylem a lányt, aki majd egy nap Ombizinéként igyekszik megnevelni a kölykeit. Nem hiszem, hogy annyira rossz lehet a feleségének lenni, éppen csak türelmesnek és végtelenül nyugodtnak kell lenni. Nem sok ilyen nőszemély van, de biztos vagyok benne, hogy egy nap ki fogja fogni.
- Megszavaztuk, fiad kell, hogy szülessen.
Én magam nem voltam sosem kalitkába tartva, önmagam vonultam be oda, kizárva a fiúkkal való esetleges érintkezés kockázatát, aztán valahogy csak kikerültem onnan, és azóta elég sok mindent megtapasztaltam. Én pont attól tartok, hogy ha egy nap lányom születik, akkor hasonló lesz, mint én, és amikor átlendül, akkor hirtelen túl sok minden éri és túl sok minden zavarodik össze benne. Ezt nem szeretném, mert tudom, hogy nem jó.
- Ha újrakezdhetném is te lennél az. Ha százszor kéne újrakezdenem, akkor százszor te lennél. Nem azért, mert javítós vagy, te nagyon majom.
A végén még a nyelvemet is kinyújtom rá.
- Várffy.
Láthatóan megborzongok, talán egy kicsit túljátszva is.
- Én nem vagyok képes rá, hogy csillogó szemmel, nyál csorgatva imádjak valakit, és istenítsek, csak mert megbökött vagy éppen rám nézett. Láttam lányokat, sok lányt, akik vihogtak, és szívbe foglalták a nevét, akik, ha csak arra nézett, amerre ők voltak, egyből az esküvőjüket látták maguk előtt. Jáj, nem, kösz, de kösz nem.
A másik ajánlatra viszont örömmel bólintok, és már el is kezdem megszervezni a túrát.
- Olyan nagyon megmutatom neked, hogy nem tudsz majd ellenállni. Csomó hely van, amit imádok ott.
Nem kezdek most bele, mert ha most elmondanám, elszállna a kedve tőle, meg akkor nem lenne már akkora izgalom.
- Összekavartam Grace-szel, igen, Dorian ikertestvérével, Greenék a lelkemet akarják valószínűleg. Ő meg összekavart pááár fiúval ez idő alatt. Ez az én történetem. Most rajtad a sor, mesélj a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Pont az ilyen kisded játékai miatt szerettem volna inkább a tengerentúlra távozni. De hát az élet nem ilyen kegyes. Dönthettem, hogy kockáztatok-e egy anyai nyomozást, vagy sem. Sejthetitek, mi lett az eredménye... inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér.
Az igazság az, hogy amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Persze nem akarok az utcára nagyon kimenni, csak ha muszáj, és lám, éppen muszáj. A vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Elég hosszú a lista, így muszáj volt egy olyan táskát magamhoz vennem, amiben a babakenőcsöktől elkezdve, a zöldségeken át, minden elfér. Épp megelőzök egy bicegő srácot, végre nem olyan szűk az utca, mint eddig, és nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni. Nem szeretek hullámozni az érzelmeim terén, mert valahogy mindig kétségbeesek magától a gondolattól is.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?