34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 13. 11:28 | Link

C. Belmonte

Mit nekem te diabétesz? Biztos, hogy nem a Paradis Cukorkaboltban találunk majd egymásra. Bár a mugliktól ezerszer hallottam már olyanokról, hogy a sok cukor betegséget okozhat, de ezek a kis pralinék annyira ártatlannak tűnnek, hogy szinte nyomtalanul szívódnak majd fel a beleimben, remélhetőleg.
És hogy miért vagyok itt, eme ominózus helyen? Hát Édesanyám, ő mindennek az okozója. A vizsgaidőszak után kénytelen voltam hazamenni, annyira aggódott már értem, hogy nem elégedett meg a különböző küldözhető varázspoloskákkal - amiket egyébként Merlin se tudja, honnan, milyen boltokból szerezhetett be -, hanem személyesen is látni akart. Amikor pedig eljött az a pillanat, hogy hazaértem, felsikított rémületében. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a dolgot, de a nemtetszését csodálatos szavakban is kifejezte. Szerinte ugyanis, nagyon sokat fogytam, és ha így fogom továbbfolytatni előbb-utóbb, de meg fogok halni. Nagyszerű, édesanyám ismét rémeket lát, de nem  hagyta ám annyiban a démonjait. Mióta visszatértem a kastélyba, sorra kapom a baglyokat, amik nem azok a békés fajták, olyan szép nagy természetű rivallók, amiket egyébként utálok. Több tucat ilyet küld utánam, s mindegyik sírva könyörög azért, hogy egyek valamit, ami lehetőleg cukros.  Ezért üldögélek én itt, hogy a mama akaratának eleget tegyek, persze, amit folytatok az számomra se olyan megterhelő. Egyelőre egyedül, de ki tudja, lehet, hogy társaságom is akad majd?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 13. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2017. szeptember 18. 21:43 | Link

Lorácska Fontaine
Kinézet


Édesség. Szemei előtt már teljes csokoládé táblák jelennek meg nevét kiabálva. Úgy látszik túlságosan az agyára ment az alvás és a vizsgák. Ennek örömére és hangulat javításának érdekében gyorsan összeszedelőzködött majd elhagyta a pincét. Semmi baja nincs a pincével csak kissé sok kezd lenni neki. Aztán meg már igazán szüksége lenne valakire aki gondját viselné. Persze itt nem azokra  a gondokra gondol, hogy például nincsen tiszta ruhája vagy nem találja meg a talárját. Ezek annál sokkal másabb dolgok.
Úgy megy a faluba mintha valami vihar, hurrikán tombolna benne. Tombol is benne valami, az édesség utáni vágy. Még véletlenül egy nénit fel lök az egyik sarkon, aztán sűrű elnézések közepette megígéri neki, hogy a következő héten beugrik és segít felvágni a téli tűzifáját.
Újabb sarkon fordul be, elégedetten lép be a Cukorka bolt ajtaján. Annyira jól ismeri ezt a helyet már. Rengeteg édességet, cukorkát, különböző töltött és töltetlen nápolyiszeletet vitt Livnek a terhessége alatt. Lassan már törzsvásárlói kártyát is kaphatna ide. Már ha egyáltalán létezik itt ilyen.
Sétálgat, körbenéz, közben egy cukorkát kap el és temeti el a szájában. Egészen addig műveli ezt amíg sikeresen rá borítja az egyik cukorkás tartályt egy lányra. Hirtelen elkapja a pánik, így a lány után kezd kutatni a sok cukorka között. Majd rájön, hogy mennyire is tökkel ütött varázsló létére, így előkapja a pálcáját és egy szempillantás alatt rendet teremt. A szőke lánykát felsegíti, talpra állítja és órási pilláival rá néz.
- Elnézést, bocsánat, sajnálom. Nem voltam elég figyelmes. Megütötted magad, fáj valahol, vigyelek fel a gyengélkedőre? -
Érdeklődik ránézve, figyelmesen. A tartály szerencsére nem esett a lányra, hanem mellette talált magának helyet. Így csak a cukorkák kerültek rá, viszont azok is okozhattak neki valamiféle sérülést, fájdalmat ezért kérdez olyan sokat. Amúgy igazán mondhatná már valamit, mert a végén a hátára kapja a szőkét és meg se áll vele a kastélyig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 19. 18:01 | Link

Belmonte úrfi és az ő hanyagsága


Én csak ültem ott a gondolataimba merülve, morfondírozva az élet azon kérdésein, miszerint hány kiló cukrot kell még megennem, hogy édesanyám megelégedjen az egy négyzetméternyire jutó testtömeg indexeim számával? De hiába törtem a kobakomat, odabent nem voltak válaszok születőben. Nemhogy erre a kérdésre, arra sem, hogy egyik-pillanatról a másikra, hogyan sikerült egy egész praliné-Kánaánban megmerítkeznem, és ki volt ezeknek a gaz tetteknek az okozója.
Majd feltűnt ő, az a szemtelen olasz férfifajta, aki azt hiszi, hitte, higgye magáról, hogy majd csak úgy, azzal a fura megnyerő, minden nő bugyiját leimádkozó tekinteteivel, megold mindent. Na ja. Nem. Ennél én egy kicsit többet vártam, és ebben a pillanatban hangot is adtam ennek:
- Ó, ugyan, most borítottál rám egy egész tartálynyi édességet, remekül festek, nem? Nem kell a gyengélkedőre kísérned, de segítenél? - nyújtottam a kezeimet felé, majd kicsit bosszúsabb hangnemben hozzátettem:
- Ugyanis egyedül, innen - mutattam a diabéteszi magasságokat megidéző cukorkahalomra - nem fogok tudni kimászni - azt hiszem, a mai napra is megvan a tanulság Belmonte úrfi számára. Lassan járj és akkor nem fogsz, pici, szőke lányokat elönteni súlyos kövérséget okozó, gyilkos nyalánkságokkal, merthogy ezek, azok. Majd mire odanyújtotta a kezét és felsegített, némileg megenyhült a kezdeti rossz hangulatom és azt is sikerült kinyögnöm magamból, hogy:
- Köszönöm - habár még mindig megöltem volna, valami furcsa érzés kerített hatalmába, minek köszönhetően, magam mellé mutattam és annyit mondtam:
- Ha már itt vagy, kérlek, foglalj helyet - majd a táskámba nyúltam, elővadászva egy kisebb méretű tükröt, hogy lecsekkoljam, ezek a gyilkos cukrok mennyit ártottak az én amúgyis fáradt, de azért szemrevaló kültakarómnak.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 19. 18:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 24. 20:09 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Nem különösebben éreztem bajnak azt, ha meghívom hozzánk, vagy ha átjön csak úgy. Nem hittem Lewyt olyannak, aki ennek az útjába áll. Elég csak a húsvétba belegondolnom, amikor anyával leginkább sehogy nem jöttek ki, de mikor átpakoltam az új házba a dolgaim ő hívta át elsőre, mert nekem fontos volt. Vagyis annak kellett volna legyen, én akkor is csak vártam a csodát leginkább, talán most sem lenne ilyen mosolyszünet, ha időben kinyitom a számat, ez szomorú.
- Nagyon furcsa, úgy felgyorsult minden, mármint hamar elment ez a tanév is, szinte észre sem vettem… aztán nézd meg, már a nyakunkon van a szünet és az új kezdete - mondtam elmosolyodva, egyelőre kikerülve a koccintós témát. Nem volt probléma vele, illetve azzal nem, hogy vele ünnepeljek vagy örüljek neki, de az, hogy mivel is koccintunk, az nagyban függ attól így mikor és mit szabad majd nekem. Most például leginkább gyümölcslét.
- Az, egy tünemény, nagyon szeretem őt. Ah, az a cica hidd el nekem élvezi, hogy ki van szolgálva a popója és ezért ilyen lustika - mondtam felnevetve, aztán kicsit megkönnyebbülten figyeltem már a barátnőmet. Nyilván megdöbbent és, ha nem is mondta, de bizonyosan sok dolog átszaladt a fején, hogy nekem, pont most, ott lakik valaki a pocimban. De nem maradt ez sokáig, fogtam a kezét, meg még a képet is megmutattam, amit velem nézet csodálva. Örültem, hogy mindezek ellenére ő tényleg próbál támogatni és nem fordul el tőlem, pedig megtehetné.
- Szerintem senki, mikor meg ott vagy a küszöbén, akkor majd eldől. Eléggé ráérünk azért még Lewyvel, ha a néninek igaza van, akkor majd a szülinapom környékén fog valamikor érkezni, elég izgalmas, meg kicsit olyan fura érzés is ez - mondtam ki végül, persze a jó értelemben gondolva. Valahol már elkezdtem várni ezt, máshol pedig még fel sem fogtam igazán, mennyire nagyon úton van már ő az életünkbe. Nehéz, de ott van a buksimban az a szívhang, amit az ultrahangon mutattak, hogy napról-napra valósabbá tegye.
- Igen, néha azt is gondolom, hogy el fogok valamit szúrni, pedig nem szeretnék, tényleg igyekszem. És most nem csak úgy, mint amikor megígértem, hogy következő órára már egyedül is megírom a házit - sütöttem le a szemem, mert Alíz pontosan ismeri a motivált kitartásom ezen a téren. Ellenben most valahogy olyan késztetésem volt, hogy ne feledkezzek meg semmiről.
- Úgy örülök, hogy annyira azért nem döbbentett le a hír, hogy rosszat gondolj… tudod mindenkiről, akivel összefutottam és megtudta, még páran a családban is teljesen azt hitték, hogy ez valami baleset, pedig nem, szerettük volna és Lewyvel tényleg örülünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 603
Összes hsz: 2329
Írta: 2017. szeptember 25. 16:02 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Igen, iszonyat gyorsan rohan előre az idő - mondtam neki kissé szomorkásan, még magam sem hittem el, hogy ennyire gyorsan történik minden egymás után.
- Igazad van, valóban ezért ilyen lusta. Nem is értem, hogy hogyan bírja elviselni azt, hogy ennyire sanyarú sorsa van - válaszoltam neki vigyorgó arccal.
- Időnként elgondolkozom rajta, hogy szívesen lennék macska, nem lenne stressz, idegeskedés, csak annyi lenne a dolgom, hogy aludjak, egyek-igyak és játsszak. Persze jó helyen, az is fontos - tettem hozzá elmélázva, amikor megjelent előttem gondolatban a lusta cicám. Fene a jó dolgát!
- Milyen fura egybeesés, hogy pont a szülinapod környékén jön majd világra. Nagyon klassz! - örvendeztem a lánnyal. Ha jobban belegondolok, máris megvan a saját tökéletes szülinapi ajándéka. Ez aztán a fantasztikus időzítés.
- Biztos vagyok benne, hogy jó anya leszel. Persze az elején bele kell még jönni a dolgokba, de aztán már biztos menni fog minden, mint a karikacsapás - nyugtatgattam a barátnőmet, bár látszott rajta, hogy már nagyon várja, hogy a karjaiban tarthassa a babáját, amit maximálisan meg tudtam érteni.
- Nézd, nem mondom, hogy nem ért váratlanul a bejelentésed, de én annak örülök, ha te boldog vagy. Ha pedig tudatosan vártad a babát, akkor az hatalmas boldogság, hogy ilyen gyorsan összejött a dolog, szóval örülök nektek - fogtam meg a lány kezét, miközben biztatóan néztem rá.
- Én egyelőre még nem tudom elképzelni magam anya szerepben, de remélhetőleg megérek majd rá, ha eljön az idő... ha eljön - mondtam neki nevetve. Egyelőre a saját céljaimat szerettem volna megvalósítani és a képességeimet fejleszteni, ami egyáltalán nem egy rövid távú célkitűzés volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 26. 16:06 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Talán nem csak az idő gyorsult fel, hanem minden más is, de igazából bele sem gondoltam ebbe úgy igazán. Egy ideje tényleg nagyon boldogan éltem és ehhez nem volt szükség azon nosztalgiáznom, mik történtek, mert a jelen éppen tökéletesen csodás volt.
- Szerencsétlen, szeretne sok mindenki ilyen rossz sorsot - nevettem fel végül a kis igényes cicán. De persze pont ebből a gondolatomból megértettem azt is, amit a barátnőm fejtegetett, tényleg olyan örömteli és gondtalan életnek tűnt a macskuszé, pont, mint Voltté. Azt az egy kis összezörrenésünket nem számolva mindig a barifelhők és a szeretet van.
- Igen, a néni is nagy mosolyogva jegyezte meg, mikor a papíromat nézegette. Eléggé. Olyan kis ajándék, csak sokáig marad bontatlan - mert bizony ez a 40 hét nem egy egyszerű, ripsz-ropsz elfogyó idő. Rá kellett jönnöm, hogy talán azért is jó, hogy sok van még vissza, mert nem vagyok egészen biztos benne, hogy mindenben elég jó lennék. Persze ha Kivánál vigyáztam a picikre se volt sosem panasz, ahogy Letti részéről sem, mikor rám meg Ririre hagyta az ikreket. De egészen más, hogy ők esetleg úgy voltak vele, én csak vigyáztam rájuk, elég annyi, amennyit tettem. Igazából Kivánál félek rákérdezni, szerintem nem is fogom megtenni még jóó sokáig.
- Persze, ez érthető, egyikünk sem hitte szerintem, mikor összebarátkoztunk pár éve, hogy ennyi idősen itt csücsülünk, így. Köszönöm. Nekem tényleg sokat jelent, hogy támogatsz ebben is - mondtam mosolyogva, aztán magamat figyeltem egy darabig, mielőtt még bólogatva folytattam volna. - Az, nagyon örülünk neki. Biztos furcsa ez kívülről, de boldogság van, nagy.
Egy gumimaci után nyúltam, a szép zöld volt a kiszemeltem, majd hamar a számba is ugrott a tálból. Közben elmosolyodtam Alízon, ahogy fejtegette, ő magából mit is néz ki.
- Szerintem, mikor majd te is ott állsz a kapujában, akár ennek, akár egy esküvőnek, vagy bármi ilyen nagyobb dolognak, biztosan készen állsz majd rá - mondtam kicsit bátorítóbban, mint terveztem, mert nem biztatgatni akartam akarata ellenére, csak biztosítani róla, hogy bármi is várjon rá én hiszek benne, ahogy ezt már sokszor bizonyítottuk egymásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 603
Összes hsz: 2329
Írta: 2017. október 6. 20:41 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Zárás



- Az biztos! - helyeseltem bőszen Majácska kijelentésére.
- De milyen klassz lesz, ha megszületik! Igazi kis csodácska lesz - tettem hozzá vigyorogva. Nagyon vártam már, hogy megszülessen a pici, pedig még csak a barátnőm  pocijában volt. Reméltem, hogy minden rendben fog menni majd a szülésnél és gondoltamban már ott tartottam, hogy meglátogatom a barnaságot a babával.
- Természetes, hogy támogatlak. Tényleg, mennyi minden változott, mióta barátok lettünk - mondtam neki nosztalgikusan. Nem is olyan régen ismerkedtünk meg és azóta annyi minden történt, hogy fel sem tudnám sorolni. Reméltem, hogy Maja boldog lesz majd a kicsivel és a férjével, de valahogy legbelül éreztem, hogy minden rendeben lesz velük.
- Tudod, nekem az a legfontosabb, hogy boldog légy! - válaszoltam Majácskának. Próbáltam mellette lenni, amennyire csak lehetett és próbáltam éreztetni vele, hogy rám mindig számíthat, hiszen mindig minden helyzetben mellette álltam.
- Gondolod? Hát nagyon remélem. Őszintén szólva még nem tudom elképzelni magamról azt, hogy lekössem bárki mellett is magam - feleltem a lánynak komoly arccal. Egyelőre élveztem az életet és nem igazán tudtam elképzelni azt, hogy bárki mellet lehorgonyozzak, de azzal is tisztában voltam, hogy ha minden jól megy, akkor előbb vagy utóbb erre is sor fog kerülni. Egy kicsit beszélgettünk még, aztán cukorkákat eszegettünk, majd szétváltak útjaink azzal a reménnyel, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
Független boszorkány


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. október 15. 21:48 | Link

Laura

Nem hittem volna, hogy az iskola ennyi időt elvesz majd tőlünk. Néha azon gondolkozom, hogy vajon, ha ugyanabba a házba és ugyanabba a szobába kerültünk volna, akkor lenne esélyünk rendesen is beszélgetni, vagy akkor csak egymás fáradt szuszogását hallgatnánk? Annyi mindent szeretnék neki mondani, mindig igyekszem megjegyezni, hogy mi az, amiről beszéltünk már, és mi az, amiről nem, de nagyon nehezen megy. Nem akarom, hogy megunjon, hiszen ő a legeslegjobb barátnőm.
- Franci könyvtáros lett, azt mondta, hogy kapásból megbüntet három galleonra egy könyv miatt, amit nem vittem vissza a szünet előtt. Rendes testvérem van, nem?
Fejtem ki felháborodottan, amikor benyomom végre a cukorkabolt ajtaját, majd félreállva, de az ajtót tartva, beengedem magam előtt Laurát. Ahogy belépünk a melegbe, egyből érzem is, ahogy a gyomrom kordul egy picit. Mivel sokat sportolok, és mivel azt választottam, hogy a műkorcsolyát komolyabban űzöm, ezért meg van szabva az étrendem, de havonta kétszer szabad bűnöznöm, és úgy döntöttem, hogy ez a nap lesz az egyik. A másikat olyan napra akarom tartogatni, amikor nagyon szomorú leszek, és ha ilyen nem lesz, akkor a hónap utolsó napját, úgyis Halloween lesz, szóval megyek majd csokit gyűjtögetni.
- Eljössz velem Halloweenkor csokivadászatra, ugye? Apa a színházban lesz, pedig reméltem, hogy eljön, de nem. Viszont Franci azt mondta, hogy csinál velünk szívesen egy csomó undi sütit, meg bonbont, és ha akarjuk, ki is fest minket valami ijesztőre. Csak nem hercegnősre. Azt mondta, az nem illendő.
Pedig én az akartam lenni, de hát nem lehet. Mondjuk a véres-késes hercegnő se tetszett neki, mert, hogy attól meg megijednek az anyukák. Igazából én is felléptem volna harmincegyedikén, de aztán úgy voltam vele, hogy szeretném ezt az estét Laurával tölteni, már ha ő egyáltalán vevő lenne rám. Remélem, hogy igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. október 19. 11:42 | Link

Sok idő utn megint sikerül egy kis időt szorítanom arra, hogy Lilivel találkozzak, ami már nagyon hiányzik. Nem tudo sok midnenről, ami történt, és ez zavar, mert még mindig ő ismer a legjobban az itteniek közül.
Talán ezért van az, hogy, bár a faluban az édességzabálás lesz a terítéken, én mégis teli szájjal indulok el lefele a faluba, valószínűleg azért, mert éppen ebéd után járunk. Hűvös is van, szél is van, úgyhogy vékony kabát és sál a kötelező tartozék.
 - Franciska olyan izé. Ha csak orrot kell fújnom, már azért gyilkos szemmel néz rám. Tildát jobb szerettem, és bánom, hogy már csak néha-néha hallok róla. Mert amúgy meg itt, a falak közt simán elkerülöm.
A szó végén viszont megcsap az édes ilat, és a nyál is összfut a számban, úgyhogy alig bírom megvárni, amíg Lili, a kis udvarias is belép, hogy végre helyet foglaljunk, és csak zabáljuk a kalóriákat.
 - Én kérek szépen egy mangós lepényt, egy marék bűvös bizserét, és jöhet mellé egy kancsó jéghideg sütőtöklé.
És igen, ezt mind magamba fogom tornázni a mai délután folyamán, úgyhogy tessék csak rám nagy szemeket mereszteni, akkor is így lesz.
Csak ezután nézek fel Lilire, hogy leadtam a kis rendelésemet, és megvárom, amíg ő is megteszi ugyanezt. Ha pedig újra már csak a kettőnk füle közt maradnak a dolgok, válaszolok is neki.
 - Inkább keresek egy csomó normális csokit, mint kísérletezzek. Mint látod, az édességből jelenleg bármi jöhet, és ebbe a csoki is beletartozik. Úgyhogy mehetünk. De előtte, délelőtt és a délután egy részében el kell jönnöd velem a faluba. Anyáék jönnek fel hozzám, most rajtuk a sor, és elvileg elmegyünk valahová, de azt még nem tudom hová. Ha pedig visszaértünk, megyünk, és ismét csokit fogunk tömni magunkba. Na?
Nem akarom egyik programot se lemondani, és tudom, hogy az ünnepek közeledtével, amitől kiráz már a hideg, hogy októbernek még csak a közepe van, de már minden díszben és zenében úszik, szóval a közeledtével mindenkire rá jön az öt perc. És tudom, hogy anya nagyon szeret vásárolgatni, és emellett elég lelkes a karácsonyt illetően, úgyhogy ez neki beletelik 1-2 hónapba, mire tökéletesre készít elő mindent, részben apa segítségével, aki ugye az I-re felteszi a pontot. Talán ezért is van az, hogy addig nem is igen találkozom velük, úgyhogy ezt az utolsó alkalmat szeretném kihasználni, de csak ha Lilinek nem gond. Őt ritkábban látom kb, mint anyáékat, pedig ő azért legrosszabb esetben is pár száz méterre van tőlem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. október 22. 13:56 | Link

Laura

Felnevetek, amikor Laura a szúrós szemet említi. Igen, ez az én nővérem, nem is kétséges. Olyan nagyon mások vagyunk. Ő a könyvtárban, én a színpadon találom meg önmagam, ő a ritmikus sportgimnasztikára, én a műkorcsolyára esküszöm. Talán csak a balett az, ami összeköt minket, de az is inkább csak azért, mert mind a kettőnk számára kötelező.
- Nekem is hiányzik Tilda. Kérdeztem, hogy mi van vele, de Franci csak vállat vont, szerintem ő sem tudja. Az mondta, hogy néha bemegy a könyvtárba, ha szerencsések vagyunk, akkor elcsíphetjük. Remélem, hogy nem beteg, az olyan szomorú lenne, nem?
Tilda néni egyszerűen nem lehet beteg. Nem és kész, olyan Isten nincs. Ő erős és kedves, és szelíd és szeretnivaló. Nem mintha csak a gonosz, utálkozósok lennének betegek, sőt, mintha nekik lenne valami védőburkuk, amin nem tudnak átjutni a gonosz betegségek. Lehet, hogy jellemüknél fogva taszítódnak.
- Most hárman vannak, akik ilyen könyvtárossegédek, mint Franci. Egy lány van még, meg egy nagyon magas fiú. Furcsa nem? Egy fiú, mint könyvtáros.
Mondjuk nekem nagyon hasznos volt a múltkor, mert levett egy nagy és nehéz könyvet. Van olyan, hogy simán felmászok én a könyvekért, de azzal nem kockáztattam volna. Már majdnem le is mondtam róla, és inkább vállaltam volna a trollt, de aztán jött ő, és odaadta nekem, én meg teljesen belepirultam. Biztos buta libának tart, de ez a buta liba legalább kiválókat gyűjt.
- A lány meg olyan, mint valami adminisztrátor. Folyton nagy könyvhalmazokkal körülvéve dolgozik. De rá annyira nem kérdeztem rá, mert nem érdekelt.
Persze egyszer már nekem is adott ki könyvet, de akkor is csak annyit mondott elég furcsán, hogy nem igazán hasonlítok a nővéremre, mert ő szőke. Hahahaha. Egyrészt festett szőke, másrészt örökbe fogadtak. Elég nehezen hasonlíthatnék rá.
- Szeretnék kérni egy áfonyás-vaníliás és egy barackos-túrós lepényt, a kisebbet, meg egy nagy bögre forrócsokit, mentolosat.
Ha nem mondod, akkor nagy adagot adnak automatikusan, de a múltkor már megtanultam, hogy kettő nagyot nem tudok megenni, de van gyerekadag is, amiből ha kettőt veszek, akkor pont ideális a mennyiség. Viszont nem mondom, hogy gyerek, mert én már ifjú hölgy vagyok, legalábbis apa mindig így hív, ha éppen valami nem tetszik neki. Nekem meg annyira tetszik, hogy néha szándékosan bosszantom.
- De jó, jönnek a szüleid? De nem szeretnétek inkább hármadban lenni?
Tudom, hogy ők sűrűn találkoznak, de apa is sokat van távol, így nagyjából annyi időt tölthet Laura a szüleivel, mint én apával. Ilyenkor pedig lehet, hogy szívesebben lenne inkább csak velük. A kérdés közben persze követem őt a megfelelő helyre, amit engedek, hogy ő válasszon ki.
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2017. október 22. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. november 5. 11:29 | Link

Néma csendben ülök és hallgatom végig a mostani könyvtárosok és segédeik munkájáról szóló jellemzést, és be kell valljam, egyre jobban hiányzik a régi.
 - Hiányzik Tilda.
Vonom le a következtetést, és többet erről nem is tudok mondani, azonban van valami, amiről nagyon is sokat tudnék mesélni. Vagyis egyelőre terveket, de az most bőven elég. Nem is értem, hogy miért jelent neki is ekkora dilemmát, bár tudom, hogy nem azért, mert rosszat akar.
 - Igazából jó lenne, ha eljönnél velünk. Még most, karácsony előtt úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egyet valahova, és tényleg örülnék, ha csatlakoznál. Nem lesz ellened semmi kifogásuk. Úgyis mindig arra panaszkodnak, hogy kezdek bezárkózni ide, mert jól érzem magam. És hát igazuk van. De veled még mindig fele annyit sem találkozok, mint velük, úgyhogy őőőő, igen, gyere.
Nem tudom, hogy magamban tartsam-e a terveinket, amikről tudok, vagy elmondjam, így inkább csak nekilátok behabzsolni a rengeteg kaját, amit most tesz le elénk a pincér lányka, néhány perccel később viszont nagyon is tudom, hogy úgysem tudom magamban tartani ezt az egészet.
 - Bécsbe készültünk. Az ottani állatkertbe, a kastélyba, és a parkba. Amíg nincs hideg, addig jó körülnézni. Tudtad, hogy az állatkertnek, meg a pálmaháznak van mágikus része is? Az, amit mi megláthatunk, közel kétszer akkora, mint amit egy szimpla ember látni képes. Naaa, gyereee!
Lelkesedem fel, és most, hogy ezt sem kell már magamban tartani, könnyebb a helyzet.
 - Csak egy délelőttről van szó. Utána pedig mehetünk, és kutathatunk csokikat. Lenne egy szép napunk, és tuti, nem untakoznánk. Naaaaaaaaa...
A szemeim kitágulnak, a pupilláim kétszer akkorák lesznek, mert izgatott vagyok, most ezen áll vagy bukik a tervem, hiszen mindegyikükkel szeretnék időt tölteni, de ami fontosabb, minőségi időt... Már csak remélem, hogy a kezdeti ellentmondása megszűnik ezzel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. november 26. 16:15 | Link

Laura

- Nekem is nagyon. Szerinted vissza fog még jönni?
Nem tudom, hogy meg fog-e még történni, de nagyon szeretném, ha visszajönne. Jó lenne, ha itt lenne megint, minden visszaállna a régibe. Persze, kell a frissítés, de nem így. Mert Francin is látom, hogy ideges a helyzettől. Amolyan: Ha én ezt tudom, el se vállalom. Emlékszem, hogy a szünetben azt mondta „Tildának” meg, hogy „Tildával” fog dolgozni, és várta, és most nagyon kétségbe van esve, mert Tilda csak nagyon ritkán van ott. Szoktam kérdezni, hogy nem-e nő a pocija vagy nem-e nagyon beteg, de Franci azt mondja, szerinte nem, vagy ha beteg, akkor lehet, hogy lelkileg. Tudom, hogy neki is hiányzik, és félek, hogy emiatt el fog menni máshova dolgozni, és elhagy minket. Szeretek apával lenni, de apa meg sokszor van távol, én viszont nem akarok költözni mindig, szeretek itt élni.
- Rendben, meggyőztél. Tényleg olyan furcsa, hogy ennyire keveset találkozunk, pedig te vagy a legjobb barátnőm mindörökké.
Ezt komolyan is gondolom. Mi nem fogunk fiúkon összeveszni, vagy azon, hogy a másik jobb jegyeket kapott, mint mi. Egyáltalán nem. Kicsit olyan nekem, mint egy testvér, de azzal, hogy külön házba kerültünk, olyan messzire sodródtunk egymástól, hogy az hihetetlen. Ezen egy kicsit el is szomorodok, de csak belül, meg hát annyira nem is sokáig, mert elkezdünk enni, isteni, mint mindig, ő pedig elkezdi mesélni, hogy mi a terv, én pedig érzem magamon, hogy egyre inkább fellelkesülök. Állatkert. Ezzel az egyetlen egy szóval megvett.
- Oké, most már akkor se tudsz lebeszélni róla, ha akarnál. Imádom az állatokat. Szóval szépen rábeszéltél. Most már nincs visszaút Laura, most már meg kell történnie, szóóóóval, megyek!
Olyan hangosan mondom ki a végét, hogy páran felénk fordulnak, én pedig hangosan elnevetem magam. Sosem zavart, eléggé feltűnő ember vagyok, általában azért mert hangos és lelkes vagyok. Valószínűleg számos alkalommal a sárgák is jobban örülnének, neki, ha inkább a pirosak között laknék. Talán igazuk is van.
- Nekem tetszik ez az ötlet, szóval határozottan jó. Alig várom, hogy ott legyünk. Meséld el a részleteket, nagyon érdekel. Sosem hagytam még el az országot. Remélem, elhagyhatom. Már örökbefogadtak egy ideje, akkor gondolom, simán mehetek. Majd megkérdezem apát, mert nem akarom, hogy ezen bukjon a dolog.
Ebbe még sosem gondoltam bele, pedig ha Franci elköltözik, és mi is nekiállunk költözgetni, akkor is eléggé esélyes, hogy elhagynám. Remélem, hogy ez nem akadály, és nem hagynak el emiatt. Olyan békés volt eddig az életem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 1. 01:08 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Furcsa kimondania, de idejét sem tudja mikor járt a boltban utoljára nem csak futólag vagy munka ügyén. Ami azt illeti nagyon úgy fest most már hogy foglalkozásilag több hónapra, mint szerette volna, de ebbe a dologba lesz száműzve. Tavaly Emma lemondott a javukra a boltról így Maja és ő is tulajdonosok lettek, teljesen családiasítva a helyet. Nem kifejezetten számított, hiszen anyagilag bőven úgy állt még a menhely mellett is, hogy eltarthatta volna még az unokáit is megerőltetés nélkül. Bár nem is számolt velük. Aztán jött a levél, a pluszjel és a doktor véleménye a hétvégén. Nem lett tőle kisimultabb.
- Elfogyott a ropi? - nézett körbe a pult alatt a földön ücsörögve, de eléggé úgy festett nincs több fehércsokiba mártott csoda. Pedig evett volna sósat még, ha úgy tetszik egészen megkívánta. Ettől a hideg is kirázza. - Nem is szabadna ilyeneket ennem - mondaná belőle a sportoló, de most nincs pályája és helyzete magaslatán.
Maximusról se tud mást nyilatkozni, leginkább elkerülve a kérdéseket, a furán nézést és az ismerősök hadát magukra zárták a cukorkaboltot, úgyis ünnep van.
- Maradtak még sós karamellával töltött húsvéti nyuszik, kihozzuk? Eladni már úgyse szabad...
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. május 12. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 12. 03:46 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Ütemes, kracc-kracc-kracc hanggal törött a ropi maxi fogai alatt, talán megállhatott volna, kiélvezni az ízeket, meh hasonló, de négy harapással tolt a pofazacsijába egy szálat és már túl is volt a lényegén. A csoki csak mellékes volt, amúgy meg kiszáradt tőle a szája, de érdekelte volna, hogy mennyi fér el egyszerre az arcában, anélkül, hogy lenyelné. Persze, ezt nem kezdte el tesztelgetni, mert tudta, hogy több, mint amennyit ebből meg kéne ennie.
- Gvem éfteb bivől befélf - emelte kicsit a kezét a szája elé, meg is emelve a fejét, különben a tizenegy betömött ropiból legalább három a lány ruháján meg a földön kötött volna ki és nem érezte úgy, hogy az megérné bárkinek is. Akkor minek rágta össze? - Debostdeb... sportolsz.
A végére sikerült leküzdenie a szájába gyűjtött ropit és utána egy hatalmas kortynyit leküldött a kezében gőzölgő csokis-mentás feketéből, amit külön neki csináltak a cukrászdában. A hangok alapján valami teljesen más is történhetett volna, de az a nyögés kikívánkozott, a fél karját adta volna néha egy ilyen kávéért.
- Uh, akarom. Szerintem rakjunk félre Bojarskiéknak kettőt vagy hármat és a többit együk meg. Ha te nem fogod, akkor én. Igazából nagyon gondolkozom azon a tízezer kalóriás kihíváson. Mennyi idő alatt tudnám le? Három óra? - nevette el magát kicsit a német, tudta, hogy túloz, ugyanakkor azt is, hogy nagyon sok édesség elfogyasztására képes igencsak rövid idő alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 12. 23:44 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Egészen vicces volt, ahogy a férje teli szájjal kezdett válaszolgatni neki, konkrétan az első két szó után a szája elé kapta a kezét Rea, hogy ne legyen olyan feltűnő, ahogy nevetgél rajta.  De azért csak odahúzódott hozzá kicsit közelebb, azzal már egyáltalán nem törődve a szoknyája hol hajtódik fel, vagy félre, vagy el. Nem az illem példaképe.
- Ez nagyon kár - nézett rá nagy szemekkel, és nem az, hogy nem érti nyilván. Nézegette kicsit az üres zacsit, aztán inkább egy hatalmas sóhajjal csak összegyűrte. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen kicsike testből ekkora hang tud kijönni, ha olyan érzése van éppen, márpedig még sok dolog volt, de túl megbékélt azzal nem, hogy milyen változások fognak jönni. Plusz kilók. Csíkok. Nagy popsi. Igazából nem esett túlzásba gondolkodás terén, csak most itt ülve eszébe jutott, mennyire nem kéne, közben meg fél lábbal már ment volna a csokinyulakért is.
- Nem... most nem igazán - ingatta meg a fejét az ölébe bámulva, aztán csak kikutatott egy savanyú olvadós cukorkát az egyik üvegedényből és inkább az arcába tömött vagy hármat. Végül Maximusra nézve fonta karba a kezeit durcásan.
- Mondom nekünk. Minek az nekik? Lewy sportol, neki nem szabad, Maja meg... ő eszi a kindertojásait, ezek meg az én fánkjaim mellett vannak. - Azt jó tudni, hogy utóbbi szent és sérthetetlen a törpénél, de ezek szerint éppen azok a nyulak is.
- Hát, ha a raktárba zárkózol be, nem hiszem, hogy kell annyi... tudod, van egy rakás ilyen szívószálas dolgunk is.... fehércsoki, tejkaramella... Ú, nem tudom van-e még kókuszkrémes tekercs, de abból most sooookat meg tudnék enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 28. 03:51 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Ugyan máskor feltűnt volna elsőre is Maxnak, hogy Luca rajta nevet, de most elnyomta a hangot a ropi ütemes rágása és az ignor. Helyette inkább kicsit a lánynak billentette a fejét, félig-meddig már inkább fekve, mint ülve, kényelmes volt neki így és érezte is, hogy Luca ott van neki, ha szüksége lenne rá.
- De biévt? - kérdezett vissza Maxi, lassan leküzdve a pofazacsiba rejtett tartalékait. Nem az összeset, ahhoz jóval több időre volt szüksége, mint ami éppen a rendelkezésére állt eddig. A nagy sóhajra fel is kapta a fejét, nem tudta hová tenni, miért is jött éppen vagy mi volt az oka. Kicsit fel is egyenesedett ültében, látni akarta a lány arcát, hogy azért rendben van-e.
- Jaj, ne durcázz, nem azért mondtam, csak a karamella, tudod. Fétis - grimaszolt, de nem akart ő összeveszni a kívánós nővel, ha valamit nagyon meg akar enni, úgyis meg fogja. Még előtte volt a döbbenet, ami kiült az arcára, mikor Luca először tolt be egy egész fánkot a szájába. Meg hogy milyen agresszívan hajigálta azt az üres dobozt.
Elgondolkozott fejet vágott, bele is gondolva, mekkorák voltak azok a kókuszos dolgok, majd hangos csont és ízület ropogás közepette feltápászkodott és a kezeit nyújtotta a földön tespedő törpének.
- Gyere, szerezzünk még enni, mintha még lett volna pár abból a csokis eperből is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 28. 14:34 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Nem fontos - vonta meg a vállát végül, hogy aztán a savanyú cukorkán nyammogjon, ahogy magában még gyászolta a ropit. Is. Meg kicsit a sportot, nem ment neki olyan könnyen, mint hogy azt mondjuk látta Maján. Nem volt szó arról, hogy rossz dolognak tartaná, igazából arról sem, hogy ne tudná megszokni, inkább még nem akarja. Nem volt kész feldolgozni, mi is történik. Hogy hetek kérdése, és olyan lesz, mint aki egészben nyelt le egy mangót. Az ujjai Maximus hajába csúsztak és végigsimított a fején, majd az arcán és a szakállán is maga mellett megmosolyogva a nagy evést, de már nem nevetgélve. Inkább durcis volt a nyuszikra.
- Tuuudom, de nem, a fánkjaim rájuk írták hogy az miénk - ingatta a fejét ellentmondást nem tűrve. Nem érezte még magán Rea, hogy ezek az ingásai, vagy az, hogy most éppen lehetett, ezért belegondolt mit is szeretne enni, attól lenne, hogy egy élien ül odabent. Ettől még elég valószínű, hogy a levegővel, a vízzel, meg amiket eszik, egyikük se lakna jól. Ellenben mondjuk palacsintával. Baracklekvárral. Az nem hangzik rosszul.
Felfelé pillogott a férjére, miközben megfogta az érte nyúló kezet, de csak ringatta jobbra meg balra, nem igazán indult el. Idő volt, de azt is úgy sikerült, hogy előtte fél kézzel kicsatolta a magassarkút és le is rúgta. Igaz, így olyan derékmagasságban időzött, de neki ez teljesen megfelelt, sokkal kényelmesebb.
- Igen, emlékszem rá... azt hiszem a vércukrom nem fogja szeretni ezt a napot. Tudod, mit szeretnék? Nem most, meg ráér... de csinálhatnál azt a túrós meg barackos sütit, azt, amit még karácsony körül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 30. 18:33 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Érezte, hogy ez baljós előjel, ha egy nő azt mondja neki, hogy nem fontos, akkor már régen gond van. De nem értette, mit szúrt el, így javítani sem tudott rajta, helyette csak adagolta a pofizacsijából a hasába a ropit, nem törődve a felíródó kalóriákkal. Ilyen szempontból volt Keve és ő a teamben, meg Sebby és Lewy, erre a két csoportra oszlottak, az egyik fele csak élvezni akarta az evést, a másik meg... pötyögte a Yazioba, hogy mit és mennyit fogyasztott, mikor, mennyit mozgott és ennek mi az eredménye. Borzasztónak érezte.
- Azok nem fogytak még el? - kérdezte, mert emlékezett, mintha repült volna egy doboz. Persze, nem tudhatta pontosan, hogy Rea mennyit is vett pontosan, nem merte őket megszámolni soha. Csak szerette nézni, ahogyan a neje az arcába tömi az olajas, tömény finomságot.
Max, miután felkelt, a kezét nyújtotta  a nő felé, hogy elinduljanak a raktárba, további kalóriákat szerezve maguknak. Luca azonban először plusz centiket vesztett a cipők miatt.
- Jó, ha szeretnéd, szívesen csinálok, csak szólj rám, hogy menjek el a piacra, mert a boltos barackoknak víz íze van meg drága is  - grimaszolt Maxi, nem szerette, hogy az ár-érték arányok nem egyeztek.
Katasztrófa volt. Aztán utána elindult a raktár felé, vonszolva magával a nőt, persze csak óvatosan.
- A bee happy is itt van? Mióta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 31. 01:13 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Ahogy Maximus rákérdezett a fánkjaira, el is felejtette, hogy korábban miről volt szó, annyira elgondolkodott. Múltkor az egyik doboz aljából túrt még ki kettőt, amiből egy Lewy asztalán van már üresen, egy meg repült ki a szobájukból tegnap este, mert a legrosszabbkor fogyott ki. Meg azt is meglátta a törpe nő, hogy mennyi benne a kalória. De finom.
- De, azt hiszem, és majd csak 10-én jön új - és fogalma sincs, addig mi lesz. Eddig is eléggé rá volt függve, és ami azt illeti ezt merte a diéta mellett is, mert tudta mikor és mit kell cserélgetni, hogy pont beleférjen, vagy mivel tudja lemozogni. Most viszont... csinálhatja a diétát, de sok dolog felszorzódott kötelezően, most kell ennie olyat is, amit nem is gondolna, mert éppen meglátta, és hát... nem jó ez így. Ez a helyzet a férje süteményével is.
- Nem szeretem a vízízűt. Annak az epernek is tök rossz íze volt, amit ilyen műanyagba csomagolt a boltban - mesélte el, kicsit el is mutogatva a doboz méretét. Közben megszabadult a cipőitől és az egyik szék alá csúsztatta, vagy inkább dobta, hogy aztán mezítláb topogjon a raktár felé. Az ajtó már nyitva volt, így csak megvárta, még a férje belöki, aztán topogott is utána.
- Balra, mármint, a másik balra - javította ki magát, ahogy a kezével elsőre jobbra sikerült mutatni. Ott vannak a nyuszik, amúgy nem nagyon tudja mi és merre, még nem látja át a káoszt, pedig illene, mert nem igen dolgozik itt más rajtuk kívül.
- Egy ideje, mármint az elsők már tél óta, de ez valami masszázsolaj... kókuszos meg mézes. De hiába magyarázom én, hogy nem drogéria vagyunk, hanem cukorkabolt... ezt hogyan adod el így?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 31. 02:27 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Nem kéne rendelnünk neked? Az még kilenc nap, én nem akarom, hogy szenvedj. Vagy majd csinálok azt is, igazából annyira nem nagy cucc - vonta meg a vállát Liebhart. Ha valamiben jó volt a mérgeken kívül, az a konyha volt, igen otthonosan mozgott és szinte bármit meg tudott oldani, aminek nem volt köze algalaphoz. Ki allergiás az algára?!
- Ja, tudom, kevés volt a nap, nem elég édes, a cukor se segített rajta, hidd el. Pedig porcukorba tunkoltam! Az szokott segíteni! És most mégsem - biggyesztette le az ajkát a férfi kissé elkeseredve, mert ha már az ember megveszi a méregdrága dobozos eprüket, elvárná, hogy valami íze is legyen és ne csak rágja, mintha egy taknyoszsepi lenne. Talán még annak is több íze lett volna, mint annak a gyümölcsnek.
Közben Luca kicsit megint összement és eltopogtak a raktár felé, ahova most éppen nem kellett a kulcs, mert nem voltak vásárlók. Persze, biztos akadtak volna páran, ha hajlandóak kinyitni, de egyelőre ők ezt nagyon is elutasították, megevendő nyulak vártak rájuk!
- Most merre? - fékezett be Maxi azonnal és tanácstalanul nézelődött, akkor sikerült kiszúrnia a fekete-sárga kis tubusokat is. Igazából nem lepte meg, nagyon valószínűtlen helyeken próbálták már neki eladni, vagy adtak termékmintát, de most valahogy nem várta.
- Gyorsan, gondolom, ha azóta is hoztak új cuccot. Fura emberek vannak. Akkor jobbra? - kérdezte, majd a polchoz baktatott. - Itt ezek az ezüstszínűek? Miért van mellettük egy kupacnyi szívecske-praliné?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 31. 14:49 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Szenvedni? Most azt mondtad, elviselhetetlen vagyok úgy? - nézett rá felvont szemöldökkel, ami sok jót nem jelentett. Már átlag nőktől, Lucustól sem feltétlenül, de ő inkább értetlen volt, mint háborgó ilyenkor. Sosem hinné, hogy ilyen rossz lenne a helyzet, de tudja magáról, hogy milyen, mikor éhes. Márpedig, ha úgy hozza a diétája és nem csak izomnövelés a cél, hanem fogyás vagy hízás, nagyon tudja húzni a száját mondjuk egy brokkolikrémlevest követően két fánkért.
- Eléggé gusztustalan volt és löttyedt már mire hazajött is - ingatta meg a fejét, ahogy belegondolva grimaszolt is egy sort. Szerencsére itt ilyesmibe nem kellett fusson, ismerte, hiszen ő is felelt a kínálatért, meg amúgy se gyümölcsöt árultak. Maximum fagyiba, el is akadt a szeme a hűtőn, de aztán csak visszafordult a Maxy felé és mutogatta mi és merre van.
- A nagy, sárga doboz felé - zárta le röviden, aztán a kezével inkább a szoknyáját húzta fel, mert a magassarkú nélkül kicsit megtiprós egy darab, pedig szereti, szép. Meg méretben is pont passzol.
A bee happy egy érdekes dolog volt a teamben. Mindenkinek szórták Majáék a mintákat, meg toljanak képet az instára, a facebookra, sőt, Keve tinderébe is tettek olyan képet Grace-szel, erről elég nagyokat is szóltak, de Luca inkább kimaradt a buliból, tisztában volt vele, hogy megint jönne a "te kinek az oldalán állsz?" kérdés, mint akkor, mikor megölelte a volt levitást a legutóbbi bulin.
- Nem tudom, hogy Teri néni, vagy az elsős rellonosok viszik-e, de bizarr, eléggé - gondolkodott el, aztán mutatva a jó irányt mászott ő is a dobozok között. - Nem, alatta lesz, feketés doboz. Nem tudom, azt hiszem az... izé, anyák napja miatt jött... - vonogatta a vállát inkább arrébb tolva, egy ideje ezen az ünnepen nem agyalt. Már az előző kettőn is kihagyta a köszöntgetés, idejét se tudja, mikor beszélt az anyukájával rendesen, most viszont kicsit más értelme is lesz, vagy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. június 10. 03:26 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Nem, azt mondtam, hogy boldogtalan és kívánós vagy úgy - közölte a német, mert közel sem tartotta elviselhetetlennek, csak túl sokszor látta rajta, hogy eszébe jut és csak nincs. Megesett már és nem akarta még egyszer átélni, akkor is hajnali kettőkor állt neki még csokikrémmel töltött fánkot csinálni.
- Mintha a nyugdíjasotthon tornaklubjáról beszélnél - fintorodott el Liebhart még a gondolatra is. Nem szerette az import gyümölcsöket, piacra is szívesebben járt, mert bár néha drágább, legalább van íze a dolgoknak. A minőségre ő pedig rettenetesen kényes tudott lenni, nem is néznék ki belőle a legtöbben, mennyire.
Lassan az instrukciók alapján sikerült azt is beazonosítania, hogy a felesége merre is küldi, mert alapvetően ő nem volt itt otthon. A három munka mellett a cukorkabolt legfeljebb hobbinak fért bele.
- Utóbbiakból bármit kinézek, de ne becsüld le terkát, hát meg tudja venni azt a fekete-fehér könyvet, tudod. A színpalettásat. - Még meg is vonogatta a szemöldökét, azzal a mindenttudó pillantással az arcán. Nem mintha tudott volna bármit az idősödő hölgyről, de azt tudta, hogy sosem lehet elég elővigyázatos ezen a környéken.
- Oh, igen? Az... furcsi, mármint... nem is emlékeztem már, hogy mikor van. Hát... asszem ez most majd változik, hm? - préselte össze kicsit az ajkait, de aztán elmosolyodott. Összességében nem bánta a dolgot. Nyomott is egy apróbb csókot a nő arcára, mielőtt még kivarázsolta volna nagy ügyesen a fekete dobozt a törpicseknek. - Ők azok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. június 10. 12:31 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Annyira nem volt még köztudott Reáról, hogy nagy dobozokba kapjon ajándékba fánkot reklám címen, de néha elég idegesen és önmagából kifordultan tudta megreptetni a kiürült fánkos dobozokat a hálóból. Ez volt az egyetlen, amiben megengedte magának a csalást a diéta világában. Igyekezett mindent tartani és ügyelt is, sosem akart kiesni abból a bizonyos legjobbak körből. Abba se gondolt bele, hogy egyszer így fog. Ez valahogy nem jutott eszébe.
- Aaaz…. Esetleg lehet - mondta, de el nem igazán akarta ismerni, nem hangzott túl szépen. Nem volt oka panaszra, Max akkor is orvosolta a problémát, ha kérés helyett duzzogás volt. Bár ez is inkább mostanság esett csak meg a nővel. Le is kellett magára pillantson, sejtette, hogy ennek nem ő maga az egyetlen oka, hanem az a bizonyos tartozék, aki nőne, csak ha nincs fánk, nem tud mitől. Az mondjuk elég logikusan hangzana.
- Ez nagyon nem hangzik gusztán - ingatta a fejét hevesen a mininő, de inkább összeszedve magát elnavigálta a párosukat a raktárba, aztán csak akkor engedte el a férfi kezét, mikor két dobozt arrébb tolva elmutogatta, hogy mit és honnan kellene kiemelni.
- Nem szoktam, az a három néni, azok a nagy barátnők, tudod, az egyik szomszédja Tatiéknak, na, ők elég sokszor jönnek be és vásárolnak, pedig az egyikük tudom, hogy cukorbeteg. Biztos nem a karamellát mérik ki… - forgatta meg a szemeit, aztán inkább nézelődött erre meg arra. De aztán csak felnevetett, ahogy Maximus még mimikával is hozzátett a sokszínűségükhöz a néniknek. Azért csak remélte a nő, hogy ezek a nénik ahhoz a könyvhöz nem pont olyat keresnek, mint az ő férje, akkor kevésbé tudna nevetni.
- Annyira én se, egy ideje… hát nem volt vele dolgom, nem is én szoktam intézni, csak most rám maradt… aztán, gondoltam jó lesz hozzá - vonta meg picit a vállát meg is állva a nézelődésben, aztán csak összefűzte a kezeit maga előtt úgy bámult le a padlóra. - Igen, ez most más lesz azt hiszem én is - nézett fel, aztán meglátta azt a mosolyt, amitől jobban is érezte magát. Kicsit még dolgozott benne, ami legelsőre, hogy most minden, amit szeret is mennyire meg kell változzon vagy el kell tűnjön, de egyelőre nem lett baj. Itt volt Maximus, Pascal, senki nem halt meg, meg bántotta őt semmiért. Mondjuk leginkább senki nem tudta… vagy kevesen. Más kérdés. - Igen, van rajta ilyen pufis nejlont, de alatta van - mondta neki, aztán közelebb lépve belemászott a dobozba kidobálva a nagyobb kukába a szemetet.
- Mire jutottatok amúgy? Mármint tudod… Esztivel.
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. június 24. 01:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 17. 20:26 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Az apuci nem volt túl boldog a ténytől, hogy itt voltunk. Leginkább attól nem, hogy Pestről idevonatoztunk utána, de neki órája van délután és ha mi addig a cukorkaboltban rendet csinálunk, nem hal bele senki. Úgy terveztük, ha végzett, elmegyünk a zümikocsiért, hogy aztán elinduljunk vissza Olaszországba, mert bizony holnap kiderül, hogy a Pandáék eljutnak-e a nagy döntőig, vagy a bronzmeccsen lesznek-e szuperségesek. Meg az is lassan, hogy majd a drágáék a végén hányadik helyre sorolódnak. Egyszerre izgalmas és kicsit fájó is ez, tudom én, most már legalább nem volt az apucink se szomorú.
Bumm.
Hallottam a koccanást, meg azt, ahogy Klara gügyögve elégedetlenkedik a bolt pultjánál, ahol sehogy nem ment tovább a kis szegély miatt a tologatós játéka. Fogta inkább és hagyta a fenébe, eltotyogott kicsit inogva a gyorsaságától két varrt nyusziért, az apuért meg az anyunyúlért, aztán hozta oda nekem, amíg a polcra pakoltam. Nem volt egyszerű, mert a hasam mindig útban volt. Még van vissza két hetem nagyjából, azt hiszem, ha most látna a kis létrán Lewy nagyon nagy bajban lennék.
- Mit szeretnél kicsi szerelmem? - néztem le rá, ahogy nagyon nagy vigyorral nyújtogatta a kezeit és nevetett. Lejjebb lépdeltem, hogy aztán kicsit nyökögve felemeljem a pocim fölé. Ezt se szabadna már, de ki tud neki nemet mondani? Adtam egy nagy csókot is a kis fejére, ahogy megszerettem, aztán letettem őt, hogy nyugodtan nézelődjön. Okos lány volt, néha pakolt, de soha, semmibe nem evett bele, a nyuszik füleit nyálazta a fogzástól, de az nem bánt senkit. Kicsit simizgettem a hasam, mert nem volt túl jó a hajolgatás után ácsorogni vele, de lenyúltam a férjecske tapejeit, szép pirosak, és ahogy a terhes tornán mutatták, feltettem oldalra meg a hasam alá. Ahogy pillogtam lefelé, akkor hallottam meg a csengőt is, ami az ajtó nyitódására csilingelt be.
- Hahó.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. június 17. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. június 17. 21:13 | Link

Maja és a törpicske

Nagy Royal Family fan vagyok, vitathatatlanul imádom a királyi családot, és szerintem a nagyi fullosan olyan, mint a királynő. Még olyan kis összeállításai is vannak, de mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem ő koppintja Erzsébetet, hanem éppen fordítva, persze nem igaz, de ez mellékes. Mondjuk a nagyon nagyobb arc, mert neki van egy titkos tetoválása is, tudom, mert együtt csináltattuk. Mind a kettőnknek van egy kis korona a bal kulcscsontunkon. Az enyémre már kiakadt a család, az övét meg majd csak akkor fogják látni, amikor a temetése lesz, mert a nagyi azt mondta, hogy nyitott koporsót akar és a kedvenc selyemblúzát. Eléggé perverz gondolat, mert az a selyemblúz olyan, hogy még nekem sem engedték meg soha, hogy hasonlót húzzak, annyira áttetsző. Szóval a lényeg, hogy imádom Vilmost és Katalint, nekem ők az abszolút ultimét kedvenceim, és remélem, hogy Károly nem akar majd uralkodni, neki ott van Kamilla, eléggé gáz az, amit csinált. A szép Harry meg elvette Meghant, ami egyrészt nagyon tökös, másrészt nagyon biztosítékkiverős nálam. Nem szimpatikus az a nő. Nagyon nem. Mondjuk jobb választás, mint az eddigiek, meg aztán eléggé vigyorgós lett Erzsébet is a közelében, így talán megbocsátható a házasság. Viszont ma megint végigbújtam pár cikket, és megint megnéztem azt az oltárhoz vonulós - igent mondós - csókot adós részt, és így rájöttem, hogy nekem _muszáj_ csokit ennem. Irány tehát a cukorkabolt.
- Hejhó!
Köszönök belépve a lánynak mosolyogva, aztán hirtelen nagyon sok információ érkezik hozzám. Egy: A lány, akit én lánynak gondoltam pocakos, és feltételezhetően a második babájával, mert kettő: BABAAA. Úristen, esküszöm a világ legédesebb és legvagányabb kicsaja néz fel rám, hát megzabálom.
- Játszhatok vele? Nem teszem tönkre, ígérem, van nekem is kisebb tesóm, hét és egy ikeröcsém, én vagyok az idősebb, tudok bánni a gyerekekkel.
Miközben ezt mondom, már le is ülök a földre, hogy egy magasságban legyek vele. Milyen jó, hogy ma farmernacit vettem fel, kantárosat és alá egy hosszúujjú crop pulcsit, aminek szürke színe van, és ami eléri, hogy az oldalam szabadon maradjon. Szoknyában azért fáznék a földön.
- Ez a te boltod? Imádom ezt a helyet. Nagyon király.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 18. 23:18 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Óvatoskodni kellene, ez volt a kulcsszó, nagyjából az összes beszélgetésben, amit anyáékkal lefolytattam az elmúlt 2 hétben. Levendula még azt is mindig kiemelte, hogy imádkozik, hogy a baba akkor jöjjön, mikor otthon vagyunk és mindenki megvan. Mintha ez ezen múlna. Persze ezt neki nem mondtam, én nem akarom őt megsérteni, azt megteszi kettőnk helyett is Lewy sokszor. Tudom, hogy az meg nem esik jól az anyukájának, nem kell még neki ez is tőlem. Anya meg... ő igazából csak izgul. Már napok óta egyfeszt azon van kiakadva, hogy mikor jön az első ősz tincse, mikor tök szép barna haja van, nem is értem mit akar. Pont olyan, mint az enyém. Azért, mert már kétszeres nagymama valaki, nem feltétel ez. Én kétszeres brekitulaj leszek, mégis szeret a az apuci és nem is akar elválni. Legalábbis ezt nagyon remélem azért.
- Iszi? Szomjas vagy? Hoztam hamit is, iiigen, ott van a táskában, vegyük elő? Nem? - Szeretek Klaraval beszélgetni, ő is imádja, mindig mosolyog, meg jól érzi magát, hogy visszagügyöghet. Egy-egy hangot már szépen tud mondani, például az hogy "eee" azt jelenti el, mindig mondja, mikor az apu elmegy otthonról, és mi maradunk. Meg már próbálkozunk szavakkal, de majd mindent a maga idejében.
- Hm? - fordultam a lány felé, aztán már csak azt láttam, ahogy a topogósom elkezd szaladni - amit elég érdekesen tud még produkálni, két hónapja töltötte az egyet, nem olyan nagy azért még. Ahogy beérte az új lányt, meg is kapaszkodott annak a lábaiban, aztán mikor leült, ő is így csinált, rám meg nézett fel hátrafelé nagy szemekkel a nyusziját emelgetve szabad-e. Gondolom oda akarta adni, én meg bólintottam párat, még mielőtt oda is sétáltam volna. - Sok tesód van? De jó, az egy kviddicscsapatnyi! Tönkre? A brekiket nem lehet tönkretenni. Ő nem romlik el, ügyes és okos kislány, igaz?
Szerintem mindig tudja, mikor őt dicsérem, mert most is felnevetett, kis vékonyka, vinnyogós hangon, mielőtt a lánynyuszi az új barátja ölében landolt volna.
- Öhm, olyasmi, ilyen családi dolog, a testvér...eim is tulajdonosok - nyögtem ki kicsit megakadva, akadtak még gondjaim. - Maja vagyok, egyébként, ő pedig Klara. Segíthetünk is valamiben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. június 22. 12:11 | Link

Zümik (ha saját gépnél leszek, csinálok ám címzést is)

- Ők csak a kisebbek, de vannak nagyobbak is. Hatan. Szóval most jelenleg összesen tizenketten vagyunk Payne-ek, és van egy csomó mostohatesónk, meg olyan tesónk, aki anyukáink új házasságából született.
Mesélem lelkesen, mert nekem nagyon bejön ez a nagycsaládosdi, főleg az a része, amikor apa nyáron elvisz minket nyaralni, lefoglal ilyen nagyobb házakat, amik szinte már olyanok, mint a kastélyok, nagy udvarral, medencével, és ott vagyunk egy nyarat. Annyi minden történik velünk egész évben, hogy egy csomó mindenről tudunk beszélgetni.
- Ráadásul már öt és félszeres nagynéni is vagyok, de hamarosan hatszoros leszek.
Közben a kislány egyre jobban barátkozik velem, én meg lelkesen fogadom minden kezdeményezését, és az ujjaimmal a pocakját csikizve bírom nevetésre. Amikor pedig nem az anyukájához beszélek, akkor neki adok ki vicces hangokat, meg vágok vicces arcokat, az ilyen korú gyerekek csípik, ha bolondos vagy.
- Klara! Hogy neked milyen csudiszép neved van. Az én nevem Cath, mint a cica.
Puszilgatom meg a kezemben tartott puha babakezét, amire szintén vidám válasz érkezik. Imádom a babákat, és olyan jó ez a hely, azt hallottam, hogy tele van kicsikkel, ráadásul a bátyám babája is itt fog megszületni, így akár mindennap láthatom. Persze nem akarok zavarogni náluk, de azért sűrűn fogok ott lenni, az biztos.
- Nagyon édes a Brekid, és a másik baba is kislány lesz?
Kérdezem Maját, felpillantva rá, és közben azért nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem volt olyan zökkenőmentes a tesói megemlítése. Viszont ő már a másodikat várja, szóval biztos hisz a dologban. Szeretném megkérdezni, de kettő perce ülök még csak a boltja közepén, ilyenkor még nem illendő azért.
- Szeretnék csoki, meg édességet, meg nem tudom, minden király dolgot, amit itt lehet kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. június 22. 16:25 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Sajnos tudom - nevette el magát Liebhart, mert meg kellett már tapasztalja az milyen és nem mostanság tervezte újra átélni. Luca veszélyes volt, ha kívánós és nem kapja meg, amit szeretne, a terhességgel ilyen szempontból igen csak nagy fába vágták a fejszéjüket.
- Hát nem is az, szerintem soha nem is lesz, az öregek undorítóak - állapította meg Max, bár tudta, hogy egyszer - ha addig nem öli meg senki -, ő maga is bizony ilyen vén dög lesz. De ahhoz még nagyon sok idő állt előtte, amit nem ártott volna, ha esetleg túl is él. Ez pedig néha igazán nagy kihívásnak tűnt.
- Jaj fúj, ők a múltkor nagyban kivesézték az árnyalatos könyvet, mikor sétáltunk Pascallal. Soha többé nem akartam rá gondolni - rendesen kiült az undor a férfi arcára. Amúgy sem volt a szíve csücske az a sorozat, nem tudta elvonatkoztatni a csillogó vámpíroktól és akkor még Juli nénit is meg kellett hallgassa, ahogy arról áradozik, hogy egyszer őt is megmenti egy férfi attól, hogy elüsse egy bicikli... um... romantikus? - Sajnos tudom.
Szerencsére Max biztonságban volt tőlük, mindig rajta volt a jeggyűrűje és ezt helyesnek is érezte így. Még ha a múltbéli Max nagyon agresszívan ellenezte is ezt az egészet.
- Nem hiszem, hogy ez baj lenne. Mármint, összességében örülök. Ha nem vesszük a halálfélelmet, amit érzek. - Még a kezébe is temette az arcát a német, majd végigfuttatta az ujjait a göndör tincsein, mielőtt elővette volna a nyulas dobozt Lucának. Az kiszedegette a fóliát, ami a csokit a sérüléstől védte, majd Max a dobozt az ölébe véve ült le a padlóra. Volt még pár praliné is, ami szintén nyúl alakú volt, azokat már korábban begyűjtötte, most neki is állt, hogy elfogyassza őket. A fólia szintén obszcén módon hangos volt rajta.
- Már hogy Tatival, Eszti ügyében, vagy Esztivel? Nem mindegy. Előbbi azt hiszem, egészen jól viselte, utóbbi még... nem tudja. Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 22. 23:22 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Be kellett látnom, hogy mostanság azért annyira nem kényelmes Klara az ölemben, le is tettem őt a topogóira. Néha rossz helyen nyomta a pocim, ami a másik picinek nem tetszett, és ezt jelezve elszaladhattam pisilni, úgy megrugdosott belül. Szóval nem volt minden mesecsodás minden helyzetben, de ettől még imádtam. Ezt a gyönyörűséget is, a még ki se bújt brekit és Lewyt is, meg az anyukaságoskodást is.
- Hű, jó nagy család - lepődtem meg egy kicsit, de olyan pozitívan. Nem tudom, ez lehetséges-e, de én szoktam. Aranyosan hangzott és boldognak is, ahogy beszélt erről az egészről, el is vigyorodtam, ahogy még kicsit a hasam alját simizgettem, aztán csak arrébb tettem összecsukva a kislétrát és lassan a picilányom után kezdtem lépdelni. Aztán nem túl időben, de kapcsoltam ám. Márhogy a névre, mert nem volt teljesen ismeretlen. A csapat, ahol két évet játszottam, és idén lejár a négy éves szerződésem, ott bizony az őrző lányunk lett Payne. Azt hiszem ő lesz az, aki Sebbykének is a barátja, úgy családostól. Biztos nem olyan név ez mint a Kis meg a Kovács, amikből jó sok is van.
- Neked rokonod a Will? - kérdeztem kicsit érdekesen rá pillantva, aztán lassan, és kicsit nyögvenyelősen, de a kicsi szerelmem mögé guggoltam, hogy megnézzem, minden oké-e, de úgy tűnt nagyon is. Telibe kacagta az új lányt, meg még a kezét se törölgette a puszik utána  ruhájába, pedig megtörtént eset. Mondjuk úgy, volt, akit annyira nem szívlelt elsőre. Én megértem, én se örültem, hogy taperolják azok a brekimet. Pláne mondjuk ilyen nők, akik megállították őket Lewyvel séta közben. Undi lányok.
- Kotek... miau - mondtam a törpimnek, aki próbálta a hangot utánozni, azt hiszem meg is értve a cica dolgot, amin még én is elnevettem magam. Végül hagytam a nyulait rendezgetni kihez ki kerül én meg felegyenesedtem. - Igen, úgy néz ki ő is kislány, már nagyon várjuk.
Szerettem a brekikről beszélni, leginkább akkor, ha az emberek nem voltak grimaszolósak, buták vagy bántóak, mert akadt sajnos ilyen is. Nénik, akik szerint kicsi vagyok ehhez, bácsik, akik csúnya jelzőket adtak nekem, meg olyan rajongók, akik szerint ez valami... nem emlékszem a szóra amit mondtak, de olyan, hogy ezért legyen velem a drága. Buták.
- Ez itt mind van, vannak most ilyen mágikus fagyicsillagaink. Pici, csillag alakú dolgok, kanalazni kell, és a szádban vált színt meg ízt. Tök jó, az előbb kóstoltam én is - meséltem lelkesen, hogy gyorsan a polcon arrébb tolva pár dolgot előhúzzak egy papírpohárkát és egy műanyagkanalat felé nyújtva. - Itt tanulsz a suliban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. június 24. 03:22 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Nem vagy vicces - vonta össze a szemöldökeit Luca egy pillanatra, ahogy a férjére pillantott. Szerinte kicsit sem volt mókás se a helyzet, se a tény, hogy erre kényszerült. Régebben a néha koplalósabb napokba kényszerült meccsfelkészülések, most a szervezete változása, de egy kutya. Igazság szerint egyiktől sem tudja mit várhat és ez az, amitől a leginkább tud tartani. Sosem ismerte a félelmet, és most sem igazán van tudatában annak, az mi, de aggodalma volt, és képes volt igen negatívan látni a jövőbe dolgokat. Indulva attól, saját magát milyen életképtelennek is tartja.
Az öregek kérdése nem volt valami felvillanyozó, örült is, hogy inkább már félig célba értek és a dobozok között kutatott Maximus a nyulak után kisebb szóbeli segítéssel.
- Mert előtte gondoltál a három nénire? - nézett nagyon bután a férfire Lucus, ahogy alig észrevehetetlenül kihúzott egy rolettit az egyik műanyag dobozból és egyből be is tolta az arcába nagyon gyorsan el is tüntetve azt, bármekkora is volt. Tehetség. A sajnálkozásra azért elvigyorodott, ő is érezte, hogy tudja, de inkább nem emlegette többet, csak topogott a férfi nyomában és visszahátrált a raktárból az üzletbe, aztán maga alá gyűrte a szoknya maradékát, majd leült vissza a földre elnyújtva a lábait maga elé kicsit ingatva ide meg oda.
- Én nem tudom... mármint. Ő jó dolog, ő is ember, csak kicsiben. Ha nem ufó tényleg - nézett fel rá nagy szemekkel, aztán csak mikor a férfi befejezte a mondókáját és leült folytatta egy darabig csak a maga ölébe nézve, aztán beletúrva egy nyúlért a dobozba. - Én olyat nem tudok... de furcsa, rossz érzésem van. Tudod, mint mikor lejátszod előre, mi lesz, ha elvesztesz egy meccset... vagy nem is tudom. Nem akarom elrontani, Maximus... - mondta ki nagyobb sóhajjal, ahogy leharapta a nyúl füleit és inkább enni kezdett a folytatás helyett. Néha már úgy elvolt a gondolattal, hogy most akkor készült egy mini Liebhart, és lehet, hogy ők is tudnak majd úgy örülni, vagy fele annyira, de fognak, mint Majáék. Aztán újra belegondol, hogy ő maga milyen, meg a kukában végződő műbabára, vagy Maximus és Eszti parájára és megint csak ott áll, hogy néz le a már nem túl behúzható hasára, hogy biztos jó időben van-e ez bármikor.
- A kislányra gondoltam, Tati gondolom nem volt akkora gonddal. És... Maxi, ezt is el fogod mondani neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza