A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=321786#post321786][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.24. 20:11[/b][/url]

Bár amikor beszélni kezdek, Noel arcán még hitetlenkedés és vonakodás látszik, a végén beleegyezik a feladat végrehajtásába. Ennek kifejezetten örülök, mert tudom, hogy néha jól esik az embernek, ha minden dühét rázúdíthatja valakire, és ez jobb esetben egy olyan személy, aki képes elviselni annak a súlyát. Minden elem egyben használóját is jellemzi, és egyes esetekben sorsát is kijelöli. A terromágusok szilárdak, nemcsak erejükben, de jellemükben is. Mozdíthatatlanságuk nem sebezhetetlenség, de könnyebben lépnek túl a nehézségeken és társaiknak biztosabb támaszai lehetnek. A földet leginkább nyugodtan és magabiztossággal telve lehet irányítani. A hydromágusok alkalmazkodóak, bárkihez és bármihez hozzá tudnak szokni, ugyanakkor vágynak az érzelmi szilárdságra. A tengerhez hasonlóan kedélyük hullámzóan változó, de dühüket képesek más energiává formálni. A vizet a pozitív gondolatok, a váltakozó érzelmek segítségével a legegyszerűbb befolyásolni. Az aeromágusok lételeme a szabadság, a kötetlenség, a száguldás. Szeretnek mindent, ami a valóságtól elrugaszkodott, veszélyes és humoros. Imádnak viccelődni, ritkán veszik komolyan a dolgokat, mindazonáltal magabiztosak és bátrak. A levegőt túláradó képzelettel és adrenalinlöketekkel lehet formálni. A pyromágusok azonban dühösek.
Furcsa, de a legtöbb tűzmágus, akit ismertem nehéz és bonyolult családi háttérrel rendelkezett, de ezeken felülemelkedve képes volt szinte bármivel megbirkózni. Aki egész életét a benne fortyogó vulkán elfojtásával tölti, annak nem jelent gondot, hogy fájdalmait elrejtse, és túllépjen a gondokon, akadályokon. De hogy mégis a pyromágusok azok, akik a legtöbbször balesetet okoznak, azt mutatja, hogy a tüzet dühvel, félelemmel lehet a leghatásosabban felszabadítani. Ezért veszélyesebbek a többieknél, ugyanakkor erősebb személyek, mint bárki.
Mikor Noel rám támad, szinte a bőrömön érzem a dühét. Látom, hogy bár engem néz, tekintete nem rám fókuszál. Álltam már hasonlóan figyelő szemek előtt, és bár nem tudhatom, hogy most mire gondol, sejtem, hogy amint vége lesz az órának, sokkal jobban fogja érezni magát. Sokan mondják, hogy a harag nem jó tanácsadó, és igazuk is van. De a sok elfojtás sem vezethet jóra. Így hát kiállok a fiúval szemben, megvetem a lábam és kivédek mindent, amit rám küld.
- Próbáld meg irányítani közben! - kiáltok rá, mikor látom, hogy kezdi teljesen elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, velem. - Akarj tényleg megsebezni! Ne csak esztelenül dobáld a tüzet, próbáld forróbbá, erősebbé, nagyobbá tenni! Ne csak a dühödet érezzem benne, de az erődet, a képességeidet is. Legyen stratégiád! Vedd tényleg párbajnak!
Egyelőre nem tervezem, hogy rátámadjak, de, ha csak így tudom elérni, amit akarok, még ez is szóba jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=330569#post330569][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.04. 16:54[/b][/url]

Ismerőseim és főként tanáraim közül sokan megkérdőjeleznék döntésemet miszerint hagyom egy pyromágusnak teljesen kiélni és elszabadítani az indulatait, de szerintem fontos az érzelmek felszabadítása. Barátom és volt évfolyamtársam, John volt az, aki mindig azt mondta, hogy az elemeket nem csupán a mágikus erőnkkel irányítjuk, kell hozzá a lelkünk, elménk és testünk egysége. Akinél ez az egység megbomlik, nem fogja tudni a képességét teljes mértékben kihasználni, és, ha valamelyik a háromból súlyos sérüléseket szenved, oda a kontroll, és amikor ez megtörténik, az ember már csak az akaraterejére számíthat. A legtöbbször csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen a katasztrófa.
Az elemi mágus tanoncok teste folyamatosan edzésben van, hiszen a mozdulatok ismétlése, a kemény gyakorlás és az erős koncentrálás fizikálisan is terhelő. Persze utóbbi főleg mentális teher, amihez hozzájárul minden iskolai és társadalmi nyomás is. De a lélek... azt a legnehezebb edzeni vagy irányítás alá vonni. Ha valakit lelkileg törnek meg, már sosem lesz ugyanaz az ember, aki volt. A tinédzserkor ebből a szempontból igen veszélyes, hiszen a gyerekek sokszor kegyetlenek egymással, ami nemcsak azt sebzi meg, akit bántanak, de a bántó is megsínyli az esetet.
Nem tudhatom, hogy Noelt milyen gondok nyomasztják, de meg sem kell kérdeznem ahhoz, hogy tisztában legyek vele, nagy terhek nyomják a vállait. Szeretném, ha kisebb lenne rajta a nyomás, de az okot nem tudom megszűntetni. Helyette hagyom, hogy kitombolja magát, hogy minél később jöjjön el az a pillanat, amikor azt mondja, nem bírja tovább. Éppen ezért nem engedhetem meg neki, hogy elmerüljön a fájdalmában, dühének célt akarok mutatni, hátha rájön, hogy a benne feszülő tengernyi energiát építően is felhasználhatja. A haragja lehet olyan erő, ami folyamatosan löki előre, hogy elérjen bármilyen célt, amit kitűz maga elé.
Rászólok, hogy figyeljen jobban, próbálom irányítani őt, hogy meglássa a lehetőségeket, aztán egyszerűen bízom benne, hogy új tudását akkor használja majd, amikor kell. Válasza nem lep meg. Bár mind a négy elem olyan erő, amivel számolni kell, általában csak a pyromágusok félnek a maguk által megidézett erőktől. Szavaiban érzem az igazságot, de meghökkent az, amit kihallani érzek belőlük. Meglepettségemet azonban elfojtom, helyette én is közelebb lépek hozzá, hogy érezze, itt vagyok, támogatom, amiben csak kell.
- Akár megtanítalak rá, akár nem, lehetőséged van bántani másokat. Most, a jelenlegi erőddel is képes vagy egy embernek súlyos sérüléseket okozni. Ha ennek ellenére még nem tettél semmi helyrehozhatatlant, én hiszek benne, hogy később sem fogsz bántani senkit. - Hagyom, hogy kicsit leülepedjen benne a mondandóm, majd kijavítom korábbi szavait. - Én nem azt akarom megmutatni, hogyan sebesíts meg másokat, hanem, hogy hogyan urald, irányítsd a tüzet. Ha már pontosan tudod, mi az, amit nem tehetsz, könnyebben is kerülöd el.
Várom, hogy a fiú összeszedje magát, és újra nekiveselkedjen a feladatnak. Mikor rám néz, már valóban engem lát. Most már van értelme a védekező póznak, így hát előkészítek pár levegő- és vízgömböt. Magam körül lebegtetem őket, majd a közelgő tűzcsóváknak hajítom. A termet hamarosan gőz és füst teríti be, így kérek egy kis szünetet Noeltől. Ahogy ránézek, látom, hogy rá is fér az, az öt perc, amíg újra beszívhatóvá teszem a helyiség levegőjét.
- Pihenj egy kicsit, aztán célba dobással folytatjuk! - utasítom, és már tervezem magamban, hogy mit és hogyan kell majd eltalálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=334771#post334771][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.11. 17:08[/b][/url]

Nem tanítottam túl sokáig Sharlotte-ot, mielőtt bizonyos körülmények miatt elhagyta nemcsak az iskolát, de a környéket is. Éppen akörül vettem át a korábbi oktatótól a tantárgyat, még nem igazán rázódtam bele a tanításba. Talán ezért egy kicsit hibáztattam is magam azért, ami Sharlotte-tal történt, illetve nem pont azért, de úgy éreztem, segítenem kellett volna rajta, hiszen a tanoncom volt. Most, hogy visszatért, és mind a ketten kaptunk egy új esélyt, szeretnék mindent megtanítani neki, amit csak tudok. Már csak ez az évünk van, hogy befejezzük az utolsó két év anyagát, és, hogy megfelelően felkészítsem őt is a vizsgára a többi végzőssel együtt.
Kopogtatását hallva kiszólok neki, hogy jöhet, és mikor meglátom, újra megállapítom, hogy sokkal jobb színben van, mint régen. Valószínűleg sokat használt neki a környezetváltozás és az, hogy odafigyeltek rá. Elé sietek, köszönök neki, majd átkísérem a pyromágus tanoncok számára fenntartott helyiségbe.
- A mai órát érdemes lenne egy kis ismétléssel kezdeni. Nemcsak azért, mert régen láttam az erődet, és így kevésbé vagyok tisztában a képességeiddel, de azért is, mert év végén levizsgázol, ott pedig nagyon fontos lesz, hogy minden a legtökéletesebben menjen. Úgyhogy adok is néhány feladatot. Hozz létre egy tűzgömböt, majd formáld kedved szerint, azonban minimum két különböző formát jeleníts meg! Ez után színezd a lángokat, végül hozz létre füstöt, amivel rajzolj valamit a levegőbe! A rajz nem lehet firka, legyen felismerhető az ábra, bár nem várom el, hogy leonardoi szintű mesterművet firkants a levegőbe.
Amíg ő a feladatokon dolgozik, én végig figyelemmel kísérem, mit csinál és hogyan, ezáltal meg fogom tudni állapítani, mi az, amiben gyengébb, mit kell többet gyakorolnia majd. Az óra többi részében pedig melegíteni fogunk, mégpedig tárgyakat, illetve, ha úgy látom, hogy nagyon megy neki, esetleg embereket is, de nem valószínű, hogy ilyen gyorsan eljutna odáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=334809#post334809][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.11. 18:29[/b][/url]

Egészen belemerülök az indák mozgatásába, ezért csak akkor veszem észre Ginnie-t, mikor megszólal mögöttem. Hirtelen ülök, majd állok fel, mint egy rosszalkodáson csípett gyerek, rajtakapottságom miatti zavaromban még a hajamat is összeborzolom, mielőtt köszönteném a lányt.
- Szia! Igen, ez hydromágia, bár erősen hasonlít arra, amit a terromágusok csinálnak. Utóbbiak azonban magát a növényt mozgatják, míg a hydromágusok a benne lévő folyadékot. Sok gyakorlással élőlényekkel is meg tudod tenni ugyanezt, de az sokkal nagyobb koncentrációt igényel és sokkal veszélyesebb is. Én például utoljára a mesterem kérésére mozgattam egy embert a benne keringő vér segítségével, de az éppen elég volt egy életre. Valójában nagyon ijesztő érzés, hiszen szinte konkrétan a kezedben van az élete. Ráadásul a minisztérium listát vezet azokról, akik képesek erre, hogy megelőzhessék az ezzel való visszaélést. Na, meg az is igaz, hogy mindenki nem is képes rá. Kisebb állatokat, például egereket mozgatni bármelyik hydromágus képes, de egy embert már alig páran, ők is főleg tetra- és trimágusok. Egy elefántot meg szerintem még senki nem mozdított meg így.
Láttam már olyan hydromágust, akinek arra a gondolatra, hogy emberi szervezetet is képes lehet uralni, felcsillant a szeme, éppen ezért szeretném tudatosítani Ginnie-ben, hogy ez cseppet sem olyan jó "móka", mint amilyennek hangzik. Nekem abból az egy alkalomból, amikor próbálkoztam vele, az maradt meg a legjobban, hogy halálosan ijesztő, számomra merőben undorító, és lehetőség szerint az életben többet nem akarom csinálni.
- Persze ennek is megvan a maga alkalmazási területe, például a gyógyítóknál nagyon hasznos tud lenni az a hydromágus, aki a vér mesterséges keringetésével képes normalizálni a páciens testműködését, vagy éppen szabályozni a szívműködését. De ezekben az esetekben nem próbálják meg magát a testet megmozdítani a benne keringő folyadék segítségével, csupán a folyadékot irányítják magában a testben - magyarázok tovább, hogy Ginnie teljes képet kapjon erről a technikáról, minden oldalát megismerje, aztán maga alkothasson róla véleményt. - Ez utóbbira sokkal több hydromágus képes, bár ahhoz, hogy ezt használják szigorú feltételeknek kell megfelelniük, és külön képzésen megtanulniuk a helyes módot. Csak szakképzett gyógyítók sajátíthatják el teljesen, hogyan is kell mozgatni az emberi test folyadékait. Ha más próbálkozna vele, abba a páciens bele is halna.
Várom, hogy Ginnie esetleg reagál-e az elmondottakra, vagy van-e valami kérdése, esetleg hozzáfűznivalója a témához, majd, ha sikerül lezárnunk, újabbal folytatom.
- Év végén neked, és a többi végzősnek vizsgáznotok kell. Emiatt is kaptok több feladatot, mint a többiek, hiszen folyamatosan ismételnetek kell. Most is ezzel fogjuk kezdeni az órát, de, ha előtte lenne valamilyen kérdésed magáról a vizsgáról, kérlek, tedd fel! - biztatom a lányt, hiszen nekem is jobb, ha a végzősök tájékoztatva vannak, és magabiztosan állnak majd a vizsgabiztos elé, nem pedig rettegve attól, hogy vajon mi vár rájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=334851#post334851][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.11. 19:40[/b][/url]

Tetszik ahogy Ashley az elemi mágiához áll. Bár a tanoncok számára ez nem csupán egy tantárgy, hanem egyben egy életforma elsajátítása is, Ashley az, akin látom, hogy szorosan kapcsolódik a földhöz. Minden elementalista számára mást jelent az eleme. Runának már meséltem róla, hogy számomra egyértelműen a szabadságot jelképezi, de nem csupán szimbolizálja, mint ahogy említettem, ez egy életforma is. Nem véletlenül kviddicseztem, és még kevésbé a sors játéka az, ahogyan éltem, élek. Ifjúkori beképzeltségem is leginkább tetramágus mivoltom és a levegő eleműekre jellemző nemtörődöm magatartásom miatt alakult ki, természetesen korán megmutatkozó kviddicstehetségem, és - mit tagadjam - szembeszökő jóképűségem mellett. Hm... Úgy látszik a beképzeltséget nem lehet kinőni.
A tanoncaimon is figyelem a jeleket, próbálom megérteni, számukra mit is jelenthet az elemük. Tudom, hogy Kiva tiszteli a lángokat, ez egyértelműen kitűnik abból, ahogy bánik a tűzzel és ahogy beszél róla. Noel talán még fél tőle kicsit, új még neki a dolog, ráadásul azt minden ember tudja, hogy a tűz nagyon jó eszköz a pusztításra. Egyértelmű, hogy fájdalmat lehet vele okozni. Ő még nem látta meg a lángokban az életet, de szerintem csak idő kérdése. Eris hitetlen, ő még a rácsodálkozás fázisában tart, ilyenkor még minden furcsa és nehézkes, mint ahogy a víz alatt is lassabban vagyunk csak képesek mozdulni, de amint rájön, hogy milyen hihetetlen szerencse érte, szökőár módjára fog elszabadulni. Legalábbis remélem. Runa még mindig okoz meglepetéseket a racionális gondolkodásmódjával, ami a lehető legmesszebb áll az én ösztönszerű felfogásomtól, de általa kezdem én is új oldalait meglátni a levegőnek. Ginnie és Shania már tapasztalt elemhasználók, Sharlotte még talány számomra, Ashleyt pedig mindig öröm nézni, ahogyan a földdel bánik.
Figyelem, ahogy a koncentrálásához az eleme segítségét kéri, nem magába fordul, hanem megérinti a földet, tőle kérve az energiát az összpontosításhoz. A feladatomat nem csak egyszerűen végrehajtja, játszik az elemével. Látszik rajta, hogy nem csak akkor gyakorol, amikor muszáj, és nem csak az órán "mozgatja meg" a képességét, hanem folyamatosan használja. Ez meglátszik abban, hogy mennyire magabiztosan teszi azt, amit kell, ahhoz, hogy minden úgy menjen, ahogy ő szeretné. Mindazonáltal egy gondolat felmerül bennem, amit muszáj megosztanom vele.
- Nagyon ügyes vagy, és örülök neki, hogy ilyen remekül mennek ezek a feladatok, de nyugtass meg, kérlek, hogy nem viszed túlzásba a gyakorlást! Remélem, emlékszel még az elméletre, és tudod, hogy, ha nagyon sok elemi mágikus varázslatot végzel el egymás után, meg is betegedhetsz. - Sejtem, hogy talán még nálam is jobban ismeri a tananyagot, de azért úgy érzem, nem árthat, ha erre emlékeztetem. Nagyon dicséretes az, ha valaki ennyire együtt él az elemével, de nem szeretném, ha túlhajtaná magát. Persze az is igaz, hogy minden embernek máshol vannak a határai, és amikor elér oda, azt érezni fogja, így hát több szót erre nem is szánok, helyette kiadom a mai gyakorlatot.
- Azt kellene megpróbálnod először, amit én is csináltam. A kézmozdulatot láttad hozzá, a fejedben pedig úgy képzeld el, mintha lenne egy olyan kalapácsod, amivel a legerősebb követ is szét tudod törni apró darabkákra. Egyelőre az is elég, ha meg tudod repeszteni valamelyik követ, de jó lenne, ha az óra végéig eljutnánk odáig, hogy porrá is omlik a mozdulatodra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=340698#post340698][b]Merkovszky Ádám - 2014.07.21. 18:27[/b][/url]

Elég nagy meglepetést kaptam a reggelim mellé, mégpedig a kellemetlen fajtából. Egy egész csapat bagoly kért bebocsáttatást az ablakon keresztül a konyhába, majd terhüktől megszabadulva, az újságot hozó kuvik kivételével, mind azonnal el is repültek. A reggeli lap átvétele és a fizetés után, kezemet a másik három madár által hozott, hivatalosnak tűnő levelek felé nyújtottam. Az első egy minisztériumi értesítés volt, amiben tudatták velem, hogy nemrég két tanulóm is, az ő kifejezésüket használva, visszaélt a képességeivel, és ezért figyelmeztetésben részesítették őket, valamint büntetés is vár rájuk. Emellett arra is felhívták a figyelmem, hogy nem ez az első eset, hogy a kezem alatt tanuló diákok olyasmit tesznek, ami a minisztérium berkeiben visszatetszést kelt, éppen ezért én is figyeljek oda, hogy mostantól mit és hogyan teszek, óráimat pedig egy kirendelt személy fogja figyelemmel kísérni.
Első gondolatom az volt, hogy felgyújtom a levelet, aztán a hamvait elegánsan kilebegtetem az ablakon, de sajnos, már elmúltam tizennyolc, ennyire felelőtlen már nem lehetek. Helyette inkább a következő üzenetért nyúltam, ami az igazgatótól érkezett, és amiben tudatta velem, hogy az iskola vezetősége úgy ítélte meg, az lesz a legjobb, ha az év végéig hátralevő időre felfüggesztik a tanári szerződésemet, tanoncaimmal mostantól csak egy kirendelt ember jelenlétében találkozhatok. Ezt már tényleg felháborítónak tartottam, mindazonáltal ez a darab papír is megúszta viszonylag épen, hacsak azt a pár ezer gyűrődést nem nézzük rajta, ami attól keletkezett, hogy kissé kiéltem rajta a dühömet.
A harmadik pergamen pecsétjét már felettébb idegesen törtem fel, a benne álló üzenetet pedig végig sem olvastam, már röpítettem is ki az egész égő papírkupacot az ablakon. A levél írója örülhetett, hogy nem állt velem szemben, bár ez valószínűleg nekem is szerencsém, elvégre egészen megkedveltem az oktatást, nem szívesen lépnék a katedráról egy börtöncellába. Az utolsó üzenetet ugyanis egy igencsak jól informált újságírótól kaptam, aki arról érdeklődött írásos formában, mikor érnék rá válaszolni néhány kérdésére a felfüggesztésemmel kapcsolatban. Remélem, megfelel neki a sohanapján, mert jobb időpontot nem tudok mondani.
Szóval a meglepetés igencsak nagy volt, és nem kevésbé kellemetlen, nekem pedig ráment a fél napom, hogy legalább azt elérjem, hogy a két diákkal hat- vagy négyszemközt beszélhessek, illetve, hogy a minisztérium helyett én dönthessem el a büntetésüket. A leveleket, hogy hol és mikor találkozzunk, még reggel elküldtem nekik abban a reményben, hogy a találkozóra valóban sor kerülhet. Még jó, hogy valamennyi befolyásom még van ismertebb körökben, így ezt az egy dolgot sikerült is megszerveznem.
Délután három előtt tíz perccel már a teremben is voltam, és reménykedtem, hogy eljönnek, ez ugyanis az ő érdekük is. Amennyiben nem jelennek meg, büntetésüket a hivatalos szervek döntik el, és szerintem egy idegennel nem járnának feltétlenül jobban. Szerencsére a megbeszélt időben kopogtatás hallatszott, majd Noel átlépte a helyiség küszöbét. Mondandója azonban egészen felhúzott. Azért jöttem ide, hogy beszéljek vele, hogy közösen megoldást találjunk a problémára, ő meg már akkor feladja, amikor még igazán el sem kezdődött a harc? Én annak idején sosem hagytam magam, csak az eleve veszett ügyekbe nem mentem bele, minden más esetben próbáltam elkerülni a jogosan megérdemelt büntetést, és volt, hogy sikerült. Persze engem sosem fenyegettek meg javítóval, de még ezen tény ellenére is, a fiú tekintetét túl tompának találtam. Ráadásul amit mondott... Ki az, aki védekezés nélkül, mindenbe beletörődve várja a büntetést? És mégis mi az, hogy bánthatom? Mit gondolt, hogy neki fogok esni, és jól megverem? Kinek jutna eszébe ilyesmi?
Gondolataim lenyugtattak, vettem egy mély levegőt, majd fürkészőn néztem Noel arcára. Mit kell ahhoz átélni, hogy az ember ennyire és ilyen gyorsan megadja magát? Úgy éreztem, meg akarom fejteni ezt a talányt, viszont a számunkra kiszabott idő gyorsan fogyott, ideje volt megszólalnom.
- Szia, gondolom nem kell arról papolnom, mekkora felelőtlenség és ostobaság volt a részedről, amit csináltál. Én feleslegesen tépném a szám, te meg úgyis megkapod még ezt néhány embertől, a házvezetődtől a minisztériumon át a szüleidig. Azért vagy itt, hogy megbeszéljük a büntetésed részleteit, és, hogy sikeresen elkerüld a javítót. Nem fogok ordítani, a bántalmazást pedig el sem hiszem, hogy felhoztad, de kérlek, a továbbiakban ne sértegess, mert jelenleg azon kevesek egyike vagyok, aki segíteni szeretne neked.
Szavaim után beljebb sétáltam a teremben, majd hellyel kínáltam a fiút. Megvártam míg ő eldönti, hogyan kényelmesebb neki, aztán folytattam az előbbi gondolatmenetemet.
- Több óránk ebben az évben már nem lesz, engem egy minisztériumi ember fog helyettesíteni, mert nem biztosak benne, hogy megfelelően tanítalak benneteket. Ha a nyár végi fegyelmi tárgyaláson sikerül elbűvölnöm a bírót, talán folytathatom is az itteni munkámat. Na, de ennyit rólam. A büntetésed egy igen nehéz gyakorlatsorozat lesz. Ha lehet, erről ne beszélj senkinek! Hivatalosan valószínűleg az összes folyosó varázslat nélküli felsikálását fogom jelenteni, de abból nem hiszem, hogy bármit is tanulnál. Persze választhatod azt is, ha szeretnéd. Az én feladataim nemcsak nehezek és fizikailag megterhelőek, de mentálisan is érezni fogod a nyomást általuk. Akarod, hogy részletesen is elmagyarázzam, mi lesz a dolgod, vagy inkább nyújtsam át a felmosófát?
A döntés csak rajta állt. Én tudtam, hogy mind a két esetben mellette fogok állni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=382941#post382941][b]Merkovszky Ádám - 2014.09.12. 15:44[/b][/url]

Bár eléggé nyögvenyelősen kezdődött az óra, a végére Runa kezd ráérezni az elem irányításának mikéntjére. Érzem, hogy a levegőt körülöttünk már nem csak a természet, de fogadott lányom is uralja. A légpajzs fokozatosan alakul ki a jégfőnix körül, aki ezt az elején érdeklődve, de csendben tűri, később pedig a lány számára észrevehetetlenül, segíti a levegő áramlását, ösztönösen tudva, mit kell tennie, hiszen érzékeli a fejlődő pajzs alakját, energiáját.
Mikor végre kész a folyamatosan örvénylő képződmény, szólok Runának, hogy lassan, fokozatosan "engedje el" a szelet. Ha az összeset egyben útjára engedi, megtörténhet, hogy a levegő ereje hátrataszítja őt.
- Amit most létrehoztál, az egy kezdetleges légpajzs. Jó például eső elleni védelemként, illetve, ha gyakorlottabb leszel és gyorsabban létre tudod hozni, esés esetén is megóvhatod magad a sérülésektől. Ha ezt a pajzsot továbbfejleszted, képes lehetsz, akár komolyabb támadásokat visszaverni vele, illetve hát a hétköznapi példáknál maradva: akár egy a fejedre eső könyvtől is meg tud védeni. Én általában mindig használom ennek egy visszafogottabb, de fejlettebb verzióját, amivel a körülöttem lévő állandó hőmérsékletet tudom biztosítani, illetve ez a pajzs folyamatosan szűri a közvetlen közelembe érkező levegőt. A mindig friss levegő a hosszú élet titka - nevetek viccelődve a lányra, majd az órán bemutatott, egyszerű légpajzs gyakorlását adom fel neki házi feladatként. Részemről az órát befejeztem, de esetlegesen felmerülő kérdéseit még várom, illetve talán azt is megérdeklődöm tőle, hogy ezt a hétvégét nálam tölti-e vagy a kastélyban marad tanulni. Végül közösen elhagyjuk a termet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=391909#post391909][b]Merkovszky Ádám - 2014.09.25. 16:03[/b][/url]

A gyakorlófeladatok nagyon jól mennek neki, látszik, hogy az órákon kívül is sokat foglalkozik az elemével, az viszont amit mond, kicsit aggaszt. Egy kislány egyedül az erdőben akkor sem hangzik túl jól, ha nem ismerjük a Piroska és a farkas című mesét, és ezen az sem változtat, hogy az említett lány tehetséges földmágus. Hallgatom, hümmögök kicsit, végül mégsem szólok, mert tudom, hogy a családjában van más elemi mágus is, nem hiszem, hogy külön figyelmeztetnem kéne az elemi mágia veszélyeire. Ezt lehet, hogy rosszul teszem, de bennem sajnos egy hajszálérnyi sincs a jósok tehetségéből.
Mikor Ashley elkezdi a fő órai feladatot, figyelek az energiáira, de nem érzek semmi akadályozottságot benne, ezért aggodalmam félresöpröm, hiszen a probléma nem mutatkozik. A lány ügyesen alkalmazza a tanultakat, de azért természetesen elsőre semmi nem megy könnyen. Az aprócska repedés haladás ugyan, de messze van még a vége. Megkérem őt, hogy próbálja "begyógyítani" próbálkozásának eredményét a kavicson, majd, ha ezt megtette, kezdheti elölről.
Türelmesen figyelem és, ha kell instruálom a lányt, megmutatom újra, hogy érezze, milyen energiákat és hogyan kéne mozgatnia ahhoz, hogy sikerüljön a feladat. Az óra végére igencsak elfárad, és én sem érzem frissnek magam, amit főként annak tudok be, hogy a föld a legkevésbé tartozik hozzám, elvégre a főelemem pont az ellentéte, a levegő. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a lényeget sikerült átadnom, bár a porrá omlasztás nem tökéletes, maradnak még apróbb darabok, de az összeforrasztás profin megy Ashleynek. Kiadom házi feladatnak a gyakorlást, majd kiterelgetem a lányt a teremből, hiszen az időnk lejárt, az órának vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=391915#post391915][b]Merkovszky Ádám - 2014.09.25. 16:30[/b][/url]

Néma támogatásomat megértve Noel végre elmond valamennyit a gondolataiból, és amit hallok, elgondolkoztat.
- Értem - szólok -, ember vagy - teszem még hozzá. - A világ nem fekete-fehér és nem különül el benne ilyen élesen a rossz és a jó. A legtöbbször nézőpont kérdése, hogy mit milyennek látsz. Egy számodra abszolút jó dolog, másoknak lehet szörnyen rossz is. Minden ember fény, de ugyanakkor sötétség is: ebben a világban nem léteznek szentek. Mindenkinek a szívében ott van a sötétség, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Irigység, keserűség, bánat, gyűlölet, harag, csalódottság... Ezekkel az ember megtanul együttélni. De bármilyen sötétséggel is kell szembenézned, tudnod kell, hogy benned is van jó, mint mindenkiben, kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben. Én például biztosan nem vagyok jó - nevetek fel. - Sok olyan dolgot tettem, ami bizonyítja, hogy távol állok a jóság fogalmától, ugyanakkor hibáimat igyekszem helyrehozni. Szerintem nem attól jó valaki, hogy nincs benne rosszaság vagy sötétség, hanem attól, hogy ennek ellenére képes jót tenni, helyesen cselekedni.
A kis beszédemet befejezve szünetet rendelek el, majd gyakorlott mozdulatokkal megtisztítom a levegőt a füsttől és a gőztől. Néha vetek egy-egy pillantást a fiú felé, aki fiatal kora ellenére olyan érettséget mutat, amit igazán tisztelek. Igen, azt hiszem, Noellel kapcsolatban ez a szó jut először eszembe. Nem tudom, miért, de olyan kisugárzása van, ami kiváltja belőlem ezt.
Amikor én ennyi idős voltam, mint ő, még nagyon gyerekként viselkedtem, elkényeztetett kis kölyök voltam, akire hiába szóltak rá, aki azt tett, amit akart, és hitte, hogy egyedül az jó, amit ő tesz vagy gondol. Mérhetetlenül lenéztem másokat, fennhordtam az orrom és istenítettem önmagam. Azt hiszem mai fejjel nagyon is negatív képem van arról a fiúról, aki valaha voltam. Az a srác nem állhatna meg Noel mellett semmilyen téren sem. Talán emiatt érzem azt, hogy szeretnék segíteni a rellonosnak, ugyanakkor nem is akarom ráerőszakolni magamat, azonban, ha majd egyszer úgy érzi, szüksége van segítségre, én ott leszek.
Az óra folytatásaként további vízgömböket idézek, amiket Noelnek el kell találnia, és lassacskán látom a fejlődést is rajta. Egyre kevesebb energiát emészt fel neki a tűz létrehozása és irányítása, ez pedig a későbbiekben jó alapot jelenthet. A gyakorlás után kiadom feladatnak, hogy heti kétszer meditáljon kicsit, illetve próbálja gyertyák, illetve fáklyák lángját irányítani, majd lezárom az óránkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=391944#post391944][b]Merkovszky Ádám - 2014.09.25. 17:15[/b][/url]

A lány láthatóan fejlődött, nyugodtabbnak is tűnik mint korábban, a feladatok könnyen mennek neki, szinte rutinszerűen, ennek örülök, hiszen a vizsga már nincs messze, nem tudunk mindent átismételni, de láthatóan nem is kell. Kreatívan oldja meg a feladatot, mintaszerűen, még akkor is odalennék az ötletességétől, ha vizsgáztató volnék, ez pedig nagy szó.
- Gratulálok, most mentetted fel magad egy rakás pót- és ismétlő óra alól. Nagyon szépre sikerült az alakod, és jó ötlet volt a színezés is, de a vizsgán lehet, hogy izgulni fogsz, ilyenkor érdemesebb egy egyszerű, de jól begyakorolt formánál maradni. Persze a vizsgafeladatokat nem adják meg előre, de néhány alap dolgot érdemes rutinná fejleszteni.
A jó tanácsok és a dicséret után következhet az új anyag, a melegítés. Kivával korábban jeget használtunk, Sharlotte-nak azonban valami mást készítettem elő.
- A mai órán meg fogod tanulni hogyan melegíts fel tárgyakat. Először megfoghatod őket, utána azonban érintés nélkül kell a hőmérsékletüket megváltoztatnod - mondom el, mire is számítson, majd a pálcámat elővéve néhány tárgyat bűvölök elénk: megjelenik egy zacskó fagyasztott borsó, egy pár zokni, egy száraz levél, egy teáskanna, benne vízzel, valamint egy üres pergamen.
- Elmondom a feladatot, régebben volt ilyen vizsga a pyrogmáusoknak. Na szóval: Este vendégek érkeznek hozzád, és te főzöd nekik a vacsorát. Az általad elképzelt étel lényege a borsó, de későn veszed észre, hogy azt a fagyasztóban felejtetted. Már nincs időd megvárni, amíg kiolvad, ugyanakkor mugli eszközök sincsenek a háztartásodban. Elemi mágiát kell használnod. A következő részfeladat a zoknihoz kötődik: Tél van, hideg, spórolsz a fűtéssel, de megfázni sem akarsz, így hát a ruhadarabjaidat melegíted fel. Ha a textil megég, megpörkölődik vagy bármilyen kár esik benne a melegítés során, a vizsgázó nem kap pontot rá.
Kis időt hagyok neki, hogy megjegyezze az eddigieket, vagy feltegyen egy kérdést, ha akar, majd folytatom.
- A levélnél ugyanez a feladat, más körítéssel, de a lényeg, hogy nem eshet kár benne. Úgy kell felmelegítened egy erősen gyúlékony dolgot, hogy az ne gyulladjon meg. Tehát legyen melegebb, de ne annyira meleg, hogy az már roncsolja magát a tárgyat. Fontos, hogy ebben az esetben ne is érj hozzá a tárgyhoz, hiszen a száraz levél nagyon kényes, akár egy apró érintésre is eltörhet! Amint ezzel megvagy főzz teát kérlek, az elemed segítségével, illetve olvasd el, hogy mi áll a pergamenen. Egy vizsgán általában erre összesen fél órád van, szigorúbb vizsgáztató esetén kevesebb is lehet. Néhány feladat kicsit furcsán van megfogalmazva, de, ha figyelsz, és értelmezed, akkor nem lehet baj. Most én itt vagyok és segítek, de a vizsgára nem mehetek be, ott egyedül kell majd helytállnod. Most megmutatom a melegítés alapját, utána kérlek, próbáld megoldani a próbafeladatokat.
Megkérem Sharlotte-ot, hogy emelje fel a kezét maga elé, amint ezt megteszi, tenyereimet az övéire teszem, majd elkezdem lassan melegíteni a bőrét.
- Valójában a lényeg az, hogy el tudd képzelni a meleget lángok nélkül is. Néhány pyromágusnak nehéz úgy forróságot generálni, hogy ahhoz nem használnak tüzet, de a legtöbb esetben nem praktikus gyújtogatni. Egy tárgy melegítésénél az is fontos, hogy az energiát kis helyre, magába a tárgyba, vagy annak felületére koncentrálod. Másrészről az összegyűjtött energiát nem adhatod át egyben vagy hirtelen, mert az károsíthatja annak a dolognak az anyagát, amit melegíteni próbálsz. Meg kell találni az egyensúlyt. Amit most csinálok az egy kicsit más, hiszen itt élőlény szöveteit melegítem, de az alapelv megegyezik.
Addig melegítem a kezét, amíg épphogy túl meleg nem lesz, ekkor hátrébb lépek és átadom neki a terepet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=409215#post409215][b]Merkovszky Ádám - 2014.10.24. 21:46[/b][/url]

Még a tavalyi tanévben a kékek házában tanulmányi versenyt hirdettek, engem pedig felkerestek az ügyben, hogy tudnék-e valamelyik helyezettnek valamilyen elemi mágiával kapcsolatos jutalmat felajánlani. Rövid gondolkodás után igent mondtam, majd az egész ügyet teljesen elfeledtem, hiszen életem eléggé izgalmas fordulatokat vett közben: volt pozitív és negatív kanyar is.
Év elején Dasha keresett fel, hogy eszembe juttassa ígéretemet, én pedig azonnal meg is rendeltem számára a különleges karkötőt. Az ilyesmit nem lehet akárhol beszerezni, kapcsolatok kellenek hozzá, vagy nagyon jók, vagy alvilágiak. Nekem előbbiek segítségével sikerült szert tennem egy tűzrókák szőréből sodort fonálból készített ékszerre, melynek különleges tulajdonsága, hogy viselője úgy érezheti, hogy képes irányítani a tűz elemet. Természetesen erről szó sincs, mindent a karkötő mágiája végez, de egy olyan ember számára, akinek nem adatott meg az elemi mágia képessége, már ez is élmény számba mehet.
A mai, szombati napon, nem kellett volna bejönnöm az iskolába, de úgy gondoltam, mindkettőnknek egyszerűbb, ha hétvégén találkozunk, amikor nincsenek órák. Az asztalra már előkészítettem a dobozt, amiben az ékszer jött, bár a csomagolás már nem épp, elvégre ki kellett próbálnom átadás előtt, hogy megfelelően működik-e. Ma délelőtt pedig meg fogom mutatni a lánynak, hogyan lehet helyesen használni a karkötőt. Már csak meg kell érkeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=444117#post444117][b]Merkovszky Ádám - 2014.12.29. 14:52[/b][/url]

Mosolyogva köszöntöm a lány, amikor belép a terembe, és már nyújtom is felé a dobozt, benne a karkötővel. Míg ő kibontja a csomagolásból az ékszert, addig én elmagyarázom neki, hogy pontosan mi is ez, és mire jó.
- Egyeztettem kicsit a házvezetőddel, meg azért én is ismerlek már valamennyire, és ezek alapján úgy gondoltam, hogy a tűz elem állhat hozzád a legközelebb. A karkötő tűzrókák szőréből lett fonva, nagyon ritka holmi. Varázsige kell a működéséhez. Amint kimondod, megjelenik majd a karkötő felett egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű fénygömb. A színe rajtad fog múlni, de közben is változtathatod. Talán elöljáróban ennyi elég is, gyakorlatban majd úgyis kitapasztalod a dolgot. Vedd fel kérlek!
Ha kell segítség neki, akkor rákapcsolom a csuklójára az ékszert, ha nem, megvárom, míg egyedül felölti. Persze ilyen könnyen nem engedem el, mindenképpen kipróbáltatom vele, hiszen, bár a fénygömb hideg, és alapvetően nem veszélyes, azért ez is egy viszonylag nagyobb hatalmú tárgy, azokkal pedig mindig vigyázni kell.
- Fontos még tudnod róla, hogy megjavítja magát. Elégetni például nem tudod, hiszen a tűzróka szőre lángálló. Ha elvágod, vagy véletlenül elszakad, elég a két sérült részt egymáshoz illeszteni, aprócska lángok fognak megjelenni rajta, majd újra összeforr a két fél. Ennek ellenére azért nem árt vigyázni rá, bizonyára öt-hat év múlva már nem regenerálódik ilyen könnyen. Sajnos mindent el lehet használni.
Várom a kérdéseket, ha merülnek fel a lányban, aztán végre tudomására hozom a lényeget.
- A varázsige: Luminarium! Miközben kimondod, gondolj egy színre, sőt képzeld magad elé!
Ha sikerül a varázslat, megjelenik a keze felett a fénygömb, olyan színben, amilyenben elképzelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=444175#post444175][b]Merkovszky Ádám - 2014.12.29. 17:40[/b][/url]

- Az, hogy milyen színre gondolsz, csak tőled függ, de a megjelenő fénygömb színét befolyásolja - válaszolom kérdésére, majd megvárom, míg megidézi a gömböt.
- Amit most látsz, az a maximális mérete, de koncentrálással változtathatod. Természetesen ennél csak kisebb lehet. Van, amikor hasznos, ha kisebb a fényforrásod - magyarázok tovább, hogy a lány mindent megtudhasson új tárgyáról. - Ha azt szeretnéd, hogy kisebb legyen, képzeld el, ahogy zsugorodik a gömb.
Megvárom míg kipróbálja, intek is neki, hogy bátran próbálkozzon, közben azért folytatom az okítását is:
- A színét most is megváltoztathatod, sőt bármikor, amikor úgy érzed, hogy nem tetszik a jelenlegi, csak gondolj egy másikra! Képzeld magad elé, és máris átszíneződik a gömb! A gömbön nyugodtan átnyúlhatsz, nem tömör, valójában fényből van. Mivel nem forró, vagy meleg, nem is fog megégetni. Nyugodtan hozzáérhet egyéb dolgokhoz is, semmiben nem tudsz kárt tenni vele.
Bemutatóul átdugom rajta az ujjam és bátorítom a lányt, hogy ő is nyugodtan próbálja megfogni a fénygömböt. Természetesen lehetetlen, de így ő is érezheti, hogy nem bánthatja a karkötő mágiája.
- Végül tudnod kell kikapcsolni is, ha már nincs szükséged a fényre. Ezt a következőképpen teheted meg: hangosan mondd ki, hogy Extinguo! Kérlek, most egy kicsit gyakorolj vele!
Figyelem ahogy a mágiával bánik, és, ha úgy látom, nincs semmi gond, gratulálok neki a teljesítményéhez, és biztosítom róla, hogy, ha bármi probléma lenne az ékszerrel, nyugodtan jöjjön hozzám. Ez után nincs más hátra, mint sok szerencsét, jó szórakozást kívánni az ajándékhoz, és elköszönni. Végignézem ahogy távozik, majd én is elpakolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=447986#post447986][b]Merkovszky Ádám - 2015.01.04. 17:53[/b][/url]

Az egyetlen ok, amiért nem húztam még el délnek, mint a vadlibák, az, hogy szeretek tanítani. Megkedveltem a vele járó feladatokat, megszoktam a napi rutint, és nem hagyhatom cserben a tanoncaimat. Nem rohangálnak csak úgy elemi mágiát oktató tetramágusok, szóval, ha lelépnék, valószínű, hogy egy ideig nem tudná senki betölteni a helyem. Addig meg a gyakorlatisok egyedül lennének, felügyelet és segítő nélkül. Azok, akik vizsgáznak év végén, nehezebben készülnének fel rá. A lényeg, hogy maradnom kell.
Éppen ezért állok most is az elemi mágia teraszán, és várom Julient az éb utolsó órájára. Annak ellenére, hogy én az utóbbi időben kezdem elveszíteni az irányítást az elemeim felett, a tanoncaim mégis tanulnak tőlem, és gyorsan fejlődnek is. Órák előtt mindig megpróbálom összeszedni magam, közben pedig erősen koncentrálok. Ha más nem is, majd ők kihúznak a gödörből, még, ha nem is közvetlen módon, de rájuk gondolva kimászok majd a depresszióból. Legalábbis ebben reménykedem.
Amíg Julien érkezésére várok, addig kicsit gyakorlatozok az elememmel. Tenyerem felett aprócska, de erős szélörvényt kavarok, igyekszem minden más szelet és légmozgást megszüntetni, de hiába minden koncentráció, ezt már nem tudom megtenni. Érzem, ahogy a fülem mellett finoman lengedezik egy hajszál a körülöttem kavargó, levegőtől. Végül egy csalódott sóhajtással útjára engedem a kezemben tartott tornádót is. Az pedig olyan erővel oszlik szét, hogy majdnem engem is hátralök. Elhúzom a szám, ökölbe szorítom a kezem, és a továbbiakban inkább csak csendben meditálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=465722#post465722][b]Merkovszky Ádám - 2015.02.19. 21:24[/b][/url]

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=484806#post484806][b]Merkovszky Ádám - 2015.03.31. 22:21[/b][/url]

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=487942#post487942][b]id. Merkovszky Ádám - 2015.04.04. 07:56[/b][/url]

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=495351#post495351][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.14. 23:02[/b][/url]

- Üdvözlök mindenkit az órán! - lép be a terembe Ádám, miközben hangosan köszönti a már megérkezetteket. Akik még nem jártak korábban a teremben, azoknak nem lehetett furcsa, de azoknak, akik egy ideje felvették a tárgyat, szemet üthetett a hatalmas tükör az egyik fal mellett. Az üvegfelület fekete, mintha obszidiánból lenne, de nem tükröz elég jól. Homályos, ködös alakok suhannak át meg át benne, akárha malíciamutató lenne.
Ádám észrevéve a kíváncsi pillantásokat, a tárgy felé int:
- A Levitából kértem kölcsön. Lugosvölgyi Albert tükre. A fiú egyébként jelenleg benne tartózkodik, segít nekem az óra megtartásában. Az ő képességeinek segítségével ma mindannyian kipróbálhatjátok, milyen elemi mágusnak lenni.
Nem volt nehéz meggyőznie a szőke fiút, hogy legyen a segítségére, Albert amúgy is felettébb boldog, hogy mindenki visszatért a kastélyba, magányának és unalmának elűzéséhez pedig pont kapóra jön a kis feladat.
- Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az óra alatt előfordulhatnak sérülések, remélhetőleg csak kisebbek. Ha valaki bajba keveri magát, vagy én, vagy Albert kihúzzuk a pácból, de azért jó lenne, ha minél kevesebb áldozattal megúsznánk a dolgot.
Arckifejezéséből nem lehet eldönteni, hogy az áldozat szót mennyire gondolta komolyan, pedig Ádám csupán rá akar kicsit ijeszteni a tanulókra.
- A feladat egyszerű. Egyesével vagy párosával, ahogy jobban tetszik, beléptek a tükörbe. Abban a világban, ami igazából Bert álomvilága, tudni fogtok elemi mágiát használni. Nem kell félni, a fiú azt mondta, tudni fogok veletek kommunikálni, így, ha valaki nagyon elakadna, elvégre az elmélet és a gyakorlat nem ugyanaz, annak tudok segíteni. Ha van kérdés, most tegyétek fel!
Válaszol mindenre, amire kell, aztán tenyereit összecsapva ösztökéli a diákokat, hogy induljanak meg a tükör felé. A lányokra kisebb frászt hozhat, hogy az udvariasság mintaszobra, Bert, kezét nyújtja nekik a tükörből, hogy átsegítse őket a keret küszöbszerű részén. Amint mindenki eltűnik az üveg mögött, Ádám leül elé, és figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=495921#post495921][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.15. 22:33[/b][/url]

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy sziklaszirten állsz. Melletted nincs már senki. A szél erőteljesen neked rohan, rángatja hajadat, ruhádat. A közelben nincs más, csak kopár sziklák, szürkés kövek. Mélyen alattad egy városka látszik. A házak kéményéből füst száll fel, de a város lakóinak zaja nem jut el hozzád, ahhoz túl magasan vagy, és a szél is túl hangosan fütyül a füledbe. Melletted jobbra kezdődik egy meredek, veszélyes utacska lefelé. De te most már levegő elemi mágus vagy. Tudsz repülni varázsszó és seprű nélkül is. Kipróbálod új képességeid, vagy inkább lesétálsz a meredek úton? Esetleg keresel másik lehetőséget az előbbre jutásra?

...és egy tóparton találod magad. Előtted pár méterre egy fiatal férfi horgászik. Elkeseredett arcából ítélve, itt nem nagyon van fogás. Rajtatok kívül nincs más a területen. A távolban egy erdő látszik, mellette néhány ház, talán egy falu. Még messzebbre tekintve hegyeket látsz, de sejtheted, hogy gyalog napokba telne eljutni odáig. A hátad mögött egy kis liget látszik, a fák mögött lassan lemegy a nap, fénye mindent narancsvörösre színez. Mit teszel? Segítesz újonnan felfedezett erőddel a fiún, és megpróbálsz halat fogni neki, vagy továbbindulsz valamerre?

...egy forgalmas város főterén találod magad. Ez azonban nem egy modern település. Szekérrel haladnak el melletted, lovak nyerítenek, mezítlábas suhancok rohangálnak a közelben. A közeli piacról áthallatszik az árusok kiabálása, a sötétben rablók és zsebmetszők ólálkodnak. Nagy a zaj, sok az ember, főleg egy bizonyos részén a térnek. Egy fiatal elemi mágus lány mutatványokkal szórakoztatja a többieket. Elindulsz felé, és megismerkedsz vele, vagy inkább más szórakozás után nézel?

...és egy csapatnyi játszó gyermek között találod magad. Este van, a levegőben kacaj hangja száll, és a sülő hús illata hat mindenki nyáltermelésére. Egy fiatal fiú lanton játszik, néhányan köré ülnek, mások táncolnak a dallamra. A lobogó tábortűz fénye megvilágítja a lángokat élesztgető idős férfit. Arcán nevetőráncok véstek mély nyomokat, hosszú haja és szakálla szürke. A gyerekek értetlenül mutogatnak rád.
Az idős férfi felkel, merengő tekintetét rád szegezi, hirtelen mindenki elhallgat.
- Mit keresel te itt? Ki vagy te? A tűz lánya vagy? Ha igen, bizonyítsd!
Úgy látszik egy történetbe csöppentél. Mihez kezdesz? Megpróbálod használni újonnan szerzett erődet, hogy meggyőzd a férfit, vagy inkább odébbállsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=496441#post496441][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.16. 19:24[/b][/url]

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

Repülésedet nem akadályozza semmi, és a város lassan eltűnik mögötted. Melletted egy sas siklik a levegőben, kiterjesztett szárnyai alatt süvít a szél. Röpte könnyed, tekintete fenséges. Nem törődik veled, hisz a levegőnek nincs ura, az a szabadságról szól. Nincs feletted senki, de alattad sem, de néha feltűnik melletted valaki, hogy elkísérjen utadon. Ahogy a ragadozó madár is, ami most megpillant valamit a mélyben. Szárnyait hátracsapja, teste egy csőrben végződő éles nyíl. Zuhanórepülése izgalmasnak tetszik, előtted azonban egy hatalmas torony áll. Olyan, mintha most emelkedne ki a felhők közül, pedig csak neked nem szúrt szemet eddig. Kékes színeivel beleolvadt az égbe, fehéres foltjai felhőknek látszottak. Követheted a sast a mélybe, leszállhatsz a toronynál, de akár repülhetsz is tovább. Itt nincsenek szabályok. Ha szeretnéd, hogy legyenek, azokat neked kell megalkotnod.

A parton ülő fiú hatalmasra tágult, ijedt szemekkel mered a vizen sétáló lányra, de félelme csak akkor lesz a legnagyobb, mikor kiszárad a tó.
- Mit tettél?! - kiált rá a lányra. - Éhen fogunk halni!
Reszket a dühtől, az ijedtségtől, a jövőtől való félelemtől. Igaz, hogy pillanatnyilag megoldást nyújtott neki a lány, de azzal, hogy kiszárította a tavat, ami folyamatos élelemforrást biztosított, halálra ítélte azokat, akik ezzel biztosították mindennapi túlélésüket.
Ugyanakkor kezded érezni, hogy fáradsz, kicsit szédülsz is. Egy tó kiszárítása nem egyszerű feladat még egy elemi mágusnak sem. Az erővel nem csak hatalom jár, meg kell tanulnod óvatosabban bánni vele. Mindennek van árnyoldala.

A lány nevetve nyugtázza, hogy rájöttél a dologra. Ekkor a sárkányt teljesen a te irányításodra hagyja. Levegőből gömböt képez maga alá, melyet talán az egész piacon egyedül te érzékelsz. Mindenki másnak olyan, mintha a levegőben állna. Te tudod, hogy a levegőn áll.
Saját készítésű labdáján aztán különféle mutatványokat visz véghez, miközben figyel arra is, hogy, ha kell segítség neked, feléd inthessen, és megmenthesse a sárkányt a leeséstől. A "labdán" állva tesz pár hirtelen mozdulatot a kezeivel: köröket rajzol maga elé. Kisebb légörvények jelennek meg ujjai nyomán, és mindkettő másmilyen illatot áraszt. Az egyik a levenduláéra emlékezteti az embert, a másik csokoládé jellegű. A közönség elragadtatott sóhajjal figyeli most már kettőtök előadását. Az egyik "hurrikánt" feléd irányítja, majd kissé elemel vele a talajtól. Rád vigyorog, aztán elfordul, és tovább szórakoztatja közönségét.

Alighogy Fanni megérkezik, és az idős úr kérdőre vonja őt, megjelenik a semmiből mellette egy lány. A csend elmélyül, a mulatozók hátrálnak egy lépést. Ez nem az a világ, ahol örülnének az idegeneknek. Mit fogtok tenni? Megpróbáljátok meggyőzni őket, hogy a tűz lányai vagytok? Mit tud ezért együtt tenni a két elem? Vagy egyszerűen elsétáltok? Esetleg más tervetek van? Jó lesz gyorsan kitalálni valamit, mert az egyik férfi láthatóan a kardja markolatát szorítja, míg egy másik a fejszéjén tartja a kezét.

A tükrön átlépve egy réten találod magad. A messzi távolban láthatsz egy erdőt, hegyeket, de életnek semmi nyoma. A fű derékig ér, kellemesen csiklandoz. Néha elindul egy-egy szélfuvallat, ami megtáncoltatja a mezei virágok szirmait, és a rájuk szálló pillangók szárnyait. A hátad mögött egy - talán villámcsapástól - kidőlt fa törzse fekszik. Néhány ága még megmaradt, de összességében nagyon elkorhadt már. A kéregbe vájva karmait egy holló néz veled szembe. Tekintetén látszik, hogy enyhén mulattatja a helyzet. De az, az igazán meglepő, amikor megszólal:
- Mi az kislány, eltévedtél?
Leállsz fecsegni a madárral, vagy inkább itt hagyod?

A hegy, amin állsz, homokból van. A fa, amin a madár ül láthatóan nem bírja már sokáig, haldoklik a forróságban a szárazságtól. A sólyom figyel még egy darabig, aztán elrepül. Közel s távol nem látsz mást csak homokot. Haldokló fák és kaktuszok törik csak meg a táj egyhangúságát. A szél unalmában homokbuckákat épít: egyik helyről a másikra hordja a homokot. Mit teszel most? Maradsz egy helyben és megpróbálsz ott elbújni a nap égető sugarai elől, vagy továbbállsz, hátha találsz egy oázist? Esetleg tud valamiben az elemed segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=496696#post496696][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.17. 13:11[/b][/url]

Valóban vihar készülődik. A szél felerősödve kergeti egymás felé a felhőket, s azok összeütközve mennydörgést, villámot generálnak. Egyre szürkébb és sötétebb az ég, majd zuhogni kezd az eső is. Ha seprűvel repülnél erőd nélkül, már erősen cibálna ide-oda a széllökések ereje, de elemi mágusként nyugostan lebeghetsz. A levegő egyre gyorsabban mozog, miközben körkörösen kezd kavarogni. Hurrikán alalkul ki a szemeid előtt. Megpróbálod megállítani? Belerepülsz, aztán kényekedvére hagyod magad? Vagy a közepéig meg sem állsz, hogy megtapasztalhasd egy hurrikán belsejének békés nyugalmát?

A mutatvány mindenkinek tetszik. A lány viccesen illegeti magát a Victoriától kapott nyakláncában, kifigurázva vele a felsőbbosztálybeli pöffeszkedő dámákat. Aztán szalgjából harangok lesznek, de hangjuk csupán Vic számára hallható. Bár a lány édes kacagása amúgy is hasonlít a csengettyűk szólamára. Ekkor megjelenik egy fiú. Hosszú fekete haja a derekát verdesi, de szalagokkal fogta össze, hogy ne zavarja őt. Odafut a lányhoz, és súg neki valamit. Arca aggodalmas, de a mutatványos csak leinti. Befejezi az előadást, el légkalapba gyűjti a bevételt, majd Vic mellett elfutva odaszól neki:
- Kövess!
Követed őt, és a fiút, vagy itt maradsz? Esetleg továbbindulsz a városka valamelyik másik utcáján?

Az idős ember maga előtt összetámasztja tenyereit, akárha imádkozna, majd hirtelen szétrántja, ezzel megszűnik minden elemi mágikus tevékenység, amit a lányok végeztek. Szemei szinte villámlanak, mégis int a fegyvereiket előhúzó férfiaknak, hogy maradjanak a helyükön. Ők összenéznek, de sem a kardot, sem a fejszét nem eresztik. Utóbbi élén egy villám cikázik végig, pengéje kavargó fehér füstből áll. A kard vize is csendesen folydogál a hegyétől a markolatig.
- Elég lesz! - szól még erélyesen. - Ti itt idegenek vagytok, több tiszteletet is mutathatnátok az itt lakók iránt. Ha hevességetek helyett kérdeztek, megtudhattátok volna, hogy a két úriember elemi mágus vadász. Nem érdemes magatokra haragítanotok őket.
Sóhajt egyet, majd int mindenkinek, hogy menjenek hátrébb, folytassák a mulatozást. Az egyik férfi kiszedi a tűzből a hamuvá égett húsokat, hoz helyettük újakat.
- Most kérlek, ne égesd el őket!
Valahonnan előkerül egy cserép kanna is, az is a tűz fölé kerül, talán tea lesz belőle. Az idős ember visszatelepszik a tűz mellé, és várja, hogy a lányok is csatlakozzanak hozzá. Vagy maradnak, és tanulnak, vagy elmennek, és keresnek máshol kalandot. A férfit egyik sem fogja zavarni, de azt nem fogja hagyni, hogy a lányok megijesszék a népét, mely már eddig is sokat szenvedett.

A holló érdes hangon felnevet a lány szavai hallatán.
- Bocsáss meg, számomra nagyon gyermeknek tűnsz! - kissé meg is hajol engesztelésül, de a pajkos csillogás nem tűnik el a szeméből. - Ez itt Zylira földje, bár ezen a vidéken rajtam kívül nem sokan élnek, kik tudnak élni a beszéld képességével. Figyelemreméltót... talán megtaníthatnálak...
De ekkor a lány már próbálkozik, s végül magától is rájön a lényegre. A holló elsimerően biccent, megrázza szárnyait, és felkacag.
- Igen, igen, így kell ezt! Aeromágus vagy - bólogat és közben ide-oda lépeget a törzsön. Felettébb izgatottnak tűnik, s ekkor látni is rajta, hogy nem valódi tollas lény. Fekete füstből áll, ami hollóvá áll össze. - Az én nevem, Bestram. Levegőelementál vagyok. Üdvözöllek kis hölgy.
Újra meghajol, aztán eszébe ötlik valami:
- Ha gondolod, megtaníthatlak repülni. Igazán szárnyalni, odafenn.
Csőrével felfelé bök, majd csap kettőt a szárnyaival, és szétfoszlik a levegőben. A fekete füst, amivé Bestram teste válik, a lány mögé kerül, és két hatalmas fekete tollas szárny lesz belőle. Rásimul a hátára, végig a karjaira egészen az ujjaiig. Júlia érezheti puha melegségét, hallhatja hangját:
- Leszek a szárnyad addig, amíg nem tud elemelkedni a talajtól. Próbálj meg csapkodni a kezeiddel!

A fiú lassan megnyugszik, felkapja a vödrét, és teleszedi hallal, aztán vár, várja, hogy a lány megoldásra jusson, mert ez így nem egészen jó. Norina is rájött a hibájára, így az oktatás végül is eléri a célját, mostantól ő is óvatosabban kezeli az erejét. A hívásra Bert megjelenik, a halászfiú pedig térdre borul. A tükörsrác a lányhoz lép egy bocsánatkérő fintor kíséretében:
- Tudod ezek az én világaim. Mindegyiket én teremtettem unalmamban, így az itt élők valamiféle istennek hisznek - mondja miközben leguggol a lány elé. Ujjait Norina homlokához érinti. A lány érezheti, hogy visszaszáll belé az erő, fáradtsága eltűnik.
- Ezt ne mondd el a profnak! - kacsint a lányra. - Ha legközelebb lemerülsz, ki kell vigyelek. Sajnos csak ezen a helyen tudom eltüntetni a fáradtságodat, amint visszaérünk el fog múlni a hatása. De, ha akarod, majd elkísérlek óra után a házadba. További jó játékot!
Ezzel megfordul, és eltűnik. Most a lányon a sor, hogy kitalálja, hogyan töltse fel úgy a medret, hogy közben ne merítse le saját magát.

...és egy réten találjátok magatok. Legalábbis úgy sejthető, hogy ekkor virágokkal teli és fűben gazdag terület lehetett, most már csak fekete megperzselt föld. Hamu és pernye száll a levegőben, vér illatától terhes a levegő. Egy elhagyott csatatérre kerültetek.
Megérkezésetekkor egymás mellett álltok, Bert nincs veletek, de nem is vagytok egyedül. Varjúk és hullarablók feketéllnek a tájon. Előbbiek nem törődnek veletek, utóbbiak közül azonban négyen is felétek indulnak. Kezükben kés, kard, szablya villog, egyikük számszeríját húzza fel. Menekültök, vagy újonnan szerzett képességeiteket rajtuk próbáljátok ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=497393#post497393][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.18. 22:38[/b][/url]

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...és te szemben találod magad egy sárkánnyal. A hatalmas bestia még nem vesz észre, alszik. Horkolása mennydörgéshez hasonlatos, az orrán kijövő levegő bűze facsarja az orrodat. Néha egy-egy lángcsóva is elszabadul a fogak közül, forróságot árasztva a környékre. Egy barlangban vagy, melynek nem látod a kijáratát, talán a sárkány teste takarja. Zöld pikkelyein azonban látsz fényeket megcsillanni, és ez bizakodással tölthet el. Egyébként ezen az aprócska fényforráson, és a fel-feltűnő lángcsóván kívül nincs más, ami megvilágítaná a barlangot. Mihet kezdesz most?

Rohanásuk nem sietős, legalábbis nem tűnik úgy, mintha nagy erőfeszítést kéne tenniük. Szaladásuk könnyed, szinte a szél szárnyán repülnek, bár ez még nem nevezhető valódi szárnyalásnak. Egyedül az ismeretlen fiú arcán látszik aggodalom. A lány még néha fel is kacag, mintha élvezné az egész "üldözősdit". Valószínűleg így is van.
- Igen. Tudod, a városőrség nem nézi jó szemmel az utcai mutatványosok előadásait. Azt mondják, ez is csak olyan koldulás, mint a többi - kecsesen megvonja a vállát, majd társa lelányozását hallva felnevet. A fiú ellenben elfintorodik, talán el is fordulna sértődöttségében, ha nem kellene rohanniuk.
- Ő az elementálom, Ametrin.
Ha eddig nem is tűnt fel a lánynak, most már egyértelműen láthatja, hogy a fiú teste színes füstből áll. Valószínűleg megérinteni sem lenne képes. Ametrin felől erőteljes elemi mágikus energia, erő árad. Ekkor a fiú Victoriára néz, szeme a legkevésbé emberi rajta: sárga írisze mézszínűek, akár egy-egy napcsepp.
A következő sarkon befordulva egy sikátorban találják magukat. Velük szemben egy téglafal zárja le az utat. A lányt láthatóan ez nem zavarja, rákacsint Vicre, majd ugrik... vagy repül. Könnyedén átugorja a falat, akárcsak Ametrin. Hátulról még hallatszik üldözőik lábdobogása. Itt az ideje, hogy Vic is ugorjon. Vagy találjon valami más módot a menekülésre.

- Zylira a szélboszorkány, ő a gazdám. Én vagyok a szeme és a füle. Figyelek a birodalomban mindenre. Nincs időm más országokba utazni. Ráadásul egy elementálnak csak az fontos, ami a gazdájának. Mindenesetre nem egészen értem, amit mondasz.
A holló még sosem hallotta az óra kifejezést, náluk nem ebben a mértékegységben mérik az időt, de a tanítás is másképpen zajlik, így aztán nem is tudja mit jelenthet az óra szó. De látogatóval már nem eggyel találkozott.
- Amíg itt vagy, igyekszem megmutatni neked a gazdám birodalmát. Szólj, ha segítségedre lehetek bármiben!
Kicsit megdönti a fejét, elvégre Zylirától megtanulta, mi az illem, és mint főtanácsosa be is tartja minden szabályát.
A madár jól mulat a lány kérdésein, de megválaszolja mindegyiket, így Júlia megtudja, hogy ő egy elementál, sőt még a nevével is gazdagabb lesz.
- Jól, jól. Bár a csinál szó nem éppen a legszebb. Inkább idézésnek nevezném. Minden elementál a saját gazdájától kap jellemet, alakot és nevet. Hatalma van felette, irányítja, de valójában mi csupán az elemüknek egy része vagyunk, a lelküknek egy része. Na, de félre a filozófiával, megtanítalak repülni!
Ezzel füstté majd a lány hátán szárnnyá válik. Csapdosásra ösztökéli a lányt, aki nem is habozik eleget tenni a kérésnek.
- Fuss neki, és ne hagyd abba! Segít, ha elképzeled ahogy elemelkedsz a talajtól. Az elemi mágusoknak a fantáziájuk a legnagyobb fegyverük és lehetőségük.

A fiú sikeresen halad előre, de az óázis egyelőre még nem jelenik meg a láthatáron, már, ha van egyáltalán a közelben. Ellenben a rekkenő hőség nem múlik, a nap sugarai bőszen ostromolják a bőrét. Képességének használata megerőltető, bár nem annyira, hogy hamar kimerüljön tőle, de azért megizzad. Aztán a siklás során a testét érő hűvösebb levegő felszárítja, de, ha ezt még sokáig csinálja kinéz neki egy alapos megfázás. Meg kéne próbálnia képessége segítségével lehűteni maga körül a levegőt, vagy olyan repülési technikát kitalálni, amivel gyorsabban hagyhatja ott a sivatagot...

Az öreg immár megnyugodva ül a lányokkal szemben, bár a hangulat még mindig nem túl oldott. A háttérben a mulatozás sem folytatódik, helyette félős, izgatott suttogás, beszéd zaja jut elé a tűz körül ülőkhöz. Fanni tűzsütési technikáját a férfi egy elismerő bólintással nyugtázza, majd néhány szárított növény dob a cserépkannába.
- Nem ijedtnek tűntetek - rázza meg fejét a férfi. - Sokkal inkább arrogánsnak. De persze a látszat nem mindig egyezik meg a valósággal.
Kezével int, s ekkor a húsok felemelkednek a parázsba helyezett kövekről, majd kecsesen megfordulnak. A lányok egy kis széllökést érezhetnek, aprócska szellőt, mely a sülő hús alól szabadulva vidám elcikázik a fák közé.
- Az elemi mágusok csak gondot okoznak. Sok-sok holdtöltével ezelőtt az Ég Bajnokai úgy döntöttek, övék lesz a föld. Birodalmuk határait könnyen tolták kifelé, egyre nagyobb kiterjedésűvé téve királyságukat. Maguk mögött gyakran hagytak pusztítást, halottakat... csak az élhette túl, akiben megvolt a levegő irányításának képessége. Persze sokáig nem tehették ezt büntetlenül. A Tűz Leányai szembeszálltak velük. Csak éppen az egyszerű emberek őket sem érdekelték. Soraikba csak a tűz urai és úrnői léphettek, de ők legalább nem ölték meg azokat, akik nem olyanok mint ők.
A férfi nagyot sóhajt, a húsokat egy intéssel átteszi egy nagyobb levélre, és ellebegteti a többiek felé. Aztán leveszi a kannát a tűzről, s úgy fogja, mintha nem is lenne forró. Elővesz egy-egy agyagpoharat, kitölti belé a zöldes színű lét, majd átadja a lányoknak. Ő maga csendben szürcsölgeti a teaszerűséget, s közben elgondolkodva figyeli a Fanni irányítása alatt lobogó lángokat.
- Persze a képesség nélküli emberek sem viselhették ezt sokáig. Megalkották a fegyvereket, amik képesek megölni egy elemi mágust, s amivel képesek megvédeni magukat és a családjaikat. Persze forgatni ezeket kevesen tudják, így külön "szakma" lett az elemi mágus vadász. Bár némileg csalóka a kifejezés, ők ugyanis legfeljebb testőrök. Ritka az, az ember, aki szántszándékkal keres fel egy elemi mágust, csak, hogy megölhesse.
Kis időre némaságba burkolózik, talán várja a kérdéseket, talán csak belefáradt a beszédbe. Mellőle egyszer csak felugrik az egyik vadász, és figyelmesen néz a bokrok felé, valahova a bal oldaluk felé. Erre az idős ember is felemeli fejét, majd izgatottan, de sokkal inkább félve int a többieknek, ideje indulni. A vadászok előhúzzák fegyvereiket, hogy biztosítsák a meneküléshez kellő időt a többieknek. Ha a lányok figyelnek most megláthatják a társaságon, hogy mennyire fáradtak, elcsigázottak a meneküléstől, a háborútól, a fájdalmaktól, az otthontalanságtól...
Fanni és Lilla választhatnak. Maradnak, és segítenek a testőröknek megküzdeni, mindegy, mi jön elő a bokorból; a menekültekkel mennek, vagy hátrahagyva őket más irányba menekülnek. Vagy megpróbálnak tárgyalni az újonnan érkezőkkel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=497938#post497938][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.19. 21:38[/b][/url]

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy erdőben állsz, zuhogó esőben. A terebélyes fák levelei egy darabig fenntartják a cseppeket, de mikor már nem bírják tovább a súlyt, az összes addig összegyűjtött vizet lezúdítják rád. Hideg van, a felhők eltakarják a napot. Kereshetsz menedéket, talán van egy erdészház vagy egy település a környéken. Ugyanakkor te már elemi mágus vagy. Nincs olyan módszer, amivel megszabadulhatnál a hidegtől, vagy éppen az esőtől?

A sárkány mordul egyet, mikor meggyújtod a tüzet a kezedben, de nem ébred fel. Odébb teszi a farkát, kicsit mozdítja karmos kezeit, de bizonyára csak az álom miatt, amit lát. Éppen megpillantod a kijáratot, mikor feltűnik a lábad mellett egy másik sárkány. Ez még kicsi, nem vérszomjas, inkább kíváncsi, de hangos is. Megpróbál felmászni a lábszáradon, de közben tüsszent egyet. Orrlyukaiból tűz tör elő, amik meggyújtják a ruhádat. El kéne terelned a figyelmét, mielőtt felébred az anyja.

A tornádó amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnik neked hála, bár a vihar még nem tombolta ki magát. Az eső egyre jobban esik, és az erős széltől úgy tűnik, mintha minden irányból zuhogna. A legtöbb állat elmenekült, vagy éppen most rejtőzik el, kivéve egyet. A madár gyönyörű kék tollai még ebben az ítéletidőben is csillogni látszanak. Repülését nem akadályozza sem a víz, sem a szél, egy jégfőnixet látsz. A madár kecsesen felrepül a felhők fölé, és aztán nem is jön vissza. Utánamész vagy más szórakozás után nézel?

Sikerül átugranod a falat, a másik oldalon várnak is társaid. A lány elimserően bólint feléd, majd int, hogy kövesd tovább. Felugrik egy szekérre és Ametrin követi. Amíg a lány a szekér gazdájával alkudozik, hogy meddig és mennyiért vinne el titeket, neked is van időd feljutni, vagy meggondolni magad. Ha velük mész, üldözőitek hiába érnek ide, már csak a távozó kocsi által felvert port nyelhetik, te pedig végre felteheted a kérdéseid új ismerőseidnek. Ha maradsz, kénytelen leszel tovább menekülni más úton, vagy szembe is szállhatsz a városőrökkel.

Miután ilyen jól megoldottad a problémát, ideje kimászni a tó medréből. Meg is próbálhatod, de pár lépés után beszakad alattad egy kis rész, te pedig elmerülsz a vízben. Valójában a tó alatt egy nagyobb kiterjedésű föld alatti vízzel telt barlang van, amibe most sikeresen belepottyantál. Körülötted különféle lények lebegnek, a távolban épületek látszódnak. Maradsz idelent vagy visszaúszol a felszínre?

- A teremtőnk számára fontosak a tükrök. Rengeteg tükörvilág létezik, és azok között átjárás is van, persze csak azok találnak a hidakra köztük, akik jó helyen keresik.
Láthatóan a madár világképét kicsit sem rengeti meg a hír, bár valószínűleg ő nem egészen úgy képzeli el a világokat, mint a lány.
Közös szárnyalásuk jól kezdődik. Júlia hamar ráérez a dolog ízére, Bestram pedig szívesen segít neki. Hamarosan már nincs is szüksége a lánynak a szárnyakra, így az elementál újra hollóvá alakul, és Júlia elé reppen. Mutatja neki az utat egy toronyig, de a lányra hagyja a döntést, hogy le is szállnak, vagy inkább repülnek tovább és teljesen kiélvezik a levegőben száguldást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=498455#post498455][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.21. 11:19[/b][/url]

Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.

Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.

Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?

- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=500590#post500590][b]Merkovszky Ádám - 2015.07.27. 17:39[/b][/url]

Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!

A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.

Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.

Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /

A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! /

- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=502666#post502666][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.04. 02:37[/b][/url]

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz? - vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.

Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.

Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?

- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.

Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=506020#post506020][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.16. 19:16[/b][/url]

A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy

A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.

- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.

A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.

Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?

A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?

Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?

Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=507113#post507113][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.19. 22:37[/b][/url]

Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.

A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.

Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  

Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?

- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=507283#post507283][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.20. 13:57[/b][/url]

Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...

A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...

A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...

A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...

Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.

A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...

Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...

A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.

A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.

Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.

A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...

A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...

- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?

Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.

Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=511524#post511524][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.31. 17:04[/b][/url]

A nyár jót tett nekem, végre valóban újra én irányítom az elemeimet, és már a lerombolt házamat is sikeresen újjáépítették. A régihez amúgy sem fűznek túl kellemes emlékek. Érdekes, hogy ebben az évben már két dimágust is taníthatok, ami érdekes gyakorlat lesz számomra, hiszen ezek a képességek még ritkábban, mint a monomágusi. Ami még furcsább, hogy ugyanaz, levegő és tűz, vagyis fény elem mindkettő.
De ezért érdekes a tanári munka, minden nap új kihívásokkal kel szembenézni, és a nehézségekért kárpótolja az embert az, ha láthatja, hogy diákjai sikerélményét. Én legalábbis ezért csinálom még mindig. Úgy gondolom, ha már nem fogom élvezni a tanítást, abbahagyom. Fél szívvel nem érdemes azt várni, hogy mások nyissanak az ember felé, márpedig az elemi mágia oktatásához különösen nyitottnak kell lennie mind a két félnek.
Ma Kivához igyekszem. Kifejezetten örülök, hogy ő az egyik dimágus tanítványom, bár ő talán nincs ugyanígy ezzel, elvégre az elemeket nem ingyen kapjuk sosem. Viszont mióta visszajött, nekem is könnyebb, több olyan terhet is levett a vállamról, amiről nem is gondoltam, hogy annyira nyom.
Bár a tüzet már elég jól irányítja, a köztük lévő ideiglenes mosolyszünet ellenére is, de a levegő még viszonylag új neki. Nekem ez a fő elemem, talán ezért érkezek meg vigyorogva a terembe.
- Szép, jó napot! - köszönök hangosan, aztán már lebegek is. - Ma megtanulunk tárgyakat a levegőbe emelni - mondom, majd felé hajítok egy kavicsot, amit még a faluból idefelé jövet szedtem fel. Persze nem pontosan neki dobom, szóval, ha sem a kezével, sem az elemével nem kapja el, akkor sem fog megsérülni tőle.