Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=877154#post877154][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 10:02[/b][/url]

Annak ténye, hogy ebből a könyvéből jelenleg MI hiányzik, még nem ismert előtte, az viszont nagyon is, hogy úgy elaludt, hogy már annak sincs értelme, hogy legkedvesebb bocsánatkérő szavait vegye elő és besunnyogjon. Reméli csak, hogy nem ma fejtettek ki olyan témát az óráján, amiről kiesik, hogy a vizsgán emiatt fog elvérezni és saját szavaira szégyent hozni. Aggodalma azonban hamar el is illan, hiszen más is gyötri. Kellemetlen ébredése a még rosszabb alvás hozadéka, manapság kínozza, mintha muszáj lenne, hiába a kávé nap közben, vagy éppen este egy pohár langyos, meleg tej, vagy egyéb praktikák, semmi sem használ. Nem érti, hogy mi a probléma, pedig már beleásta magát megannyi szakirodalomba és az átkon át a kimerülésen keresztül mindent végig nyálazott, sikertelenül. Így maradt az, hogy az órára menetel helyett a gyengélkedőre sétált, ahol végül egy üvegcsébe zárt megoldást kért panaszára, hogy legalább az elkövetkezendő napokban sikerüljön kipihennie magát. Ezt az évet oda kell tenni.
Nem is érti, végül miért erre jött, a későbbi órája majd teljesen másik irányba lesz, most azonban feje túl üres a gondolkodáshoz. Kedveli amúgy ezt a helyet, mindig hall valamit, amin mosolyoghat Mágiatörténet olvasás közben vagy épp csak mikor áthalad, most azonban zavarónak érzi és soknak, lehet jobb lenne mára neki beteget jelentenie. De nem, bírni kell, így táskáját nyitja kis és menet közben kutat a kis fém doboz után, amiben egy átlagos, a mugliknál oly népszerű energiaital lapul. Kellően édes, cukros és koffeines, hogy beinduljon tőle az agy, a test és kibírja estig. Automatikusan fordul a folyosót követve, majd vállal bele véletlen a mellette haladóba, mire a táska lecsusszan válláról és a földre pottyan, az eltörő üvegcse jellegzetes hangját hallva.
- Ne, ne, ne... bocsi - löki oda fél szóval, lehajolva, remélve, hogy csak a tinta, nagyon reméli. Kezében még az energiaital és a fájdalom, hogy ma tényleg szerencsétlen. Ekkor fordul az arc felé, aki láttán felsóhajt, nincs kedve az emberevő rellonosokhoz, akik emiatt akasztani akarják. - Kérlek, nézd meg, hogy csak a tintatartó tört szét és nem más - fura kérés hagyja el ajkait, de addig is össze tudja szedni a kusza gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=877546#post877546][b]Balassa Zombor - 2024.04.26. 10:09[/b][/url]

Nem szokása ennyire szétszórt lenni, kivéve akkor, amikor nagyon beleássa magát egy-egy témába, anyagba, és akkor nincs megállás, hajtja magát és nem figyel a világra, önmagára. Most azonban nem ez a helyzet, hiszen épp végzett és nincs új, amire épp ráfüggött volna - kivéve egy regénysorozat, arra nagyon -, szimplán valami nincs rendben. Az meg, hogy elmenjen a javasakárkikhez, még nem fordult meg a fejében, ki tudja, hogy mit mondanának neki. Így marad a kényszermegoldás és a kitartás. Gyanítja, ez csak valami tavaszi fáradtság-nyavalya, elmúlik, amint meglépi az időjárás a küszöböt és akkor majd egy egész hétvégét csak az alvásra fog költeni. Aztán mikor odaér, úgysem így lesz, de szép ígéretek.
Most csak inni kíván valamit, ami felrázza, de a konyha messze, a reggelinek meg vége, hogy kávét szerezzen, a faluba pedig nincs ideje lerohanni. Így marad ez a vacak, amivel többet árt, mint javít, ha hihető a fémpalack oldalán az összetevők listája, de belefér. Azonban ezzel sikeresen koccan bele valakibe és a legkisebb gondja lesz az, hogy az energiaital felrázódik, rosszabb pedig a reccsenés. Miért nem rakta zsebre?! Nem is érti, de most már mindegy...
- Én? - nyögi ki elsőre, sokkal fontosabban érzi most azt, hogy megbizonyosodjon arról, amitől most fél. Jó, nyilván nem fogják elzavarni, ha kér még, de feltűnő is, hiszen akkor mire használta el az első adagot és hasonló kérdések vetülhetnek fel. Ezen ráér még aggódni, most azonban csak fáradtan sóhajt és guggol le végül a másik mellé, aki volt olyan kedves és tényleg megnézte. Nem akarja felszedetni vele a cuccát, mint egy kiskirály, már kezébe is veszi a táskát és csalódott szusszanással nézi a foltot. Hogy magyarázza ezt meg? Végül kapcsol és felkapja a fejét, hogy nincs egyedül.
- Amúgy nem haragszom. Nem figyeltem én se - von vállat, majd akasztja is rá a táska pántját. Az energiaitallal még vár, gyanítja, hogy kirobbanna a dobozból, ha megkezdené. - Szia, Steven... nem, nem. Stephen, bocsi - ugrik be a gyors korrekció a srác nevét illetően, akivel igen érdekes helyen futott össze. Nem szokása sok helyre eljárni, de amire igen, az egy jó koncert. Nem nagyon nézik ki belőle, ahogy a fesztiválozást sem, de semmi sem zárja ki, hogy mindig csak tanuljon és sose érezze jól magát. Szűk társasággal a hatalmas tömegben, pont így a jó. Az már egy kellemes meglepetés, ha olyanokkal találkozik, akik még ide is járnak. Nem emlékszik semmi olyanra, amit szégyellni kellene és megcsinálta, így nem is érzi annak.
- Ahm, kértem egy bájitalt a gyengélkedőn, az törött el. Én balga előre tettem, nem pedig zsebre vagy akárhova. Szóval most mehetek vissza és kérhetek másikat, remélve, hogy nem hisz dílernek, aki szállít. Majd megmutatom neki a táskám, aztán rakom csak rendbe - azért megnézi az kezet, amit felé nyújtanak, majd egy zsepit elővéve, minden szó nélkül fogja meg Step kezét finoman és  törölgeti meg a srác ujjait vele,  hisz isten tudja, hogy mit okoz a bájital bőrön keresztül. Ha meg semmit, legalább a fura szag eltűnik. Az, hogy már akkor is finom borzongást érzett a saját bőrén körülötte, fel sem tűnik, van ami most kavarogjon odafent.
- Így ni. Bocsi még egyszer, szét vagyok szórva. Veled minden oké? - azon kívül, hogy itt ütköznek meg bájitaloznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=877981#post877981][b]Balassa Zombor - 2024.05.02. 08:39[/b][/url]

Nem hivalkodó vagy olyan alak, aki csak a tökéletes formáját mutatja a világnak, de szeret mindig is egy rendezett képet adni, legalább ennyit, nem kell ide semmi flancolás. Most azonban nem érzi ezt, inkább a mozdulatai sutaságát vagy épp a nyelvbotlást, de ezt annyira nem is bánja, elvégre ezer és egy ember van ebben a kastélyban, akiknek nevük is van és amely tömegből azért jócskán akad, akivel legalább egy vagy két mondata akadt az évek során. Mégsem szereti, ha ennyire kikopik valami elméjéből, még ha nem is szándékosan vagy éppen azonnal korrigálni is tudja. A koncerten, meg úgy a szünetben bőven másképp festett és érezte magát, más közeg, ahol a szórakozás a lényeg, még ha ott sem az ő hangja a leghangosabb vagy éppen az öltözéke. Annyi biztos, ahol valami zenei mulatság van, oda bőven járnak fura, jelmezes emberek is vagy épp bikinis lányok, mindenféle neonszínben, hogy ő, a kis póló-farmer kombinációjával bőven beleolvadjon a tömegbe. Ebből húzta ki képletesen, vette őt észre a srác, az, akinek a nevét is elrontja és akivel finoman még a piszkos munkát is elvégezteti. Ilyen sem volt még eddig.
- Akkor jó – vagyis annyira nem, de nem akar keseregni végképp, mint holmi siratóasszony, a foltos táskája felett. - Nem fogja lemarni a bőrödet sem, elméletileg – bár ezeket cseppenként kell adagolni, nem így, egyben. - Euhh.. a szaga azonban… - elmormol egy félig néma, félig érthetetlen káromkodást és a használt zsepit beletömi abba a zsebbe, óvatosan, aminek már mindegy. Innen néz fel a másikra és sóhajt egyet, bólintva a köszönetre, amivel sokat nem ért, de a gesztus az kellemes és értékelte is, más jelenleg nem is nagyon számít, hiszen nem tud többet tenni.
- Nem terveztem ezt a zsebet használni, de lehet a táskát se kell. Ha ilyen szaga lesz, az üvegszilánk lesz a legkisebb gondom. Az ablakon fognak kivágni, ha bebüdösítem a termet – erre már haloványan és halkan nevet. Sajnos van hasonló emléke, noha nem ő volt a főszerepben, hanem az a kisdiák, akik végigtrappolta a bagolyházat és persze, a ruhán, cipőn hozott is emléket, úgy ült be a könyvtárba, ahonnét végül futva távozott. Megesik. Elkalandozik, így kapja el a pillantást, ami egyszerre kérdés és finom aggodalom is lehetne, amitől kissé feláll a tarkóján az apró pihe, mikor felsóhajt. Nem tudja, hogy válaszoljon-e vagy sem.
- Csak egy kis segítség aludni – vonja meg végül a vállát félszeg mosollyal, hogy semmi illegális nincs benne és erős sem, ez nem altató, csak az álmokat segíti, amolyan relaxáló valami, ha jól vette ki a gyógyító szavaiból. Persze, így egyben az egész biztos kiütné egy jó időre, bőrön keresztül azonban reméli, hogy semmi sem lesz.
- Szétszórtan? Mi történt? - pislog párat, hát ennyire mindenkinek nehéz ez az időszak? A kezébe kapaszkodva áll fel végül, óvatosan akasztja vállára a táskát, miközben elhúzza a száját. - Áu. Nem ízlett a vacsora? - meglehet, bár ő legutóbb alkohol miatt hányt, az sem kellemesebb. Soha nem az. - Lehet neked se ártana beszélned vele, hogy maradjon is benned valami, ne csak dobálgasd kifelé. Igazából… nincs ellenemre, szóval mehetünk. Ha nincs más dolgot, persze. Feltartani nem szeretnélek a kínjaimmal – csóválja meg lágyan a fejét.