A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620056#post620056][b]Aimé N. Flamme-Lenoir - 2016.09.20. 21:25[/b][/url]

Ha volna lehetősége elkerülni a csoportos edzéseket, nagyon sokszor megtenné, de persze mindenfajta magas intelligenciahányados nélkül is képes felfogni, hogy a varázslók legközkedveltebb sportja, a kviddics, több emberre íródott, nem egyéni címszereplésre. Minél tovább gondolkodik a problémán, valahányszor eszébe jut, annál határozottabban tör fel benne a gondolat, hogy utálja a homofóbokat. És utál egy edzésidőben egy levegőt szívni velük. Később pedig még jobban utál ezért rosszkedvűségétől túlfűtve összezördülni azzal a néhány emberrel, akivel eddig legalább társalgási szintet alakított ki. Túl introvertált, miért nem beszél a problémájáról? Történt valami? Arra valók a barátok, hogy... Mire? Nem szeret más dolgába avatkozni, ugyanezt pedig elvárja visszafelé is.
Kissé zaklatottan, feszülten nyit be a társalgóba, hogy végre megszabaduljon a kellemetlen szavak szárnyaló áradatától. Odakint, a folyosóról még épp beszűrődik egy-két hangosabb szó, de értelmüket nem igazán lehet kivenni, nem épp ordít a tulajdonosuk, csak felemelte a hangját.
- Jól van, megértettem, elég hangos voltál. - A jellemétől és az alapvető viselkedésétől eltérően ezúttal igazán érthetően és határozottan ejti a szavakat, mielőtt beteszi maga után az ajtót, és nekitámaszkodik a lapnak. Elég volt. Legalább egy hét szünetet kér egy emberektől mentes helyre száműztetve. Még az sem zavarná, ha a Góbi sivatag közepére raknák ki, legalább nem találkozna ennyi szörnyen kezelhetetlen emberrel... nem, előítéletesek. Egészen egyszerűen előítéletesek, és ez zavarja, főleg, ha az orra alá is dörgölik.
Csak most nyílik alkalma körbepillantani, egyáltalán van-e bent valaki, és (legnagyobb fájdalmára) azonnal kiszúrja Edgart (nehézkesen jegyez meg bármilyen nevet). Edmondról eddig azt a "nagyon hasznos" információt jegyezte meg, hogy lenyűgöző pillantással tudja elvonni a figyelmét a lépcsők helyes használatáról. Ezen kívül semmit sem raktározott el vele kapcsolatban, de ez idővel minden bizonnyal javulni fog. Most viszont adott az a kínos szituáció, melyben kommunikálni illene, ha már így benyitott a semmiből... de kedve az elég kevés van hozzá. Bár... mit is mondott, mi ő, Eduard itt? Prefektus? Az a hasznos kategóriájú embernek számít, igaz?
- Ne haragudj, ha megzavartalak... - Kissé zavart, bocsánatkérő mosollyal próbálja enyhíteni a jelenléte okozta esetleges figyelemelterelést, bár az igazat megvallva kételkedik benne, hogy ennyi felrúgta volna egy összeszedett embernek látszó férfi koncentrációját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620105#post620105][b]Aimé N. Flamme-Lenoir - 2016.09.20. 21:55[/b][/url]

Kezdhetne valamit a helyzettel, igaz? Végül is, ha már így alakult, hogy a hőn áhított magányból semmi nem lesz, hagyja magát sodródni az árral, többet nem igazán tehet.
- Mh... Nem igazán jövünk ki jól a csapattársaimmal, de hát mindenkinek megvan a maga nézőpontja. Nem igazán oszt vagy szoroz, mit gondolnak, de a zaklatós stílusuk már kifejezetten idegesítő. - Hamar eloszlik az arcára rajzolt zavart kifejezés, helyét a már ismerős álmatag közömbösség veszi át, miközben sokkal ellazultabb testtartással sétál Eric mellé, és ül le a közelében, illetve vele átellenben egy fotelbe. A táblához egy ujjal sem nyúl, csak a tekintetét függeszti rá a továbbiakban.
- Ismersz valami Mihael Savaire-t? Vagy valaki hasonlót? Ő is játszik... terelő... - Puhatolózó hangja és összeráncolt szemöldökei arra engednek következtetni, hogy ismételten gondja akadt a név megjegyzésével. Talán még egy leheletnyi segítségkérés is belefoglaltatott, hátha Edward kijavítja a helyes nevet illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620168#post620168][b]Aimé N. Flamme-Lenoir - 2016.09.20. 22:32[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy avatásról szól a fáma. - Kissé keserű-gunyoros félmosolyt enged végigszaladni a szája szegletében, miközben Erwinre emeli a pillantását. - Ahogy észrevettem, egyesek kifejezetten utálják a...  más szexuális orientációval rendelkező embereket. - Kisebb szünetet iktat be a kijelentés előtt. Ignoránsan szokta kezelni azt a kérdést, mit szól hozzá más, hogy a saját neméhez vonzódik, de ha huzamos ideig ferdén néznek rá, hezitálni kezd, ha szóba jön. Márpedig itt a magyarázat miatt el kellett mondja, pontosabban ennyi még belefér, amúgy sem tagadta soha.- Akármilyen birkatürelmű és nemtörődöm legyek, egy idő után én is nehezen nyelem le, ha folyamatosan sértő megjegyzéseket tesznek rám és fenyegető mozdulatokat, valahányszor találkozik a tekintetünk. - Kienged egy jó mélyről érkezett sóhajt, miközben fél tenyerébe temeti az arcát. Ismét kiül arcára egy pillantás erejéig a frusztráció, hogy aztán tovatűnjön a hajtincsei hátratűrésével. Még egy ideig ott tartja fél kézzel az útban levő szálakat, hogy a másik kezével előhalásszon egy hullámcsatot és rögzítse a lenőtt felesleget. Le kellene vágassa. Talán majd megkéri a nevelőapját, hogy egy szabad hétvégén, ha hazamennek az öccsével, igazítson a haján. Kezd lányosan festeni a lenövő tincsektől.
- Tényleg, Saint-Venant... - Mélázva bólint egyet, de a tekintetét továbbra sem veszi le Evon arcáról. - Szóban folyamatosan ömlenek belőle a jókívánságok, de lassan kezd frusztráló lenni. Úgy értem... nem tudom, mennyire normális ez Magyarországon, de nekem semennyire sem tűnik épeszűnek, hogy beleüt ököllel egy öltözőszekrénybe. Nem ... hiszem, hogy normális... Első ránézésre... Ne haragudj, mégis csak a rokonod... -Lassan elfordítja a fejét, lefelé, a föld irányába, két kezét összekulcsolja, mindkét könyökét a két térdén támasztja meg. Gondolkodik. Főleg azon töri a fejét, hogyan szabadulhatna meg a Saint-Venant-féle zaklatástól. Mi van, ha Errol segíthet ebben? Végül is ez mindjárt kiderül a reakciójából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=620262#post620262][b]Aimé N. Flamme-Lenoir - 2016.09.20. 23:22[/b][/url]

Figyelme mostanra ingadozó teljesítményt nyújt: a kezdeti kizárólagosan Ethanre irányuló pillantásait felváltották mostanra a földet pásztázók, főleg, hogy eszébe jutott a mai gúnyos sértés is, amit úgy nyelt le, mint más az enyhe mérget.
- Nem, nem igazán. - Kissé tétován rázza meg a fejét, mintha hezitálna színt vallani, de végül úgy dönt, hogy nem ragozza túl a dolgot.- Gondolom, szúrja a szemét, hogy ott vagyok. Bár igaz... - Megint megszakítja a beszéd fonalát egy tizedmásodpercre.- ... hogy hallottam innen-onnan olyan szóbeszédet, hogy volt, akit megütött, de nyilván erre nincs bizonyíték. Csak pletykák. Lehet, csak rosszindulatból terjesztik. Azért kérdeztem körbe róla, hogy tudjam, mire számítsak, de teljesen összezavarodtam, nem tudom, hogyan kellene kezeljem ahhoz, hogy nyugton hagyjon. - Reszketegen felsóhajt, ma már sokadjára. Igazándiból szimplán bosszantja az egész, nem lelki traumát él meg, csak frenetikusan irritálja ez a dolog.
Csak Elijah a saját és Mihael között húzódó esetleges hasonlóságok taglalására kapja fel a fejét kissé meglepődött arcot vágva.
- De hát nekem az elejétől evidens volt, hogy nem hasonlítotok. Elég volt egy első találkozás veled és vele. Szinte semmi közös nincs bennetek a jellegzetes szemeiteken és a hajatokon kívül. - A gondolkodókra jellemző lassúsággal rázza meg a fejét, mintegy megerősítésképp, hogy nem hisz semmiféle szimilaritásban a két ember között. Az már más tészta, hogy magában vállveregetéssel jutalmazza magát ezért a teljesítményért, ugyanis Étien is lehet hasonlóan erőszakos és modortalan, csak mondjuk még nem ismerték meg.
- De mindegy is ... majd napirendre térnek felette... - Felemelkedik az ülőhelyről, kezeit pedig a zsebébe süllyeszti, Eliot felé barátságos mosolyt küld.
- Nem tartalak fel tovább, és köszönöm, hogy meghallgattál... Nyerni fogsz? - A választ azért még megvárja, mielőtt tovább állna egy elköszönést követően, de már most látszik rajta, hogy egy fokkal vidámabb hangulatban távozik a társalgóból. Végül tényleg segített a beszéd, csak a megfelelő emberrel kellett megejtenie.