Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=559148#post559148][b]Nadine Rohr - 2015.12.29. 22:11[/b][/url]

Izgul. Nagyon is izgul, hogyan a fenébe ne tenné. Azt sem tudja, hogy volt képes belemenni ebbe az oltári hülyeségbe. Persze, nem hülyeség, szépek lesznek, meg látványosak és ő is kap egy kis nosztalgiahangulatot az iskolából. De akkor is, Norbi rendesen belerángatta. Legalább attól nem kell tartania, hogy elront akár egyetlen mozdulatot is. Hiszen tökéletesen rögzült a fejében minden már az első próba alkalmával. Csak ne kéne ilyen feltűnő, piros és már-már kényelmetlenül rövid hacukában feszítenie. Ám most már elvállalta, nem száll ki a dologból és hagyja ott a pácban a többieket, elég bátor ő ehhez. Meg tudod csinálni.
Mikor felcsendül a zene elmosolyodik a sokat hallott sláger dallamára. Türelmesen vár a helyén, hogy rájuk kerüljön a sor. Megszerette ezt a lelkes kis társaságot, bírja a fiatalokat. Na nem mintha ő öreg lenne, de azért a táncikálók között már bizony az idősebbik rétegbe sorolja magát, eleget koptatta ő az iskolapadot. Szélesedő mosollyal figyeli a táncoló párokat és mivel ezt már ezerszer látta, egy kicsit alábbhagy az izgatottsága. Nem lesz itt gond, megy minden mint a karikacsapás. Tudja, hogy lassan ők következnek, és a páros táncok után majd a kis Mikulás-lányok akciója jön. Egy fintorra veszi kezébe a fehér pomponokat. Na igen, ez már neki egy kicsit túlzás, de ha már tánc, akkor adjunk bele mindent.
Most! Ez az, pont időben sikerült fellépnie a lányokkal a terepre. Széles mosoly; az ő helye valahol hátrébb van, a lényeg, hogy ne legelöl kelljen lennie. Egy picit hátralép, hogy az előtte lévőnek legyen tere, miközben a jól begyakorolt mozdulatok csak úgy maguktól érkeznek. Kivételesen mintha egy cseppet lazább lenne a megszokottnál. Lehet, hogy szerepe van ebben az otthon elfogyasztott bögrényi forralt bornak, de ezt most ne firtassuk. Lényeg a tánc, amit Nadine – magát is meglepve ezzel – nagyon élvez. Az óriási fináléban zárul a performansz, amikor is mindenki a színpadon pörög-forog. A dolga végeztével lesétál, és vigyorogva pillant a többiekre. Hát, ezzel is megvan. Most már szívesen átöltözne.