Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=441507#post441507][b]Lasch Ervin Balázs - 2014.12.25. 13:57[/b][/url]

„Legyen szíves, nyisson a környezetére.”
Ez a mondat visszhangzik a fejemben már azóta, amióta elhangzott. Nyitok én, nem az, csak nem sok kedvem van hozzá. A héten a tanárok úgy viselkedtek velem, mint valami vásári látványossággal, mutogattak a diákoknak, kérdezgettek. Volt, akinek az is leesett, ki az apám. Az apám, akivel történetesen nem futottam még össze. Mondjuk, azért mert az egyik óráját elaludtam, ami a héten volt, a másikat meg inkább a nagyteremben töltöttem, hosszasan ebédelve. Fejlődő szervezetem van, így mind a kettőre nagy szükségem van. Különben se fogom én megkeresni, amikor kerestem, csak rosszul jártam, hát most keressen ő, ha akar tőlem valamit.
A lényeg viszont, hogy valamikor a hét utolsó napjának utolsó óráján megkaptam, hogy nem vagyok elég befogadó a változásra és az újdonságokra, ezért, kvázi köteleztek, hogy jöjjek el, és öltözzek fehérbe. Hihetetlen, hogy mit ki nem találtak. Hála Merlinnek, én még messze vagyok attól, hogy keringőzzek az iskola előtt, de nem árt felkészülni rá, hogy ez fog következni akkor, amikor oda kerülök. Még jó, hogy tudok táncolni.
- Hé.
Épp fordulnék ártatlanul az ajtó irányába, amikor az univerzum belém lök egy lányt, akit csak elkapni tudok, mielőtt a földön végezzük mind a ketten. Úgy tűnik nem akarja a világ, hogy még elmenjek innen. Mondjuk nem is olyan nagy baj, azt hiszem, tényleg kicsit magányos vagyok, hiszen már az is jóleső melegséggel töltött el, hogy a lány kapaszkodónak használt. Barátokat kell szereznem, mert különben tényleg antiszoc kastélylakóvá válok. Az egyik kezem a lány alkarján nyugszik, míg másikkal a hátát fogom, amíg biztos nem vagyok benne, hogy meg tud állni a cipőin. Elengedve őt a nadrágzsebembe dugom a kezeimet és eleresztek egy félmosolyt. Ennyi, ez már nálam a szimpátia jele. Igen, mosolygok.
- Miért nem maradtál meg a kisebb talpú cipőnél? Ebbe táncolni se fogsz tudni, ha mondjuk valaki felkér. Ezek ilyen katicataposók.
Tudom, minden lépésünkkel sok-sok csöppnyi kis valamit kinyírunk, de azért, aki katicát öl, azt nem tudom hova tenni, hiszen a katica nem más, mint egy aranyos kis lény. Ez a cipő meg nem aranyos, tehát egyértelműen katicagyilkoló eszköz.
- Igen, én vagyok a heti látványosság minden órán.
Szuper, ezek szerint volt értelme annak, hogy körbemutogattak az embereknek. Viszont a lányka évfolyamtárs, talán nem fogok ezentúl unatkozni meg furán nézni néha, ha mondjuk mellette kapok helyet. Igazán szép és jó lenne a dolog.
- Tanja, tetszik a neved. Lehet, hogy nem csak az órán, de futólag a Navine klubhelyiségben is találkoztunk?
Vagy esetleg van egy ikertestvére, aki a sárga ház tagja és vele futottam össze, amikor elnyúltam egy ott álló lány mellett, remélve, hogy van még kakaós szaloncukor a tálban.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=446663#post446663][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.01.02. 14:36[/b][/url]

- Vá...vá... várj! Van egy saját katicád? Komolyan? Imádom a katicákat!
Nem tudom, hogy miért bukik ez ki belőlem, hiszen nem nagyon szoktam apró információkat kiadni magamról. Viszont ez a lány, olyan megbízhatónak tűnik, biztos, hogy nem fogja mindenkinek körbekürtölni, hogy imádom a katicákat. Azt már nem mesélem el, hogy a valami után, ami történt ott, a korábban katicaként megjelenő patrónusom átalakult. Azt olvastam egy könyvben, hogy a nagy érzelmi hatások az életünkben olykor hatással vannak a patrónusunkra is. Azt hiszem az enyémmel is ez történt. Nézem a lánykát, ahogy leellenőrzi a talpait, és mosolyra húzódik a szám. Bolondos, annyi szent.
- Akkor valamilyen szinten sorstársak vagyunk az iskolaváltás terén. Miért jöttél el a Roxfortból? Annak sincs éppen rossz híre.
Sőt, ami azt illeti, engem kifejezetten vonzott, nagyon jókat hallottam róla. Ide csak a magyar vonatkozások miatt jöttem volna, de ha jól átgondolom, akkor lehet, a Roxfortot választom, csak hát jött anyám, meg a pasija, és nem igazán tudtam két felnőtt ellen fellépni, támogatást meg nem nagyon kaptam egy harmadik felnőttől.
- Ahham, csodálatos.
Oké, ebben volt egy nagy adag irónia is. De hát két nevem van alapból, amit kért a halál. Apám Ervinnek, anyám Balázsnak szólít, és akkor ne kergüljek meg. Van, aki így van, aki úgy. A szülinapom meg, van aki szerint január 14-én, van, aki szerint január 15-én van. Hihetetlenül gyerekesnek érzem magam, mert a szüleim is gyerekesek voltak. De ha kimondom, hogy nekem melyik tetszik, még ha az egyik verzió szerint anyámé, a másik szerint apámé, akkor is végigsértem mind a kettőt, így inkább csak némán elfogadom, amit a fejem fölött harcolnak.
- Lassíts, kicsit. Mehetünk táncolni, ha szeretnél, és mesélhetek, bár nem tudom, mit szeretnél tudni, inkább kérdezz.
Remélem csak általánosságokat, merre van, milyen. Nagyon a részletekbe nem szeretnék belemenni. Persze, ha megkérdezi, miért is jöttem el, elmesélem, annyi részletességgel, mint amennyivel másnak mesélném. Még csak most találkoztunk, nem tudhatom, hogy csak mert katicás, leszünk-e olyan mély barátságba, hogy ő legyen az a lány, aki mindent tud rólam, mégsem ítél el. Persze itt most nem kell romantikus dolgokra gondolni, de nekem a legjobb barátom világ életemben lány volt mindenhol. Otthon ott van Eszti, óvodában Nóri, általánosban Heni, szóval nem kizárt, hogy Tanja követi a sort, de amíg nem lesz fix a dolog, addig nem mesélek el minden részletet észak büszke fiairól.
- Aztán, ha meguntuk a táncot, forrócsokizhatunk, jó lesz így?
Érdeklődöm, rámosolyogva a szép és váratlan partnernőmre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=506973#post506973][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.08.19. 17:47[/b][/url]

Cyanne

Olyan vagyok, mint egy nő, aki éppen randira készül. Csak amíg ő azt nem tudja, hogy milyen ruhát húzzon, addig én azt hogy ma mit vacsorázzak. Mit ennék? Édeset? Sósat? Sokat? Keveset? Egyszerűen olyan nehéz dönteni, mert olyan bő a kínálat. Igazándiból nem is értem, miért van itt ennyi kaja, meg, hogy azzal a csomó maradékkel mi lesz, ami innen eltűnik a vacsora végén. Tudom, hogy rengeteg kaja van naponta. Egyszer pont erről mesélt nekem egy lány. Árvaházat emlegetett, de nem tudok róla, hogy lenne itt a környéken árvaház.
Nem is figyelek oda, hogy mit merek ki, így lesz végül tejberízs, áfonyalekvárral. Tökéletes választás, főleg, hogy van forrósoki is hozzá, az az igazán sűrű, amit bármikor rosszullétig képes inni az ember. Szeretem az ilyen tetteket. Mindig rádöbbenek, hogy sokkal, de sokkal több olyan eset van, amikor nem nézem a választásom, és igazából azt akarom enni, mint amikor nem hallgatok a megérzéseimre, és határozott célokkal jövök, és merítek. Mindenkinek vannak hülyeségei, úgy tűnik, az enyém pont ez lett.
Összekeverem a két összetevőjét a vacsorámnak, majd az első falat lenyelése után le is görbül kicsit a szám. Édesebbre számítottam. Nézek jobbra, majd nézek balra, azonban az asztalon nincs semmi, amivel lilás-rózsaszínes étkemet finomabbá tehetném, így hát jobb ötlet híján egy gyors mozdulattal megfordulok, majdnem kigáncsolva egy elsős navinés kislányt.
- Bocsi.
Védekezőn felemelem a kezem, nézem, ahogy a megszeppent kis szőke lány továbbsiet, és akkor meglátom a cukrot rejtő tartót, mint valami mennyei tárgyat, a rellonos asztalnál. Hm, a legjobb dolgokat tényleg sárkányok őrzik. Tuti, hogy ha odamennék, mondván, hogy el akarom venni akkor leátkoznának. Van viszont egy másik őtletem, amelyhez meg is kezdem az első fázist, vagyis ritmusosan elkezdem böködni Cyanne hátát, aki éppen előttem ül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=507596#post507596][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.08.21. 17:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=509217#post509217][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.08.25. 14:43[/b][/url]

- Ha igent mondtál volna, elvettelek volna. Meg szoktam tartani az adott szavam.
Még a vállam is megvonom kissé. Ez a helyzet is olyan, hogy ha már egyszer megkérdeztem, te igent mondtál, akkor az a minimum, hogy megtartom a szavam, elvégre én voltam az, aki felhozta a témát is. Vicces lenne Cyanne férjének lenni, olyan kedves lány azok alapján, amit megismertem. Biztos, hogy a szomszédaink önként adnák át a frissen termesztett paradicsomokat. Viszont a legviccesebb ez akkor lenne, ha mindezzel apám elé járulnánk, hiszen egy ilyen fordulatra tőlem, szerintem még ő sem számít.
- Amúgy, felráznád mindig a házasságunk. A legtöbb házasság az unalomba bukik bele.
Nem hiszem, hogy mellette lenne időm, vagy energiám unatkozni. Az biztos, hogy megrázó élmény vele veszekedni. Áh, annyi ilyen szóvicc jut az eszembe, hogy az már művészet. Viselkednem kellene inkább.
- Komolyan az érdekel, hogy milyen ízt tudnék hozzád párosítani? Meg is nyalhatlak.
Ilyen távolságból, és ennyi ember előtt csak nem kínos halálra. Mondjuk lehet ennyi pimaszság után még meg is érdemelném, hiszen mondandómhoz egy kacsintást is társítok.
- Köszönöm. Holnap.
Vigyorodom el szélesen visszafordulva a saját asztalom felé, jó alaposan megcukrozva a vacsorámat. Hümmögnék is neki, de sajna ahhoz messze van és háttal, az asztalnál pedig mindenki idiótának nézne, ha nekiállnék hangokat kiadni a vacsorám fölött. Észre se veszem, mikor fog el a második adag, jólesően szusszanok egyet, majd felkelve azért odahajolok Cyanne füléhez.
- Az ízed szerintem olyan, mint a gyömbéres kekszé. Ha megszokod a fanyar ízt, rálelsz az édes részekre. Akkor holnap.
Kifelé menet észre se veszem, hogy milyen széles vigyor ül az arcomon. Bolondos ez a lány.