Évnyitó

Egészen idáig teljesen ügyesen elkerülte, hogy bárkivel is meg kelljen ismerkednie, bár ez nem volt akkora teljesítmény, mivel alig volt itt egy napja. Most azonban tökéletes pompájában jelent meg a Nagyteremben, ugyanis azzal tisztában volt, hogy az évnyitót jó gyerek nem hagyja ki soha, márpedig ő jó gyerek, vagy legalábbis annak volt szánva. Igazából teljesen rendesen tartotta is magát ehhez a sémához.
Sok időt eltöltött a Levitában a kinézet tökéletesítésével, direkt 3/4 órával korábban felkelt mint ahogyan a többiektől várható volt a Gólyalakban. Az ott töltött éjszaka nem igazán volt kellemesnek mondható, az ágy nyomott, a környezet ismeretlen volt, így Bogi az éjszaka nagy részét a plafon bámulásával és a bárányok számolgatásával töltötte.
Éppen ezért volt szükség reggel a megfelelő előkészületekre, őt ugyanis még az életben soha nem látta senki fáradtnak vagy csapzottnak, esetleg esetlennek. Szinte fizikai fájdalmat okozott volna a Levitásnak, ha megmutatja a többi embernek, hogy bizony ő sem tökéletes, amit rendkívül utálatos tényként tartott számon, és igyekezett megfeledkezni róla.
Egy szatén szalaggal elkötötte oldalra a haját, a rakoncátlan tincseket hatszor átfésülte, csak hogy véletlenül se szabadulhasson ki egy sem a copfból.
Indulás előtt még egyszer megállt a tükör előtt, áttekintve az összképet. Végigsimított a talárján, az arcát pedig kicsit megütögette, hogy pici pír keletkezzen rajta.
Mikor belépett a nagyterembe, túl sok újdonságot nem vélt felfedezni, mintha a dekoráció kicsivel több lett volna és sárgább mint az érkezésekor, amikor egy futó pillantás erejéig azért bekukucskált az ajtón. Egészen tetszett a lánynak, hogy a győztes házat a díszítés is kiemeli, vetett egy elbűvölt pillantást a plafonra, és egy kedves mosolyt a pár örömködő Navinésre, akik már megérkeztek a terembe, bár összességében még nem voltak túl sokan. A terem egyik sarka felé oldalazott, tulajdonképpen nem volt kedve egyelőre megismerkedni senkivel. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Bogi nemes egyszerűséggel félt a többi embertől, de csak szimplán azt vesszük, hogy egyébként sem túl barátkozós típus, rögtön rájöhetnénk, hogy a lány egy szociális katasztrófa... De nem jövünk rá, itt a csel! Világ életében kedves volt mindenkihez, mindenkivel talált legalább egy témát amiről lehet beszélni, éppen csak kezdeményezni és megnyílni nem volt szokása.
A falnak vetette a hátát, összefonta védekezőleg a karjait maga előtt, és derűs arccal figyelte a körülötte levőket.

Évnyitó, Bianca

Valahogy sejtette, hogy nem fogja könnyedén megúszni az évnyitót töményebb emberi kontaktus létesítése nélkül, de hogy ennyire hamar elkapja valaki, arra nem számított. Igazából alapjáraton semmi baja nem volt neki az emberekkel, csak hát na, ha nem muszáj akkor inkább nem ment oda. De igazából a lelke mélyén hálás volt a lánynak aki mellette termett, hiszen valamikor, valakivel így is-úgyis el kellett kezdenie az ismerkedést, és így legalább ez a pillanat is eljött. Minden első alkalmon túl kell esni egyszer, ez olyan mint a bárányhimlő, vagy az első csók... Visszatekintve szükséges, hogy később jobb legyen.
Elbűvölően kedves mosolyt varázsolt az arcára, kihúzta magát, és odanyújtotta a kezét a lánynak.
- Bogi vagyok, nagyon örülök. Tegnap jöttem. Ennyire rám van írva?
Aggódva nézett újdonsült ismerősére, akinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy megállapítsa, hogy elsősről van szó. Nagyon remélte, hogy Lotti nem az arcáról vagy a viselkedéséről olvasta le az évfolyamát, hanem inkább a koráról és arról, hogy nem látta még. Ugyan eléggé izgult az új iskola és az egyéb új dolgok miatt, de ezt nagyon keményen igyekezett palástolni, és abban a hitben volt, hogy jól is megy neki, hiszen eddig mindig jól ment. Enyhén letargiába zuhant volna, ha kiderül, hogy egyébként mindenki látja, mennyire be van tojva valójában.
- Szép a nyakláncod, tetszik.- bökött a fejével a lány felé könnyedén, a korábban említett nyaklánc irányába, és közben kicsit visszavett a nagy mosolygásból, nehogy kapásból hülyének nézzék, amiért folyton bazsalyog. Ettől függetlenül viszont, igyekezett sugározni magából a kedvességet és a pozitív energiákat, hátha sikerül legalább egy barátot szereznie ma. Teljesen rá vallott a helyzet, már az első emberrel jó kapcsolatot akart ápolni. Na nem olyan mély fajtát, csak a szokásosan felszínes, de üdítő és kellemes társaság fenntartása érdekében, a lány pedig kedvesnek látszott, habár zöld talárban feszített. Egy pillanatra átfutott a gondolat Bogi agyán, hogy talán nem szabad tökéletesen megbízni benne, de egy pillanat múlva már arrébb hessegette a gondolatot. Attól hogy Rellonos, még nem kell gonosznak lennie.

Évnyitó, Bianca

- Igazából csak próbálom elkerülni a méregető pillantásokat. Az újakat mindig mindenki jól megnézi, tudom én. - magyarázta meg a dolgot egy mosollyal, és egy picikét a vállát is megvonta. Részben igazat is mondott, részben viszont csak nem volt kedve bevallani, hogyha nem volt muszáj nem vetette bele magát a társaságba. Ez más számára úgy tűnhetett volna, mintha nem szeretné az embereket vagy mogorva lenne, pedig erről szó sem volt csak kicsit nehezen vágott bele a szocializálódásba. De ugyan hogyan is magyarázhatná el ezt Lottinak, aki ennyire könnyedén idejött hozzá és leállt vele beszélgetni? Nem mind vagyunk egyformák.
- Oh, ez nagyon aranyos. Én a sikeres felvételemre kaptam egy elefántos karkötőt, de egyelőre még ki sem mertem bontani, annyira szép a doboza. - és tényleg így is volt, de a karkötő ott lapult a bőröndje mélyén közvetlenül a zoknik alatt. Egy futó gondolatként felötlött Bogiban, hogy lassan itt lesz az ideje majd felpróbálni ha már egyszer arra kapta hogy hordja, és nem arra hogy dugdossa. Elvégre nem valami államtitok van a dobozban, még csak nem is atombomba vagy vegyi fegyver, még egy plüssállatot sem tudna vele megfojtani az ember mert előbb szakadna szét. Szóval se nem közveszélyes, se nem felbecsülhetetlen értékű, a gyönyörű csomagolás meg végképp csak papír. Persze ezeket a dolgokat a Levitás leányzó kicsit többre tartotta, mint az átlag.
A következő kérdésre kicsit felvonta a fél szemöldökét, arcán egy hamiskás mosollyal.
- Szerintem ennél azért jobban be lennék tojva, ha új lenne a dolog. Ennyire nem nézhetek ki rosszul. - közölte, ám nem nyitott mondatként hanem tényként. Tisztában volt vele, hogy mindent megtett a tökéletes összhatás érdekében és tuti nem úgy néz ki, mint akit most dobtak bolon... Akarom mondani varázslók közé. Igyekezett fenntartani a magabiztosság látszatát amennyire csak lehetett és saját véleménye szerint nem is csinálta annyira rosszul.
- Még nem ismerek senkit a házból, de köszi a tippet. Esetleg ha kiszúrod bemutathatnál neki. - nézett reménykedve Lottira, akinek mostanra talán leeshetett, hogy Bogi nem az a típus aki bárkihez örvendezve odaszökdécsel és hangosan ráköszön, még ha nem is ismeri.
Lotti feltevésére csak mosolyogva bólintott egyet és a lány nyomában elindult az asztal felé, hogy aztán leüljenek a többiek közé. Hát akkor, mehet a menet.