Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=176400#post176400][b]Gryllus Annabell - 2013.09.26. 14:30[/b][/url]

Nem szeretem az erőltetett rendezvényeket. Márpedig a tanévnyitó ezek közé tartozik, súlyosbítva vétkét, hogy még talárt, sőt dísztalárt kell húznunk. Ha ki tudnám magam húzni, biztosan megtenném. Ma sem vacakolok sokáig, egyszerűen befonatom a hajam egy fonatba egy gólyával, akit fővesztés terhe illet, ha nem sikerül. Sikerült, így elégedetten nézek magamra. Mivel a "csuha" úgyis mindent eltakar, én nem csípem ki magam, mint a többi parádézó lánydiák, akik azt hiszik, hogy divatbemutatóra érkeznek. Az igazgató biztos sóvár tekintettel nézi ilyenkor "gyermekeit", különben tutira nem engedné, hogy magassarkúban, meg kinyalva-falva korzózzanak az ifjak. Én egy lapos talpú cipőt veszek - érezzék megtisztelve magukat, hogy nem tornacipőt -, egy egy sötétebb egyberuhát és arra a talárt. Csodálatos! Csak megrázom a fejem a tükör előtt és legyintek, majd elindulok a Nagyterembe. Már sárga-fekete a terem, ami engem nem igazán zavar, konkrétan teszek rá. remélem idén is lesz valami meglepetés, mint tavaly Markovits magánszáma, vagy, hogy egy zöld lett az iskolaelső, konkrétan szakadtam azon, amilyen fejet vágtak a levitások. Persze az a srác - azt  hiszem srác volt -, még ünnepeltette is magát, szimpatikus volt, ahogy megalázza az okosokat. Az más kérdés, hogy eléggé önelégült volt, de hát nem esett messze a többi rellonostól, szóval mondhatni szériatartozék ez náluk. Úgy látom elvannak ők magukban, még a terítőt is zöldre festi az egyikük, igaza is van. Én megkeresek a főnixek asztalát, közben odaintek Matildának, hogy örüljön, hogy láthat. Leülök a legtávolabb a pódiumtól, lehetőleg egy olyan helyre, ahol senki sincs a közelemben. Nem vagyok ma jó hangulatomban, kényelmetlen a talár és unalmas beszédek jönnek hamarosan. Szerintem gyorsan eszek egy-két falatot, majd lelépek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=179198#post179198][b]Gryllus Annabell - 2013.10.03. 12:58[/b][/url]

Tényleg olyan unalmas, ahogy vártam. Persze a Navine „hávé” visszafesti sárgára a terítőt, de azért én jól szórakozom ezen. Kíváncsi vagyok, hogy Flaviu megbünteti-e majd a tettest. Néha elgondolkodtató, hogy jó házba kerültem-e, de végül is igen. Jól elvagyok, nem zaklatnak szerencsére túl sokan, ha nem akarom. Ma nincs kedvem a világ közepe lenni, Wickler tata pedig már nyomatja is a szöveget. Hallottam, hogy nagy harc volt kupáért, csak azt nem értem, hogy minek? Legalábbis ennyire durván, de biztos ők jobban tudják, éljen! Új tanárok, új tantárgyak a szokásos, de mikor ehetünk már? A vállamba mintha szúrást éreznék, oda is kapok, de biztos csak valami belső, vagy álfájdalom. El is múlik egy pillanat alatt, én pedig újra körbetekintek a teremben az unalmas beszéd figyelmen kívül hagyása miatt. Újra a srácra pillantok, a tavalyi évfolyamelsőre és megdobban a szívem. De úgy, hogy majd belehalok, a pupilláim kitágulnak hirtelen, a torkom elszorul, az arcom rákvörössé pirul. ~ Annyira jóképű, ezt eddig, hogy nem vettem észre? Édes istenem, de cuki! ~ Csodálkozom magamon, hogy ilyen vagyok, de hát nem lehet figyelmen kívül hagyni a srácot. Idegesen harapdálom az ajkaimat, most olyan jó lenne, ha az övé az enyémre tapadna… Megrázom a fejem, de nem megy ki az érzés, sőt követelni kezdi a szépfiú ajkait. ~ A legjobb srác, kell nekem. ~ Az arcom csak úgy sugárzik, szerelmes pillantássokkal ajándékozom meg Őt. Gyorsan kiveszem a szomszédom kezéből a tükröt – milyen gyökerek vannak, akik még itt is cicomázkodnak, de most az egyszer megbocsájtom -, és gyorsan megnézem magam a tükörben. ~ Tökéletes, mint Ő! ~ Nem tudok tovább várni, felállok és az igazgató beszéde közben - Vagy már vége van? – elindulok a rellonosok felé angyali és kihívó arccal, célpontom Robi. ~ De cuki kis neve van, awww! ~ Nem törődöm senkivel, odalépek hozzá és helyet csinálok magamnak, odaülök mellé, a lábamat átvetem az övéin.
- Helló, ugye hiányoztam!? – mondom, de eddig bírtam cérnával és megpróbálom megcsókolni, de úgy istenesen, nem zavartatva magam a figyelő szemektől. Közben, ha engedi át is ölelem a nyakát, hogy biztosan tudja, én vagyok az ő kis drágája. A szerelem útjába úgysem állhat senki, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=180217#post180217][b]Gryllus Annabell - 2013.10.06. 09:48[/b][/url]

A lelkem szárnyalt, ahogy Hozzá tartottam, még soha nem éreztem ekkora vonzalmat valaki iránt, és soha nem is nyilvánítottam volna ki ezt tettekkel. De most nem bírtam tovább, Robi mágnesként vonzott, és nem volt olyan erő, ami megakadályozhatta volna, volna, hogy az ölébe kerüljek.
- Nem hozzád jöttem szivi – fintorgok az egyik rellonos felé, aki hozzám szólt, de mire komolyan felmérgesített volna már Robi ajkain járt táncot az enyém, el is felejtettem azt, hogy egyáltalán megszólítottak. Az igazat megvallva mindent elfelejtettem, csak Ő létezett, és ez nagyon kellemesen is érintett. A kis huncut már félre is húzta a vállamon a ruhám, amikor fejbe vágta az a liba.
- Mégis mit képzelsz kisanyám? Ki vagy te? Kikaparom a beteg… – förmedek rá, de a szemeim máris lehunyom, a mondatot nem tudom befejezni, mert Robi megcsókolta a vállamat. Valami eszméletlen ez a srác, az illata máris odaragasztott magához, szerintem egyhamar nem fogunk szabadulni egymás varázsából, amit jelen pillanatban nem is igazán bánok, és egy halk sóhajjal is jelzem is, hogy jó, amit csinál. Ekkor egy hang csattan a fejem felett, én pedig ösztönösen a füleimhez kapok. Robi varázsa egy pillanat alatt múlik el, dacosan körbenézek és meglátom az alattam ülő fiút, meg a csupasz vállamat. Visszarántom rá a ruhát, a szemeim ölni tudnának és levakarom a magam róla. A közelemben a HV-nk, biztos ő csattogott, de csak vállaimat rántom meg összegezve a történteket. Viszont ami fura, hogy egyáltalán nem vonzódom Robihoz, ami nem segíti a mérgem elpárolgását.
- Köszi Kahlil! Nem értem, hogy hogyan jöhettem ennek az ölébe, de kinyírom, aki ezt velem tette. Mert magamtól nem nyúltam volna hozzá, elhiheted – már majdnem kiabálok a Házvezetőmmel, ráadásul le is tegezem. Aztán a zöld liba felé fordulok.
- Legközelebb nagyobbat is üthetsz a fejére – nem várom meg a választ, hanem elindulok kifelé a teremből, nagyon mérges vagyok, és ha nem állítanak meg, itt is hagyom az egész hóbelevancot. Kit érdekel ez az egész egyébként is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=438887#post438887][b]Gryllus Annabell - 2014.12.19. 18:12[/b][/url]

Nagyon kíváncsi voltam, hogy tényleg eljön-e. Az utóbbi hetek keseregve teltek számomra, többet bosszankodtam, mint mióta itt tanulok. Léda annyira felhúzott már, hogy meglebegtettem előtte, hogy inkább Eriket hívom meg a bálba helyette, ha már ennyire értelmetlenül nem mutatkozunk együtt. Jók a titkos együttlétek, meg az, hogy nem zavar senki, de én szeretnék mellette büszkén lépdelni… ő viszont… Be van gyepesedve, vagy nem tudom, nem értem. Szerintem az egész iskola tudja, hogy együtt vagyunk, de ő úgy viselkedik, hogy ez korántsem igaz. Attól félek, ha megkérdeznék tőle, lehet, hogy akkor is letagadná, az mondjuk, nagyon fájna, remélem senki sem tette még meg. Amúgy, ha nem ezen veszekednénk, hisztiznénk, dobálóznánk folyton, egészen szuper kapcsolatunk lenne. Viszont megelégeltem ezt az egészet, még egy csúnyát is sikerült beszólnom neki, amit azóta is bánok, de most ez van. Remélem, eljön, és ha már mindenki látott minket együtt, akkor megnyugszik végre, és nem kell tovább titkolóznunk. Ez csak neki olyan nagy szám, egy kicsit azért én is tartok tőle, hogy hogyan néznek ránk. Persze, ha Ő támogat, akkor kit érdekel, hogy mit gondolnak? Tilda mondjuk nem tudom, hogy mit fog szólni, hogy Alexis után egy lánnyal járok. De majd megszokja, és tudom, hogy szeret annyira, hogy nem akad fenn rajta túlságosan.
Egyébként szép ruhát szereztem, kíváncsi vagyok, hogy ő fiús, vagy lányos ruhában jön-e. Az én estélyim nagyon szép, a hajamat, pedig Elena varázsolta szuperré. Megkértem egy kis sminkelésre is, mert az nem az én asztalom, és hajlandó voltam néhány ékszert is felvenni. Szerintem elég jó lett az összkép, bár az a helyzet, hogy továbbra sem vagyok oda mindezért. A végzős bálért viszont mindent! Főleg Léda miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=445766#post445766][b]Gryllus Annabell - 2014.12.31. 19:59[/b][/url]

Sokat vártam ettől az esettől. Tudom, hogy ha nem jönne el, mérhetetlenül dühös lennék, és megtapasztalná az én hisztimet. Az igazit, amitől még Tilda is meg szokott ijedni. Nem mintha olyan sokszor akadtam volna már túlságosan ki, de Léda most biztos felhúzna, ha nem jönne el mégsem. Tehát sokat vártam, de nagyon tartottam is ettől a naptól. Mégis megígértem magamnak, hogyha eljön, akkor kedves leszek. Annak ellenére, hogy a legutóbbi kis beszélgetésünkkor majdnem felpofoztam, bíztam benne, hogy eljön. Egyszer csak megjelent. Gyönyörű volt, letaglózóan szép. Amúgy is szép, de ma igazán kitett magáért, és rám mosolygott. Igaz idegesen, de én is az vagyok. Oké, most aztán mindenki megtudja, aki itt van, mondjuk én sem így akartam bevezetni ezt az egészet a köztudatba, de már nem akarom visszacsinálni. végzősek vagyunk, vizsgáink lesznek, utánunk a vízözön.
- Te szebb vagy - nézek a szemébe, de gombóc tolul a torkomba. Épp most kapna el a félelem, milyen égő már! Látom, ahogy kémlel valaki után, talán meghívta volna más is? Nem csodálkoztam volna, a legjobb csaj a suliban. Csak álltunk egymás előtt, mint két szerencsétlen, aztán megfogtam a kezét, és közelebb léptem hozzá.
- Hiányoztál te ütődött – vigyorogtam most már teljes szívemből, és átkaroltam őt szorosan, és magamhoz szorítottam. Ezt vehetjük a bocsánatának elfogadásának, felnéztem rá, majd egy gyors csókot nyomtam az édes ajkaira. Aztán megráztam egy kicsit magam, és belékaroltam. Határozottan húzni kezdtem a parkett felé, hiszen lassan elindult a végzős bál, és a táncot hagyományosan mi kezdtük.
- Na, most mutasd meg, mit tudsz – mosolyogtam rá kedvesen, és nagyon jól éreztem magam hirtelen. Minden kétség elmúlt, reménykedtem benne, hogy nem csak egy estéig tart majd. Léda most már nem visszakozhatott és mindenki láthatta, hogy együtt vagyunk. Szerintem ezzel nem lesz problémánk többet. Nem is volt olyan rossz ötlet elhívni őt ide!