Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178123#post178123][b]Kumagoro - 2013.09.29. 20:36[/b][/url]

Természetesen Kumagoronak is tiszteletét kellett tennie az évzáró (évnyitó - kinek hogy tetszik) ünnepélyen. Ebből az alkalomból felvette kék csokornyakkendőjét is. Fél órán át tetszelgett magának a tükör előtt, de végül úgy döntött, remekül megy rózsaszín plüssbundájához a levitaszín kiegészítő.
Lefelé jövet még benézett a Gólyalakba is, hogy kihajtsa onnan a lézengő újoncokat, akik még talán nem tudták, mi a menetrend a Bagolykőben ilyenkor. Csak Lóránt vacakolt még a helyiségben, de a nyuszi nem várta őt meg, mert amikor rápillantott a falon tiktakkoló órára, rájött, hogy elkésett.
Saját rövid lábain nem ment olyan szaporán a futás, a lépcsőn is inkább gurulni tudott gyorsan. Merlinnek hála, a második fordulóban el tudott kapni két spurizó eridonos gólyát, akik nem kicsit tévedtek el, hogy a nyugati szárnyból a keletiben kötöttek ki, miközben a Nagyterem is a nyugatiban van. Az egyik szoknyácskába kapaszkodva a nyuszi pikk-pakk a tömött terem kapujába került. Ott megköszönte a fuvart - nem hallották, észre sem vették a nyuszit a nagy szaladásban -, és a levitások asztala felé vette az irányt. Út közben integetett Amandának is a rellonosok között. A lány hónapokkal ezelőtt lopta be magát a csöpp nyúlszívbe, mikor mindketten metálrajongó lévén egymásra találtak egy napos hétvégén.
Szerencsére a legtöbben már meglelték a helyüket, így nem kellett a lábak között szlalomoznia, és rögtön megtalálta Lilyt is, akivel korábban megbeszélték, hogy együtt ülnek majd.
Kumagoro egyik legkedvencebb levitása éppen Lily volt, de főleg nappal. Ugyanis, amikor a napfény rásütött a lányka fejére, a szőke haja úgy csillogott, mint egy angyalnak. Nagyon szerette bámulni Lily hajkoronáját, és meggyőződése volt, hogy ebben az esetben inkább hajglóriának kéne azt hívni. Kereste ezt a szót a szótárban, de nem szerepelt benne.
- Szasztok - köszön most az asztalnál ülőknek, és egy kis helyet fúr magának két levitás fenék között, Lily mellett.
- Lekéstem valami izgisről? - kérdezi a nyuszi, és kérdezés nélkül a lány vállára mászik, a fején támaszkodva kémlel a tanári asztal irányába.
Tavaly már megszívta egyszer, amikor az asztalon állva nyújtózkodott, hogy lásson. A füle belelógott egy tál levesbe, és az nagyon kellemetlen érzés volt. Egy életre megtanulta, hogy megterített asztalon nem járkálunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=179391#post179391][b]Kumagoro - 2013.10.03. 21:41[/b][/url]

Úgy látszik, épp a díjak kiosztására toppant be. Bár puha vattamancsai összecsapkodását senki sem hallotta, ő azért mindent beleadott, hogy méltó részt vegyen ki a tapsviharból, ami a legkitűnőbb levitásokat illette. Alex és Dalmi akkor kint jártak két ismeretlen, kék jelvényes lánnyal egyetemben, Botondot pedig még épp látta leülni, bár elsőre átcsusszant rajta gombszeme, lévén a fiún kanárisárga talár virított. A dísztalárok terén furcsa ízlésű levitás főprefektust is nagyon kedvelte a nyuszi, mindig olyan higgadt volt, és bár a varázslás terén nem nyújtott nagy teljesítményt (konkrétan semmilyent), kivétel nélkül mindig kedvesen és segítőkészen állt Kumagorohoz.
- Ki kérem magamnak - kuncogja a nyuszi, mert van igazság abban, amit Lily mond. - Előző héten tanultam egy szót: frappáns - suttogja a lány fülébe, mert nem szeretné, ha az igazgató bácsi kivezettetné a teremből, amiért a beszéde alatt jártatja a száját.
- És tudom, mi a pálcaintése a Tarantallegrának! - folytatja annak prezentálását, hogy igenis tanul ő is, nem csak játszik egész nap. - És kiderült, hogy az európai unió népessége ötszázhétmillió-hatvanhatezer...
Eddig jut tudásának megcsillogtatásában, mert két kéz udvariatlan módon felemeli, mint egy plüssnyulat.
"Látsz rajtam nyakörvet?" - kérdezné a nyuszi a tulajdonjogi kérdésre, ha nem egy levitással volna dolga, hanem mondjuk egy rellonossal. De mivel piciszfinx az illető tapogató, ezért a nyuszi feltételezheti, hogy nem rossz szándékkal kezelték éppen tárgyként.
- Dehogy az övé. A magam nyula vagyok! - jelenti ki levegőben kalimpáló lábaihoz mért eleganciával a nyúl.
Kérlek, ne ejts bele a levesbe ijedtedben - fohászkodik közben magában. Ő már tud egyet s mást a felemelő lányról, de mivel még nem találkoztak személyesen, könnyen lehet, hogy meglepi a nyuszibeszéd.
Sértődötten hallgatja, ahogy Lily úgy beszél róla, mintha ott se lenne, de amikor végre rendesen bemutatják Runának, meg is enyhül, és feltartja a mancsát egy üdvözlő pacsira.
- Mint mondtam - kezdi a nyúl fennkölten egy kis torokköszörülés után -, a magam nyula vagyok. Senki sem a gazdám. Egy volt, de ő már nincs, én pedig felnőtt vagyok, ne kezeljetek úgy, mint egy gyereket.
Durcásan összeszorítja vattaökleit, és pontosan úgy viselkedik, mint egy gyerek. Egy nyúlgyerek.
- Adjatok inkább egy sütit - morogja.