 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
|
Benedek
Leányzónk ezen a fényes délelőttön jókedvűen, és egy cseppet túlpörögve ugrándozott le az Eridonból a Nagyterembe. Már fél órája megállás nélkül korgott a gyomra, de meg kellett várnia a delet, hogy lemehessen ebédelni. Szokásához híven ma is átaludta a reggelit, ami azt jelenti, hogy tegnap este óta nem evett semmit, tehát meg is van a szörnyű éhség oka.
Az igazság az, hogy egy másik oka is volt a lánynak, amiért ennyire sietett az ebédhez. A legutóbbi találkozásuk óta nem látta Benedeket, és azóta már alig bírt magával, annyira izgatottan várta a kis utazásukat. Ezért minden ilyen alkalommal abban reménykedett, hogy hátha ott lesz a srác is a Nagyteremben, és akkor megbeszélhetik a részleteket... Meg.. Amúgy is szívesen beszélgetett volna vele újra, mivel múltkor is jól érezte magát vele, és hamar megtalálták a közös hangot. Bár ezzel a lánynak nem szoktak gondjai lenni, de valahogy Benedekkel még inkább egy húron pendültek, mint általában a korabeli srácokkal.
Tehát ilyen hangulatban ült le az Eridon asztalához. Nem akart nagyon nézelődni, de azért vetett egy pillantást a Navinések felé, majd gyorsan vissza is fordult háztársai felé. A fiút egyelőre nem látta, így hát a másik lényeges dologra koncentrált: az evésre. Az asztal most is tele volt finomságokkal, ahogy mindig. Nicole nagyon szeretette az itteni konyhát, mert szinte bármi közül lehetett választani, változatos volt, és nem utolsó sorban nagyon finom. Most először a meggylevesen akadt meg a szeme, amiből mert is magának egy tányérral, és elégedett mosollyal nekilátott.
|
|
|
Nicole Graham
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
|
|
Írta: 2016. január 24. 16:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=565976#post565976][b]Nicole Graham - 2016.01.24. 16:06[/b][/url] BenedekLeányzónk ezen a fényes délelőttön jókedvűen, és egy cseppet túlpörögve ugrándozott le az Eridonból a Nagyterembe. Már fél órája megállás nélkül korgott a gyomra, de meg kellett várnia a delet, hogy lemehessen ebédelni. Szokásához híven ma is átaludta a reggelit, ami azt jelenti, hogy tegnap este óta nem evett semmit, tehát meg is van a szörnyű éhség oka. Az igazság az, hogy egy másik oka is volt a lánynak, amiért ennyire sietett az ebédhez. A legutóbbi találkozásuk óta nem látta Benedeket, és azóta már alig bírt magával, annyira izgatottan várta a kis utazásukat. Ezért minden ilyen alkalommal abban reménykedett, hogy hátha ott lesz a srác is a Nagyteremben, és akkor megbeszélhetik a részleteket... Meg.. Amúgy is szívesen beszélgetett volna vele újra, mivel múltkor is jól érezte magát vele, és hamar megtalálták a közös hangot. Bár ezzel a lánynak nem szoktak gondjai lenni, de valahogy Benedekkel még inkább egy húron pendültek, mint általában a korabeli srácokkal. Tehát ilyen hangulatban ült le az Eridon asztalához. Nem akart nagyon nézelődni, de azért vetett egy pillantást a Navinések felé, majd gyorsan vissza is fordult háztársai felé. A fiút egyelőre nem látta, így hát a másik lényeges dologra koncentrált: az evésre. Az asztal most is tele volt finomságokkal, ahogy mindig. Nicole nagyon szeretette az itteni konyhát, mert szinte bármi közül lehetett választani, változatos volt, és nem utolsó sorban nagyon finom. Most először a meggylevesen akadt meg a szeme, amiből mert is magának egy tányérral, és elégedett mosollyal nekilátott.
|
|
|
|
|
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
|
|
Írta: 2016. január 24. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=566184#post566184][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.01.24. 18:49[/b][/url] Nicole Korgott a hasam, mivel sikeresen kihagytam a reggelit, ahogy hétvégén elég sokszor előfordul, most megyek le ebédelni. A nagyterembe belépve, az Eridon asztala mellett elhaladva veszem észre Nicole - t. Intek neki, amire neki is ez a válasza. Azt viszont nem tudom, mennyire lenne probléma, ha nem a saját házam asztalához ülök, de nem merem megkockáztatni a dolgot. Megállva mellette, mondok egy pár szót neki. - Ebéd után találkozhatunk valahol beszélgetni egy kicsit, ha neked is jó. - Egy mosolyt is küldök a lány felé, majd várakozok a válaszára. Korog a hasam, de kivárom, hiszen nagyon kíváncsi vagyok a válaszára. Egy gondolat futott át az agyamon, és már egyből közelebb hajolok a lányhoz. Társain látom, ők már azt hiszik, hogy meg akarom csókolni, de nem. Ha meg is akarnám, nem előttük tenném azt meg, ez ilyen számomra tabu témának számít, ami mások előtt nem szeretek művelni. Ebben az esetben csak súgok valamit neki, hogy ne hallja senki. - Ebéd után gyere a lélek szobájába, ott találkozunk. Ne félj, nem lesz baj. Kettesben akarok lenni veled, ne halljanak minket. Akkor ott találkozunk. Addig is, jó étvágyat. - Felemelkedtem, és szélvész gyorsan a házam asztalához ülve, meg kezdtem az ebédemet. Amire már rég vágytam.
|
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
|
|
|
Nicole Graham
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
|
|
Írta: 2016. január 24. 20:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=566256#post566256][b]Nicole Graham - 2016.01.24. 20:19[/b][/url] BenedekA lány már épp nekilátott a levesnek, amikor egyszer csak megjelent valaki mögötte. Felpillantott a tányérjából, és Benedekkel találta szembe magát. Széles vigyor jelent meg az arcán, majd visszaintett a fiúnak. - Oké, persze! - feleli, majd a fiúra kacsint. Mind a ketten tudják, hogy miről van szó, és ezt a lány nagyon élvezi. Részben ezért is ment bele a dologba, mert biztos volt benne, hogy ez nagyon izgalmas lesz. A válasza után Benedek közelebb hajol hozzá, és a fülébe suttog. A hirtelen közelségtől Nicole összerendül, de hamar elfelejti a dolgot, mert inkább arra koncentrál, amit a fiú duruzsol neki. - Jójó, ott leszek! Neked is jó étvágyat! -Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is tűnik a srác, és egy pillanat múlva már le is ül a Navinések közé, mintha mi sem történt volna. Nicole hirtelen nem tudja, hogy mire számíthat. Benedek nagyon titokzatosnak tűnik, de lehet, hogy ez csak azért van, mert tényleg azt szeretné, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy mire készülnek. Nicole mondjuk nem szokott ennyire izgulós lenni, de természetesen tiszteletben tartja a srác kérését, és igyekszik időben odaérni. Így hát ki is hagyja a desszertet, és feltűnés nélkül kisurran a Nagyteremből. A gond csak az, hogy fogalma sincs, hogy hol lehet az a terem, amiről kalandortársa beszélt. Így hát újra a festmények segítségét kell kérnie. Az egyik lépcsőfordulóban talál is egy szimpatikus kislányt, aki készségesen tájékoztatja őt a terem hollétéről. Kedvesen megköszöni a lánykának, majd gyors léptekkel elindul az imént hallott irányba.
|
|
|
|
|
