Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708733#post708733][b]Leon Tim Wolf - 2017.11.22. 19:33[/b][/url]

Leont nem viselte meg az időjárás annyira, mint másokat. Szerette a napsütést és szinte kínozta az érzés, hogy míg odakint mindent arany peremmel szeg be a nap, addig ő odabent ül, távol a növényektől, meg mindentől. Így amint szabadult, felvette a farmer dzsekijét, aztán kifelé akart indulni. De valami meggátolta benne, nem érezte helyesnek. Azonban bent maradni sem akart végleg, hát felsétált az erkélyre, ahol mindig jól érezte magát. Voltak növények is, napfénynek sem volt híján.
A korláthoz sétált, halványan elmosolyodva tartotta az arcát a napsütésbe, érezve a melegséget, a nyugalmat. Ezt egyedül egy lecsüngő inda rontotta el, ami pimasz módon többször is az arcához ért. A szeme akaratlanul is tágra nyílt, ezzel egy időben be is bandzsított, így a tekintetét a lázadó zöldre vetve és odébb gyűrte. Azonban az pár másodperccel később ismét az arcához ért. Megismételte a mozdulatot, ezúttal kicsit határozottabban, de eredmény így sem született. Így hát ismét összeszedte a koncentrációs erejét és előbb csak egy másik irányba mozdította ki enyhén az indát. Aztán egy kicsit jobban. Mikor már teljesen érezte, hogy az apró növény az irányítása alatt áll, elképzelte, ahogyan a növény lassan az erkély korlátjára csavarodik. Az pedig szót fogadva szorosan simult a fém köré. Leon elégedetten szusszant fel, mielőtt az erkély szélén lévő fotelbe telepedett volna, onnan szemlélve tovább a kilátást.
Valamikor ekkor jött meg a lány is, akit nem tudta volna megmondani, hogy látta-e már valahol. Elgondolkozva hümmögött, még az ajkát is beharapta egy kicsit, de egy kis hang a fejében szólt, hogy jobb lenne, ha nem csak bámulna a frissen érkezőre. Átkarolta a térdeit a mellkasa előtt és úgy intett egy aprót.
- Szia - igyekezett halkan, de határozottan köszönni, hogy ne ijessze meg, de azért mégis feltűnjön neki, hogy itt van. Ha a lány megfordult, még intett is neki fél kézzel. - Ne zavartasd magad, fotózz csak, én csak itt... vegetálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708756#post708756][b]Leon Tim Wolf - 2017.11.22. 21:54[/b][/url]

A fiú nem akart rosszat, azt sem akarta, hogy a lány halálra rémüljön, de úgy tűnik, mégis sikerült ráhoznia a frászt, annyira, hogy még egy sikítás is kitört belőle. Már hogy a Fisherből. Leon erre összerezzent kissé, de annyira nem rázta meg az eset, mert nem vágtak hozzá semmit, pedig korábban ilyen incidensek is előfordultak párszor. Ő csak nézett bután, hogy miért kell dobálózni, mikor meg is sérülhetett volna!
De most nem ez történt, a lány csak a füle mögé tűrt egy kósza tincset zavartan, míg Leon az állát a térdére támasztotta, ha lehet, még inkább összegubózva a fotelban.
- Nem gond, nem akartalak megzavarni, nyugodtan fotózz csak. Tényleg szép - bólintott aprót a fiú, jelezve, hogy részéről minden rendben, egész nyugodtan folytassa csak a fotózgatást. Tényleg nem akart ő ezzel most galibát okozni. Úgy tűnt, a lánykát elnyelték az eddig készített képek. A kis mágikus gömbök selymes fénnyel árasztották el az erkélyt, Leon pedig kissé elmosolyodott, meglepődve a tényre, hogy a lány a mellette lévő székbe kucorodott. Nem szoktak emberek csak így odaülni mellé. Természetesen nem a rossz értelemben vett meglepetés volt.
A tekintetét a kis lcd-re szegezte, ahol a kép volt látható, érdeklődve hümmögött, majd aprót bólintott.
- Tényleg szép lett, megérte emiatt feljönnöd ide - közölte, mintegy pozitív megerősítésként, majd arra sandított, mit is csinál újdonsült ismerőse. Éppen két pokrócot halászott elő. - Igazán? Nem gond?
Szeretett képeket nézni, főleg, ha azok tényleg szépek voltak, a kedvencei a portrék és a tájképek voltak. Anno egy berlini lányt gyakran fotózott ő is, az árnyékokkal játszva legtöbbször.
- Gyakran fotózol? Hol szoktál elemet venni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=709690#post709690][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.13. 03:24[/b][/url]

A lányka nem habozott belátni, hogy ő szeret ide járni. Nem csak ők ketten voltak ezzel így, sokan előttük is megfordultak erre, ki menedékért, ki inspirációért, akadtak olyanok, akik szerelmet találtak itt. Sőt, ha a sors is úgy akarja az erkély útját terelgetni, sok dolognak lesz az még a tanúja.
- Nekem nem tudom, hogy van-e kedvenc helyem. - El is kellett gondolkozzon ezen, de a választ már mind a ketten tudták: Tim még nem érezte magát annyira otthonosan itt, hogy a szobáján kívül bármilyen területre azt mondja: neki ez tetszik és szereti. Talán ezt érezte meg Emily és sietett a segítségére azzal az óvatosan és precízen megfogalmazott tanáccsal. Sőt, a lány csilingelve sorolta a helyeket, egyiket a másik után és Leon egészen el is kalandozott. Szimpatikus volt neki a lány életvidámsága.
- Hát, a vásárban még nem jártam. Sőt... azt hiszem azon az udvar izén sem - a hangsúlya is bizonytalanságot sugallt, annyi volt itt az udvar, tér, köz, krupp, sarok, beugró, sikátor, átjáró, hogy számon sem tudta tartani, melyik-melyik. Ugyan hezitálva, de átvette a fotómasinát a lánytól, óvatosan fogva, nehogy véletlenül kicsússzon a markából és egy puffanással atomjaira essen a padlón. Rettenetesen rosszul érezte volna magát tőle.
- Köszönöm - mondta, szinte már csak maga elé dünnyögve, de nem akart ő udvariatlan lenni. Egyszerűen csak ismét belefelejtkezett a galériába, a részleteket fürkészve a képeken. Az egyik kedvence a pár volt a főutcán, akik kézen fogva sétáltak.
- Ez nagyon tetszik... megbűvölve? Oh. Eszembe se jutott volna - hümmögött pár pillanatig csendesen. Talán illett volna többet tudnia ezekről a dolgokról, de nem volt egy nagy, technikai zseni. A barátai gyakran voltak kockák, míg ő összegubózva, burritóként feküdt a kanapén és figyelte, mintha egy film vágatlan verzióját kellene végignéznie kritikus szemmel. Gyakran el is aludt.
- Az jó sok kép. Elő is hívatod őket, vagy csak itt vannak? Öm... zenél...getek. Nem valami komolyan. De szeretem. Meg a fényképezést is - bólintott párat, szinte csak magának, mielőtt kissé réveteg pillantással a lányra nézett volna. Kissé megvakargatta a nyaka bal oldalát, valahol az elemis jele tájékán. Most figyelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=711600#post711600][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.12. 11:24[/b][/url]