[East]

Dereka ívének megtartására különösen ügyelve dől az erkély korlátjának, ahonnan Bogolyfalvát figyeli. Hűvös a levegő, de a Nap erőse süt, így a vékony kabátja az egyik széken pihen, ő pedig néha lehunyt szemmel élvezi a jótékony sugarakat.
Büszke a testvérére. Hosszú évek után jutott el erre a pontra és a nő már nagyon szeretne tudni, hogy fog alakulni a jövőjük. A közös jövőjük, természetesen. Fél, de ezt nem vallaná be még Southnak sem. Mindig a pozitív oldalát mutatja, kissé anyáskodó és próbálja óvni a férfit. Saját magától azonban nem védheti...
Most rá vár, legutóbbi találkozásukkor beszélték meg, hogy meglátogatja és az újdonsült gyakorlótanár elmeséli, milyen az élet egyetemistaként. Kíváncsi, nagyon is az.
Míg várakozik, hosszú haját kiszabadítja a kendő alól és hagyja, hogy fekete tincsei a hátára hulljanak. Mély levegőt vesz, kissé türelmetlenül pillant csuklóján ketyegő órájára. Jöhetnél már.

[East]

Bár megtehetné, hogy belenézzen South fejébe és ezáltal tudhatná, hogy vajon a férfi elfelejtette-e a találkozót, nem teszi. Amikor csak lehet, mellőzi ezt a fajta kommunikációt és inkább kérdez, mint hogy bátyja úgy érezze, belemászik a személyes terébe, a gondolataiba. Igazából nem tudja elnyomni a legilimenciát, de másokhoz egész máshogy viszonyul.
Az erkélyajtó nyílódására lassan egyenesedik fel, halvány mosollyal pillant bátyjára. Le se tagadhatnák, hogy testvérek. A korkülönbség persze látszik, de a vonásokban, a sötét tincsekben nagyon hasonlítanak.
- Valójában Te késtél. Mint mindig - tartja felé bal karját, melyen a karóra lomhán számlálja a másodperceket. Két perc. Pontosan ennyit késett South.
- Jól néz ki, Tanár úr - villantja meg tökéletes fehérré varázsolt fogait egy mosoly alatt. Ujjai az ing gallérjára csúsznak, majd egy finom mozdulattal kibújtatja a legfelső gombot a lyukból. - Azért nem kell homokozónak tűnni - szelíden mosolyog és szól, aztán büszkén simít végig arcán.
- Nem találkoztam vele - komorodik el kissé és visszafordul, ujjait a korlátra fonja. - Mi lesz, South? Tudnia kell?

[East]

- Nőket nem váratunk - üt meg egy picivel magasabb hangot és felemeli fejét amolyan duzzogást imitálva. Szimpla játék ez a figyelmeztetés, a nőkkel való kapcsolatába sosem mászott bele a kelleténél jobban. Azaz annyira, hogy tudja, mikor szingli és mikor van oda meg vissza egy nőért a testvére.
Mint mostanában sokszor, most is jön az a rossz, az a dementori hidegség, mely a harmadik testvére említésével jár. Ilyenkor a nő fejében is az jár, amiről csak az elmékből értesült. Az emlékképek, a gondolatok, a sírás, meg persze a hazugság, melynek ő is része.
Némán bólint. Tekintete Bogolyfalván, elméje és érzékei itt. South felé eső kezét lassan mozdítja az övé felé és ha elér a kézfejéhez, ujjaikat összefonja. Nem mindennapos a találkozás, így szereti kihasználni a férfi jelenlétét.
- Ne kezdd ezt. Lépnünk kell, ha nem akarunk a múlt csapdájában élni. Tudod milyen nehéz így a szemébe nézni? Utálni fog...mindkettőnket - halkan teszi hozzá és ajkait összepréselve sóhajt mélyet. Többször is átgondolta a tervezési fázisban, hogy miképp fog alakulni a jövő. Ott a lehetősége annak, hogy North ezentúl nem lesz hajlandó szóba állni vele, de talán idővel megbékél. Ebben reménykedik, mert tudja, hogy joga van tudni ezeket a titkokat.
- Végre élhetsz normális életet. Nem semmi dolog ám, hogy ilyen poszton vagy - mosolyodik el miközben körmeit finoman végighúzza kézfején. - Az összes női tanár odáig van érted...

[East]

Attól eltekintve, hogy mivel néznek szembe, jól érzi magát. Örül, hogy sikerült bátyját rávenni erre a lépésre és annak is, hogy North is kezd kilépni a komfortzónából. Ott az a lány, akitől egyébként legszívesebben elzárná akár a házuk pincéjébe is, csak hogy ne legyen esélye összetörni a kedvenc kis tesó szívét. Ettől eltekintve örül nekik. Mert talán boldog lehet. Legalább egy kicsit, hármuk közül valaki.
Néhány év telt el azóta, hogy végzett a Bagolykőben, ezalatt pedig Bogolyfalva semmit sem változott. Annak idején szerette innen nézni a naplementét és napfelkeltét, ha éppen nem tudott aludni. Az mindig békés időszak volt, kevesebb zajjal a fejében.
- Sólyom Máté, Máté Csinszka szíve választottja és leendő férje - bólint szélesedő mosollyal és kékjeit a férfira emeli. Azzal mindketten tisztában vannak, hogy testvérükön kívül mások nem tudhatják meg ezeket a titkokat. Egyszerűbb volt neki úgy felvállalni az életébe mostantól sűrűbben belépő férfit, mint párját.
- Vagy... Ezt elfelejtettem volna közölni? - vonja fel szemöldökét. - Hogy is van...? Könnyebb elnézést kérni, mint engedélyt.
- Ne aggódj, utána jártam a dolgoknak. Senki nem sejt semmit. Tudni fogunk róla, ha ez változik. Ne aggódj már annyit, South. Máté - igyekszik halkan, lágy hangon beszélni hozzá. Fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy egyenesbe kerüljön az életük.

[East]

Felszalad az a formás szemöldöke mikor akaratlanul is a fejébe sikoltanak South gondolatai. Pánikszerű dühkitörésre emlékezteti, de ő bizony megtartja a maga nyugodtságát, hisz tisztában azzal, mit miért tesz.
- Épp most - kissé értetlenkedik, mintha a kérdés lenne a legfontosabb és nem az, hogy túlzás a hazugság. Tudja ő is, hogy kettejük között ez elég erős, de a cél szentesíti az eszközt. Ő pedig bizony szívesen megtesz bármit.
- Minek nézel te engem? - emeli meg egy picurkát a hangját. - Ha megfordul a fejedben, hogy Trónok harcásat játszanék veled... Ne már, a bagoly csípje meg! Szép kockás a hasad, az tény, de tényleg. Elég ha szépen mosolyogsz mikor együtt látnak - elhúzza a száját miközben bátyjára tekint. Mindig is North volt az, akit kettejük közül jobban szeretett, feltehetőleg a minimális egyévnyi korkülönbség miatt. Ezért ha nagyon muszáj lenne választania, nem Southra mutatna a mérleg nyelve. Meg egyáltalán, hisz testvérek.
- Mindig elfelejted, hogy hallom őket - nyomja meg az utolsó előtti szócskát. Kezd tényleg durcássá válni ennyi helyreigazítás után, amit bátyja az elmúlt percekben produkált. Sóhajtva ingatja meg a fejét, majd lép el a korláttól és húzódik közelebb a székekhez. Ujjait végigfuttatja a háttámlán mielőtt helyet foglalna.
- Meg kell élnünk valamiből - vonja meg finoman a vállait. Valószínűleg ha most abbahagyná a munkát, a jövőben sem lenne anyagi gondja. Még akkor sem, ha South a nyakán marad. De ő szereti a munkáját. - A távolság nem akadály. Viszont! Bármikor ide tudok jönni és ha meglátom, hogy az ing a torkodig van gombolva... - Befejezetlenül hagyja mondandóját. Végignézve a férfin csak a fejét ingatja.

Égtájak

- Persze, hogy megtanulod. Aha - vigyorodik el. Ő ezen elég jól mulat, nevetségesnek tartja, hogy még próbálkozik. - Csak azért nem megy, mert túl sok dolog van a fejedben. Nincs ezzel semmi baj - vigyora mosollyá finomodik. Legtöbbször nem mászik bele testvére fejébe, csak ha nagyon muszáj, vagy tudni akar valamit. Arról pedig nem tehet, hogy önkéntelenül is ott vannak a gondolatok körülötte.
North azonban nem nyílik meg neki. Okklumentorként soha nem adott még belátást nővérének a kobakjába, talán épp ezért olyan nehéz a helyzet. Szeretettel néz a bátyjára, különösebben az sem zavarja, hogy nyílik az erkély ajtaja. A tájat figyeli, csak a hangra fordul a kelleténél kissé hevesebben oldalra. Kicsit lefagy, kicsit megáll benne az ütő. Arcára hamar kifejezéstelenséget varázsol, szemöldöke azonban kissé megemelkedik és megköszörüli a torkát, ezzel hívva fel magára a figyelmet.
- North - mosolyog a férfira és felemelkedik, hogy a köztük levő néhány lépést áthidalva megölelje őt és csókot nyomjon arcára.
- Szerettelek volna meglepni. Ugye nem haragszol, hogy váratlanul érkeztem? - kivételesen enged magának egy kis boci szemes nézést, megrebegteti pilláit. Gondolatban Southra hangolódik és most első sorban North figyelmét akarja elterelni.
- Mostantól többet jövök... - mosolyogva vet egy pillantást Mátéra, és visszanéz az öccsére. Talán ebből sejteni fogja és nem kell szájbarágósra váltani.

Égtájak, a két szerelmem

Nem szereti, hogy North állandóan játssza a sértődöttet, de ahogy régen kölyökkorukban, most is bújik hozzá és édesen mosolyog, hogy testvére ne nehezteljen rá. Nincs még egy ember, akivel ennyire törődne, az egyszer biztos. Vagyis... De. A harmadik, akinek végig kell néznie a húga és öccse családi ölelkezését. Csinszka számára sem kellemes ez, legszívesebben mindent egyenesbe hozna és nem egy "ő a pasim" hazugsághoz folyamodna ha nem lenne muszáj. North-tal amúgy is nehéz dolga van, tekintve, hogy nem lát a fejébe.
Előre látja, hogy nehéz lesz ez az egész, szóval megvárja a bemutatkozást mielőtt belemélyednének az ismertetésbe. A háza mestertanonca, a házvezető-helyettese, egy vadidegen... NEM! Emberek, egymás testvérei vagytok. Te, aki vigyáztál a seggére, mert olyan kis nyomorult volt és Te, aki elárultad ezt az embert.
- North... Máté és én egy pár vagyunk - vezeti rá az útra, melyet egyedül nem tudott megtalálni. Kíváncsian és mindenre felkészülten pillant fel öccsére, majd fájdalmasan ugyan, de elszakad tőle és South, azaz Máté oldalára sétál, hogy átölelje párja derekát.

Égtájak

Követi South gondolatait, és persze North is tisztában lehet azzal, hogy észrevették a reakcióját. Aztán kérdés, Csinszka pedig felsóhajt. Nem szól semmit, hisz értelmetlen lenne védenie bátyját. Pontosan tudja, hogy South tökéletes válaszokkal tud szolgálni, ha kell. A kételyek ellenére pedig tényleg simán, mosolyogva adja elő magát öccsüknek. A nő nyugtatólag simogatja a hátát.
- Igaz, már így is feltartottalak - bólint elmosolyodva. Ahogy a férfi arca közeledik felé, gondolataival valami nyugit próbál sugallni és azt, hogy szép menet volt. Ebből persze egy puszi alatt nehéz nem kapkodós gondolatokat megfogalmazni.
- Jó munkát, kedves - ereszti el pár kedves szóval, aztán North felé fordul. Kérdőn vonja fel szemöldökét, várja a leszidást, meg a haragot. Mert érzi, hogy most átlépett egy határt, hisz eddig még egy férfi sem tolakodott be az életükbe.