Roxy

Ott ültem a teremben majdnem a kellős közepén és a vizsga lapot fixíroztam. Persze csak bambultam egyik kérdésre se tudtam a választ. Valahogy eddig mindig volt jobb dolgom is a tanulásnál. A vizsgára is csak azért ültem be, hogy megmutassam a tanár úrnak, még élek. Nem mintha annyira érdekelné szerintem, de mindegy is.
Már épp feladni készültem az egészet és nagy sóhajtozások közepette leterítettem a papírt a padra, amikor kiszúrtam az utolsó kérdést. Hát én ezt eddig észre se vettem. Rácsaptam homlokomra és ráhajoltam a kérdésekre. Kidugott nyelvvel újra elolvastam a kérdést. A végét már csak futólag olvastam, egyből írni kezdtem. Aztán elakadtam. Leblokkolt az agyam, úgyhogy elkezdtem tök ritmikusan dobolni a tuti nem tömör fapadon. Tá, ti, ti, ti, ti, tám ti tá... és ismételtem. Aztán annyira belejöttem, hogy a lábamat is bevetettem. Fene gondolta volna, hogy az előttem ülő szénaboglya idegbajt kap és a székét fellökve a pofámba kezd kiabálni számomra érthetetlen szavakat. Unottan néztem fel rá, majd gondoltam egyet és a fejéhez vágtam a radíromat.
- Csitulj és ülj le. – mormogom majd újra a papírosra meredtem. Fene se gondolta volna, hogy ezért Jimnie tanár úr kipenderít minket. De még is. A folyosón találtuk magunkat én őt szidtam valószínűleg ő engem és mind a ketten az erkély felé lépdeltünk.
Nem volt kérdés, én is eldobtam a cuccaimat és szintén neki nyomultam. Amint elég közel értem hozzá löktem rajta egyet.
- Legközelebb vedd be vizsga előtt a bogyód és ne dobass ki minket vizsgáról. - dünnyögtem majd megragadtam a felsőjét és közelebb húztam magamhoz. Szemeztem vele egy jót.