Levi Ferrari és Farkas Kamilla

*Kamilla már régóta nyaggatja, hogy nézze már meg az erkélyen hagyott csodaművét. A szivárványt, a krumplialakú unikornist, a teletubbys napocskát, meg a cuki kis fákat. Mivel a lánykát rendkívülien érdekelte barátnője alkotása, úgy döntött ma délután meg is nézni. Negyed 6 körül Kamillával együtt kézen fogva szökdeltek az első szint irányába. Cseverésztek, hahotáztak, viháncoltak, egyszerűen jól érezték magukat, holott vizsgaidőszak van. Anna eddig semelyiket sem írta meg, holott, jobb lenne, ha igyekezne, még a végén megbukik, és akkor Ádám sem lenne büszke rá, ami megviselné. De mindegy, a lényeg, hogy most leírhatatlanul vidám, talán túlságosan is.
Percek alatt megérkeztek a helyszínre, ahol egy srácot pillantottak meg. Amint feléjük fordul az illető, Annának elakad a lélegzete. Ilyen hajat, és szemöldököt, még életében nem látott. Teljesen elbűvölte.*
 - Kamilla - *suttogja a fülébe.* - Helyes gyerek, nem igaz? - *vigyorog, mint a vadalma.* - Gyere, köszönjünk neki - *azzal a lendülettel elindult felé.*
 - Öhm... Izé... Szia - *köszön neki elpirulva.*

Líváj és Kamilla

*Amint megérkeznek az erkélyre Kamilla alkotása helyett mással kezdenek foglalkozni. Egy ismeretlen srácot pillantanak meg, aki Anna számára azonnal szimpatikussá vált, nem is kellett megszólalnia. A tökéletes haja, az elképesztő a szemöldöke, nagyobbacska orra, a szerelése... Teljesen levette Annát a lábáról. Agyából minden kiürült, egyedül csak a fiúra koncentrált.*
 - Ó, istenem! Nézz rá! Mindene szép - *vigyorgott barátnőjére Anna. Így hát közelebb merészkedtek hozzá.
Ám mikor megszólalt Annácska köpni-nyelni nem tudott, csak tátott szájjal bámult rá. Úristen. Azt kívánta, bár' ne szólalt volna meg, azonnal kiábrándult a srácból. Összevonta a szemöldökét. Nem bírta felfogni, hogy egy ilyen helyes fiúnak, hogy lehet ennyire magas hangja. Jó, valószínűleg mutál, vagy valami, de akkor is. A leányzó sóhajtott. Legszívesebben lelécelt volna Kamillával együtt, és a konyhában ettek volna valami fincsi sütit. De azért ő is érzi, hogy ez nem lenne szép húzás.*
 - Ó, igazából fogalmam sincs, vagy ezer éve vettem - *válaszol. Kicsit furcsállja a kérdést. A legtöbb srác általában magasról tesz a lányok ruháira, ő meg... Nem érti miért.*
 - Anna vagyok - *mutatkozik be. Próbál mosolyt varázsolni az arcára, ám csak egy grimasz lesz belőle.
Megvakarja tarkóját, majd rápillant:*
 - És... Öhm. Új vagy itt a kastélyban? - *kérdezi, ugyanis még sosem látta erre Levi-t.*

Liváj meg Kamilla

*Talán arcán tökéletesen látszódott, hogy mennyire meglepődött, mikor a srác kinyitotta a száját, s megszólalt. Annácska percekig abban a hitben élt, hogy egy álompasival van dolga. Összeomlott. Teljesen. Majd Kamilla összekaparja, de akkor is... A leányzó csalódott. Nagyon.*
 -Hogy mi? - *rázza meg a buksiját.* - Ó, nem, nem... Dehogy - *mosolyog elpirulva. Na ez gáz. Baromira gáz. Anna, jobb lenne, ha egy picikét jobban tudnád megjátszani magad. Most komolyan. Ennyire butus nem lehetsz... Látja, ahogyan Liváj kényelembe helyezi magát az egyik fotelbe. Úgy foglal helyet ott, mintha valami híres modell lenne. Ez a gyerek egyre furcsább. Anna is lecsüccsen a közeli ülőhelyre, s azt nézi miket csinálsz a srác.*
 - Izé.. Dehogyis - *rázza meg a fejét Anna, holott rendkívülien idegesít, ha valaki dohányzik előtte. Olyan büdös, káros meg minden. Minek kell cigizni? Akkora hülyeség...*
 - Én lassan két éve itt vagyok - *mondja, majd összevonja a szemöldökét. Ugyanis Liváj a kezébe hamuzik. Anna a tarkóját vakarássza. Most őszintén... ez nem fáj neki? Vagy valami. Mindegy, inkább úgy tesz, mintha meg sem történt volna.*
 - Na, tippelj - *szólal meg a leányzó, s kényelmesebben helyezkedik el a fotelben. Lábát felhúzza, arcát térdére rakja, s úgy figyeli a többieket.*