37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint
Erkély - Turnman Katalin hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 27. 23:04 | Link
Kavicsos néni
egy hétköznap délelőtt


Idegesen sietek végig a folyosókon, gyakran tekintgetek jobbra-balra, nem-e követ egy festmény, vagy van még valaki a folyosón. A kastély azonban furcsán csendes, ez nem az a csend, mint mikor nyáron szinte egy lélek sincs a falak között, nem is az esti csend, nem, ezt a csendet nem is lenne szabad ismernem. A zárt tanterem ajtók mögött ugyanis folyik a tanítás, ezért nincs egy lélek sem a folyosókon. Nekem éppen a nyugati szárny első emeletén, a MitVall teremben kellene tartózkodnom, de ahogy azt a mellékelt ábra mutatja, éppen a déli szárny folyosóin  osonok. Mégiscsak rossz érzésem van a lógás miatt. Többször is végiggondoltam, és rájöttem, hogy felesleges volt felvennem a tárgyat, mert egyáltalán nem érdekel. Csak hogy azt sem tudnom, ha leadom, mit kellene felvennem helyette. Mostanában elég döntésképtelen vagyok a (tovább)tanulást illetően.
Azt tudom biztosan, hogy semmi kedvem nem volt az unalmas elméleti órához, így inkább csináltam magamnak egy lyukas órát. Nem jellemző rám az ilyesmi, de sokkal hasznosabban is eltölthetném azt az időt, amit egyébként a padban ülök. Ez egész konkrétan a második alkalom, hogy lógok, és egyelőre még nem döntöttem el, szeretnék-e rendszert vinni a dologba. Múltkor azért nem mentem be, mert meg kellett írnom még a bájitaltan házi dolgozatomat. Most nincsen ilyen nyomós érveim, egyszerűen csak tetszett a múltkori megoldás.
Megnyugodva húzom be magam mögött az erkély ajtaját. Biztonságban vagyok, ha már eddig nem futottam össze senkivel, ezek után már csak nem lesz gond. A múltkor a tanulószobába mentem, mondván oda úgyse vetődik órák alatt senki, most viszont nagyon szép, kellemesen meleg őszi idő van, így valami szabadtéri helyszínt szerettem volna választani. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik fotelben, és néhány pillanatig lehunyt szemmel élvezem ahogy a lágy napsugarak melengetik az arcom, majd előveszek a táskámból egy vastag könyvet, bár egyáltalán nem tanulás céljából. Szeretnék magamnak valamilyen kisállatot, csak még nem döntöttem el, hogy madarat kérjek karácsonyra, vagy esetleg egy négylábút, akár még egy veszélytelen mágikus lényt is választhatok. Ha minden igaz, ebben a döntésben lesz segítségemre a könyv, amiben szépen össze van gyűjtve rengeteg háziállat.
Hihetetlen, hogy milyen sok lehetőség van. Nem is értem, addig miért nem volt valamilyen állatkám.  
  
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 28. 17:43 | Link
Kavicsos néni
egy hétköznap délelőtt



Azonnal felkapom a fejem, amint megérzem, hogy nyílik az erkélyajtó. Annyira azért nem tud leköti a sok aranyos kutyus, hogy megszűnjön a zavaró érzés: mégiscsak tilosban járok. Ezért aztán most kivételesen odafigyelek minden rezzenésre, mert nagyon nem szeretnék lebukni, magyarázkodni, büntetést kapni.
De nem legeltetem a szemem a jövevényen, még azt sem látom, ki az, csak annyira pillantottam oda, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak a képzeletem játszik velem.  Látszólag elmélyülten bámulom az aktuális oldalt, ahol egy kölyök-crup rohangál vidáman, gondolatban azonban az idegent szuggerálom, hogy ne szóljon hozzám. Talán át kellene legközelebb gondolnom, hogy próbálkozok-e ilyesmivel, mert már nem először kell azt tapasztalnom, hogy nagyon nem megy nekem ez a tudat alatti ráhatás. De legalább nem ér teljesen váratlanul, amikor a professzor asszony  rám köszön.
- Jónapotkívánok, tanárnő! - így, egy szuszra, de azért érthetően és illedelmesen viszonzom az üdvözlést, sőt még egy apró mosoly is megjelenik a szám sarkában. Na, nem mintha sok okom lenne a mosolygásra, csak egyszerűen ez nálam alapbeállítás. Nem nagyon tudom, mire számíthatok a fekete hajú nőtől. Azon kívül, hogy gemmológiát tanít - aminek a felvételén elég sokat vacilláltam, és még mindig nem tudom, jól tettem-e, hogy eddig nem vettem fel a tárgyat - , a levitások házvezetőhelyettese lett és elég furi keresztneve van, semmit nem tudok róla. Bár ha jobban ismerném valószínűleg az sem könnyítené meg a helyzetemet; egy ilyen kérdésre még csak kitérő választ sem nagyon lehet adni.
- Ó, ööö, ami azt illeti... - nem akartam nagyon sokáig nyújtani a választ, remélem, hogy amíg húzom egy kicsit a dolgot, megszáll az ihlet és sikerül valami remek magyarázatot kinyögnöm. Ez azonban nem így történt, sőt a professzor tekintetének kereszttüzében csak még bűnösebbnek érzem magam, mint amilyen vagyok.
- Éppen folyamatban van, hogy leadok egy tárgyat, és öö már nem is mentem be. Nem gondoltam át rendesen, hogy mit is akarok tanulni... - először kicsit bizonytalan cseng a hangom, de közben azt tudatosítom magamban, hogy nem is hazudok. Tényleg gondoltam rá, hogy leadom a MitVallt, és tényleg nem tudom, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Azt pedig nem is tagadtam le, hogy lógok... Így gyorsan félrelökve a lelkiismeretemet, a hangom már sokkal nyugodtabban és természetesebben cseng. Legalább döntöttem, és most már muszáj leszek megtenni a hivatalos lépéseket, aztán megkeresni Csatáryt és közölni vele a hírt.
Ezúttal én vagyok az, aki várakozóan a másikra függeszti az íriszeit, mert most jön az a rész, hogy eldől a "sorsom".
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 30. 16:12 | Link
Kavicsos néni

- Pedig, első ránézésre pontosan olyan típusnak tűnt - csúszik ki a számon az őszinte meglepetéstől és nem kis megkönnyebbüléstől vezérelt megjegyzés. A nő szigorú vonásai alapján már arra készültem, hogy elküld órára, vagy kiselőadást tart róla, hogy ez miért is nem kifogás. Így viszont már minden cseppje elszáll belőlem a lelkiismeret furdalásnak és a bizonytalanságnak, amiért a gemmológia tanárnő ilyen lazán kezeli a dolgot. Nem is kellett volna aggódnom. Azért nem szeretném a meggondolatlan locsogásommal elveszteni a pozitív hozzáállását, így utólag bocsánat kérő mosollyal igyekszem elvenni a megjegyzés élét.
Közben a professzor asszony helyet foglal az egyik ajtóhoz közeli széken, így sokkal kényelmesebb beszélgetni. Bár nem tudom, hogy igazából jó-e az nekem, hogy kényelmes beszélgetésre rendezkedünk be. Már sokkal felszabadultabb vagyok, mint mikor megpillantottam, de azért gyengén még ott motoszkál bennem az érzés, hogy rossz fát tettem a tűzre, ő meg azért van itt, hogy lebuktasson. Butaság, tudom, hiszen megmondta, hogy nem fog ebből ügyet csinálni, és ha végig nézzük voltak ennél durvább dolgaim is, kezdve a tavalyi év végével, amikor nem problémáztam az ilyesmin. Csakhogy most nem vagyok felfokozott érzelmi állapotban, és ez csak egy átlagos délelőtt.
- Csak azért, mert, eddig is olyan töltelék tárgy volt ez nekem, és most már egészen biztos, hogy nem is fog kelleni a továbbtanulásomhoz. És az biztos, hogy nem bírnám, ha záróvizsgáznom kellene belőle! Bár még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mit is akarok igazán, mármint voltak meg vannak elképzeléseim, de nem tudom... - így hangosan kimondva már sokkal logikusabbnak tűnik a gondolatmenetem. Nem is értem eddig miért nem léptem ebben az ügyben. Ez kell hozzá, hogy képes legyek megvalósítani, amit amúgy is kitaláltam? Nem túl biztató felállás.
- Csak közben fel kellene vennem még egy tárgyat, vagy többet, ami tényleg hasznos is lesz majd... - fűzöm még hozzá az előbbiekhez, majd a mondandóm végeztével becsukom az eddig nyitva heverő könyvemet, ezzel is jelezve, hogy a figyelmem az övé. Ha már így sikerült belekormányoznom a beszélgetést a pályaválasztásba. Tudom, hogy nem valami büszkélkedésre méltó dolog, hogy újabban ennyire döntésképtelen vagyok a jövőmmel kapcsolatban, de ez van. Kicsi koromtól kezdve mindig voltak elképzeléseim, még tavaly is mindenkinek azt mondta, hogy gyógyító akarok lenni, de most már nem tűnik ilyen biztosnak a dolog.
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 1. 22:35 | Link
Kavicsos néni

Megrovó pillantások helyett némi magyarázatot kapok a professzor viselkedését, elveit illetően és egy figyelmeztetést a jövőre nézve. Lassan tudatosítom magamban, hogy az első benyomáshoz képest egészen szimpatikus nekem a nő, ugyanakkor egy pillanatra sem felejtem fel, hogy azért még nem ismerem.
 - Észben fogom tartani - picit kétértelműen hangzanak a szavaim, mert igazán én sem tudom, mire is utalok igazán. Értelmezhetjük úgy, hogy a legközelebbi órakerülés alkalmával majd igyekszem nem összefutni a tanárnővel. De egyúttal az is benne van a hangomban, hogy vettem a lapot és nem tervezek rendszeresen ellógni némely órákról. Mert tényleg nem tervezem, de most, hogy már belekóstoltam az ízébe, és láthatóan nem ütöttem meg miatta a bokám...
A beszélgetés aztán új irányt vesz, bár ez sem sokkal kedvesebb téma számomra. Ó igen, ha a pályaválasztásról kell beszélni csődtömegnek érzem magam. Az ajkamba harapok, rövid ideig mérlegelem a választ, mielőtt elsorolnám, milyen tereim voltak már az évek során. A helyzet az, hogy még soha senkivel nem beszélgettem erről a témáról igazán, persze mostanában már egyre többször előjön a téma az ismerőseim között is, de azért az nem ugyanaz. Annyira pedig még semmiben sem voltam biztos, hogy levélben megtárgyaljam a szüleimmel, ők meg nem akarnak rám nyomást gyakorolni. Így a semmiből jőve váratlanul ér Rubya érdeklődése és segítőkészsége. Kicsit visszatér a régi, minden kiejtett szó miatt aggódó Kati, aki fél, hogy milyen következtetéseket vonnak majd le róla az elképzelései alapján és mert egyik mellett sem tartott ki igazán. De aztán gyorsan rendezem magamban, hogy egyáltalán nem érdekel, mit fog gondolni a velem szemben ülő nő. Nem ismer, és ennyiből valószínűleg nem tud reálisan megítélni - így nem is kell aggódnom.
 - Háát, sokáig bájitalkészítő szerettem volna lenni de,...aztán Felagund professzor nem volt rám túl nagy ösztönző hatással és végül erről szépen letettem - a lehető legburkoltabban írom körül, hogy Fela bá' az évek alatt sikeresen kiölte belőlem a bájitaltan szeretetét a stílusával és a múlt tanév vége óta pedig konkrétan azt érzem, hogy kevesebb vagyok a szemében mint egy kiskanál futóféregnyál. Mert az utóbbi ugye használható valamire.
- Aztán harmadikos koromban kiderült, hogy melodimágus vagyok gyógyítói ággal, úgyhogy gyógyító akartam lenni egy ideig. De igazán ez sem nagy elhatározás volt, csak ha már lenne hozzá adottságom... Mostanában viszont arra jutottam, hogy csak ezért nem érdemes gyógyítónak mennem, ha egyszer nem érzem igazán magamban az elhivatottságot - egy vállrándítással fejezem be az elképzeléseim ismertetését.
 - Ó, ööö, tanultam egy évig gemmológiát még Kőszeginél. Ez volt az a korszakom, amikor tényleg gyógyító akartam lenni, de aztán ahogy ebben elbizonytalanodtam, leadtam a tárgyat. Meg igazából annyira nem is fogott meg, inkább a gyakorlatiasabb tárgyakat szeretem - reagálok a nő felvetésére. Bár nem mondom ki, a gondolataim közben az általa említett aurori munkakör felé kalandoznak.
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 9. 23:21 | Link
Kavicsos néni

A velem szemben ülő nő úgy tűnik, lezártnak tekinti a lógás témát. Valahol mélyen és nagyon halkan azért még azt súgja a lelkiismeretem, hogy kellett volna egy kis fejmosást kapnom. De gyorsan elhessegetem ezt a buta gondolatot, és inkább örülök az események ilyesfajta alakulásának.
Bár először kicsit tartózkodtam belemenni a továbbtanulás és pályaválasztás kérdéskörébe, mégis felvázolom a professzor asszonynak, hogy mi minden akartam már lenni. Így legalább végre én magam is szembesülök vele, hogy mennyire nem volt kitartásom az évek alatt. Ha csak én lennék, még egész könnyedén túl is lendülnék ezen a problémán. De úgy érzem, hogy Rubya nem nagyon tudja, mit kezdjen egy ilyen határozatlan valakivel, mint én. Valahogy nem tetszik, ahogy felteszi a kérdéseit, pedig tisztában vagyok vele, hogy segíteni akar. De legszívesebben visszavonnám az eddigieket és szépen magamba zárkóznék. Nincs szükségem arra, hogy ő még közölje is velem, mennyire döntésképtelen vagyok. Már egyáltalán nincs ínyemre, hogy erről beszéljünk, mert minél többet gondolkozok raja, hogy valójában mi érdekel, annál kevésbé tudom. És... miez?! Illusztrálva, hogy mennyire labilis személyiség is vagyok - és hogy mostanában milyen követhetetlenül tudok viselkedni - könnyek homályosítják el a látásom. Nem is értem, miért veszem ennyire a szívemre azt az egészet. Nincs semmi értelme. Mindenesetre pislogok párat, hogy visszatartsam a kitörni készülő könnyzáport. Az is elég kellemetlen, hogy Rubya láthatja a könnytől csillogó szemeimet, azért nem leszek gyenge, hogy tényleg sírjak is. Főleg ezért. Sikerül túllendülnöm a kritikus ponton, úgy ítélem, hogy már képes vagyok összehangolni a beszédet, meg a zokogás elfojtását, így kissé még remegő hangon, de megpróbálok valami épkézláb választ adni Rubya kérdésére. Illetve azzal kezdem, hogy visszakozok egy kicsit a gemmológia kapcsán.
- Nem úgy értettem, mármint a gemmológia biztos sokkal érdekesebb később, csak engem abban az első évben nem fogott meg. De persze, ha lett volna több kitartásom... - az utolsó mondatot már inkább csak magamnak motyogom. Kicsit félek, hogy ezek után a tanárnő esetleg elveszti az irányomba tanúsított türelmét. Nem hibáztatnám érte.
- Öhm.. igazából a legtöbb tárggyal semleges viszonyban vagyok, mert általában mennek a dolgok, és nincs olyan, amiből alul vagy fölülteljesíteném az elvárásokat. Csak a melodimágia az, amivel sokat foglalkozom, mert azt tényleg szeretem és legalább látom a "végét". És mindenképpen valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami kapcsán ki tudom használni a képességemet. - most már kezdek megnyugodni, a hangomon is érezni, hogy lassan visszaáll a lelki békém.
- Érveket? Hm...a gyógyítás mellett szól a melodimágia, hogy szeretek segíteni az emberen, ápolni őket, meg öhm problémákat megoldani és hát az egy olyan jól hangzó szakma. De igazából azt hiszem, nem lenne mindenhez gyomrom, és lelkileg meg hajlamos vagyok nagyon magamra venni a dolgokat..Mármint, ha olyan területen dolgoznék... - próbálom összeszedni a gondolataimat, és bár a gyógyításról beszélek, magamban egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem akarok főállásban ezzel foglalkozni. A melodimágia révén megszerzem az alapvető elméleti és gyakorlati tudást, amit bármikor használhatok. Miért akarnám ezzel tölteni az egész életemet?  Ellenben aurorként el tudom képzelni magam. Furcsa addig igazából fel sem merült bennem ez a lehetőség. Valahogy azt a kategóriát képezi, "amire úgysem vagyok alkalmas". Hogy is lehetnék auror, amikor többnyire döntésképtelen, határozatlan, érzelmileg labilis vagyok? Itt jön elő egy újabb csodálatos tulajdonságom, hogy elég szegényes az önismeretem és nem kimondottan pozitív az énképem. Még ha azt igyekszem palástolni is, valójában ez a helyzet. Ezért nem is árulom el, hogy min jár az agyam.
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 15. 16:57 | Link
Kavicsos Néni - zárás

Örülök, hogy a professzor nem kerít nagy feneket a pillanatnyi elérzékenyülésemnek, így hogy nem kerül szóba a dolog, sokkal könnyebben túllendülök a kritikus ponton.
Egyrészt igazán jól esik a biztatása, hiszen nem is ismerjük egymást, egyáltalán nem kellene törődnie velem, és mégis türelmesen meghallgat. A jó szándékon túl azonban valahogy üresnek érzem a szavait, persze, hogy rátalálok majd az utamra... De mégis mikor?
Kíváncsi vagyok, milyen következtetéseket von le abból, amit most tőlem hallott, de nem merem feltenni a kérdést. Kicsit félek a választól. Jobb, nem tudni, jobb nem fokozni, hogy mennyire önbizalom hiányos tudok lenni, ha komoly dolgokról van szó. Meglepetten villannak fel a szemeim, ahogy Rubya visszatér az aurori pályához, amit korábban említett. ~Legilimentor, vagy mi?~ Akaratlanul is megfordul a fejemben a lehetőség, de annyit azért tudok magamról, hogy nagyjából mindig minden az arcomra van írva. Így nem lehetett neki túl bonyolult feladat, hogy rájöjjön, mióta kimondta ezt a bűvös szót, a beszélgetésünkön túl másfelé is kalandoznak a gondolataim. Kicsit rosszul érzem magam, amiért így "rajtakaptak", de egyúttal örülök is, hogy nem kellett mondanom semmit, mégis eljutottunk idáig. ~ Tényleg úgy gondolja, hogy lehetnék auror?~ Fogalmazódik meg bennem az ártatlan kérdés, de valahogy a torkomra forr a szó. Ez már megint olyan kérdés, amivel beismerném a teljes határozatlanságomat. Azt pedig nem szeretném. Így is eléggé fáj, hogy a tanárnő viszonylag gyorsan kiismert, és pontosan átlátja, hogy miben szenvedek hiányt. Nem nagyon tudok erre mit mondani, mert igaza van, így csak lassan bólintok.
- Öhm.. köszönöm, hogy meghallgatott, és... mármint jó volt, azért valakivel beszélni erről. De azt hiszem, már megyek, mert a következő órám a kastély másik felében van... - zárom le nagyon diplomatikusan a beszélgetésünket, majd az elhangzottakhoz hűen fel is állok a székből. Rubya is elhagyja az erkélyt velem együtt, hiszen neki is órája lesz.
- Viszlát! - köszönök el tőle az első adandó alkalommal, amikor lehetőségem van vele ellentétes irányba menni. Az biztos, hogy ennek a bő fél órának sikerült egy kicsit felráznia, és komolyan elgondolkodtatni.
  
Szál megtekintése
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Erkély - Turnman Katalin hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint