Bálozunk - Lora
szépi ruci | cipőcsoda

Rengeteget gondolkodtam, hogy mit vegyek fel a bálra. Még soha nem voltam ilyen eseményen, úgyhogy nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Rengeteg alkalmi ruhát hoztam magammal, hiszen önmagamat ismerve, még ha csak egy ünnepség is lesz egész évben, akkor is kell hogy legyen nálam ötféle ruha, hogy tudjak miből választani. Végül a virágos darab mellett döntettem, mert azt olyan könnyednek és nyáriasnak éreztem. Mellé kiválasztottam a halvány rózsaszín magassarkút, majd ezután egy visszafogott sminket készítettem az arcomra, tudva, hogy úgyis olyan meleg lesz, hogy csak szétfolyna az egész. Még egyszer utoljára végignéztem magamon és miután úgy döntöttem, hogy elégedett vagyok a látvánnyal kiléptem a szobám ajtaján.
  Nem igazán voltak terveim a bállal kapcsolatban. Az igazat megvallva nem tudom miért mentem le, hiszen nem beszéltem össze senkivel, hogy találkoznánk.  Reménykedtem, hogy összefutok valakivel, mert egyedül eltölteni az estét kissé kínos volna. Ahogy a tó felé közeledtem elfogott egy kisebb fajta idegesség, hogy egész este magányosan fogok üldögélni egy asztalnál.
  Amint a tóhoz értem gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és széles vigyorral vegyültem el az emberek között. Nem is kellett sokáig ácsorognom, mert nem sokkal miután megérkeztem, megjelent mellet Lora. Annyira hálás voltam, hogy nem kell egyedül töltenem az estét, hogy majdnem a nyakába borultam.
  - Szia! De jó, hogy összefutottunk, már azt hittem, hogy nem találkozok senki ismerőssel. - mosolyogtam rá. - Köszi - pirultam el kicsit. - Te is csodásan nézel ki.
  Még nem voltak olyan sokan, még elég korán érkeztünk. Egyrészről örültem is másrészről kicsit szomorú voltam. Szeretem a nagy társaságot, főleg az ilyesmi helyeken, szeretem nézni, amikor sok ember táncol. Persze, én is imádok táncolni, de mielőtt elkezdenék nagyba táncolni, mindig egy kis ideig figyelem a tömeget.
  - És hogy vagy? Régen találkoztunk - elmosolyodtam a közös emlék gondolatára. - Menjünk igyunk valamit vagy táncoljunk, nem tudom csináljunk valamit - széles vigyorral néztem a lányra. Elég izgatott voltam, hiszen mégis csak ez az első bálom a Bagolykőben.

Bálozunk - Lora
szépi ruci | cipőcsoda

Jó volt ott lenni a tavacska partján a többi iskolatársammal. Mivel még nem voltam ilyen eseményen, főleg nem mágusokkal. Nagyon izgatott voltam, vártam hátha történik valami érdekesség, de egyenlőre még minden nyugodt volt, kellemesen telt az este.
   - Most mit műveltél? - nevettem rá. Nem ismertem régóta, de már én is rájöttem, hogy szinte a gyengélkedőn lakik, hiszen első találkozásunk végén mi is ott végeztük. - De most már jól vagy, ahogy látom - ahogy végignéztem rajta nem érzékeltem semmi sérülést vagy azt, hogy nehezen mozogna, csodálatosan állt a ruhája és még a magassarkújában sem ingott meg egy pillanatra sem (legalábbis amikor én néztem).
   - Egész jól, nem igazán csinálok mostanság semmit, inkább csak olvasok meg festek - az elmúlt pár hétben inkább csak a szobámban lézengtem. - Velem nem történik annyi érdekes dolog, mint veled. Én inkább a szobámat preferálom, nem a gyengélkedőt - mosolyogtam rá. - Majd valamikor mindenképpen megmutatom őket, utána meg a festményeimet is megnézheted, ha van kedved, abban talán egy kicsit több örömödet fogod lelni.
   - Neked is hozok - forgattam meg a szemeim és elindultam az asztal felé, amin a koktélok voltak. Az utolsó két darabot ki is szúrtam magamnak, de mire átverekedtem magam a tömegen már eltűntek. Csalódottan indultam vissza Lorához.
   - Amikor odaértem már egy se volt, az összeset elvitték - sajnáltam, hogy elfogytak, de hát akkor koktél nélkül fogjuk jól érezni magunkat. Ám ezután meghallottam az övöltözést, eddig is elég nagy volt a hangzavar, de hirtelen még hangosabban lettek.
   - Mi történik? - pillantottam kérdőn Lorára. Ahogy közelebb értem megláttam, hogy elég nagy tömeg gyűlt a történések köré. Nem ismertem a résztvevőket, de mintha már láttam volna őket az iskolában.