A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691137#post691137][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 12:27[/b][/url]

Na hát még mindig nem kedvelem ezeket a göncöket, de ma mégis kissé elfogadottabban húzom magamra az összes kényelmetlen ruhadarabot. Várom is, meg nem is. Nem szeretek ennyi ember előtt megjelenni, táncolni meg amúgy sem tudok valami csodásan, persze pont a táncpartnerem az, aki tökéletesen tisztában van, hogyan mozgok a keringők közben. Még a kapcsolatunk első felében táncoltunk együtt, mikor Gwen volt végzős. Hát most itt vagyok, eltelt ez az év is és ha nem épp fordított helyzetben, de ezúttal én vagyok az ünnepelt személy. Ez sokkal kevésbé tetszik. Nem tudom miért, én megvolnék mindenféle tánc és bál nélkül is, de mikor Gwen megtudta, hogy fontolgatom, hogy nem is fogok táncolni, olyan tekintettel nézett rám, amitől legszívesebben ásóval a kezemben sétáltam volna le a bogolyfalvi temetőbe megásni a saját síromat. Szóval nem jött be, úgyhogy itt vagyok és percek választanak el, hogy elkezdődjön a tánc.
- Miért van deja vu érzésem? - kérdezem Gwentől elnézve a nagy tömegen. Érzem a tekinteteket rajtunk, nyelek egyet és próbálok ellazulni, elvégre minden ugyanolyan, mint Gwen bálján, csak kicsit idősebbek lettünk. Akkor még nem volt ennyire elmélyült a kapcsolatunk, de bevallom, nem hittem volna, hogy valóban az én bálomon is együtt leszünk még, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Akkor még olyanokat mondtam megszeppenve neki, hogy "nagyon szép vagy" meg minden csajozós dumát levágtam, ha jól emlékszem. Most már sokkal közvetlenebbek vagyunk egymással. Nincs szükség arra, hogy állandóan dicsérjem, mert tudja jól, hogy mit gondolok, avagy azt, hogy nem gondolok most sem mást. Gwen gyönyörű.
- Mondjuk, akkor nem a Levita házvezetőjével táncoltam - nézek rá cukkolva őt. Ugyan mit számít, hogy most a házvezetőmmel táncolok? Én sosem tudtam rá úgy tekinteni, de ezt mondják meg az elsősöknek, másodikosoknak is, akik Gwent már HV-ként, esetleg HVH-ként ismerték meg. Meg kéne tanulnom még jobban magasról tenni az ilyen véleményekre, ami az átlagnapokon könnyedén sikerül, de a bálon egy kicsit kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691148#post691148][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 15:14[/b][/url]

Határozottan égve érzem magamat. A ruha, a rendezvény, hogy nekem ezen megint részt kell vennem és az, hogy a táncpartnerem nem csak a csajom, de egyben a házvezetőm is. Szerintem sokaknak inkább az utóbbiként tűnik fel és ezzel sajnos én is tisztában vagyok. Még mindig butaságnak tartom az egykori ötletét, huszonegy éves bombacsajsziról beszélünk, nem vén nyanyáról. Persze elfogadom a döntését, mert tudom, hogy mindig is házvezető akart lenni és valamilyen szinten örülök, hogy sikerült elérnie ezt az álmát, de ezt rohadtul nem tudom bemagyarázni a többi diáknak, főleg az úgymond "kicsiknek". A bál közeledtével gondolkoztam, hogy egyáltalán részt akarok-e venni a táncban partnertől eltekintve, de aztán fellógattak, hogyha nem teszem, akkor eltörik a nyakam. Aztán megfordult a fejemben, hogy másvalakit válasszak a táncnál, mert Gwen mégis csak más szerepkörben jelenik meg ma este, de csak Panka jutott eszembe. Más lányhoz nem is akarnék odamenni ezzel a kérdéssel, a gond csak az, hogy Pankához sem. Mit csináltam volna? Ha meglátom, abban a pillanatban elkap a szomorúság és a bűntudat, amilyen szemekkel néz rám a koreai. Szóval esélytelen ő is. Gwen tökéletes is, csak majd valahogy elviselem sok ránk vetülő szempárt, meg az esetleges interjúkat és beszólásokat. Továbbá, ha megtudná, hogy csak mert HV, ezért más partnert választok, akkor lehet megszabadítana egy fontos szervemtől.
- Bárcsak olyan lenne - felelem egy sóhajtással, eléggé ideges hangon, de a puszira gyengén elmosolyodom egy pillanat erejéig. Jó lenne, ha minden rendben végződne, de azért én még mindig nem tudok túltenni az idegességemen, bárhogy is rejtegetem. Azt hiszem, most jönne jól egy csikk. A kezemben lévő koktél maradékát megiszom, aztán a poharat egyszerűen leteszem egy asztalra. Ahogy lenyelem az utolsó, sokáig ízlelgetett kortyot, megmondom neki a problémám gyökerét. Válaszán csak nézek, nem értem, hogy miért mondja ezt, mikor zavar, igen, nyomatékosítom, az az igazság, hogy tényleg zavar, hogy házvezető. Persze, ha csókról van szó... Adok erre a kimondatlan kérésére egy lágy és viszonylag rövid csókot, majd megint visszafordulok a tánctér irányába és magam előtt a füvet kezdem bámulni, illetve a kényelmetlen cipőm orrát.
- Na mindegy - mondom az egész hülye táncolásra és inkább csak vállat vonok felette. - Majd lesz valami. - Hát valami biztosan, csak az a kérdés, hogy mi. Remélem eltanyálunk, vagy elvörösödöm, akár egy rák. Ideje falra festeni az ördögöt. Elhúzom szám sarkát és most végre sikerül felengednem a görcsölésből, egyszerűen elengedem az egész estét, bár Gwen jobban készült erre a napra szerintem, mint én. Összekulcsolom kezeimet és inkább felé fordulok. Nézem a szerelmemet hosszasan és ha már ez Gwennek is idegesítő kezd lenni, elvigyorodom.
- Miért nem kék? - kérdezem a feketés tudja a fene, hogy milyen színű ruháját látva, aztán átkarolom a derekát és kényelmesen közelebb lépek. - Tudtam, hogy még mindig nem levitás a szíved, ezt nem is tudod kimagyarázni - húzom az agyát és végre már az én arcom is kevésbé befeszült. Szerintem ismeri a véleményemet erről. Nekem amúgy is mindig eridonos marad, így szerettem meg, abban a házban ismertem meg, úgyhogy ezzel nekem az égvilágon semmi bajom sincs. Bízzunk benne, hogy a ház többi diákja, vagy esetleg a tanárok sem fognak fennakadni ezen jobban, mint most én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691156#post691156][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.17. 17:11[/b][/url]

Irtó cuki a lány, hogy próbál nyugtatni, de ilyen esetben ritka, ha bárkinek is sikerül. Nem vagyok én színpadi bohóc és az átlagembereknek bizony görcsös pillanatokat tud okozni, ha formális táncot kell ejteni rengeteg néző előtt. Ha Gwen körülnéz, erről meg is bizonyosodhat, a legtöbb végzősön és azok partnerein látszik a feszültség és ez normális. Persze, ha olyan emberről van szó, amilyen én is vagyok, vagyis meglehetősen zárkózott és a figyelmet legszívesebben elkerülő személy, akkor az efféle alkalmak egy igazi hisztis pi... szóval hisztissé tudják változtatni és ez ellen még a barátnőm nyugtató szavai is csak annyit tudnak tenni, mint egy simogatás az acélpáncélon.
- Szuper - mondom kétségesen, de legyen igaza, mert annak örülnék. Akkor most megnyugodtam. Ja, mégsem. Látom rajta, hogy inkább én rántom őt magammal és a hangulatommal, mintsem ő vidítana fel. Nyilván nem szándékosan teszem, de meg kell értenie, hogy nem az a fajta vagyok, aki szívesen mutogatja magát, főleg ilyen hacukában. Persze Ricsi, ő nagyon élvezné a táncot, nem is értem, hogy miért nem jött el, vagyis nem említette egyszer sem, hogy jönne a bálra. Az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz érzésem van. Előfordulhat, hogy nem fog fényesen végződni az este, bolond vagyok, hogy hiszek a fejemnek, meg annak is, hogy minden baromságot kitalálok, aztán végül pont e hozzáállás miatt fogom elrontani az egész táncot.
- Ja, nem kell, letáncolom, aztán meg bulizunk egy jót - felelem sokkal optimistábban Gwen felvetésére, hiszen most már nem akarnék elhúzni a helyszínről és tudom, hogy a barátnőm is akar táncolni és érte megteszem. Nem fogok neki csalódást okozni, hallom is már most a szomorúságot a hangjában, úgyhogy a továbbiakban inkább megemberelem magam és ha bár nem biggyesztek számba csikket, valahogy agyilag vidítom fel a saját agykérgemet. Francokat, nem leszek vidámabb, de Gwen kedvéért úgy teszek, mintha leszarnám az egész táncot.
Egyetértően bólintok az éjszakára tett elképzeléseire és bár a koktélom elfogy időközben, tánc előtt nem akarok még egy pohárral inni. Az evésre megcsillan a szemem, majd megigazítom az öltönyömet, mert már azt sem tudom, hol gyűrődik rajtam. Bízok benne, hogy Gwen női szemeinek köszönhetően úgyis azonnal kiszúrná, ha valami nem lenne rendben rajtam, amit sok esetben idegesítőnek tartok, hiszen sokkal, de sokkal igényesebb nálam, mondjuk ez esetben lehet nem árt ez a nőies tulajdonsága. Összefont kezekkel várom, hogy végre valahára elkezdődjön a tánc és felmenjünk a kinevezett táncparkettre, de nem akar eljönni ez a pillanat és inkább visszatekintek a barátnőmre. Jobb őt bámulnom, mint a többieket. A helyzet mondjuk viccessé változik, én nézem őt, ő néz engem, mintha csak farkasszem játékot játszanánk, majd én nem bírom tovább és elröhögöm magam. Megemlítem neki a ruhája miatt levont következtetésemet, s végre feloldódik a hangulatunk.
- Na hát azért nem kell túlzásokba esni. Ha én lennék a styleistod, úgy néznél ki, mint Lady Gaga a videóiban - utalok ezzel arra, hogy szörnyű az ízlésem, a ruhákhoz meg semmi közöm, főleg a nők terén. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mi van Gwenen, már vagy egy éve ezt hajtogatom, csak magáért öltözködik indulások előtt órákig. Ott tollászkodik a tükörnél, én meg már háromszor fordultam meg a hasamról a hátamra és fordítva az ágyán, mire végre eldöntötte, hogy mi a számára tökéletes kombináció, hozzáteszem, nekem mindegyik ugyanúgy nézett ki. De azt azért élvezem, hogy percenként dobálja le előttem a ruháit, majd veszi fel az újakat.
- És tudod, hogy mi a gáz a főzéssel... egyszer már próbáltuk és megfogadtad magadnak, hogy soha többé nem engedsz még csak a tűzhely közelébe sem - elevenítem fel a pár hónapja történteket, mikor félméteres lángok csaptak fel a konyhájában. De mentségemre legyen mondva, eloltottam és senki sem halt meg. Ruha, meg szemem színe, megy fekete és nem kék... ez nekem már sok, teljesen belekavarodok és csak pislogok rá. Végül némi fáziskéséssel levegőt veszek és hagyom hozzám kúszni a szőkeséget.
- Ahaaa, jóóóó... - Amúgy a fekete nem passzol minden színhez? Mert oké, hogy a hajam, a szemem barnasága és Gwen agya tökéletesen hasonlít a feketéhez, de szerintem a piroshoz és a kékhez is illik mondjuk egy fekete pánt, vagy tudja a halál. Ne menjünk ebbe bele, úgysem jönnék ki jól belőle. De itt az ideje romantikussá tenni az alkalmat. Eredetileg a tánc után szerettem volna megtenni, de talán most jobban alkalmát látom odaadni a barátnőmnek a neki vett ajándékomat. Elkezdek kotorászni a zsebemben, majd amint megérzem az apró tárgyat, Gwen felé fordulok, ezúttal már sokkal komolyabban.
- Nem kaja, de talán ez is megteszi - mondom és még nem is sejti, hogy az ajándékra gondolok, ám pillanatokon belül előveszem a zsebemből a pici ékszert és Gwen csuklójára csatolom fel az általam szépnek vélt, de mégis szolid ezüstláncot. Tudom, hogy ha egy nő elvállalja a táncot, akkor a férfinek illik ajándékkal, esetleg rózsával fogadnia. Nos, én azért nem vagyok egy dráma hős, de azért kedveskedni akartam számára. Érdeklődve nézem, ahogyan szemügyre veszi az ajándékát, azt az apró nőies láncot.