Rebus

Az éjszakai fürdőzést nem mondanám a legromantikusabb dolognak a világon. Ez olyan pároknak jó móka, mint Rebi és én. Nincsenek lufik a karomra kötve, nincsen virág, nincs gyűrű. Valószínűleg Rebi azt se tudja, hogy hónapfordulónk van, ami nekem teljesen megfelel. Tizennyolc évesen az embernek még nem kell elköteleznie magát. A mi kapcsolatunk egyedi. Nincsenek benne kötöttségek, nem kell félpercenként ránézni a másikra, nem kell egész álló nap együtt lógni. Neki is van élete, és nekem is. És ez így van jól.
Térdig gázolok a vízben, bár a víz hűvös, beljebb megyek míg majdnem egy lépésnyire állok Rebitől.
- Nem kell kétszer mondani. - vigyorodok el, és olyan közel lépek a lányhoz, hogy majdnem egymáshoz érünk.
Az első pillanatban úgy tűnhet, hogy meggondoltam magam, aztán elkapom a lányt a karjánál fogva, és beledöntöm a vízbe egy jól irányzott lökéssel.
Mielőtt a haja a vízbe érhetne, a háta mögé csúsztatom a kezem, megtartva a hátát, így nem esik bele a vízbe. Alig vizesebb mint korábban.
Felhúzom, hogy lábra állhasson, majd elengedem a kezeit.
- Három hónaposak vagyunk. - kezdem komoly képpel, mintha meg akarnám kérni a kezét. Féltérdre ereszkedem, mint a kérők, és elvigyorodom néhány másodperc után.
- Ezért most nagyon vizesek leszünk!
Elkapom a lábát, és a karjaimba veszem Rebit, és elkezdek vele rohanni beljebb, addig, ahol már a mellkasomig ér a víz, még mindig a karjaimban tartva a lányt.

Rebus

- Nem hamarkodtad el ezt egy kicsit? - kérdeztem vészjóslóan vigyorogva - Még valami teljesíthetetlent kérek.
A csillogó szemekbe meredtem, a vigyorból kábult mosoly görbült az arcomra.
Egy vöröses tincsét a szemébe fújta a szél. Akaratlanul is odanyúltam volna, de nem mertem elengedni egyik kezemmel sem.
- Mi van ha azt mondom, hogy egy csók az ára? - mosolyodtam el és elindultam ki vele a part felé.
Ugyan nem volt olyan hideg, vizes testtel még a kis széllökések miatt is lúdbőrözik az ember háta.
Amikor a lábam végre homokba lépett, leeresztettem a karomban tartott Rebit a saját lábaira.
Odaléptem a ledobott ruháim halmához, és kihúztam a halomból a pólómat.
- Vedd fel. Nehogy megfázz. - nyújtottam neki a pólómat.
A mi kapcsolatunk nem olyan volt mint egy átlagos páré akik sülve-főve együtt vannak. Valahogy lazább és barátibb volt.
- Valamikor beváltom még az ígéretedet. De most induljunk el hazafelé, talán  bejutsz még a szobádba úgy, hogy nem kap el valamelyik prefektus.
Átdobtam a karomat Rebi vállán, és megindultam a falu felé, ahonnan jöttünk.